Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
- Ez az! – Lynda, amint meglátta, hogy a csapata a SSSN csapattal fog harcolni, erőteljesen lázba jött és már indult is a szekrényéhez a fegyvereiért, akárcsak Lance.
Amint belépett a szekrényekhez, egy csapat Atlas-i katona és robot állomásozott a saját szekrénye előtt, amit feltörtek és átkutattak.
- Mi folyik itt?! – Kérdezte Lynda, enyhe felháborodottsággal a hangjában.
- Lynda Dawn, - Az egyik katona megközelítette, mire két robot egyenesen rászegezte a puskáját. – letartóztatjuk a Fehér Agyarral való együttműködés okán!
- MI VAN?! – Lynda alig hitt a fülének és alig fogta fel, mi is történik, csak, amikor már a bilincs csattant a csuklóján. – Ezt nem tehetik! Nincs bizonyítékuk!
- Hé, mi történt?! – Lance jött be a raktárba, de alig akarták beengedni. – Miért tartóztatják le Lynda-t?!
- Attól tartok, a csapattársánál számos Fehér Agyar felszerelést találtunk. – A katona Lynda szekrénye felé mutatott, amiben találtak egy pisztolyt, egy Grimm maszkot, egy fekete csuklyát, egy fehér mellényt, rajta a Fehér Agyar címerével és egy levelet, amin utasítások voltak.
- Valaki oda tette! – Ellenkezett Lynda. – Soha az életben nem láttam azokat a cuccokat!
- Én igen! – Időközben, a RWBY csapat tagjai is kíváncsiak lettek, mire ez a nagy felbolydulás és miért is diszkvalifikálták a LLMM csapatot. Blake volt az elsők között, akik vallomást tettek. – A kikötőben, amikor megpróbáltuk elkapni Roman Torchwick-et! Ő is azok között volt, akik megpróbálták ellopni a szállítmányt!
- Tessék?! – Lynda dühösen felcsattant. – Blake! Hogy mondhatod ezt?!
- A fegyverei ugyanazok voltak, mind Lynda-é. – Folytatta Blake.
- Miket beszélsz, - Mike és a LLMM csapat többi tagja is megérkezett. – azon a napon Lynda-val voltam és segítettem neki tanulni egy pótdolgozatra, nehogy megbukjon.
- Végig vele is voltál?! – Yang is beszállt a vitába.
- Hát… nem egész nap, úgy lefekvésre elváltunk és…
- Lefekvés után, este történt a rablás! – Szólalt fel Blake.
- Minket is megtámadott, a KÁR-torony előtt, - Ruby is beszállt a vádaskodásba. – Lance is igazolhatja.
- Lance, - Lynda reménykedett, hogy legalább a saját csapata kiáll mellette. – ugye nem hiszed el ezt a hülyeséget?! – Próbált mosolyogni, remélve, hogy ez egy rossz vicc, de érezni lehetett a félelmet a hangjából. – Én?! A Fehér Agyar tagja?!
- Ebből elég! – A vitának Ironwood tábornok vetett véget, mire a katonák szalutálni kezdett, a LLMM és a RWBY csapat is abbahagyta a civakodást. – Kiderítjük az igazságot, de szeretném, ha ezt a felnőttekre bíznátok.
- De Lynda… - Yang nem tűrte, hogy gyerekként kezelve félrelökjék.
- Szót se többet, Ms. Xiao Long! – Ironwood azonnal lecsitította. – Szeretném, ha a RWBY és a LLMM csapat tagjai bejönnének, hogy vallomást tegyenek, ami során eldöntjük, hogy valóban bűnös-e vagy ártatlan.
- De… - Ruby próbálta meggyőzni a tábornokot, de az meg sem hallgatta.
- Hinnetek kell nekem. – Lynda, miközben kivezették, könyörgően nézett a RWBY és a LLMM csapat felé.
- Ártatlan, - Jegyezte meg Lance, mire a RWBY csapat lányai felé nézett, akik állták a tekintetét. – meglátjátok.
- Én sem szívesen árulnám be, - Weiss is a csapata mellett volt. – van értelme, hogy ide küldték, hogy kiszabadítsa Torchwick-ot.
- Lynda biztos nem tenne ilyet! – Mike volt a következő, aki a faunus lány védelmére kelt.
- Lance, - Ruby csak a Vörös Lovag felé nézett. – te láttad, ahogy megtámadott minket a toronynál?
