Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
A csatornában áradó szennyvíz és ürülék bűze valami borzalmas volt. Egy egész bolygóméretű város szennye került ide és már évszázadok óta itt rohad, hogy a csatornában élő rakghoul-okat, Gamorrai-kat és más csatornalakó, dögevő lényt etessen. Ezenkívül rengeteg szemét is kerül ide, amit a Taris felső és alsóbb negyedeiből hajigálnak a csatornába, ezzel otthont adva a guberálók üzelmeinek.
- Hivatalosan is, ez életem legrosszabb napja! – Rina undorodva fogta be az orrát, miközben próbált nem hányni a csatorna bűzétől.
- Mi az, - Mission már hozzá volt szokva ehhez a gyomorforgató szaghoz. – nem bírja az úri szaglásod? Én és Zaalbar elég gyakran járunk erre, szóval, már hozzászoktunk.
- Örülök, hogy ilyen jól megy nektek a kukabúvár szakma. – Rina hiába forrongott magában, a szag nem ment el.
- Mission, - A két lány szópárbaját Carth szakította félbe. – merre lehet a Gamorrai-k tábora.
- Valahol erre. – A Twi'lek lány mutatta az utat.
A csapat órákig barangolt a bűzös csatornarendszerben, elhaladtak rengeteg szennyvízpatak és zuhatag mellett, egy trágya hegy felett, amit rengeteg csúszómászó lény tulajdonított ki magának. Ezenkívül több csorda Rakghoul-al is találkoztak, de már alaposan kiismerték a lényeket, így nem okozott nehézséget a kiiktatásuk.
A hosszú és büdös útnak úgy tűnt vége szakadt, amikor megláttak egy Gamorrai járőrt, így a táboruk már nem lehetett messze. Carth és Rina gyorsan lelőtték az óriás, zöld disznószerű lényt, ami visítozva halt meg, elejtve a hatalmas csatabárdját.
Szerencsére, nem kellett aggódni, hogy a visítása idevonzza a fajtársait, mert a Gamorrai-k nem csak nagyon ostobák, de teljesen hidegen hagyja őket minden, ami nem velük történik.
Könnyű volt megtalálni a Gamorrai-k táborát, csak követni kellett az egyre erősödő bantha trágya szagot és a röfögő hangokat, ahol ezek a lények tanyát vertek. A csapat mindhárom tagja csendben meglapult és három különböző helyen állt lesben, Rina jelére várva.
Carth a táborhoz vezető fő ajtónál, célra szegezte a pisztolyait, de nem sütötte el egyiket sem. Mission bekapcsolva az övében lévő lopakodó generátort, amitől láthatatlanná vált és a Gamorrai-k háta mögé osont. Rina ugyanúgy használta az álcázó berendezését és a bandavezér, a legnagyobb disznó fotelja, amit trónnak használt, mögé osont és két gránátot vett kézbe, amiket elgurított a tábor közepébe.
Előre felkészülve, a csapat tagjai eltakarták a szemüket, amíg nem hallották a két fénygránát robbanását, majd a Gamorrai-k rémült visítozását, utána Mission előugrott az árnyak közül és egyetlen szúrással kivégezte az egyik disznót. Rina is előugrott, aki egy másikkal végzett és Carth a fedezékéből nyitott tüzet.
Az óriás Gamorrai-k úgy összezavarodtak, hogy azt se tudták mi történik, csak vadul, vaktában csapkodtak a hatalmas, de lassú baltáikkal, volt hogy egymást verték fejbe, vagy megbotlottak egymást tetemében és hasra estek, az egyik szétvert egy csövet, amiből ömleni kezdett a büdös szennyvíz és csak jobban összezavarta őket.
A bandavezér volt az egyetlen, amelyik valamennyire feleszmélt és kiszemelte magának Rina-t, de az apró hölgy túl gyors volt neki. Az óriás lény vadul röfögve próbálta összetörni Rina-t, de ő gyorsabb volt és játszi könnyedséggel tért ki a nagy és lassú támadások elől. A tény, hogy egyetlen csapás elég lett volna, hogy Rina halálos sérülést szenvedjen, egyáltalán nem volt ijesztő, mert Carth-ból előbb lesz űrbalerina, minthogy ez a nagy és buta lény egyáltalán eltalálja Rina-t.
