Halo, elérkezett a folytatás. Kellemes olvasást kívánok.
A nap már lenyugvóban volt és ezzel narancs fénybe árasztotta az egész horizontot és magát Vale városát is, miközben Lance, a családi kúriából kinézett a szobája ablakán. Izgulva vett egy levegőt, miután visszafordult a szobájába, hogy felvegye a vörös és aranyszínű páncélját. A fekete csizmáját felcsatolta, a kék farmerját begombolta, felcsatolta a vörös és aranyszínű térd, könyök és ágyékvédőjét, az övére a pisztolytáskáját, benne a lőfegyverét. Felvette a vörös pólóját, rá a kapucnis kardigánját, arra pedig a vörös és aranyszínű mellvértjét, felcsatolva a vállvértjeit, az öve másik oldalára a kardja hüvelyét, a hátára pedig a pajzsát akasztotta. A páncélkesztyűje következett, de mielőtt a sisakját is felvette, egy régi levelet talált alatta és nem tudja, hogy kerülhetett oda.
„Fiam,
mi a Monroe család tagjai mindig is nemeslelkű Vadászok és Vadásznők voltunk, akik mindent elkövetnek az emberek és a béke őrzéséért. A címerünk a gyalog, mert nekünk mindig is készen kell állnunk, hogy feláldozzuk a saját életünket a nagyobb jó érdekében, nem számít, mennyire jelentéktelennek és semmisnek is tűnik.
Innen a családunk jelmondata:
Inkább egy halott gyalog, mint egy élő áruló.
Remélem, te is ezt az utat követed,
Édesapád, David Monroe."
„Nagyapa."
Ezt a levelet még Lance nagyapja írta még az ő apjának.
Nem ismerte túl jól a nagyapját, de azt igen, hogy bátran halt meg egy titkos küldetésen, amiről azt sem lehet tudni, volt-e értelme, jelentősége és hogy sikerrel járt-e egyáltalán. Egy gyalogként halt meg úgy, hogy senki sem emlékezik rá és anélkül, hogy a szerettei tudnák, hogy volt-e értelme a halálának.
„Vajon, az én sorsom is ez lesz?"
Az elmélkedéséből az ajtó kopogása zavarta fel.
- Szabad! – Szólt, mire a kilincs engedett és egy idősebb, szikár, idős férfi jött be rajta, elegáns, fekete öltönyben és egy sétabottal botorkált. Az őszülő szőke haját hátra fésülte és a szigorú, kék szemeiből csak megvetést lehetett látni, ahogy meglátta Lance-t a páncéljában és az ismerős levelet olvassa.
- Még nem dobtad ki, azt az ostobaságot? – Kérdezte a férfi, mire Lance rosszalló nézésével találta szembe magát.
- Nagyapa, az apád utolsó szavai voltak hozzád. – Felelte Lance, mire ökölbe szorította a kezét, miközben az apja elment mellette, hogy a lenyugvó napos horizontot nézhesse.
- Nagyapád egy naiv bolond volt, amiért ilyen komolyan vette a család jelmondatát. Az Örök Gyalog. – Az apja még dühösebbnek tűnt, amint megpillantotta az aranyszínű gyalogot a fia vörös pajzsán.
- Akkor… - Lance tisztelte ugyan az apját, de nagyon nem tetszett neki, ahogy a nagyapjáról beszél. – elviszel a bajnokságra?
- El. – Felelte az apja kurtán, de még egy utolsó kérdése volt. – Mi is a csapatod neve, Láma?
- Lame. – Felelte a fia, mire az apja csak lemondóan megrázta a fejét.
- A Loser foglalt volt?
- Mégis, mit akarsz, apa?! – Lance kezdte elveszteni a türelmét.
- Ezt inkább én kérdezném tőled, fiam. A gyalog címerrel és a LLMM csapatnévvel… talán lejáratni akarod magad?
Lance nem válaszolt csak kiment a szobából, le a lépcsőn és be az apja magánrepülőjébe. Az apja, miután be vett egy adag gyógyszert követte és amint beszálltak, a repülő elereszkedett a földről és magasan repült a levegőbe.
