Halo, elérkezett a következő rész ideje is. Kellemes olvasást kívánok.
A félévi vizsgáknak vége volt és az összes diák fellélegezhetett Beacon-ben, hogy már nem kell annyit tanulniuk és gyakorolniuk. Ezenkívül, egy hét szabadságot is kaptak, hogy kipihenhessék magukat és feltöltődjenek. A város nagyban készült a Vytal fesztiválra, ami az egyik legfontosabb ünnepség minden évben.
Vale városa alapjáraton szürke és szürkés barna szokott lenni, de most rengeteg zöld, kék, piros és sárga szint lehetett felfedezni, voltak lufik, szalagok, színes zászlók és virágok mindenfelé, ami Vale-t és a másik 3 királyságot, Mistral-t, Atlas-t és Vacuo-t jelképezték. Még egy nagy táblát is felhúztak, amire nagy betűkkel volt írva, „Üdvözlünk Vale-ben!"
A Vytal fesztivál lényege a Háború utáni béke jelképe akart lenni és erre emlékeznek minden évben.
A LLMM csapat is élvezte a kimenőjét.
- Hamarosan itt a Vytal fesztivál, srácok! – Lance magán kívül volt. – Mindig az én családom rendezi.
- Hogyhogy? – Érdeklődött Lynda, akinek kifejezetten tetszett a dekoráció.
- Az apám Vale kormányzója az elmúlt 5 évben.
- Akkor valójában, gazdag vagy? – Ez egy kellemes meglepetés volt az egész csapata számára.
- Még szép, apám sosem sajnálja a pénzt a fesztiválra, - Lance büszkén mesélte. – rengeteg ünnepség lesz, kaja, parádék, katonai felvonulás, fegyver bemutató, tánc, éneklés, tűzijáték, mutatványosok és még sok minden.
- Az apád… - Mandy figyelmen kívül hagyta a hallottakat és egy dolog jutott eszembe. – Chad Monroe? Az egyik leggonoszabb üzletember, akit tucatnyi alkalommal gyanúsítottak és pereltek korrupció, lopás és kényszermunka vádjával? – Ez kissé letörte a hangulatot, Mandy, Mike és Lynda kissé szúrósan néztek Lance-re.
- Hát… nem teszek úgy, mintha az apám szent lenne, de amióta ő a kormányzó, Vale gazdasága eléggé fellendült.
- Azzal is meggyanúsították apádat, - Mike-nak is eszébe jutott valami. – hogy megölette az előző kormányzót, Jimmy Vanille-t, a feleségét Carmel-t és elrabolta a lányukat, Trivia-t. – Lance csak pislogott.
- Ezekre nem volt semmi bizonyíték. – Lance itt húzta meg a határt. – Igaz, hogy sok rossz dolgot tett, de csak nem gyilkoltatott volna meg egy családot.
- Én sötétben vagyok, - Lynda volt az egyetlen, aki semmit sem tudott a Vanille család sorsáról. – beavatnátok? Ez a Vanille család úgy hangzik, mint egy fagylaltos bódé.
- Jimmy Vanille volt Vale előző kormányzója és… - Mandy nagyban kezdte volna, de Lynda zavartan közbe szólt.
- Állj! Azt hittem, Ozpin a főnök Vale-ben?
- Nem egészen, - Mike csatlakozott. – minden királyságot egy tanács irányít, az adott akadémia igazgatója, aki a védelemért és a biztonságért felel, a kormányzó, aki a királyság gazdaságát tartja fenn és a többi politikus, akik megtanácskozzák, hogyan kell irányítani a királyságot, de a végső szó a kormányzó vagy az igazgatóé.
- És Lance apja most a kormányzó. Ozpin után, ő a nagykutya? – Lynda megértette.
- Igen. – Mandy folytatta. – Szóval, Jimmy Vanille volt Vale előző kormányzója, akit meggyilkolt a saját otthonában két bűnbanda, Xiong Vale-i és a Malachite Mistral-i banda. A házukat porig égették, Jimmy és a felesége bent égtek a tűzben, a lányuk, Trivia pedig eltűnt.
- És miből gondolják az emberek, hogy Lance apja tette volna? – Lynda próbált összefüggést találni.
- Talán azért, mert rengeteget vitáztak a Vanille családdal és nem egyszer fordult veszekedésbe, ugyanis, más elképzelésük volt arról, hogyan is kéne vezetni Vale-t.
- Valószínűleg, ő bérelte fel a két bandát, hogy végezzenek velük. – Találgatott Mike.
- Hé, az apámról beszéltek!
- Az apád ezenkívül, Jacque Schnee egyik jóbarátja és üzlettársa. – Fedte fel Mandy. – Az a rohadék rengeteg faunus családot tett tönkre és kényszermunkásként dolgoztatja őket Atlas-ban.
- Az apám nem gyűlöli a faunus-okat! Vannak ember és faunus szolgáink, akik normális fizetést kapnak és itt megbecsülik a munkájukat! Ez nem Atlas és az apám nem Jacque Schnee! – Lance kezdett dühbe gurulni a faunus lány miatt, aki úgy beszélt az apjáról, mint valami bűnözőről. – Tudjátok mit?! Mi lenne, ha elmennénk hozzám és bemutatnálak titeket neki?
