Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.


Másnap már a páros küzdelmekkel folytatódott a Vytal bajnokság. Ugyanakkora tömeg gyűlt össze, mint a tegnapi napon és lelkesen szurkoltak a résztvevőknek. A RWBY, JNPR és a LLMM csapat nem maradt el és ugyanúgy szurkoltak.

Lance ismét kiszúrta a túl oldalt az apját, aki csak keresztbe tett karokkal, mogorván, a küzdőtérre ügyet sem vetve, lehunyt szemekkel várta, hogy elmehessen.

„Milyen kedves, hogy egyáltalán eljött.", gondolta magában Lance. Az apja sosem volt rest kimutatni, mennyire megveti a Vadászokat, amit csinálnak és persze magát, Ozpin igazgatót is. Ami a legjobban bosszantotta, amikor a fia bejelentette, hogy ő is Vadász akart lenni.

Lance emlékezett, hogy mennyire ellenezte az apja, de nem állt az útjába, mondta, „Majd a saját károdból tanulsz és amint rájössz, mekkora hibát követtél el, tudd, hogy én itt leszek és várom, hogy beismerd, igazam volt.". Eddig egyáltalán nem látta okát, hogy miért érzett így az apja, de eddig semmi sem utalna arra, hogy az apjának igaza lenne. Pont az ellenkezője, úgy érezte, megtalálta a rendeltetését, amint a LLMM csapatba került.

Az első páros küzdelem a CFVY és a CMEE csapaté volt. A CFVY csapatból Coco és Yatsuhashi indult, amíg a CMEE csapatból Emerald és Mercury. A pálya ezúttal 4 felé volt felosztva, magas fű, romváros, gejzírmező és erdő.

Mindkét fél tagjai magabiztosak voltak, de amint elkezdődött az összecsapás, egyik fél sem ugrott neki a másiknak azonnal. A CMEE tagjai csak elbújtak a magas fűben, mire Coco a forgótárasával tüzet nyitott és lekaszálta a magas füvet, de a két ellenfél már nem volt ott.

Mercury egy darabig jól tartotta magát egyedül, egyszerre Coco és Yatsuhashi ellen, de amint lehetőséget látott rá, Emerald a fegyverével, az egyik láncos csákányával berántotta Coco-t az erdőbe, hogy ott küzdjön meg vele, egyedül, amíg Yatsuhashi-t Mercury-re hagyta.

Yatsuhashi jól tartotta magát egy darabig Mercury ellen és a fizikai erő fölénye egy ideig segített neki visszaszorítani az ellenfelét, de Mercury sebessége végül legyűrte a nagyobb fiút és egy erőteljes rúgással kiütötte.

Coco sem boldogult könnyebben Emerald-al, hiszen a fák tökéletes fedezéket nyújtottak a számára, de még egy állítólagos hallucináció is eléggé megzavarta, hogy egy óvatlan pillanatban, az ellenfele kihasználta a figyelmetlenségét, mögé kerüljön és kiüsse.


A következő küzdelem a PNCL és a CRDL csapat tagjai között zajlott. A PNCL csapatból Penny és Ciel vett részt, míg a CRDL csapatból Russel és Sky ment.

Ez a küzdelem már azelőtt eldőlt, hogy elkezdődött volna. A CRDL csapat tagjai egyszerűen tehetetlenek voltak Penny elképesztő ereje ellen. A csapat másik tagja, Ciel csak sürgette Penny-t, szigorúan az órájára mutogatva, hogy „Idő van!", ami eléggé letörte a lány lelkesedését és hamar kiütötte a CRDL csapatot.


A következő páros csata már sokkal látványosabbra sikeredett, a RWBY csapatból Yang és Weiss valamint a FNKI csapatból Flynt és Neon között.

Már a harc előtt kialakult némi ellenségeskedés a két csapat tagjai között, Flynt, aki személyes haragot érzett a Schnee vállalat iránt, amiért Weiss apjának a cége miatt, az ő apja cége csődbe ment és nem győzte emlékeztetni a fehér hajú lányt, hogy mennyire megveti őt.

