"Isn't it lovely, all alone

Heart made of glass, my mind of stone

Tear me to pieces, skin to bone

Hello, welcome home"

Loki nem sokat gondolkozott azon, hogy mi lesz vele, miután kiutálták Asgardból. Sosem volt egy állandó hely, ahol sokáig jól érezte volna magát. Mindig az otthonát kereste, és egy évezred sem volt elég rá, hogy megtalálja. Mindenhol otthon van, de sehol sincs igazán biztonságban.

A párnára hajtotta a fejét, ami most súlyosabbnak érződött, mint valaha. Behunyta a szemét és tudta, hogy pillanatokon belül el fog aludni. Habár nem érezte magát kényelmesen az új helyen, a fáradtsága erősebb volt a kételyeinél. Az oldalára fordult, és belefúrta az arcát a puha párnába, míg várta, hogy a fejét nyomó fájdalom csillapodjon. A hajnal beszűrődő holdfénye halványan megvilágította a szobát, a fehér paplan pedig emiatt ezüstösnek hatott. Loki érzékei kiélesedtek, és a külvilágra koncentrálva elméje ebben a tompa semmiben valahogy mégis nyugalomra talált.

Már majdnem elnyomta az álom, amikor halk neszezést hallott a szomszéd szobából.

Thor.

Loki próbálta figyelmen kívül hagyni a hangokat, de azok egyre csak folytatódtak.

"Megölöm", gondolta Loki, majd morogva kikelt az ágyból. Kilépett a szobájából vezető keskeny folyosóra, hogy benyisson a rögtön balra lévő szobába. A pár lépésből álló út alatt már ki is tervelte, hogy mit fog ordítani a nem-éppen-testvérének ("ha nem alszol már végre, esküszöm, még egyszer meghódítom Midgardot, és ezennel úgy is teszek, mint aki valóban próbálkozik"), de ekkor egy női hang keveredett Thor búgó basszusa mellé.

Thornak hölgyvendége van. Említett is valami midgardi tudóst, de Loki nem tartotta fontosnak az információt. Egészen addig a percig, amíg azok ketten egy szobával arrébb el nem kezdtek enyelegni.

Az ajtó mögül női sikkantás hallatszott, majd olyan fojtott nevetés, amit csakis egy tilosban járó gerlepár tud produkálni.

Lokinak most lett elege. Ez már túlmegy minden határon. Végigsétált (trappolt) az egész szinten, egyenesen a liftig. Belépve véletlenszerűen kiválasztott egy emeletet, de a lift nem indult el, még a liftajtó sem zárult be.

- Sajnálom, Uram, de nincs jogosultsága más szinten való tartózkodásra - szólalt meg a feje fölül JARVIS.

- Hát ezen a szinten márpedig biztos nem fogok tovább tartózkodni - fröcsögött a maró gúny Loki hangjából.

Egy hosszú pillanatig JARVIS nem válaszolt, csak a dühtől forrongó Loki toporzékolt a még mindig egy helyben álló liftben.

- Amennyiben valóban nem tud aludni Thor emeletén, javaslom, hogy fáradjon a legfelső szintre Mr Starkhoz.

- Hogy Starknál aludjak?! Még mit nem... - fortyogott Loki.

- Tájékoztattam Mr Starkot, hogy nem kíván tovább az Ön számára kijelölt emeleten maradni, mire meghívta Önt egy italra.

- Mi?

- A felső szinten vár magára, ahol nyugodtan el tudnak beszélgetni. Szeretné, hogy a liftet a megfelelő emeletre irányítsam?

- Elbeszélgetni? Mégis miről?! Röhejes...- azonban Loki nem látott más megoldást. Makacsságból már csak azért sem marad egy emeleten Thorral és a kis barátnőjével. - Vigyél Stark emeletére!

- Lokster! Hogy tetszik az új szobád? - vigyorgott Stark, mikor meglátta a liftajtón kilépő Lokit.

- Elfogadható - mondta Loki, majd kis idő után hozzátette: - Ne hívj engem Loksternek!

- Rendben van, Loki-Doki, majd észben tartom.

Az isten erre csak ideges szemmel bámult a milliárdosra, de végül úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a másik gyerekességét. Látta, hogy egy üres üveg már a dohányzóasztalon pihen, egy félig üresből pedig Stark kortyolgat.

'Nyilván részeg, ezért hívott ide beszélgetni. Józanon ilyen meg se fordulna a fejében. Ebben az állapotban viszont... Talán felfedi a gyenge pontjait, ami hasznomra válhat a jövőben.'

Loki ennek volt a mestere: mások gyenge pontjainak kitapintása és a megfelelő időben való felhasználása. Ez az, ami előnyhöz juttatta Asgardban, de emiatt néztek ott rá mindig is kétkedőn. Senki sem bízott benne, mert átlátott a hazugságokon, az igazságot pedig sokszor kifacsarta, és saját előnyeire kovácsolta. Asgardban ezt mocskos módszernek, tisztességtelennek és alantasnak tekintették. Ám Lokinak ez a túlélést jelentette a nála sokkal nagyobb testi erővel és adottságokkal rendelkezőkkel szemben. A leleményessége sokszor kimentette szorult helyzeteiből, amikben gyakran volt része. Nem véletlenül hívták őt a Hazugság és Csínytevés Istenének vagy éppen Silvertongued-nak. Az átlagos asgardi azonban nem fáradt névválasztással: egyszerűen ő volt "az a kígyó", vagy "az az istenfattya". (A pórnép zsigerből hamarabb kitapintotta az igazságot Loki gyökereivel kapcsolatban, mint maga Loki.)