A küzdelemnek Carth vetett véget, miután agyon lyuggatta a lényt a pisztolyaival.
- Hogy voltak ezek képesek kijátszani titeket, Mission? – Érdeklődött Rina, kissé gúnyosan, de mégis, úgy érezte, jogosan.
- Hé, túlerőben voltak és nem volt hová futnunk! – Mission kissé dühösen vágott vissza, de szégyellte is magát, hogy egy csapat Gamorrai, akiknek együttesen, kisebb agya van, mint egy gizkának, túljárt az eszén. – Ha találgatnom kéne, valaki fülest adott nekik.
- Annak lenne értelme. – Carth hozzátette. – A Gamorrai-k nagyon buták, kétlem, hogy maguktól képesek lettek volna csapdába csalni titeket.
- A Vulkárokra gyanakodtok? – Rina felvetette az egyetlen lehetséges gyanúsítottakat.
- Szóval, - Carth eltette a pisztolyait és körbenézett. – hol a vuki?
- Erre. – Mutatta az utat Mission és egy zárt ajtónál megállt, amit egy ócska, rozoga számítógéppel zártak le. – A világ legősibb és legrozogább biztonsági rendszere. Taris-on már csak a csatornákban lehet ilyet találni. Belülről lehetetlenség kinyitni, de kívülről gyerekjáték. – Csak megnyomott egy gombot és az ajtó kinyílt.
Egy majd 2m magas szőrös lény jött ki, ahhoz képest, milyen vékony, csupa izom volt, éles ragadozó karmai és éles fogai voltak. Egyértelműen egy vuki volt, ő kellett legyen Zaalbar. Amint meglátta a Twi'lek lányt, nyugodtan morogni kezdett és megölelte.
- Csak nem gondoltad, hogy itt hagylak?! – Válaszolta Mission önmagán kívül az örömtől, de Zaalbar Rina és Carth irányába nézett és kíváncsian morgott. – Ők barátok. Ők segítettek a megmentésedben. Rina és Carth. – Zaalbar odaállt Rina elé, aki alig ért a derekáig és újra morogni kezdett.
- Igazából, - Rina csak flegmán megvonta a vállát. – szükségem van Mission segítségére, hogy bejuthassak a Vulkár bázisra és ez volt az ára. – Zaalbar ismét morgott, de Rina egyértelműen értette.
- Beszéled a népem nyelvét? Ez igazán ritka a fajtádból Megmentettél a rabszolgaságtól, így az egyetlen dolog, amit felajánlhatok, az az életadósság.
- Az életadósság?! – Mission szemei kikerekedtek. – Zaalbar, ezt nem kéne csak úgy elajándékoznod. Rendben, hogy segített, de akkor is…
- Most mi van? – Rina, ha értette a vukik nyelvét, a szokásaikat már kevésbé.
- A vukik életadóssága, ha megmented az egyikük életét, akkor elkötelezi magát melletted! – Mission nagyon izgalomba jött. - Nagyon ritka! Felfogod egyáltalán, hogy mit jelent?!
- Kedves, - Rina csak megvonta a vállát. – de visszautasítom. Már van egy nagy, szőrös és haszontalan lény, aki állandóan a nyomomban van. Carth.
- Hé!
- Ezzel ne viccelődj! – Mission-nek nem tetszett, ahogy Rina viccet űz Zaalbar életadósságából. – Az életadósság az egyik legszentebb dolog, amit egy vuki felajánlhat a számodra! Azt jelenti, bárhová mész, Nagy Z veled lesz.
- Jó, de én nem akarom! – Rina csak dobbantott egyet. - Nem akarom, hogy egy büdös, sétáló szőnyeg koslasson a nyomomban!
- Én Zaalbar, ezennel itt, előttetek megesküszöm Rina-nak, hogy minden döntésedben melletted állok. Mindig veled leszek és támogatlak. Az esküm olyan erős lesz, akár a Kashyyk-on lévő nagy Wroshyr fák gyökerei.
