Halo, hosszú idő után elérkezett a folytatás. Kellemes olvasást kívánok.

Roman még sosem olyan szintű haragot valaki iránt, mint most Adam Taurus iránt, aki egy borzasztó mészárszéket rendezett Beacon-ben és emiatt ment gallyra az egész hadművelet.

- Valami nem tetszik, Torchwick? – Adam tett néhány lépés Roman felé, kezében a katanája hüvelyével, amiben benne volt a kard.

- Rohadt kíváncsi lennék pár dologra, s*ggfej! – Roman erősen megmarkolta Melodic Cludgel-t és Neo is idegesen szorongatta Hush-t, várva, hogy Roman jelezzen neki, vagy Adam tegyen valamilyen fenyegető mozdulatot. – Úgy viselkedtél, mint egy őrült vadállat! Ez tett tönkre mindent!

- Miért gondolod ezt? – Adam, Roman-el ellentétben teljesen nyugodt volt és a maszkja miatt nem nagyon lehetett olvasni a tekintetében.

- Cinder eltűnt, te beőrültél, engem meg megtámadtak és leszedték az anyahajót, de még előtte, hallottam és láttam, mit műveltél! Tönkre tettél mindent, te rohadt vadállat! Meg volt a terv, erre… nem tudom, mi lelt téged, de totál elment az eszed! – Roman-nek folyamatosan jelzett a belső vészjelzője Adam közelében, ezért jelzett Neo-nak, hogy szálljon be a kocsiba. – Ez a hely már nem biztonságos. Én és Neo lelépünk innen és jobban teszed, ha velünk jössz.

- Nem mentek innen sehova. – Adam még mindig halálosan nyugodt volt, de amint Neo kinyitotta volna a kocsi ajtaját, azonnal becsapta.

- Talán parancsolgatni akarsz, te vadállat?! – Roman most vesztette el a türelmét és rászegezte Melodic Cludgel-t Adam-re. – A te hibádból vagyunk ekkora sz*rban! – Adam még mindig nem húzta elő sem Wilt-et és nem dühödött be egyáltalán.

- Neked mi bajod van? – Kérdezte teljesen monoton hangstílusban.

- Hogy mi a bajom?! – Idegeskedett Roman és leeresztette Melodic Cludgel-t. - Elmondom, mi a bajom! Ugyanis, k*rva nagy bajom van! Egy ilyen elmeháborodott vadállat, mint te… a sajátjaidat is levágtad!

- Miről beszélsz?

- Arról a mészárszékről, amit az akadémián rendeztél! A csaj, akinek lecsaptad a karját! Emlékszel?! – Most először volt, hogy Adam bármilyen érzelmet mutatott, amikor megszorította a kardja hüvelyét haragjában.

- Blake… - Mormolta. – az utamba álltak, az ellenségeim voltak és a sajátjaim véletlenül kereszttűzbe kerültek. Járulékos veszteség egy nagyobb célpont kiiktatásáért.

- Ennyi?! Ha tudtam volna, hogy ilyen vagy, k*rvára nem dolgoztam volna veled! Rohadt vadállat! – Adam egy darabig csak bámulta Roman-t, majd enyhült a szorítása Blush-on.

- Ha még egyszer vadállatnak hívsz, kinyírlak mindkettőtöket. – Ennyit válaszolt, majd fenyegetően meredt Roman-re és Neo-ra is.

- Mit mondtál? – Roman újra megszorította Melodic Cludgel-t és Neo is Hush-t. – Nem értettem tisztán. Megismételnéd?

- Azt mondtam, - Adam a jobb kezével egy kicsit előre lökte Wilt-et Blush-ból, hogy egy kicsit látni lehessen a vörös pengéjét. – ha még egyszer vadállatnak nevezel, - A bal kezével levette a maszkját felfedve az arca felső részét, a jobb szeme világoskék volt, de a bal szemén és a homlokán egy hatalmas SDC volt a bőrébe égetve, ami fölött és alatt egy-egy vonal volt még ugyanúgy a bőrébe égetve, a bal szeme fehérje vörös volt, az írisze pedig barna. – kinyírlak mindkettőtöket.