A Vytal bajnoksági aréna, pontosabban, az Amity Aréna egy hatalmas, lebegő aréna volt, tele mindenféle csúcsminőségű védelmi rendszerrel, ami egyszerre védte a külsős támadásoktól és persze a nézőket is a harcoló csapatok csapásaitól is. Több ezer férőhelyes lelátók vették körbe a küzdőteret, ami az aréna hatalmas méretéhez képest elég kicsi, egy 150m-es nyolcszög volt, 4 bejárattal. A küzdőkör közebén egy alig 20m-es kör volt.
Az aréna, ami Beacon felett lebegett, lassan megtelt izgatott és harcra vágyó, lelkes nézőkkel és a többi résztvevő csapat is megérkezett, köztük a LLMM csapat többi tagja is.
Összesen 20 csapat, azaz 80 leendő Vadász és Vadásznő vett részt a bajnokságon:
RWBY vs ABRN
CMEE vs JTKS
JNPR vs BRNZ
SSSN vs NDGO
LLMM vs VERF
CFVY vs GRRN
CRDL vs PRPL
FNKI vs YTTH
PNCL vs XLLL
Ebben a sorrendben fognak egymással megküzdeni az első menetben.
A RWBY csapat küzdött az ABRN csapattal.
- Hohó, úgy fest egy nagyszerű első csatának lehetünk szemtanúi! – Az egyik kommentátor, Port professzor volt. – Hát nem ért egyet, professzor? – Kérdezte a társát, Oobleck-et.
- Doktor! – Javította ki, ingerülten. – És igen, Peter! Ez a meccs, bár az első, de igencsak izgalmasnak bizonyul a 4v4-es küzdelemben!
- Üdvözlök mindenkit az Amity Arénában! Azok, akik nem értik a szabályokat, engedjék meg, hogy egy gyors bemutatót tartsak.
- A bajnokság - Kezdte Oobleck, gyorsan hadarva. – 3 részre van osztva. Csapatok, párok és egyéni. A hírnév és a befolyás itt mit sem ér. Az egyetlen dolog, ami itt számít, a képességek.
- Pontosan. – Helyeselt Port. – A csapat küzdelem, vagy ahogy sokan hívják, 4v4 győztesei kiválasztanak kettőt a csapatból, akik a páros küzdelemben vesznek részt. Akik azt is megnyerik, egyvalakit választanak, aki tovább jut a csapatból. A megmaradtak egyesével megküzdenek egymással, amíg már csak egyvalaki marad a végére és elnyeri a végső győzelmet, nem csak a csapatának, de a királyságának is.
- Nem mellékesen, Peter, a soron következő küzdelmek telis-tele lesznek látványos látványosságokkal, amiket szerencsések vagyunk, hogy láthatunk. Szerintem, egész Remnant-on nincs olyan személy, aki nem értene egyet velem.
- És miért is? – Tette fel a szarkasztikus kérdést Port. – Most, térjünk vissza a Beacon-i RWBY és a Heaven-i ABRN meccsére.
A RWBY csapat az ABRN csapattal küzdött, de a küzdőtér két részre lett osztva, az egyik felét jég borította, amíg a másik felét vulkanikus kőzet.
Mindkét csapat ádázul küzdött, de végül a RWBY csapat került ki győztesen, miután Weiss egy jégcsúszdát hozott létre, amin Yang végigcsúszott, Blake Gumbo Shroud-al és Ruby Crescent Rose-al elég nagy lökést adott neki, hogy egyetlen ütéssel kiüsse az ABRN csapat megmaradt tagjait a ringből.
- És ennyi! – Jelentette be Port. – A RWBY csapat győzedelmeskedett!
- Királyok voltatok! – A LLMM csapatból Lance jött oda hozzájuk és persze az egész csapat is, hogy gratuláljanak a győzelmüknek.
- Azt hiszem, ezt a csatát, kiütéssel nyertétek! – Nevetett Lynda.
- Még jó, hogy nem titeket kaptunk elsőnek. – Mike roppant hálás volt, hogy nem a RWBY csapattal kell megküzdenie.
- Szuperek voltunk! – Lelkendezett Yang, miközben magához ölelte a húgát.
- Egységesek. – Weiss inkább próbált hivatalos maradni, de nem bírta leplezni az örömét.