- Süket vagy?! Most mondtam, hogy nem akarom, hogy egy vuki lábatlankodjon körülöttem.
- Késő, - Mission csak sunyin mosolyogva válaszolt. – Nagy Z már kimondta az esküjét és veled marad. Ez neki egy szent dolog és nem olyasmi, amit visszavonhat. Ami azt jelenti, én is melletted ragadtam, ugyanis, bárhová megy Nagy Z, én vele maradok. – Rina felemás szemeiben csak idegesség és bosszúság volt.
- Én csak a Vulkár bázisra akartam bejutni, most egy szőrgolyó és egy taknyos kölyök maradt a nyakamon! Ha nem tűnt volna fel, ez egy katonai művelet és a küldetésünk, hogy megmentsünk egy Jedi lovagot!
- Hé, ne becsülj alá se engem, se Nagy Z-t! Lehet, hogy fiatal vagyok, de gyors és sok mindenben járatos vagyok! Csak adj egy esélyt!
- Jó, mondd el, hogy juthatok a Vulkár bázisra és onnantól elválhatnak az útjaink!
- Igen, ez az alku rám eső része. Jobb ha veled megyek, mert a Vulkárok egy erőmezővel zárták le az arra vezető utat és csak én vagyok az egyetlen nem Vulkár, aki áthaladhat rajta.
- Értem, akkor egy darabig együtt maradunk. – Rina beletörődött, hogy nem tud megszabadulni a két újdonsült útitársától. – Akkor holnap elmegyünk az erőmezőhöz és onnan bizonyíthatsz.
- Jól hangzik! – Mission örült, hogy Rina végül beadta a derekát. – Remélem, a rancor már nincs ott. – Az utolsó mondatnál Rina-nak mintha kihagyott volna egy szívverése.
- Elnézést, rancor?! – Csak megrázta a fejét és feltette a lényeges kérdést.
- Igen, egy rancor vert tanyát a csatornában, pont a Vulkár bázis előtti kamrában. Bármit felzabál ami a karmai közé kerül, de szerencsére, nem túl okos.
- Azt hiszem, van is egy ötletem, hogyan szabaduljunk meg tőle, de előtte, vissza kell mennünk a Felsővárosba beszerezni néhány felszerelést és egy pihenés sem ártana. – Magyarázta Rina.
A Gamorrai tábort célszerű volt kifosztani, hiszen Zaalbar megtalálta a saját, módosított sugárszámszeríját, ami zöld plazmanyalábot lőtt a szokásos piros helyett.
- Ezt nézzétek! – Rina egyszerűen felháborodott azon, hogy az emberek mennyit pocsékolnak. – Valaki kidobott egy fél pizzát! – Egy szennyvízben ázó pizzásdobozra mutatott, amiben ott bűzölgött a félig megevett étel.
- Az emberek manapság annyit pazarolnak. – Carth csak csalódottan megrázta a fejét. – És nézd, - Egy teljesen jó állapotban lévő szerszámkészletet nézett. – ez a szerszámkészlet mivel érdemelte ki, hogy a szemétbe kerüljön?!
- Ilyenek a tarisi gazdagok. – Mission, aki már hozzászokott ehhez, biztosította, hogy ez mindennapos. – Mit gondoltok, miért járunk annyit a csatornarendszerbe? Egy csomó hasznos cuccot találunk, amit a gazdagok kidobnak, de az Alsó-negyedekben jó pénzt fizetnek értük.
- És itt van ez a kanapé! – Rina egy leharcolt, koszos, barna, eredeti bőrből készült kanapéra mutatott. – Semmi baja nincsen! – Megtapogatta. – Eredeti bőr és nem lakik benne bogár család se! Milyen ember dob ki egy ilyen méregdrága kanapét?!
- Nyilván, akinek több a pénze, mint az esze. – Carth Rina mellé állt. – Nem vagyok lakberendező, de ha megtisztítanánk és kimosnánk, teljesen jól mutatna egy lakásban.
- Akár a miénkben? – Rina szeme felcsillant, de Carth aggódni kezdett.
- Miről beszélsz?
