Réges-régen, időszámításunk kezdetén Fife királysága helyén egy varázslók által lakott békés
föld volt. Népe, a mágusok egy kiegyensúlyozott, békés életet élt. Ám egy nap Dundax, a legendás
harcos elfoglalta ezt a földet és megalapította Fife Királyságát. A mágusok elnyomásban, ám még
mindig békességben éltek. Azonban sokan közülük szabadságra vágytak. Gyenge varázsigék
használatával próbálták fenyegetni az uralkodót, amely egy véres polgárháborúvá fajult. Az uralkodó,
azokat a mágusokat, akik ellenálltak, elfogatta, és hogy példát statuáljon, a nép előtt kivégeztette
őket! Egy Zargothrax nevű kosárfonással foglalkozó fiatal mágus ezt azonban nem nézte jó szemmel!
Bosszút forralt! Egy sötét rituálét mutatott be Cor Villiach-nak, az idősebb istennek. Áldozatában
sötét erőket kért, hogy a földig rombolja Dundee-t, a királyság központját. Az sötét erőknek
köszönhetően maga lett a káosz gonosz inkarnációja. Hatalmát használva démonokat idézett katonák
gyanánt. A megmaradt ellenálló mágusok egy részét maga mellé állította, létrehozva a káosz
mágusok csoportját. Hatalmukat használva megfertőztek egy ménes unikornist, akik a sötét erők
hatására meghaltak, majd visszatértek élőhalott unikornisok formájában. Az unikornisok legyilkolták
a nép jelentős részét. A hercegnek, Angus McFife-nak menekülnie kellett. Hosszas utazása során
megszerezte a Dicsőség Pörölyét és az Igazság Amulettjét. Olyan legendás hősökkel az oldalán, mint
Ralathor-ral, a remetével, Hootsman-nel, a törpével, vagy Proleteus Nagymesterrel nekivágtak
Dundee felszabadításának. Viszont Zargothrax sem volt teljesen őrült! Míg McFife a mágikus
tárgyakat kereste, a káosz mágus egy sárkány szemén keresztül figyelte hőseinket! Tudta, hogy egy
párbajban veszítene a tapasztalt harcosok bármelyike ellen, így sötét mágiával készített egy klónt,
melyet Cowdenbeath Citadellájában tárolt arra az esetre, ha a herceg és társai megölnék. Egy
hatalmas csata vette kezdetét. Proleteus Nagymester és a Crail lovagok teljes haderejükkel nekiálltak
ritkítani az ellenséges démonokat és élőhalott unikornisokat. Hatalmas előnyüknek számított, hogy az
óriási sasokkal könnyen az ellenfél fölé kerekedhettek. Ez idő alatt Angus, Hootsman és Ralathor egy
bejáratot keresett a mágus tornyába. Ralathor nem várt sokáig, mivel nem találtak ajtót, úgy döntött,
hogy majd ő csinál egyet. Elővett egy Nova bombát, amivel berobbantotta a torony falát. Hőseink
sikeresen feljutottak a torony tetejére. Proleteus is csatlakozott hozzájuk, aki sasának hátáról ugrott
le hozzájuk.
- Itt a vége Zargothrax! Add meg magad, vagy meghalsz - kiáltotta a herceg.
- Soha! - felelte a mágus.
Angus rárontott Zargothrax-re, aki egy mágikus burokkal próbált védekezni, de a pöröly áttörte azt. A
káosz mágus hátra esett.
- Ez hogy lehet? - kérdezte rémülten a gonosz varázsló.
Felállt, majd egy tűzgömbbel támadt a hercegre, azonban ő kitért a támadás elől és a pöröllyel arcon
ütötte a mágust. Ekkor egy árnyék jelent meg Zargothrax felett. Hootsman volt. Megragadta a mágus
köpenyét, az égbe emelte, majd egy folyadékba dobta. Zargothrax pálcája Ralathor elé gurult. A
remete felvette azt, beleállította az üvegből készült padlóba és elmondott egy varázsigét. A varázslat
hatására a folyadék, amibe a mágust dobták hirtelen elkezdett megfagyni.
- Mi ez?! - kiáltott fel rémülten a mágus.
- Folyékony jég! - válaszolta Ralathor.
Mielőtt Zargothrax testét teljesen befedte volna a folyékony jég, a varázsló elmormolt egy
varázslatot, mely hatására lelke elhagyta a testét. Mindenki azt hitte, hogy a mágus halott. A
királyságra ismét béke köszöntött. A herceg megöregedett, így fia, II. Angus McFife lett a pöröly
birtokosa. Ám immáron száz év után, a baj ismét felütötte a fejét. A klón aktiválódott!
1042.07.20. Ez a nap is pontosan úgy kezdődött, mint a többi, ám senki sem sejtette, hogy
hatalmas bajjal fog véget érni! Az ifjú herceg a mai napon kapta meg a Dicsőség Pörölyét édesapjától.