Roman újra Adam-re szegezte Melodic Cludgel-t és felkészült, hogy bármikor elsüthesse, Neo a faunus fiú háta mögé került, megnyomta a gombot Hush végén, mire előjött a hegyes penge az ernyő végén. Adam erősen rámarkolt Wilt markolatjára és készen állt, hogy bármelyik pillanatban előhúzza.

A szél baljósan fújt körülöttük, mintha a környezet minden eleme a soron következő, bármelyik pillanatban kibontakozó harcra koncentrálna.

- Mi a jó élet folyik itt?! – A harcnak elejét vette Emerald hangja, aki épp most érkezett meg a faluba. Mögötte jött Mercury, aki meg az ájult Cinder-t cipelte a hátán.

- Tényleg érdekel, mi folyik itt?! – Fakadt ki Roman, aki még mindig rászegezte a botját Adam-re. – Az van, hogy Cinder és Adam miatt, az egész akció elb*szódott!

- Állj, ez nem Cinder hibája! – Emerald egyből a védelmére kelt.

- Baromság, Cinder nem volt ott és nem nyújtott támogatást a Fehér Agyarnak, ahogy azt megbeszéltük!

- Ez nem igaz! – Emerald még mindig ellenkezett.

- Menj a p*csába, te kis sz*ros! Ha Cinder tette volna a szerepét, bevehettük volna Beacon-t! Az egész Cinder-nek – Adam-re mutatott. - és ennek a hibája!

- Igazán? – Mercury letette Cinder-t és nekitámasztotta egy kidőlt fának. – Ha ilyen jól tudsz kritizálni, akkor mi történt veled és az anyahajóval? Ha jól sejtem, Ruby Rose volt az, aki jól kip*csázott téged és a kis barátnődet!

- Nem ajánlom, hogy visszatámadj, én és Neo tartottuk magunkat a tervhez, de Cinder csak úgy otthagyott minket a f*szba!

- Mire akarsz ezzel kilyukadni?! – Emerald Mercury mellé állt. – Hogy elárult titeket?!

- Ezt nem mondtam, - Roman hangja egy kicsit nyugodtabb és gyanakvóbb volt. – csak azt, hogyha nem hagyott volna ott minket, akkor Adam kiborulása nem hátráltatta volna olyan súlyosan a tervet.

- Ha nem hagyott volna ott titeket? – Ismételte meg Emerald felháborodva. – Ha ti, hülye s*ggfejek, - Roman-re és Neo-ra nézett, akik nagyon nem nézték jó szemmel, hogy ez a tinilány így ki meri oktatni őket. – nem hagytátok volna…

- Ne merészelj minket hülye s*ggfejnek nevezni! – Ordított Roman, miközben fenyegetően suhintott egyet a lány felé, ami elől könnyedén kitért.

- AKKOR IDIÓTÁK! Hagytátok, hogy egy kislány így kijátsszon titeket és szétzúzza az anyahajót és még te merészeled Cinder-t okolni, hogy a terv dugába dőlt?! Ti lennétek a nagy profik?!

- Mi történt vele? – A vitának Adam vetett véget, amikor szemügyre vette a még mindig eszméletlen Cinder-t, de tele volt égési sérülésekkel, a bal karja hiányzott, a bal szeme súlyosan megsérült és a haja egy része is elégett.

- Nem tudom, - Fordult felé Emerald. – sikerült meg szereznie az Ősz Hajadon erejét, megölte Ozpin-t, azt a lányt, Pyrrha-t, de Ruby csinált valamit, ami majdnem megölte.

- Oh, szóval Piroska jól szétrúgta a s*ggét? – Roman önelégülten elmosolyodott, látva, hogy nem ő volt az egyetlen, aki ráfaragott annak a lánynak az alábecsülésére. – Most akkor, ki is az idióta?

- Na, ne gyere ezzel! – Vágott vissza Emerald.

– Amúgy, - Mercury a Scroll-ját vette elő. – Watts üzent, hogy Salem azt parancsolja, vonuljunk vissza.

