Halo, elérkezett a folytatás. Kellemes olvasást kívánok.

- Mit gondolsz, ezek az iratok, be fognak válni? – Carth kissé aggódva vizsgálta a Gadon-tól kapott iratot.

- Nem hiszem, hogy Gadon felültetett volna. – Rina inkább magabiztos volt, azonban, kissé szigorúan bökött a férfi felé. – Azonban, Carth, valamit meg akarok beszélni veled. – Carth kissé feszélyezve érezte magát, de közben elindultak.

- Valóban? Mit szeretnél?

- A legutóbbi beszélgetésünk egy kissé félbemaradt. Tudod, a „meglepetés", ami miatt tartasz tőlem. – Emlékeztette Rina.

- Nézd, - Carth fájdalmasan sóhajtott egyet. – engem csak nem ebből a fából faragtak. Talán te vagy a legképzettebb nő, akivel valaha találkoztam, többször nyűgöztél le, mint amennyit be mernék ismerni. Azonban, ez nem azt jelenti, hogy le fogok állni a figyeléseddel. Ennyi és kész. – Rina sértődötten keresztbe tette a karjait és a felemás szemeivel a férfira meredt.

- Mivel érdemeltem ki ezt a szintű bizalmatlanságot? Tettem valamit, ami gyanakvásra adna okot?

- Hát te… - Idegesen vakarta a fejét. – nem csináltál semmit sem. Még. De megtörtént velem a múltban, hogy olyan emberek árultak el, akikben megbíztam és nagyon nem akarom, hogy ez még egyszer előforduljon. Csak ennyi.

- Persze hogy nem fog, - Rina csak elfordította a fejét. – ha nem bízol meg soha senkiben.

- Nézd, nem akartalak megsérteni! – Csattant fel Carth. - Nekem csak ez az én személyes véleményem!

- Igazán?! – Rina visszafordult és felvonta az egyik szemöldökét. – És én, hogy győződjek meg róla, hogy te ne fogsz elárulni engem?!

- Hogy én?! – Kérdezte vissza meglepődötten Carth.

- Igen, te! – Ahhoz képest, hogy milyen apró teste és vékony hangja van, Rina elég félelmetes, amikor felemeli a hangját ás dühös. - Én miért bízzak benned?!

- Sehogy. – Carth hangja komor lett. – Ha okos vagy, nem bízol meg se bennem, se Bastila-ban… se magadban. – A végére kissé elcsuklott a hangja, amit Rina észrevett.

- Talán… nem bízol magadban? – Carth ettől a kijelentéstől sértődötten előre nézett és folytatta az utat.

- Nem kell engem kielemezni. Csak folytassuk az utunkat.

- Ha nem bízol bennem, talán el kéne válnunk. – Jelentette ki Rina, mire Carth ökölbe szorította a kezeit.

- Mit izgat téged, kiben bízok és kiben nem?! Egy célunk van! Csináljuk végig és utána beszélhetünk erről! – Carth legszívesebben faképnél hagyta volna a társát, de a feladatuk közös volt, így együtt kellett maradniuk.

Rina nem szólt többet, csak haladtak tovább, Taris leharcolt alsó-negyedének az utcáin, ahol megszokottá vált, a szemét, a holttestek és a holttesteket fosztogató, fiatalkorú bűnözők látványa.

Az egyik elágazásnál egy igencsak érdekes látvány tárult eléjük, két Vulkár gengszter nagyban vitázott egy elegáns, öltönyös ember férfival.

- Mégis, mit keresel itt, ember?! – Kérdezte az egyik, igencsak ingerülten.

- Davik küldött, mert elvagytok maradva a fizetéssel. – Felelte az öltönyös ember, teljes nyugalommal.

- Megmondhatod Davik-nak, egy retkes kreditet sem fog látni tőlünk! – Csattant fel a másik Vulkár.

- Igen, a Bek-ek talán meghunyászkodnak előtte, de a Fekete Vulkár-oknak még Davik sem parancsolgathat! – Csatlakozott a másik. – Azt javaslom, hord el magad innen, ember korcs, amíg jó kedvünkben találsz minket!

