Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Miután sikeresen kiűzték a Fehér Agyart és a Grimm-ek nagyját Beacon-ből, az akadémia udvaron gyűltek össze, ahol egy ideiglenes biztonságos zónát voltak képesek létrehozni. Oobleck és Port professzor vezette az evakuálást.
- Mindenki, - Szólalt meg Port. – sorakozzon fel! Ez egy kötelező evakuálás!
- Vale-ben sikeresen létrehoztunk egy biztonságosabb zónát! – Csatlakozott Oobleck. – Kérem, maradjanak nyugodtak és hallgassanak az Atlas-i személyzetre!
Az akadémia felől megérkezett Lynda és Mike, de a kövér fiú vérzett és a faunus lányra támaszkodott. Lynda sem volt jobb bőrben, majdnem összeszakadt Mike súlya alatt, de kitartott és minden erejével azon volt, hogy a barátját biztonságos helyre vigye.
- Hé, - Sun volt az első, aki odarohant, hogy segítsen és hozzá csatlakozott Weiss is. – segítünk! – Sun átlendítette Mike másik karját a vállán és Lynda-val együtt vitték az evakuációs zónába, ahol lefektették Yang és Blake mellé.
- Lynda… - Weiss egyfajta kisebb bűntudatot érzett, amiért a csapatával amellett tanúskodtak, hogy Lynda a Fehér Agyar embere. – én…
- Vele meg mi történt?! – Lynda, amint meglátta, hogy Yang jobb karja helyén csak egy véres, befáslizott csonk volt, teljesen megdöbbent.
- A Fehér Agyar egyik embere tette. Te jól vagy?
- Csak… - Lihegte a faunus lány. – vigyétek orvoshoz.
- Az neked sem ártana. – Jegyezte meg Sun, miután Lynda visszafelé indult. – Hé, hova mész?!
- Lance… - Lynda ereje elfogyott, alig bírt talpon maradni. – bajban van.
- Mi történt Lance-el?! – Aggódott Weiss.
- A Semblance-e… körbevették a Grimm-ek! – Lynda minden megmaradt erejét összeszedte, hogy tovább menjen. – Meg kell mentenünk!
- Weiss! – A távolból Ruby hangja volt hallható, mire a fehér hajú lány nagyon megörült.
- Ruby! – A két lány, Ruby és Weiss átölelték egymást.
- Megtaláltalak!
- Ruby, hol vol…
- Ne aggódj, jól vagyok. – Ruby szétnézett a sérült Mike-n és az aurája kimerültsége ellenére, elszánt Lynda-n. - Mi folyik itt? – Weiss szomorúan lehajtotta a fejét, majd a félkarú Yang és Blake-re nézett, aki Yang megmaradt kezét szorította és nem győzött bocsánatot kérni.
Ruby maga elé kapta a kezét a rémülettől, hogy így látja a nővérét és a barátját.
- Ruby… - Szólalt meg Lynda. – ha nem segítetek, Lance meg fog halni.
- Mi történt vele?! – Kérdezte Ruby.
- Aktiválta a Semblance-ét és a Grimm-ek hordája elözönlötte!
- Meg kell mentenünk! – Határozta el Ruby.
- De Jaune és Pyrrha sincsenek meg! – Figyelmeztetett mindenkit Norah.
- Figyeljetek, - Sun a Beacon tornya körül repkedő óriás Wyvern Grimm felé mutatott. – az az óriás Grimm még mindig itt van, folyamatosan gyülekeznek köré a kisebb Grimm-ek! Még a Fehér Agyar emberei is visszavonultak! Menekülnünk kell! Most!
- Nem… - Ren megpróbált felállni, de neki sem maradt ereje és összerogyott.
Látva, hogy mindegyik barátja elérte az ereje határát, nem kérhette egyiküket sem, hogy tartson vele.
- Megtalálom őket. – Határozta el magát Ruby. – Megtalálom és visszahozom őket.
- Nem! – Csattant fel Weiss és mellé állt. – Mi fogjuk visszahozni őket. – Visszafordult a többiekhez. – Ti figyeljetek Yang-re és Blake-re. Hamarosan visszajövünk
- Akkor ez eldőlt! – Lynda összecsapta a két kezét, de egyből féltérdre rogyott.
- Ezt idd meg. – Weiss egy különleges Dust főzetet adott neki. – Ez visszatölti az Aurád egy részét.
