Halo elérkezett a második rész. Kellemes olvasást kívánok.

Az apartman folyosóin a félelem lett úrrá, amikor mindenféle idegenlény rémülten jött elő a lakásából, vagy hagyta félbe a teendőit, miután egy Sith járőrtiszt és két harci droidja rázta fel őket.

- Jól van, ti űrlény dögök, – Kiabált a tiszt. – mindenki, fel a kezekkel! Ez egy ellenőrzés! – Utasította, miközben ide-oda lóbálta a puskáját.

- De tegnap már volt egy ellenőrzés és nem találtak semmit! – Egy duros, kopasz, kék bőrű és vörös szemű lény közbe szólt. – Miért nem hagytok minket békén?!

Több lény is felháborodva helyeselt, ami nagyon nem tetszett a tisztnek Válasz helyett, a tiszt csak rászegezte a puskáját és három, vörös energia nyalábot eresztett a duros mellkasába. A jelenettől az egész apartmanban rémült csönd lett úrrá.

- Így bánunk el, mi Sith-ek a nagypofájú űrlényekkel! – Körülnézett a rémült tömegen, akik csak reménykedni tudtak, hogy nem ők lesznek a következők. – Mindenki, a falakhoz, mielőtt ismét elveszteném a türelmem! – A tiszt szeme, ahogy végig sétált a rémült idegen tömegen, megakadt a szeme két emberen. – Mi a… - Észrevette Carth-ot, aki egy sárgásbarna bőrdzsekiben és szürke nadrágban volt. – emberek az idegenek között?! – A férfi csak nevetett egyet. – Olyan csóró vagy, hogy ezekkel az állatokkal laksz együtt?! – Carth nem válaszolt, csak eleresztette a füle mellett a sértést. – És a lányod is, - A tekintete Rina-ra összpontosult. – aki… - Amint megpillantotta Rina tiszti zubbonyának a színeit, rémülten kipattantak a szemei. – Köztársaságiak! Lelőni őket! – Adta ki a parancsot.

Mielőtt bármelyik droid tüzet nyithatott volna, Carth, a saját, módosított sugárpisztolyával, egyből fejbe lőtte az egyiket, miután az szikrázva esett a földre. Rina is a saját pisztolyával lábon lőtte a másik droidot és elesett, de továbbra is működött, de a nő csak ráugrott a fejére, elkapta a férfi puskáját és elgáncsolta.

Carth kivégezte a másik droidot is és azon volt, hogy a tisztet is lelője, de meglepetésére, Rina jól boldogult vele, pusztakézzel is. A férfi idegesen felállt, nem tűrve a sértést, hogy egy töpörtyű, köztársasági nő leverje, felé irányította az öklét, de Rina kitért előle, elkapta a karját és a saját erejét a Sith katona ellen irányítva, átlendítette őt a vállán és ismét a földre került. Végül, elővette ismét a pisztolyát és a férfi két szeme közé lőtt.

Carth-ot lenyűgözte az őrnagy harci tudása és elismerő pillantás keretében tette el a pisztolyát. Rina is eltette a saját fegyverét, de mielőtt beszélhettek volna egymással, el kellett ismerniük, hogy túl nagy feltűnést keltettek, mert ennek az apartmannak az összes lakója szemtanúja volt annak, ami történt.

- Öhm… - Carth azt se tudta, mit mondjon. – nézzék… - Mielőtt folytathatta volna, az idegenek üdvrivalgásban törtek ki. Mint a hősöket, úgy ünnepelték a két köztársasági katonát.

- Köszönjük, hogy megszabadítottak minket Butch-tól! – Egy ródiai férfi szólt hozzájuk. – A többi Sith még elviselhető, de ő egy igazi szemétláda volt.

- Egy szót sem szólunk. – Egy lila bőrű Twi'lek férfi ígérte, miközben elkezdett guberálni a széttört droidok alkatrészei között. – Elrejtjük a testeket.

- Az egyenruhád túl nagy feltűnést kelt. – Súgta Carth Rina fülébe, akinek el kellett ismernie, hogy a férfinak igaza van.

- Igen, de sajnos, nincs pénzünk más ruhákra és meztelenül nem fogok járni, Taris utcáin.

- Azzal még nagyobb feltűnést keltenél. – Ismerte el Carth.

