Ez a történet az eredeti cselekmény ELŐTT játszódik – tehát Gon még a Vadász Vizsga előtt áll, Hisoka pedig még nem találkozott Illumival. Viszont, hogy megkíméljem magam időigényes kutatásoktól, analizálásoktól és következtetésektől, azt fogjuk tettetni, hogy Hisoka valamilyen szinten ismeri a Zoldyck családot. Kérlek, nézzétek el ezt az ellentmondást.

Jó szórakozást~

.

- Illumi, drágám?

- Tessék, anya? – A fekete hajú orgyilkos felnézett a kanapéról az ajtóban álló anyjára. – Mi az?

- Kaptunk egy parancsot – mondta Kikyo Zoldyck sietve, az elektronikus szemellenzője zölden pislákolt. – egy gazdag üzletembertől.

Illumi kíváncsian nézett.

- Meg akar szabadulni a politikai ellenségeitől? Vagy egy veszélyes lázadótól? – A hivatalnokok mind ilyenek voltak; elszántan bővítik a saját gazdagságukat és hatalmukat, még ha brutális erővel kell is megszabadulni a lehetséges problémáktól.

- Nem. Valójában- - A szemellenzője piros lett. – Úgy tűnik, azt akarja, hogy szabadulj meg három gyerektől. Utcakölykök, akik szokatlanul nagy gondot okoznak a mellékutcákon. Ketten közülük ikerfiúk fekete hajjal és kék szemmel; valamint egy kislány barna hajjal. Ennyi, amit jelenleg tudunk róluk.

Illumi egy unalmas és hosszú munkát érzett készülőben.

- Komolyan arra számít, hogy ilyen kevés információval megtaláljuk és megöljük a kölyköket?

- Meglehetősen sokat fizet, drágám.

Az orgyilkos felállt, megropogtatta a nyakát egyik, majd másik oldalon, miközben az arca természetellenesen mozdulatlan maradt.

- Értem. Ki a megrendelőnk? Aki ennyi pénzzel megszór csak azért, hogy megöljünk pár gyereket?

- A neve Mizuo Hanegawa – mondta az anyja, és egyik kezével megigazította a szemén lévő ellenzőt. – 80 milliót ajánlott.

Illuminak ez valahogy nem tetszett. Talán egy őrült politikus volt, és ez a fajta sosem fizetett időre.

- Ez egész sok pár egyszerű kölyökért. Valakit le akar nyűgözni?

Az elektronikus szemellenző pirosan, majd ismét zölden villogott.

- A kérdések feleslegesek. Ez egy szép összeg. Elfogadjuk.

Persze, hogy elfogadják. Elvégre orgyilkosok.

.

- Midori?

A fiatalabb fivér felébredt. Nem vette észre, hogy elaludt. Francba! Valamikor, amíg aludt, az ég besötétedett. Valami nem stimmelt, érezte, mint ahogy a kenyér rosszízű, ha a belseje megpenészedett. Fáradtan megdörzsölte a szemét, egy kézzel tapogatózott, hogy megbizonyosodjon a pénzköteg meglétéről.

- Lucy? Te vagy az?

- Mmhm – jött a válasz. Midori megremegett, ahogy Lucy hideg ujjai megtapogatták az arcát, ügyetlenül próbálva megtalálni őt a sötétben. A milliomodik alkalommal kívánta, hogy Lucy abbahagyná, hogy úgy evickél a sötétben, mint egy döglött hal. Megrémítette, hogy hideg ujjak tapogatják. Mint az álmában. Vajon álmodott? Valami nem stimmelt. De nem tudta, mi az.

- Mi történt a gyertyával? És hova ment Kaede és Aoi? Öcsém…

Midori kissé elhúzódott, és elkapta Lucy kabátját.

- Itt vagyok, Luce. Mi folyik itt? – Nehezen felébredve, a fiú ügyetlenül matatott, a feszes ujjai nehezen találták a kialudt gyertyát. Miért aludt ki? Feltámadt a szél? Egy hirtelen mozdulat? Halkan káromkodva megkereste a gyufát, hogy meggyújtsa a kanócot. Igaz. Munka. – Szereztél pénzt?

Hallotta, ahogy Lucy szomorúan sóhajt, majd egy kis puffanást, ahogy a lány leült mellé a ládára.

- A receptek nem működtek. A pénztáros férfi rám se nézett. Csak arrébb lökött, mintha valami rovar lennék…

Legalább a kezei találtak valamit, ami gyufához hasonlított. Egy kis győzelmi szisszenéssel Midori végighúzta a falon, hamar meggyújtva a gyertya megfeketedett kanócát. Fénnyel telt meg a kisutca. A hirtelen világosságtól hunyorítva lassan leengedte a gyertyát, és Lucyhoz fordult; furcsán megkönnyebbültnek érezte magát. Semmi sem tűnt gyanúsnak. Senki nem volt ott rajta és Lucyn kívül. Ösztönösen átfésülte koszos kezével a haját, megpróbálva elüldözni álmának utolsó maradványait.