A LLMM csapat tagjai összenéztek, de megszületett a döntés.
- Inkább, mint hogy itt civakodjatok egy hülyeségen. – Lynda benne volt.
- Jól hangzik! – Mike is csatlakozott.
- Egye-fene. – Mandy beadta a derekát.
- Nézzétek! – Lynda észrevett valamit az utca túloldalán.
Néhány rendőrautó volt, amiknek a szirénái kéken és pirosan világítottak, valamint egy tucat rendőr tartotta távol a bámészkodókat, amíg a nyomozók dolgoztak. Egy Dust bolt volt, aminek betörték az ajtaját és az ablakait, a bútorokat felforgatták és a bejárat előtt sárga szalagok zárták le az utat.
- Ezt a Dust boltot rabolta ki Roman Torchwick. – Lance megismerte a helyet a híradóból. – Ruby azt mondta, itt találkozott vele és még meg is küzdött vele.
- Úgy néz ki, visszajött, hogy elvégezze a munkát. – Találgatott Lynda.
- Ami elég fura, hogy a pénzt itt hagyták. – Lance emlékeztette őket. – Minden alkalommal ezt csinálják. Ellopják az összes Dust-ot, de a pénzt itt hagyják.
- Mégis, mire kellhet bárkinek ennyi Dust? – Lynda gondolkodott.
- Talán valami nagy generátorhoz kell energia. – Elmélkedett Mike, mire a csapattársai csak ránéztek. – Tudjátok, Dust-ot nem csak fegyverekbe lehet használni, de járművek és generátorok működtetésére is alkalmasak.
- A szemtanúk elmondása szerint, a Fehér Agyar emberei voltak. – Adta meg a választ Lance. – Gondoljátok, hogy valami nagyra készülnek?
- Azok, akik ennyi Dust-ot halmoznak fel, - Lynda biztos volt benne. – tuti nem játékra akarják használni.
- Ez nem a mi dolgunk! – Csattant fel Mandy. – A rendőrség kivizsgálja ezt az ügyet! Mi most kimenőn vagyunk! Menjünk Lance-ékhez!
Mindenkit meglepett Mandy kirohanása, hogy ennyire ejteni akarja az ügyet, de végül is, igaza volt.
- Neki meg mi baja? – Idegeskedett Lynda.
- Nem tudom. - Lance megvonta a vállát és követte Mandy-t.
- Talán, - Mike-nak volt egy ötlete. – zavarja, hogy más faunus-ok ilyen dologra vetemednek.
- Kösz, - Lynda Mike vállára tette a kezét. – hogy lebeszéltél róla. – Látva, hogy a faunus lány mosolyog, a kövér fiúval követték a barátaikat.
Lance mutatta az utat és elvezette őket ahhoz a kúriához, ahol felnőtt. Egy nagy, rácsos kapun át lehetett bejutni, amit csak egy kóddal lehetett kinyitni. Lance egy kártyát rakott a leolvasóba, amitől kinyílt a kapu.
- Eddig eléggé olyan, mint a Schnee kúria. – Jegyezte meg csípősen Mandy.
- Abbahagynád végre?! - A kúria udvarán több autó is parkolt. – Most apámmal nem lehet találkozni, mert rengeteg fontos emberrel tárgyal, de a házba körbe vezethetlek titeket.
- Az király lenne! – Lynda máris élvezte a kirándulást. – Jó lenne gazdag ember lakást belülről is látni.
A nap nagy része azzal ment el, hogy Lance körbe vezette a barátait az otthonában, vagy egy tucatnyi folyosó és szoba volt, amit szolgálók takarítottak és tartottak karban, némelyik ember volt és voltak faunus-ok is. A családja címere az aranygyalog volt vörös háttérben.
- A családunk már nagyon régóta él Vale-ben, - A falakon sok festmény volt, hogy Lance családjának milyen fontos felmenői voltak. – az üknagyapám az egyik alapító volt. Apám egész fiatal koromtól kezdve arra nevelt, hogy büszkévé kell tennem az őseimet, akik mindig is követték a becsület, lovagiasság eszméit és soha nem hoztak szégyent a Vadász létükre.
- Ez komoly felelősség. – Lynda csak ennyit tett hozzá.
- Csak önámítás. – Mandy továbbra sem volt meggyőzve.
- És az anyáddal mi a helyzet? – Mike témát váltott, miután sok képet látott Lance-ről és az apjáról, de érdekes módon, az anyjáról egy képet sem látott.
- Oh, - Lance egy kicsit letört. – amikor 3 éves voltam, megcsalta apámat és elváltak. Nem tudom, hol van, vagy hogy él-e egyáltalán. Apám soha nem beszélt róla és nem bírta elviselni a róla készült képeket sem.
- Oh, ez szomorú. – Mike szimpátiát érzett. – Nekem nem volt apám, neked viszont anyád nem volt.