- Hm, látom keménykedni akartok. – Az öltönyös nem vette fel a fenyegetéseket, amik inkább szórakoztatták, mintsem megijesztették. Egyszerűen füttyentett egyet, majd az egyik sikátorból, egy nagydarab férfi jött elő. Rövidre nyírt őszes haja, vörösesbarna mellénye, fekete pólója, fehér nadrágja és barna csizmái voltak, a két izmos karján több heg és tetoválás volt látható és egy hatalmas lőfegyvert cipelt, ami elég könnyű volt a számára.

- Na, mi van? – Morogta a nagydarab férfi.

- Hé… - A két Vulkár-nak elakadt a szava a férfi láttán. – Canderous?! Davik-nak dolgozol?!

- Nem akarunk tengelyt akasztani egy Mandalórival! – Szabadkozott a másik, mire a zsebébe nyúlt a kreditekért. – Tessék! Itt van a pénz, amivel tartozunk! – Átadta az öltönyösnek.

- Öröm veletek üzletelni. – Egy széles mosollyal átvette a pénzt. – Most tűnjetek el!

- Máris!

- Elnézést! – A két Vulkár-nak már hűlt helye volt.

- Ez minden? – Canderous kissé csalódottnak tűnt.

- Igen, remek voltál Canderous! – Felelte az öltönyös férfi, mire felszállt a robogójára. – Megemlítem Davik-nak a bátorságodat. – Ezzel elhajtott, otthagyva a Mandalórit.

- Bátorság? – Morogta magában, mire ő is felszállt a robogójára. – Egy harcosnak nem kell bátorság, hogy ráijesszen néhány patkányra. – A szeme sarkából észrevette Rina-t és Carth-ot.

- Te ki vagy? – Rina egyáltalán nem ijedt meg a nagydarab férfitól, bár ő csak közömbösen nézett rá.

- Valaki, aki nagyon nem akarsz az ellenségednek. – Ezzel elhajtott, követve az öltönyös társát.

- Ha jól hallottam, a Vulkár-ok Mandalórinak szólították. – Emlékezett Carth.

- Mandalóri? Azok, akik majdnem elpusztították a Köztársaságot?

- Igen, ha Jedik és Revan nem segítették volna a Köztársaságot, biztosan elpusztították volna.

- Mit keres itt az egyikük?

- Amióta elbuktak, szétszéledtek a galaxisban, komolyabb cél nélkül. Nagyon sokan csaptak fel zsoldosnak vagy kalóznak. Nem érdemes kikezdeni velük, mert nagyon erősek.

Habár Rina nem harcolt a Mandalóri háborúban, valamiért nagyon is tisztelte őket, mint harcos fajt és olyan érzése volt, mintha már harcolt volna velük. Csak megrázta a fejét és Carth-al folytatták az útjukat, egészen a nagyon szigorúan őrzött felvonóig.

- Megállni, ez a felvonó le van zárva! – Állta az útjukat ez egyik őr. – Csak hivatalos Sith ügyben lehet lemenni és hacsak nektek nincsenek hivatalos irataitok, jobb, ha visszafordultok!

- Itt vannak az irataink. – Rina és Carth megmutatták a Gadon-tól kapott papírjaikat. Az őr elvette és megnézte őket.

- Hm, hivatalosnak tűnnek. – Jelzett, hogy nyissák ki a felvonót. – Nem irigyellek, az Alsóváros tele van mutáns Rakghoul-okkal. Jó pár emberünket vesztettük el miattuk. Én azt mondom, ha valami mozog, előbb lőj, aztán kérdezz.

- Észben tartjuk. – Felelte Rina, majd beszálltak a felvonóba, ami egyenesen Taris felszínére vitte le őket. A felvonó maga elég régi volt és kissé rozsdás, de működött és tökéletesen megfelelte a céljának.