- Ő a megbízótok? – Érdeklődött Roman. – Salem?

- Igen, - Válaszolt Emerald. - mi még nem találkoztunk vele, de Cinder neki dolgozik, így mi is.

- Jó, akkor lesz hozzá néhány keresetlen szavam. – Roman kinyitotta a kocsija ajtaját.

- Velünk jöttök? – Érdeklődött Mercury, mire felemelte Cinder-t és betette a hátsó ülésre.

- Veletek hát! – Roman beült a sofőr ülésre, Neo az első ülésre, míg Emerald és Mercury a hátsóba. – Érdekel, milyen alak is ez a Salem.

- Adam, te jössz? – Emerald kinézett az ablakon.

- Azok után, ahogy Torchwick és Neo bánt velem? – Adam csak elmosolyodott. – Idejöttem, erre Roman fegyvert szegezett rám, elhordott mindennek és megfenyegetett, hogy megöl. Visszatérek Menageire-be, - Átadott egy papírt Emerald-nak. – de szívesen megismételném ezt az egészet. – Baljósan és élvezettel telve elmosolyodott. - Nagyon jól esett. – Azzal megfordult és a repülője felé vette az irányt. Roman és Neo már jól ismerték azt a baljós érzést, amit Adam keltett bennük, de Emerald és Mercury is megtapasztalták, hogy Adam milyen kevésre tartja az emberek, még a saját társai életét is és hezitálás nélkül megölné őket is, ha úgy tartaná kedve. Ezenkívül, egy szadista őrült, aki élvezettel kínoz és tör meg másokat.

- Most már értitek, miért akadtam ki rá annyira? – Roman beindította a kocsit és elindultak. – Akkor, merre?

Az utolsó dolog, amire Lance emlékezett, hogy a csapattársai egymás ellen fordultak, Mandy elárulta őket és végig a Fehér Agyar kémje volt. Mike megsérült és fogalma sem volt, mi történhetett Lynda-val. Gyorsan kipattantak a szemei, egy ágyban volt, egy fehér pólóban és fekete boxerben.

A szobájában volt, az őszi lemenő nap bevilágított a szobába és fájó elmúló hangulatot sugárzott, mintha mostantól minden gyökerestől megváltozna.

- Látom felébredtél. – Egy ismerős férfihang volt. Az irányába kapta a fejét és látta, hogy az apja, a szokásos, szigorú arcával mered rá. – Gondolod, a szívem kibírná, ha elveszítenélek, fiam?

- Apa… - Lance megpróbált felállni, de még gyenge volt. – mi történt?! Mike, Lynda és Mandy… Mi történt a barátaimmal?! És Ruby-ékkal…

- Nyugodj meg, fiam, jól vannak! – Szólt az apja, meglehetősen kedvesen. – Az a Vadász, Qrow, - Az apja elővett egy távirányítót. – szerencsére időben bekapcsolta a blokkolót, mielőtt nagyobb kárt okoztál volna. – Lance-nek eszébe jutott, hogy annyira bedühödött, amikor megtudta, hogy Mandy elárulta, hogy bekapcsolt a Semblance-e.

- Te jó ég, bántottam valakit?! És mi az a távirányító?!

- Ez, - Az apja megforgatta az eszközt a kezében. – bekapcsolja a chipet, amit a fejedbe ültettem, amikor felfedeztük a Semblance-ed és kiüt, nehogy kárt tegyél másokban.

- Micsoda?! – Lance egyszerre volt döbbent és felháborodott. – Van egy chip a fejemben?! És egy távirányító, ami aktiválja azt?! Miért nem mondtad el?! – Az apja egy kis hezitálás után megszólalt.

- Reméltem, hogy nem lesz rá szükség. – Kicsit elmosolyodott. – Úgy beszélek, mint az a bolond Ozpin.

- És ha van egy távirányító, ami megállíthat engem a Berserker módban, akkor miért nem mondtál róla semmit sem?! – Követelte a választ Lance.

