Fehér: Lynda Dawn - A Fehér Véreb

A sivatag kietlen pusztái tele voltak hegyes sziklákkal, tüskés kaktuszokkal, nagyra nőtt gyíkokkal és kukacokkal, amik az eltévelyedett, vagy nem rég meghalt áldozatok húsán élősködve maradnak életben. Ennek a sivatagnak rengeteg veszedelmes élőlénye volt, de egyik sem volt, akárcsak feleannyira veszélyes, mint ezen a sivatagon keresztül haladó személy. Egy fekete chopper, aminek az utasa, egy férfi volt, barna bőrcsizmát, fekete, több helyen szakadt nadrágot, barna polót és egy feslett, fekete bőrdzsekit viselt, a fejét egy fekete, sötétített üveges bukósisak fedte el.

Teljes gázzal repesztett, egyetlen céllal.

Hallani lehetett, ahogy hangosan szimatol. Szagot fogott és dühösen morgott egyet.

- Lynda! - A hatalmas, karmos kezével megcsavarta a motor jobb kormányát, amitől még gyorsabb tempót vett fel, maga mögött csak hatalmas porfelleget hagyva.

Menagerie reggeli, ébredező zajai, ahogy minden itt élő Faunus lakos felébred, hogy elkezdhesse a napi rutin feladatait, kellemes és békés hangulatú volt. Menagerie egy kellemes kis város volt, amit a Vacuo-i Faunus-októl függetlenül élők hozták létre, hogy távol maradhassanak Remnant politikai játékától.

A sziget 2 harmada egy lakhatatlan és veszedelmes sivatag, tele vérszomjas vadállatokkal, de a lakható része, egy sűrű dzsungel volt egykor, ami ma már a Faunus-ok otthonaként szolgál és a fő export cikkjeiket a halászat, az egzotikus gyümölcsök és a ragadozó állatok testrészeik teszik ki.

Viszonylag egy békés város, de korántsem védtelenek.

A reggeli utcákon, egy fiatal, hosszú, fehér hajú, sárga szemű lány sétált el, nem törődve semmivel, ami a környezetében van, hiszen elég fáradt volt és nyúzott. Rengeteget dolgozott az elmúlt hetekben és nem tudott rendesen aludni, de egyáltalán nem volt megfáradt.

Fekete-fehér sport cipőt viselt, rövid, farmernadrágot, hogy a hosszú, formás lábai jól láthatók legyenek és egy fekete csőtopot, ami alig fedett valamit a testéből és a hasa is szabadon volt tőle.

Hirtelen, a fehér, kutyafülei megmozdultak, koncentrálni, majd szimatolni kezdett. A felismerés és a félelem csapott belé egyszerre, amitől morogni kezdett.

- Saber!

Gyorsan rohanni kezdett, egyenesen egy régi sikátorba, ahol egy szemétdomb alatt lévő, rozoga dobozt bányászott ki.

A harci öltözete és a fegyverei voltak, amiket gyorsan magára öltött.

Egy barna, terepcsizma, fekete cicanadrág, egy kék harci szoknya, barna szegéllyel, egy pár barna bőr vállvért és kesztyű, ami szabadon hagyta az ujjvégjeit. A két kezére egy-egy fém alkatrészt csatolt egy pánttal, majd elhagyta a sikátort, harcra készen állva.

Gyorsan végig rohant az utcákon, nem sokan törődtek vele és mivel ez egy kisváros volt, nem nagyon voltak utak és közlekedési járműre se nagyon kellett számítani, így könnyen kirohant a városból, a sivatag határához és ott várakozott.

Habár, már távolról hallotta a motor zúgását, érezte a férfi izzadtságának és a motor kipufogójának a bűzét, látni korántsem látta. Mögötte volt a dzsungel, előtte a sivatag, de mindkét helyről érezte mindkettőt.

Hirtelen, a motor zaja erőteljesebb lett a dzsungelből és Lynda gyorsan hátrafordult, hogy védekező pozíciót vehessen fel. A sűrű fák és bokrok közül elő ugrató motor bármilyen embert megleptek volna, de Lynda nem ember, hanem Faunus volt és jól ismerte az ellenfelét, így időben tudott reagálni és félreugrani.

A motoros férfi gyorsan megfordult és ismét a Faunus lányt nézte a bukósisakja mögül.

- Jöttem, befejezni a kettőnk dolgát, kölyök. - Vetette oda a férfi, kimondottan megvetően.