- Kösz. – Lynda megitta, egy fehér villanás a teste körül jelezte, hogy visszatöltődött az aurája és az ereje is visszatért.
Lynda, Ruby és Weiss együtt indultak Beacon felé.
- Mi a terv? – Kérdezte Weiss.
- Hát… visszahozzuk Lance-t, Pyrrha-t és Jaune-t. – Válaszolt Ruby.
- Oké, de hol vannak? – Tette fel a következő kérdést Weiss.
- Hát… - Ruby csak a tarkóját vakarta. – ez egy jó kérdés.
- Nem tudom, hol lehet Pyrrha és Jaune, de Lance-t arra láttam utoljára. – Mutatott az akadémia nyugati oldala felé. – Még érzem a szagát, nem lesz nehéz megtalálni. – Hirtelen Weiss Scroll-ja megcsörrent.
- Ez Jaune! – Állapította meg, mielőtt benyomta a hívás fogadás gombot. – Hol vagy?!
- Weiss! – Hallatszódott Jaune hangja, de teljesen kétségbe volt esve és összevissza beszélt. – Kérlek, meg kell állítanotok!
- Mi van?
- Pyrrha! Azután a nő után megy… a torony tetején! Nincs esélye! – A három lány a KÁR-torony felé nézett, de nem láttak semmi különöst.
- Jaune, miről beszélsz? Hol vagy?
- NE VELEM TÖRŐDJETEK! – A hangja tele volt félelemmel és kétségbeeséssel, mintha előre tudná, hogy mi fog történni Pyrrha-val. – Kérlek… meg kell mentenetek Pyrrha-t.
- Meg fogjuk, de te jól vagy? – Nem válaszolt és a hívás hirtelen félbeszakadt. – Jaune? Jaune?!
A következő pillanatban, a Wyvern elrepült felettük és belekapaszkodva a KÁR-toronyba és a lányokra meresztette a vörös és narancsszínben lángoló szemeit, majd hangosan felordított és több tucat kisebb Grimm-et hullajtott magából.
- Lynda, - Ruby elővette Crescent Rose-t, Weiss Myrtenaster-t és Lynda is a pengéit. – menj Lance-ért és Jaune-ért.
- Biztos, - Lynda nem szívesen hagyta volna ott a két lányt. – lehet szükségetek lesz segítségre.
- Ne aggódj, - Ruby magabiztosan maga elé szegezte a kaszáját. - van egy tervem.
- Mindig van. – Weiss is a kardját.
- Sok szerencsét. – Lynda visszahúzta a pengéit és bekapcsolta a Semblance-ét és már ott sem volt.
Hálás volt Weiss főzetéért, ami visszaadta az erejét, mert most az ő Semblance-e az, amin múlhat Lance és Jaune élete. Befordult egy sarkon és hatalmas rombolást vett észre Beacon nyugati szárnyán, minden le volt rombolva, Grimm nyomokat látott ugyan, de egyetlen szörnyet sem.
Valami elképesztően erős haladt át, egy lyukat tört a falba és azon keresztül a város felé vette az irányt.
„Sietnem kell!", gondolta Lynda, miközben mindenfelé érezte Lance szagát. Nem volt valami nagy szüksége a kifinomult szaglására, hogy követni tudja a rombolás nyomát, amit Lance hagyott maga után.
A távolban már látta a baljós, sötétvörös fényt, amit Lance berzerker formája ontott magából. Szerencse, a Grimm-ek pont felőle jöttek, így erről az oldalról nem jött több szörnyeteg.
Lassan és óvatosan közelítette meg az eszét vesztett, tomboló csapattársát és csak figyelte, hogyan tizedeli a rátámadó Grimm-eket.
„Na, most mi legyen? Az még oké, hogy itt vagyok és lesem, ahogy darabolja a dögöket, de sokat nem tudok tenni."
Hirtelen, egy ismerős szag csapta meg az orrát és az egyik épületben meglátta Jaune-t, ahogy a Grimm-ek elől bujkálva próbál elosonni mellettük Beacon felé. Sajnos, Lance-t pont azelőtt a ház előtt állították meg a Grimm-ek, így Jaune nem tudott kijönni és Lynda sem tudott bemenni anélkül, hogy Lance észre venné őket.