- Mert veszélyes! – Lance visszakozott. – Ha túl sokszor vagy túl sokáig használod, akár agykárosodást is okozhat! Szerencsére, Qrow tudta, mikor kell leállni. – Még egy dolog érdekelte Lance-t.

- Miért Qrow használta? Miért nem te? – Lance apja nem volt felkészülve erre a kérdésre.

- Nem voltam elérhető közelségben. Segítenem kellett a többi Vadásznak kiűzni a Grimm-eket.

- Mármint, a csatamezőn? Apa… - Lance-en rémült felismerés lett úrrá. – a szíved…

- Csak enyhe rohamot kaptam. Szerencsére túléltem.

- Miattam majdnem meghaltál. – Lance bűntudatot érzett.

- Igen. – Az apja még csak meg sem próbálta tagadni. – Ezerszer elmondtam már, hogy mennyire kell vigyáznod a képességeddel. Mi dühített fel annyira, hogy nem tudtál úrrá lenni magadon? – Lance dühösen ökölbe szorította a kezeit.

- Mandy…

- Tessék?

- Az egyik csapattársam… Mandy, elárult minket és a Fehér Agyar embere volt. Majdnem megölte a másik két csapattársamat és ha nem használtam volna a Semblance-m meghaltak volna.

- Értem, miért tetted, de nem értek vele akkor sem egyet.

– A csata… megnyertük, ugye?

- Ha vesztettünk volna, most nem beszélgetnénk. Visszavertük a Fehér Agyart, sokukat letartóztattunk és kihallgatjuk őket. A Grimm-eket sikeresen kiűztük a városból és újra mi irányítunk. – Habár Lance örült ennek, de az apja nem osztozott az örömében.

- Ez… jó, nem?

- Sajnos, ennek a győzelemnek súlyos ára volt. Ozpin eltűnt, sokan meghaltak, a KÁR-torony megsemmisült és nincs kommunikáció a másik három királysággal és még Beacont sem lehet megközelíteni. Nem mellékesen, a hírekben látták az emberek, hogy mit tettél.

- Tessék?! – Lance megdöbbent.

- Berserker módban. Látták micsoda pusztítást vittél véghez, azt hiszik, valami szörny vagy, engem meg azzal vádolnak, hogy részt vettem a támadásban.

- De hát ez nem igaz!

- Sajnos, az emberek hülyék és szinte akármit elhisznek. – Az ablakhoz sétált és kinézett a városra. – Ozpin eltűnésével én lennék az, aki Vale élére kerülne… de az emberek ezután biztos nem fognak megbízni bennem.

- Mi fog most történni Vale-ben?

- Követelni fogják, hogy mondjak le és valamelyik másik Vadász váltson le.

- És Beacon? Mondtad, hogy nem lehet megközelíteni. Hogy érted?

- Az az óriás Wyvern, ami leszállt oda, az egyik kölyök, azt hiszem Ruby Rose-nak hívják, valami természetfeletti erőt használt, amivel… megfagyasztotta… vagy kővé dermesztette. Nem halt meg, de nem is képes mozogni és az egész iskola tele van az ivadékaival, amik a testéből jöttek. Miután Atlas kivonta a seregét, Vale-nek nem maradt elég ereje, hogy megtisztítsák az akadémiát, így csak lezárták.

- De mit csinált vele Ruby?

- Qrow azt mondta, hogy az Ezüst Szemét használta.

- A mit?

- Csak egy ostoba legenda, legalábbis, én ezt hittem, de most már tudom, hogy igaz. Azok, akik ezzel a képességgel születnek, elképesztő harcosok és Grimm Vadászok hírében állnak. Pontosan az ellenkezője a te Berserker formádnak.

- Ezt hogy érted?

- Meg van a Két testvér története?

- Igen?

- Az ő Ezüst Szemei a fény és az élet istenének az ajándéka. Ezzel szemben, a te Berserker formád…

- A halál és a sötétség istenének átka. – Fejezte be Lance. – Azt hiszem, értem.

- Azt hiszem, - Az apja megfordult és a szoba ajtaja felé vette az irányt. – hagylak pihenni. Ha majd elég erősnek érzed magad, jobban teszed, ha részt veszel a megemlékezésben.

