p style="text-align: center;"43. fejezetbr /Nővériség/p
div style="padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ginny Weasley már a nyári szünet legelső hetében Románia felé tartott. Kimondottan örült, hogy anyja úgy ítélte meg, vizsgajegyei tökéletesen kielégítőek, és zöld utat adott rá, hogy Charlie-val tartson a sárkányrezervátumba, ahol a testvére dolgozott. Tisztában volt vele, neki kell majd elvégeznie az összes olyan feladatot, amiket a bátyja nem akar megcsinálni, de nem igazán érdekelte. Lesz ideje magára is, idő, hogy gondolkodjon./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Előző éve enyhén szólva érdekesre sikerült. Nem életveszélyes módon – Merlinnek hála –, de attól még érdekes volt. Végre sikerült kicsit kibújni a csigaházából és kapcsolatot kialakítani a vele egykorú lányokkal. Ez olyasmi volt, amit a naplóincidens előtt nehéznek talált. Hat fiútestvérrel nőtt fel, és miután magántanulóként otthon tanult, erre sosem készítették fel. Ám amint kilépett abból az árnyékból, amit egy tinédzser Sötét Nagyúr vetett rá, rájött, igenis képes barátságokat kötni, és igen, van közös benne és a vele egykorú lányokban./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Iskolai teljesítménye csodásan fejlődött, a Griffendél nyerte a házkupát és a Kviddicskupát, ő nem kapott egyetlen büntetőmunkát, még úgy sem, hogy a családjában az ikrek után őt tartották a legrafináltabbnak, Ron túl volt egy újabb életveszélyes tapasztalaton, de megmentették, és az ikrekkel együtt szobafogságot kapott. Fredre és George-ra azért szabtak ki büntetést, mert valamiféle varázstérképet adtak Adriannek, Ronra pedig azért, mert annyira megijesztette Mrs. Weasley-t. Tehát gyakorlatilag azzal, hogy ő külföldön tölti a vakációt, úgy kellett volna éreznie magát, hogy minden a legnagyszerűbb a világon./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ám mégsem állíthatta ezt, nem mintha nem érezte volna jól magát. Rendben volt, és továbbra is élvezte az itt töltött időt. Ettől függetlenül volt egy apró, icipici, valójában jelentéktelen ügy egy bizonyos hollóhajú fiúval, akit ismert. A srác egy évvel ezelőtt megmentette az életét, és emne, ne gondolj arra a sötét helyre, Ginny; Tom elment, elmúlt, és többé már nem tud arra használni, hogy árts másoknak/em –, idén pedig a bátyja életét, és nem az a Potter-iker tette, akitől a világ várta volna. Mert legnagyobb erőfeszítései ellenére, Harry Potter egy enigma maradt a számára./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Igaz, nem süllyedt annyira mélyre, hogy kémkedjen utána, de azért elég közel járt hozzá, mielőtt meggyőzte magát, hogy ő azért fölötte áll az efféle dolgoknak, és hogy Harry, azok után, hogy megmentette az életét, megérdemli a tiszteletét. Ahogy a magánéletét is megérdemelte, még akkor is, ha Ginnynek majd' kifúrta az oldalát a kíváncsiság./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Megpróbált magában listát készíteni azokról a dolgokról, amiket tudott Harryről, és azokról, amiket tudni akart róla, de nem merte megkérdezni. Ez utóbbi lista hihetetlenül hosszabbnak bizonyult az elsőnél, és Ginny legszívesebben a falba verte volna a fejét./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Mi mindent tudott: Harry volt az évfolyamelső – Hermione minden erőfeszítése ellenére. Nagyszerűen kviddicsezett. Megmentette az életét, elpusztított egy baziliszkuszt, és legyőzött egy Sötét Nagyurat, aztán hagyta, hogy a testvére arassa le a babérokat. Képes patrónus-bűbájt idézni, ami egy farkas alakját öltötte fel. Ideje nagy részét Piton professzorral és Neville-lel töltötte. És… és valójában ennyit tudott. Ó, meg azt, hogy hihetetlenül zöld szeme volt, embár ez lényegtelen/em, korholta magát./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Mi mindent nem tudott: hogy lehetett ilyen jó minden mágikusban, ha nem kapott olyan különleges kiképzést, mint amilyet a testvére. Hogy a bánatba sikerült megölnie a baziliszkuszt, miközben a testvére, a Fiú, Aki Túlélte, eszméletlenül hevert a földön? Miért nem mondta el senkinek, hogy ő tette? Ha ő győzte le a baziliszkuszt, vajon mi mást tehetett még, amiről senki nem tud? Azért is Adriant illette a dicsőség, amiért elsős korában megállította Voldemortot a Roxfortban; de vajon Harry volt az, aki valójában tette? És ha igen, lehet, hogy már eleve ő pusztította el a Sötét Nagyurat? Lehet, hogy Harry Potter az igazi Fiú, Aki Túlélte?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A kérdések vég nélkül özönlöttek, és Ginny szinte beleszédült. Nagyon remélte, hogy a Romániában töltendő idő segít majd kicsit kitisztítani a fejét. Ezzel az első gondolattal ébredt egy forró júniusi napon, és miközben lement az emeleti hálószobájából a konyhába, igyekezetében többször is majdnem lecsúszott a lépcsőn. Charlie néhány órán belül megérkezik, hogy magával vigye őt, és neki épp csak annyi ideje van, hogy megreggelizzen, felöltözzön és átkutassa a házat az elfeledett dolgok után. Pont ebben a sorrendben, mivel akart még egy kis időt gondolkodásra szánni, mielőtt használja a zsupszkulcsot Romániába./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Jó reggelt, anya! – köszönt az anyjának, miközben lehuppant egy székre és reggelit szedett a tányérjára. Ez olyasmi, amit hiányolni fog. Molly Weasley nagyszerű szakács volt. Édesanyján kívül egyedül Percy volt ébren, aki állásinterjúra készülődött a Mágiaügyi Minisztériumba. A végletekig ideges volt, és remegett a keze, miközben öntött magának – és az asztalra – egy kis teát./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– 'Reggelt, Percy! – A bátyja csak biccentett, miközben az anyja eltette a pálcáját és megölelte a lányát./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ó, Ginny, annyira fogsz hiányozni! – A lány a szemét forgatta anyja reakciójára./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Molly beleegyezhetett ugyan, mégis nehéz volt látnia, hogy egyetlen lánya első ízben hagyja el a házat a nyári szünet idejére. Amikor Ginny tétován emlékeztette anyját, hogy az év nagy részében amúgy sincs otthon, a nő bizonygatta, hogy az teljesen más, és hogy nem tudja elhinni, hogy az ő kicsikéje mennyire megnőtt. Ginny úgy vélte, anyja túlreagálja a dolgokat, bár nem tagadhatta, hogy neki is nagyon fog hiányozni az édesanyja. Valahogy a vakáció másmilyen érzéssel töltötte el, mint amikor iskolába járt, ám ezt semmi kincsért nem ismerte volna be. Merlin tudja, anyjának szükségtelen okokat találni, hogy megpróbálja megváltoztatni a lánya szándékait./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Te is hiányozni fogsz, anya, de csak egy hónapig leszek távol, a kviddicskupára már hazaérek, ahogy augusztus jó részét is itthon töltöm. – Weasley asszony bólintott, és rakott még egy kevés tojásrántottát a lánya tányérjára. Ginny nem hitte, hogy képes mindet megenni, de úgy döntött, egy szót sem szól róla./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudom, hogy észszerűtlen vagyok, de…/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– De fél, hogyan fog megbirkózni öt Weasley férfival a házban úgy, hogy egyetlen női társasága sem marad, aki segít megőrizni a józan eszét – szólalt meg Arthur Weasley a konyhába lépve, majd megcsókolta a feleségét./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Csak ne kergesd az őrületbe, amíg távol vagyok – figyelmeztette apját viccesen komoly hangon Ginny./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Arthur kellően megdorgáltnak tűnt, majd ő is leült, hogy sietően megreggelizzen; el akarta kísérni Percyt a Minisztériumba, és ideges fia rábírta őt egy órával korábbi indulásra. Mire a házban maradt többi három Weasley férfi letévedt az emeletről, Percynek és Arthurnak már indulniuk kellett./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Légy óvatos, és hallgass a bátyádra! – mondta Arthur az egyetlen lányának. – Írj gyakran és ne kerülj bajba! – Ginny legszívesebben rávágta volna, hogy „ahogy mindig, nem?", de úgy döntött, megkíméli apját egy pánikrohamtól. Miután bátyja és apja a kandallón keresztül távoztak, a lány felszaladt a hálószobájába, és öltözködés közben körülnézett, mi mindent felejthetett el. Meglehetősen apró bőröndje ellenére meggyőződése volt, hogy minden vele van, amire csak szüksége lehet. A nappaliból felcsendülő váratlan hang felkeltette a figyelmét. Megérkezett Charlie. Leszáguldott a lépcsőn, egyenesen a második legidősebb bátyja karjaiba./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Helló, Gin. – Charlie még testesebbnek tűnt, mióta legutóbb látta, és sikerült szert tennie egy új égési sérülésre is a jobb kezén, igaz, nem látszott túl komolynak, szóval, Ginny úgy vélte, hogy a mögötte álló sztori előbb vagy utóbb ki fog derülni. – Készen állsz az indulásra?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Már ezer éve! – jelentette ki a lány, képtelenül visszafogni a lelkesedését. Rámutatott a bőröndjére – amit Charlie úgy kapott fel, mintha egy tollpihe lenne –, és megkezdődtek a búcsúölelések. Néhány további anyai jótanáccsal és vicces testvéri jókívánsággal később Ginny még egyszer megígérte, hogy vigyáz magára és majd ír. Charlie elővett egy tollat a zsebéből és előrenyújtotta a húga felé./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Háromra! – mondta, és Ginny sietett megragadni azt. Kinézetre egy mugli toll volt, amiből kifogyott a tinta. – Egy, kettő… – A lány még egyszer a családjára mosolygott. – … három! – Ezzel eltűntek, Ginny érezte a húzást a köldöke mögül, és a világ forogni kezdett. Házuk eltűnt a szeme elől, és bármilyen nehéz volt elhinni, mire újból földet ért – oké a bátyján landolt, de akkor is –, már Romániában volt. Egy sűrű erdő egyik tisztására érkeztek. Ginny csodálkozva nézett körül, aztán mély levegőt vett; már látta, miért akar ilyen helyen élni a testvére./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ez fenyőillat? – kérdezte, a kezét nyújtva Charlie felé, aki mosolyogva húzta fel magát a földről./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Igazából fekete fenyő és cédrus – felelte a férfi. – Tetszik, hugi?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Imádom! – kiáltotta a lány. – Ilyen az egész terület?