„A lemon grows a pip

A yard will build a ship

As Satan is my master

I will get you, Chip"

- Te meg mi a fészkes fenét csinálsz?

- Muffint.

A lehetséges válaszok közül Tony talán ezt gondolta a legelképzelhetetlenebbnek, mégis, muszáj volt elismernie, hogy a közös konyhában állva, Loki valóban az édes süteményekkel volt elfoglalva, akármilyen abszurd képet is festett ez a látvány. A csokis kalóriabombák egymás mellé voltak kihelyezve a konyhapultra, míg Loki egy átlátszó, a sarkánál kilyukasztott zacskóból nyomta a tetejére a fehér habot.

Tony még csak négy napja élvezi a Csínytevés Istenének társaságát a lakosztályában, de ez idő alatt nem sokat találkoztak. A milliárdos legtöbbször a laborjában tevékenykedett, csak enni és zuhanyozni jött fel a Lokival megosztott szintjükre. Loki pedig, akárhányszor kérdezősködött, nem tudta rávenni Tonyt, hogy árulja el, mi az, ami miatt ilyen sok időt tölt a műhelyben. Minden alkalommal csak annyi választ adott a kotnyeles asgardinak, hogy "Bosszúállók-ügy", vagy ha kevésbé érezte magát nagylelkűnek, egy kurta "kopj le!"-felszólítással illette a bukott herceget. A harmadik próbálkozás után Loki végül nem érdeklődött tovább. Jól is tette; Tony senkinek sem, de kiváltképp nem Lokinak számolna be az új találmánya részleteiről. Még maga sem biztos benne, hogy mire is tudná legjobban hasznosítani a megszületni készülő új gyermekét.

- Hát ez… váratlan – küszködött a szavakkal a zseni.

- Hm – Loki fel sem nézve kérdezte: - Szeretnél segíteni?

- Egy nagyon furcsa világban élünk – Tony válaszra sem méltatva sétált el a mágus mellett, egészen a kávéfőzőig, amit egy gombnyomással, hangos berregés kíséretében kapcsolt be. Tony biztos volt benne, hogy ezek csak a reggeli képzelődései, és hallucinálja a hollófekete hajú asgardit, de miután megdörzsölte a szemét, a varázsló még mindig a konyhájában állt.

- A kilenc világ valóban tele van eddig fel nem fedezett csodákkal – Loki fogvillantó mosolya egy kígyóra emlékeztetett, amelyik tisztában van azzal, hogy a körbefont áldozatot egy pillanat választja el a haláltól. Úgy nézett ki, mint aki nagyon is elemében van.

- Valóban. És… miben mesterkedsz így kora reggel? – kérdezte Tony, miközben a szájához emelte a kávéval teli Stark-bögréjét.

- Stark, délután két óra van.

- Oh – tágultak ki Tony szemei. – Hát az nekem mondjuk reggelnek számít. Azt se tudom, mikor feküdtem le aludni, egész éjszaka lent voltam a műhelyben és annyira belemélyedtem a… - de ekkor eszébe jutott, hogy kivel is beszél. – Na de mindegy is. Szóval… muffinok?

- Muffinok – nézett fel Loki, egyenesen Tony szemébe, miközben mutató ujját a szájába téve lenyalta az odaragadt cukros mázat. – Látod, nem mérgezett.

- A tésztában attól még lehet valami.

- De nincs. Teszel egy íztesztet? – nyújtotta felé Loki az egyik muffint.

- Ez egy nagyon furcsa világ. Jó ideje már, hogy semmi fejlemény szupergonosz-fronton, Loki valamilyen oknál fogva megtanult sütni, és ez az egész kezd rádöbbenteni arra, hogy talán igaza van Peppernek, tényleg többet kéne aludnom.

- A szemeid alatti karikákat elnézve, csak igazat tudok neki adni – Loki csípőjével a konyhapultnak támaszkodott és karjait a mellkasán összefonva méregette a zsenit. – De ha pihenni és kikapcsolódni szeretnél, arra egy pompás alkalom lesz a mai.

- Mert, mi van ma? Szombat?

