"Oh my daddy taught me well

There's some devils in heaven and some angels in hell

So promise me child, when they pull your card

You'll know, you'll know which one you are

Yeah my daddy taught me well

If you can't do good, better do bad well"

Tony másnaposan ébredt. Zúgott a feje, alig tudott kikelni az ágyból.

Szerette a piát, főleg a minőségi viszkit, de nem szerette azt, ami vele járt. A karikákat a szeme alatt, a hányingert, a fejfájást, és mindenek előtt azt a reggeli sokkot, amikor oldalra fordítja a fejét a párnán és azt látja, hogy egy idegen alszik mellette meztelenül. Még ha csak a nevüket tudná...! De még azt sem tudja, sőt, talán előző este sem tudta, hiszen általában nem zavartatja magát az ismerkedéssel.

Hát igen, Tony nem válogat. Amint rátalál a prédájára, azonnal ráveti magát, és ők sosem ellenkeznek. Miért ellenkeznének?! Hiszen egy éjszaka Tony Starkkal bármit megér. Már csak azért is, hogy egy jó sztori kerekedjen belőle, amit az ismerőseiknek el tudnak mesélni, vagy amit a média közzé tud tenni.

Tony tehát nem válogat, nem számít a kor, a nem vagy a származás. Csak a kinézet számít, na meg hogy elégedjenek meg egy egyéjszakás kalanddal. Nehogy rátapadjanak Tonyra, hiszen a jó szexen és pár ingyen pián kívül mással nem tud szolgálni. De ezzel nem is szokott probléma lenni. Jönnek, jól érzik magukat, másnap reggel pedig eufória-felhő kíséretében távoznak.

És Tonynak utána sosincs bűntudata. A szeretőinek mindent megad, legyen az egy bulvárpletyka vagy egy hosszú kényeztetés utáni felejthetetlen orgazmus. Ők pedig sosem panaszkodnak. Szóval miért is kéne, hogy bűntudata legyen?! Miért kéne kisangyalként viselkednie?! Hiszen az eddig felhalmozott ballépései miatt már úgyis pokolra van ítélve.

Hát így telik az élet a Stark Toronyban. De hogy is jutott ez Tony eszébe? Ja igen. A hiányérzet. Félrefordítja a fejét, az ágya másik oldala pedig olyan üres, hogy a szíve szinte belesajdul. A macskajaj bezzeg ott van...

Pepper már rég nincs vele. Talán jobban is járt, hogy szakított Tonyval. Rengeteg felesleges idegeskedéstől szabadította meg magát. És igen. Ott van az a fránya gondolat, amit Tony lelkiismerete sokáig súgott, amit egész kapcsolatuk alatt Tony szüntelenül hallgatott. Hogy Pepper jobbat érdemel. Kevesebb stresszt, több Peppert a Pepper-Tony párosban. De ez, míg jártak, sohasem valósulhatott meg. Most, hogy van Pepper, és van külön Tony, már több ideje jut magára a nőnek, talán több levegőt kap, a stressz pedig valószínűleg, ha nem is teljesen, de nagyrészt eltűnt az életéből. Tony legalábbis így gondolja. Tehát igen, annak a kis hangnak igaza volt, Pepper egyszerűen jobbat érdemel nála. Persze azóta is beszélnek, és Pepper még mindig a Stark Industries igazgatója, de nincs már több közöttük munkatársi-baráti kapcsolatnál.

Azért az olyan reggeleken, mint a mai is, Tonynak még mindig nehéz nélküle, az üres ágyban felkelnie. Semmilyen egyéjszakás kaland nem fogja a nőt pótolni.

Ezt Tony most kezdi csak belátni. Rég hozott már fel magához valakit, nagyon rég. Már ők sem nyújtanak vigaszt a fájó, Pepper után sóvárgó szívének. Igaz, nem is lenne ideje csajozni, mert a Bosszúállók-meló minden percét kitölti. Ezért erre a reggelre sem jutott más társa, csak a migrén és az alkoholszag. (A lehelete is borzalmas, ezt azonnal orvosolni kell!)

Tony legurul az ágyról (szinte lefolyik róla) és egy állatias morgás közepette felegyenesedik.

Fürdőszoba. Fogmosás. Egy kiadós zuhany. Mindjárt jobb.

Amikor Tony elkezdi végre embernek érezni magát, levonszolja sajgó testét a közös konyhába. Thor már a lekváros pirítósát ropogtatja (cukros-málnás ragacs tapad a szája szélére és a szakállára), és Jane is talált még gabonapelyhet a szekrényben. Ami viszont meglepte, hogy az ebédlőasztalnál Thor mellett ott ült Loki is (zavartalanul majszolgatta a melegszendvicsét és láthatóan jó kedve volt).

Egy pillanatra a milliárdos megijed a csínytevő isten látványától, a fejébe tolulnak a new yorki csata képei és a végtelen űrben eltöltött hátborzongatóan magányos perc emléke. Ettől a terrortól Tony azóta sem tud szabadulni.

Aztán eszébe jutnak az előző este eseményei is.

Loki. A skandináv isten. Tony szobájától két lépésnyire!

'Na nem! Ezt hogy engedhettem megtörténni?! Biztosan vissza lehet valahogyan fordítani.'

De Loki már becuccolt az új szobájába és fellengzős vigyora arról árulkodik, hogy Thor is tud a fejleményekről. Talán már jóvá is hagyta. De miért is kéne jóváhagynia, ez Stark kibaszott tornya vagy mi, az isten szerelmére!