- Lemegyünk a standosokhoz kajálni. – Felelte Ruby, miután kiszabadult a nővére öleléséből. – Nem jöttök? A ti csatátok még odébb van.
- Nem bánom, amúgy is kihagytam a reggelit. – Vont vállat Lance.
- Én bármikor tudnék enni. – Mike fellelkesült, az evés lehetőség hallatán.
- Jó lenne nekem is befarkasolni valamit! – Viccelődött Lynda, mire Yang-en kívül, aki csak jót nevetett, mindenki csak lefáradtan bámult rá. – Mondjuk én kutya faunus vagyok, nem farkas, de gondolom, átjött. És te, Mandy? – Lynda csak lelkesen kérdezte a másik faunus lányt, aki nagyon elrévedt a gondolataiban.
- Hogy? – Most kapcsolt, hirtelen és tért vissza a valóságba. – Én kihagynám, de ha szeretnétek, menjünk.
- Akkor ez megbeszélve, leugrunk kajálni RWBY-ékkal és jövünk vissza. – Összegezte Lance.
Felszálltak egy szállító repülőre, ami a nézőket és a résztvevőket szállította az Amity Arénáról le a fesztiválig, ami tele volt mindenféle ételes és italos bódékkal.
- Siessünk, - Ruby majd összeesett, az ereje elhagyta és félholtnak tűnt az éhségtől. – éhen veszek!
- Én is tudnék egy kicsit enni. – Felelte Blake magabiztossággal, ami rögtön el is tűnt tőle, miután a gyomra olyan hangosan korgott, hogy Remnant túloldalán is hallani lehetett.
- Hű, bárcsak lenne valahol egy hely, ahol tudnánk enni. – Weiss szarkasztikusan végignézett az ételes standok között. – Oh, igen! Erről el is feledkeztem.
- Semmi baj, Weiss, - Ruby, mint akinek le se esett, hogy a fehér hajú barátnője csak viccelődik, teljesen komolyan gondolva, megnyugtatón a vállára tette a kezét. – néha én is elfeledkezem a fesztiválról.
- Szarkasztikus voltam, te halas szendvics!
- Ha éhes vagy, miért nem szóltál?!
- Gyertek, tudom is, hol együnk. – Yang mutatta az utat egy tésztás bódéhoz, ahonnan finom illatot lehetett érezni.
- Hm, - Mandy füle megrebbent, és egy Scroll zúgását. – csörögsz. – Szólt Weiss-nek, aki erre csak ingerülten kinyomta. – Ki volt az?
- Senki! – Dühösen eltette és ment a két csapat után.
- Hé, - Egy lány szólította meg két csapat tagjait. – enélkül nehéz lesz! – A CMEE csapatból Emerald volt az, egy tárcát tartva a kezében.
- Ajjaj! – Ruby idegesen kutakodni kezdett a zsebeiben és rémülten vette tudomásul, hogy elhagyta a tárcáját.
- Jó látni, Ruby. – Köszönt Emerald és visszaadta a tárcát.
- Kösz, Emerald! – Hálásan elvette. – A'sszem elejtettem. A lány zsebek a legrosszabbak.
- Mizu, Em? – Yang is odajött hozzájuk.
- Csak lejöttem az Arénából, miután láttam a szuper király meccseteket! Királyok voltatok!
- Oh, - Ruby elpirult és idegesen legyintett egyet, mire a csapatának a maradéka és LLMM csapat tagjai is csatlakoztak. – ugyan… annyira nem volt nagy cucc.
- Hallom, a ti csapatotok volt a következő. – Szólt közbe Blake.
- Nem látom a csapatod többi tagját. – Érdeklődött Weiss.
- Hogy teljesítettek a harcban? – Yang izgatottan kérdezte, mire Emerald elgondolkodott. Eszébe jutott, hogy intézte el Cinder-el, Mercury-val és Neo-val a JTKS csapatot.
- Nagyon jól. – Válaszolta magabiztosan.
- Szuper! Miért nem hívjuk meg őket is, hogy együnk egyet?