- Elnézést, - Egy zöldbőrű Twi'lek férfi szólította meg, akinek a bazárja előtt haladtak el. – de meghallottam, miről beszélnek és talán meg tudnám hálálni, amiért megszabadítottak minket Butch-tól.

- Mire gondolsz? – Kérdezte Rina, keresztbe tett karokkal, gyanusan méregetve az idegen férfit a felemás szemeivel.

- Adhatnék valamilyen ruhát, önnek, ami kevésbé… - A férfi végignézett a kishölgy uniformisán. – tükrözi a köztársasági mivoltát.

- Kedves, de nem tudjuk kifizetni. – Rina csak megvonta a vállát.

- Tekintse ajándéknak, mindannyian utáltuk Butch-t, a múlt héten szétverte a boltomat és elkobozta az áruim felét.

- Ez esetben, elfogadom. – Rina szétnézett, a nem túl széles választékú bazárban, ahol egyszerű ruhák mellett, élelmet, italokat és energia pajzsokat is árult a twi'lek férfi.

Nem tartott sokáig, mire Rina kiválasztotta, mit is fog viselni. A fekete csizmáját megtartotta ugyan, de a nadrágját lecserélte egy fekete leggingset, egy vörös miniszoknyát, fekete kockamintákkal és egy fekete, hosszú ujjú pólót. A haját kiengedve hordta és eltakarta a bal szürke szemét. A pisztolytáskáját és a kardhüvelyét visszacsatolta szoknyája oldalára.

- Kevésbé tűnsz köztársasági tisztnek. – Tette hozzá Carth. – Inkább egy zsoldosnak.

- Hm, az a jó. – Rina örült ennek, bár nem mutatta sok jelét.

A két álcázott köztársasági ketten elhagyták az épületet. Taris egy hatalmas nagy város volt, de hiába hívták ezt a részét a „gazdagabb" negyednek, az utcák tele voltak szeméttel, roncsokkal, több jelzőlámpa ki volt égve, az épületek falai meg voltak rongálva vagy össze grafitizve. Az utcákon fel-alá járkáltak a páncélos Sith katonák, akik alig pár hete érkeztek ide, de már úgy parádéztak, mintha évek óta az ő bolygójuk lenne.

Szerencsére, a két túlélőre ügyet sem vetettek, miközben elhaladtak mellettük, de a szemük igen is megakadt a lezuhant, füstölgő mentőkabinon, amihez Sith katonák állták el az utat, miközben a droidjaik és a szerelőik dolgoztak rajta.

„Ez a mi kabinunk.", gondolta Rina, miközben eszébe jutott, hogyha Carth nem mentette volna ki időben, vagy szimplán otthagyta volna, most egy kínzó kamrában vagy börtönben senyvedne.

Csak elhaladtak mellette és a bár felé vették az irányt, ahol talán megtudhatnak egyet s mást a többi lezuhant mentőkabinról. Rina, ha hálás volt Carth-nak, amiért kimentette, de alig tudott róla valamit.

- Hé, Carth. – Szólította meg a nagydarab férfit, aki csak egy biccentéssel jelezte, hogy hallgatja. – Most jut eszembe, hogy semmit nem tudok rólad. Mesélnél egy kicsit magadról?

- Magamról? – Erre a férfi teljesen megdöbbent, mint aki nincs hozzászokva, hogy magáról meséljen. – Hát… én mindig is egy sztár-pilóta és háborús hős voltam a Köztársaság számára, évek óta. Harcoltam jó pár csatában, köztük a Mandalóri-háborúban. Azonban, olyan mészárlást, mint amilyet a Sith-ek végrehajtanak manapság, még számomra is példátlan. Még a Mandalóri- háborúban sem láttam ilyen sok értelmetlen halált. A szülőbolygóm volt az elsők között, amik áldozatul estek Malak flottájának. – Idegesen ökölbe szorította a kezeit, egyértelművé téve, hogy ez egy fájó emlék a számára. - A Sith-ek lebombázták a bolygót és egyetlen köztársasági flotta nem volt ott, hogy megállítsa őket!

- Oh, - Rina kelletlenül húzta meg magát. – sajnálom. Nem tudtam, hogy ez egy ilyen fájdalmas a számodra.

- Én csak egy katona vagyok! – Idegesen dobbantott a lábával. – Odamegyek ahová a feletteseim küldenek! Követem a parancsaimat és teljesítem a kötelességem! Csak úgy érzem… - Szomorúan sóhajtott egyet. – cserben hagytam őket, azzal, hogy ezt tettem! De ez nem így van!