- Nekem mindkét öregem meghalt. – Jelentette ki Lynda. – Nektek legalább az egyik megvan.
- Akkor, ki vigyáz az öcsédre? – Kérdezte Mike, mire Lynda dühös nézést vetett rá és felemelte az öklét, mintha olyan dolgot kotyogott volna ki, amit nem kellett volna.
- Neked van egy öcséd? – Ez meglepte Lance-t és Mandy számára is új volt ez az információ.
- Igen. – Lynda lefáradtan sóhajtott. – Miután a szüleim meghaltak, nekem kellett vigyáznom rá. Most egy barátom bújtatja, hogy ne essen baja.
- Hogyhogy, bújtatja? – Mike erre felfigyelt. - Talán veszélyben van?
- Öhm… - Lynda csak morgott egyet, amiért elkotyogta. – nézzétek, egy őrült, akinek még az apámmal volt valami lerendezni valója, rajtam akar bosszút állni és nem tud a létezéséről.
- Ha az apádra haragszik, miért akarna titeket megölni? – Lance tette fel a jogos kérdést.
- Mit tudom én? – Lynda csak megvonta a vállát. – Valami becsületkódexről papolt nekem, amit le kell rendeznie az apámmal, de mivel meghalt, ezért velem kell elintéznie.
- És nem szóltál a rendőrségnek? – Érdeklődött Mike.
- Nem. – Lynda szarkasztikusan elnyújtotta a hangját. – Egyáltalán, meg sem fordult a fejemben, hogy értesítsem a rendőrséget, miután egy elmebeteg meg akart ölni. Inkább hagytam, hadd próbálkozzon a megölésemmel, szabad akaratából.
- Azért ennél kedvesebben is reagálhattál volna. – Tette hozzá Mike.
- És mi a helyzet a te őseiddel? – Lance Mandy-hez fordult. Mandy ökölbe szorította a kezeit és összezárta a szemeit haragjában.
- Meghaltak és egy napon, bosszút állok azon, aki elvette őket.
- Oh, sajnálom. - Felelte Lance.
- Amúgy, - Mike-nak feltűnt, hogy a Monroe család címere a gyalog. - miért pont a gyalog a címeretek?
- Mert a gyalog, ha a leggyengébb bábu a sakkban, nem lehet győzni nélkülük. Talán kicsik és gyengék, de olyan mértékben képesek befolyásolni a játékot, hogy el nem tudnátok képzelni. Ezért a címerünk a gyalog.
A LLMM csapat ezen a hétvégén közelebb került egymáshoz, miután egy kicsit jobban megismerték egymást. Pár napot itt töltöttek, szórakoztak és kiélvezték a szünetet.
Sajnos, vissza kellett térniük Beacon-be, ugyanis a szünet lassan véget ért. Este felé értek Beacon-be, ahol meglepve vették tudomásul, hogy a RWBY csapat két tagja, Weiss és Blake elképesztően összevesztek.
- Egyszerűen, nem értem, miért probléma?! – Weiss dühös volt.
- Hát pont ez a probléma! – Blake úgyszintén. Ruby és Yang csak szomorúan a háttérből bámulták a veszekedő csapattársaikat.
- Ugye tudod, - Weiss felállt az ágyáról. – hogy egy olyan szervezetet védsz, ami gyűlöli az emberiséget. A Fehéragyar faunus-ai egyértelműen csak gonoszok!
- Nincs olyan, hogy valaki csak gonosz! – Csattant fel Blake és ő is felállt. – Miért gondolod, hogy gyűlölik az emberiséget?! Azért, mert olyan emberek, mint Cardin és te kényszerítitek a Fehéragyart ilyen lépésekre!
- Olyan emberek, mint én?! – Weiss ezt magára vette.
- Diszkrimináns vagy!
- Én áldozat vagyok! – Weiss dühös lett. – Akarod tudni, miért vetem meg ennyire a Fehér Agyart? Miért nem bízom meg a faunus-okban? Mert háborúban állnak a családommal évek óta. És háború alatt, igazi vérontást értek. A nagyapám vállalata azoknak az őrülteknek van a célkeresztjében amióta csak az eszemet tudom. És még gyerekként, rengeteg rokont, barátot és alkalmazottat láttam meghalni a kezük által. Volt, hogy egy egész vonatnyi Dust szállítmányt raboltak el tőlünk. Minden nap, az apám dühösen jött haza és ez egy elég kellemetlen gyerekkort eredményezett. – Dühösen rácsapott az asztalra.
- Weiss… - Ruby odament, hogy megpróbálja lenyugtatni, de csak az ellenkezőjét érte el.
- Nem! Akarod tudni, miért vetem meg a Fehér Agyart?! Mert nem többek hazugoknál! Tolvajok és gyilkosok!
- Talán csak egyszerűen belefáradtunk, hogy folyton félrelöknek! – Ezzel Blake teljesen feldühödött és olyat mondott, amit nem akart és ledöbbentette saját magát és a csapattársait is. – Én… - Gyorsan kirohant a szobából, elszáguldva a csapattársai és a LLMM csapat mellett is.
