Valamikor réges-régen egy nyugodt terület volt Fife királysága helyén. Ám amikor Dundax
megalapította királyságát, az itt élő mágusokat rabszolga sorba taszította. Ez sok mágusnak nem
tetszett, így fellázadtak. Az idős herceg ezt keményen megtorolta. Egyikük, Zargothrax megelégelte
ezt a terrort, így sötét erőket szerezve megtámadta és elfoglalta Dundee-t. A többit meg mind
ismerjük! A herceg menekülni kényszerült. Legendás ereklyéket kutat fel, új barátokat szerez, legyőzi
a gonoszt és megmenti a királyságot, bla, bla, bla. A dolog akkor lesz érdekes, amikor Angus McFife, a
herceg megöregedik és átadja fiának, II. Angus McFife-nak a Dicsőség pörölyét. A fiú azonban nem
ismeri a pöröly valódi hatalmát, így ezen erők nélkül indul Crail erődjébe, amikor megtudja, hogy egy
magát Zargothrax-nek nevező személy épp ostromolja azt. A harcból végül Angus kerül ki győztesen,
ám pörölye ütésével széttört Zargothrax testének fagyos börtöne. Hősünk nem is tudta, hogy milyen
erőt szabadított ezzel a királyságra.
A citadellában hősünknek frissen kiszabadult ellenfelével kellett farkasszemet néznie.
- Köszönöm Angus, hogy kiszabadítottál fagyos börtönömből! - mondta Zargothrax.
- Te lennél tehát Zargothrax, a káosz mágus? - kérdezte dühös hangon a mágust. Dühös volt, hiszen Ő
szabadította ki a gonosz varázslót a folyékony jégből készült börtönéből.
- Ahogy mondod, McFife!
- Nem engedhetlek ki ebből az erődből!
Zargothrax gúnyosan nevetett, majd ezt mondta:
- Ugyan már! A klónommal is alig bírtál el! Mit akarsz kezdeni velem most, hogy teljes uralmam van
minden képességem felett?!
Hősünk rátámadt a káosz mágusra, de egy gyengének mondható mágikus villámnak köszönhetően
egy közeli kristálynak csapódott.
- Erről van itt szó! – mondta a mágus, aki egy ördögi nevetés után folytatta - Ez csak töredéke annak,
hogy mekkora hatalmam van! Kíváncsi vagy rá?
A herceg fájdalmai közepette, nyögve így felelt:
- Ha itt halok is meg, akkor sem engedlek ki innen!
Ezután ismét rárontott Zargothrax-re. Ám a gonosz varázsló ezúttal nem fogta vissza magát! Sárga
gömbök jelentek meg a kezein. Angus megmerevedett a levegőben. A mágus elkezdte dobálni
hősünket. Balra egy kristályhoz csapódott, ami berepett. Angus-nek ideje sem volt magához térni,
hiszen már repült is a kapu felé. Az ajtófélfához ütődött a feje, melynek következtében háromszor
pördült meg a levegőben. Mivel sisak volt rajta, így nem kapott agyrázkódást, de már sajgott
mindene. Zargothrax ekkor ismét felemelte, átrepítette az egész erődön és nekivágta egy falnak. A fal
az ütés hatására összeomlott. A téglák pora mögött kivehető volt Dundee városa. A herceg fájdalmak
és nyögések közepette megpróbált felállni, de összecsuklott. Ájultan hevert a földön. Egy ördögi
nevetés volt hallható a háttérben. Zargothrax volt az.
- Most pedig következzék Dundee és az idősebbik McFife! - mondta.
Körülbelül egy fél órával később hős hercegünk végre magához tért. Egy-két nyögés után
sikeresen feltápászkodik, majd a fejéhez kap, hiszen nem egy kemény támadást kellett túlélnie.
- Alábecsültem az erejét! - mondta Angus, majd kinézett a kráteren, amit vele csináltak, és csak
ennyit tudott mondani:
- Jaj, ne… APÁM!!! - Hősünk elsántikált nukleáris hajtású motorjáig, majd teljes gázzal Dundee felé
vette az irányt! A fiatal herceg jól sejtette. Dundee hatalmas veszélybe került! Nagyon igyekezett,
hogy talán valahogyan meg tudná előzni Zargothrax-et, de nem sikerült. Elkésett! A város lángokban
állt. Minden égett. Házak, szobrok, sok ember is meggyulladt a menekülés közben. A lakosok társaik
holttestén, vagy egymáson taposva menekültek a démonok elől.
- APÁM! - kiáltotta rémülten a herceg. Beljebb hatolt a lángok martalékává lett városban. Csak az járt
a fejében, hogyha akkor meg tudta volna ölni Zargothrax-et, amikor a klónját irányította, akkor most
ez mind meg sem történt volna! Ezt, ami most zajlik, mind a saját hibájának tartotta. Ebben a
pillanatban egy démon ugrott hősünkre, ám Ő kitért a démon elől, és amíg az a levegőben volt
leütötte a pöröllyel. Akkora volt a csapás ereje, hogy a pöröly nyoma ott maradt a démon hátán. A
sebből fekete vér kezdett folyni, majd szétrobbant a hulla. Angus-t beterítették a démon-belsőségek.
