Halo, újra Star Wars-os hangulatba kerültem. Kellemes olvasást kívánok.
- Nem hiszem, hogy ez működni fog! – Idegeskedett Carth a fekete és sötétszürke Sith páncéljában.
- Ugyan, csak viselkedj természetesen! – Rina, aki egy másik páncélt viselt, amibe legalább 2-szer is belefért volna, nyugtatta.
Az óra már késő délelőttre járt, hiszen Rina egy Sith buli után képes volt szerezni két egyenruhát, de ki kellett pihennie magát és még segítség is kellett neki, hogy a jóval nagyobb egyenruhát. Reggeli után, úgy téve, mintha igazi, őrjáraton lévő Sith katonák lennének, fogtak egy-egy puskát, amivel hivatalos őrjárat lennének, a legközelebbi felvonó felé vették az irányt, ami levitte őket a bolygó alsóbb negyedeibe.
- Még egy őrjárat az Alsóvárosban? – Kérdezte a felvonó előtt strázsáló őr, semmilyen iratot vagy kérdést feltéve. – Sz*r ügy, de inkább ti, mint én. – Nevetett a sisakja alatt.
- Akkor, - Válaszolt Carth. – kinyitnád a felvonót, hogy végezhessük a sz*r munkánkat?
- Jó-jó! – A katona máris nyitotta az ajtót. – Aztán vigyázzatok a swoop bandákkal. Nem egy emberünket vesztettük már el miattuk.
- Gondunk lesz rájuk. – Válaszolta Carth.
Azzal beléptek a felvonóba és elindultak a metropolisz méretű város mélye felé.
Olyan mélyre jutottak, hogy a nap fénye már nem is sütött le, itt-ott tele volt graffitizve minden, a mocskos utcák tele voltak szeméttel, roncsokkal és holttestekkel. Fényforrásként csupán néhány megrongált utcai lámpa világított. Nem volt is se rend, se törvény, gyakran előfordult, hogy aki kimerészkedett az utcára, az nem élte meg a másnapot. Ami elég ijesztő volt, hogy bizony emberek éltek, napi teendőik, a pénz és élelem szerzés és minden más, mindennapos teendő valóságos megpróbáltatás.
Ha ez nem lenne elég, az utcák gyakran váltak háborús zónákká a helyi swoop bandák összetűzéseik miatt.
- Itt emberek élnek? – Kérdezte Carth csodálkozva, még mindig magán hordva a Sith páncélt.
- Nehéz, de én inkább szánalmasnak tartom. – Felelte Rina, csupán megvetést érezve a tarisi bolygó kormánya iránt.
- Szánalmasnak?! – Csattant fel Carth. – Az emberek itt gyakorlatilag szenvednek!
- És ki tehet róla? Egy szánalmas, hozzá nemértő kormány, akik a saját bűnözőiket is képtelenek megfegyelmezni.
Mielőtt tovább beszélgethettek volna, egy robbanás és lövöldözések tucatjai rázta fel a két ál-Sith-et.
- A Bekek nem többek Bantha abraknál! – Hallani lehetett egy távoli kiabálást.
Egy bandaháború zajlott a következő sarkon, mindenfelé robbanások, energianyalábok látszódtak. Két utcai swoop-banda harcolt egymással a területért. Káromkodások, halálhörgések és kiabálások visszhangzottak a sötét, fénymentes utcában, azok, akiket lelőttek, csak otthagyták, miután vagy az ellenség, vagy valamelyik társuk kifosztotta a holttestét.
Ez mindennapos látvány volt az alsóvárosi utcákban, ahol a terror az úr. A harc végeztével a győztes banda öröm ünneplésben tört ki, majd nagyban hozzákezdtek a hullák kifosztásaihoz, nem számított, hogy az ellenség, vagy valamelyik elesett bajtársukat fosztják ki, elvették a pénzüket, a fegyvereiket, még a ruháikat is.
- Olyanok, mint a keselyűk egy csatamezőn. – Jegyezte meg Carth.