A FNKI csapat másik tagja, Neon nem győzte Yang-et cukkolni és idegesíteni az agresszív természete miatt és a nagyobb termetéből kifolyólag, túlsúlyosnak gúnyolni.

Mindkettő bevált és a RWBY csapat tagjai egyértelműen ráharaptak a csalira, amitől mindketten bedühödve mentek neki az ellenfeleiknek. A pálya ismét 4 részre lett osztva, vulkanikus, romváros, gejzír és sivatag.

A FNKI csapat terve, már a kezdetektől az volt, hogy szétválasszák és külön intézik el a két lányt. Flynt szónikus hang támadással tartotta fel Weiss-t, amíg Neon, a maga bosszantó stílusában egyre jobban felhergeli Yang-et, egészen addig, amíg egy orbitális hibát nem követ el és kiejti.

A terv két részben siklott ki, az első, hogy Flynt könnyebben elbánt Weiss-el, mint azt tervezték, így alábecsülve őt, inkább Neon-nak segített, aki még mindig nem bírta kiejteni a már elképesztően dühös Yang-et. Flynt figyelmetlen volt és amikor aktiválta a Semblance-ét, a Kivégző Quarted-tet, Weiss belelökte egy kitörő vulkánba, hogy kiejtse magát, Flynt-el együtt.

Flynt ugyan kibírta a robbanást, de Weiss már nem és a barátja kiesése annyira feldühítette Yang-et, hogy nem ismert ezután se törvényt se istent és teljesen elborult az agya és csak arra tudott koncentrálni, hogy kiejtse a két ellenfelét.

Yang dühe és a nyers ereje szimplán elegendő volt, hogy tartsa magát egyedül Flynt és Neon kombójának és még Flynt szónikus csapásán is képes volt áttörni, hogy kiüsse Flynt-et. Végül Neon csak megbotlott, beleesett egy kitörő gejzírbe, ami felrepítette a magasba, könnyű célponttá válva, amit Yang Ember Celica egyik lövedékével simán eltalált, ezzel kiejtve őt.


Egy rövid szünet következett, amíg megbeszélik, mi legyen az utolsó 3 csapattal, hiszen páratlan szám lett a végeredmény.

A JNPR és a SSSN csapat az aréna alatti fesztiválon maradt, hiszen nem tartott sok ideig, amíg elhatározzák, hogy fognak harcolni a következő és utolsó páros meccsen. A RWBY csapat, mivel nekik már megvolt a csatájuk, így ők visszamehettek az akadémiára pihenni.

A LLMM csapatból Lance, Lynda és Mike lementek a fesztiválra, amit együtt élveztek a SSSN és a JNPR csapattal. Mandy még hátra maradt, azt mondta, találkoznia kell valakivel.

Mandy-nek a gyomra teljesen felfordult, hiszen az elmúlt nap, a párbaj a VERF csapattal megmutatta, mennyire komoly kötelékeket alakított ki a LLMM csapat tagjaival, épp ezért, a teste fizikai tüneteket kezdett produkálni a stressztől, amik egyre csak fokozódtak, ahogy közelgett az idő.

A mosdóba kellett mennie, magára zárta a fülkét és hányni kezdett az egyik WC-be. Amint a gyomra kiürült, reszketve a földre esett, de összeszedte magát, lehúzta a WC-t és megmosta az arcát. Néhány másik lány csodálkozva és aggódva nézett a faunus lányra, aki holtsápadt volt, izzadt és idegesen lihegett.

- Jól vagyok, csak… rosszat ettem. – Megmosta az arcát egy csapban, majd megtörölte egy papírtörlővel.

Megnézte a tükörképét, felidézte magát, amikor Beacon-be jött. Elhatározott volt, magabiztos abban, amit tesz és egyedül a bosszúnak szentelve magát, készen állt akármire a fajtájáért.

Most, csupán az árnyéka volt önmagának, reszketett, félt és kételkedett magában. Megcsapkodta az arcát, hogy erőt vegyen magán.