- Megemlékezésben?

- Igen, lerójuk a tiszteletünket azok előtt, akik meghaltak és az életüket adták, hogy Vale megmeneküljön. – Azzal kiment a szobából.

Lance visszafeküdt és elmélkedett, hányan haltak meg és a barátai közül, kik azok, akik még élnek.

Eszébe jutott, hogy megnézze, élnek-e még a csapattársai, ezért magához vette a Scroll-ját. Habár a KÁR-torony megsemmisült, a városon belül még működtek a Scroll-ok, csak azzal nem tud kapcsolatot létesíteni, aki elhagyta azt.

Három név volt az, amit egyből keresett, Lynda, Mandy és Mike. Sajnos, a két faunus lány egyáltalán nem volt elérhető. Mandy-t megértette, hogy miután elárulta őket, biztos nem maradt a városban, de Lynda-ról fogalma sem volt, miért ment el. Egyedül Mike volt elérhető, így egyből elindította a hívást.

- Lance, te vagy az?! – A hangja aggódó volt.

- Mike, te jól vagy?

- Én igen. Hát te?

- Jól vagyok, az apám beavatott a dolgokba. Beacon elveszett, a KÁR-toronynak annyi és sokan meghaltak.

- Pyrrha is.

- Micsoda?! Pyrrha meghalt?! Hogyan?!

- Az a nő, Mistral-ból, Cinder ölte meg, legalábbis, Ruby szerint.

- Ő és a többiek jól vannak.

- Állítólag igen, de én és a JNPR csapat maradéka megyünk meglátogatni Ruby-t és Yang-et. Ott majd beavatunk, mi is történt.

- Értem. Nemsokára ott leszek.

- Rendben.

Lance amint letette a Scroll-t nem vesztegette az időt, egyből felöltözött a fekete bakancsát, a kék farmer nadrágját, a vörös pólóját és a fekete kapucnis pulóverét. A páncélját és a fegyvereit itthon hagyta, mert ahova megy nem lesz rá szüksége.

Ahogy kitette a lábát a kúriából, érezte, hogy a város is gyökeresen megváltozott és nem csak a sok törmelék és megrongált épület miatt, hanem a légkör is más volt. Félelem, ez volt, amit az emberek árasztottak magukból.

Féltek, hiszen hirtelen kirángatták őket a megszokott életükből és egy szempillantás alatt élet-halál harcra lettek ítélve, nem beszélve az Atlas-i robotok pártfordulásáról és az ő tombolásáról. Ő maga is okozója volt a félelemnek, ami megtöltötte az emberek szívét.

Szerencsére nem nagyon ismerték fel az utcán, így könnyedén felszállhatott egy metróra, ami elvitte Signal-ba, onnan eljutott Patch-re és egy kis gyalogtúra után megtalálta Ruby és Yang otthonát, egy eldugott kis ház az erdőben, ahova földút vezetett.

A ház előtt már gyülekeztek is a többiek, ott volt Mike, Jaune, Nora és Ren is.

- Na, megérkeztél. – Köszönt rá Jaune.

- Hogy vagytok? – Lance aggódva nézett a JNPR csapat életben maradt 3 tagjára, mindannyian letörtek voltak.

- Pyrrha halála… - Jaune volt a legjobban és alig bírta visszatartani a sírást.

- Nagyon megviselte. – Szólt helyette Nora.

- Nagyon sajnálom. Hogy vannak Ruby-ék?

- Még csak most értünk ide mi is. – Szólt Ren. - Nem tudtuk, bekopogjunk, vagy várjunk?

Lance volt az, aki vette a bátorságot, hogy bekopogjon. Nem kellett sokat várni, hogy Ruby ajtót nyisson. Sötétszürke pizsamát viselt.

- Ti vagytok? – Ruby öröme határtalan volt, amikor meglátta a barátait és egyből megölelte Lance-t.

- Hé, Ruby. – Lance visszaölelt. – Hogy vagy te és Yang?

- Én rendben vagyok, de Yang… - Ruby nagyon aggódott a nővéréért.