Jaune gyorsan kirontott az épületből, levágott néhány Grimm-et, hogy Lance segítségére siessen, de ez hatalmas hiba volt, mert amint megközelítette, Lance egyetlen ökölcsapással a falhoz vágta.
- Lance… - Köhögött Jaune. – mi ütött beléd?! Én vagyok, Jaune! – Próbált hátrébb kúszni, de falba ütközött és a bedühödött Lance pedig felé tornyosult, egyértelműen gyilkos szándékkal.
„B*sszus, ő nem tudja!", Lynda villámgyorsan kapcsolt. Azonnal bekapcsolta a Semblance-ét és teljes sebességgel nekirontott Lance-nek, akit a hirtelen és gyors támadás váratlanul ért és oldalra bukott.
- Jaune, - kinyújtotta a kezét. – nem maradhatunk a közelében! – A fiú megfogta a lány kezét és a következő pillanatban már száguldottak is. – Olyan messze kell… - Egy fehér villanás kíséretében, Lynda-nak kifogyott az Aurája, kikapcsolt a Semblance-e, orra esett és rántotta magával Jaune-t, aki meg rá esett. – Oh… nem figyeltem az Aura szintemre. – Felállt miközben dörzsölte a homlokát.
- Mi ütött Lance-be?! – Jaune számára ez volt az első kérdés, miután látta, hogy a bedühödött és átalakult Lance egyre csak közeledik feléjük.
- Hosszú sztori, de minél távolabb kell mennünk!
- Nem hagyhatjuk Pyrrha-t egyedül! – Jaune próbált ellenkezni.
- Ne aggódj, Ruby és Weiss érte mentek! A legfontosabb, hogy magunkat mentsük! – Lynda tovább húzta a fiút, aki vonakodva, de beleegyezett, hogy inkább magát mentse. Nem tehetett volna semmit sem.
Rohanni kezdtek, bár egy nagyobb horda Grimm állta az útjukat és mindketten elővették a fegyvereiket. Ahogy a Grimm-ek megindultak, Lynda és Jaune meglepve vették észre, hogy őket teljesen figyelmen kívül hagyják és elmennek mellettük.
- Mi a… - Jaune nem értette, miért ignorálják őket a szörnyek.
- Lance-t akarják. – Szólt Lynda.
- De miért?
- Ez a Semblance-e. Szupererőssé válik és senki sem tudja legyőzni. Sajnos, az ára, hogy elveszti a józan eszét és nem képes különbséget tenni barát és ellenség között. A másik hátránya, hogy mágnesként vonzza a Grimm-eket.
- Elég veszélyes.
- De legalább mi elmenekülhetünk. – Lynda és Jaune könnyen átfurakodtak a Grimm-eken, akik egyáltalán nem mutattak érdeklődést irántuk.
Lövéseket hallottak, majd egy tucatnyi Grimm félbe lett vágva és holtan estek össze.
Nem messze Lance-től Qrow-t pillantották meg, aki magabiztosan állt ki a tomboló Vörös Lovag elé.
- Ő meg ki? – Rázta a fejét Lynda.
- Ruby nagybátyja, Qrow. – Állapította meg Jaune.
- És mit csinál itt, nem győzheti le Lance-t egyetlen… - Be sem fejezte a mondatot, mire Qrow megnyomott egy gombot egy távirányítón, mire Lance elejtette a kardját, fájdalmasan szorítani kezdte a fejét, mintha mindjárt szét akarna robbanni, szenvedve térdre ereszkedett, de még teljes haragjában megpróbált nekirontani Qrow-nak, de elvesztette az eszméletét. A vörös aura kialudt, a teste elkezdett összemenni és ájultan elterült a földön. – gombnyomással.
- Jól vagytok, kölykök? – Fordult feléjük Qrow, mire Lynda csak értetlenül bólogatott. – Jó. Nem látta valaki az unokahúgomat?
- A torony felé ment, hogy megmentsék Pyrrha-t! – Szólalt meg Jaune. – Segítsen nekik! Kérem!
- Ne aggódj, rajta vagyok. – Átadta a távirányítót Lynda-nak. – Addig vigyétek biztos helyre és ha megint tombolni kezdene, a piros gombot nyomjátok meg.
Azzal Qrow elindult Beacon felé, miközben Jaune és Lynda együtt megragadták Lance-t és a Vale-ben létrehozott biztos zóna felé vitték.