„Hagyd abba! Már túl késő visszafordulni!", elővette a Scroll-ját, amin megnyitott egy képet, amin a LLMM csapat fotója volt és finoman elmosolyodott. A képen ott volt Lance, ahogy nevet, Lynda, ahogy megnyalta az ujját és Mike fülébe dugta, aki undorodva próbált menekülni és ő, ahogy még kuncog ezen a jeleneten. Őszinte mosollyal, a barátai között. Érezte, ahogy a zöld szemei megtelnek könnyekkel, ahogy a szíve is majd megszakadt a kép láttán, magához szorította a Scroll-t és egy dolgot kívánt, „Bárcsak visszamehetnék oda. Nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog barátokat szereznem ezen az akadémián. Azt hittem, gyűlölni fogom minden percét. Tévedtem. Azt hittem, még sok időm lesz velük."

Kiment a mosdóból, egy nyugodt padra, ahol senki sem zavarta meg és elkezdett böngészni a Scroll képes gyűjteményében, amit Mike küldött át. Voltak képek a horgásztúráról, pontosabban, a félresikerült horgásztúráról. A sikeres vizsgák utáni időről, amikor a LLMM csapat egységesen összeállt, amikor a RWBY csapattal együtt részt vettek Torchwick leleplezésében és a legutóbbi küldetésükről, az északi hegyvidékről.

„És ez a sok élmény, már csak emlék marad, amikre csak én fogok emlékezni, hiszen, ha a terv összejön ők…", amikor belegondolt, mi lesz a csapata sorsa, újra rátört a sírás.

Nem állhatott meg és nem fordulhatott vissza. Eltette a Scroll-ját, felállt és a diákok szekrénye felé vette az irányt.

A Fehér Agyar egyik katonája, aki szimpla nézőnek álcázta magát, egy táskát adott neki, amivel pontosan tudta, mit kell tennie. Nem szóltak egymáshoz, csak egy szó nélkül, látatlanba átadta neki táskát és már hűlt helye is volt.

A diákok egy kis raktárban tárolták a szekrényeiket, amikben a személyes tárgyaikat, a Dust-ot és a fegyvereiket tárolták. Pontosan tudta, melyik-melyik csapattársának a tulajdonát képezi, szag alapján. Könnyen kileste a kódokat, így pontosan tudta, mi a kombináció. A szekrény kinyílt és betette a táskát, majd egy könnyed mozdulattal, becsukta maga mögött.

Elhagyta a raktárat és egy járattal ő is lement a fesztiválra.


A LLMM csapat többi tagja, a JNPR és a SSSN csapat egy korábbi járattal úton volt lefelé a fesztiválra.

- Szerintetek, hogy fogják eldönteni? – Sun a tarkójára kulcsolt kezekkel találgatott.

- Talán egyszerre kell megküzdenie a három csapatnak és csak az egyik jut tovább. – Találgatott Mike.

- Az lenne a nagyon király! – Lynda-nak tetszett ez az ötlet. – Csak gondoljatok bele, én, Lance, Sun, Neptune, Pyrrha és Norah, egyetlen nagy leszámolással!

- Ez valóban jól hangzik. – Nevetett Pyrrha.

- Feltöröljük veletek a padlót! – Norah inkább magabiztos volt.

A három csapat tagjai már tűkön ülve várták, hogy fognak az utolsó fordulóban harcolni, mire a repülő már földet ért és a többi utassal együtt kiléptek a fesztiválra. Lance azonban, meglátott valakit, akire egyáltalán nem számított és akivel egyáltalán nem akart találkozni. Az apját, ahogy jelzett neki, hogy menjen oda hozzá.

- Figyeljetek, - Szólt a többieknek. – az apám beszélni akar velem. Menjetek csak előre, én majd csatlakozom.

- Ne maradj sokáig, cimbora, - Sun csak legyintett egyet. – még kimulatjuk magunkat nélküled!

Lance legörnyedve és kellemetlenül, de odament az apjához.

- Mit akarsz, apa? – Kérdezte, olyan arccal, mintha citromba harapott volna.

- Ozpin szeret velem kitolni. – Az apja csak odabotorkált elé és bevett egy adag gyógyszert. – Direkt a te csapatodat választotta utoljára, hogy itt tartson engem.

- Csupa napfény és szivárvány vagy, mint mindig. – Felelte Lance, flegmán.