- Hallottuk, mi történt. – Szólalt meg Jaune. – Rettenetes.

- Bejöhetünk megnézni? – Kérdezte Mike.

- Biztos örülne néhány látogatónak. – Ruby beinvitálta a csapatot.

A látogató csoport óvatosan és illedelmesen lépett be az előszobába, át a nappalin egy szoba elé, ahova Ruby bevezette őket.

- Hé, Yang, látogatók jöttek. – Ruby próbált egy kicsit örömtelinek tűnni, de érezni lehetett, hogy még ő is meg van rázkódtatva.

A banda belépett és az ágyban fekve meglátták Yang-et, de teljesen más volt, mintha kicserélték volna és nem csak arról volt szó, hogy a jobb karja helyén egy befáslizott csonk volt. A haja, ami egykor ragyogóan sárga volt, most fakóbbnak és szürkébbnek tűnt, olyan volt, mint valami hangulat jelző. Egyértelműen nagyon maga alatt volt.

- Látom, a nagy részed megmaradt. – Lance próbált viccelődni, de a síri csend és néhány szúrós tekintet arra engedett következtetni, hogy most nagyon nem alkalmas a helyzet tréfálkozásra. – Bocsi.

- Jól vagy, Yang? – Kérdezte Jaune.

- Életben vagyok, de… - Yang azt se tudta, mit mondhatna. – nem is tudom.

- Sok robotika boltban lehet kapni művégtagokat, amiket pont a csatában megsérült Vadászok és Vadásznők számára készítenek.

- Igen! – Nora is próbálta jobb kedvre deríteni. – Amint felcsatolsz egy olyat, tuti a régi leszel!

- Semmi sem lesz olyan, mint régen. – Sajnos, Yang kedvét sehogy sem tudták feldobni, továbbra is csak szomorkodott.

- Talán, - Ren volt az egyetlen, aki észrevette, hogy Yang nincs olyan hangulatban, hogy látogatókkal foglalkozzon. – jobb lenne, ha hagynánk pihenni.

Yang ugyan nem mondott semmit sem, csak bámult ki az ablakon, a hulló falevelek tengerébe és olyan volt, mintha ott sem lenne.

- Tudd, hogy miránk számíthatsz. – Búcsúzott Jaune.

- Remélem, rendbe jössz. – Nora.

- Örülök, hogy nem lett komolyabb bajod. – Mike.

- Mind aggódunk érted. – Lance.

- Szeretlek. – És Ruby.

A csapat csalódva ment ki a nappaliba, a JNPR, vagyis, most már a JNR csapat leült a kanapéra, Ruby a fotelba, Lance és Mike hoztak maguknak egy-egy széket a konyhából és leültek.

- Bocs, de nincs itthon rágcsa. – Szabadkozott Ruby.

- Ugyan, - Nyugtatta Nora. – ne fáradj. Semmi baj.

- Mi történt Weiss-el és Blake-el? – Tette fel a kérdést Lance.

- Weiss-t az apja haza vitte, Blake pedig eltűnt a csata után. – Válaszolt Ruby.

- Hogy-hogy eltűnt? – Rázta a fejét Jaune. – Miért?

- Nem tudom, Yang csak most mondta nekem. Mi a helyzet Lynda-val és Mandy-vel? – Ruby Lance-re és Mike-ra nézett.

- Lynda azt mondta, - Válaszolt Mike. - haza kell mennie az öccséhez, Menagerie-be, így ő hajóra szállt.

- Mandy pedig… - Lance ökölbe szorította a kezeit. – elárult minket.

- Elárult?! – Ruby teljesen megdöbbent. – Hogy-hogy?!

- Nem tudjuk miért, - Mondta Mike. – de ő is részt vett a támadásban a Fehér Agyar oldalán.

- A barátunk volt és elárult. – Hajtotta le a fejét Lance.

- Nagyon sajnálom. – Ruby elképzelni sem tudta, milyen szörnyű érzés lehet, ha valamelyik csapattársa elárulná.

- Akkor most mit csinálunk? – Tette fel a kérdést Jaune.