Az Alsóváros még az alsó-negyedeknél is siralmasabb állapotban volt, tiszta pontot nem lehetett látni, amíg a szem ellátott. Az, hogy Carth elszörnyedt, nem volt nagy dolog, de a városnak egyáltalán nem nevezhető kis falu lakói embertelen körülmények között éltek. Sebtében felállított, rögtönzött építményekbe kényszerülve, elektromos áram, tisztavíz és napfény nélkül kellett túlélniük. Minden ember, de még a gyerekek is ócska, koszos rongyokban tengődtek, sokan borzasztóan lefogyva, alultápláltan és holtsápadtan tengették a mindennapjaikat. Voltak, akik imádkoztak valami felsőbb erőhöz, voltak, akik csoportba tömörülve kiszemeltek egy célpontot és agyonverték azért a kis semmiért, amivel talán egy újabb nyomorult napot élhetnek túl. Voltak, akik holtan estek össze az éhségtől és a reménytelenségtől.

- Oké, - Rina válasza meglepte Carth-ot. – ettől már nekem is felkavarodott a gyomrom.

- Hihetetlen, hogy itt emberek élnek.

- Hé, ti! – Két, a többiekhez hasonló koldus kiszemelte a két jövevényt, akik egyértelműen kitűntek a többiek közül. – Bárki, aki használja a felvonónkat, vámot kell fizetnie, ami 5 kredit!

- Imádom ezt a bolygót, - Súgta Carth. – még a koldusok is le akarnak húzni.

- Mit szólnátok 6-hoz? - Rina elővette a pisztolyát és a koldusokra szegezte. – Azt igazságosan el tudom osztani köztetek.

- Futás! Fuss a haragja elől! – A két férfi azonnal felhúzta a nyúlcipőt és rohanni kezdett.

- Hé, ti ketten! – Egy ugyanolyan rongyokba öltözött nő szólította meg a két idegent, mint a falu többi lakója. – Elnézést ezért a kettő miatt, elég rossz benyomást keltenek az ideérkezőkben. A többségünk valójában kedves. – Rina csak egy darabig bámulta a koszos, de elég izgatott nőt, aki valami ritka látványosságnak tekintette őt és a társát.

- Mit akarsz? – Kérdezte Rina, kissé kellemetlenül.

- Az én nevem Shaleena és… én itt születtem. – A nő nem tágított és nem fogta fel, hogy nem kívánatos a társasága. - Te ugye nem innen származol? Egyértelmű, túl tiszta vagy és a ruháid is túl szépek, ezenkívül, még sosem láttalak itt. Milyen a felszín? Tényleg olyan csodálatos, mint ahogy azt mondják?

- Szebb, mint ez a lyuk. – Vetette oda Rina, kissé ingerülten, de a nő még mindig nem tágított.

- Talán neked nem nagy szám, de én idelent születtem! Itt sötét van és hideg. Álmaimban gyakran láttam a felszínt, a napot, az eget és a csillagokat… olyan csodálatosak és…

- Figyelj, - Rina le is állította. – nem érdekel. Csak információkat akarok tudni az Alsóvárosban lezuhant Köztársasági kabinokról.

- Én arról nem tudok semmit sem, de talán a falunk vezetője, Gendar talán tud segíteni.

- Köszönjük. – Rina azzal otthagyta a nőt és Carth követte.

- Oh, ha beszélgetni akartok a felszínről, a faluról vagy az álmaitokról, akkor hozzám nyugodtan jöhettek! – Kiabált utánuk Shaleena.

- Tegyél úgy, mintha nem hallanád! – Utasította Rina Carth-ot.

Gendar kunyhóját nem is kellett sokat keresni, a legnagyobb volt az, ami előtt egy szintén rongyos, de szikár, karizmatikus férfi állt és úgy tűnt, utasításokat adott néhány emberének.

- Gendar-t keressük, a falu vezetőjét. – Szólt hozzá Rina.

- Én vagyok, ritkán látni felszínieket általában, de mostanság elég gyakran látogatnak minket. – Felelte.

- Meg ne sértődjön, - Tette hozzá Carth. – de érthető, hogy általában miért kerülik ezt a helyet.

- Netán szükségetek van valamire tőlem vagy a népemtől?

- Ami azt illeti, igen, - Rina vette át a szót. – egy Mission Vao nevű Twi'lek lányt keresek.

- Igen, láttam már azt a Twi'lek-et, ő és a vuki barátja gyakran vágnak át a falunkon, amikor a csatornarendszerbe mennek kutakodni.