- Nem nagyon beszéltünk, amióta beiratkoztál az akadémiára. – Felelte az apja, egy kávézó stand felé invitálva a fiát.

- Valahogy feltűnt, hogy folyton elzárkózol előlem, amikor otthon vagyok, nem válaszolsz a leveleimre és nem is nagyon akarod, hogy bemutassam a barátaimat.

- Nem hibáztatlak, ha haragszol rám, fiam. – Leültek a kávés stand elé, Lance egy kávét rendelt, amíg az apja inkább teát.

- Apa, amiket nagyapáról mondtál, azzal engem is megbántottál. Ő egy hős volt, még ha nem is akarják elismerni.

- Nem fogom visszavonni és egy nap te is megérted, mekkora bolond volt, amiért azt tette, amit. – Ivott egy kortyot a teájából. – Amúgy, hogy vagy? Élvezed még a Vadász növendék létet?

- Jól vagyok és igen. – Válaszolta Lance egy mosollyal az arcán. - A jóslatod nem jött be.

- Eddig. – Az apja gonoszul visszamosolygott.

- Te, hogy vagy? A szíved rendben van?

- Még elketyeg pár évtizedig, de kerülnöm kell a magas stresszt okozó dolgokat.

- Az jó. Nem szeretnék árva lenni.

- Tényleg? Az, ahogy viselkedünk egymással, arra enged következtetni, hogy szívesebben lennél árva, mintsem, hogy velem kelljen élned.

- Én nem kívánom, hogy rossz legyen neked, apa.

- Én sem, hogy neked essen bajod, fiam.

- Miért akartál beszélni velem? – Erre az apja felkapta a fejét, a fia túl jól ismerte ahhoz, hogy nem azért jött, hogy bájcsevegjen vele.

- Valami készülődik a háttérben. Egyszerűen érzem és figyelmeztetni jöttem téged. Talán elkéne hagynunk a várost egy darabig.

- Miről beszélsz?! Nem hagyhatjuk el az akadémiát és a várost! És ha készülődik is valami, az én és a te kötelességed is az lenne, hogy megvédd a várost! Nem fogok elfutni, de ha te el akarsz menni, akkor menj csak!

- Én nem megyek el nélküled és ha maradsz, én is maradni fogok. – Ivott egy újabb adag kortyot a teájából. – Ha folyamatosan úgy gondolkodsz és harcolsz, mint egy gyalog, akkor gyalogként is fogsz meghalni. Anélkül, hogy tudnád, miért, vagy, hogy lenne esélyed győzni, vagy egyáltalán választásod.

- Ha utalni akarsz valamire, akkor mondd!

- Ozpin titkol valamit.

- Miről beszélsz?

- Mit gondolsz, Atlas miért küldte ide a seregét? Miért jött ide két profi Vadász, mint Winter Schnee és Qrow Branwen? Mi ellen akar Ozpin védekezni? Mi az, ami miatt ilyen komoly védelemmel látta el a várost és az akadémiát? – Lance csak dühösen nézett az apjára, de nem mondott semmit sem. – Te is tudod, hogy ez nem normális. Azért jöttem, fiam, hogy figyelmeztesselek, vigyázz, kiben bízol.

Az apja befejezte a teáját, a botja segítségével felállt és otthagyta a fiát, majd elindult az akadémia felé.

Lance csak emésztgette az apja szavait és visszament a barátaihoz, hogy mulassák az időt, amíg várnak.

- Hé, nézd csak ki jött le hozzánk! – Lynda egy meglepő látványt tárt Lance elé, Mandy-t, ahogy mosolyogva részt vett a mulattságban és elképesztően jól szórakozott a többiekkel.

- Mi lelt téged, Mandy? – Viccelődött Lance. – Végre felkapcsolt a vidámság a fejedben? – Egy újabb meglepetés, ahelyett, hogy Mandy, szokásához híven grimaszolt volna, csak nevetett és mosolygott.

- Valami olyasmi.


Mandy akart egy utolsó napot a barátaival, amíg még nevetnek, amíg még együtt vannak és amíg még megteheti, mert amint visszamennek az arénába, már nem lesz rá lehetősége.