- Nézzétek, tudom, hogy most küldetésen vagyunk és én voltam az, aki annyit beszélt, hogy milyen fontos, hogy haladjunk, de… - Rina kissé zavartan köröket írt a csizmája hegyével a földre. – én szeretném elvinni.
- Tessék? – Carth remélte, hogy csak tréfál, de Rina egyáltalán nem mosolygott.
- Elvisszük. Nekem kell ez a kanapé. Elvisszük a tisztítóba és jól fog illeni az apartmanunkba.
- Ezt most nem mondod komolyan!
- Halálosan komolyan mondom! Ülhetünk rajta, az ablakból nézhetjük a várost, a naplementét és ha szerzünk egy űr TV-t, akár mozi estet is tarthatnánk.
- És hogyan visszük ki? – Rina csak elmosolyodott és Zaalbar-ra nézett.
- Hm, valaki, épp most esküdött életadósságot nekem. – Zaalbar csak lefáradtan morgott egyet. – Ne morogj, legközelebb legyen több eszed és hallgass Mission-re, miszerint, ne ajándékozd az életadósságodat felelőtlenül egy vadidegennek. Szóval… - Rina egyáltalán nem viccelődött, komoly tervei voltak azzal a kanapéval.
Zaalbar az egyik végét és Carth a másik végét ragadta meg és így vitték ki a csatornarendszerből. Lassan haladtak, mert Rina nem akarta, hogy még jobban megsérüljön és több pénzt kelljen költeni rá.
A rész, ami a legnagyobb fejfájást okozta, a csatorna kijárata volt, mert túl szűknek bizonyult a kanapé számára. Lassan és óvatosan, de sikerült félig átpréselni, anélkül, hogy baja esett volna, de ekkor megakadt.
- Egy kicsit erősebben kéne tolni. – Utasította őket Rina. Így is tettek, valamennyit sikerült haladni, de újra megakadt. – Óvatosan!
- Inkább forgassátok. – Javasolta Mission.
- Merre?! – Carth idegesen kérdezte.
- Jobbra!
- Balra!
Mission és Rina egyszerre kiabáltak, mire Zaalbar jobbra, Carth balra forgatta, amitől majdnem elejtették.
- Óvatosan! – Kiáltott rájuk Rina. – Nem jó! Ne, ne, ne! Rosszul csináljátok! Jobbra forgassátok! Nekem jobbra!
- Nekem ugyanaz a jobbra, mint neked! – Carth és Zaalbar már majd felrobbantak az idegtől és Rina rossz utasításaitól.
- Esetleg, szereljük szét? – Javasolta Mission.
- Ne, kifér az! Csak forgassátok!
- De hogyan?!
- Csak nézzétek, én mit csinálok és óvatosan, kicsit rángatva, de finoman! Ne! Állj! Ne úgy! Csak… csak tegyétek le! – Zaalbar és Carth letették és Rina elkezdett gondolkodni. A kanapé másik fele egyszerűen nem akart kiférni. – Mission-nek igaza van. Jobb, ha szétszereljük. Szedjük le az üléseket, csavarjuk ki a lábakat és a karfákat is és úgy sokkal könnyebb lesz.
Fáradtan letették, mire Mission és Carth nekikezdtek, hogy szét szereljék, de Carth talált egy átlátszó zacskót a kanapéban.
- Ezt nézd. – Odatartotta Rina-nak, aki elvette.
- Ennek később még hasznát vehetjük.
- Kész és kész! – Mission megkönnyebbülve szólt, mihelyst a kanapé már szét volt szedve.
- Jó, mindenki fogja meg amit tud belőle és induljunk vissza az Alsóváros! – Adta ki az utasítást Rina.
Darabokban más sokkal könnyebb volt szállítani a kanapét, különösen Carth-nak és Zaalbar-nak volt könnyebb, mert Mission és Rina több, könnyebb, kiszerelt részt vittek, amitől a súlya is könnyebb lett.
Visszaérve a Felső-negyedekbe, senki sem állította meg őket, csak a felvonót álló Sith katona.
- Hé, csatornatöltelékek, engedély nélkül nem jöhettek fel a Felső-negyedekbe! – Az őr már szegezte is a puskáját, de Rina villámgyorsan felmutatta a Gadon-tól kapott papírokat.