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– A szállás az erdőtől távolabb a tisztáson helyezkedik el, nagyjából húszpercnyire innen; egy kicsit sétálnunk kell. A sárkányok nem reagálnak jól a mágikus utazási formákra, így igyekszünk nem a közvetlen közelükben hoppanálni és dehoppanálni. – Ginny bólintott, a legkevésbé sem bánta, hogy sétálni kell; a Roxfort előtt két mérföldet gyalogolt a patakig, amit nyolcéves korában fedezett fel. És amióta a Roxfortba járt, rendszeresen járt le Hagrid kunyhójába teázni. De csakis teára – a süteményeknél meghúzta a vonalat./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Hát akkor mutasd az utat! – mondta, és a két testvér elindult, miközben Charlie a többi, rezervátumban dolgozó idomárról mesélt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ott van Paul, ő Edinburghból jött. Egy évvel idősebb nálam, és idén az ő húga is jelentkezett segíteni; veled egykorú és Marynek hívják. Kedves kölyök, néhány napja érkezett. Azt hiszem, hugrabugos. – Ginny bólintott. – Aztán ott van még Anna, Németországból, aki néhány évvel fiatalabb nálam… – Tovább sorolta, miközben Ginny a neveket próbálta memorizálni. Még két önkéntes jelentkezett kisegítőnek a rezervátumba; egy másik lány, Leonie Franciaországból és egy fiú, Edward, Dániából. Charlie még hat idomárról beszélt, mielőtt motyogva folytatta. – … és ott van még Vesper./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Vesper? – kérdezte Ginny és igyekezett nem vigyorogni. A bátyja elpirult, így egyből tudta, hogy megütötte a főnyereményt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Vesper Gilligan – mormogta Charlie. – Ír, és három évvel fiatalabb nálam. Hollóhátas volt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Rendben – mosolygott Ginny a bátyjára. – Akkor alig várom, hogy megismerkedjek mindenkivel – felelte, és vigyora végre kiült az arcára./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem állsz te véletlenül rokonsággal Freddel és George-dzsal? – érdeklődött Charlie fanyarul./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Csak távolról – válaszolt a lány, mialatt a táj körülöttük megváltozott. A fák lassan utat mutattak a hegyvonulat árnyékolta völgybe. A távolban megpillanthatta a menedéket alkotó épületeket; egy túlméretes pajtához hasonlót, és olyan típusú épületeket is, mint amik egy lovardai tréningközpontban láthatóak. Aztán még ott voltak a sárkányok is./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Sárkányok! – kiáltott, majd a kacagó testvérére nézett./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Mire számítottál? Tán baglyokra? – kérdezte Charlie szórakozottan. – Végtére is ez egy sárkányrezervátum./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudom, csak… emSárkányok!/em – ismételte, és rámutatott a távolban nyújtózkodó magyar mennydörgőre. – Charlie ismét felkacagott, és előrébb tolta a húgát./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Első pillantásra kicsit félelmetesek – ismerte el./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– És másodjára? – kérdezte Ginny kicsit zavartnak tűnve./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Sosem szűnnek meg azok lenni. Csak nem akartalak elijeszteni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Úgy kellene innen elrángatnod. És nem tudom, sikerülne-e. Imádom ezt a helyet! – jelentette ki, miközben észrevett egy feléjük közelítő nőt, hogy köszöntse őket. A kinézetre átlagos magasságú nőnek hosszú, fekete haja volt. Miközben a másik közeledett feléjük, Ginny azt is észrevette, hogy nagyon csinos. Tehát akkor ő Vesper./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Charlie! – üdvözölte őket a szóban forgó nő. Szikrázóan kék szeme volt, és széles mosolya. Ginny eldöntötte, hogy kedveli Vespert. – És bizonyára te vagy Ginny. – Kezet rázott a lánnyal, miközben Charlie-ra mosolygott. – A bátyád rengeteget mesélt rólad./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Remélem, csakis jó dolgokat – mondta Ginny mosolyogva./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Úgy viselkedett, mint egy kis ötéves, mialatt várta az érkezésed – ismerte el Vesper, mire Charlie tiltakozni kezdett./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Hééé! Ezt kikérem magamnak!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Mármint egy bájos ötéves, Weasley. – A Weasley fivér bólintott, és megindult előre Ginny bőröndjével, mialatt a két lány nevetgélve követte őt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Szerintem jól fogom itt érezni magam – jegyezte meg Ginny, kuncogásra késztetve Vespert./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A lány első napja nagyon egyszerűen zajlott: nagyrészt találkozásokkal és üdvözlésekkel, de magában foglalta a sárkányokat is, igaz csak távolról. Még Norbertát és emnem/em Norbertet is látta – azt a norvég tarajossárkányt, akit a bátyja majdnem három éve küldött ide. A jelentkezők mind ugyanabban a házban aludtak, Ginny pedig Mary Cambell-lel osztozott egy szobán, egy lánnyal, akivel a Roxfortban ugyan már találkoztak, de még sosem beszéltek egymással. Egy szőke, meglehetősen szégyenlős lány, ám nagyon kedves is, amint elkezdett feloldódni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Az első hét szinte eseménytelenül telt, kemény munkával, hisz a jelentkezők főként takarítottak, de több mint mókás volt. A rezervátumban töltött harmadik napján Ginny meglátogatta a kölyökneveldét, ahol három fiókát tartottak. Ginny nem szívesen adott igazat Hagridnak, de valóban aranyosak voltak… És úgy tűnt, neki kivételes tehetsége van hozzájuk. Sosem közelített meg egyetlen idősebb sárkányt sem, de a fiatalok nagyon furcsán viselkedtek a társaságában, ám ezt még a bátyjával sem osztotta meg./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Napi beosztása elég egyszerűen alakult: reggel nyolckor ébresztő, reggeli, segíteni, ahol csak tud, ebédszünet, munka, vacsora, alvás, és ez ismétlődött. Pont ezért tartott annyi ideig felfogni, mit mond neki Mary, amikor hajnalhasadtakor felébresztette őt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Mi van? – nézett az éjjeliszekrényére. – Mary, még csak fél hét! Amennyit tegnap takarítottunk, most szükségem van az alvásra! – Ám szobatársa túl izgatott volt, hogy figyeljen a panaszkodására./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Gyere velem! Nem fogod elhinni, mi történik! – Ginny azonnal felcsigázva kimászott az ágyából, felkapta a pálcáját – sosem árt felkészültnek lenni –, és a szobából kilépve követte újdonsült barátját. Lementek a ház aprócska nappalijába, ahol Leonie és Edward várakoztak. Mindketten az ablaknál álltak és kifelé bámultak. Leonie hatodéves volt, barna hajú, Lyonból érkezett. A Beauxbatons-ban tanult, és egész barátságos volt, még ha kissé bohókás is. Ginnyt kicsit Luna Lovegoodra emlékeztette, ez pedig elég volt ahhoz, hogy szinte azonnal összebarátkozzon vele. Edward egy tizenöt éves szőke srác, aki szintén a Beauxbatons-ban tanult; meglehetősen jóképű, olyan laza stílusú, és kedvelte a két évvel fiatalabb vörös hajú lányt. Nos, legalábbis Mary szerint./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem fogjátok elhinni, mi történik! Felébredtem, hogy igyak egy keveset, és lám! – kezdte Leonie, kimutatva az ablakon. – Ott vannak! – Ginny megfordult, hogy Maryre nézzen, aki egyszerűen az ablak felé tolta őt. Ginny közelebb lépett és kitekintett; a bátyja és Paul – Mary bátyja – álltak odakint, és két sötétzöld köpenyes alakkal beszélgettek./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Kik azok? – kérdezte a vörös hajú lány./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tavaly is voltak itt – válaszolt Edward. Ő másodjára volt itt a rezervátumban, és egy nap idomárként akart dolgozni. – Nos, nem szükségszerűen ők ketten – módosított, amikor Ginny olyan pillantás vetett rá, ami tisztán jelezte, teljes választ akar. – A Nővériségtől jöttek – magyarázta, mire Ginny levegő után kapott./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Mármint strongemA/em/strong Nővériségtől? – Edward bólintott, mire Ginny még közelebb lépett az ablakhoz. Nem láthatta az idegenek arcát, de abban biztos volt benne, hogy nők. Végtére is okkal nevezték őket Nővériségnek. De igaz lehet? Persze, hallotta a történeteket, de kicsit nehéznek tűnt elhinni, hogy ők tényleg a boszorkányokból álló titokzatos rend tagjai./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Mit keresnek itt? – kérdezte Mary Ginny baljáról./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Természetesen a sárkányok miatt jöttek – felelt Leonie. – Elvileg a legendás lények iránt érdeklődnek, nem? – Ginny egyetértően bólintott, miközben a két nőt tanulmányozta. Sosem gondolta, hogy ilyen közelről láthat egy boszorkányt, aki a Nővériséghez tartozott. Ők a mágia nagyon titokzatos rendje voltak; sokak szerint egykor maga Morgana Le Fay vezette őket, de már rég előtte is léteztek. A Nővériség tagjait elvileg olyan boszorkányok alkották, akik különleges képeségekkel rendelkeztek a mágia ritka területein. Senki nem tudta, hogy válik valaki taggá, csak annyit, hogy létezik valami szertartás, és hogy a legnagyobb kitüntetések egyike, amit boszorkány csak kaphat./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Számukat tekintve lehet, hogy csak egy aprócska rend voltak, de könnyedén a világ egyik legbefolyásosabb – ha nem strongemA/em/strong legbefolyásosabb – rendje. Már tagként is úgy kezelték őket a varázsvilágban, mintha királynők lennének, de valóban voltak királyi származásúak a soraik között. Egy igazi, élő hercegnő: Norvég Evelyn. A varázsvilág királyi családjai már nem uralkodtak, már évszázadok óta nem; réges-rég úgy döntöttek, hogy a titoktartás nevében a varázslók és boszorkányok lemondanak az uralkodásról, ám az uralkodóházak trónörökösei továbbra is megtartották a címeiket./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Legutóbb sokáig maradtak? – kérdezte Ginny, aki próbált fókuszálni a körötte zajló beszélgetésre./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Csak egy napot – válaszolt Edward. – Minden évben eljönnek. Bár most kicsit korán érkeztek. – A két újonnan érkezőt bekísérték a rezervátum főépületébe, és Ginny visszalépett az ablaktól./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Szerintetek fogunk találkozni velük? – kérdezte a többi kamasztól./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nos, tavaly láttuk őket; együtt ettek velünk meg minden – magyarázta Edward. – De nem sokat beszéltek, azt is főként maguk között. Nem mintha tudnám, mit mondanék, ha megszólítanának./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Miért nem? – kérdezte Mary. – Ijesztőek?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem ők maguk kifejezetten ijesztőek – mondta a fiú, és a másik három lány itta minden szavát. – A szemük az. Megkérdeztem Anne-t, akit elmondta, hogy a Nővériség minden tagjának, akit csak látott, ilyen a szeme./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Milyen? – kérdezte Leonie./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– A színük. Nagyon intenzív, szinte mágikus. Néhány ember szerint az is. Mármint mágikus. A szemükön keresztül látod a varázserejüket. – Ginny bólintott, és átnézett az épületre, ahol eltűnt a két alak./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Hát, hamarosan meglátjuk. Nos, én megyek öltözni; semmi értelme visszaaludni már. – Visszament a szobájába Maryvel, és arról beszélgettek, mi történt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudod, kisebb koromban álmodtam róla, hogy a Nővériség tagja leszek – vallotta be a szőke lány. – Butaság, de…/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem butaság – biztosította őt Ginny végigsimítva a lány haján. – Azzal a rengeteg történettel, amit hallani lehet róluk, teljesen normális. – Mary hálásan elmosolyodott. Fél órával később felöltözve indultak reggelizni. Charlie meglepődve indult feléjük, tíz másodpercenként hátranézve a válla fölött. Úgy tűnt, bármelyik pillanatban azt várja, hogy a Nővériség boszorkányai lépnek be az étkezőbe./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Korán fenn vagytok – jegyezte meg./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ezt teszi az emberrel, ha titokzatos boszorkányok érkeznek kora reggel – közölte Ginny./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudtok róluk? – kérdezte összezavarodva Charlie./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Leonie látta őket hajnalban, amikor felkelt inni – magyarázta Ginny. – Szóval hamarosan számítsunk a megjelenésükre?