- Kiket hagytál cserben? A népedet?

- Igen… nem… nem. Nem így értettem. Csak… sajnálom. Nincs semmi értelme, ugye? – Megdörzsölte az arcát, vett egy mély levegőt és a társára nézett. – Valószínűleg, nem akartál rosszat a kérdéseiddel. Csak egyszerűen, nem vagyok hozzászokva, hogy beszéljek a múltamról. Jobb szeretek cselekedni. A feladatra koncentrálni és tenni amit kell. – Ezzel megpróbálta lehagyni a lányt, de az követte. – Szóval, tegyük ezt. Ha van még kérdésed, azt később megbeszélhetjük.

A kocsmában eléggé leült volt a hangulat, a zene nem fogta meg Rina-t semmiben, a levegőben olcsó sör és különböző szagok keveredtek, amikben nem érzett semmi különöset, az asztaloknál és a pultnál ülve helyi lakosok, emberek és idegenek egyaránt a mindennapos dolgokról panaszkodtak.

Ha lett volna pénzük, biztosan szüksége lett volna egy italra, de a fülét egy tapsvihar fogta meg, ami az egyik külön teremben, ahol különféle monitorok képernyőire tapadt az emberek tekintete.

- El sem hiszem, hogy nem kaptunk jegyet a küzdelemre! – Egy nő dühösen panaszkodott.

- Ugyan már, - Egy férfi csak flegmán megvonta a vállát. – Deadeye Duncan és Kétujjú Gerlon harcol, mindenki tudja a végeredményt.

- Engem nem a végeredmény érdekel! – Toporzékolt a nő. – Duncan mindig olyan nevetséges, hogy muszáj élőben látni!

- Kezdődik. – A monitor felé biccentett.

Ahogy sokan mások, Rina és Carth is az egyik monitorra szegezte a tekintetét. Egy arénát mutatott, aminek a lelátója tele volt szurkoló emberekkel, az arénában két férfi, állt szemben egymással, könnyű harci mellényben, talán a legolcsóbb fajtából.

- És íme, a ma esti műsor! – A kommentátor épp bemutatta a párbajozó férfiakat. – Az egyik sarokban, a mindig reménykedő és szánalmas, Deadeye Duncant láthatjátok, aki nap-nap után veszít, de legalább lelkesen csinálja és mindig megnevettet minket! – Deadeye Duncan egy alacsonyabb, idősebb férfi volt. – A másik sarokban, egy férfi, akinek egy súlyos sérülés sem vetett véget a karrierjének, Kétujjú Gerlon! – A másik férfi fiatalabb volt, magasabb és erősebb kötésű, rövid, fekete haja volt és a jobb kezén, csak a mutató és hüvelyk ujja volt. – Kezdődjék a párbaj!

A harc elkezdődött, Duncan elővette a pisztolyát és elkezdett vele bűvészkedni, forgatta, ide-oda dobálta a kezében, de tudomást sem véve az ellenfeléről, csak a nézőket igyekezett lenyűgözni.

- Nagyon remélem, élvezni fogod, amikor a maradék 2 ujjad is feldugom a s*ggedbe és miközben análban… - Be sem fejezhette, egy vörös energia nyaláb mellkason találta és egyből hátra esett.

A tömeg kitörő nevetésbe kezdett, miközben Gerlon egy szó nélkül eltette a pisztolyát.

- Nem mondanám, hogy különösebben meglepődtem, de annál jobbat mulattunk! – Magyarázta a kommentátor.– Duncan a földön, de legalább jól megnevettetett minket, szokásához híven! Nem kell aggódni, nem halt meg, csak elájult!

Duncan nem sokkal ezután újra talpon volt és meghajolt a nézők előtt, akik egy szolid tapssal hálálták meg a mulatságos előadását. Gerlon sehol nem volt, csak visszatért abba a terembe, ahol Rina, Carth és a többi párbajozó várt. Egy kövér Hutt, aki a terem legmagasabb emelvényén pöffeszkedett kifizetett neki egy komolyabb összeget.

Duncan valamivel utána jött ki, de nem a Hutt-hoz ment, hanem egy másik, öltönyös férfihoz, aki fizetett neki egy kisebb összeget az előadásáért és visszatért a többi párbajozóhoz, akik nagyon megvetették és kiközösítették.

Rina úgy döntött, hogy kikérdezi Mr Deadeye-t.