- Blake! – Ruby utána kiáltott és futott.
- Mi történt? – A LLMM tagjai hallva a vita intenzitását, benéztek.
- Blake és Weiss összevesztek. – Válaszolt Yang.
- Azt hallottuk, - Felelt Lance. – de miért futott el?
- Nem tudjuk. – Ruby csalódott volt.
- Egy faunus volt! – Emlékeztette őket Weiss.
- És? – Lynda csak értetlenül nézett. – Ez nem újdonság. – Erre Weiss ledöbbent.
- Micsoda?! Te tudtad és nem mondtál semmit sem?!
- Mi faunus-ok megérezzük egymást. – Lynda nyugodt stílusban folytatta. – Ezenkívül, a ti csapattársatok. Nem illet volna tudnotok róla?
- Talán együtt vagytok?! – Vádaskodott Weiss
- Mi van?!
- Blake egész nap védte a Fehér Agyart és kiderült, hogy ő is közéjük tartozott! Ketten voltatok?! Két faunus, akik a Fehér Agyar tagjai!
- Weiss talán… - Ruby próbálta visszafogni, de Lynda kiállt magáért.
- Az igen, csak nem rasszizmust érzek?! Nekem semmi közöm azokhoz az elmebetegekhez! Ne vegyél minden faunus-t egy kalap alá!
- Ha akarjátok, - Lance közbelépett. – segítünk megkeresni.
Blake sírva kifutott az akadémia udvarára, el a két szökőkút között és megállt a szobor előtt, ami egy Vadászt és egy Vadásznőt ábrázolt, ahogy épp diadalmasan legyőztek egy csapat Grimmet. Lassan kioldozta a masnit, ami eltakarta a feje tetejét és felfedte a két, fekete macskafülét. Letörölte a könnyeit, de hirtelen, valaki megszólította.
Egy faunus fiú, akivel korábban találkoztak. Rövid szőke haja és majomfarka volt.
- Tudtam, hogy jobban nézel ki a masni nélkül.
A RWBY csapat jelezte, hogy Blake egész este nem jött vissza, de Lance felajánlotta, hogy segít megkeresni, de a LLMM többi tagja inkább hátra maradtak.
- Egész este nem jött haza. – Magyarázta Ruby letörten.
- Blake nagy lány, - Weiss inkább mérges volt. – biztos tud magára vigyázni.
- Weiss, ne csináld már! – Yang rászólt. – A csapattársunk!
- Az lenne? – Weiss nem volt biztos ebben. – Hallottuk, mit mondott.
- Weiss!
- Talán az, talán nem. – Yang nem ítélkezett. – Akárhogy is, eltűnt és meg kell találnunk őt.
- A Fehér Agyar tagja, pont a mi csapatunkban! – Weiss emlékeztette a többieket.
- Én csak remélem, hogy jól van. – Ruby csak aggódott.
- Mégis, miért vagy ennyire biztos ebben?! – Lance csak kérdőre vonta Weisst.
- Hallanod kellett volna, mennyit védte a Fehér Agyart! Hogy lehetsz te is ilyen biztos abban, hogy Mandy és Lynda nem tartoznak közéjük?!
- Megbízom a csapattársaimban! – Lance most Ruby-ra kacsintott. – Vezérként hinnem kell a társaimban és vezetnem őket.
Ruby emlékezett rá, hogy ez az, amit még ő mondott neki és Jaune-nak és elmosolyodott a tudattól, hogy így emlékezett rá.
Blake és a faunus fiú egy kávézóba ültek le, ahol Blake egy teát, a fiú pedig egy kávét rendelt, amit a farkával tartott és úgy ivott belőle.
- Szóval, - Kezdte Blake. – többet akartál tudni rólam.
- Végre! – A fiú csak örvendezett, hogy Blake megszólalt. – Tudsz beszélni! Egész este alig szóltál hozzám és csak furán néztél! – Blake dühösen nézett rá. – Igen, pontosan így! – Erre még a szemeit is megforgatta.
- Sun, ismered a Fehér Agyart?
- Persze! Szerintem, nem létezik olyan faunus a bolygón, aki ne hallott volna róluk! Hülye barmok, akik azt hiszik el vehetnek mindent, amit csak akarnak. Egy csapat s*ggfej, ha engem kérdezel.
- Egyszer én is a Fehér Agyar tagja voltam. – Na ez meglepte Sunt és gyorsan mentegetőzni kezdett az előző állításáért, olyan gyorsan, hogy még a kávéját is félrenyelte.
- Várjunk csak! Te?! A Fehéragyar tagja voltál?!