- Oh, - Emerald ezen megdöbbent. – ez nagyon kedves tőletek, de a csapattársaim, - Lefáradtan végignézett a fesztiválon, egy bőrcsizmás standon meglátta Mercury-t, miközben az egyik csizmába szagolt, Neo-t, aki újra felvette az álcáját, egy hatalmas tál fagylaltot tömött magába, epreset és csokisat és Cinder-t, aki egy új övet nézett magának. – nem túl társaságiak. Kínosak a szociális keretek között.
- Oh, az nehéz kereszt. – Yang megértően bólintott.
- Amúgy, Merc és én fogunk menni a páros meccsre. – Folytatta izgatottan. – Tőletek ki megy?
- Nos, - Ruby kihúzta magát és próbált fontosnak hangzani. – mint a kapitánya a csapatnak, hosszú és megfontolt mérlegelés után, úgy döntöttem, hogy…
- Szavaztunk. – Weiss közbe szólt, mire Ruby csak idegesen izzadni és fészkelődni kezdett.
- Igen, de én javasoltam a szavazást. – Tette hozzá Ruby, még mindig idegesen.
- Weiss-t és Yang-et választottuk. – Adta meg a választ Blake.
- Örömmel fogom képviselni a RWBY csapatot. – Weiss elegánsan pukedlizett.
- Ja, szétrúgunk pár hátsót! – Yang csak összeütötte az ökleit és már éhezett a harcra, mire Emerald csak kuncogott egyet.
- Hát, ha Mercury és én kerülünk veletek szembe, ne számítsatok rá, hogy finomak leszünk veletek.
- Nem is szeretnénk másképp. – Yang csak keresztbe tette a karjait.
- Na jó, majd még fogunk harcolni. Viszlát. – Azzal meg is fordult, hogy a csapattársai felé menjen.
- Jó mókát! – Köszönt el Ruby.
Mindkét csapat odaült a tésztás standhoz, akinek a tulaját Yang már ismeri.
- Egy tállal kérek a szokásosból. – Erre máris elé lökött egy hatalmas tál húsos szószos tésztát.
- Uh, - Ruby-nak tetszett, amit a nővére rendelt. – én is egy ilyet kérek.
- Hm, - Weiss egy kicsit még gondolkodott. – van valami kalória szegény… - Be se fejezte, már egy harmadik tál tésztát lökött elé. – oké.
Blake-nek nem kellett mondania semmit sem, mert ő is ismerte a tulajt, akinek elég volt biccentenie, hogy tudja, mit akar. Néhány másodpercre visszament a konyhába és egy tál sült hallal tért vissza, amitől Blake-nek még a nyála is kifolyt.
- Nekem is jó lesz egy olyan tészta. – Lance biccentett, látva, hogy a lányok étele jól néz ki és máris elé lett tolva egy tállal.
- Nekem kettő lesz. – Mike rendelt, mire már előtte is termett a két tálnyi tészta.
- Ez csirke hús? – Lynda nem kapott választ, mert már előtte is ott termett a nagy tál tészta. – Az! – Jó étvággyal kezdte beburkolni.
- Én nem… - Mandy-nek egyáltalán nem volt étvágya, de ez nem érdekelte az eladót, mert már rakta is elé a nagy tálat. – kérek.
- Kóstold meg, Mandy, - Javasolta Lance, miután a hitelkártyájával fizetett. – nagyon jó.
- Én… - Megint nem tudta befejezni, mert egy kellemetlen zúgás jött a kasszából.
- Micsoda?! – Weiss felcsattant, miután a kassza elutasította a hitelkártyáját. – Hogy lehet visszautasítva a kártyám?! Alig költöttem valamennyit a havi limitből. – Az eladót nem érdekelte a kifogás, máris elvette a halas tálat Blake elől, akinek majd megszakadt a szíve.
- Kifizessem? – Ajánlotta fel Lance, a saját kártyáját felmutatva.
- Oh, nem szükséges… - Yang csak legyintett, de Blake megszállottan felcsattant.
- De megtehetné!
- Csatlakozhatunk mi is? – A JNPR csapat is megjelent, még az első meccsük előtt.
Végül Lance kifizette a RWBY csapat ebédjét is és a JNPR csapat is leült hozzájuk, az eladó meg sem várva, mit rendelnek, ugyanazt a nagy tál tésztát lökte mind a 4 fiatal elé, amit a RWBY és a LLMM csapat elé is.