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem igazán; korán érkeztek, mert ideúton volt valami küldetésük, és tegnap éjjel nem aludtak. – Ginny ezután láthatóan felragyogott. Gyorsan megreggelizett, és szaladt a fiókaneveldébe; aznap nem kellett volna ott dolgoznia, de mindig megpróbált megállni és figyelni a kis sárkányokat./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Abból, amit Charlie elmondott, párzási szezon volt, szóval valamikor a jövő héten várhatóan hím sárkányok fognak repkedni felettük. De pillanatnyilag a neveldében levő három sárkány voltak a rezervátum öröme és büszkeségei: egy Berta nevű antipoduszi opálszemű sárkány, egy Nox nevű hebridai feketesárkány és a Lance nevű román hosszúszarvú sárkány. És igen, Charlie figyelmeztette őt, hogy a sárkányok még fiatalon is rendkívül veszélyesek. És még egy igen, tudta, hogy valószínűleg a tűzzel játszik azzal, hogy közeledni próbál hozzájuk. Ám a legelső alkalom után, amikor a közelükbe ment, Ginny észrevette, hogy van egy képessége a sárkányokkal./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"És mint mindig, amint közelebb lépett, úgy közeledtek felé a sárkányok is; Lance, hármójuk közül a legfiatalabb, kiugrott a kör alakú karámból, ahol tartották őket, egyenesen a lány karjaiba. Ginny halkan kuncogott, és kedveskedve megvakarta a kis sárkányt az álla alatt, miközben felállt és visszavitte őt a másik két sárkánybébihez./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Egyre nehezebb vagy – jelentette ki, ahogy letette őt a földre, hogy üdvözölje a két várakozó sárkányt. – Még néhány hét, és már nem tudlak cipelni. – Megsimogatta a sárkányokat és néhány percig játszott velük, tudván, nincs sok ideje, mielőtt megkezdődik a reggeli műszak. – Ma igazán furcsa dolog történt… – Azzal mesélni kezdett a sárkányoknak a két boszorkány érkezéséről. A sárkányok figyelmesen hallgatták őt. Alighogy befejezte a monológját, Ginny meghallotta Brigitte – az egyik idomár – hangját, ahogy Paullal beszélget odakint a nevelde előtt. Elköszönt a sárkányoktól, játékosan csitítva őket, miközben kiosont a hátsó ajtón. Mosolyogva indult az aznapra kijelölt munkája felé, és fogalma sem volt róla, hogy valaki figyelte őt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Négy órával és a pajták alapos kitakarításával később esélyt kapott rá, hogy elszökjön egy újabb kör seprés elől, amikor Anne, a rezervátum orvosa, jelentkezőket keresett arra, hogy hozzanak néhány fekete ürmöt az erdőből. Láthatóan kezdtek kifogyni – azaz ténylegesen ki is fogytak – a gyógynövényből, és a nőnek azonnal valami bájitalt kellett készíteni a sárkányoknak. Ginny – mivel évekig szedte az anyjának ugyanezt a növényt – ugrott a lehetőségre, és hamarosan egy sarlóval és egy bőr erszénnyel felpakolva indult az erdőbe. Egyértelmű utasításokat kapott, hogy merre találhatja a gyógynövényt, és azzal a kéréssel, hogy annyit szedjen, amennyit csak el tud cipelni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Az Anne által leírt tisztást keresve Ginny egyre mélyebbre hatolt az erdőben. Elvileg kelet felé kellett mennie, amíg meg nem hallja a közeli patak csörgedezését, és aztán követni a hangot a tisztásig. Néhány perccel azt követően, hogy vitatkozni kezdett önmagával, nem tévedt-e el, végül meghallotta a hangot, amit keresett. Megkönnyebbülten fordult jobbra, és folytatta az útját a füle után, mígnem elérte a tisztást. Tele volt fekete ürömmel, és Ginny igyekezett a lehető legtöbbet begyűjteni belőle./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A patak hangja megnyugtatóan szólt, a zöld fű a lába alatt elég hívogatónak tűnt, és a lány eljátszott a gondolattal, hogy kicsit itt marad még; végtére is mondhatná, hogy elveszett. Aztán eszébe jutott, hogy a sárkányoknak szüksége van a bájitalukra, és azonnal elvetette a lustálkodás bármilyen fogalmát. Mielőtt ideje lett volna tovább korholni magát, hangos üvöltés zaja csapta meg a fülét, visszhangot verve az erdőben. Ginny rögvest felkapta a fejét. Nem volt nehéz beazonosítani a hang forrását; egy hatalmas sárkány repült a feje fölött a rezervátum felé tartva. Vagy legalábbis Ginny ezt remélte. Mivel úgy tűnt, egyenesen felette köröz, és minden egyes leírt kör után mind nagyobbnak és nagyobbnak látszott. emCsökkenne a magassága?/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ginny agyának racionális része azt sikította, hogy fusson, menjen a fák közé, ahol biztonságban lehet. De ahogy a sárkány egyre nőtt és egyre közeledett, majd végül nehézkesen landolt, hogy még a föld is beleremegett, Ginny azon kapta magát, hogy lábai nem engedelmeskednek. emEgy norvég tarajossárkány/em, tájékoztatta pánikba esett elméje, továbbra is képtelenül rá, hogy mozgásra bírja lábait. Nem mintha ezen a ponton bármi is segített volna; a sárkány már észrevette, és úgy tűnt, épp felméri őt. Oldalra billentette a fejét, és hatalmas, sárga szemével figyelmesen fürkészte a lányt. Ginny visszafojtotta a lélegzetét. Mit tegyen? Egyedül volt, egy erdőben, pusztán a pálcájával és egy sarlóval, hogy megvédje magát. Még ha el is érné a pálcáját – bár inkább nem tett semmilyen hirtelen mozdulatot –, mit tehetne, hogy megállítson egy sárkányt? Még ha ez itt nem is sietett felfalni őt, Ginny tudta, ez bármelyik pillanatban megváltozhat. Muszáj tennie valamit. Bármit!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ahogy a sárkány kicsit közelebb óvakodott, Ginny agyának egy hátsó zugában halk suttogás csendült fel. Már hallotta korábban, amikor sokkal kisebb volt, erre emlékezett. Az Abszol úton sétált és elveszett. Akaratlanul is a Zsebkoszközben találta magát, ahol egy csoport nem túl bizalomgerjesztő varázsló kiszúrta őt. Körbevették, vigyorogva nevettek egymásra, és Ginny egyszerűen csak meg akarta állítani őket./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Elkezdődött egy suttogás, ami mind hangosabb és hangosabb lett, mígnem az apja rátalált, és néhány jól megválasztott átkot szórt a varázslócsoportra. És hallotta még egyszer újra… néhány pillanattal azelőtt, hogy elájult volna a Titkok kamrájában, amikor először találkozott szemtől szembe Tom Denemmel. Mindkét alkalommal elhessegette az emléket; vagy betudta gyerekkori fantáziának, vagy félelem indukálta képzelgésnek, de most… A suttogás egyre erősödött, már több volt motyogásnál, szavakká állt össze. És nem olyan nyelven, amit ismert. A sárkány egyre csak közeledett, és a szavak is hangosabban szóltak. Volt bennük valami ritmus, valami, ami arra ösztönözte, hogy kimondja azokat. A sárkány újra megmozdult, és Ginny megadta magát a késztetésnek./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emCodail suan, mo chadra bhán/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emCodail sámh, a mhuirnín mhilis/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emLuigh go ciúin sa chliabhán/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emDún do shúil, a leabh dhílis/em */div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Saját hangjának hallatán majdnem abbahagyta; kristálytisztán szólt, és korához képest túl éretten, a szavak a torka mélyéről csendültek fel és szálltak a levegőbe, a magas hangok megnyugtatták és lassan elbűvölték a sárkányt. És abba is hagyta volna, ha a sárkány nem kezdett volna pislogni, mintha nehezére esne nyitva tartani a szemét./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emRéalta geala anocht ag luascadh ins an spéir/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emFuaim na coille agus ceol na hoíche/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emFág uait an olagán/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emNíl gá ar bith leis choíche/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A lány elképzelni sem tudta, mit énekelt – mert a ritmus, bármily lassú is volt, mégsem lehetett beszédnek mondani –, de a sárkányra látszólag hatással volt. A lény a földre ejtette a fejét, és a farka ütemre mozgott. Lábai megremegtek, ahogy kezdett álomba szenderedni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emCodail suan, mo chadra bhán/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emCodail sámh, a mhuirnín mhilis/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emLuigh go ciúin sa chliabhán/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emDún do shúil, a leabh dhílis/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emRéalta geala anocht ag luascadh ins an spéir/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emFuaim na coille agus ceol na hoíche/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"És egyszer csak hangos puffanással a földre zuhanva a sárkány elaludt. Ginny döbbenten nézett a szunyókáló alakra. Mi történt pontosan? Ő tette ezt? Megrázta a fejét, hogy kitisztítsa a gondolatait. Miért áll még mindig itt? Ahogy megfordult, hogy távozzon, egyenesen belesétált egy nőbe, aki közvetlenül mögötte állt. A nő világoskék ruhát viselt és sötétzöld köpenyt, barna haja volt és a legélénkebb szürke szeme, amit valaha látott. A két boszorkány egyike volt a Nővériségből. Elengedte azt, amit fogott – egy medált a nyakában –, és Ginnyre nézett./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Szervusz. – Úgy köszöntötte a lányt, mintha nem is egy hatalmas sárkány aludna néhány lépésnyire tőlük./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Szervusz – köszönt vissza Ginny rekedtes hangon, és közben megpróbálta felfogni, mi is történt. Az egyetlen értelmes gondolat, ami megfordult a fejében az volt, hogy emFogalmam sincs, mit csináltam/em./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Astrid vagyok – folytatta a nő. – És téged hogy hívnak, ifjú szirén?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emSzirén?,/em gondolta Ginny ijedten. Egy sellő képe villant be az elméjébe, miközben zavarodottan felmérte a nőt – Astridot./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Én Ginny vagyok – válaszolta. – És hogy érted azt, hogy szirén? – Astrid szeme elkerekedett a kérdésre./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– És ahogy látom, abszolút nem tud a tehetségéről. Ez még érdekesebb. – Mosolyogva nézett végig az alvó sárkányon. – Töprengtem, miért csináltad ezt; a sárkány sosem bántott volna egy suttogót… – Ginny szeme elkerekedett a megnevezésre, mire Astrid ismét felnevetett, inkább döbbenten, mint szórakozottan. – És erről a képességről sem tudsz./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Miféle képesség? Mégis, mi történt az imént? – Astrid vizsgálódó szemmel végigmérte őt; nem sokkal lehetett idősebb nála, ezt Ginny homályosan észlelte is, de ez semmit nem vett vissza a légiességéből. Egyből felfogta, miért kezelték a Nővériség tagjait királyi fenségként: annak tűntek./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tarts velem, és megpróbálom a lehető legjobban elmagyarázni. – Ginny beleegyezett, és összeszedte a félredobott táskáját. Egy ideig csendben sétáltak, mígnem Astrid megszólalt. – A suttogó olyan varázsló vagy boszorkány, akinek megvan a képessége az irányításra, és bizonyos mértékig, kiképzést követően, kommunikálni tud a legendás lényekkel. Láttam, hogy azok a sárkányok hogyan reagáltak rád ma reggel. Te nem vetted észre?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– De igen – felelte Ginny. – Csak nem tudtam… Nem gondoltam róla semmit./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ez a sárkány sem bántott volna téged, csupán kíváncsi volt. Valószínűleg ezelőtt még sosem találkozott suttogóval. – Ginnyt különös szégyenérzés fogta el a tette miatt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Rendben lesz? – kérdezte az idősebb nőt, aki egyszerűen felnevetett./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ó, csak néhány órára elaltattad őt; a választott dalból ítélve soha nem is akartál ártani neki – válaszolt Astrid./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– De hát nem én választottam a dalt – tiltakozott Ginny, mire Astrid megtorpant. Ez őrület volt, teljes, totális őrültség./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tessék?