- Pontosan. Életem nagy részében a tagja voltam. Mondhatni, bele születtem. De akkor még máshogy mentek a dolgok. A háború hamvaiból, a Fehér Agyar a béke és egyenlőség szimbóluma volt, az emberek és a faunus-ok között. Annak ellenére, hogy egyenjogúságot ígértek nekünk, nem kaptunk mást, csak diszkriminációt és gyűlöletet az emberektől, mert továbbra is alsóbbrendűnek gondolt minket, így a Fehér Agyar felemelkedett, mint a népünk hangja. Én is ott voltam. Ott voltam minden tüntetésen és bojkotton, mert azt hittem, tényleg számít, amit csinálunk, de csak egy fiatal optimista voltam. 5 évvel ezelőtt, a vezérünk lemondott és egy másik vette át a helyét, akinek másfajta elgondolásai voltak. Hirtelen, a békés tüntetések szervezett támadásokba mentek át, felgyújtottuk azokat az üzleteket, ahol nem voltak hajlandók kiszolgálni minket és olyan cégektől loptunk, amik olcsó faunus munkásokat használnak. A legrosszabb ebben az egészben az volt, hogy bevált. Elkezdtek egyenlőként kezelni, de nem tiszteletből, hanem félelemből. Így elhagytam őket. Nem akartam többé ennek a része lenni és rossz dologra használni a képességeimet. Annak szeretném szentelni az életem, hogy Vadásznő legyek. És itt vagyok. Egy bűnöző, aki az orruk előtt rejtőzik és mindezt, egy ostoba masnival takarom el. – Mozgatta a füleit, amitől a masni is mozogni kezdett.
- Szóval, - Sun csendben hallgatta végig a hallottakat és nagyon komolyan egy dolgot kérdezett. – elmondtad már a barátaidnak? – Blake hallgatása egyértelműen megadta a választ.
Amit egyikük sem vett észre, hogy valaki figyeli őket az árnyak közül.
A RWBY csapat többi tagja és Lance még mindig Blake-t keresték.
- Blake!
- Blake! – Lance fütyülni kezdett, hátha meghallja.
- Blake! Merre vagy?! – Ruby is próbálkozott, de látta, hogy Weiss egyáltalán nem is próbálkozik. – Weiss, nem segítesz?
- Oh, tudjátok kik tudnának segíteni? A rendőrség. – Ruby csak dühösen keresztbe tette a karjait. – Csak egy ötlet volt!
- Egy rossz ötlet.
- Weiss, talán őt is meg kéne hallgatnunk, mielőtt téves következtetést vonnánk le. – Magyarázta Yang.
- Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy félreértés. – Lance nyugtatni próbálta a lányokat.
- Én szerintem, amint hallani fogjuk, mind beismeritek majd, hogy igazam volt! – Weiss továbbra is kiállt az állítása mellett.
- Én szerintem, Weiss haja gyönyörűen néz ki ma. – Egy 4-ik lány hangja szólalt meg, amire mindannyian, rémülten megfordultak.
- Penny?! – Ruby kissé dühösnek tűnt. – Honnan jöttél?!
- Ki ő? – Lance-nek még nem volt szerencséje találkozni ezzel a lánnyal.
- Az én nevem Penny. – Bemutatkozott. – Mit csináltok?
- Öhm… - Ruby nem tudta, mit mondhatna.
- A barátunkat keressük. Blake-t. – Yang válaszolt.
- Oh, a faunus lányt. – Érdekes, hogy Penny is megtudta mondani, ami eléggé meglepte a többieket, hiszen csak egyszer találkozott vele.
- Ezt honnan tudod?
- A macskafüleiből.
- Milyen macskafülekből?! – Kérdezte Yang. – Hiszen mindig egy… masnit… visel. – Lassan, de leesett mindenkinek, hogy Blake egy macska faunus. – A döbbent csendet csak a szél törte meg, ahogy egy ördögszekeret fújt az utcán.
- Szereti a tonhalat. – Suttogta Ruby.
- És Lynda mindig cicusnak szólította. – Tette hozzá Lance.
- Szóval, hol van? – Penny kérdezte, miközben izgatottan szét nézett.
- Nem tudjuk. – Válaszolta Ruby, kissé letörve. – Tegnap óta hiányzik.
- Oh, - Penny odalépett Ruby-hoz és megragadta a két vállát és aggódva folytatta. – ez rettenetes! – Penny nem is engedte szóhoz jutni Ruby-t. – Nem kell aggódnod, barátom, Ruby Rose! Nem nyugszom, amíg meg nem találjuk a csapattársadat!
- Ez nagyon kedves tőled, Penny, de rendben leszünk. Komolyan. – Próbálta kedvesen lerázni és támogatásért, a csapattársaihoz és Lance-hez fordult. – Ugye, srácok? – Késve vette tudomásul, hogy a 3 barátjának már hűlt helye volt és egyedül hagyták ezzel a fura lánnyal. Ismét csak a szelet lehetett hallani és az ördögszekeret most a másik irányba fújta.
- Egy kicsit szeles ma az idő. – Jelentette ki Penny.
- Szóval, - Kérdezte Sun, miközben ő és Blake az utcákat rótták. – mi a terv?
- Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy a Fehér Agyar van a Dust rablások mögött. – Blake még mindig nem akarta elhinni. – Eddig még sosem kellett nekik ennyi Dust.
- És ha mégis? – Találgatott Sun. – Az egyetlen mód, hogy bebizonyítsuk, hogy nem ők tették, ha odamegyünk, ahonnan a legnagyobb valószínűséggel lopnának, ha mégis ők vannak mögötte és ha nem találjuk ott őket, akkor tiszták. Ugye?