- Ugye nem? Francba! Nos, legalább Kaede pénze megvan…

- Hol van? – kérdezte Lucy morcosan, és felugrott a ládára. Az élénksége néha túl sok volt. – Úgy értem, Kaede. És Aoi is eltűnt valamerre. Hova mentek?

Midori hezitált. Lucy egy vidám lány, még ha nem is teljesen ártatlan. De ő a legfiatalabb közülük, és Midori nem igazán akarta elmagyarázni neki, mi történt a késdobálóval. Valamint ő volt az, aki a legkésőbb csatlakozott a kis csapatukhoz. Néhány dolgot jobb, ha elhallgatnak a lány elől.

- Aoi hamarosan visszaér – hazudott idegesen húzgálva a fülét. – Kaede pedig… nos, nem tudom. De hamarosan visszajönnek.

Midori magára erőltetett egy félmosolyt.

- Igen.

Egy varjú reppent el felettük szemetet keresve.

.

Kaedenek nem kellett sokáig sétálnia. Már várta őt egy nagydarab árnyék a fal szélénél. Kaede ösztönösen belesüllyesztette kezét a kabátjának zsebébe, megtapogatva a hideg fémollót. Rozsdás, nehéz eszköz volt, de az élét jól karbantartotta.

- Tudom, hogy itt vagy.

A hangja sima volt, mint a megszokott. A szemei a sötétzöld fonálon maradtak, bár minden mozzanatát figyelték. Kaede a magasba emelte az ollóját, meghozva a végső döntést – ha a férfinek van pénze, ellopja, ha nincs, az kár, de vannak ruhái és láthatóan egy fegyvere is. Csupán annyi a dolga, hogy kiüsse, és azokat lopja el…

Tudhatta volna. Tudhatta volna tudhatta volna tudhattavolnavisszakellettvolnafordulniaésrohannirohannirohannirohanni

- Kicsit más vagy, mint a képeken. – A férfi hangja váratlanul morgós és durva volt, amint kilépett az utcalámpa fényébe. Kaede egy lépést hátrált. Ha az árnyékban nagynak tűnt, a teste a fényben még hatalmasabbnak látszott. A ruhái tiszták és frissek voltak, furcsán rendesek a romos háttérhez viszonyítva. Valami olyasmi, mint amit a testőrök hordanak.

- Tudom, ki maga, Miss Kaede Hanegawa – mosolygott a férfi elégedetten. – Az utóbbi napokban meglehetősen sok gondot okoz. Az apja aggódik…

A feje alig fogta fel a szavakat. A legkülönösebb okból Kaede érezte, ahogy elgyengül a térde, és hátrálni kezdett. A lába megbotlott egy kóbor dologban, és egy hangos puffanással elesett.

.

Mit keresel itt?

.

- Maga… - a torka teljesen száraz volt. Kaede nyelt egyet, és újrakezdte. – Maga… kinek dolgozik? – A hangja elhidegült, félelemmel telt meg. – Egy orgyilkos? Mit akar tőlem?

- Kérem, ne bocsátkozzon hirtelen feltételezésekbe, Miss Hanegawa. Én csupán egy hírvivő vagyok. – A férfi egy lépést tett felé, mire Kaede hátrafelé mozgott, hogy tartsa a távolságot annak ellenére, hogy a lábaiban még mindig nem volt elég erő, hogy segítsék. – A nevem Bismalt. Az édesapjának dolgozom.

Több mint 10 éven át az apja egyszer sem próbálta megkeresni. Kaede elfogadta ezt probléma nélkül, mivel képes volt maga mögött hagyni a múltját, és csak élni zavaró tényezők nélkül, elfelejtve az apja utolsó szavait hozzá. Kaede gyorsabban kapkodta a levegőt, és gyorsan nyelt, ahogy megpróbálta lenyugtatni a verdeső szívét.

- …Mit mondott? – suttogta végül.

.

- Azt mondta, „Gyere vissza, az anyukád vár."

Nyugodt. Maradj nyugodt.

Kaede lassan kilégzett.

Az utcalámpa fénye pislantott. A fonalak kiélesedtek.

- Ő nem az anyám – mondta Kaede halkan, halálos hangon.

Ne mutass semmit se. Semmit.

- Ha azért rángatott ki ide, hogy az időmet vesztegesse, - mondta az inasnak – attól tartok, a beszélgetésünk véget ért. Meglepő, hogy egyáltalán képes volt megtalálni. Semmi okom visszamenni.