Amikor nem került egy botrány közepébe, a többiek egész egyszerűen csak figyelmen kívül hagyták őt. Ez egy kimondatlan megegyezés volt közöttük. Ha Loki éppen nem vonta magát a figyelem középpontjába, akkor csendben üldögélt a palota könyvtárában, újabb és újabb varázslatokat gyakorolva, és senki sem zavarta őt. Így mindenki nyert.

Gondolataiból és visszaemlékezéséből Stark zökkentette ki.

- Ott álldogálsz egész nap, vagy leülsz végre?

- Miért hívtál fel az emeletedre, Stark? - Loki hangja fáradt és lemondó volt. Éppen olyan, mint egy szülőé, aki nem tudja elhinni, hogy rosszcsont gyermeke már megint rossz fát tett a tűzre. Stark azonban nem foglalkozott vele, hanem tovább folytatta a kedélyes társalgást.

- Beszélgetni. Mi másért?! Mikor megérkeztetek, nem volt túl sok időnk rendesen megtárgyalni... a dolgokat - az isten erre csak egy felhúzott szemöldökkel válaszolt. - Bármennyire is annak tűnik, ez itt nem egy börtön. A bilincs lekerült rólad, és azt csinálsz, amit csak akarsz a szinteden - ('Thor szintjén', szúrta közbe gondolatban Loki) - ami, mindent egybevetve, elég nagy szabadságot biztosít neked. Úgy értem... a 21. században élünk, könyörgöm, és ez a Föld, nem valami élien rabszolgatartó bolygó... Szóval a körülményekhez képest, elég kényelmes szállásod lett, azt hiszem, és ha te nem bántasz, akkor téged sem fog itt senki sem bántani.

Stark a monológja után felnézett a még mindig egy helyben álldogáló Lokira, hogy lássa a reakcióját, majd hozzátette: - Csak, hogy tiszta legyen a kép.

Loki, bármily meglepő, nem viszonozta Stark tenyérbe mászó vigyorát, helyette leült a milliárdos mellé a kanapéra és kikapta a kezéből a viszkis üveget. Jól meghúzta, hogy csak egy pár korty maradjon belőle az alján, aztán Starkoz fordult.

- Megkésve érkezett, de értékelem a köszöntőt. Azért jobb lett volna, ha akkor mondod ezt el, amikor Midgardra értünk, és nem vágtatsz el az után, hogy pár szót odavetsz a vendégeidnek.

- Talán nem látszik, de igenis a vendégeim vagytok, és csak hogy tudd, minden vendégemmel egyenlően bánok.

- Igen? Akkor miért kaptam meg Thor emeletét és nem egy sajátot? Nem olyan alacsony ez az épület, ahogy láttam, mégis csak én szenvedek két hangos és szemérmetlen lakótárstól.

- Hangos és szemérmetlen? Ja, hogy arra gondolsz! - nevetett zavartan Stark. - Jane ma érkezett és nem volt szívem a szerelmesek útjába állni, úgyhogy szóltam JARVIS-nak, hogy engedje be. Azt gondoltam, észre sem fogod venni.

- Azért nincsenek olyan vastag falak a toronyban...

- Ja hát igen. De nézd el ezt a kellemetlenséget! Még csak most épült a torony és sok dolog fejlesztésre szorul. Például a műhelyben -

- Nem érdekel a fejlesztés, Stark. Nem fogom megtűrni azt a kettőt egy pár lépéssel a szobám mellett - Loki hangos kitörése arra késztette Tony-t, hogy végre a szemébe nézzen az istennek. És itt romlott el minden, mert a szikrázó zöld szempárt látva, Starknak csak ennyi jutott az eszébe:

- Hát akkor költözz fel hozzám!

- ...Mi?

- Mi?

Így történt, hogy pár órával később Loki egy teli utazótáskával a vállán érkezett vissza Tony legfelső szintjére. ('Ilyen kevés idő alatt a semmiből legfelülre... nem is olyan rossz.') Azonnal elfoglalta a vendégszobát, ami nem volt messze Tony hálószobájától. A negatívum, hogy ha Stark egy nőt hoz fel magához, azt Loki ugyanúgy hallani fogja, mint a régi szobájából hallotta Thor-ékat. De még ez is elviselhető volt a másik opcióval szemben. 'Bárhol, csak minél messzebb attól a képmutató baromtól, aki a bátyámnak nevezi magát.'

Ha volt Starkban némi megbánás az alkohol-okozta meggondolatlansága miatt, nem mutatta ki, miközben az ajtóból végignézte, ahogy Loki akkurátusan kipakolja minden egyes ruhadarabját a táskából a szekrényekbe. Egyik sem az övé volt, ezeket a midgardi holmikat a régi szobájában találta, nyílván JARVIS-nak köszönhetően. Nem volt abban a helyzetben, hogy megváljon cseppnyi vagyonától, ami Midgardon fogadta, úgyhogy minden pulcsit, farmert, pizsamát és cipőt átpakolt Thor szintjéről Starkéba.

Amikor végzett, önelégült képpel fordult Starkhoz, aki láthatóan még mindig azon volt, hogy részeges zavarában felfogja az imént történteket. Egy kínos pillanat tétovázás után a milliárdosnak csak ennyit sikerült kinyögnie:

- Hát... Üdv itthon, új lakótárs.