És ekkor tudatosult Tonyban. A Stark Torony két megalomániás istent szállásol el, közülük az egyik, ha úgy szottyan kedve, simán elpusztíthatja az egész várost. Vagy a fél bolygót. A másik pedig láthatóan nem zavartatja magát, mert szendvicset kínál fel neki, méghozzá Tony tálcáján, Tony konyhájában, Tony tornyában!

Egyetlen részeg éjszaka, és mi minden borul fel Tony megszokott, fényűző és ragyogó életében...!

De aztán másodjára is végignéz a konyhában összegyűlt kis társaságon, és rájön, hogy nincs mitől félnie. A két isten most inkább két állaskereső agglegénynek tűnik, ahogy mackónadrágban, kapucnis pulcsiban (Thor) és túlméretezett hosszú ujjú pólóban (Loki) az asztalnál ül és már-már családias hangulat lengi körül az egészet.

És lehet, hogy mindez a megtévesztés része, mert már túlságosan is tökéletes, hogy ilyen problémamentesen folyjon egy reggeli a Stark-toronyban. Érzi Tony, hogy valami nincs rendben, csak még azt nem tudja, hogy mi, és ez olyan, mintha viszketne belülről a koponyája, és képtelen megvakarni, képtelen szabadulni ettől a fullasztó idegességtől. Ez csak egy jól leplezett álca, és a veszély már ott leselkedik a sarokban, a Bosszúállók pedig meg fogják bánni, hogy nem vették észre a vihar előtti csendet. Ez talán üldözési mánia?

Miért csak Tony akad ki ilyeneken? Persze aggályai az arcán egyáltalán nem mutatkoznak. Egy fáradt, de széles mosollyal az arcán leül az asztalhoz (elővigyázatosan a megfelelő távolságra választ széket magának a Csínyek Istenétől), és vajjal kezdi kenni az asztalra kikészített kenyeret.

- Jó reggelt, Stark fia! Jól aludtál? - Thor vigyora nem lehetne ennél büszkébb, valóban úgy néz ki, mint egy elégedett újfundlandi a kajaosztás után. Már csak a csont hiányzik a szájából. De ezt gyorsan meg is oldja azzal, hogy csont híjján egy fél szelet kenyeret töm a szájába, és hangosan mósztatni kezd.

- Mint a bunda - morogja Tony. - Megtudhatnám, mennybéli barátunk, hogy mitől van ma ilyen jó kedved?

- Hát ez nem titok. A családunk lassan újra összeáll, Loki végre közelebb kerülhet hozzám, és úgy tűnik, a kedvesem és az édes fivérem hamar megszívlelték egymást.

Eközben Loki olyan sötét ábrázattal meredt Thorra, mint aki nagy valószínűséggel azon gondolkodik, milyen halálformát szán testvérének.

- Ez a mondat nem is pár helyen hibádzik, és azt sem tudom, hol kezdjem el a helyesbítést - dünnyögte végül.

- Miért, te nem érzed jól magad? Nem ad meg mindent neked a ház ura? Mondd bátran, és a vendéglátás nem lesz rest megadni neked, amire szükséged van.

- Amire szükségem van?! Hadd kérdezzek valamit, drága testvérem, tudod te, hol töltöttem a tegnap éjszakát?

- Ezt már megbeszéltük, testvér, és nincs vele semmi bajom, hogy Tony Stark hálójában töltötted az éjszakát.

- H-hol? - akadt Tony torkán a falat. Meg volt róla győződve, hogy bár tegnap részeg volt, és a saját emeletére felengedte Lokit, de a hálóig nem jutottak.

- De tudod, hogy miért kellett ott aludnom?

- Mert nem bírod az ASMR-t? - locsogott bele Stark vicceskedve.

- Mert annyira kifárasztott Stark, hogy nem volt erőd visszamenni a szobádba? - kérdezte Thor Tony-val egy időben.

A konyhában egy fél perces döbbent csend honolt, amit mindenki egyszerre tört meg az értetlenkedő kérdésekkel és a kétségbeesett ordítozással.

Tony egy ideig hápogott és erősködött, hogy nem csináltak semmi olyat, amiben Loki kifáradhatott volna, Thor nevetett, mert nagyon is élvezte, hogy ilyen nagy felfordulást okozott egyetlen mondattal, és meg akarta győzni Lokit, hogy nincs semmi baj azzal, ha Midgardon is folytatja az aktív szexuális életet. Közben Loki lendületes kézmozdulatokkal magyarázta, hogy Thor milyen kiállhatatlan, és hogy állandóan csak a fülébe liheg a jótanácsaival, és hogy ezt mennyire, de mennyire nincs energiája tolerálni, sem pedig jó arcot vágni hozzá.

Szegény Jane pedig mindvégig ott kuporgott az asztal sarkában, szkeptikusan figyelve az alakulóban lévő eseményeket, és az jutott eszébe, amit édesanyja mondogatott neki mindig a jövendőbeli menyegzőjéről: "Vigyázz, kit választasz, mert nem csak a férfit, de a férfi családját is elveszed, mikor férjhez mész, és őket is életed hátralevő részében el kell viselned."

'Az asgardi királyi család élete a legzűrösebb az egész univerzumban', gondolta Jane, 'és csak az örökös balszerencsémre vall, hogy nekem pont Thorba kellett beleszeretnem.'