Lynda-val játszott egy lufi pukkasztót, aminek a lényege, aki három dobásból több lufit pukkaszt ki, az nyer, Mandy győzött és Lynda dühösen, morogva mérgelődött, hogy csak szerencséje volt. Sun-al azon versenyeztek, ki tud tovább a gerendákon maradni, ez is egy fesztiváli játék volt, ahol az ügyesség és a gyorsaság volt a lényeg, hogy minél tovább maradj fenn a vékony, felállított gerendákon, amikre, ha nem megfelelően érkezel, eltörheted és leeshetsz, Sun győzött és kinevette Mandy-t.

Egy táncversenyben alulmaradt Jaune ellen, aki a hét nővére mellett, a túlélés érdekében tanult meg táncolni, a kalapácsvetésben Norah ellen, aki a kis termete ellenére, emberfeletti erővel rendelkezik egy sütő versenyben Ren ellen, aki a csodás palacsinta rakásával kenterbe verte Mandy-t, aki csak néhány, csomós vackot tudott készíteni.

Győzött Pyrrha ellen alma horgászatban, Mike ellen kirakósban, Neptune ellen ping-pong-ban és Lance ellen léghokiban.

Mindegyik játékot nagyon élvezte, de a legjobb dolog, ami megmelengette a szívét, a JNPR csapat javaslatára, a csapat facsemete ültetés. 4 fős Vadász növendék csapatok a Vytal fesztiválon lehetőséget kapnak, hogy elültessenek egy kis fát a Barátság Erdőjének a szélén és évekkel később visszaemlékezzenek azokra az időkre, amikor még diákok voltak itt Beacon-ben. Ezt a szokást az összes akadémia gyakorolja.

Rengeteg csapatnév volt és némelyik fa már elég nagyra nőtt, az összes előtt ott volt a csapat neve, amelyik ültette, voltak régi, nagyon régi csapatok, amiknek a tagjai valószínűleg már nem is éltek.

Mindenféle csapatnév volt ott, GTHN, VRMT, VDFN, ZLLT és STRQ

Amit még Mandy észrevett, hogy a RWBY és a JNPR csapat az előző napon már ültetett ide egyet és a LLMM csapat is akart egyet ültetni, de mivel ő idő előtt itt hagyta őket, nem engedték nekik. Ezenkívül, 4 kő volt, amiket minden fa köré tettek, mindegyiken egy színes tenyér nyom volt, különböző színű festékkel.

Lance a saját tenyerét egy piros festékes tálba mártotta, majd az egyik követ megfogta és a facsemete mellé tette, Lynda fehérrel, Mike sárgával és Mandy lilával. Vicces, ugyanazokat a színeket választották, amiket a RWBY csapat is.

Egy közös fényképet csináltak, ahol közrefogták a csemetét és mosolyogtak.

- Mit szóltok, - Vetette fel Mike. – meglátogatjuk minden évben, ugye?

- Még szép! – Lynda egyetértett, miután letette a „LLMM" feliratú táblát elé.

- Ez lesz a mi csapatunk szimbóluma, - Lance elnézte a kis növény méretű csemetét és ránézett a már nagyra nőtt fákra. – erős és összetartó.

- Reméljük. – Mandy szíve újra majd megszakadt, ahogy a kis fára nézett és belegondolt, hogy a csapattársai, valószínűleg, nem fogják többé látni.

„Sajnálom, de nem hiszem, hogy viszont foglak látni."


Chad Monroe okkal jött le a földre az utolsó küzdelem előtt. Beszélnie kellett Ozpin-al. Az utóbbi időben az Atlas-i hadsereg egyre jobban átvette a helyi rendfenntartó erők szerepét Vale-ben és hiába ellenezte, hogy túl sok pénzt öljenek a Vytal fesztiválra, Ozpin meg sem hallgatta a mondandóját. Ő nem tehetett ez ellen semmit, hiszen az akadémia igazgatók a leghatalmasabb személyek a királyságban, akiknek a város kormányzója felel.

Úgy döntött, személyesen megy el Ozpin-hoz, hogy számonkérje, mi is jár a fejében. Beszállt a liftbe és várt, amíg fel nem ért a legfelső emeletre, az igazgatói irodához. Egy csengéssel kíséretében kinyílt.

