Minden nagy dolog egyszerű
Néha úgy érezte, minden túlontúl bonyolult, még hogy egyszerű lenne… Zöld szemeit lehunyva csóválta magában fejét. Karjait keresztbe fonta, arckifejezése olyan volt, mintha valaki citromot csempészett volna az előtte gőzölgő teába. Egyetlen korty a forró italból, és az álomvilág már valahogy nagyon messzinek tűnt. Mégis erősen vájta körmeit felkarjába, hogy ne adjon igazat.
És sok kifejezhető egyetlen szóval:
Egyetlen szó… Ha csak egy szóval kellene jellemeznie az életét, vajon mi lenne az? Akaratlanul is elmerengett, tekintete elhomályosult.
Szabadság,
Szabadság… Kék szemű fiú, kezeiben zászlórudat tart, a sávos-csillagos zászló gyűrődik, tűzként lobog az éjszakai szélben, a falevelek szerteszállnak, aprócska tornádóvá változtatja őket a szelet keltő zászló. A levegőben eső illata, mától eggyel kevesebb a gyarmatok száma…
Igazság,
Az igazságnak két oldala van, de ő csak a sajátját ismerte. Szinte soha nem kérdezett meg senkit, mit miért tett, ha mégis, akkor nem gondolta komolyan, vagy csak költői kérdésnek szánta. Így egyszerűbb, nem igaz?
Becsület,
Mindenki dobálózik ezzel a szóval, de senki sem tudja pontosan megmondani mi is, csak valamiképpen körülírni.
Kötelesség,
Egyáltalán, ki felé vannak kötelességei? A nép, a királynő, a miniszterelnök felé? Vagy a többi országokhoz kötik? Megrázta fejét, de nem szabadult a gondolatoktól.
Kegyelem,
Párizstól ötven kilométerre robbanás rázta meg a földet. A levegőben harci gáz terjengett, egy fiatal katona a gázmaszkjáért kapkod, és bár az ellensége volt, megsajnálta a német tizedest, arcára helyezte a maszkot. Ugyan, mit árthatna neki? Fiatal még, sok jót tehet egyszer, főleg, hogy már nem kell harcolnia. Akármi lehet, akár festőművész is… Távozóban visszapillantott rá, az egyenruhán a Hitler név szerepelt.
Remény.*
Az utolsó szó, az utolsó ami marad, hiszen utoljára hal meg. Lecsapja a könyvet, ennyi elég volt a nosztalgiázásból, van még egy csomó dolga. Nemsoká visszajön, és akkor talán folytatja ezt az elmélkedős olvasgatást, és megissza a teát…
Másnap reggel még mindig ott állt rendületlenül kihűlt teás bögre.
* A mondás Winston Churchill-től származik.