- Elnézést. – Kezdte Rina, de Duncan már folytatta is.

- Nocsak, friss husi! – Gúnyolódott. – Figyelmeztetlek, kislány, nem ajánlom, hogy ujjat húzz velem, én vagyok az 5-ik legerősebb a Taris párbaj arénájában!

- Az 5-ik, - Rina felhúzta az egyik szemöldökét. – mennyiből?

- Hát… - Duncan megvakarta a tarkóját. – 5-ből. De ez egy elit csapat! Nem léphet közénk senki sem! – Rina a falon lévő hirdetést olvasta, „Lépj be a Taris párbaj arénájába, teljesen ingyen és ha nyersz, komoly összeg ütheti a markod. Utóirat: Légyszi, minél előbb, kezdünk kifogyni az idiótákból." – Na jó, akárki jelentkezhet… ingyen, de… - Nem jutott semmi sem az eszébe. – Mit is akartam ebből kihozni?

- Hol lehet jelentkezni? – Rina csak ennyit kérdezett, semmi kedve nem volt ezt az ostobát hallgatni.

- Oh, annál a hájas Hutt-nál, Ajuur-nál. De figyelmeztetlek… - Hiába, Rina már faképnél hagyta és útban volt Ajuur felé.

- Sajnálom, ember, - Kezdte a Hutt, lehetőséget sem adva Rina számára, hogy megszólaljon. – már nincs több fogadás. Folyton ugyanazok a felek harcolnak, ugyanazzal a végkimenetellel és már nagyon lapos az egész és jelenleg nincs más küzdelem kilátásban, szóval, jegyet sem tudnál venni.

- Nem fogadni és nem is jegyet venni jöttem. – Rina végre szóhoz jutott. – Harcolni akarok. – A Hutt végig nézett Rina aprócska testén és nevetett egyet.

- Még hogy te?! Jó vicc, talán leválthatnád Duncant!

- Teljesen komolyan beszélek! A hirdetés azt mondta, ingyen lehet jelentkezni! – Rina nem örült annak, hogy ez a nagyra nőtt, hájas meztelencsiga lenézi őt, de türtőztette magát, szüksége volt a pénzre.

- Jól van, - Ajuur legyintett és egy elektronikus szerződést vett elő, majd egy érintő tollat adott a hölgy kezébe. – csak írd alá, ami felment minket mindennemű felelősség alól. – Majd a párbajozókhoz fordult. – Hé, Duncan, itt egy kemény ellenfél! – Mutatott Rina-ra, kacagva. – Aztán csak óvatosan, kemény kishölgynek tűnik.

- Hűha, - Duncan tettetett rémülettel közeledett Rina felé. – nagyon remélem, kegyelmes leszel én velem! Nem szeretnék még kórházba is kerülni! – Nevetve összeborzolta a haját, ami csak jobban feldühítette a lányt. – Mi a neved?

- A Titokzatos Idegen! – Válaszolt Ajuur, meg sem kérdezve Rina-t, hogy tetszik-e neki a név. – Ezen a néven fogsz párbajozni, tetszik vagy sem! Most pedig lóduljatok! Termeljetek egy kis pénzt!

- Talán jobb is így. – Súgta oda Carth. – Ha az igazi neveden indulnál, azzal csak nem kívánt feltűnést keltenél.

Rina csak lefáradtan megrázta a fejét és követte Duncant az aréna felé.

- Hölgyeim és uraim! – A küzdelem előtt, a kommentátor hangját lehetett hallani. – Különleges küzdelemnek lehetnek szemtanúi! A szánalmas és nevetséges Deadeye Duncan meg fog küzdeni egy teljesen új párbajozóval! Aki nem más mint, a Titokzatos Idegen, múlt nélkül, de a jövőjét nagyban elkezdte építeni! Kezdődjék a küzdelem!

Duncan belekezdett a szokásos bohóckodásába, elejtve a pisztolyát, nevetségesen táncolni az arénában, amin a nézők jót mulattak, de Rina-t nem érdekelte. Ugyanúgy, ahogy Gerlon az előző meccsen, egyetlen lövés elég volt a saját, egyéni pisztolyából, hogy Duncan a padlóra kerüljön.

- Nem mondanám, hogy különösebben meglepődtem. Duncan kikapott az Idegentől, bár ez nem nagy teljesítmény! Ennél többet kell nyújtanod, Idegen!