- Oh, nocsak, - Qrow volt az egyetlen Ozpin társaságában. – egy lányt hívattunk ide, erre a Fekete Gyalog jön.

- Kímélj meg az ócska humorodtól, te garantált katasztrófa. – A két férfi csak rosszallón nézett egymásra.

- Nem rémlik, hogy hívattunk volna, Chad. – Qrow keresztbe tette a karjait. – Mit keresel itt?

- Válaszokat. – Ozpin felé nézett, aki szintén meglepettnek tűnt a kormányzó látogatásától.

- Nem ígérem, hogy meg is kapod őket. – Ozpin megigazította a szemüvegét.

- Azért próbálkozz. – Chad csak leült az íróasztal elé. – Bevallom, őszintén, azt hittem, újra háborúban állunk, ennyi katonával a várost körbevenni... érthető, ha az ember egy kicsit összezavarodik. – Csak nevetgélt egyet. - Éppen Ironwood-nak akartam panaszt tenni, hogy az emberei vegyenek egy kicsit vissza a helyi rendfenntartó erők feladataiból, amikor megtudtam, hogy a tanács, a tudtom és a jóváhagyásom nélkül, eltávolított téged a királyság éléről. Csak annyit akarok mondani, ha már olyan fontosnak tartanak, hogy meg sem kérdeznek engem, a királyság második leghatalmasabb emberét, hogy szavazzunk-e arról, ki vegye át az irányítást a királyságban, - Kinézett az ablakon és látta a három Atlas-i anyahajót és több tucatnyi kisebb vadászrepülőt, amiknek a tűzereje minden képzeletet felülmúlhat. - hogy nagyon menők azok az Atlasi anyahajók, amikkel simán a földig lehetne rombolni az egész várost. Tök menők meg minden. Miközben jöttem idefele, eszembe jutott, hogy kib*szottul nem is vagyunk háborúban, erre Ironwood ideállít egy kics*szett hadsereggel. Erősen kétlem, hogy azért hozta ide a seregét, mert annyira izgatja őket a Vytal fesztivál. A kérdésem a következő, minek jött ide Ironwood és miért hozta ide a seregét? Ozpin, megdobnál egy válasszal, légy szíves?

- Chad, - Ozpin csendben hallgatta végig a kormányzó monológját. – szeretném, ha megértenéd, hogy most elég kényelmetlen helyzetben vagyok, de mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megőrizzem a békét Vale-ben. Ironwood szíve a helyén van, de néha túlságosan egyedül akar megoldani mindent.

- Néha elgondolkodom, hogy van-e egyáltalán szíve. – Szólt közbe Qrow.

- Én ezt megértem, de az emberek idegesek, aggódnak és félnek. Remélem, nagyon egyértelmű, hogy ez mit is vonz. Ezenkívül meg sem válaszoltad a kérdésem, hogy mit keres itt Ironwood és miért hozta ide a seregét?

- Chad, vannak dolgok, amikről jobb, ha az emberek nem tudnak. – Ozpin csak összekulcsolta a kezeit, rá könyökölt az asztalra és azon támasztotta meg a fejét. – A világot néha olyan dolgokkal kell megvédenünk, amik diszkrétek és senki nem tudja meg, hogy milyen közel is jártunk a háborúhoz.

- Kicsit mintha elbeszélnénk egymás mellett, Ozpin, de ha jól értettem, az apám is egy ilyen dolog miatt halt meg, amiről nem tudhat a világ.

- Chad, nem árulhatom el, miért jött ide Ironwood és azt sem, valójában miért halt meg az apád. De azt elmondhatom, hogy az áldozata nem hiábavaló volt.

- Csak annyit mondj meg, készítsem fel az embereket egy esetleges háborúra vagy sem? És ha igen, kivel?

- Nem kell. – Ozpin annyit megértett, hogy Chad átlát rajta annyira, hogy tudja, baj van. – Ezt a dolgot azelőtt fogjuk elintézni, mielőtt elkezdődhetne.