- Valakit, aki olyan fegyvert használ, mint Lynda, - Lance nem volt hajlandó elhinni, hogy a csapattársa áruló lenne. - de nem láttam az arcát és a harcstílusa sem stimmelt.
- A kikötőben is megtámadott engem! – Blake sem engedett.
- Használjátok már a fejeteket! – Csattant fel Lance. – Mike azt mondta, lefekvéskor látta aznap utoljára Lynda-t, ami este 21:00-kor van az akadémián! A támadás 22:00-kor történt, egy óra alatt lehetetlenség az akadémiáról a kikötőbe menni!
- Lehet, hogy felvették útközben. – Jegyezte meg Weiss. – Nem lehetetlen, főleg az ő Semblance-ével.
A RWBY és a LLMM csapat amíg vitázott, addig Lynda-t, eredetileg az egyik Atlas-i anyahajóra akarták szállítani, de a tábornok kapott egy hívást.
- Miről beszélsz, Ozpin?! Az ellenséges erőkkel való elbánás és kihallgatás az én dolgom! De most… - A tábornok csak felsóhajtott. – Jól van, a te diákot, a te felelősséged. – Lynda-ra sandított. – Szerencséd van, Ozpin fog kihallgatni.
- Ártatlan vagyok, tábornok. – Lynda csak maga elé nézve motyogta.
- Ez majd eldől.
Ironwood és Lynda, két másik katona társaságában szálltak be a liftbe, ami Ozpin irodája felé vette az irányt. A lift egy csengés kíséretében kinyílt, előbb a katonák szálltak ki, majd a tábornok előre tolta a lányt, hogy ő menjen elöl. Ozpin-t az irodája előtt, egy csésze kávét iszogatva találták.
- Ms. Dawn, - Amint meglátta a megbilincselt lányt a tábornok kíséretében, egyértelmű csalódás ült ki az arcára. – lesújtva tapasztaltam, hogy állítólag, kapcsolatban áll a Fehér Agyarral.
- Igazgató, - Lynda könyörgőn nézett Ozpin-ra. – hinnie kell nekem! Valaki megpróbál besározni! És sosem tennék… - A könyörgésének véget vetett, hogy Ironwood finoman a vállára tette a kezét és Ozpin is felemelte a sajátját, jelezve, hogy nem szükséges könyörögnie, majd leült az igazgató elé.
- A Fehér Agyar katonák ismertetőjegyeként ismert maszkot és mellényt találtak a szekrényében, Ozpin. – Ironwood jelentette és átadott neki egy papírt. – És utasításokat, mely szerint, a tervük, hogy kiszabadítsák Roman Torchwick-ot és a jövő héten támadást indítsanak.
- Hm, - Ozpin gondolkodva elvette a papírt, majd Lynda felé sandított. – azt állítod, hogy valaki a szekrényedbe tehette?
- Igen, igazgató úr! Soha nem álltam kapcsolatban a Fehér Agyarral és soha nem láttam azt a levelet!
- Értem. – Ozpin ivott egy kortyot a kávéjából. – James, küldd fel azokat, akik azt vallják, hogy ténylegesen a Fehér Agyar tagja lenne.
- Máris. – Jelzett a két katonának, hogy intézkedjenek.
Néhány percen belül a RWBY csapatból Ruby és Blake jöttek fel, akik nem ültek le, mert nem akartak egy áruló mellett helyet foglalni.
- Ms. Belladonna és Ms. Rose, maguk azt állítják, hogy Ms. Dawn nemcsak a Fehér Agyar tagja, de még azt is, hogy megtámadta önöket? – Tette fel a kérdést Ozpin.
- Hát… - Ruby nem volt teljesen biztos a dolgában.
- Igen, - Blake viszont igen. – a kikötőben.
- Esetleg, látta az arcát a kikötőben?
- Én… nem, de a fegyvere, csakis a Lynda-é lehet. – Blake is elbizonytalanodott egy csöppet.
- És maga, Ms. Rose?
- Amikor annak a titokzatos lánynak a nyomában voltunk Lance-el, az utunkat állta egy női Fehér Agyar katona, aki Lynda-éhoz hasonló fegyvert használt, de nem láttam az arcát. Lance hátra maradt, hogy megküzdjön vele, de szerintem, ő sem látta az arcát.
- Esetleg, valami nyomós bizonyítékot feltudnak mutatni, ami arra utal, hogy ténylegesen ő lenne az elkövető? – Érdeklődött Ozpin, mire a két lány csak össze nézett, majd megrázták a fejüket.
- Nem, igazgató úr. – Válaszolt Ruby és Blake is egyetértett vele.