- Mégis, mit tehetnénk? – Válaszolt Mike. – Azok, akik ezt tették eltűntek és nem tudjuk merre vannak.

- Akkor, csak üljünk itt és számláljuk a veszteségeinket?! – Csattant fel Jaune. – Valamit tennünk kell! Azok a rohadékok, megölték Pyrrha-t és Ozpin-t! Tönkretették az életünket és rengeteg ember halálát okozták! Valahogy vissza kell vágnunk! Ki tart velem?!

- Egyáltalán, merre keressük őket? – Lance sem tudta, mi tévők legyenek.

- Talán… - Ruby bátortalanul szólalt meg, mire mindenki rá figyelt. – Mistral-ban.

- Mistral-ban?! – Mindenki egyszerre lepődött meg.

- Miért pont Mistral? – Tette fel a kérdést Lance.

- Cinder és a csapata Mistral-ból jött. – Felelt Ruby. – Elképzelhető, hogy a Heaven akadémián találunk róla információt. – A csapat össze nézett és egyértelmű volt, hogy ez a legjobb nyom, amijük van.

- Ruby, - Jaune kezdte. – szerinted, megéri Mistral-ba menni?

- Igen. – Ruby határozott volt. – Én biztos elmegyek.

- Akkor mi is Mistral-ba megyünk. – Jaune támogatta.

- Velem jöttök? – Ruby meglepődött.

- Még szép! – Csatlakozott Nora.

- Tartozunk ennyivel Pyrrha-nak. – Ren is.

- Ha életemmel vagy halálommal, de segíthetek neked, tiéd a kardom, Ruby. – Lance is benne volt.

- Én is szívesen elkísérnélek, de előbb meg kell kérdeznem az anyukámat. – Mike nem volt ilyen biztos.

- Akkor, elintézzük itthon, amit el kell, szólunk a családnak és itt találkozunk, amikor eljött az idő. – Állt fel Lance. – Ruby, ha elérkezik az idő, szólj nekünk.

Teltek-múltak a napok, hetek és hónapok, mire beköszöntött a tél és az őszi faleveleket belepte a fehér hó, Ruby összehívta a barátait erre az expedícióra és akik tudtak, eljöttek.

Ruby segítségére jött Jaune, Nora, Ren és Lance. Sajnos, Mike-ot nem engedte el az anyja, ezért neki itthon kell maradnia.

- Hé, srácok, - Köszönt Ruby, örülve, hogy legalább ennyien eljöttek. – Heaven-ig hosszú az út.

- Tudjuk. – Válaszolt Jaune. – De ez az egyetlen nyomunk.

- Biztos jönni akartok? – Ruby biztos akart lenni benne, hogy a többiek is jönni akarnak.

- Az út hosszú és veszélyes lesz, - Kezdte Ren. – és nem is biztos, hogy válaszokat kapunk a végén.

- De nem lennénk itt, ha nem bíznánk eléggé benned. – Folytatta Nora.

- Mi hiszünk benned, Ruby, csak vezess minket. – Fejezte be Lance.

- Akkor induljunk.

A csapat elindult a havas erdőben, teljes elhatározottsággal és magabiztossággal, de Ruby még szeretett volna megállni és tenni egy kis kitérőt. Egy dombra vezető ösvényre ment fel, ahonnan csodálatos volt a kilátás a havas tájra, de a dombtetőn egy sír volt.

- Csak szerettem volna tőle is elbúcsúzni. – Válaszolt Ruby és odament a sírhoz, amire „Summer Rose" volt írva és a sírkövön egy ugyanolyan rózsa szimbólum volt gravírozva, mint amilyen Ruby övén is volt.

- Az anyukád? – Kérdezte Lance.

- Igen. – Válaszolta. – Nagyon hiányzik. Szerettem volna büszkévé tenni.

- Biztos az lenne rád. – A vállára tette a kezét és Ruby elmosolyodott.

- Köszi, Lance. Induljunk.

A csapat folytatta az útját és elindultak egyenesen Mistral felé.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.

Véget ért a harmadik évad.