„Secrets, lies are etched across your eyes

You've a cold cold heart

It's a cruel cruel world

Turn in your tricks destroyed by the twist of an ice cold heart

It's a cruel cruel world"

Loki nem szerette a bájcsevejt. Akármennyire is híres volt arról, hogy milyen könnyedén tudja egymás után szőni a szavakat és elvarázsolni vele az embereket, kirázta a hideg attól, ha valaki a jóléte felől kérdezősködik, az érdeklődés teljes hiányában. Éppen ezért a palotában felvette azt a szokást, hogy lerendezi a dolgot egy pár szavas válasszal, aztán ha úgy tartja kedve, témát vált; ha amúgy, akkor egyszerűen csak elsétál. Igaz, Asgardban nem sok ember volt, aki Loki hogyléte felől érdeklődött volna, hiszen a herceg nem ápolt szorosabb kapcsolatot senkivel sem a királynén kívül.

Éppen ezért érte őt váratlanul, amikor egyszer csak Tony Stark bejelentés nélkül a lakrészébe rontott, és levágta magát a nappali foteljába.

- Kérlek, helyezd magad kényelembe, ne zavartasd magad – szólt gúnyosan Loki.

- Hellóka. Mi újság a Lokster-lakban? – nézett körbe a szobában Tony. – Úgy látom, sikerült belakni a helyet.

'És itt is van az a bizonyos szócséplés', gondolta Loki. 'Azt hinné az ember, hogy a hercegi címvesztés által a felesleges köröktől is megszabadult, de hiába, ez csak az emberiséggel együtt irtható ki a világból.'

- Mit akarsz?

- Oh. Tetszik a lényegre törő stílusod. Egyáltalán nem hagysz helyet az időhúzásnak.

- Azt tennéd? – Loki belátta, hogy ezután már nem lesz képes nyugalomban olvasni tovább, ezért becsukta a könyvet, és várakozás teljes arccal nézett a midgardira.

Tony félrehúzott szájjal meredt a szoba sarka felé, és úgy tűnt, mintha csak félig lenne Loki szobájában, gondolatban teljesen máshol jár. Ha a varázsló nem tudná, hogy Midgard egyik legjelesebb harcosával és tudósával van dolga, még azt hihetné, hogy a halandó fél valamitől. Tony nagy lélegzetet vett, és kissé előrehajolt a karosszékében.

- Nem vagyok rá büszke, hogy ezt kell mondanom, de nagy bajban vagyunk. Én és a Bosszúállók, és mindenki, aki jelenleg a földtekén tartózkodik.

- Oh – húzta félmosolyra a száját az asgardi. – Szóval segítséget jöttél kérni.

- Nem segítséget, csak… Végtére is már a csapat tagja vagy, szóval ugyanannyi beleszólásod van a dolgokba, mint nekem. Nem, inkább tanácsot kérni, amolyan konzultáció, ha úgy tetszik. A Bosszúállók csapata teljes mértékben kézben tartja a helyzetet, de nem ártana egy másik nézőpont megismerése is…

- Ne habogj itt, Stark! Inkább azt mondd meg, miben kéred a segítségem! – Tony néhány másodpercig azon gondolkozott, ideges legyen-e Loki nagyképűsége miatt, de aztán végül úgy döntött, inkább csak belevág a közepébe:

- Szóval aki miatt a fél világ veszélyben van, az nem más, mint Doctor van Doom, a félig ember, félig robot mágus, aki diktátorként tartja elnyomásban Latvéria nevezetű országát. Ezzel eddig nem is lenne baj, persze senki sem szereti a diktátorokat…

- Stark! – vakkantott bele Loki. – A lényeget!

- …de ezúttal ránk utazik, mert nagy szüksége lenne egy tárgyra, ami jelenleg nálunk van. Igazából teljesen véletlenül került hozzánk, egy csata közben, de nem tudtuk mi az, illetve nem is nagyon foglalkoztunk vele mindaddig, amíg Doom meg nem támadott minket.

- És mi ez a tárgy?

- Nem is az a lényeg, igazából, csak azt kéne elérni, hogy ne jusson hozzá. Érted… a földteke pusztulásának megakadályozása végett.

- Mert ez a tárgy, ha jól értem, a rossz kezekben képes nagy pusztítást okozni.

- Valahogy úgy.

- És a Bosszúállók tökéletesen tisztában vannak a működésével, a tárolásának feltételeivel, és képesek megvédeni. Ezáltal a kezükben nem jelent ugyanekkora veszélyt.

Válaszként Stark csak hatalmasra tágult szemekkel bámult vissza Lokira. Nyilván azonnal megértette, hogy az isten csőbe akarja őt húzni, azzal, hogy kitekeri a szavait.

- Ha a Bosszúállók alatt a teljes stábot értjük, természetesen nem mindenki tudja mindezt. Én viszont már majd' egy éve dolgozok a megértésén, és hogy tudd – mutatja fel mutató és hüvelykujját úgy, hogy majdnem összeérjenek – ennyire vagyok, hogy minden a helyére kerüljön.

- Szóval szart se tudsz.

Tony válla leesett, a pózból pedig üvöltött a feladás és a végső kétségbeesés.

- Szart se.