A küzdelem végeztével, Rina elhagyta az arénát és Ajuur-hoz ment.

- Jó harc, Idegen! Jó kis harc volt! – Egy marék kreditet nyomott a lány markában, jelezve, hogy állja a szavát. – Érdekel egy újabb küzdelem? – Rina elgondolkodva, felbiggyesztette az ajkát. – Természetesen, nagyobb pénznyereményért és egy keményebb ellenféllel, mint Duncan. Kétujjú Gerlon-al.

- Már készítheted is a kreditjeimet. – Rina magabiztos volt és máris visszafordult az aréna felé.

Az arénában szembe találva magát Gerlon-al, azzal a férfival, akinek a jobb kezén csak két ujj maradt, sokkal komolyabbnak tűnt mint Duncan.

- Hölgyeim és uraim! A mai napon aztán küzdelmek tömkelegét láthatják! Az egyik sarokban, a férfi, akinek egy súlyos sérülés sem törte derékba a karrierjét, Kétujjú Gerlon! A másik sarokban, egy nő, akinek még sokat kell bizonyítania nekünk, a Titokzatos Idegen! Kezdődjék a küzdelem!

Gerlon valóban erősebb volt és nem bohóckodott, akár az elődje, Duncan. Egyből tüzet nyitott, de a két ujjával elég nehéz volt gyorsan lőnie, pontosan annál kevésbé és Rina könnyen kitért a lövések elől. A saját pisztolyából hármat lőtt, egy mellé ment, de kettő mellkason találta Gerlon-t, de továbbra is talpon maradt. Gerlon viszonozta a tüzet és Rina-nak oldalra kellett vetődnie, hogy kitérjen az energia nyaláb elől, de ő is lőtt és két lövedék újból mellkason találta Gerlon-t, amitől a földre esett és nem mozdult.

- Vége van! A harcnak vége! Gerlon a földön! Gerlon-t vajon hátráltatta a sérülése, vagy a Titokzatos Idegen ennyire jó lenne?! Reméljük még kiderül!

Rina meg sem várva a kommentátor beszédét, visszatért Ajuur-hoz, aki egy nagyobb marék kredittel jutalmazta.

- Esetleg, egy harmadik meccs, Ice ellen? – Ajánlotta Ajuur, mire Rina mosolyogva bólogatott.

- Remélem, hogy ő nem egy bohóc vagy egy nyomorék. – Rina már meg sem lepődne ezen.

- Efelől biztosítalak, sőt, mivel kedvellek, inkább figyelmeztetnélek, hogy ő nagyon erős.

Rina nem is válaszolt, csak elindult 3-szor is az aréna felé.

- Hölgyeim és uraim! Egy ínyenc fogást tálalunk maguk elé! Két gyönyörű, de halálos nő küzd meg egymással! Az egyik sarokban, akit ismertek és szerettek! Akinek fémből vannak a csontjai, jeges víz folyik az ereiben és olyan gyors és hűvös, akár maga a halál! Köszöntsétek Ice-t! – Ice egy Rina-nál magasabb nő volt, holtsápadt bőrrel, világos szőke hajjal, amit egy kontyba fogott, a szemhéján sötétkék szemceruza, az ajkán sötétkék rúzs volt és az egész arca rideg és zord volt. – A másik sarokban, egy újabb harcos hölgy, aki eddig különösebb nehézség nélkül jutott fel ide, a Titokzatos Idegen! Kezdődjék a küzdelem!

Ice két pisztolyt használt amikkel villámgyorsan tüzelt és Rina alig bírta kikerülni a lövedékeket, de volt néhány trükk a tarsolyában. Egy füstgránátot vett elő és Ice lábához dobta. Ice arra számítva, hogy repeszgránát, oldalra vetődött, de amikor kiderült, hogy csak füst szállt fel, ismét az ellenfelére meredt, de az eltűnt, egy második füstfelhőben. Fogta a két pisztolyát és zárótüzet indított a füstfelhőbe, remélve, hogy eltalálja az ellenfelét. Amint a füst eltűnt, Rina sehol sem volt, ezen Ice és a nézők is megdöbbentek.

Ice abban a pillanatban, két lövést kapott be a tarkójába és orra esve hullott a földre. Rina a füstöt kihasználva, használta az álcázó generátorát, hogy láthatatlanná válva, Ice háta mögé lopakodott és tarkón lője.