II. Angus McFife nem tudta, hogy édesapja miért hívatja, csak annyit tudott, hogy nagyon fontos. A
herceg nagy örömmel sétált végig a palota folyosóján ünnepi öltözékében, egy fehér ingben, melynek
vállán egy arannyal keretezett kék vállfedő volt, szokásos fekete nadrágjában, és köpenyében, ami
belülről zöld, kívülről pedig barna volt. Mikor belépett a trónterembe az őrök letérdeltek előtte. A
teremnek hatalmas, díszített ólomüvegből készült ablakai voltak, melyek egy-egy, a királyság
fejlődésében hatalmas szerepet játszó alakot ábrázoltak. A hatalmas ablakoknak köszönhetően
fürdőzött a terem a nap sugaraiban. Ahogy az idős herceg elé ért egyre jobban kivehetővé vált ősz,
rövid körszakálla, zöld páncélja, fehér nadrágja és fekete lovagló csizmája.
- Hívattál, Apám? - kérdezte a fiú.
- Igen fiam! Tudod-e, hogy mi ez? - felelte az öreg herceg.
Az idősebbik McFife kezében megcsillant a legendás fegyver feje, ahogy a napfényben fürdőző
trónteremben fia felé emelte.
- Igen, Apám! Ez az a legendás fegyver, amellyel legyőzted Zargothrax-et!
- Látom megtanultad családunk történetét!
- Ahogy kérdted, apám!
- Én már öreg vagyok. - mondta fáradt hangon a herceg, felállt a trónról, odalépett fiához, majd
folytatta - Érzem, hogy közeledik az utolsó órám! Így hát ideje, hogy átadjam neked a pörölyömet!
- Apám! - kiáltott fel riadtan a fiatal herceg – De hát arról nem mondtál semmit, hogyan használjam a
pörölyt!
- Majd megtanulod azt is! Barátaim, Hootsman, Ralathor és Sir Proleteus segítségedre lesznek! –
mondta az idősebbik Angus - Vedd hát a pörölyt és légy te az új herceg!
Ebben a pillanatban az idős herceg a kezébe adta az asztrál pörölyt. Pár perccel később már a palota
erkélyén állnak a hercegek. A hercegpárti mágusok tűzgolyókból tűzijátékot rögtönözve ünneplik a
királyt. Ám ekkor egy Crail lovag ront ki az erkélyre. Levegő után kapkodott.
- Mi a baj, fiam? - kérdezte az öreg herceg.
- Hercegeim! - kezdte mondanivalóját a lihegő lovag - Rossz hírt kell hoznom ezen örömteli
pillanatban! Démonokat láttak a városfaltól nem messze!
- Máris megyek! - mondta a frissen koronázott herceg.
- Fiam! Vigyázz magadra! - intette óvatosságra apja Angus-t. Aggodalom volt hallható a hangján. -
Évek óta nem hallottunk a démonok felől! - tette hozzá.
- Ugyan apám! Ne félts engem! Meg tudom védeni magamat! - nyugtatgatta apját az ifjabbik herceg,
majd elrohant.
- Ennek rossz vége lesz... Nagyon rossz vége lesz! - mormolta az immáron nyugdíjazott herceg.
Angus-t a vár udvarán várta használatra készen a nukleáris energiával üzemelt motorja. Rajta
volt fekete mellvértje is. Felvette, majd hátára csatolta a pörölyt, hogy egyszerűbb legyen a szállítása.
Hamar elsöpört a palota udvarából, hogy minél előbb elintézhesse a problémát. Kisvártatva meg is
érkezett a falhoz. Egy csapat Crail lovag állt ott. A harcosok tetőtől talpig démonvérrel voltak
beborítva. Egy eléggé heves küzdelem lehetett.
- Hol vannak a démonok? - kérdezte az újdonsült herceg.
- Hercegem! – szólt egy lovag - A démonokat legyőztük! Viszont van itt egy nagyobb gond! Egy magát
Zargothrax-nek valló káosz mágus be akar hatolni az erődünkbe! Harcosainak még tartják a frontot,
de már nem bírják sokáig!
- Indulok is! - kiáltotta a herceg.
Ez idő alatt Crail erődjének hídján egy véres csata zajlott. Rengeteg hősi halált halt lovag teste hevert
a földön. Kinek a kezét, kinek a fejét, kinek pedig a lábát vágta le egy mágikus penge.
- Nem tudtok megállítani! – kiáltotta a támadó - Hódoljatok be Zargothrax előtt, vagy meghaltok!
A támadó egyáltalán nem hasonlított az eredeti Zargothrax-re. Egy robot-szerű lény volt, kinek szeme
zölden világított, szája helyén pedig egy hangszóróra emlékeztető rácsos készülék volt. Egy lézerlovak
csontjából fabrikált páncélt viselt, melynek válli részén kivehető volt a két unikornis koponya. Egy
barna nadrágja és egy szakadt, fekete köpenye is volt, mely arra utal, hogy nem ma alkották meg a
lényt.
- Halálunkig harcolunk! - kiáltotta az őrség vezetője.