- Nekik ez a túlélésért megy. – Felelte Rina, majd óvatosan, meghúzva magukat hagyták ott az utcát, hogy tovább menjenek.
Az utcai bandák és a helyi lakosok elég szúrós szemekkel néztek, egyértelmű volt, hogy a Sith-ek itt lent nem szívesen látott vendégek.
Nem maradtak sokáig egyhelyen, a pletykákból, amiket hallottak, egyértelmű tény volt, hogy a többi köztársasági mentőkabin az alsóváros legmélyére zuhant, egyenesen a felszínre. Minél mélyebbre értek, annál sötétebb volt, az utcák zöme lakatlan volt, tele kártevőkkel, több hetes holttestekkel, akiket senki sem érdekelt és teljesen lecsupaszított, fél épületekkel, ahonnan még a tartó fémgerendákat és a falba épített vezetékeket is kilopták.
Végül egy katonai helyőrséghez értek, amit legalább 10 katona és 6 lövegágyú védett.
- Jól megerősített védelem. – Jegyezte meg Carth.
- Igen, ami csak erősíti a gyanút, hogy Bastila a felszínen van.
Ahogy megközelítették a felvonót, az egyik Sith katona az útjukat állta.
- A következő váltás csak 6 óra múlva jön és túl kevesen vagytok. – Magyarázta a katona, mire Rina és Carth összenéztek, mire Rina szólalt meg.
- Nem leváltani jöttünk, hanem parancsot kaptunk, hogy nézzünk utána a lezuhant mentőkabinoknak, amik a felszínen csapódtak be. – Rina úgy magyarázta, mintha hivatalos jelentést tenne.
- Egy másik csapat alig egy órája jött. – Szólt a Sith.
- Igen, de minket küldtek erősítés gyanánt.
- Nekünk nem szóltak, hogy erősítés jönne.
- Igen, utólag küldtek ide, ha akarod, kérdezd csak meg.
- Nem kell, csak mutasd az irataidat. – Rina megtorpant.
- Az… nincs…
- Papírok nélkül nem engedhetlek át. – A katona kihúzta magát, jelezve, hogy erőszakot fog alkalmazni, ha nem mennek el.
- Akkor, van még egy körünk. – Rina sarkon fordult, Carth követte.
- Most mit csináljunk? – Kérdezte Carth, miután elég messzire értek, hogy ne hallják őket.
- Ki kell találnunk, hogyan szerzünk hivatalos iratokat, amikkel leengednek minket.
- Valami ötlet? – Érdeklődött Carth.
- Csak egy. – Rina levette a sisakját és a vértjétől is kezdett megszabadulni, bement egy üres sikátorba, hogy átvegye a civil ruháját.
- El is árulod? – Érdeklődött Carth, miután ő is visszavette a civil ruháját. A páncéljaikat elrejtették egy szemetesbe, arra az esetre, ha még kellene.
- Az ott. – Rina egy eléggé lepukkant kocsma felé bökött a fejével.
- Az ott?! – Carth nem nagyon értette az apró hölgyemény észjárását.
- Az ott. A kocsma az a hely, ahol ingyen osztogatják az információkat.
Meg sem várta, hogy Carth beleegyezzen, ő már be is iszkolt a megkérdőjelezhető lebujba. Ez a kocsma más volt mint a felsővárosi, sokkal veszélyesebb alakok csoportosultak, swoop bandatagok, csempészek, tolvajok, fejvadászok, akik többségének félmeztelen twi'lek lányok táncoltak.
Itt-ott volt néhány verekedés, de a bajkeverőket azonnal kipenderítették a kocsmából. Nem sokkal ezután, 3 megtermett idegen, akik egyértelműen bandatagok voltak, egy alacsony, magányos férfit szemeltek ki maguknak, fekete nadrágban, csizmában, kék dzsekiben, fehér sapkában és fekete pilótaszemvédőben.
- Kotródjatok! – Parancsolta az alacsony fickó.
- Hé, mi csak be akartunk köszönni a hírhedt Calo Nord-nak! – Az első felháborodva szólt.