- Vége! A harcnak vége! Ice-t hűvösre tették! A Titokzatos Idegen ezennel bizonyított, hogy ő egy olyan párbajozó, akivel érdemes számolni!

Rina harmadszor is elment Ajuur-hoz, aki már egy komolyabb összeget fizetett ki a lánynak.

- Esetleg, érdekelne mire képes az aréna 2-ik legerősebbike, Marl? Ő egy háborús veterán, aki tud ezt azt. Ice legyőzése komoly pénzt és hírnevet hozott a számodra, de Marl legyőzése még feljebb juttatthat a ranglétrán.

- Egye-fene. – Rina megvonta a vállát és 4-szer is az aréna felé vette az irányt.

- Hölgyeim és uraim! A mai napon láthatják, ahogy egy 20 éves veterán megcsillogtatja a tudását és még mindig képes újdonságot mutatni! Köszöntsék a pályán Marl-t! – Marl egy az idős korához képest, kimondottan jó fizikummal rendelkező férfi volt, egy dupla pengéjű karddal a kezében. – A másik sarokban egy fiatal feltörekvő csillag látható, aki eddig minden ellenfelét legyőzte! Remélhetőleg, a kardja, amit eddig egyáltalán nem használt, nem csak dísznek lóg a szoknyáján! A Titokzatos idegen! Kezdődjék a küzdelem!

A kommentátor szavai még Carth-nak is az eszébe juttatta, hogy amióta találkoztak, Rina egyszer sem húzta elő a vibro kardját, annak ellenére, hogy az aktája külön kitér a kardforgató tudományára. Az ellenfele, egyértelműen kardforgató, szóval nem lesz sok választása.

Rina kivételesen nem a pisztolyáért nyúlt és nem is a gránátjaiért, hanem a kardját vette elő, egy tökéletesen edzett, vékony pengéjű vibro kard volt és várta az ellenfelét. Marl dupla pengéjűje sokkal vastagabb volt, de elég gyorsan és fürgén mozgatta.

A két penge összetalálkozott és szikrázva csattantak össze, Marl egy gyakorlott mozdulattal, beakasztotta a kardja egyik életlen végét Rina lábába, amivel megpróbálta elgáncsolni, de a lány reflexei jók voltak és egyből egy hátra bukfenccel tért ki és ismét készen állt a harcra. A kardját felemelte a feje felé és a szabad kezének két ujját az ellenfele felé nyújtotta ki.

Marl támadott, de Rina ügyesen kivédte a támadásait, azonban, folyamatosan hátrálni kényszerült, de nem támadott. Marl úgy gondolta, hogy annyira kimerült a csapásai kivédésétől, hogy semmi ereje nem maradt, ezért elbízta magát, de a lány csak a bolondját járatta az öreg veteránnal és egy gyors perdüléssel a háta mögé került és a torkához szegezte a pengéjét. Marl látva, hogy ennyi év után, egy fiatal lány volt az aki jól behúzta a csőbe, eldobta a fegyverét és felemelve a kezét, jelezte, hogy feladja a küzdelmet.

- Vége van! A harcnak vége! Marl feladta! Úgy fest, az öreg profi kikapott egy kezdőtől! Mihez fog kezdeni most Marl?! Szögre akasztja a sarkantyúit?! 20 éven át ő volt az egyik legprofibb párbajozónk!

Rina eltette a kardját és kisétált az arénából, ahol Ajuur egy hatalmas, széles mosollyal várta, valamint rengeteg kredittel.

- Titokzatos Idegen, már csak egy párbajozó van hátra, Twitch! Nem teheted meg, hogy most kiszállsz! A tömeg őrjöngve várja a következő meccset! Ha legyőzöd, te leszel az új bajnok!

- Szólj Twitch-nek, hogy én készen állok. – Rina élvezte a Marl-al való harcot, valami olyan érzést keltett benne, amiről mintha rég megfeledkezett volna. Ha Twitch még nála is erősebb, akkor talán többet is előhozhat belőle.

- Hölgyeim és uraim, megtisztelve érzem magam, hogy a mindent eldöntő párbajt mutathatom be! Azt javaslom, maradjanak távol az aréna szélétől, mert egy igazi pszichopata vesz részt a versenyben! Az őrült és kiszámíthatatlan bajnok, Twitch! – Twitch egy ródiai férfi volt, két pisztollyal a kezében. - A másik sarokban, az egyre csak feljebb törő Titokzatos Idegen! Kezdődjék a harc!