- Ám legyen! Haljon meg mind! - hallatszódott a varázsige, melynek hatására a lovagok egytől egyig
hamuvá váltak.
A támadó ezek után az ajtó mellett álló két szoborhoz lépett. Egy sárga gömb jelent meg a mágus
kezén. Ugyanilyen sárga fényben kezdett el ragyogni a szobrok szeme és szája.
- Ha jön a herceg, tartóztassátok fel! - adta ki az utasítást, majd bement az erődbe.
Nem sokkal később bátor hercegünk is megérkezett. Ám ekkor a szobrok leugrottak a helyükről,
elővették harci bárdjukat és megrohamozták a herceget!
- Wow! Mozgó szobrokról nem volt szó! - mondta a meglepődött herceg.
Szerencsére nem olyan fából faragták, nem futamodott meg egy kis ellenállás láttán. Hamar leugrott
a motorról, kitért egy bárd csapása elől, majd felugrott és egy csapással az Asztrál Pöröllyel betörte a
két szobor látó szenzorját.
- Nem lehet akkora mágus ez a Zargothrax, ha ilyen gyenge őröket állított! - mondta önelégült arccal
Angus.
Hirtelen repedés és villámlás hangot hallott az erőd belsejéből! Nem tétlenkedett, berohant az
erődbe!
Hercegünk az erődbe behatolva látta, hogy a hely tele van jégkristályokkal. A mágus klónja
mágiát alkalmazva próbálja feltörni a terem közepén állót, mely teste fagyos börtöne volt. Nem is
tétovázott sokat, egy harci üvöltés keretében Zargothrax-re vetette magát. A gonosz varázsló klónja
azonban meghallotta és egy merevítő varázslattal megmerevítette a levegőben hősünket, majd egy
pár másodpercig próbálta tovább törni a jeget. Hirtelen a lemerevített herceghez fordult.
- Szóval te lennél a sokat emlegetett II. Angus McFife? Az új uralkodó? – mondta gúnyosan, majd
folytatta - Hirtelen haragú és önfejű vagy! Apád rosszul választott örököst!
- Ne keverd ebbe bele apámat! - üvöltötte Angus teljes torkából.
Ekkor Zargothrax két kristályhoz vágta a herceget. Angus lezuhant. Kisvártatva a fejéhez kapott.
Hirtelen egy sötét lovag alakja jelent meg a közelben. Zargothrax volt az, aki alakot váltott a
párbajhoz! A káosz mágus egy hatalmas pallossal sújtott le a hercegre, ám ő időben hárítja a
támadást pörölyével. Angus megtámadja Zargothrax-et. A mágus egy vágást intéz az ifjú herceg felé,
aki kitért előle és egy leütő támadással viszonozta, ám a mágus a pörölyre ütve blokkolta ezt.
Mindketten erősen el akarták lökni a másikat, ám nem tudtak mit kezdeni egymással.
- Ügyesen harcolsz, de nem ismered a Dicsőség Pörölyének erejét! Apád már az első támadásnál egy
mágikus villámmal támadt volna! - mondta a mágus.
- Mágikus mivel? - kérdezett vissza a herceg, de válasz helyett egy gyomron rúgást kapott, amitől
hanyatt esett.
- Mint mondtam, remek harcos vagy, de még sokat kell tanulnod! Állj mellém és megmutatom a
Dicsőség Pörölyének IGAZI erejét! - ajánlotta Zargothrax.
- SOHA! - ordította a herceg. Nekirontott a mágusnak, akit egy balról ívelt ütéssel sikeresen eltalált.
Ennek hatására a mágus nekiesik a mögötte levő kristálynak, a teste elporladt és ő maga beleolvad a
kristályba. Angus minden áron le akarta győzni a mágus-klónt, így széttört minden kristályt, amelyen
Zargothrax megjelent. A mágus végül a herceg mögött jelent meg.
- Most nem menekülsz! - kiáltotta a herceg, majd eldobta a pörölyt a klón irányába. Zargothrax
azonban kitért a dobás elől. A pöröly feje belefúródott abba kristályba, melyben a varázsló igazi teste
volt! A jég megrepedt, a mágus lelke pedig elhagyta ideiglenes testét. Angus olyan erővel sújtott le a
frissen lélektelenné vált testre, hogy a feje lerepül a helyéről, a nyakából pedig csak spriccel a vér. Az
élettelen test a földre hullt és egy tócsa vér jelent meg a nyaka körül. A jég azonban megrepedt és
Zargothrax immáron igazi testében volt! A jégbörtön ebben a pillanatban széttörött. Angus a
pörölyéért rohant, majd rögtön védekező pozíciót vett fel arra az esetre, hogyha szembe kéne
szállnia a fekete, lábig érő, egész testet takaró, piros szegéllyel díszített kabátot és csukját viselő
barna körszakállas, valamint barna, vállig érő hajú mágussal. A káosz mágus kinyitotta frissen
visszaszerzett testének szemét.
- Szabad vagyok! - hallatszódott a mondat, mely visszhangzott a vérben fürdő, üres erődben….