- Fenébe! – Mandy ordított, miközben erősen szorította a sebét, nehogy még több vér folyjon ki belőle, de hiába, a vér ömlött a hasából. – Meg fogok halni, a k*rva életbe! – Teljesen kétségbeesett és rugdosni kezdte a kocsi ajtaját.
- Tarts ki, nagy lány! – Derrick, miközben vezette az autót hátranézett, hogy nyugtassa.
- MEGHALOK! – Visított, mint a megszórt malac. – Sajnálom!
- Add ide a kezed! – Derrick hátra nyúlt, hogy megfogja a lány kezét, aki úgy szorította a férfi nagy kezét, mintha az lenne az egyetlen reménye a túlélésre.
- Bárcsak ölt volna inkább meg! – Mandy még emlékezett May-re, a BRNZ csapat egyetlen női tagjára, aki hasba lőtte. A lövés súlyosan megsebesítette, rettenetesen fájt és érezte, a vérével együtt az élete is kifolyik a testéből. – Fordulj meg, kérlek!
- Maradj már nyugton! – Derrick kiabált, de próbált minél empatikusabb lenni, hiszen nagyon aggódott érte. – Tudom, hogy k*rvára fáj, de túl fogod élni!
- MEG FOGOK HALNI! – Mandy sírt és zokogott. – Elfolyik a vérem, Derrick! Elvérzek és meghalok!
- Tényleg?! – Derrick is érezte, hogy Mandy már valószínűleg az utolsókat rúgja és a félelmet egy kis viccelődéssel próbálta enyhíteni. – Nem is tudtam, hogy képzett orvos vagy! – Mandy tovább jajgatott és neki gyorsan ki kellett találnia, mit mondhatna, ami megnyugtatja vagy eltereli a figyelmét. – Te orvos vagy? – Mandy összekuporodott a hátsó ülésen és tovább sírt. – Válaszolj! Orvos vagy?! Kérlek, válaszolj! Az vagy?! Orvos?!
- Nem… - Nagy nehezen, de kinyögte. – Nem vagyok.
- Na, látod, nem tudod, miről beszélsz! Persze, mindenkinek lehet amatőr véleménye, de biztosat csak egy orvos tud mondani. – Mandy kezdett megnyugodni, hiszen Derrick úgy magyarázta, mintha biztos lenne a dolgában. - Figyelj rám jól, most visszaviszlek a faluba, amit rejtekhelyként használtunk és ahova a többiek is gyülekeznek, valószínűleg! Roman intéz neked egy orvost, az rendbe hoz és utána jól leszel! Mondjad, hogy „rendbe jövök"! – Utasította, de Mandy megint felsikoltott a fájdalomtól. – MONDD MÁR, A JÓ K*RVA ÉLETBE! – Mandy fájdalmában tovább rugdosta az ajtó belsejét. – „RENDBE JÖVÖK"! MONDD MÁR, HOGY JOBBAN LESZEL! MONDD MÁR, B*SZDMEG!
- Oké… oké… - Mandy megnyugodott és remegve próbált lélegezni. – rendben leszek.
- Helyes! – Derrick is jobban érezte magát. - Helyes.
- Jól leszek.
Végre, eljutottak a faluig, ami üres volt, hiszen a lakókat figyelmeztették, hogy rejtőzzenek el. Derrick kiszállt, kivette Mandy-t a hátsó ülésről, majd a karjában vitte a raktárba, amit a Fehér Agyar főhadiszállássá alakított. A raktár is üres volt, nem volt ott senki, de ezzel most nem törődött, egyből a gyengélkedőre vitte, ahol egy ágyra tette le.
Sajnos, nem volt semmilyen felszerelés, ami segíthetett volna és Derrick sem volt orvos, aki tehetett volna valamit.
- Nézd, hol vagyunk. – Derrick tovább próbálta nyugtatni, miután Mandy szorítása egyre gyengébb lett. – Itt vagyunk a főhadiszálláson. Megcsináltuk.
- Derrick… - Mandy szédülni kezdett és alig látta mi van körülötte, csak abban volt biztos, hogy Derrick ott van és vigyáz rá. – megmentesz, ugye?
- Megmenekülsz! – Vágta rá Derrick. – Ki a kemény csaj?! Na, ki a kemény csaj?! – Próbált bátorságot önteni belé. – Felelj, ki a kemény csaj?!