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Még a nyelvet sem én választottam! – magyarázta a vörös hajú lány. – Csak azt akartam, hogy megálljon. emMi lehet velem a baj?/em, gondolta, és pánik kezdett úrrá lenni rajta./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem tudtad, hogy mit énekeltél? – kérdezte Astrid döbbenten nézve a lányra./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem. A suttogás volt a fejemben. – Ginny összerezzent a saját magyarázatára, de Astrid szinte örömmámorban úszott./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Egy altatót énekeltél. Az egyik kedvencemet. Méghozzá ír nyelven. – Astrid újra elindult. A szirének olyan boszorkányok, akiknek megvan a hatalmuk arra, hogy dalukkal rákényszerítsék másokra az akaratukat. Minél erősebb a hallgató, annál jobban ellenállnak. Minél erősebb a szirén, annál jobban képes elbűvölni. És te valóban nagyon erősnek látszol. – Ginny tátott szájjal követte Astridot. Hogy mi ő? Bár ez megmagyarázná az erdei tisztáson mögöttük alvó sárkányt. Gondolataiban elmerülve követte Astridot, mielőtt észrevette, hogy a nő megállt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Miért álltunk meg? – kérdezte Ginny idegesen. Egy része biztos volt benne, hogy most már bármelyik pillanatban fel fog ébredni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Egy barátomat, Michaelát hívtam, azt, aki velem érkezett a rezervátumba. Erre tart, hogy megtaláljon minket – mondta./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Hívtad őt? Hogyan? – Nem látta, hogy a másik elővette volna a pálcáját. Astrid a nyakláncra mutatott, amit korábban a kezébe fogott./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Meg van bűvölve a medál – magyarázta. – Felmelegszik, ha beszélnem kell vele; a Nővériség minden tagja visel egyet, amikor a rend megbízásából van úton./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Mielőtt Ginny további kérdéseket tehetett volna fel, faágak recsegése figyelmeztette őket a második boszorkány érkezésére. A másik nő Astridnál kicsit alacsonyabb volt, és sötét bőrű; Ginny ijedten vette észre, hogy a nő szeme borostyán színű. Az is feltűnt, hogy mindketten nagyon szépek, olyan földöntúli módon. emÉs kicsit kísértetiesen/em, tette hozzá magában./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Hívtál, Astrid? – kérdezte barátságos hangon. Michaela nagyjából egyidős lehetett Astriddal, huszonötévesnél nem több, de sokkal nyitottabb és nyugodtabb. A borostyán szempár érdeklődve nézett végig Ginnyn. – Ő az a suttogó, akiről beszéltél? Akkor már elmondtad neki?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emHogy mit mondott el?/em, tűnődött Ginny. emHogy suttogó vagyok? Azt hittem, úgy tudja, hogy én már tisztában vagyok vele./em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Megpróbáltam, de akkor találtam rá, amikor épp elaltatott egy sárkányt – felelte jókedvűen Astrid. Michaela zavarodottnak látszott, miközben Ginny elfogódottan meredt a cipőjére. – A hangjával – tisztázta Astrid, mire a másik nő levegő után kapott./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tehát szirén is? – Ginny felnézett a földről, és látta, hogy Michaela továbbra is összezavarodottan nézi őt. – Ez… szokatlan. – Aztán Ginnyre mosolygott, igazi meleg mosollyal, ami könnyített kicsit Ginny hangulatán. – És mi a neved? – kérdezte./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ginny vagyok./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nos, Ginny, van egy ajánlatunk a számodra – jelentette ki Michaela. Ginny csak üres tekintettel nézett vissza rá./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudod, mi az a Nővériség? – kérdezte Astrid, mire Ginny bólintott. – Miután láttalak ma reggel, kapcsolatba léptem a vezetőnkkel, aki szeretne felajánlani neked egy helyet a soraink között. – Ginny szeme akkora lett, mint egy kistányér./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Egy mit? – Michaela felkacagott, Astrid pedig folytatta./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ha beleegyezel, egy évig novíciusként leszel megjelölve. Aztán ha beleegyezel, hogy csatlakozol hozzánk, megkapsz minden információt a rendünkről, és elvégzed a beavatási szertartást – sorolta Astrid. – Egy éved van rá, hogy meggondold magad, megszorítások nélkül. De ez egy életre szóró élmény és lehetőség, hogy megtanuld és kiaknázd a képességeidet az egyetlen olyan emberekkel a világon, akik tudnak segíteni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudom, hogy először nagyon megterhelőnek hangzik – szólt közbe Michaela. – De ez valóban egy életre szóló esély; ha a Nővériség soraiba lépsz, folytathatod a normális életedet, de lesz valaki, akihez fordulhatsz, ha úgy hozza a szükség. Még fiatal vagy és a tehetséged sem bontakozott ki. De fel fogsz nőni, és ezek a képességek olykor hajlamosak… nyomasztóvá válni. Szeme elfelhősödött, és Ginny eltűnődött, vajon mi lehet az ő képessége. – Fogadd el ezt olyasvalakitől, aki tudja./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ginny rákényszerítette az agyát, hogy néhány pillanatra lehiggadjon, és végig tudja gondolni, mi is történik. Hogy pár perce tényleg helyet kínáltak neki a Nővériségben, hogy segítenek fejleszteni azokat a képességeit, amikről nem is tudott. Őrültség volt igent mondani. És mégis, ha irányítani tudná a képességeit, képes lenne gondoskodni magáról. Soha többé nem tudnák használni őt. Nem érezné magát tehetetlennek. És megakadályozhatná, hogy mások az ő helyében találják magukat./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Megértjük, ha időre van szükséged. De tartsd észben, hogy alkonyatkor távozunk, és…/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Igen – mondta Ginny a két nőre nézve. Michaela elmosolyodott, Astrid viszont meglepettnek tűnt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Igen? Csak így?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Egyszer olyan helyzetbe kerültem, amikor nem tudtam megvédeni magam; ugyanazt éreztem, mint ma, de nem tudtam, mi volt az – magyarázta. – Aznap emberek élete került veszélybe, a sajátomat is beleértve. Talán, ha tudtam volna, mi történik, megelőzhettem volna. Meg akarom tanulni, hogyan tegyem. – Talán nem ez volt a legjobb magyarázat, amit egy alig tizenhárom éves lánytól vártak, de úgy tűnt, mindketten több mint elégségesnek gondolják. Astrid közelebb lépett hozzá./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Akkor több mint örömmel üdvözlünk közöttünk. – Mormogott valamit egy olyan nyelven, amit Ginny nem értett, és a jobb tenyere világoskéken felragyogott. – Ginny szeme elkerekedett. – Ne félj – mondta Astrid, és megérintette Ginny homlokát. emKönnyű azt mondani/em, gondolta a lány, és igyekezett nem végiggondolni, milyen gyorsan történnek az események. Egy erőhullám indult ki abból a pontból, amit Astrid megérintett és áradt végig az egész testén, egy furcsa melegség vette körül a bal lapockáját. Később, amikor megnézte a hátát a tükörben, egy fekete rúnatetoválást talált azon a ponton./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Kész – jelentette ki Michaela, amikor a melegség alábbhagyott. Ginny nem állíthatta, hogy kicsivel is másként érzi magát./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– És most? – kérdezte a két boszorkányt, akik mosolyogva néztek rá./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Most vársz. Egy éven belül eljövünk, hogy elvégezzük a szertartást és a beavatásod, ha úgy döntesz – mondta Astrid./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tehát jövő nyáron bekopogunk ajtótokon – tette hozzá nevetve Michaela./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Arra valószínűleg nem lesz szükség – közölte Ginny szintén elmosolyodva, és agyában máris kezdett körvonalazódni egy terv. – Szerintem itt leszek. – A két nő bólintott, és ismét útnak indultak a rezervátum felé. Ginny megkérte őket, hogy még ne mondják el a bátyjának, és ők biztosították róla, hogy nem teszik. Ginny tartott tőle, hogyan reagálna rá a családja, főleg az anyja, ha tudnák. Még megpróbálnák, hogy meggyőzik őt, gondolja meg magát, Ginny pedig ezt nem szerette volna. Immáron neki is megvolt a maga titka, és a legjobbat akarta kihozni belőle./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"––––––––––––––––––––––––/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Az ír szöveg egy altató, melyet itt meghallgathattok:/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"a href=" watch?v=2bBFQqY9lxQ" watch?v=2bBFQqY9lxQ/a/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj, aludj fehér báránykám/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj békésen, édes kincsem/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Feküdj csendben a bölcsőben/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Hunyd le a szemed bátor gyermekem/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A fénylő csillagok hintáznak csak az égen/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Az erdő hangja, az éjszaka zenéje/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Elcsitult már, nem neszez tovább/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Nincs is rá szükség./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj, aludj fehér báránykám/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj békésen, édes kincsem/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Feküdj csendben a bölcsőben/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Hunyd le a szemed bátor gyermekem/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A fénylő csillagok hintáznak csak az égen/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Az erdő hangja, az éjszaka zenéje/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ez pedig Brahms: Bölcsődala/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Édes álmot, jó éjt,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"amit kis szíved kért./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Amit vártál oly rég,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"nézd mi szép most az ég!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Csillagfény ragyog rád,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Sötét fák lombján át./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Gyere, szép virágszál,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"kicsi bölcsődbe már!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj békén, csöndesen,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"drága jó gyermekem!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ha majd elszáll az éj,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"kedves nótával kélj!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Holnap új mosoly vár,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"ahol víg lábod jár./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ott a fűszál szebben nő,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"nincs ott gond, búfelhő./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj jól, aludj hát,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Sok kis csillag néz rád!