Twitch nem hezitált és egyből megsorozta az ellenfelét, akinek egy perc nyugtot sem hagyott. Rina ugyanazt a trükköt vetette be, mint Ice-nál, füstgránátokat és újra bekapcsolta a lopakodó generátor övét. Twitch-et nem volt olyan könnyű Bantha-vá tenni mint Ice-t és a ródiai gránátokat hajigált mindenfelé, amik arra kényszerítették Rina-t, felfedje a helyzetét és meneküljön a robbanások elől, amik oldalra vetették.

Rina nem hagyta magát, elővette a pisztolyát és három lövést eresztett Twitch-re. A ródia azonban kitért mindhárom lövés elől és viszont-tüzelésbe kezdett. Rina bekapott egy lövést a karjába, de ez nem tántorította el és egy repeszgránátot dobott az ellenfele felé, ami elől azonnal kitért, de hiába, mert a gránát nem robbant fel.

A pillanatnyi zavart kihasználva, Rina a vibro kardjával támadta meg Twitch-et, aki a két pisztolyával védte ki, de Rina nem adta fel a támadást és sikeresen elgáncsolta Twitch-et. Twitch a földre került, de az egyik csizmájával fejbe rúgta Rina-t, akinek az elkábulását kihasználva újra talpon volt és folyamatosan hátrálva, tüzelni kezdett.

Rina több lövést kapott be, a lábaiba és a karjaiba, egészen addig, amíg térdre nem rogyott, de a kardjára támaszkodva, még nem adta fel. Twitch épp készült bevinni az utolsó lövést, kellően távolról.

Bumm

Egy robbanás kíséretében, Twitch a padlóra került és nem tudott felállni. A gránát, amit Rina szándékosan úgy dobott el, hogy ne robbanjon fel, pont jó helyre került, mert amint meglátta, hogy Twitch pont arra pontra hátrált, kapott az alkalmon és egy detonátorral felrobbantotta.

- Vége! Twitch a földön! A Titokzatos Idegen legyőzte és ezzel ő lett az aréna győztese!

Rina a sérüléseit fájlalva bicegett ki az arénából és közeledett Ajuur felé.

- Titokzatos Idegen! Íme a jutalmat Twitch legyőzéséért! Twitch jól harcolt, de végül vesztett. – Egy nagy rakás kredit ütötte Rina markát, amit inkább Carth vett át, nehogy összerogyjon alatta. – Rossz hírem van, már senki sem akar veled párbajozni… egy valakin kívül. Bendak Starkiller, aki már visszavonult, de a tömeg biztos látni szeretné, ahogy megküzdesz vele.

- Au… ezen még… gondolkodok. – Rina az oldalát markolászva, Carth-al a nyomában hagyta el a termet, de egy tetőtől talpig páncélozott férfi, egy T vizoros sisakkal állta az útjukat.

- Jól harcoltál, Idegen.

- Ki vagy te? – Kérdezte Rina.

- Bendak Starkiller. A valaha élt legnagyobb párbajozó. Amióta betiltották a vérre menő küzdelmeket, visszavonultam és megtelt a hely olyan söpredékekkel, akiknek a legyőzése nem csak nem okoz örömet, de még csak meg sem ölhetem őket. Néztem a meccseid, Marl és Twitch ellen egész jól álltad a sarat, de készen állsz egy igazi, vérre menő párbajra?

- Hm, - Rina majd összeesett a fájdalomtól, de állta a férfi szavait és nézését. – csak nevezd meg a helyet és az időt, Bendak!

- Végre, friss hús. Ajuur elintéz mindent a jövőhétre. Akkor visszajövök és kinyírlak, kicsike. – Azzal faképnél hagyta a két köztársaságit és elhagyta a kocsmát.

Amint kiértek a kocsmából, Rina majdnem összeesett, de Carth elkapta és felsegítette.

- Nem kellett volna így összeveretned magad. Marl után leállhattál volna. – Magyarázta Carth.

- Csak… valami fel ébredt bennem miután Marl-al harcoltam. Nem tudom mi, de mintha az igazi énem lett volna. Valami különösen jó érzés töltött el a Twitch-el való harc alatt.

Carth nem tudta, örüljön, mert sikerült pénzhez jutniuk ugyan, de Rina eléggé megjárta és el fog tartani egy darabig, amíg rendbe jön.

Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett, jelöld be követésre és ne felejts el kritikát írni.