- Merre vannak a csatornák?

- A falu kijáratától északra és keletre van egy-egy bejárat, de a csatornarendszer nagyon veszélyes.

Nem időztek sokat ezen az elátkozott, elhagyatott helyen, egyenesen a főkapu felé vették az irány, ahol egy nőt lehetett hangosan és kétségbeesetten kiabálni.

- FUSS HENDAR! FUSS! – Ordította a nő, teljes erejéből.

- Kizárt, nem fogja megcsinálni! – Egy férfi, aki a kapuért volt felelős nem volt ebben olyan biztos. Mondtam neki, hogy ne menjen!

- Megcsinálja! Siess, Hendar!

Egy férfi csapódott a kapunak és erősen és rémülten verni kezdte azt.

- Nyisd ki a kaput! Gyorsan!

- Én… nem tehetem! A Rakghoul-ok túl közel vannak!

- Nem! – A nő hiába könyörgött, a férfi nem engedett. - Ez nem igazságos! Ha nem nyitod ki, a mutánsok megfogják ölni!

- De ha kinyitom, akkor bejönnek és minket is megölnek! – A férfi hajthatatlan volt.

- Kérem! Valaki vegye rá, hogy kinyissa a kaput! – A nő kétségbeesetten könyörgött, mire Rina előre lépett.

- Nyisd ki, majd mi megöljük azokat a dögöket. – Ő és Carth elővették a pisztolyukat.

- Kockára teszitek az életeteket egy idegenért? – A kapuőr megnyomott egy gombot, mire a kapu kinyílt, Rina és Carth gyorsan kiugrottak rajta, majd ugyanolyan gyorsan be is zárult.

Rina és Carth nem hezitáltak, amint a sötét árnyak között megláttak egy legörnyedt, nyálkás, dudorokkal borított, szemnélküli lényt, aminek két hatalmas orrlyuka, széles állkapcsa, benne hegyes, ragadozó fogak, amikről valami bűzölgő zöld nyálka csöpögött, éles, fekete karmai és szabálytalan, kopasz feje volt.

A két idegen azonnal tüzet nyitott, Carth kettőt lőtt a mellkasába, de az továbbra is vadul, az állkapcsát csattogtatva, a karmos kezeit csapdosva támadott, amint Rina fejlövése kivégezte. A lény élettelenül esett össze és nem mozdult többet.

Rina jelzett, hogy biztonságos és ki lehet nyitni a kaput. Hendar a feleségéhez rohant és átölelte, de Rina és Carth nem térhettek vissza, nekik tovább kellett menniük, ha meg akarják találni Mission-t.

Nem is kellett sokat barangolni, mert egy női hang a távolból megcsapta a fülüket.

- Ti ott, - Az ismerős Twi'lek, Mission volt az. – segítenetek kell! – A kezében egy egyedi tervezésű vibrokard, a hátán egy módosított vuki sugárszámszeríj volt és eléggé kimerültnek és kétségbeesettnek tűnt. – Még a Bekek sem segítenek nekem! Nem hagyhatom őt magára! – Megragadta Rina-t és rángatni kezdte. - Ugye segítetek nekem!?

- Nyugodj már meg, Mission! – Rina lerázta megáról a nem sokkal nagyobb lányt. - Gadon küldött hozzád, hogy segíts nekem!

- Gadon?! Nem tudom, miről beszél, de Zaalbar bajban van! Ha nem segítek neki, idővel megölik, vagy eladják rabszolgának! Segítenetek kell!

- A vuki? – Rina kissé undorral gondolt rá. – Ugh, mi történt?

- Én és Zaalbar erre voltunk, hasznos cuccokat kerestünk, amiket eladhatnánk, mindig ezt csináljuk, de aztán jött a baj. – Mission kétségbeesetten magyarázta.

- Az ember azt gondolná, egy vukival az oldaladon, nem lehet probléma egy csapat Rakghoul. – Elemezte Carth.