Megtörölte arcát a köpenyébe, majd tovább rohant. Meglátta, hogy édesapja Zargothrax-szel harcolt.
Az idős herceg nem bírta már soká, hisz csak egy karddal védekezhetett a mágussal szemben, aki
azonban egy varázsbotot forgatott.
- Ismerd be McFife! Az asztrál pöröly nélkül semmi esélyed! - mondta az önelégült varázsló, mivel a
földre kényszerítette öreg nemezisét.
- APÁM! - hallatszott ismét a kiáltás az ifjú herceg szájából.
- Azt hittem, hogy halott vagy! - mondta a meglepett mágus.
- Én is, - felelte Angus – de látod, itt állok előtted!
Ekkor apjának dobta a pörölyt, aki eldobta a kardot és elkapta a pörölyt. Kirúgta a meglepődött
mágus lábát, aki ettől a földre esett, ám egy hátra bukfenccel ismét talpon volt.
- Rendben. Akkor játszunk régi módszerekkel! - mondta a dühös mágus, aki rárontott az öreg
hercegre. Az idősebbik McFife egy mágikus villámot lőtt Zargothrax-re, aki kitért az elől és a botjával
támadott. Egy-két fegyvercsattanás után az idős herceg megragadta a mágust, az ég felé emelte a
pörölyt és felszállt vele az égbe, majd ledobta onnan és hozzávágta a pörölyt. Ekkor azonban a herceg
elkezdett zuhanni, de kinyújtotta a kezét és visszarepült abba a pöröly, így épségben földet ért. A
fiatal herceg csak ámult-bámult a történteken.
- Ez az! Nagy voltál Apám! - kiáltotta. Zargothrax azonban kicsit sántítva, de felállt, egy kést varázsolt
magának, amit hamar az idős herceg irányába dobott, akit eltalált a hátán! A penge ekkor megnőtt és
átütötte az idősebbik McFife testét.
- NEEEEEEEE! - hallatszódott a dühös, egyben szomorú kiálltás. A fiatal herceg magához vette a
pörölyt, amivel úgy arcon vágta apja gyilkosát, hogy az három háznyit repült a levegőben, majd még
kettő háznyit gurult a földön. Ezután a fiú haldokló apjához rohant.
- Apám! - szólítgatta az aggódó herceg.
- Menj, fiam! Szólj Ralathor-nak, Sir Proleteus-nak és Hootsman-nek! Ők majd segítenek! Ralathor
majd, megmutatja, hogyan használd a pörölyt! Nekem itt véget ér földi pályafutásom. Menj, fiam!
Légy az a hős, akire Fife-nak most igazán nagy szüksége van! - mondta elhaló hangon az öreg herceg.
- Nem hagylak magadra apám! - mondta a herceg. A fiúnak könnybe lábadt a szeme.
- De-hogy-nem! - monda az egyre jobban haldokló herceg. Az öreg herceg megfogta a pörölyt és fia
kezébe nyomta. Majd megfogta fia kezét. Kisebb méretű mágikus villámok jelentek meg a kezén.
- Sajnálom fiam. Ég veled… - mondta utolsó erejéből az idős Angus. Ekkor a Dicsőség pörölyén levő
embléma világítani kezdett, majd hirtelen elrepült a fiatal herceggel. A legendás hős, Dundee
megmentője, Fife Királyságának hercege, Angus McFife elhunyt. Utolsó lélegzeténél a lelke elhagyta a
testét és csatlakozott a világ többi nagy hőséhez a mártírok világában.
- NEEEEEEEE! - kiáltotta a könnyeitől fuldokoló herceg. A pöröly egészen a várfalig repítette. A kapun
kifutva pár démon életét még kioltotta, majd ismét motorra szállt.
Hősünk teljes uránnal robogott a közeli hegyvidék felé. Ezt a hegyvidéket Caregom –
hegyeknek nevezik. Ez a mágusok fő élőhelye. Ezen hegyek egyikén találhatóak meg egyedül azok a
növények, amelyekből bájitalokat lehet főzni. No meg Ralathor otthona is! Egy kis kunyhóban élt a
hegy tetején. Éppen bájitalt főzött, amikor a feldúlt herceg megérkezett. Angus nem engedhette meg
magának azt a luxust, hogy használja a motor támasztóját, így csak a földre döntötte azt nagy
sietségében.
- Ralathor! Ralathor, Ralathor! - mondogatta a herceg.
- Hohoho! Csigavér Angus! Mi történt? - kérdezte a remete.
- Attól félek, valami hatalmas baromságot csináltam!
- Mi lenne akkora nagy baj?
- Én! - mondta a hang, melytől mindkettejük hátán végigfutott a hideg. Hőseink itt sem voltak
biztonságban! Zargothrax követte Angus-t!