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ginny Weasley már a nyári szünet legelső hetében Románia felé tartott. Kimondottan örült, hogy anyja úgy ítélte meg, vizsgajegyei tökéletesen kielégítőek, és zöld utat adott rá, hogy Charlie-val tartson a sárkányrezervátumba, ahol a testvére dolgozott. Tisztában volt vele, neki kell majd elvégeznie az összes olyan feladatot, amiket a bátyja nem akar megcsinálni, de nem igazán érdekelte. Lesz ideje magára is, idő, hogy gondolkodjon./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Előző éve enyhén szólva érdekesre sikerült. Nem életveszélyes módon – Merlinnek hála –, de attól még érdekes volt. Végre sikerült kicsit kibújni a csigaházából és kapcsolatot kialakítani a vele egykorú lányokkal. Ez olyasmi volt, amit a naplóincidens előtt nehéznek talált. Hat fiútestvérrel nőtt fel, és miután magántanulóként otthon tanult, erre sosem készítették fel. Ám amint kilépett abból az árnyékból, amit egy tinédzser Sötét Nagyúr vetett rá, rájött, igenis képes barátságokat kötni, és igen, van közös benne és a vele egykorú lányokban./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Iskolai teljesítménye csodásan fejlődött, a Griffendél nyerte a házkupát és a Kviddicskupát, ő nem kapott egyetlen büntetőmunkát, még úgy sem, hogy a családjában az ikrek után őt tartották a legrafináltabbnak, Ron túl volt egy újabb életveszélyes tapasztalaton, de megmentették, és az ikrekkel együtt szobafogságot kapott. Fredre és George-ra azért szabtak ki büntetést, mert valamiféle varázstérképet adtak Adriannek, Ronra pedig azért, mert annyira megijesztette Mrs. Weasley-t. Tehát gyakorlatilag azzal, hogy ő külföldön tölti a vakációt, úgy kellett volna éreznie magát, hogy minden a legnagyszerűbb a világon./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ám mégsem állíthatta ezt, nem mintha nem érezte volna jól magát. Rendben volt, és továbbra is élvezte az itt töltött időt. Ettől függetlenül volt egy apró, icipici, valójában jelentéktelen ügy egy bizonyos hollóhajú fiúval, akit ismert. A srác egy évvel ezelőtt megmentette az életét, és emne, ne gondolj arra a sötét helyre, Ginny; Tom elment, elmúlt, és többé már nem tud arra használni, hogy árts másoknak/em –, idén pedig a bátyja életét, és nem az a Potter-iker tette, akitől a világ várta volna. Mert legnagyobb erőfeszítései ellenére, Harry Potter egy enigma maradt a számára./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Igaz, nem süllyedt annyira mélyre, hogy kémkedjen utána, de azért elég közel járt hozzá, mielőtt meggyőzte magát, hogy ő azért fölötte áll az efféle dolgoknak, és hogy Harry, azok után, hogy megmentette az életét, megérdemli a tiszteletét. Ahogy a magánéletét is megérdemelte, még akkor is, ha Ginnynek majd' kifúrta az oldalát a kíváncsiság./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Megpróbált magában listát készíteni azokról a dolgokról, amiket tudott Harryről, és azokról, amiket tudni akart róla, de nem merte megkérdezni. Ez utóbbi lista hihetetlenül hosszabbnak bizonyult az elsőnél, és Ginny legszívesebben a falba verte volna a fejét./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Mi mindent tudott: Harry volt az évfolyamelső – Hermione minden erőfeszítése ellenére. Nagyszerűen kviddicsezett. Megmentette az életét, elpusztított egy baziliszkuszt, és legyőzött egy Sötét Nagyurat, aztán hagyta, hogy a testvére arassa le a babérokat. Képes patrónus-bűbájt idézni, ami egy farkas alakját öltötte fel. Ideje nagy részét Piton professzorral és Neville-lel töltötte. És… és valójában ennyit tudott. Ó, meg azt, hogy hihetetlenül zöld szeme volt, embár ez lényegtelen/em, korholta magát./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Mi mindent nem tudott: hogy lehetett ilyen jó minden mágikusban, ha nem kapott olyan különleges kiképzést, mint amilyet a testvére. Hogy a bánatba sikerült megölnie a baziliszkuszt, miközben a testvére, a Fiú, Aki Túlélte, eszméletlenül hevert a földön? Miért nem mondta el senkinek, hogy ő tette? Ha ő győzte le a baziliszkuszt, vajon mi mást tehetett még, amiről senki nem tud? Azért is Adriant illette a dicsőség, amiért elsős korában megállította Voldemortot a Roxfortban; de vajon Harry volt az, aki valójában tette? És ha igen, lehet, hogy már eleve ő pusztította el a Sötét Nagyurat? Lehet, hogy Harry Potter az igazi Fiú, Aki Túlélte?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A kérdések vég nélkül özönlöttek, és Ginny szinte beleszédült. Nagyon remélte, hogy a Romániában töltendő idő segít majd kicsit kitisztítani a fejét. Ezzel az első gondolattal ébredt egy forró júniusi napon, és miközben lement az emeleti hálószobájából a konyhába, igyekezetében többször is majdnem lecsúszott a lépcsőn. Charlie néhány órán belül megérkezik, hogy magával vigye őt, és neki épp csak annyi ideje van, hogy megreggelizzen, felöltözzön és átkutassa a házat az elfeledett dolgok után. Pont ebben a sorrendben, mivel akart még egy kis időt gondolkodásra szánni, mielőtt használja a zsupszkulcsot Romániába./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Jó reggelt, anya! – köszönt az anyjának, miközben lehuppant egy székre és reggelit szedett a tányérjára. Ez olyasmi, amit hiányolni fog. Molly Weasley nagyszerű szakács volt. Édesanyján kívül egyedül Percy volt ébren, aki állásinterjúra készülődött a Mágiaügyi Minisztériumba. A végletekig ideges volt, és remegett a keze, miközben öntött magának – és az asztalra – egy kis teát./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– 'Reggelt, Percy! – A bátyja csak biccentett, miközben az anyja eltette a pálcáját és megölelte a lányát./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ó, Ginny, annyira fogsz hiányozni! – A lány a szemét forgatta anyja reakciójára./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Molly beleegyezhetett ugyan, mégis nehéz volt látnia, hogy egyetlen lánya első ízben hagyja el a házat a nyári szünet idejére. Amikor Ginny tétován emlékeztette anyját, hogy az év nagy részében amúgy sincs otthon, a nő bizonygatta, hogy az teljesen más, és hogy nem tudja elhinni, hogy az ő kicsikéje mennyire megnőtt. Ginny úgy vélte, anyja túlreagálja a dolgokat, bár nem tagadhatta, hogy neki is nagyon fog hiányozni az édesanyja. Valahogy a vakáció másmilyen érzéssel töltötte el, mint amikor iskolába járt, ám ezt semmi kincsért nem ismerte volna be. Merlin tudja, anyjának szükségtelen okokat találni, hogy megpróbálja megváltoztatni a lánya szándékait./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Te is hiányozni fogsz, anya, de csak egy hónapig leszek távol, a kviddicskupára már hazaérek, ahogy augusztus jó részét is itthon töltöm. – Weasley asszony bólintott, és rakott még egy kevés tojásrántottát a lánya tányérjára. Ginny nem hitte, hogy képes mindet megenni, de úgy döntött, egy szót sem szól róla./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudom, hogy észszerűtlen vagyok, de…/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– De fél, hogyan fog megbirkózni öt Weasley férfival a házban úgy, hogy egyetlen női társasága sem marad, aki segít megőrizni a józan eszét – szólalt meg Arthur Weasley a konyhába lépve, majd megcsókolta a feleségét./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Csak ne kergesd az őrületbe, amíg távol vagyok – figyelmeztette apját viccesen komoly hangon Ginny./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Arthur kellően megdorgáltnak tűnt, majd ő is leült, hogy sietően megreggelizzen; el akarta kísérni Percyt a Minisztériumba, és ideges fia rábírta őt egy órával korábbi indulásra. Mire a házban maradt többi három Weasley férfi letévedt az emeletről, Percynek és Arthurnak már indulniuk kellett./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Légy óvatos, és hallgass a bátyádra! – mondta Arthur az egyetlen lányának. – Írj gyakran és ne kerülj bajba! – Ginny legszívesebben rávágta volna, hogy „ahogy mindig, nem?", de úgy döntött, megkíméli apját egy pánikrohamtól. Miután bátyja és apja a kandallón keresztül távoztak, a lány felszaladt a hálószobájába, és öltözködés közben körülnézett, mi mindent felejthetett el. Meglehetősen apró bőröndje ellenére meggyőződése volt, hogy minden vele van, amire csak szüksége lehet. A nappaliból felcsendülő váratlan hang felkeltette a figyelmét. Megérkezett Charlie. Leszáguldott a lépcsőn, egyenesen a második legidősebb bátyja karjaiba./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Helló, Gin. – Charlie még testesebbnek tűnt, mióta legutóbb látta, és sikerült szert tennie egy új égési sérülésre is a jobb kezén, igaz, nem látszott túl komolynak, szóval, Ginny úgy vélte, hogy a mögötte álló sztori előbb vagy utóbb ki fog derülni. – Készen állsz az indulásra?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Már ezer éve! – jelentette ki a lány, képtelenül visszafogni a lelkesedését. Rámutatott a bőröndjére – amit Charlie úgy kapott fel, mintha egy tollpihe lenne –, és megkezdődtek a búcsúölelések. Néhány további anyai jótanáccsal és vicces testvéri jókívánsággal később Ginny még egyszer megígérte, hogy vigyáz magára és majd ír. Charlie elővett egy tollat a zsebéből és előrenyújtotta a húga felé./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Háromra! – mondta, és Ginny sietett megragadni azt. Kinézetre egy mugli toll volt, amiből kifogyott a tinta. – Egy, kettő… – A lány még egyszer a családjára mosolygott. – … három! – Ezzel eltűntek, Ginny érezte a húzást a köldöke mögül, és a világ forogni kezdett. Házuk eltűnt a szeme elől, és bármilyen nehéz volt elhinni, mire újból földet ért – oké a bátyján landolt, de akkor is –, már Romániában volt. Egy sűrű erdő egyik tisztására érkeztek. Ginny csodálkozva nézett körül, aztán mély levegőt vett; már látta, miért akar ilyen helyen élni a testvére./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ez fenyőillat? – kérdezte, a kezét nyújtva Charlie felé, aki mosolyogva húzta fel magát a földről./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Igazából fekete fenyő és cédrus – felelte a férfi. – Tetszik, hugi?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Imádom! – kiáltotta a lány. – Ilyen az egész terület?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– A szállás az erdőtől távolabb a tisztáson helyezkedik el, nagyjából húszpercnyire innen; egy kicsit sétálnunk kell. A sárkányok nem reagálnak jól a mágikus utazási formákra, így igyekszünk nem a közvetlen közelükben hoppanálni és dehoppanálni. – Ginny bólintott, a legkevésbé sem bánta, hogy sétálni kell; a Roxfort előtt két mérföldet gyalogolt a patakig, amit nyolcéves korában fedezett fel. És amióta a Roxfortba járt, rendszeresen járt le Hagrid kunyhójába teázni. De csakis teára – a süteményeknél meghúzta a vonalat./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Hát akkor mutasd az utat! – mondta, és a két testvér elindult, miközben Charlie a többi, rezervátumban dolgozó idomárról mesélt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ott van Paul, ő Edinburghból jött. Egy évvel idősebb nálam, és idén az ő húga is jelentkezett segíteni; veled egykorú és Marynek hívják. Kedves kölyök, néhány napja érkezett. Azt hiszem, hugrabugos. – Ginny bólintott. – Aztán ott van még Anna, Németországból, aki néhány évvel fiatalabb nálam… – Tovább sorolta, miközben Ginny a neveket próbálta memorizálni. Még két önkéntes jelentkezett kisegítőnek a rezervátumba; egy másik lány, Leonie Franciaországból és egy fiú, Edward, Dániából. Charlie még hat idomárról beszélt, mielőtt motyogva folytatta. – … és ott van még Vesper./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Vesper? – kérdezte Ginny és igyekezett nem vigyorogni. A bátyja elpirult, így egyből tudta, hogy megütötte a főnyereményt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Vesper Gilligan – mormogta Charlie. – Ír, és három évvel fiatalabb nálam. Hollóhátas volt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Rendben – mosolygott Ginny a bátyjára. – Akkor alig várom, hogy megismerkedjek mindenkivel – felelte, és vigyora végre kiült az arcára./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem állsz te véletlenül rokonsággal Freddel és George-dzsal? – érdeklődött Charlie fanyarul./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Csak távolról – válaszolt a lány, mialatt a táj körülöttük megváltozott. A fák lassan utat mutattak a hegyvonulat árnyékolta völgybe. A távolban megpillanthatta a menedéket alkotó épületeket; egy túlméretes pajtához hasonlót, és olyan típusú épületeket is, mint amik egy lovardai tréningközpontban láthatóak. Aztán még ott voltak a sárkányok is./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Sárkányok! – kiáltott, majd a kacagó testvérére nézett./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Mire számítottál? Tán baglyokra? – kérdezte Charlie szórakozottan. – Végtére is ez egy sárkányrezervátum./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudom, csak… emSárkányok!