- Miért nem tért vissza? Egy dolog buta kislányként elfutni, hiszen nem volt több tíznél. Egy másik viszont rejtőzködni a mellékutcákon. Semmi oka arra, hogy ne térjen vissza az édesapjához most.

Kaede elmosolyodott.

- Úgyse értené.

A csontjaiban fáradtság jelentkezett, egy mellékhatása annak, ha túl sokáig használja a fonalakat. Kaede engedte, hogy a körülötte lévő fonalak eltűnjenek, és a világ visszatérjen a normál állapotába.

.

Egy mély, idegesítő hang keletkezett Lucy torkában.

- Hol vannak? Már tényleg késő van. Álmos vagyok…

Egy halvány mosoly jelent meg Midori arcán, de gyorsan átalakult egy aggódó kifejezéssé. Miért nem jött még vissza Aoi? A keze izzadni kezdett – történnek dolgok éjszaka a sötét utcákon, és a legtöbb ilyen dolog nem szokott jó lenni. Mi van, ha Aoit elrabolták? Megverték? Megölték? És persze ott van Kaede. A legidősebb a csapatban, az a személy, akiről Midori tudta, hogy soha nem árulná el őket. Ha ő eltűnt… Midori lehunyta a szemét, megpróbálta elhessegetni a negatív gondolatokat. De vissza fognak jönni, mert mindig visszajönnek.

Az utcára nyíló oldalnál volt egy hirtelen mozdulat. Mindkét fej abba az irányba fordult, Midori pedig azonnal felállt, és meg is nyugodott, amint felismerte az alakot.

- Aoi…! – rohant Midori az idősebb ikerbátyjához. – Aoi…?

.

- Miért nem jön haza? – Az inas széttárta a kezét, egy nagyon nem-fenyegető gesztusként.

Itt vannak, akikhez tartozom. Itt van Lucy és az ikrek, és bár a hajléktalan életnek megvannak a hátulütői, tartozik hozzá egy bizonyos szabadság is, amit nem volt hajlandó elengedni. Hagyta, hogy a csend legyen a válasza.

- Értem – vont vállat az inas egy halvány mosollyal. – Nagy kár. De maga megbízik az apjában, nem igaz? Elvégre a családja. Az apja komolyan vissza akarja kapni.

- Lehet. De ő nem. Mellesleg, az apám túlságosan szerelmes belé. Ha vissza akar kapni, csak azért lehet, hogy megpróbálja bővíteni a vállalatát, nem?

Az inas szavai kicsinyesnek tűntek az övéivel szemben, vigasztalónak, túlságosan nyájasnak. Mintha csak el akarná altatni.

- Igaz, hogy a képessége nagyon ritka és értékes, ám nem ez az egyetlen oka. Szeretné, ha a legidősebb lánya visszatérne. Még el is vágja az itteni kapcsolatait, hogy könnyebbé tegye a visszatérést a számára. Elvégre nincs is igazán szüksége arra a három gyerekre, nem igaz? Azok az ikrek fekete hajjal és kék szemmel; és a barnahajú lány.

Halvány zavar futott át Kaede arcán.

Ebben a pillanatban kellett volna futnia. Ám ehelyett csak az ajkába harapott összezavarodottságában és hitetlenkedésében.

- Hogy érti ezt? Honnan- Mit tervez?

- Ők tartják vissza, nem igaz?

Valamire céloz. Kaede megrázta a fejét, és nyelt egyet.

- Nos, ha semmi esély a meggyőzésére…

.

.

.

.

Máris itt repkedtek a varjak. Érezték a meleg húst, ami rohadni kezdett, a halált, ami átsöpört, és mit sem törődve a lelkekkel, amik még a sötét utcák felett kóboroltak, lakomázni kezdtek.

Gondosan egymás mellé rendezve a ládák tetején. Lucy feje még mindig Midori vállára hajtva, a szemük csukva. Nem messze volt Aoi arccal a porba fekve. Kaede elfordította a fejét teljes döbbenetben. A mellkasában szakító fájdalmat érzett. Akár aludhatnának is, de a fekete tűk, amik a nyakukból álltak ki, tönkretették ezt a gondolatot.

Valami mégis hiányzott. Kaede addig hátrált, míg a háta a falnak ütközött, majd lecsúszott a hideg földre. Igen, valami hiányzott, valami, ami megvigasztalhatta volna, de inkább megrémítette.

Miért nincs vér?

.

Négy árny vetődik az utca falára a halvány gyertyafénytől. Az egyik alak zihál, a kezét szorosan a szájához tartja. A másik három nem mozdul.

Egy hideg szél szalad el az ablak alatt, és a gyertya kialszik. A négy árny a sötétségbe merül.

Folytatjuk…