- Ezzel csak az a gond, hogy nem tudom, az hol lehet.
- Hát, amíg a hajón voltam, hallottam egy fickót arról beszélni, hogy másnap, vagyis, ma este egy hatalmas Dust szállítmány fog érkezni Atlas-ból.
- Milyen nagy?
- Nagyon nagy. A Schnee Dust vállalattól.
- Tuti?
Weiss, Yang és Lance tovább keresték, de már kezdték feladni.
- Téged nem is érdekel, ugye? – Yang egyre csak azt érezte Weiss felől, hogy nem izgatja Blake hogyléte.
- Ne legyetek már hülyék! – Weiss ellentmondott. – Persze, hogy érdekel! Csak attól félek, mit fogunk szólni, ha majd meg is találjuk.
- Miért nem bízol a csapattársadban? – Lance csatlakozott Yang-hez.
- Mert az ártatlan nem fut el!
Ezt Yang és Lance is belátta, hogy igaz.
Éjszaka volt a kikötőben, Blake egy tetőn figyelte az eseményeket, de még nem történt semmi. Síri csend volt, bár a fejében gondolatok vihara tombolt. Tudnia kellett az igazságot. Nem fordulhatott el és tehetett úgy, mintha mi sem történne és letagadja, hogy a Fehér Agyar gonosz. Akármi is volt az igazság, ma este kiderül.
- Kihagytam valamit? – Sun visszatért, kezében két almával, amit az ingébe dörzsölt.
- Nem igazán. – A Schee Dust vállalat ládáira mutatott. - Már lepakolták a ládákat a hajóról, de még nem jelent meg senki.
- Király. – Az egyik almát odanyújtotta Blake-nek. – Loptam némi kaját. – Blake csak mérgesen nézett rá.
- Te mindig gondolkodás nélkül szegsz törvényt?
- Te nem egy terrorszervezetben voltál? – Erre csak dühös hallgatást és megvető tekintetet kapott. – Oké, túl korai.
Hirtelen, egy motor zúgása kavarta fel a csendet és a szelet, majd két reflektorfény vakította el a két faunus-t. Egy hatalmas teherszállító repülő volt az, ami a kikötő közepén szállt le.
- Jaj, ne. – Blake borzasztóan nagyot csalódott, amikor meglátta, hogy egy Fehér Agyar katona szállt le.
- Ők azok? – Tette fel Sun az egyértelmű kérdést, amikor ő is szemügyre vette a katona hátán lévő címert. Egy vörös bestia, három karomvágással.
- Igen. Ők azok.
- Remek, - Utasította az egyik a többieket. – hozzátok a szállítmányt!
Egyre több és több Fehér Agyar katona szállt ki a repülőből.
- Tényleg nem hitted, hogy ők állnak mögötte? – Sun látta, hogy Blake arcára ki ült a csalódottság.
- Hát… legbelül tudtam… csak… nem akartam, hogy igaz legyen.
- Hé, – Egy másik férfihangot lehetett hallani. – mi ez a késlekedés?! – A Fehér Agyar katonák visszanéztek a repülőbe és egy ember férfi volt az, aki irányította őket. Rövid, narancs haja volt, zöld szemei, fehér kabátja, fekete nadrágja, kesztyűje és cipője. A fején egy fekete kalap, amiből egy toll lógott ki, a kezében egy masszív, fémből készül sétabot. – Most éppenséggel, nem a legcsendesebb vagy leggyorsabb tolvajok vagyunk! Mi lenne, ha kicsit belehúznátok, állatok?!
- Ez nincs rendben! – Blake dühös volt és felállt. – A Fehér Agyar sosem működne együtt egy emberrel! – Előhúzta Gumbo Shroud-ot és felkészült az összecsapásra.
- Hé, mit… - Mielőtt Sun egyáltalán szólhatott volna, egy nyílvessző repült feléjük.
Blake félreugrott és látta, hogy egy női Fehér Agyar tag egy fekete nyílvesszővel, lesben állt és célra tartott. Blake egyik helyről a másikra ugrálva próbált minél nehezebb célpont lenni, de az a katona már sehol nem volt.
Hirtelen a semmiből megjelent előtte és egy félelmetesen ismerős fegyverrel támadta meg. Egy csuklópánt volt mindkét karján, amiből három penge jött elő és ha nem ugrott volna ki az egyik árnyék klónból, akkor biztos lesújtott volna rá.
A nő megnyomott egy gombot, amitől még több Fehér Agyar katona jött és még az az ember is, Roman Torchwick.
- Oh, most komolyan… - A férfi csak lefáradt, miközben látta, hogy egy ünneprontó zavarta meg a terveit.
- Fel a kezekkel! – Kiáltott az egyik katona, mielőtt Blake és a női katona szétváltak volna. Egy tucatnyi fegyveres faunus fogta közre, de Blake nem rémült meg.
- Meg kell hagyni, bátor vagy, kis hölgy. – Roman csak mosolygott, tudva, hogy Blake nem tud megszökni. Blake levette a masniját és felfedte a cicafüleit.