- Itt vannak az irataink! – Az őr leeresztette a puskáját és megenyhült, miután elolvasta.
- Érvényesnek tűnnek. Menjetek csak.
- Köszönjük. – Rina és a többiek már azon voltak, hogy tovább álljanak, amikor visszafordult az őrhöz. – Egy pillanatra, tudna ajánlani egy jó bútor javítót és tisztítót?
- Igen, itt a Felső-negyedben van egy Sullusti használt bútor áruház, ahol tisztítanak és javítanak. A bázisunkról is sok bútort viszünk tisztítani. Ahhoz képest, hogy idegen, elég jól végzi a munkáját.
Nem is kellett több, a tisztító nem volt messze, az ő üzlete volt az egyetlen, ami előtt egy intergalaktikus műanyag, csápos-kezű, papírből készült hirdető báb állt, ami alatt egy ventilátor fújta mindenféle irányba, amitől úgy tűnt, mintha táncolna.
- Üdvözlöm önöket a Felső-Taris-i használtbútor áru, javító és tisztító üzletében. – A tulaj Sullusti köszönt.
- Üdv, - Köszönt Rina, miközben ő és a társai lepakolták a kanapé részeit. – ez egy…
- Egy eredeti Snyk bőr kanapé! – Az árus szinte kiugrott a bőréből. – Rendkívül drága és értékes, amit csak az előkelőségek vendégszobáiban lehet találni! Taris-on csak a leggazdagabb nemesek kúriáiban lehet ilyet találni. – Kissé gyanakodva nézett Rina-ékra, elnézve a szakadt, sérült öltözetüket és a belőlük áramló csatorna szagot, kizárta, hogy gazdagok lennének. – Honnan szereztétek?
- Elhinné, hogy az Alsó-város csatornáiból, egy Gamorrai tanyáról? – Rina a teljes igazságot mondta.
- Alapjáraton, azt gondolnám, hogy hazudik, de a szagából ítélve, elhiszem. – A Sullusti csak vizsgálta a kanapé darabjait. – Hihetetlenül jó állapotban. A szagán és rákerült mocskon kívül, nincs vele semmi baj.
- Mennyibe kerülne a javítása?
- Hm, szerintem, 200 kreditből könnyedén ki lehet pofozni. Csak tisztítani kell. – Ez bíztató volt. – Csak annyit nem értek, ki és miért dobta ki?
- Ez számunkra is rejtély. Mikorra lesz meg?
- Egy-két nap. Jönnek érte, vagy kiszállítsuk? A kiszállítás plusz 50 kredit.
- Kérjük a kiszállítást. – Válaszolt Rina és előre kifizette a 250 kreditet és ott is hagyták a kanapé darabjait.
- Na végre, - Carth örült, hogy se neki, se Zaalbar-nak nem kell cipelnie többé a kanapét. – értem, hogy drága egy bútor, de mi szükséged van rá?
- Tökéletesen illeni fog a lakásunkba. – Ennyivel le is szögezte Rina.
- Amúgy, hol laktok? – Érdeklődött Mission.
- Felső-Taris legkisebb garzon lakásában, ahol csak egy fürdőszoba, de van legalább 6 ágy és egy munkapad. Az a kanapé nagyot fog a dekoráción dobni.
- Ha te mondod… de csak ezért jöttünk vissza? – Carth alig bírta elképzelni, hogy egy közönséges bútor miatt hagyták félbe Bastila keresését.
- Nem. Nem csak ezért. – Rina megállt és felnézett a nagydarab férfira. – Azért is, mert… fáradt vagyok.
- Tessék?!
- Belógtunk az Alsó-negyedekbe, az Alsóvárosba, megöltünk egy rakás dögevőt, valamint bűzlünk a csatornától! Kimerültem! Pihenni szeretnék, ezenkívül, van egy ötletem, hogyan intézzük el azt a Rancor-t, ami a Vulkár bázis bejáratát őrzi. Kétlem, hogy a piszolyaid és a kardom sokat ártana nekik.
- Mi a terved?! – Mission izgatottan érdeklődött, mire Rine magabiztosan elmosolyodva, a csípőjére tette a kezeit.