- Igen, azt mondják róla, kemény csávó! – Csatlakozott a második.
- Felejtsétek el, ez csak egy tökmag! Kizárt, hogy ő legyen a Nagy Calo Nord! – A harmadik inkább szkeptikus volt.
- Egy. – Az alacsony, Rina-nál nem sokkal magasabb fickó elkezdett számolni.
- Egy? Ez meg mit akar?
- Nyilván vagány fickónak hiszi magát.
- Ez törpe egy eszelős!
- Kettő. – A alacsony férfi, Calo Nord egyre türelmetlenebb lett.
- Egy-kettő? Most mit számol ez? Minket akar megszámolni?
- Hárman vagyunk, Calo! A Fekete Vulkár banda tagjai! Nem lehetsz velünk ilyen pimasz!
- Azt javaslom, tanítsuk móresre!
- Három. – Amint kimondta, egy gránátot dobott a földre, amitől a Vulkárok megrémültek, de valójában, csak egy fénygránát volt, ami néhány másodpercre teljes fehérségbe vonta az egész kocsmát, hallani lehetett 3 lövést és a fény eltűnt.
A három Vulkár már a földön vonaglott, ki lehelve a lelküket, mielőtt még elhaláloztak volna. Egy darabig mindenki csak nézett, de miután tudatosult bennük mi történt, csak megvonták a vállukat és visszatértek a teendőikhez.
A fickónak, Calo Nord-nak a szeme sem rebbent, a szemüvege megvédte a fénytől, csak elsétált, mintha mi sem történt volna, el Rina és Carth között, akik egyszerűen nem merték sem az útjába kerülni, sem megszólítani.
- Azta… - Carth alig hitt a szemének.
- Nem is láttam, hogy fegyvert rántott volna, vagy hogy eltette volna. – Rina is megdöbbent ezen.
- Szerintem, ne kössünk ebbe a fickóba.
- Jó gondolat.
Körbe néztek a kocsmában, olyan személyek után kutatva, akik tudhatnak valamit arról, hogyan juthatnak le a bolygó felszínére. A tekintetük két ródiaira terelődött, akik egy fiatal, kék Twi'lek lányt fogtak közre. A lány egy fekete csizmát, világosszürke, kopott nadrágot, fekete toppot és szürke mellényt viselt. Az egyik oldalán egy sugárpisztoly, a másikon egy egyéni készítésű vibrokard lógott.
- Nem vagy még túl fiatal, egy ilyen kocsmába, kicsim? – Élcelődött az egyik.
- Ugh, nem tűnnél el, bogárszem?! – A twi'lek lány nem hagyta magát és keményen visszaszólt. – Ide érzem, a leheleted, aminek olyan a szaga mint a bantha trágyának!
- Hű, de felvágták a nyelved, kislány!
- Kit hívtok ti kislánynak?! – Ezen felháborodott.
- Téged, egy magadfajta szemtelen kislányt alaposan móresre kell tanítani. – A két bogárfejű idegen azon volt, hogy elhurcolják a lányt, de az egy cseppet sem ijedt meg.
- Hm, azt hiszitek egyedül vagyok? – Hátrafordult és egy a pultnál étkező vukit szólított meg. – Zaalbar, segítenél egy kicsit? – A pultnál ülő vuki csak kelletlenül morgott egyet. – Jaj, nem tudsz másra gondolni a hasadon kívül?! Segítenél ezekkel a tetvekkel?! – A vuki ingerülten hagyta a pulton az ételét, miközben dühösen a twi'lek lány mellé állt és a két ródiaira morgott.
- Hé, - A két idegen rémülten hátrálni kezdett. – nem akarunk bajt egy vukival!
- Igen, épp indulni készültünk!
A vuki visszaült a pulthoz, hogy folytassa az evést, amíg Rina, kíváncsiságától vezérelve, megszólította a Twi'lek lányt.