- A Fehér Agyar testvérei, - Blake nem törődött azzal, hogy körbevették. – miért segítitek ezt a szemetet?! – Néhányan a katonák közül csak összenéztek, de nem mozdultak és nem mondtak semmit sem.
- Nem kaptál emlékeztetőt? – Roman csak nevetett egyet.
- Miről beszélsz?!
- A Fehér Agyar és én épp összeálltunk egy közös vállalkozás erejére.
- Mondd el mi az, vagy itt és most véget vetek a kis vállalkozásodnak! – Hirtelen, még két teherszállító repülő érkezett, amik még több szelet kavartak.
- Nem hívnám kicsinek, - Roman és Blake is felnéztek. - de elég bátor vagy, ahhoz képest, hogy körbe vagy véve.
Amíg Blake a repülőket figyelte, Roman jelzett a katonáknak, hogy lőjenek. Blake a Semblance-t használva kitért a lövések elől és kiütött néhány katonát, de az a faunus nő ismét megtámadta, akinek azok a pengéi voltak.
Blake egy árnyékklónból kiugrott, de Roman is lőtt a sétabotjával és csak egy hajszál hiányzott, hogy eltalálja. A faunus nő egyből utána rohant, de Roman csak lassan sétálva követte.
- Gyere csak, cica-mica. – Hirtelen, egy banánhéj landolt a kalapján, amit ingerülten eltávolított. Felnézett és Sun ugrott rá az égből, a lábaival egyenesen képen törölte, amitől a földre esett, Sun viszont vetődve ért földet.
- Hagyd őt békén!
Az egyik repülőből még több katona szállt ki és egyből Roman mögött teremtek és még Sunt is körbevették.
- Nem te vagy a legfényesebb banán a fürtön, ugye? – Roman csak viccelődött.
Sun kiütötte az első katonát, a másodikat gyomron könyökölte, megpördült a levegőben és képen rúgott egy harmadikat. Bukfencezett, hogy kitérjen egy csapás elől és elővette a vörös harci botját, amit villámgyorsan forgatott és egy szempillantás alatt, 3 katonát is kiütött. Egy utolsót pedig Roman felé hajított, akinek le kellett buknia, hogy kitérjen előle. Roman ismét lőtt, de Sun kivédte a botjával.
Ezalatt, Blake-t még mindig az a faunus nő üldözte, aki az elején kiszúrta. Hiába volt gyors, ez a nő mindig előtte termet és nem adott lehetőséget, hogy segítsen Sunnak.
Blake tudta, ezt a nőt nem tudja lerázni, ezért harcolnia kellett. Ismét a pengéivel támadt, de ezúttal nem ugrott félre egy árnyékklónnal, hanem a katanájával egyenesen szembe szállt vele. A nő jobbról, balról, alulról és felülről is támadott, de Blake mindet kivédte és sikerült gyomron rúgnia.
Gyorsított a tempón és ő támadott, villámgyorsan egy klónból kiugorva mögé, majd mellé és elé került, azt se tudva, hogy merre kapjon, három rúgást szenvedett el, de nem adta fel és csak harcolt tovább. Blake hibázott és a nő bevitt egy találatot, amitől a földre esett, de ő is talpra állt, a Semblance-t használva egyik helyről a másikra ugrándozva, lesből támadta meg az ellenfelét, de az nem adta fel és nem tudta kiütni.
Sun sem volt jobb helyzetben, egyedül Roman ellen, mert sokkal keményebb ellenfélnek bizonyult, ezért Sun taktikát váltott, ketté szedte a harci botját két nunjakuvá, amik részben rövidcsövű sörétespuskák is voltak és úgy támadott Roman-re. Roman és Sun egyforma gyorsak voltak és elképesztő sebességgel és kitartással próbáltak a másik felé kerekedni, de végül Sun hibázott, Roman kiütötte az egyik nunjakut a kezéből és a botjával képen verte a majom faunus-t, aki a földre esett. Roman villámgyorsan előtte termett és rászegezte a puskával keresztezett botját.
Blake még mindig azzal a faunus nővel viaskodott, egyformán gyorsak voltak és nem bírtak a másik felé kerekedni. Blake beakasztotta a katanáját a három penge közé, majd kettéválasztotta a fegyverét, a hátára vette az ellenfelét és elhajította, neki a falnak. a beakasztott penge átszúrta a fémkonténer falát, ezzel az egyik keze beszorult, Blake azonnal ott termett előtte, lefogta a másik karját és a szabad kezével verni kezdte a képét.
Az egyik pillanatban a nő eltűnt, egyszerűen elpárolgott, de gyorsan megjelent Blake mögött, nekinyomva őt a falnak és az egyik pengét a nyakához szegezte.
- Hé! – A távolból egy ismerős hangot lehetett hallani, amire mind Roman, mind a faunus nő is felfigyelt. Ruby volt az, Crescent Rose-al a kezében.
- Oh, helló, Piroska! – Roman megismerte. – Nem lőtték már fel a pizsamádat?