- Látom, - Chad csak megfogta a botját és a segítségével felállt. – még mindig a falnak beszélek, amikor veled próbálok meg beszélni. Tudom, hogy sokat éltél már Ozpin, talán túl sokat is. De jobb, ha tudod, magasról lehet igazán nagyot esni. – Ezzel a lift felé ment, amikor meglátta, hogy egy diák, Pyrrha Nikos jött be az irodába. Chad csak elbotorkált a lány mellett.

- Üdvözlöm, Ms. Nikos. – Köszönt neki Ozpin.

- Jó napot, igazgató úr és… - Zavartan Chad-re nézett, bár a rideg, kemény és szigorú arca egy kissé megrémisztette a lányt.

- Chad Monroe, - A kezét nyújtotta, hogy kezet fogjon vele. – Vale kormányzója.

- Ön Lance édesapja? – Pyrrha elfogadta a kézfogást, de Chad csak erősen magához húzta és hátborzongató módon a fülébe súgott.

- A háború lényege, hogy a megkeseredett öregek ráveszik a lelkes és naiv fiatalokat, hogy egymást gyilkolják. – Pyrrha kissé megrémült, de megnyugodott, miután elengedte a kezét és otthagyta.

- Ez… mit jelent? – Kérdezte a lány, kissé tartva a kifelé botorkáló embertől.

- Nem kell aggódnod, Ms. Nikos, - Nyugtatta Ozpin. – jó ember, csak sok tragédia érte.

Chad csak ökölbe szorított a kezét és megnyomott egy gombot a liftben, amitől becsukódott az ajtaja.

„Arrogáns bolond."


A Vytal fesztivál folytatódott és végre, eldöntötték, hogy mi legyen a fennmaradó 3 csapattal.

Annak ellenére, hogy még 3 csapat maradt, akik nem küzdöttek, csak egy páros harc van hátra, hiszen páratlan számban maradtak csapatok. A SSSN, a LLMM és a JNPR csapat közül ketten megküzdenek egymással, amíg a harmadik csapat tagjai harc nélkül jutnak tovább a következő fordulóba.

A sors úgy hozta, hogy a két csapat, amelyiknek küzdenie kell, a LLMM és a SSSN csapat, ami azt jelentette, a JNPR csapat automatikusan továbbjutott.

A LLMM csapatból Lance és Lynda ment harcolni, míg a SSSN csapatból Sun és Neptune.

- Úgy tűnik, a mi csapatunk közt dől el a meccs. – Lance a kardjával magabiztosan csapkodni kezdte a pajzsát.

- Ne számíts rá, hogy finomak leszünk veletek. – Sun, a másik csapatból hasonlóan, megforgatta a harci botját a kezében.

- Ne is, mert még visszaüthet rád. – Nevetett Lance.

- Örülök, hogy végre, nem csak csajokkal kell küzdenünk. – Neptune magabiztos volt és csőre töltötte a puskáját. – Remélem, ezúttal nem vizes pályát kapunk.

- A társad jön már? – Érdeklődött Sun, amitől Lance észrevette, hogy Lynda még nem foglalta el a helyét a küzdőtéren.

- Furcsa, - Lance visszafordult a lépcsőhöz, amin lejött. – hé, Lynda, beijedtél… - A látvány teljesen ledöbbentette Lance-t.

- Mi folyik ott? – Sun és Neptune is csodálkozva nézte, ahogy egy csapat Atlas-i katona közrefogta Lynda-t és nem engedték a küzdőtérre lépni.

- Elnézést kérek, hölgyeim és uraim, - Port professzor szólalt meg a hangosbemondón. – de meg bizonyos okok miatt, a LLMM csapatot ezennel diszkvalifikáljuk a Vytal fesztiválról, így a SSSN csapat is harc nélkül jut tovább.

- TESSÉK?! – A három fiú, Lance, Sun és Neptune is teljesen ledöbbent.

- Ez baromság! – Tiltakozott Lance.

- Mégis, mi történt? – Kérdezte Sun, csalódva, mert remélte, hogy harcolhat egy jót.

- Fogalmam sincs. – Vonta meg a vállát Lance, mire elindult az Atlas-i katonák felé válaszért.


Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.