- Látom, te sem szereted, ha melák pasik alábecsülnek. – Magabiztosan keresztbe fonta a karjait és mosolygott a nála fiatalabb, de magasabb lányra.
- Az itteni pasik nem sokkal többek gammorrai disznóknál. – A lány a szemeit megforgatva kortyolt az italába. – Amúgy, a nevem Mission.
- Rina. Az a vuki, - Rina az egyik asztalnál lévő vukira nézett. – a barátod?
- Igen, Nagy Z és én elválaszthatatlanok vagyunk. Már évek óta vigyázunk egymásra.
- Elég szokatlan, egy twi'lek utcagyerek és egy vuki. Hogyan lettetek barátok?
- Nézd, nem társalogni jöttünk ide, - Mission befejezte az italát. – Nagy Z tankolni akart, mielőtt kiruccannánk az alsóvárosba. – Ez felkeltette Rina figyelmét.
- Az alsóvárosba mentek? – Próbált közömbösnek tűnni.
- Igen, talán találunk valamit azokban a Köztársasági kabinokban.
- Az alsóvárost a Sith-ek tartják lezárva, se ki, se be.
- Azokra a bádogruhás majmokra gondolsz? Nem nehéz kijátszani őket.
- Tudnál segíteni, hogy én is lejussak oda. – A lány csak megvonta a vállát.
- Sajnálom, csak én és Nagy Z tudunk lejutni. Ha segítséget akarsz, keresd Gadon Thek-et és a Rejtett Bek-eket. Gadon jó ember és gyűlöli a Sith-eket. A rejtekhelyük közel van a kocsma bejáratához. – Azzal elhagyta a pultot és a vuki-val elhagyták a bárt.
- Kösz az információt. – Rina is sarkon fordult és a kijáratnál várakozó Carth-hoz ért. – Meg van, amiért jöttünk.
- Nem tartott sokáig.
Carth követte a társát, egészen egy kétes sikátorig, azon belül, egy leharcolt ajtó felé, ami előtt egy sötétbőrű nő állt őrt, aki nagyon nem tűnt barátságosnak és amint meglátta, hogy a két jövevény megközelíti az ajtót, egyből az útjukat állta.
- Jobb ha megálltok és visszafordultok! – Adta ki az utasítást, az övén lévő sugárpisztoly markolatját szorongatva. Carth is a pisztolyáért nyúlt, de Rina leállította az egyik kezével, a másikat feltartotta, jelezve, hogy nem jelentenek rá veszélyt.
- A Rejtett Bek bázist keressük, azon belül, Gadon Thek-et. – Magyarázta Rina.
- Honnan tudjam, hogy nem Vulkár kémek vagytok, vagy orgyilkosok, akik meg akarják ölni őt?! – A nő nem engedett.
- Szükségem van Gadon segítségére és ehhez beszélnem kell vele.
- Egy csomó ember akar beszélni Gadon-al, régen egy hős volt a nép szemében, de a Sith karantén és a Vulkárok egyre agresszívabb hódításaival, rengeteg ember célpontjává vált és sokan vágyják a halálát.
- A Vulkárok az egy másik banda, - Rina jobbnak látta ha hazudik. - találkoztam és elintéztem néhányukat idefelé. Rosszul lettem attól, amit tettek. Biztosítalak, hogy nem vagyok az ő emberük.
- Hm, - A nő is eleresztette a pisztolyát. – nem tűnsz valami veszélyesnek és Gadon-ban sem nagyon lehetne kárt tenni, főleg amióta Zaerdra vigyáz rá.
- Akkor beengedsz minket? – Rina már előre tudta a választ.
- Menjetek csak, de vigyázzatok, hogyan viselkedtek. Tudd, hogy figyelni fognak és megölnek, ha fenyegetést jelentesz Gadon-ra.
A nő kinyitotta az ajtót és biccentette a két idegennek, hogy menjenek be.