- Próbáld meg, vénember! - A fehér hajú Faunus lány csak vicsorgott és morgott, mire megnyomta a karjára szerelt fém alkatrészt, amitől mindkettőből, 3 borotvaéles, acélpenge jött elő.

A férfi teljes gázzal elindult a motorjával, azzal a céllal, hogy legázolja a lányt, de az várt, az utolsó pillanatig, gyorsan megpördült a saját tengelye körül, egy villámgyors vágás és ismét kitért a motor elől.

A motor első kereke, hirtelen levált és az utasa kénytelen volt a földre vetődni, hogy elkerülje a kellemetlen földet érést.

Egyáltalán nem úgy tűnt, mintha az esés komoly kárt tett volna benne, csak felállt és levette a bukósisakját, felfedve a barna, macskaszerű szemeit, a hosszú, világosbarna, zsíros, itt-ott gubancos haját, a rendezetlen borostáját és a hegyes, ragadozó fogait. Dühösen morgott Lynda-ra, aki viszonozta a gesztust.

Elővette a dupla pengéjű, szürke acél pengéjét, amit villámgyorsan forgatott és várt a küzdelem kezdetére, ezalatt, a két Faunus csak farkasszemet nézett egymással.

A férfi már jócskán a 40-es évei felé járhatott, a szemében egyértelműen harag és gyűlölet volt kivehető, egy régi sérelemért. A lány, alig töltötte be a 18-at, de a merész, bátor szemeiben a szikráját sem lehetett látni a félelemnek, amire az ellenfele, rettenetes kinézete, igazán okot adhatna.

A férfi támadott előbb, vadul nekirontott a dupla pengés kardjával a lánynak, de Lynda a hármas pengéivel könnyen elhárította az első csapást, de a penge másik vége máris a feje felé irányult, de a bal karján lévő pengék segítségével, könnyedén kivédte az is és a férfi pengéi beakadtak a hármas pengéi közé. Saber csak erre várt és a pengéje markolatjával orrba verte Lynda-t, amitől meginogott és hátrált egy lépést.

Saber kiszabadította a kardját Lynda pengéi közül és ismét támadásba lendült. Lynda oldalra vetődött és megpróbálta elgáncsolni az ellenfelét, de az átugrotta és máris a háta mögött ért földet. Saber ismét támadott, de Lynda újra kivédte a támadásait, ezúttal félre ütötte a kard mindkét oldalát és lehajolt, amint a markolattal támadott és megvágta az ellenfelét, amit az aurája ugyan elhárította, de felbosszantotta Saber-t.

Most Lynda-n volt a sor hogy támadjon, vadul és agresszívan, de amire nem számított, hogy Saber ugyanúgy támadásba lendült, alig törődve a védekezéssel és amíg a pengéit lefoglalta, a lábával oldalba rúgta, amitől a földre esett.

Lynda hátra bukfencezett és ismét talpon volt, hogy védekezzen Saber támadásai ellen, de a két fél ezúttal teljesen egyenlő volt, egyik sem volt képes a másik felé kerekedni és a küzdelmük hosszú percekig eltartott.

Lynda végül visszavonult és újra, védekező pozíciót vett fel, de Saber használta a Semblance-t, amitől sokkal erősebb lett ugyan, de az elméje még inkább állatiasabb és jobban hasonlított egy ragadozóra, mintsem emberre.

Lynda is rákényszerült, hogy használja a Semblance-t, amitől elképesztő gyorsaságra tett szert.

- Úgy néz ki, itt a vége! - Saber csak önelégülten vigyorgott. - Mindig is tudtam, hogy a sors azt akarja, hogy egyikünk, a másik kezétől haljon meg!

- Nem is tudtam, - Lynda csak dühösen vicsorgott, mint egy bestia. - hogy hiszel a filozófiai f*szságokban!

Egy szempillantás alatt történt az egész, de Saber körül barnás sárga fény villant meg, majd a földre esett. Lynda körül kék fény villant fel és ő is féltérdre ereszkedett, majd hangosan zihálni kezdett.

Saber dühösen feltápászkodott, és idegesen meredt az ő földre küldő lányra.

- Most szerencséd volt, - Gyorsan a dzsungelbe vetette magát és a hangján kívül, amit Lynda csak a Faunus hallásával hallott, kísértetiesen visszhangzott. - legközelebb, megízlelem a véredet, akárcsak apádét!

A gonosz kacagása még visszhangzott Lynda fejében, de tudta, egyiküknek sincs elég ereje folytatni ezt a harcot.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.