- Normális körülmények között nem is! – Tette hozzá Mission. – Gamorrai banditák voltak és vártak ránk! Két tűz közé szorultunk, de Nagy Z feláldozta magát, hogy időt nyerjen nekem a menekülésre, egy darabig hallottam, hogy rohan mögöttem, de három Gamorri a földre teperte, elejtette a sugárszámszeríját, amit felkaptam és jobb lehetőség híján, futottam. Ha nem segítek neki, elfogják adni rabszolgának! Tudom! – Rina kelletlenül sóhajtott, de volt olyan jó emberismerő, hogy Mission csak akkor fog segíteni nekik, ha a vuki már biztonságban lesz.

- Hol tartják fogva? – Kérdezte lefáradt hangon, mint akinek semmi kedve nincs az egészhez.

- Pontosan nem tudom, de valahol a csatornarendszerben. A bűz emlékeztetheti őket az otthonukra.

- Be kell jutnom a Vulkár bázisra, ha megmentem a vuki barátodat, akkor segítesz nekem? – Tért a lényegre Rina.

- Megegyeztünk. Amint Zaalbar szabad lesz, megmutatok egy titkos bejáratot a Vulkár bázisra. – Összegezte Mission, eltette a kardját és a sugárszámszeríjat vette elő. – Pont kapóra jön, mert az is a csatornában található.

A falun kívüli terület egy senki földjére emlékeztette Rina-t és a társait, poros föld, régi, helyrehozhatatlan állapotban lévő épületek, amikből már csak romok maradtak, a föld maga szürke volt és terméketlen, egy darab növényt nem lehetett látni, az eget eltakarta a föld felé épített metropolisz alja, ami miatt a napfény még csak be sem szűrődött. Hiába volt kora délután, olyan érzés volt, mintha késő éjszaka lenne.

Az utat hébe-hóba egy-egy elszórt lámpa világította meg, de itt még csak hold vagy csillagok sem voltak, hogy világítsák az utat.

A távolból mozgó lámpákat véltek felfedezni és egy ismerős járőrosztagot találtak.

- Megállni, polgárok! – Egy csapatnyi Sith katona volt, de eléggé viharvert és megtépázott állapotban. A vörös páncélos őrjáratvezető lépett előre. – Ez itt lezárt terület! Mit kerestek itt?!

- Itt vannak az irataink! – Rina, hivatalos hangot felvéve mutatta meg ismét az iratokat.

- Hm, akkor ti azok a szabadúszó nyomkeresők vagytok, akiket a parancsnok ígért? Adhattak volna legalább egy felfegyverzett csapatot, idelent elég durva a helyzet. Egy másik őrjáratot elvesztettünk a tetves Rakghoul-ok miatt és mi is majdnem kifogytunk az ellenszerből. Ezenkívül nem egyszer koccantunk össze az alsóvárosi gengszterekkel, éppen visszavonulunk. Én mondom, jobb lenne a Felsővárosban maradni, amíg mindent kézben nem tartunk.

- Miért vonulnak vissza? – Rina próbált információt szerezni.

- Hé, - A tiszt szigorú hangot vett fel. – lehet itt mi vagyunk a rossz fiúk, de előbb kerülök hadbíróság elé, mintsem hagyjam, hogy a maradék embereim azoknak a rühes dögöknek a beleit töltsék meg a semmiért! Ha a vezérkar lefokoz vagy kivégez, állok elébe! Ezt persze ne terjesszétek. – Visszafordult az embereihez. – Gyerünk fiúk, visszamegyünk a Felsővárosba! – A Sith katonák, a sisakjuk miatt nem lehetett látni, de nagyon megkönnyebbültek a hír hallatán.

Egyre mélyebbre és messzebbre vitte őket az útjuk, amikor néhány morgást hallottak a sötétben. Egy csorda Rakghoul volt. Mindannyian előkészítették a lőfegyvereiket és még azelőtt tüzelni kezdtek, hogy a húsevő mutánsok egyáltalán megközelíthették volna őket.

4-el sikerült is végezniük, de az egyik rávetette magát Rina-ra, azonban nem volt hosszú küzdelem, mert elővette a vékony pengéjű vibropengéjét és beleszúrta a lény állkapcsán át az agyába, amitől nem mozgott többet.