/em – ismételte, és rámutatott a távolban nyújtózkodó magyar mennydörgőre. – Charlie ismét felkacagott, és előrébb tolta a húgát./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Első pillantásra kicsit félelmetesek – ismerte el./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– És másodjára? – kérdezte Ginny kicsit zavartnak tűnve./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Sosem szűnnek meg azok lenni. Csak nem akartalak elijeszteni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Úgy kellene innen elrángatnod. És nem tudom, sikerülne-e. Imádom ezt a helyet! – jelentette ki, miközben észrevett egy feléjük közelítő nőt, hogy köszöntse őket. A kinézetre átlagos magasságú nőnek hosszú, fekete haja volt. Miközben a másik közeledett feléjük, Ginny azt is észrevette, hogy nagyon csinos. Tehát akkor ő Vesper./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Charlie! – üdvözölte őket a szóban forgó nő. Szikrázóan kék szeme volt, és széles mosolya. Ginny eldöntötte, hogy kedveli Vespert. – És bizonyára te vagy Ginny. – Kezet rázott a lánnyal, miközben Charlie-ra mosolygott. – A bátyád rengeteget mesélt rólad./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Remélem, csakis jó dolgokat – mondta Ginny mosolyogva./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Úgy viselkedett, mint egy kis ötéves, mialatt várta az érkezésed – ismerte el Vesper, mire Charlie tiltakozni kezdett./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Hééé! Ezt kikérem magamnak!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Mármint egy bájos ötéves, Weasley. – A Weasley fivér bólintott, és megindult előre Ginny bőröndjével, mialatt a két lány nevetgélve követte őt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Szerintem jól fogom itt érezni magam – jegyezte meg Ginny, kuncogásra késztetve Vespert./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A lány első napja nagyon egyszerűen zajlott: nagyrészt találkozásokkal és üdvözlésekkel, de magában foglalta a sárkányokat is, igaz csak távolról. Még Norbertát és emnem/em Norbertet is látta – azt a norvég tarajossárkányt, akit a bátyja majdnem három éve küldött ide. A jelentkezők mind ugyanabban a házban aludtak, Ginny pedig Mary Cambell-lel osztozott egy szobán, egy lánnyal, akivel a Roxfortban ugyan már találkoztak, de még sosem beszéltek egymással. Egy szőke, meglehetősen szégyenlős lány, ám nagyon kedves is, amint elkezdett feloldódni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Az első hét szinte eseménytelenül telt, kemény munkával, hisz a jelentkezők főként takarítottak, de több mint mókás volt. A rezervátumban töltött harmadik napján Ginny meglátogatta a kölyökneveldét, ahol három fiókát tartottak. Ginny nem szívesen adott igazat Hagridnak, de valóban aranyosak voltak… És úgy tűnt, neki kivételes tehetsége van hozzájuk. Sosem közelített meg egyetlen idősebb sárkányt sem, de a fiatalok nagyon furcsán viselkedtek a társaságában, ám ezt még a bátyjával sem osztotta meg./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Napi beosztása elég egyszerűen alakult: reggel nyolckor ébresztő, reggeli, segíteni, ahol csak tud, ebédszünet, munka, vacsora, alvás, és ez ismétlődött. Pont ezért tartott annyi ideig felfogni, mit mond neki Mary, amikor hajnalhasadtakor felébresztette őt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Mi van? – nézett az éjjeliszekrényére. – Mary, még csak fél hét! Amennyit tegnap takarítottunk, most szükségem van az alvásra! – Ám szobatársa túl izgatott volt, hogy figyeljen a panaszkodására./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Gyere velem! Nem fogod elhinni, mi történik! – Ginny azonnal felcsigázva kimászott az ágyából, felkapta a pálcáját – sosem árt felkészültnek lenni –, és a szobából kilépve követte újdonsült barátját. Lementek a ház aprócska nappalijába, ahol Leonie és Edward várakoztak. Mindketten az ablaknál álltak és kifelé bámultak. Leonie hatodéves volt, barna hajú, Lyonból érkezett. A Beauxbatons-ban tanult, és egész barátságos volt, még ha kissé bohókás is. Ginnyt kicsit Luna Lovegoodra emlékeztette, ez pedig elég volt ahhoz, hogy szinte azonnal összebarátkozzon vele. Edward egy tizenöt éves szőke srác, aki szintén a Beauxbatons-ban tanult; meglehetősen jóképű, olyan laza stílusú, és kedvelte a két évvel fiatalabb vörös hajú lányt. Nos, legalábbis Mary szerint./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem fogjátok elhinni, mi történik! Felébredtem, hogy igyak egy keveset, és lám! – kezdte Leonie, kimutatva az ablakon. – Ott vannak! – Ginny megfordult, hogy Maryre nézzen, aki egyszerűen az ablak felé tolta őt. Ginny közelebb lépett és kitekintett; a bátyja és Paul – Mary bátyja – álltak odakint, és két sötétzöld köpenyes alakkal beszélgettek./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Kik azok? – kérdezte a vörös hajú lány./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tavaly is voltak itt – válaszolt Edward. Ő másodjára volt itt a rezervátumban, és egy nap idomárként akart dolgozni. – Nos, nem szükségszerűen ők ketten – módosított, amikor Ginny olyan pillantás vetett rá, ami tisztán jelezte, teljes választ akar. – A Nővériségtől jöttek – magyarázta, mire Ginny levegő után kapott./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Mármint strongemA/em/strong Nővériségtől? – Edward bólintott, mire Ginny még közelebb lépett az ablakhoz. Nem láthatta az idegenek arcát, de abban biztos volt benne, hogy nők. Végtére is okkal nevezték őket Nővériségnek. De igaz lehet? Persze, hallotta a történeteket, de kicsit nehéznek tűnt elhinni, hogy ők tényleg a boszorkányokból álló titokzatos rend tagjai./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Mit keresnek itt? – kérdezte Mary Ginny baljáról./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Természetesen a sárkányok miatt jöttek – felelt Leonie. – Elvileg a legendás lények iránt érdeklődnek, nem? – Ginny egyetértően bólintott, miközben a két nőt tanulmányozta. Sosem gondolta, hogy ilyen közelről láthat egy boszorkányt, aki a Nővériséghez tartozott. Ők a mágia nagyon titokzatos rendje voltak; sokak szerint egykor maga Morgana Le Fay vezette őket, de már rég előtte is léteztek. A Nővériség tagjait elvileg olyan boszorkányok alkották, akik különleges képeségekkel rendelkeztek a mágia ritka területein. Senki nem tudta, hogy válik valaki taggá, csak annyit, hogy létezik valami szertartás, és hogy a legnagyobb kitüntetések egyike, amit boszorkány csak kaphat./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Számukat tekintve lehet, hogy csak egy aprócska rend voltak, de könnyedén a világ egyik legbefolyásosabb – ha nem strongemA/em/strong legbefolyásosabb – rendje. Már tagként is úgy kezelték őket a varázsvilágban, mintha királynők lennének, de valóban voltak királyi származásúak a soraik között. Egy igazi, élő hercegnő: Norvég Evelyn. A varázsvilág királyi családjai már nem uralkodtak, már évszázadok óta nem; réges-rég úgy döntöttek, hogy a titoktartás nevében a varázslók és boszorkányok lemondanak az uralkodásról, ám az uralkodóházak trónörökösei továbbra is megtartották a címeiket./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Legutóbb sokáig maradtak? – kérdezte Ginny, aki próbált fókuszálni a körötte zajló beszélgetésre./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Csak egy napot – válaszolt Edward. – Minden évben eljönnek. Bár most kicsit korán érkeztek. – A két újonnan érkezőt bekísérték a rezervátum főépületébe, és Ginny visszalépett az ablaktól./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Szerintetek fogunk találkozni velük? – kérdezte a többi kamasztól./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nos, tavaly láttuk őket; együtt ettek velünk meg minden – magyarázta Edward. – De nem sokat beszéltek, azt is főként maguk között. Nem mintha tudnám, mit mondanék, ha megszólítanának./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Miért nem? – kérdezte Mary. – Ijesztőek?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem ők maguk kifejezetten ijesztőek – mondta a fiú, és a másik három lány itta minden szavát. – A szemük az. Megkérdeztem Anne-t, akit elmondta, hogy a Nővériség minden tagjának, akit csak látott, ilyen a szeme./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Milyen? – kérdezte Leonie./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– A színük. Nagyon intenzív, szinte mágikus. Néhány ember szerint az is. Mármint mágikus. A szemükön keresztül látod a varázserejüket. – Ginny bólintott, és átnézett az épületre, ahol eltűnt a két alak./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Hát, hamarosan meglátjuk. Nos, én megyek öltözni; semmi értelme visszaaludni már. – Visszament a szobájába Maryvel, és arról beszélgettek, mi történt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudod, kisebb koromban álmodtam róla, hogy a Nővériség tagja leszek – vallotta be a szőke lány. – Butaság, de…/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem butaság – biztosította őt Ginny végigsimítva a lány haján. – Azzal a rengeteg történettel, amit hallani lehet róluk, teljesen normális. – Mary hálásan elmosolyodott. Fél órával később felöltözve indultak reggelizni. Charlie meglepődve indult feléjük, tíz másodpercenként hátranézve a válla fölött. Úgy tűnt, bármelyik pillanatban azt várja, hogy a Nővériség boszorkányai lépnek be az étkezőbe./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Korán fenn vagytok – jegyezte meg./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ezt teszi az emberrel, ha titokzatos boszorkányok érkeznek kora reggel – közölte Ginny./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudtok róluk? – kérdezte összezavarodva Charlie./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Leonie látta őket hajnalban, amikor felkelt inni – magyarázta Ginny. – Szóval hamarosan számítsunk a megjelenésükre?