- Én… - Mandy összeszorította az ökleit és a fogait, hogy elviselje a fájdalmat. – kemény csaj vagyok!
- Ez az! Nagyon kemény csaj vagy! Nem sokan élték volna túl! Tarts ki, kicsi. – Derrick elkezdte kigombolni Mandy fehér mellényét és felhúzta a fekete hosszú ujjú pólóját, hogy megnézze a sebet. Nagyon csúnya volt, látni lehetett a golyó ütötte mély lyukat a hasán, amiből ömlött a vér. – Én nem tehetek semmit, de Roman biztos jönni fog. Bármelyik percben megjelenhet és talán segíthet. Addig itt maradunk, pihenj és maradj nyugodt.
- És ha nem jön? – Tette fel a kérdést, ami már egy ideje aggasztotta Mandy-t. – Vagy ha nem tud segíteni? – Derrick teljes kétséget és félelmet látott a lány szemeiben.
- Az nem…
- Derrick, én most nagyon félek! – Mandy újra megszorította a férfi kezét. – Kérlek, megölelnél?
- Persze. – Nem kellett kétszer kérni, Derrick átölelte a lányt, akit kicsi kora óta nevelt, finoman simogatni kezdte a lány haját és vakargatni kezdte a róka füle tövét, ami nagyon jól esett neki. – Nagyon bátor voltál. Most már megnyugodhatsz. Nem fogsz meghalni. Rendbe fogsz jönni. Ha Roman ideér, csak idő kérdése, hogy meggyógyulj.
- Derrick… - Mandy hangja reszketeg volt és érezni lehetett benne a félelmet és a kétségbeesést, ugyanakkor biztos volt a dolgában és nem hagyta, hogy a pánik eluralkodjon rajta. – tudom, hogy súlyos a sérülésem.
- Hát… - Derrick ismét a vérző sebre nézett, értelmetlen lett volna hazudni a lánynak. – nem egy karcolás. – Erre Mandy elmosolyodott egy kicsit.
- Derrick, az előbb tényleg bepánikoltam, de most már megnyugodtam és tisztán látok. – Mandy hangja már össze szedettebb volt. - Jó esély van rá, hogy Roman nem fog tudni segíteni és az is igaz, hogy súlyosan megsérültem, hiába szépíted.
- Mandy… - Derrick már azt sem tudta, kit próbált volna meggyőzni, magát vagy a lányt, de Mandy tovább folytatta.
- Derrick, orvosi segítség nélkül biztosan meg fogok halni. – Derrick kezdte gyanítani, mire is akar célozni.
- Mandy, nem vihetlek kórházba, akkor…
- A fenébe, szerinted nem tudom?! Tudom, hogyha elviszel, automatikusan letartóztatnak! Nem kell bevinned, csak hagyj ott valahol a biztos zónában egy utcán! Onnan majd én megoldom! – Mandy zöld szemeiből ismét folyni kezdtek a könnyek, ahogy könyörgően nézett a férfira. – Azt hittem, bátrabb leszek, de nem vagyok az! Félek a haláltól! Nem akarok meghalni! Megígérem, hogy nem mondok el semmit sem! Nem fognak felhasználni ellenetek! Derrick… - Elkezdett zokogni. – könyörgök… vigyél el. – Derrick szíve majd összeszorult, ha arra gondolt, ő maga adja az ellenség kezére a lányt, akit sajátjaként nevelt fel, de ha nem teszi, kénytelen lesz végig nézni, ahogy lassan elvérzik a szeme láttára.
- Nem fogsz meghalni. – Ezt Derrick nem volt hajlandó elfogadni. - Nem hagyom. Rendbe fogsz jönni. A térd után a has fáj a legjobban, ha meglőnek.
- Derrick, hallottál egyáltalán?! - Mandy csak dühösen megrázta a fejét.
- De nagyon sokáig eltarthat, - Derrick próbálta magát és Mandy-t áltatni, de Mandy átlátott rajta. - amíg belehalsz, akár két nap is. Persze… nagyon fájdalmas lesz és inkább a halált kívánnád, de van még időnk.
Hallották, ahogy a bejárati ajtó kinyílt és dühös léptek zaját, ami feléjük haladt.