Ha ez egy főhadiszállás akart lenni, akkor nagyon szegényes volt. Egy régi raktár, ami tele volt mindenféle ládákkal, a falak labirintusként húzódtak és egyben nagyon is zsúfolt volt. Mindenfelé szakadt vagy kopott ruhás vagy páncélos, silány vagy rögtönzött felszerelt bandatagok beszélgettek, járőröztek, de abban a pillanatban, hogy Carth és Rina beléptek, néma csend lett úrrá mindenen és mindenki őket bámulta, gyanakodva.
- Szerinted, - Carth idegesen a fegyvereiért nyúlt, de nem vette elő a pisztolyait. – jó ötlet volt idejönni?
A bandatagok csendben, balhéra számítva követték őket. Mindenféle idegenlény a galaxis szerte csak ürügyre várt, hogy végezhessen a két emberrel.
- Nincs okotok aggodalomra! – Rina felemelte a két kezét. – Tudom, hogy nehéz az életetek a Sith-ek és a Vulkárok miatt, de esküszöm nektek, én egyik barátja sem vagyok! – Meglepő volt, hogy ilyen vékony és magas hanggal, milyen határozottságot volt képes mutatni. – Csupán a vezetőtökkel, Gadon-al szeretnék szót váltani és a segítségét kérni! Amennyiben ő nem akar velem találkozni, akkor elmegyünk!
Az idegeneket egy kicsit megindította a lány beszéde és úgy tűnt, félre állnak az útjából, mire egy szigorú női hang szólt közbe.
- Egy tapodtat se tovább! – Egy lilás-sárga twi'lek nő volt az, közepes, szürke páncélban és egy sugárpisztolyt szegezett a két idegenre. – Ki vagy te és mit akarsz Gadon-tól?!
- Nyugodj meg, Zaerdra! – Egy idős, sötétbőrű, kopasz férfi állította le, a bal szemöldökében egy piercinggel és kopott, sárga és vörös vértben. – Csak beszélni akarnak!
- Tudod jól, Brejik mennyire kívánja a halálodat! Mekkora vérdíjat tűzött ki a fejedre! Nem nyugszik, amíg élsz, Gadon! – Magyarázta a twi'lek nő, egyértelműen Gadon-nak.
- És ez a megoldás? Agyonlőni mindenkit akit csak meglátunk, mint a Vulkárok? Amíg én élek, a Bekek nem fogják ezt tenni! – Az öreg kora ellenére, egyáltalán nem tűnt megfáradtnak vagy gyengének. Pont az ellenkezője volt, erős, határozott és nyitott természetű. – Itt a bázisunk közepén kész öngyilkosság lenne megpróbálniuk meggyilkolni engem. – Most felemelte a hangját, hogy mindenki hallhassa. – Eresszétek ide őket és menjetek a dolgotokra! – A bandatagok egy kis hatásszünet után otthagyták őket és azt tették amit Gadon mondott.
- Jól van, beszéljetek Gadon-al, - A twi'lek nő, Zaerdra továbbra is Gadon mellett maradt. – de figyelmeztetlek, mindkettőtöket, ha bármivel próbálkoztok, tele lyukasztalak mindkettőtöket.
Rina és Carth közelebb mentek Gadon-hoz, de mielőtt bármelyikük megszólalhatott volna, Gadon vette át a szót.
- Bocsássatok meg Zaerdra-nak, amióta kitört ez a kis háború, a Bekek és a Vulkárok között, kicsit túl buzgó lett a védelmemmel kapcsolatban. A Sith karantén pedig csak olaj volt a tűzre, eléggé megkeserítik az életünket. Most, áruljátok el, miben segíthetek. – Rina alaposan szemügyre vette és látta, hogy a szemei szürkék voltak és üresek, ami arra utalt, hogy vak volt. Szívesen rákérdezett volna, de ez tapintatlanság lett volna.
- Segítségedet szeretném kérni, hogy lejuthassak az alsóvárosba és megkereshessem az ott lezuhant Köztársasági mentőkabinokat. – Ez teljesen meglepte Gadon-t, az üres szemei tágra nyíltak.
- A Köztársasági mentőkabinokat keresed?! A Sith-ek is azokat keresik! A Sith-eknek dolgozol?