Mission-nek több ideje volt reagálni, eldobta Zaalbar sugárszámszeríját és inkább a saját kardját vette elő, amit a vele szemben álló mutánsra szegezett, egy darabig kerülgették egymást, amíg a lény támadásba lendült. Mission kitért a karmolások elől és sikerült hátba szúrnia a Rakghoult-t, de az szinte meg sem érezte, mert gyorsan megfordult és kiütötte a lány kezéből a kardot és rávetette magát.

Szerencséjére, nem tartott sokáig, mert Carth, miután végzett még két másikkal, gyorsan lelőtte és megmentette Mission-t.

- Jól… - Carth éppen fel akarta segíteni, amikor meglátott egy harapást Mission karján. – vagy?

- Ez… - Mission már majdnem pánikba esett, amikor Rina megszólalt.

- Nézzétek! – Egy egész szakasz, halott Sith katona felé mutatott, amiket félig megettek a Rakghoul-ok. – Talán valamelyiküknél lesz ellenszer.

Nem volt mit tenni, elkezdték átkutatni a halott katonák felszereléseit. Szerencsére rendesen fel volt címkézve minden, köztük a Rakghoul kór ellenszere is.

- 5. – Carth összeszámlálta. – 5 adagot találtunk. Tessék, Mission, használd. – Nem is kellett többet mondani, mire a Twi'lek lány be is adott egyet magának.

- Már csak négy. – Javította ki Rina. – Talán jó pénzt kaphatnánk érte később.

- Erről majd később, most tovább kell mennünk. – Jelentette ki Carth.

A távolban vörös és fehér villogó fényeket lehetett látni és közelebb érve, egy mentőkabin körvonalai rajzolódtak ki.

- Mit gondolsz, ez Bastila kabinja? – Érdeklődött Rina.

- Nem tudom, de jobb, ha megvizsgáljuk. – Tette hozzá Carth.

A kabin alaposan szét volt szedve és meg is volt sérülve, valamint, egy halom Rakghoul holttestet fedeztek fel, amikkel sugárfegyverekkel végeztek, nem fénykarddal.

- Nem hiszem, hogy ez Bastila kabinja lenne. – Állapította meg Rina, mire meghallott valami zajt a roncsok közül. – Ki van ott?! – A jövevényre szegezte a pisztolyát.

- S… segí… segítsenek… - Egy sérült Köztársasági katona volt az, szakadt, vörös, sárga és fekete egyenruhában. – Egy… olyan lény… megharapott. – A férfi átalakulóban volt és félig úgy nézett ki mint egy Rakghoul. – Érzem… ahogy terjed…

- Gyorsan! – Carth meg sem kérdezve Rina-t, elvett egy ellenszert és beadta a katonának. Rina nem ellenkezett, de nem örült neki, hogy Carth csak úgy kézbe vette a dolgokat.

- Kö… köszönöm… - Carth beadta neki az ellenszert, ami gyorsan elkezdte kifejteni a hatását. - Azok a lények… egyből ránk támadtak ahogy kiléptünk a kabinból. Borzalmas volt. A többieket megölték és én… nem hiszem, hogy sokáig húztam volna.

- Fejezd be a nyafogást! – Rina ideges volt, amiért el lett használva egy újabb adag ellenszer, amitől már csak 3 maradt, remélte, megérte. – Áruld el, hol van Bastila!

- Bastila? Ez nem az ő kabinja, az övé arrafelé csapódott be. Próbáltuk követni, de… - Hirtelen összerezzent. – Hallottátok?! Mi volt ez?!

- Ne térj el a tárgytól! – Parancsolta Rina. – Folytasd!

- Ott! – Egy ösvényre mutatott, ahol Rakghoul-ok közeledtek. – Fuss az életedért! – Ezzel elrohant, de nem jutott messzire, egy Rakghoul ráugrott és elharapta a nyakát.

A lények nem elégedtek meg a katonával, Rina-ékat is célba vették. Rina a kardjával gyorsan és kecsesen mozogva, leszúrt egyet, majd fejbe rúgott egy másikat, amit Mission kivégzett, Carth kettőt lelőtt, Rina pedig az utolsót is lelőtte.

Folytatták az útjukat, de egy elágazáshoz értek.