- Köszönjük a vallomásotokat. – Ozpin jelzett Ironwood-nak, aki intett ismét a két katonának, hogy kísérjék vissza a lányokat az emeletre.
- Mit mondasz, Ozpin? - Ironwood keresztbe tette a karjait. – Ez elegendő ahhoz, hogy őrizetbe vegyük a lányt?
- Hm, még meghallgatnám a védelmet. Küldd fel a csapatát.
- Azonnal. – Ironwood elővette a Scroll-ját és bepötyögött némi utasítást az embereinek.
Percekkel később a LLMM csapat többi tagja jött fel a lifttel, ismét két Atlas-i katona kíséretében. Lynda szemei felderültek, amikor meglátta a csapattársait, a barátait, akik hittek neki.
- Kérem, foglaljanak helyet. – Utasította őket Ozpin, mire a két fiú, Mike és Lance leültek a lány mellé, de Mandy egy kicsit távolabb.
- Ne aggódj, Lynda, bebizonyítjuk, hogy ártatlan vagy! – Biztosította Lance.
- Reméljük. – Tette hozzá Ozpin. – Mr. Monroe, Ms. Rose azt állította, hogy Ms. Dawn megtámadta őt és magát a KÁR-torony előtt, miközben ön hátra maradt, hogy megküzdjön vele.
- Hát, - Lance csak a tarkóját vakarta meg. – egy női Fehér Agyar katona valóban megtámadott, de… nem láttam az arcát és nem is harcolt olyan ádázul.
- Esetleg, - Ironwood közbe szólt. – ugyanolyan fegyvereket használt, mint a csapattársa?
- Igen, de nem Lynda stílusában.
- Teljesen mindegy, milyen stílust használt, - Ironwood-ot nem győzte meg ez az apró részlet. – ezenkívül, nem is olyan ádázul, ahogy mondtad, talán nem akart kárt tenni a csapattársában. – Gyanakvóan Lynda-ra meredt. - A barátjában.
- Mondom, uram, nem láttam az arcát. Biztos vagyok benne, hogy Lynda egyáltalán nem dolgozik a Fehér Agyarnak. Több küldetésen is részt vett velünk és többször mentett meg minket, mint azt gondolnák.
- Igazán lenyűgöz a bajtársiasságuk, de ez nem számítható be valódi bizonyítékként. – Ironwood még mindig nem volt meggyőződve.
- Attól tartok, a tábornoknak igaza van. – Ozpin is egyetértett. – Mr. Birmingh, Ms. Forester, önök tudnak szolgálni valamilyen bizonyítékkal, ami segíthet Ms. Dawn ártatlanságát bizonyítani?
- Én… - Mandy szégyenkezve oldalra fordult. – nem. Sajnálom.
- Lynda nem tehette. – Biztosított mindenkit Mike. – Egyszerűen, nem.
- Esetleg, bizonyítéka is van? – Érdeklődött Ironwood.
- Az… nincs, de Lynda egy jó lány! A tettei magukért beszélnek! Mindig ott volt, amikor segíteni kellett, mindig jó viccekkel szokott előállni és tudom, hogy nem állna össze a Fehér Agyarral, hiszen én beszéltem le róla!
- Hogy érti, hogy lebeszélte róla? – Az utolsó rész felkeltette a tábornok figyelmét, mire Lynda csak lefáradtan megdörzsölte a homlokát és megrázta a fejét, mintha Mike egy hatalmas ostobaságot mondott volna, amivel csak rontott a helyzeten.
- Hát… - Mike csak késve kapcsolt, hiszen úgy beszélt, hogy nem is gondolkodott. – a csapatmunka tréning pótvizsgája előtti éjszakán… Lynda… elakart menni a Fehér Agyarhoz, de beszéltem vele és másnap visszajött, mondva, hogy meggondolta magát.
Ironwood és Ozpin csak összenéztek, végül Ozpin törte meg a csendet.
- Köszönjük a vallomásotokat. Menjetek vissza és várjátok az ítéletünket.
A LLMM csapat tagjai felálltak, kivéve Lynda-t, aki még egy utolsó pillantást vetett a barátaira.
- Kösz, hogy próbálkoztatok.
Ozpin és Ironwood tovább elmélkedtek.
- Mit mondasz, Ozpin? – Érdeklődött Ironwood. – A te diákod. Neked kell vállalnod érte a felelősséget. – Ozpin csak végig mérte Lynda-t, nem látott hazugságot a szemében, és a test beszéde sem utalt arra, hogy hazudna.