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem igazán; korán érkeztek, mert ideúton volt valami küldetésük, és tegnap éjjel nem aludtak. – Ginny ezután láthatóan felragyogott. Gyorsan megreggelizett, és szaladt a fiókaneveldébe; aznap nem kellett volna ott dolgoznia, de mindig megpróbált megállni és figyelni a kis sárkányokat./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Abból, amit Charlie elmondott, párzási szezon volt, szóval valamikor a jövő héten várhatóan hím sárkányok fognak repkedni felettük. De pillanatnyilag a neveldében levő három sárkány voltak a rezervátum öröme és büszkeségei: egy Berta nevű antipoduszi opálszemű sárkány, egy Nox nevű hebridai feketesárkány és a Lance nevű román hosszúszarvú sárkány. És igen, Charlie figyelmeztette őt, hogy a sárkányok még fiatalon is rendkívül veszélyesek. És még egy igen, tudta, hogy valószínűleg a tűzzel játszik azzal, hogy közeledni próbál hozzájuk. Ám a legelső alkalom után, amikor a közelükbe ment, Ginny észrevette, hogy van egy képessége a sárkányokkal./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"És mint mindig, amint közelebb lépett, úgy közeledtek felé a sárkányok is; Lance, hármójuk közül a legfiatalabb, kiugrott a kör alakú karámból, ahol tartották őket, egyenesen a lány karjaiba. Ginny halkan kuncogott, és kedveskedve megvakarta a kis sárkányt az álla alatt, miközben felállt és visszavitte őt a másik két sárkánybébihez./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Egyre nehezebb vagy – jelentette ki, ahogy letette őt a földre, hogy üdvözölje a két várakozó sárkányt. – Még néhány hét, és már nem tudlak cipelni. – Megsimogatta a sárkányokat és néhány percig játszott velük, tudván, nincs sok ideje, mielőtt megkezdődik a reggeli műszak. – Ma igazán furcsa dolog történt… – Azzal mesélni kezdett a sárkányoknak a két boszorkány érkezéséről. A sárkányok figyelmesen hallgatták őt. Alighogy befejezte a monológját, Ginny meghallotta Brigitte – az egyik idomár – hangját, ahogy Paullal beszélget odakint a nevelde előtt. Elköszönt a sárkányoktól, játékosan csitítva őket, miközben kiosont a hátsó ajtón. Mosolyogva indult az aznapra kijelölt munkája felé, és fogalma sem volt róla, hogy valaki figyelte őt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Négy órával és a pajták alapos kitakarításával később esélyt kapott rá, hogy elszökjön egy újabb kör seprés elől, amikor Anne, a rezervátum orvosa, jelentkezőket keresett arra, hogy hozzanak néhány fekete ürmöt az erdőből. Láthatóan kezdtek kifogyni – azaz ténylegesen ki is fogytak – a gyógynövényből, és a nőnek azonnal valami bájitalt kellett készíteni a sárkányoknak. Ginny – mivel évekig szedte az anyjának ugyanezt a növényt – ugrott a lehetőségre, és hamarosan egy sarlóval és egy bőr erszénnyel felpakolva indult az erdőbe. Egyértelmű utasításokat kapott, hogy merre találhatja a gyógynövényt, és azzal a kéréssel, hogy annyit szedjen, amennyit csak el tud cipelni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Az Anne által leírt tisztást keresve Ginny egyre mélyebbre hatolt az erdőben. Elvileg kelet felé kellett mennie, amíg meg nem hallja a közeli patak csörgedezését, és aztán követni a hangot a tisztásig. Néhány perccel azt követően, hogy vitatkozni kezdett önmagával, nem tévedt-e el, végül meghallotta a hangot, amit keresett. Megkönnyebbülten fordult jobbra, és folytatta az útját a füle után, mígnem elérte a tisztást. Tele volt fekete ürömmel, és Ginny igyekezett a lehető legtöbbet begyűjteni belőle./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A patak hangja megnyugtatóan szólt, a zöld fű a lába alatt elég hívogatónak tűnt, és a lány eljátszott a gondolattal, hogy kicsit itt marad még; végtére is mondhatná, hogy elveszett. Aztán eszébe jutott, hogy a sárkányoknak szüksége van a bájitalukra, és azonnal elvetette a lustálkodás bármilyen fogalmát. Mielőtt ideje lett volna tovább korholni magát, hangos üvöltés zaja csapta meg a fülét, visszhangot verve az erdőben. Ginny rögvest felkapta a fejét. Nem volt nehéz beazonosítani a hang forrását; egy hatalmas sárkány repült a feje fölött a rezervátum felé tartva. Vagy legalábbis Ginny ezt remélte. Mivel úgy tűnt, egyenesen felette köröz, és minden egyes leírt kör után mind nagyobbnak és nagyobbnak látszott. emCsökkenne a magassága?/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ginny agyának racionális része azt sikította, hogy fusson, menjen a fák közé, ahol biztonságban lehet. De ahogy a sárkány egyre nőtt és egyre közeledett, majd végül nehézkesen landolt, hogy még a föld is beleremegett, Ginny azon kapta magát, hogy lábai nem engedelmeskednek. emEgy norvég tarajossárkány/em, tájékoztatta pánikba esett elméje, továbbra is képtelenül rá, hogy mozgásra bírja lábait. Nem mintha ezen a ponton bármi is segített volna; a sárkány már észrevette, és úgy tűnt, épp felméri őt. Oldalra billentette a fejét, és hatalmas, sárga szemével figyelmesen fürkészte a lányt. Ginny visszafojtotta a lélegzetét. Mit tegyen? Egyedül volt, egy erdőben, pusztán a pálcájával és egy sarlóval, hogy megvédje magát. Még ha el is érné a pálcáját – bár inkább nem tett semmilyen hirtelen mozdulatot –, mit tehetne, hogy megállítson egy sárkányt? Még ha ez itt nem is sietett felfalni őt, Ginny tudta, ez bármelyik pillanatban megváltozhat. Muszáj tennie valamit. Bármit!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ahogy a sárkány kicsit közelebb óvakodott, Ginny agyának egy hátsó zugában halk suttogás csendült fel. Már hallotta korábban, amikor sokkal kisebb volt, erre emlékezett. Az Abszol úton sétált és elveszett. Akaratlanul is a Zsebkoszközben találta magát, ahol egy csoport nem túl bizalomgerjesztő varázsló kiszúrta őt. Körbevették, vigyorogva nevettek egymásra, és Ginny egyszerűen csak meg akarta állítani őket./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Elkezdődött egy suttogás, ami mind hangosabb és hangosabb lett, mígnem az apja rátalált, és néhány jól megválasztott átkot szórt a varázslócsoportra. És hallotta még egyszer újra… néhány pillanattal azelőtt, hogy elájult volna a Titkok kamrájában, amikor először találkozott szemtől szembe Tom Denemmel. Mindkét alkalommal elhessegette az emléket; vagy betudta gyerekkori fantáziának, vagy félelem indukálta képzelgésnek, de most… A suttogás egyre erősödött, már több volt motyogásnál, szavakká állt össze. És nem olyan nyelven, amit ismert. A sárkány egyre csak közeledett, és a szavak is hangosabban szóltak. Volt bennük valami ritmus, valami, ami arra ösztönözte, hogy kimondja azokat. A sárkány újra megmozdult, és Ginny megadta magát a késztetésnek./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emCodail suan, mo chadra bhán/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emCodail sámh, a mhuirnín mhilis/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emLuigh go ciúin sa chliabhán/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emDún do shúil, a leabh dhílis/em */div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Saját hangjának hallatán majdnem abbahagyta; kristálytisztán szólt, és korához képest túl éretten, a szavak a torka mélyéről csendültek fel és szálltak a levegőbe, a magas hangok megnyugtatták és lassan elbűvölték a sárkányt. És abba is hagyta volna, ha a sárkány nem kezdett volna pislogni, mintha nehezére esne nyitva tartani a szemét./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emRéalta geala anocht ag luascadh ins an spéir/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emFuaim na coille agus ceol na hoíche/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emFág uait an olagán/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emNíl gá ar bith leis choíche/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A lány elképzelni sem tudta, mit énekelt – mert a ritmus, bármily lassú is volt, mégsem lehetett beszédnek mondani –, de a sárkányra látszólag hatással volt. A lény a földre ejtette a fejét, és a farka ütemre mozgott. Lábai megremegtek, ahogy kezdett álomba szenderedni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emCodail suan, mo chadra bhán/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emCodail sámh, a mhuirnín mhilis/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emLuigh go ciúin sa chliabhán/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emDún do shúil, a leabh dhílis/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emRéalta geala anocht ag luascadh ins an spéir/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emFuaim na coille agus ceol na hoíche/em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"És egyszer csak hangos puffanással a földre zuhanva a sárkány elaludt. Ginny döbbenten nézett a szunyókáló alakra. Mi történt pontosan? Ő tette ezt? Megrázta a fejét, hogy kitisztítsa a gondolatait. Miért áll még mindig itt? Ahogy megfordult, hogy távozzon, egyenesen belesétált egy nőbe, aki közvetlenül mögötte állt. A nő világoskék ruhát viselt és sötétzöld köpenyt, barna haja volt és a legélénkebb szürke szeme, amit valaha látott. A két boszorkány egyike volt a Nővériségből. Elengedte azt, amit fogott – egy medált a nyakában –, és Ginnyre nézett./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Szervusz. – Úgy köszöntötte a lányt, mintha nem is egy hatalmas sárkány aludna néhány lépésnyire tőlük./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Szervusz – köszönt vissza Ginny rekedtes hangon, és közben megpróbálta felfogni, mi is történt. Az egyetlen értelmes gondolat, ami megfordult a fejében az volt, hogy emFogalmam sincs, mit csináltam/em./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Astrid vagyok – folytatta a nő. – És téged hogy hívnak, ifjú szirén?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emSzirén?,/em gondolta Ginny ijedten. Egy sellő képe villant be az elméjébe, miközben zavarodottan felmérte a nőt – Astridot./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Én Ginny vagyok – válaszolta. – És hogy érted azt, hogy szirén? – Astrid szeme elkerekedett a kérdésre./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– És ahogy látom, abszolút nem tud a tehetségéről. Ez még érdekesebb. – Mosolyogva nézett végig az alvó sárkányon. – Töprengtem, miért csináltad ezt; a sárkány sosem bántott volna egy suttogót… – Ginny szeme elkerekedett a megnevezésre, mire Astrid ismét felnevetett, inkább döbbenten, mint szórakozottan. – És erről a képességről sem tudsz./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Miféle képesség? Mégis, mi történt az imént? – Astrid vizsgálódó szemmel végigmérte őt; nem sokkal lehetett idősebb nála, ezt Ginny homályosan észlelte is, de ez semmit nem vett vissza a légiességéből. Egyből felfogta, miért kezelték a Nővériség tagjait királyi fenségként: annak tűntek./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tarts velem, és megpróbálom a lehető legjobban elmagyarázni. – Ginny beleegyezett, és összeszedte a félredobott táskáját. Egy ideig csendben sétáltak, mígnem Astrid megszólalt. – A suttogó olyan varázsló vagy boszorkány, akinek megvan a képessége az irányításra, és bizonyos mértékig, kiképzést követően, kommunikálni tud a legendás lényekkel. Láttam, hogy azok a sárkányok hogyan reagáltak rád ma reggel. Te nem vetted észre?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– De igen – felelte Ginny. – Csak nem tudtam… Nem gondoltam róla semmit./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ez a sárkány sem bántott volna téged, csupán kíváncsi volt. Valószínűleg ezelőtt még sosem találkozott suttogóval. – Ginnyt különös szégyenérzés fogta el a tette miatt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Rendben lesz? – kérdezte az idősebb nőt, aki egyszerűen felnevetett./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ó, csak néhány órára elaltattad őt; a választott dalból ítélve soha nem is akartál ártani neki – válaszolt Astrid./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– De hát nem én választottam a dalt – tiltakozott Ginny, mire Astrid megtorpant. Ez őrület volt, teljes, totális őrültség./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tessék?