- Az legyen meglepetés, de előre szólok, nagy durranás lesz.
- Röviden, robbanószer fog hozzá kelleni. – Találgatott Mission.
- Holnap meglátjátok, - Rina-nak még eszébe jutott valami. – amúgy, ti ketten hol szeretnétek aludni? Nálunk vagy…
- Áh, - Legyintett egyet Mission. – hallva, milyen kicsi lakásotok van, kész csoda, hogy ti ketten elfértek benne. A lakrészünk a Bekeknél kész palota lehet a ti lakásotokhoz képest.
- Akkor, - Rina odaadta a Sith igazoló papírt Mission-nek. – Holnap a Felső-negyed felvonójánál találkozzunk. Enélkül nem engednek át.
- Jól van, majd holnap! – Mission el is vette a papírt, majd elváltak az útjaik, Zaalbar-al visszatértek az Alsó-negyedekre.
Rina és Carth visszaindultak a lakásukba és már Carth-on is látszott, mennyire kimerült. A nap már kezdett lenyugodni és a városi látkép ragyogó narancs fénybe vonta a horizontot, ami megnyugtatóan hatott Rina-ra.
- Hé, Carth, akarsz beszélgetni? – Érdeklődött Rina, miután visszataláltak az apartmanba, ahol a lakásuk is volt.
- Na, mi van, megint vitázni akarsz? – Kérdezte, bár nem nagyon lehetett megállapítani, hogy komolyan gondolja, vagy csak viccelődik.
- Hm, - Rina viccnek fogta fel. – mindig egy jó harcot keresek.
- Heh, meg kell hagyni, nem nagyon találkoztam még olyan nővel mint te. – Carth kissé nevetett. – Mármint, egyszerűen, csodálatos vagy. Csak tudd, hogy egyszerűen nem bízom senkiben.
- De mi miatt? – Rina komolyra fordította a szót. – Tudni akarom!
- Na jó, ha ennyire tudni akarod. – Vett egy mély levegőt és belekezdett. – 5 éve, amikor a Mandalóri háború véget ért, Revan és Malak, akik a Köztársaság hősei voltak, ellenünk fordultak. A két leghíresebb Jedi, akikre mindenki hősként tekintett, könyörtelen és brutális Sithek lettek. Szóval, ha a legnagyszerűbb Jedikben sem lehet megbízni, akkor kikben?
- Igen… - Rina próbált benne logikát találni, de nem sikerült, egyértelmű volt, hogy ez még nem minden. – egyértelműen, a Sötét oldal felé sodródtak. Ez miért olyan személyes?
- Revan és Malak, meg a többi Jedi, akik átálltak a Sötét oldalra, mind megérdemlik a halált. – Dühösen összeszorította az ökleit. – Azonban, sok katona és tiszt, akik csatlakoztak hozzájuk, még náluk is rosszabb! A Sötét oldalnak semmit nem kellett tennie velük, hogy átálljanak és eláruljanak minket. Nem érdemelnek könyörületet!
- Legjobb tudásom szerint, - Rina megforgatta a felemás szemeit. – én nem csatlakoztam a Sithekhez és semmi közöm nem volt Revan-höz és Malak-hoz.
- Igen, tudom! – Idegesen felkapta a fejét. – Csak… már megszoktam, hogy mindig a legrosszabbat feltételezem az emberekből és… - Csalódottan fújt egyet. – Csak… menjünk vissza a lakásunkra és… majd később folytathatjuk.
- Jól van. – Rina sem akart tovább beszélgetni. – Holnap még vásárolnunk kell néhány felszerelést, ami kell a Rancor megöléséhez.
- Értem.
- És néhány új ruhát is. - Végignézett a saját, szakadt és csatorna szagú, átizzadt öltözékén, a leggingse több helyen szét szakadt, a szoknyája átázott a szennyvíztől és a hosszú ujjú pólója csupa vér és ürülék volt, valamint át is izzadta, egyáltalán nem akarta őket sokáig viselni. – Én zuhanyozok először!
Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett, jelöld be követésre és ne felejts el kritikát írni.
(Mit gondoltok, ki és miért dobta ki azt a kanapét?)