- Mi a fene volt ez?! – Csodák csodájára, Roman volt az, aki követte a vérnyomokat és oldalán Neo-val belépett a gyengélkedőbe. Dühösnek és felháborodottnak tűnt, de amint meglátta Mandy-t, inkább megdöbbent. – B*sszus, mi történt vele?
- Hasba lőtték. – Válaszolt Derrick.
- Hol van Adam és a többiek? – Roman próbált információhoz jutni.
- Aaron meghalt, - Magyarázta Derrick. - sokan mások is, Adam-ről nem tudom.
- Hogy halt meg?
- Szerinted? – Tette fel a megszidó kérdést. - A Vadászok kinyírták, majd minket is visszaszorítottak!
- Ez nem király. – Roman megdörzsölte a homlokát, majd Mandy-re nézett. – Ő hogy érzi magát?
- Te hogyan éreznéd magad?! – Derrick egyre dühösebb lett. - Roman, hívnod kell valakit!
- Mégis, ki a f*szt hívjak?!
- Egy cirkuszi zsonglőrt. – Derrick dühösen viccelt egyet. – Egy orvost, b*szdmeg, aki megmenthetné!
- Bocs, hadd fogalmazzak másként, milyen orvost hívjak?! – Roman a tőle nem megszokott módon kelt ki magából. - Egész Vale egy kics*szett háborús zónává vált, mindenfelé Grimm-ek randalíroznak és a város teljes lakosságát a városban létrehozott biztos zónába terelték! Milyen orvos tudna szerinted ide jönni?! Ráadásul még segíteni is azok egyikének, akik feldúlták az egész várost?!
- Ha nem hívsz ide senkit, ő meg fog halni!
- Nagyon sajnálom, de erről nem tehetek! – Derrick legszívesebben bemosott volna egyet ennek az öntelt embernek a képébe, de visszafogta magát és inkább Mandy-vel maradt. – Az a helyzet, hogy kib*sztatok velünk!
- Miről beszélsz, - Derrick felháborodva állt fel az ágy mellől. - az egész a te hibád! Ha nem zuhant volna le az anyahajó, a robotok nem kapcsoltak volna ki és be tudtuk volna venni Beacon-t!
- Megtámadtak, ráadásul Grimm-ek is jöttek! – Védekezett Roman.
- Figyelj, - Derrick nem akart Mandy előtt veszekedni. – menjünk máshova. – Elindult, de Mandy kétségbeesetten nyúlt utána.
- Derrick, ne hagyj itt! – Könyörgött kétségbeesetten és tehetetlenül. – Meghalok!
- Mindjárt visszajövök, - Lehajolt, hogy még egyszer megfoghassa a kezét és végig simítson a haján. – nem megyek messzire, csak pár percre elmegyek. Nemsokára visszajövök. – Roman és Neo már az ajtóban vártak, de Derrick, mielőtt otthagyta volna Mandy-t, kért valamit Neo-tól. – Nem maradnál itt vele? – Neo csak felvonta a szemöldökét, nem voltak olyan jó barátok Mandy-vel, de Roman a vállára tette a kezét és bólintott, mire a lány odalépett a sérült mellé. – Csak fogd a kezét és szólj, ha valami történne vele. – A kezébe nyomta Mandy véres kezét, amit Neo a kesztyűs kezével el is vett. – Itt marad veled Neo, ne aggódj, nem hagylak itt.
- Derrick… - Mandy örült, hogy nem hagyták egyedül, de nem Neo volt az, akivel a legszívesebben egyedül maradt volna ilyen állapotban. – b*sszameg…
Derrick csak követte Roman-t a csarnokba, ahol az ember férfi idegesen fel-alá járkált és magában beszélt.
- Mi a f*szért vállaltuk el egyáltalán?! – Már teljesen megbánta, hogy részt vett ebben az akcióban és már Derrick-hez intézte a mondandóját. – A kezdetektől éreztem, hogy valami gáz lesz! Rögtön azt kellett volna mondanom, hogy „kösz, de nem" és lelépni! De sem én, sem Neo nem hallgat az ösztöneimre! Mindig így buktuk el a nagy és jó melókat! Csengett a vészjelzőm, de nem figyeltem rá, mert hinni akartam benne, hogy összejön és nagy fogás lesz! Amikor cseng a vészharangom, akkor mindig az van, hogy nincs nagy fogás, vagy majdnem elkapnak! Folyamatosan azt mondom Neo-nak és magamnak, hogyha egy alak vagy egy meló gyanús, akkor ott kell hagyni, de sem ő, sem én nem hallgatunk magamra, mert csak a kib*szott pénzre gondolunk!