- Attól tartok, Ms. Dawn, - Lynda ott helyben megdermedt, érezte, hogy az igazgató rossz hírt közöl majd vele. – de bizonyíték hiányában, nem engedhetünk szabadon.
- Ezt nem… - Lynda már kétségbeesett.
- De, - Ozpin még hozzátette. – arra sincs közvetlen bizonyítékunk, hogy valóban ön-e a tettes. Így egyelőre őrizetbe veszünk, amíg bizonyosságot nem nyer a bűnössége vagy az ártatlansága.
- De…
- Ez a legtöbb, amit jelen helyzetben megtehetek, Ms. Dawn.
Lynda nagyon nem örült ennek a végkimenetelnek, de annak igen, hogy még nem ítélték el.
A LLMM csapat többi tagját lekísérték a katonák és amint elérték a földszintet, a RWBY csapat már várt rájuk.
- Nos? – Érdeklődött Ruby.
- Nem mondtak semmit. – Válaszolt Lance. - Csak kikérdeztek minket.
- Talán tényleg ártatlan. – Ruby már kezdett kételkedni abban, amit eddig gondolt.
- Nem tudom, - Blake szintén. – szeretném, ha tényleg ártatlan lenne, de…
- De?! – Lance felcsattant.
- A bizonyítékokat számításba véve, lehet tényleg közéjük tartozik.
- Lynda egy jó lány! – Mike Lance mellé állt.
- Lehet, - Blake egy ismerős helyzetben találta magát. – de a jó emberek is tehetnek rossz dolgokat, ha rá vannak kényszerülve.
- Miről beszélsz? – Érdeklődött Yang.
- Egy barátommal… vagyis, több mint barát, olyan dolgokat tett, amiket nem néztem volna ki belőle. Mondta, hogy ne aggódjak, de én aggódtam. Eleinte, biztos voltam benne, hogy jó okkal tette, amit, de idővel egyre gyakrabban történtek és ő egyre jobban élvezte. Nem akarom, hogy Lynda is erre az útra térjen, mert nagyon emlékeztet ő rá.
- Lynda nem fog erre az útra tévedni, ugye, Mandy? – Lance a faunus lány felé nézett, akinek hűlt helye volt. Csak azt látták, hogy a folyosó vége felé sétál. – Hé! – Lance és Mike utána futottak, hogy beszéljenek vele. – Mi van veled?! A csapattársunkat ártatlanul letartóztatták, erre ez téged nem is érdekel?!
- Fiúk… - Mandy hangja reszketeg volt és tele bánattal.
- Mandy, - Mike szólalt meg. – ugye nem hiszed, hogy Lynda a Fehér Agyar embere?
- Nem tudom…
- Mi az, hogy nem tudod?! – Lance dühös lett. – Ismered Lynda-t! Ő sosem fordulna ellenünk! Ahogyan mi sem fordulnánk egymás ellen! – Erre a kijelentésre, Mandy el teleportált és nem tudták merre lehet.
Mandy nem bírta ki sírás nélkül. El teleportált az épületen kívülre, az udvarra, ahol a lemenő nap sugaraitól az őszi, sárga és vörös levelek szinte világítottak és beburkolták az egész akadémia udvarát. Ősz volt, az elmúlás évszaka, amikor minden véget ér, a tél előhírnöke, amikor minden fehérbe borul és a fák elhullajtják a levelüket. A tél után a tavasz, az új kezdet köszönt be. Leült egy padra és letörölte a könnyeit.
Tudja, hogy most az ősz időszaka van, de holnap az utolsó falevél is lehull és kezdetét veszi a hadművelet, ami során annyian fognak szenvedni, ráadásul ő maga is részt vesz benne, de hitt a tél utáni tavaszban. Hitte, hogy mindez szükséges, hogy a fajtája, a Fehér Agyar segítségével kitörjön az emberek elnyomása alól és egy új korszak vehesse kezdetét.
Hitt az eljövendő tavaszban.
- Mandy, - A kövér csapattársa állt fölötte, aggódó tekintettel. – mi lelt téged? – Látta a vöröslő szemeit, ami arra utalt, hogy sírt. – Ennyire felkavart, hogy letartóztatták Lynda-t?
- Mike… - Mandy alig bírt megszólalni.
- Nem kell sírni. – Leült mellé. - Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy félreértés. Lynda-t szabadon engedik és folytatjuk mindent a normális kerékvágásban. – Mandy tudta jól, hogy a „normális kerékvágásnak" holnaptól vége szakad és nem lesz visszaút.