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Még a nyelvet sem én választottam! – magyarázta a vörös hajú lány. – Csak azt akartam, hogy megálljon. emMi lehet velem a baj?/em, gondolta, és pánik kezdett úrrá lenni rajta./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem tudtad, hogy mit énekeltél? – kérdezte Astrid döbbenten nézve a lányra./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nem. A suttogás volt a fejemben. – Ginny összerezzent a saját magyarázatára, de Astrid szinte örömmámorban úszott./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Egy altatót énekeltél. Az egyik kedvencemet. Méghozzá ír nyelven. – Astrid újra elindult. A szirének olyan boszorkányok, akiknek megvan a hatalmuk arra, hogy dalukkal rákényszerítsék másokra az akaratukat. Minél erősebb a hallgató, annál jobban ellenállnak. Minél erősebb a szirén, annál jobban képes elbűvölni. És te valóban nagyon erősnek látszol. – Ginny tátott szájjal követte Astridot. Hogy mi ő? Bár ez megmagyarázná az erdei tisztáson mögöttük alvó sárkányt. Gondolataiban elmerülve követte Astridot, mielőtt észrevette, hogy a nő megállt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Miért álltunk meg? – kérdezte Ginny idegesen. Egy része biztos volt benne, hogy most már bármelyik pillanatban fel fog ébredni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Egy barátomat, Michaelát hívtam, azt, aki velem érkezett a rezervátumba. Erre tart, hogy megtaláljon minket – mondta./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Hívtad őt? Hogyan? – Nem látta, hogy a másik elővette volna a pálcáját. Astrid a nyakláncra mutatott, amit korábban a kezébe fogott./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Meg van bűvölve a medál – magyarázta. – Felmelegszik, ha beszélnem kell vele; a Nővériség minden tagja visel egyet, amikor a rend megbízásából van úton./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Mielőtt Ginny további kérdéseket tehetett volna fel, faágak recsegése figyelmeztette őket a második boszorkány érkezésére. A másik nő Astridnál kicsit alacsonyabb volt, és sötét bőrű; Ginny ijedten vette észre, hogy a nő szeme borostyán színű. Az is feltűnt, hogy mindketten nagyon szépek, olyan földöntúli módon. emÉs kicsit kísértetiesen/em, tette hozzá magában./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Hívtál, Astrid? – kérdezte barátságos hangon. Michaela nagyjából egyidős lehetett Astriddal, huszonötévesnél nem több, de sokkal nyitottabb és nyugodtabb. A borostyán szempár érdeklődve nézett végig Ginnyn. – Ő az a suttogó, akiről beszéltél? Akkor már elmondtad neki?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"emHogy mit mondott el?/em, tűnődött Ginny. emHogy suttogó vagyok? Azt hittem, úgy tudja, hogy én már tisztában vagyok vele./em/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Megpróbáltam, de akkor találtam rá, amikor épp elaltatott egy sárkányt – felelte jókedvűen Astrid. Michaela zavarodottnak látszott, miközben Ginny elfogódottan meredt a cipőjére. – A hangjával – tisztázta Astrid, mire a másik nő levegő után kapott./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tehát szirén is? – Ginny felnézett a földről, és látta, hogy Michaela továbbra is összezavarodottan nézi őt. – Ez… szokatlan. – Aztán Ginnyre mosolygott, igazi meleg mosollyal, ami könnyített kicsit Ginny hangulatán. – És mi a neved? – kérdezte./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ginny vagyok./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Nos, Ginny, van egy ajánlatunk a számodra – jelentette ki Michaela. Ginny csak üres tekintettel nézett vissza rá./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudod, mi az a Nővériség? – kérdezte Astrid, mire Ginny bólintott. – Miután láttalak ma reggel, kapcsolatba léptem a vezetőnkkel, aki szeretne felajánlani neked egy helyet a soraink között. – Ginny szeme akkora lett, mint egy kistányér./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Egy mit? – Michaela felkacagott, Astrid pedig folytatta./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Ha beleegyezel, egy évig novíciusként leszel megjelölve. Aztán ha beleegyezel, hogy csatlakozol hozzánk, megkapsz minden információt a rendünkről, és elvégzed a beavatási szertartást – sorolta Astrid. – Egy éved van rá, hogy meggondold magad, megszorítások nélkül. De ez egy életre szóró élmény és lehetőség, hogy megtanuld és kiaknázd a képességeidet az egyetlen olyan emberekkel a világon, akik tudnak segíteni./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tudom, hogy először nagyon megterhelőnek hangzik – szólt közbe Michaela. – De ez valóban egy életre szóló esély; ha a Nővériség soraiba lépsz, folytathatod a normális életedet, de lesz valaki, akihez fordulhatsz, ha úgy hozza a szükség. Még fiatal vagy és a tehetséged sem bontakozott ki. De fel fogsz nőni, és ezek a képességek olykor hajlamosak… nyomasztóvá válni. Szeme elfelhősödött, és Ginny eltűnődött, vajon mi lehet az ő képessége. – Fogadd el ezt olyasvalakitől, aki tudja./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ginny rákényszerítette az agyát, hogy néhány pillanatra lehiggadjon, és végig tudja gondolni, mi is történik. Hogy pár perce tényleg helyet kínáltak neki a Nővériségben, hogy segítenek fejleszteni azokat a képességeit, amikről nem is tudott. Őrültség volt igent mondani. És mégis, ha irányítani tudná a képességeit, képes lenne gondoskodni magáról. Soha többé nem tudnák használni őt. Nem érezné magát tehetetlennek. És megakadályozhatná, hogy mások az ő helyében találják magukat./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Megértjük, ha időre van szükséged. De tartsd észben, hogy alkonyatkor távozunk, és…/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Igen – mondta Ginny a két nőre nézve. Michaela elmosolyodott, Astrid viszont meglepettnek tűnt./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Igen? Csak így?/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Egyszer olyan helyzetbe kerültem, amikor nem tudtam megvédeni magam; ugyanazt éreztem, mint ma, de nem tudtam, mi volt az – magyarázta. – Aznap emberek élete került veszélybe, a sajátomat is beleértve. Talán, ha tudtam volna, mi történik, megelőzhettem volna. Meg akarom tanulni, hogyan tegyem. – Talán nem ez volt a legjobb magyarázat, amit egy alig tizenhárom éves lánytól vártak, de úgy tűnt, mindketten több mint elégségesnek gondolják. Astrid közelebb lépett hozzá./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Akkor több mint örömmel üdvözlünk közöttünk. – Mormogott valamit egy olyan nyelven, amit Ginny nem értett, és a jobb tenyere világoskéken felragyogott. – Ginny szeme elkerekedett. – Ne félj – mondta Astrid, és megérintette Ginny homlokát. emKönnyű azt mondani/em, gondolta a lány, és igyekezett nem végiggondolni, milyen gyorsan történnek az események. Egy erőhullám indult ki abból a pontból, amit Astrid megérintett és áradt végig az egész testén, egy furcsa melegség vette körül a bal lapockáját. Később, amikor megnézte a hátát a tükörben, egy fekete rúnatetoválást talált azon a ponton./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Kész – jelentette ki Michaela, amikor a melegség alábbhagyott. Ginny nem állíthatta, hogy kicsivel is másként érzi magát./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– És most? – kérdezte a két boszorkányt, akik mosolyogva néztek rá./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Most vársz. Egy éven belül eljövünk, hogy elvégezzük a szertartást és a beavatásod, ha úgy döntesz – mondta Astrid./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Tehát jövő nyáron bekopogunk ajtótokon – tette hozzá nevetve Michaela./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"– Arra valószínűleg nem lesz szükség – közölte Ginny szintén elmosolyodva, és agyában máris kezdett körvonalazódni egy terv. – Szerintem itt leszek. – A két nő bólintott, és ismét útnak indultak a rezervátum felé. Ginny megkérte őket, hogy még ne mondják el a bátyjának, és ők biztosították róla, hogy nem teszik. Ginny tartott tőle, hogyan reagálna rá a családja, főleg az anyja, ha tudnák. Még megpróbálnák, hogy meggyőzik őt, gondolja meg magát, Ginny pedig ezt nem szerette volna. Immáron neki is megvolt a maga titka, és a legjobbat akarta kihozni belőle./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"––––––––––––––––––––––––/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Az ír szöveg egy altató, melyet itt meghallgathattok:/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"a href=" watch?v=2bBFQqY9lxQ" watch?v=2bBFQqY9lxQ/a/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj, aludj fehér báránykám/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj békésen, édes kincsem/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Feküdj csendben a bölcsőben/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Hunyd le a szemed bátor gyermekem/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A fénylő csillagok hintáznak csak az égen/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Az erdő hangja, az éjszaka zenéje/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Elcsitult már, nem neszez tovább/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Nincs is rá szükség./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj, aludj fehér báránykám/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj békésen, édes kincsem/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Feküdj csendben a bölcsőben/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Hunyd le a szemed bátor gyermekem/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"A fénylő csillagok hintáznak csak az égen/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Az erdő hangja, az éjszaka zenéje/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ez pedig Brahms: Bölcsődala/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Édes álmot, jó éjt,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"amit kis szíved kért./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Amit vártál oly rég,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"nézd mi szép most az ég!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Csillagfény ragyog rád,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Sötét fák lombján át./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Gyere, szép virágszál,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"kicsi bölcsődbe már!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj békén, csöndesen,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"drága jó gyermekem!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ha majd elszáll az éj,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"kedves nótával kélj!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Holnap új mosoly vár,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"ahol víg lábod jár./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Ott a fűszál szebben nő,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"nincs ott gond, búfelhő./div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Aludj jól, aludj hát,/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;"Sok kis csillag néz rád!/div
div style="text-align: justify; padding-left: 40px;" /div