Belépett a dolgozószobájába, az íróasztalon szerteszét hevertek a különböző hivatalosnak látszó papírok. Valahol, az egyetlen kis részen, mely nem volt befedve az egymásra dobált iratokkal, egy kávésbögre állt büszkén, peremén megcsillant a lemenő nap fénye. Egyszerű bögre, minta nélkül, csak előkapta a konyhából. Felé pislogott, már megint kiürült. Fáradt volt, mindössze vánszorgott a szék felé, de még néhány dolgot be kellet fejeznie, addig nem mehetett aludni. Ekkor pillantása a falra akasztott Európa térképre siklott, tanulmányozni kezdte, valami nem stimmelt…
Persze, ez már megint új térkép, már megint új határok… Idegenül hatott szemei számára a négy részre osztott Berlin felnagyított térképe a sarokban, az is, hogy kétszer látta a Németország* feliratot. Megvonta a vállát, ideje lenne hozzászoknia…
Csizmája megcsikordult a padlón, ahogy megtette az utolsó lépést a széke felé. Lehuppant rá, nézte az iratokat, egyet kiválasztott, el kellett volna olvasnia, de csak bámulta meredten a sorokat, felállt volna még egy adag kávéért, ha nem lett volna olyan fáradt. Észre sem vette, hogy az aláírásra odakészített tollával rajzolgat valamit, amíg meg nem látta a kirajzolódó kontinenst a jellegzetes „olasz csizmával". A többiekre gondolt, egyikük sem változott az évszázadok alatt, a világ mit sem változott, csak a határok lettek mások. Vajon hogyan fog kinézni a következő térkép? Egyáltalán lesz következő, vagy már minden így marad?
Kinézett az ablakon, innen látta a falat, habár csak egy apró, egészen távoli dolognak tűnt, mégis zavarta az összképet, nem látott át rajta. Olyan volt, mint egy folt olvasószemüvegén, csak ezt nem lehetett csak úgy letörölni a tájképről.
Talán egyszer…
Milyen szép is lenne, ha a betonfal helyett cseresznyefák** szegélyeznék a határ helyét!
*Gondolom, ki lehet találni, hogy a második világháború után járunk, mikor Németország két részre volt osztva.^^
**Utalás arra, hogy 1990-ben a japán Asaki Tv gyűjtést szervezett, hogy cseresznyefákkal ültessék tele a fal egykori helyét. 1 millió eurót gyűlt össze, amelyből 10 000 fát ültettek Brandenburgban és Berlinben.