- Ruby, - Penny lassan odasétált mögé. – ezek az emberek a barátaid?
- Penny, maradj hátul! – Ruby gyorsan hátranézett, de ez pont elég idő volt Roman-nek, hogy meglője Ruby-t és hátra lökje és nevessen rajta egyet. Penny-nek ez nem tetszett és előre ment. – Penny, várj!
- Ne aggódj, Ruby. – Penny magabiztosnak hallatszott. – Harckészültségben vagyok.
A táskája kinyílt és egy halom penge repült elő belőle, amik úgy tűntek, mintha maguktól mozognának. Penny leugrott, a pengéi követték és legalább 4 Fehér Agyar katonát kiütöttek. A pengék örvénye szédítő volt, gyors és erős, aki csak megközelítette, annak annyi volt. Egyszerre volt pajzs és halálos fegyver. Nem kegyelmezett, legalább egy tucatnyi katonát kiütött, a Fehér Agyar katonák dominóként dőltek el a lány fegyverei által. Egyszerűen, tehetetlenek voltak ellene.
Sun és Blake megragadták a lehetőséget, hogy elmeneküljenek a fogva tartóiktól.
Még három csapatszállító repülő érkezett, erősítés gyanánt, amik tüzet nyitottak a lányra, de felvonta és forgatni kezdte a pengéket, amik egy áthatolhatatlan pajzsot alkotva védték meg Penny-t. Még három penge előjött a táskájából, amiket hajszálvékony drótokkal rögzített a testéhez és hátra rántották, el a tűzvonalból.
Amint elég messzire került, a pengék ismét forogni kezdtek előtte, de ezúttal középen egy zöldes fehér energiagömb koncentrálódott, ami egyre csak erősebb lett és három energiasugárként ki lett lőve, elpusztítva a repülőket, amik a tengerbe zuhantak.
Az egyik repülő épp felszállni készült, de Penny pengéi belefúródtak, mindegyikből egy drótmadzag csatlakozott a testéhez, ezzel megakadályozva, hogy felszálljon és belevezesse egy üres raktárba, ami felrobbant. Hihetetlen fizikai erő volt ebben a lányban. Egyszerűen, nem emberi.
Roman felismerve, hogy ezt a csatát elvesztette, a faunus nővel egyetemben, az utolsó gépre szálltak fel és visszavonulót fújtak.
- Ezek a kölykök egyre furábbak lesznek. – Csak ennyi megjegyzése volt, mielőtt elszálltak.
A rendőrség nem sokkal ezután megérkezett, szerencsére, Ruby-nak, Sunnak és Blake-nek nem esett baja. Ha Penny nem lett volna velük, biztosan máshogy végződött volna ez az összecsapás. Mindannyian kimerültek voltak és sérültek, szükségük volt némi pihenésre.
Yang, Weiss és Lance, ha késve is, de megérkeztek és nagyon aggódtak a barátaik iránt. Ruby egyből felpattant, hogy Blake védelmére kelljen.
- Nézd, Weiss, ez nem úgy van, ahogy azt gondoltad! Blake-nek egyáltalán nem volt köze hozzá, épphogy próbálta megakadályozni és cicafülei vannak, ami elég aranyos… - Weiss csendben odaállt Blake elé és elég mérgesnek tűnt.
- Weiss, - Kezdte Blake. – szeretném, ha tudnád, hogy többé nincs kapcsolatom a Fehér Agyarral! Amikor még…
- Állj! – Weiss leállította. – Van fogalmad arról, mennyi ideje keresünk téged?! – A hangja ugyan mérges volt, de érezni lehetett az aggodalmat. – 12 órája. Ami csak annyit jelent, hogy volt 12 órám gondolkodni és ezalatt a 12 óra alatt úgy döntöttem, - Mindenki idegesen össze nézett, mert most nem tudják, mire számíthatnak Weisstől. – nem érdekel.
- Nem érdekel? – Ismételte meg Blake.
- Azt mondtad, már nem tartozol közéjük többé, ugye?
- Nem, bár amikor még fiatal voltam…
- Állj, állj, állj! Nem akarom hallani! Csak azt akarom, hogyha legközelebb valami ilyesmivel próbálkozol, a barátaidtól kérsz segítséget és nem… - Most Sunra nézett. – valaki mástól. – Egyértelműen, megbocsájtott neki.
- Rendben. – Mindenki örült, hogy Weiss és Blake kibékültek.
- Juhé! A RWBY csapat újra együtt! – Ruby örvendezett.
A csapat, Lance és Sun is azon voltak, hogy ölelkezzenek, de Weiss még csúnyán Sunra nézett.
- De veled kapcsolatban még nem vagyok biztos!
- Várjunk csak, - Ruby észrevette, hogy valaki hiányzik. – hol van Penny?
- Az előbb itt volt. – Lance sem látta sehol.
Hiába keresték, sehol sem találták a lányt, aki megmentette Ruby-t, Blake-t és Sunt. Eltűnt, így a fiatalok kénytelenek voltak nélküle visszamenni Beacon-be.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.