Mindenki jól lakott, kicsit talán túlságosan is, kivéve Mandy, aki szinte hozzá se nyúlt a sajátjához.
- Mondd, rosszul vagy? – Kérdezte Lynda, kissé fél álomban a túl sok evéstől.
- Miért kérdezed? – Vágta oda Mandy, kissé rideg stílusban.
- A csirke kutyaemlékezet óta eledel és igaz, - Lynda már egy kicsit aggódott. - hogy te róka vagy, de az is egy kutyafajta. Rosszul vagy?
- Csak nem akarom betegre enni magam a meccs előtt! – Azzal le is pattant a székről és otthagyta a csapatát és a… másik két csapatot.
- Neki meg mi baja? – Yang csak kellemetlenül nézett a távozó faunus lány irányába.
- Nem tudom. – Vont vállat Lance. – Amióta megérkezett, nagyon csendes. A szokásosnál is csendesebb és zárkózottabb.
- Talán csak ideges a meccs miatt. – Találgatott Lynda.
- Pedig nem kellene, - Pyrrha csak felállt, hogy biztassa a három csapat tagjait. – normális körülmények között fogunk harcolni, más, tisztességes diákokkal, szabályszerűen és nem őrült gyilkosokkal.
- Igaz, - Yang magabiztos volt. – rosszabbal is szembe szálltunk már.
- Lássuk csak, - Blake számolgatott. – Grimm megszállás, terroristák és egy gengsztervezér.
- És még csak diákok vagyunk! – Ruby is izgatott volt. – Csak gondoljatok bele, milyen lesz, ha már levizsgázunk!
- Akkor talán, ki tudom fizetni az ebédem. – Weiss kissé letört.
- A mi eredményeink, - Lance is elkezdett dicsekedni a saját hős tetteikkel. – szintén, egy csapat terrorista, mi is részt vettünk a Grimm invázióban és egy ősi, elátkozott Lovag felszabadításában.
- Elkenjük bármikor a szátokat! – Lynda kihívóan meredt a RWBY csapatra.
- Hol és mikor?! – Yang simán belement volna. – Ne ugass, ha nem harapsz!
- A JNPR csapat jelentkezzen az Arénában, minél előbb! – Port professzor hangja szólalt meg a hangosbemondón.
- Már percekkel ezelőtt meg volt beszélve! – Oobleck hangja is megszólalt.
- Úgy fest, - Pyrrha jelzett a csapatának, hogy ideje menni. – itt az idő.
- Sok sikert! – Ruby még odakiáltott nekik.
- Akkor, - Lance felállt és jelzett a csapatának és a RWBY csapatnak is, hogy indulni kell, nehogy lemaradjanak a meccsről. – mi se késsünk sokat.
- Kíváncsi vagyok, melyik csapat fog nyerni? – Mercury egy nagy vödörnyi popcorn-t tömve magába, érdeklődve várta a következő csapatküzdelmet. Neo csak legyintett egyet, aki még egy nagy adagnyi fagylaltot evett.
- Mintha nem tudnánk már előre. – Emerald csak megforgatta a szemeit.
- Ugyan, - Cinder egy nem popcorn magot vett ki Mercury adagjából. – csak azért, mert tudjuk, hogyan végződik egy történet, - A két ujjával egy sárga energiát koncentrált a magba, amitől az kipattant, rendes popcorn-ná. – attól még lehet szórakoztató. – Végül bekapta.
A következő összecsapás a JNPR és a BRNZ csapat között bontakozott ki. A küzdőtér egyik felében egy erdő jelent meg, a másik felében egy hegyvidék, aminek a tetején igazi viharfelhők jelentek meg.
A nézők elsősorban csak amiatt voltak biztosak, hogy a JNPR csapat győz, mert Pyrrha Nikos is a csapat tagja volt, aki egy élő legenda volt a Beacon-i diákok körében, de a valóságban, Jaune gyors taktikai elemzése, Norah Semblance-e és a JNPR csapat csapatmunkája volt az, aminek köszönhetően, a JNPR csapat került ki győztesen a küzdelemből.