- Itt, ez levezet a csatornába, ahova a Gamorri-k elvitték Nagy Z-t. – Magyarázta Mission, miközben kinyitotta a lejárót, de Rina és Carth nem követték. – Na, jöttök?

- A katona szerint, arra zuhant le Bastila kabinja. – Rina a másik irányba mutatott és egy halvány remény csillant a fejében, hátha nem kell lemenniük a bűzös csatornába, hogy egy nyavajás vukit mentsenek meg.

- Na és az egyezségünk?! – Emlékeztette őket Mission.

- Csak megnézzük azt a kabint, aztán folytatjuk az utunkat. – Nyugtatta Carth, de Rina nem tűnt ilyen barátságosnak.

- Meglátjuk.

A kabin felé vették az útjukat, de egy csapat gengszternek tűnő fiatal fiút, akik nem lehettek sokkal idősebbek 20-nál, találtak.

- Hé, te…! – Szólt az egyik, aki már így is reszketett, mint a nyárfalevél. – Ne mozdulj… nem félek használni ezt a sugárvetőt! – Reszketett a keze, de próbált határozottnak tűnni.

- Nyugi, kölyök, elég embert vesztettünk a Rakghoul-ok miatt, nincs szükség további veszteségekre értelmetlen lövöldözés miatt! – A csapat vezetője, a már ismert Mandalóri zsoldos volt, aki most Rina felé nézett. – Ti is ugyanazért vagytok itt, mint mi. Kimenteni, amit csak lehet a Köztársasági kabinokból. Adok egy tanácsot, felejtsd el és fordulj vissza. – Rina nem tűrte el ezt a hangnemet.

- Te most fenyegetsz engem?!

- Mi Mandalórik nem fenyegetünk, hanem ígérünk. – A Mandalórit hidegen hagyta Rina kifakadása. – Csak baráti jótanácsnak szántam. Már legalább 6 embert vesztettem, azok miatt a Rakghoul-ok miatt és nem…

- Canderous, - Az egyik zsoldos rémülten szólt a vezérnek. – valami mozog az árnyékban! Azt hiszem, Rakghoul-ok!

- Fegyvert készenlétbe, idióták! – Parancsolta Canderous.

Az egész egy kész tűzharccá fajult, mert egy nagyobb csorda Rakghoul támadt és a legtöbb zsoldos eléggé újoncnak és amatőrnek tűnt, de a vezérük, Canderous egyáltalán nem rémült meg. Rina és a társai is segítettek a zsoldosoknak, de a túlerő megmutatkozott és sok fiatal zsoldos esett áldozatul a Rakghoul-oknak.

Mire a harc véget ért, már csak két zsoldos és Canderous maradt életben, de Rina és társai sérülés nélkül megúszták a küzdelmet.

- A p*csába! – Idegeskedett Canderous. – Mondtam Davik-nak, hogy ez csak idő és ember pazarlás! Ezeket az ostoba kölyköket nem erre képezték ki! Ha el is tudsz bánni a Rakghoul-okkal, kétlem, hogy bármi értékeset találnál itt.

- Hogy érted? – Rina számára a remény, hogy előbb találják meg Bastila-t, szertefoszlott.

- Az alsó Tarisi bandák értek ide előbb és már minden értéket elvittek. Ha volt is valami értékes ezekben a kabinokban, mi már biztos nem tudjuk megszerezni. Davik nem fog örülni, de én szóltam előre és rohadtul nincs kedvem dajkálni ezeket az ostoba kölyköket. – A megmaradt emberei felé nézett. – Gyerünk, kölykök, visszamegyünk!

- Akkor… - Rina vett egy nagy levegőt. – irány a csatorna.

Visszatértek az elágazáshoz, ahol Mission már kinyitotta a lejáratot. Rina-t és Carth-ot megcsapta az orrfacsaró bűz, de Mission már eléggé hozzászokott. Csak egy kérdés maradt.

- Ki megy előre? – Kérdezte Carth, de a két lány egyből ránézett, amiből egyértelmű volt a válasz. – Na, b*szdmeg.

Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett, jelöld be követésre és ne felejts el kritikát írni.