- Kedd, de nem ez a lényeg. Thor tudomásomra adta, hogy a kedd a közös esti filmnézés napja. Ezért kellenek a sütemények is. Mivel nem egy barlangban nevelkedtem, így követem az etikett szabályait és az itt tartózkodásomat azzal próbálom meghálálni, hogy meglepem a toronyban lakókat ezekkel a kézzel készített finomságokkal, miközben remélhetőleg elnyerem a bizalmatokat. És, csak a kedvedért, hogy lásd, a tészta sem mérgezett… - Loki jóízűen beleharapott a kezében tartott muffinba. A felső ajkaira fehér krém ragadt. Persze nem, mintha Tony a varázsló ajkait figyelgetné. Dehogy. Az nagyon kínos volna, mert Loki egyáltalán nem nézett ki aranyosan, de szexin semmiféleképp sem, ahogy nyelve végigszántott az említett ajkakon, és lenyelve a falatot megmozdult az ádámcsutkája. Tonyt egyáltalán nem nyűgözte le a látvány. Dehogy. Csak keveset aludt, ennyi az egész.

- Nagyon lelkesnek tűnsz. De le kell lohasztanom ezt a hirtelen jött jókedvet, mert a Bosszúállók nem nagyon veszik komolyan ezeket a közös programokat, sőt, volt, hogy Thorral együtt, összesen ketten voltunk hajlandók feljönni a közös emeletre, hogy megnézzünk egy kiábrándítóan unalmas filmet. Mint látod, nem vagyunk a közösségfejlesztés rajongói.

- Az lehet, de ez ma másképp lesz. Thor biztosított róla, hogy mindannyian ott lesztek és megkóstoljátok a süteményeket.

- Nem várnék csodát – tette le a pultra egy koccanás kíséretében Tony az immár kiürült kávés bögrét.

- Na de Stark, éppen az előbb beszéltük meg, hogy a világunk tele van váratlan meglepetésekkel. Ki tudja, talán származik belőle jó is, ha eljössz.

- Például?

- Nos… én is ott leszek, kezdésnek. Nem is beszélve arról, hogy ha nem vagy ott, nem tudsz elalélni a professzionális konyhai teljesítményemtől.

- Talán kíváncsiságból mégis csak elmegyek – kacsintott Lokira Tony. – De a többiek nevében nem nyilatkozok.

Tony nem sokáig tétlenkedett a konyhában, végtére is, a projektje nem fog magától elkészülni. Egy foghíjról odavetett köszönés után a műhelye felé vette az irányt. A kávénak köszönhetően végre emberi lénynek érezte magát, és talán a Lokival való beszélgetés is felpezsdítette egy kicsit. Bár ezt sohasem vallaná be az istennek. A liftben állva megpróbálta kiverni az asgardi istenség smaragdszín szemeit a fejéből, és azt a pajkos nyelvet, aminek szemtanúja lehetett. Nagyon remélte, hogy Loki semmit nem vett észre abból, hogy milyen hatással van rá az a kecses megjelenés és az a játékos tekintet, aminek emlékét oly nagy nehézséggel tudja csak az agya mélyére száműzni. A műhelybe érve Tony bosszúsan nyugtázta: igazán kijárna már neki egy kis hancúr, mert csak a kiéhezettsége magyarázza, hogy Lokira is potenciális szerető-jelöltként tekint.

Loki biztos volt a dolgában. Mindent előre kitervelt, nem is tud hibázni. A terv egyszerű: beférkőzni a Bosszúállók bizalmába, kinyerni a megfelelő információkat, és a legalkalmasabb pillanatban, mikor nem is számítanak rá, lecsapni rájuk. Egyetlen megsemmisítő ütést mérve Midgard legerősebbnek hitt szuperhős csapatára, végképp felszámol velük. Még a mágiáját sem kell hozzá használnia. Mi sem egyszerűbb ennél, hiszen korábban is bevált, most sem lesz másképp. Persze ezt a hőn áhított bizalmat nem nyeri el a nevetséges muffinnak nevezett édességekkel, de Loki hajlandó a hosszú játékot alkalmazni, és kivárni a sorát. Ha a varázslatra nem is számíthat, de a hírhedt furfangjára igen. Ez csak az első lépés a zseniális tervében. 'Az nevet, aki utoljára nevet', gondolta a mágus, és egy csalfa mosollyal a száján, beleharapott a megkezdett muffinba.