- Már késő bánat. Nyugodj meg. – Roman még fel-alá járt egy darabig és ököllel verni kezdte a falat. – Megnyugodtál?
- Megnyugodtam! – Leült egy székre és megdörzsölte a homlokát, elővett egy szivart és nem érdekelte, ha zavarni fogja Derrick-et, rágyújtott. A szivar füstje tényleg ellazította egy kicsit és fellélegzett.
Derrick valóban gyűlölte a szivarfüstöt, de eltekintve attól ami ma történt és Roman idegi állapotát, nem tartotta bölcs döntésnek, hogy rászóljon.
- Nos, - Derrick is leült egy székre, Roman-el szemben. - akkor foglaljuk össze, mi is történt pontosan. Amint Cinder beszéde véget ért, elkezdődött az akció és minden simán ment.
- Igen, Neo kiszabadított engem, átvettem az irányítást az anyahajó felett, szétlőttem a másik kettőt és elkezdtelek fedezni titeket.
- Pontosan, a védők összeszedték magukat, elkezdtek visszaszorítani minket.
- Utána feltelepítettem a vírust, amit Cinder-től kaptam és a robotok mellétek álltak.
- Igen, eljutottunk egészen Beacon kapujáig, de egy csapat Vadászkölyök az utunkat állta és megakasztottak minket.
- Ekkor feléjük irányítottam több Paladin-t, hogy félreállítsák őket.
- Igen, de aztán kikapcsoltak, láttam, ahogy az anyahajó lezuhan, te és Cinder nem válaszoltatok, majd Adam megőrült és…
- Nem, nem, nem! – Roman megrázta a fejét. – Amikor Adam megőrült és Cinder is eltűnt, akkor még aktívak voltak a robotok és harcoltak a kölykök ellen. Az történt, hogy a lány, aki állandóan a nyomomban koslat, Piroska megjelent az anyahajón és… - Roman csak most kapcsolt, hogy talán nem kellene felfednie, hogy egy kislány miatt zuhant le a hajó.
- Azt mondod, egy kislány kifogott rajtad és Neo-n? – Derrick alig hitte el, mire Roman dühösen szívott egyet a szivarjából, de nem vesztette el a fejét.
- Ez nem egy átlagos kislány. – Roman számára egyértelmű volt, hogy van valami Ruby-ban, amitől kivételes. - Valami van vele. Nem tudnám megmondani micsoda, de az biztos, hogy egy nagy adag vakmerőség van benne, amitől elfelejt félni és hezitálni. Ezenkívül, elég gyorsan forog az esze, gyors és jók a reflexei, ha felnő, ebből a kis csajból tutira lesz valaki. De még fiatal, naiv és könnyű kezelni, főleg, ha egyedül van. Amikor az autópályán harcoltam a csapatával, úgy szétverték a Paladin-omat, mint egy ócska konzervdobozt. Ha Neo nem bukkant volna fel, elkaptak volna. Ez a lány veszélyes ránk nézve.
- Látom, nem vagy rest csodálni.
- Ha nem szánsz időt az ellenfeleid kiismerésére és nem tiszteled őket, csúnya meglepetés érhet, ahogy velem és Neo-val is történt. Alábecsültük és alaposan megfizettünk érte. Emiatt zuhant le az anyahajó és kapcsoltak ki a robotok. – Ahogy Roman magyarázott, Derrick elkezdett gondolkodni.
- Értem már, hogy fogott ki rajtatok, nem egy hétköznapi gyerek. Hogy úsztátok meg a zuhanást?
- Neo az ernyőjével könnyen leejtőernyőzött, de ami engem illet, egy kib*szott csoda, hogy sikerült. Az utolsó pillanatban beugrottam egy gépbe, a robbanás megrongálta és épphogy sikerült landolnom vele a városban. Onnan utat lőttem magamnak, elkötöttem egy kocsit, felkaptam Neo-t és már itt is voltunk. A többit már tudod. Neo és én is kinyírtunk jó pár katonát. Ti?
- Csak katonákat, meg egy csapatnyi Vadászkölyköt.
- Civileket?
- Csak katonákat és Vadászokat.