- Ismét hálával tartozom az ifjú McFife-nak! Nem csak, hogy kiszabadított a folyékony jégből, de még
elvezetett ahhoz az emberhez, aki veszélyt jelenthetne a terveimre! - mondta Zargothrax. Ralathor
kérdőre vonta Angus-t:
- Hogy mit csináltál? Kiengedted Zargothrax-t? – a fejéhez csapta a kezét, majd folytatta - Nem baj!
Ezt majd később megbeszéljük. Most foglalkozzunk a nagyobbik gonddal! Azzal, hogy EZ itt van! - A
remete Zargothrax-re mutatott.
- Ez izgalmas lesz! - jelentette ki a mágus.
Zargothrax nekirontott Ralathor-nak, aki kitért és kardot rántott! Egy nagy csata kezdődött. Az
acélkard csak csattogott, ahogyan a varázsbothoz ért. Hirtelen a remete elővett egy lézervegyvert
majd azzal lőtte meg a mágust. Zargothrax meglepődött, de még időben elkerülte a lézernyalábot.
Nem számított erre, de ettől függetlenül Ralathor-ra vágott egyet. A remete kitért a csapás elől, majd
egy mágikus villámot lőtt a mágusba, aki ettől hátra hőkölt.
- Jaj, ne! Már megint! - mondta a mágus miközben ismét farkasszemet kellett néznie a fiatal herceg
dühös támadásával. Ismét akkora ütést mért rá a herceg, hogy a mágus leesett a hegyről.
- Ügyesen harcolsz, de nem lett volna hatékonyabb egy elektromos csapás? - kérdezte a remete.
- Milyen csapás? Bocsi, még nem tudom használni a pöröly erejét. Apám azt mondta, hogy te tudsz
segíteni abban, hogy megismerhessem a képességeket. - felelte Angus.
- A használatát megtaníthatom, de elsajátítanod neked kell őket! Jut eszembe! Hol van apád? -
kérdezte Ralathor. Angus szomorú tekintettel a földre nézett.
- Meghalt! – mondta - Zargothrax megölte! Elfoglalta Dundee-t! Most mit tegyünk?
- Megkeressük Sir Proleteus-t és Hootsman-t, majd pedig visszafoglaljuk a királyságot!
- Remek! Menjünk!
- Lassan a testtel! – szólt közbe Ralathor - Proleteus Skóciában van, a nemzetközi lovag-
konferencián! Minden 3. évben összehívják ezt a találkozót az észak-amerikai narvál-lovagok, Skócia
nemzeti hadserege és Crail lovagjai között. Idén Skóciában került megrendezésre! Hootsman pedig
Kaliforniában van!
- Hogy-hogy?
- Te nem nézel varázsdobozt? Hootsman filmsztár lett! - jelentette ki vígan a remete.
- Tehát? Hova menjünk először? - kérdezte a herceg.
- Véleményem szerint Skóciába! Az közel is van és onnan hamarabb át is érnénk Kaliforniába.
- Te vagy a bölcs! Én hiszek neked!
- Holnap kora hajnalban indulunk is! - jelentette ki a mágus. Ám nem is sejtették, hogy végig
kihallgatták a beszélgetéseiket. Zargothrax volt az! Egy kristálygömbön keresztül figyelte hőseinket!
- Befizetek én arra! – mondta a hallottakra Zargothrax, majd folytatta - Zonthix! Lépj kapcsolatba a
Goblin királlyal! Szükség lesz a hadi erejére!
- Igenis mester! - felelte hű szolgája, hírvivője és tábornoka a káosz nagyurának.
Másnap kora hajnalban hőseink cihelődni kezdtek.
- Úgy pakolj Angus, hogy fejenként csak egy táskát fogunk vinni! - mondta a mágus.
Minden fontos dolgot bepakoltak, amire szükségük lehetett az út során. Többnapi, tartós élelmet,
több kulacs vizet, kést, no meg a Dicsőség pörölyét is becsomagolták.
- Motorral menjünk? - kérdezte a herceg.
- Skóciában nincsenek urán lerakatok. Gyalog megyünk, és ha találunk lovakat, akkor azokkal! - felelte
a remete.
- Hát jó! Amúgy merre kéne elindulni?
- A térkép szerint át kell vágni egy mocsáron, egy pusztán és az unikornisok földjén.
- És el is érünk a konferencia helyszínére?
Ralathor kuncogott egyet, majd így felelt:
- Nem! Ez csak a királyság határáig vezet! Utána még három nap vándorlás a fővárosig!
Angus csak csodálkozni tudott a hallottakon.
- Hát jó! Mindent a királyságért!
- Induljunk! Napnyugtáig el akarok jutni a mocsárhoz! - jelentette ki a remete.
Így hát hőseink nekivágtak hosszú útjuknak a gyönyörű napfelkeltében fürdőző hegycsúcsokon. Ekkor
még nem is sejtették, milyen mesés, ám veszélyes sőt, akár halálos kalandok várnak rájuk!