A következő összecsapás a csak lányokból álló NDGO csapat Vacuo-ból, míg az ellenfelük a csak fiúkból álló SSSN csapat Mistral-ból. Még Weiss is külön Neptune-nak szurkolt, de miután meglátta, milyen arrogánsan és kacéran viselkedik a többi lány körében, kapásból oldalt váltott.
A küzdőtér egyik fele a kietlen, sziklás sivatag volt, addig a másik fele egy óceáni part, egy hajóval a vízen. Neptune betegesen hidrofób volt, vagyis rettegett a víztől. A csapatok kezdetben egyenlőnek bizonyultak, de Neptune annyira beijedt a víztől, hogy a lehető legtávolabb ment tőle, így nélküle kellett harcolniuk és a létszámfölény máris az NDGO csapat mellett volt, amit még növelt az is, hogy Sage-t elég gyorsan kiejtették.
Miután Neptune elég bátorságot szerzett, hogy tisztes távolból ugyan, de támogatást nyújtott a csapatának és az egyik NDGO-s lányt kiejtették. A SSSN csapat fiúi sokkal inkább ösztönösen és improvizálva harcoltak, amíg az NDGO lányok megfontoltabban, csapat módjára és ennek meg is lett az eredménye, hogy kiejtették Scarlet-et.
Már úgy tűnhetett, hogy az NDGO csapat lesz a győztes, amikor Sun folyamatos unszolása és kiabálása hatására, Neptune leküzdötte a víztől való félelmét és amíg az NDGO a vízben gyülekezett a végső támadáshoz, Neptune az elektromos villájával belelőtt a vízbe, ami kiütötte az egész NDGO csapatot.
A következő küzdelem a LLMM csapat és a VERF csapat között zajlott, mindkét csapat Vale-i.
A VERF csapat tagjai, Vivio Takamachi volt, a vezér, 157cm magas lány, a szőke haja bal oldalt egy kék szalaggal volt lófarokba fogva, zöld szemmel. Két nundzsakut használt a harcban.
Einhart Stratos, 162cm magas, világos zöld, hosszú haja volt, kék szemei és korához képest, elég izmos. Két revolvert használt a harcban.
Rinne Berlinetta, 160cm magas, ezüst hajú és kék szemű lány volt. Fegyverként két tompfát használt.
És végezetül, Fuuka R. Bucksworth, 155cm magas, rövid, barna haja volt és kék szeme. Két katanát használt a harcban.
- Komolyan, - Lynda csak magabiztosan elmosolyodott, miközben előhúzta a pengéit. – egy csapat lolival kell harcolni?
- Hé, ne jártasd feleslegesen a szád, hiszen hamarosan csak ordibálsz! – Vágott oda Fuuka, miután megforgatta a két kezében a katanáit.
- Nagypofájú kis csajok. – Jegyezte meg Mandy, az íj idegére illesztve egy nyilat.
- Ha alábecsülsz, arra ráfázhatsz, róka-koma! – Kiáltotta oda Rinne, a tompfáit forgatva.
- És nagyon tiszteletlenek. – Mike tetszését sem nyerték el, de előkészítette Mi a Csudát.
- Majd a nagy s*gged fogom céltáblának használni! – Gúnyolódott Einhart, kibiztosítva a két revolverét.
- És gyerekesek. – Lance fejezte be az ellenfelei felmérését, elővette a kardját és megforgatta a kezében, majd a pajzsát is előre szegezte.
- Majd a kezed-lábad összetöröm és meglátjuk ki a gyerekes. – Vivio is villámgyorsan forgatta a nundzsakuit.
A küzdőtér ismét két részre lett osztva, az egyik fele a jégmezőre, a másik fele a tengerpartra.
- 3! 2! 1! Harc!
A küzdelem a LLMM és a VERF csapat között a kezdetét vette.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.
Először is, elnézést, amiért nem írtam végig a teljes harcjeleneteket, de mivel egyáltalán nem befolyásolják a történetem haladását, nem tartottam fontosnak.
A második, a VERF csapat, kivételesen nem az én saját OC-im, hanem egy barátomé, aki sajnos már elhunyt, de a terveibe volt véve egy másik RWBY-s fanfiction. Ők lettek volna a főszereplők, de sajnos, nem lett belőle semmi. Remélem, ennyivel tiszteleghetek előtte.