- Lehet, hogy kémek, Gadon, akik a Sith-eknek dolgoznak! – Szólt közbe Zaerdra, de Gadon gyorsan leteremtette.
- Hallgass már, Zaerdra! Ha a Sith-ek csak gyanítanák, hogy tudunk valamit, már egy egész hadsereget küldtek volna a nyakunkra! – Visszafordult Rina-hoz. – Nem a Sith-eknek dolgozol, ugye?
- Nem, efelől biztosítalak. – Rina teljesen őszintén beszélt.
- Akkor nyugodtan elmondhatom, amit tudok. Kétlem, hogy problémát okozna a bandámnak. A Vulkároknak annál többet és felőlem ez rendben van. A Vulkárok alig egy órával a lezuhanásuk után odaértek és elvittek mindent, amit találtak. Kár hogy nem mi értünk oda előbb, mert egy igazán érdekes nő, egy Köztársasági tiszt is volt közöttük. Mi Bekek nem hiszünk a rabszolga-kereskedelemben, de a Vulkárok annál inkább. Brejik, a Vulkárok vezére fogva tartja őt.
- Szóval, Bastila a Vulkárok foglya? – Foglalta össze Rina.
- Legalább tudjuk, hogy életben van. – Szólt Carth.
- És hogy hova megyünk és kit keressünk. – Célzott rá Rina.
- Brejik talán egy gyáva, hazudós kis féreg, de nem ostoba! Ha rabszolgára bukkannak, akkor eladják Davik-nak vagy egy másik rabszolga-kereskedőnek. Nem beszélve, hogy ő egy köztársasági tiszt, akiért igazán jó árat kaphat. Nem olyan hülye, hogy a bázisán lévő söpredékkel őriztesse. Fogalmam sincs, hogy pontosan hol van, Taris tele van elhagyott raktárakkal, amiket bázisként használva tárolhatja és a nagy swoop versenyig biztos nem fogja megmutatni.
- Mi köze van ennek a swoop versenyzéshez?
- Nem tudsz valami sokat Taris-ról, ugye? A swoop versenyzés a legnépszerűbb sport a bolygón és komoly befolyása van a bandaháborúban. Brejik Bastila-t adományozza az első helyezettnek. Egy ilyen nagylelkű adománnyal megnyerheti a kisebb bandák többségét és elég ereje lenne, hogy végső csapást mérhessen rám és a Bekekre.
- Akkor mit javasolsz, - Szólt közbe Carth. – nekünk semmi közünk ehhez a banda-háborúhoz és nem várhatod el tőlünk, hogy mi ketten legyőzzük az összes ellenséges bandát.
- Carth-nak igaza van, - Rina egyetértett. – egy háború hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat. Egy ilyen komoly fegyveres összecsapásra a Sith-ek is felfigyelnének. Ha Brejik nem is hagyhatja el a bolygót, a Sith-eknek hála, simán elrejtheti ismét Bastila-t vagy akár meg is ölheti.
- Nem hinném, hogy megölné, - Gadon úgy mondta, mintha biztosra tudná. – Brejik kapzsisága gyakran megakadályozza a józan döntést és nem pusztítana el semmit sem, ami pénzt hozhat a számára.
- Akkor is… - Carth figyelmeztetni próbálta Rina-t, hogy a Sith-ek ennyi idő alatt rájuk találnának. – nem lenne időnk megvívni egy háborút.
- Nem is szándékozok, amíg nem elkerülhetetlen. – Rina magabiztos volt, habár terve még nem volt. – Valamit biztos tehetünk.
- Van lehetőségetek, - Gadon ajánlotta. – ha megnyeritek a swoop versenyt.
- Értem, ebben tudnál segíteni?
- Természetesen, mindketten meg akarunk védeni valamit és nagyon sokat veszíthetünk.
- Mit tudsz javasolni?
- Arra, hogyha indulnál a versenyen, mint a Rejtet Bekek versenyzője és nyernél, akkor megmenthetnéd a barátodat.