- Mike, - Megtalálta a hangját, de még így is gyengének bizonyult. - hiszed, hogy… a nagyobb jó érdekében… áldozatot kell hozni?
- Tessék? Miről beszélsz?
- Csak arról, hogy a történelem során, sokan tettek olyan dolgokat, amik gonosznak és szörnyűségesnek tűnhetnek, de… szükségesek voltak a béke és a nagyobb jó érdekében.
- Hát… - Mike zavartan megvakarta a tarkóját. - igen. De miért kérdezed ezt?
- Áruld el, ha majd Vadász leszel és lehetőséged lenne segíteni a szeretteiden, de cserébe, másoknak szenvednie kéne emiatt… mit tennél?
- Nem tudom… miféle kérdés ez… hiszen, miért szenvednének a szeretteim, csak azért, mert másoknak segítenék? Ennek nincs sok értelme.
- Persze, hogy nincs! – Csattant fel Mandy. – Könnyű külső szemlélőként beszélni a nehéz döntések meghozataláról, de ha neked kell meghoznod azt a döntést, rájössz, hogy nem is olyan egyszerű!
- Mandy…
- Csak… hagyj békén!
Mandy ismét el teleportált, aggódott, hogy talán túl sokat fedett fel.
„Szedd már össze magad!", próbált parancsolni önmagának. „Hagyd abba a bőgést, te ostoba! Nem barátkozhatsz velük, ők az ellenség, akik az utunkba állnak! A Fehér Agyar a te családod, a faunus testvéreid, akik odahaza szenvednek! Segítened kell őket, bármi áron, hogy a szüleid büszkék legyenek rád!"
A CMEE csapatot ezzel szemben nem gyötörte a bűntudat, magabiztosak voltak a holnapi nagy tervekkel kapcsolatban és izgatottan várták, hogy a hadművelet végre kezdetét vegye. Mercury, mivel ő fog harcolni az egyszemélyes körben, fekvő támaszokat nyomott, de Emerald csak a Scroll-ján játszott, amíg Neo csak a haját fésülte.
- Oh. - Cinder valami elképesztőt talált, amíg böngészett a Scroll-ján.
- Mi az? – Fordult felé Emerald és a csapat többi tagja is kíváncsian fordult a vezérük felé.
- Semmi. – Cinder izgatottan vette észre, hogy Ironwood ostoba módon belépett a Scroll-jával Beacon rendszerébe és a vírus, amit aminap helyezett el a KÁR-torony rendszerében, máris átmásolt mindent az ő Scroll-jára. Információkat az Atlas-i katonák formációiról, a hadi stratégiájukról, a létszámról, a robotok irányító kódjairól, az űrhajók teljes irányító rendszeréhez és nem utolsó sorban, Penny-ről. – Csak egy aprócska módosítás lesz a tervben.
- És… - Mercury csak bámult, a félbehagyott fekvőtámaszaiból. – ez mit is jelent?
- Az, hogy ez még egyszerűbb lesz, mint azt gondoltuk. – Cinder gonoszul mosolyogva bámulta a Scroll-já, majd Neo-ra nézett. – Neo, majd fel kell jutnod arra a hajóra, amelyiken Roman-t tartják fogva. – Neo csak zavartan megrázta a fejét és kitárta a karját, hogy „Azt minek?". – Ironwoon Scroll-jának a tartalma, átjött az enyémre, - Odaadta a Scroll-t a kisebbik lánynak. – ha ezt bedugod az egyik anyahajó központi számítógépébe és a másik két anyahajó semlegesítésre kerül, akkor az összes Atlas-i gépet irányíthatod. – Neo kezdte érteni, mire is céloz Cinder és ő is gonoszul elmosolyodott. – Még jó, hogy Roman-t az egyik anyahajón tartják fogva.
- Hű, - Mercury megdöbbent. – az ember azt gondolná, a tábornok jobban vigyáz az adataira.
- A tábornok kiszámítható, akárcsak a robotjai. Pontosan tudom, mi lesz a következő lépése. – Újra Neo felé nézett. – Ha Neo időben kiszabadítja Roman-t és ő beküldi a vírust a központi számítógépbe, sokkal gyorsabban megleszünk, kevesebb áldozattal, mint ahogy azt terveztük.
Neo-t nem érdekelte Cinder mester terve, ő csak Roman-t akarta biztonságban tudni. Mindent el fog követni, hogy a hadművelet kezdete után, feljusson az Atlas-i anyahajóra.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.