- És hogyan akarod elmagyarázni, hogy pontosan mi a probléma, ha még azt sem vagy hajlandó elárulni, hogy mi is ez a tárgy – kérdezte Loki, immár Stark alagsori műhelyében, az asztalok között sétálgatva. Úgy tett, mintha az asztalokon elhelyezett kisebb eszközök és gépek jobban érdekelnék, mint a szóban forgó titkos tárgy, ami még a „nagy" Tony Stark-on is kifog.

- Úgy, hogy a működési modelljét Jarvis-szal már feltérképeztük, és a holografikus kivetítés ugyanúgy, ha nem jobban adja vissza a modellt, amit puszta szemmel nem is látnánk.

- Mert a tárgy olyan kicsi? – kérdezte Loki, ezennel őszinte érdeklődéssel fordulva a milliomos felé.

- Kicsi, de nem azért. Egyszerűen nem látszik benne. Amit tudok, mindet a szenzoros kísérletek alapján látom, a hőtérkép, a sugárzás, az anyagsűrűség, és még egy csomó más analitika.

Tony egy kéken világító 3D holografikus kivetítésre mutatott, ami éppen a mondat befejeztével lépett életbe az asztal felett. Az ábra két oldalán számok és különböző adatok sorakoztak, amik Loki szemszögéből akár íródhattak volna ősi törp hieroglifírással is, akkor is ugyanannyit értene belőle. Az ábra azonban annál érdekesebb volt: egy gömb, aminek rétegei hagymaként fedik egymást, a belső része pedig csupán akkora, mint Loki kisujjának körme.

Stark egy határozott mozdulattal kinagyította a képet, aminek hatására eltűntek az írott sorok, a hagyma rétegei pedig egyesével fejtődtek le a magról. A mag immár jobban láthatóvá vált, a kékes fény erősebben és gyengébben vibrált, akárcsak egy szívdobogás lüktetése.

- Emlékeztet ez valamire? – mutatott Tony a magra.

Loki hosszas méregetés után szólalt meg:

- Láttam már hasonlót. A legtöbb mágia által működtetett dolognak van ilyen magja, egyik bonyolultabb, másik egyszerűbb és kiismerhetőbb. Ezt a magot az előbbihez sorolnám, úgyhogy elsőre nem tudnék biztosat mondani.

Tony fülét azonnal megütötte, hogy a mágus nem „tárgy"-at mondott, hanem „dolgot", de ezen nem akart sokáig gondolkozni, mert Loki talán nem tudatosan használta ezt a szót.

- Igen ám, de ez nem teljesen mágikus, hanem vannak benne mechanikus elemek is. Látod ezeket a fel-felvillanó vonalakat? Olyan, mintha az egészet körbefutná egy bonyolult áramköri rendszer. Csak éppen nincs se indikátora, sem kivezetése, így az összes termelődő áram egy csomóban marad.

- Ez nem teljesen igaz – mondta Loki eltűnődő hangon, miközben mutató ujjával az ábrát jobbra és balra forgatta a levegőben, lekicsinyítette, aztán újra felnagyította. – A héjak olyan sűrűn fogják közbe a magot, hogy nehéz kivenni, hol is kezdődik a mágia. Az egészben összesűrűsödik az energia, és a héjakat ugyanúgy átjárja, mint a magot.

- Egymást katalizálják, mint egy nukleáris bombában.

- A mágikus tárgyak, habár kitűnő bombaként is lehet őket használni, általában nem ez az elsődleges funkciójuk. Kétlem, hogy ez esetben így lenne.

- Nos, az eddigi kísérleteim mind robbanásban végződtek, úgyhogy szinte biztos vagyok benne, hogy ez egy bomba – mutatott Tony a holografikus képre.

- Nos, a több száz éves tapasztalatom, amit a mágia tanulmányozásával töltöttem, mind arra utalnak, hogy ez nem csak egy bomba – mutatott Loki is a képre, mintegy kifigurázva Tony önbizalommal átitatott mozdulatát. A mágus, csakhogy még jobban tudatosítsa Tony-ban a fölényességét, felhúzott szemöldökkel nézett a tudósra.

'Szóval a primitív emberi agy csakis egy bomba modelljét tudja értelmezni, de egy bonyolultabb mágikus tárgy megértésének közelébe se kerülhet.' – olvasta le Tony a mágus tekintetéről, akinek ez a fölényeskedő stílusa a sudtgardi, embereket leigázó Lokit tükrözte. - 'Habár már letett a tervéről, de nem szűnt meg kis pöcsként viselkedni.'

- De ha ez valóban nem csak egy bomba, akkor miért robban fel minden kísérlet szimulációjában? És, ha tényleg nem egy bomba, akkor egy egész éves kutatást a legelejéről kell újrakezdenem, bevezetve olyan ismeretleneket, amikkel még matematikai számítást sem lehet rendesen végezni.

Loki nagyot sóhajtott, de az együttérzést csak mímelte ezzel, szemében inkább a lesajnálás tükröződött. Száját félrehúzta, hogy mutassa, mekkora gonddal kell szembenézniük, de ha jobban odafigyelt, Tony láthatta, hogy szája sarkában gonosz mosoly húzódott, és ebből látszott, hogy a nagy gond csak Tony-t sújtja, Loki-t nem, aki így gátlástalanul szórakozhat a tudós bánatán.

- Talán nem ártott volna hamarabb beismerned magadnak, hogy szart sem tudsz.