- Ez szép és jó lenne, de mi szükség lenne arra, hogy a te bandád nevében versenyezzek? – Rina nem szándékozott részt venni egy bandaháborúban. – Versenyezhetnék saját magam is.
- Ez jól hangzana, de ezzel két probléma van, az első, csakis kizárólag tarisi bandatagok vehetnek részt a versenyen, a második, rendelkezned kell egy saját swoop járgánnyal és kétlem, hogy a zsebedben rejtegetnél egyet. – A vak öregnek igaza volt, Rina elismerte, egy swoop járgány több százezer kreditbe kerülne és a verseny a jövőhéten lesz, ennyi idő alatt nem tud ennyi pénzt szerezni.
- Jól van, versenyzek neked. – Rina beleegyezett. – Pontosan, mikor lesz a verseny?
- 7 nap múlva, de a járgánnyal, amivel indulhatnál, van egy kis probléma.
- Össze van törve vagy elrabolva? – Rina érezte, hogy valami ilyesmi lesz.
- Egyik sem. A szerelőim készítettek egy prototípus gyorsítót, ami garantálná a győzelmünket. Sajnos, a Vulkárok ellopták és a bázisukra vitték. Be kéne törnöd és visszahoznod.
- Vagy csináljatok egy másikat. – Javasolta Rina.
- Ezzel ismét két probléma van, az egyik, ha Brejik embere is egy ugyanilyen gyorsítót használna, a végeredmény nagyon kétesélyes lenne. A másik, ez egy egyedi tervezésű prototípus, aminek a terveit megsemmisítettük, hogy ne lehessen többet készíteni. Az a gyorsító fogja eldönteni az egész játékot. – Rina belátta, nincs más választása, mint megszerezni a gyorsítót és megnyerni a swoop versenyt.
- Jó, hogy jutok be a Vulkár bázisra?
- Nem lesz könnyű, a főbejáratot nagyon erősen őrzik, de egy Mission Vao nevű twi'lek lány segíthet a bejutásban.
- Mission?! Gadon, ezt nem gondolhatod komolyan! Még csak egy gyerek! – Tiltakozott Zaerdra.
- Mission állandóan az alsóvárost járja, jobban ismeri a csatornarendszert mint bárki más. – Rina emlékezett Mission-re a kocsmában, elég fiatalnak, heves természetűnek és felelőtlennek tűnt, aki folyton csak a vuki barátja mögé bújik.
- Esetleg, valaki más nincsen?
- Ne becsüld alá Mission-t! – Gadon hirtelen felcsattan. – Valóban fiatal, de ő és a vuki barátja, Zaalbar állandóan az alsóvárost járják, elég kemények és találékonyak, hogy túléljenek odalent! Elképesztő párt alkotnak.
- Igen, mondta is, hogy az alsóvárosba mentek most is. Nemrég találkoztunk velük.
- Akkor megtalálhatjátok őket, de még át kell jutnotok a Sith őrségen.
- Lehetetlen, még egyenruhákkal is lehetetlen. Papírok nélkül nem engednek át.
- Szerencsére, a bandám tagjai nemrég szereztek hivatalos papírokat, amiket hajlandó lennék elcserélni az említett egyenruhákért cserébe.
- Valóban működni fog?
- Mérget vehetsz rá, jó emberek haltak meg ezért a két igazolványért.
- Ez esetben, az egyenruhák a kocsma mögötti szemetesekben vannak elrejtve, csak tisztítsátok meg őket és olyanok lesznek mintha újak lennének.
- Áll az alku. – Gadon odacsúsztatta a papírokat a lánynak.
- Köszönöm, a gyorsítóval térünk vissza.
- Tudom, hogy így lesz. Van benned valami különleges, ami miatt nagyon magabiztos vagyok benned.
Rina nem tudva, mire vélje, csak elvette a papírokat és Carth-al már úton is voltak a Sith ellenőrzőpont felé.
Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett, jelöld be követésre és ne felejts el kritikát írni.