- Sokakat öltünk. Te, én, Neo, Mandy, Adam, Cinder és a többiek. Neo kinyírt mindenkit azon a hajón, én lelőttem a másik kettőt, kétlem, hogy sok túlélő lenne és arról nem is beszélve, hogy hány emberrel végeztek a robotok, miután feltöltöttem azt a vírust. Tudom, hogy nem jó dolog, de rohadtul nem lesznek rémálmaim emiatt.
- Persze, ilyen a háború. Sokan halnak meg mindkét oldalon. Az én kezem sem éppen tiszta, legkevésbé a mai nap után.
- És amit Adam tett? – Adam nevének hallatára, Derrick-ben és Roman-ben is felütötte a fejét a harag.
- Ekkora őrületet én még nem láttam! Mi a f*szt képzelt?!
- Láttam néhány felvételen a munkáját. – Roman is megvetést érzett a faunus iránt. – Én magam sem szeretek ölni, de ha beütne a sz*r, menekülnöm kellene és te az utamban állnál, nem hiszem, hogy sokat hezitálnék.
- Én is így vagyok ezzel. Ha választanom kéne, hogy megöljelek téged, vagy leüljek 10-20 évet, mert kinyírtam néhány mocskos embert, nekem sem tartana sokáig döntenem.
- Emberi természetnek mondanám, de akár ember vagy, akár faunus, ha bepánikolunk, a saját életünk védelme lesz az elsődleges. – Roman dühösen eldobta a szivar csikket és felállt. – De ettől még nem leszek őrült! Mi a f*szt képzelt Cinder, hogy összehozott egy ilyen elmebeteg vadállattal?! Ilyen emberrel nem lehet együtt dolgozni!
- Amint Adam-nek eldurrant az agya, - Derrick is felállt dühöngve. - nem ismert sem istent, sem törvényt. Ész nélkül neki állt lekaszálni mindenkit a környezetében! A sajátjaink is áldozatul estek, ennyi hiányzott, hogy én magam csapjam le a fejét a fűrészemmel!
- Talán pánikba esett. Ahogy az imént mondtam, nem számít ki és milyen kemény vagy, ez a sz*rság ott él a fejedben. Ha beüt a sz*r, megpróbálsz uralkodni magadon és amikor ez nem sikerül, érthető reakció, hogyha megölöd azokat, akik az utadba állnak. - Roman hiába próbálta érvekkel alátámasztani Adam tetteit, nem tudott megbékélni vele. - De az egyáltalán nem, hogy elkezdesz lekaszálni mindent, ami mozog, teljesen mindegy, mennyire esel pánikba, ilyet nem csinálsz!
- Biztosítalak, hogy Adam nem ijedt meg. – Derrick azért jobban ismerte a társát. – Gyűlöli az embereket és valami nagyon feldühítette. Nem tudom, hogy micsoda, de egyértelműen eldurrant az agya és így adta ki a haragját.
- Oh, bedühödött, amiért visszavertek titeket?! – Roman-t ez nem nyugtatta meg. – Ilyenkor kemény profiba kell átmenni, nem pszichopata vadállatba! Egy vadállat nem tud profiként viselkedni! Nem dolgozom elmebeteg vadállatokkal, nem lehet tudni, mikor durran el az agyuk és csinálnak valami hatalmas őrültséget!
- Nekem mondod?! Egy szőke csajnak lecsapta a karját, pedig alig lehetett 18! Max 19!
- Jó, már egyértelmű, hogy Adam nem normális, de mi történt veletek?
- Mandy régi csapattársai megtámadtak minket, az egyik valami szörnyeteggé vált és menekülnünk kellett, Aaron súlyosan megsérült és meghalt, a gépünk lezuhant, egy csapat Vadászkölyök megtámadott minket, végeztünk velük, de Mandy golyót kapott és épphogy eltudtunk jutni ide.
- És a többiek?
- Nem tudom, nem nagyon néztünk vissza. Annyit tudok, hogy kiadták a visszavonulási parancsot és egyértelműen elvesztettük a csatát és onnantól már csak Mandy-vel foglalkoztam.
- Mindenki mentette a saját bőrét. Ami Adam-et, Cinder-t és a két kölyköt illeti, róluk fogalmam sincs, hol lehetnek.
- És mit gondolsz?
- Vagy meghaltak, vagy elkapták őket.
- Nem élhették túl? Neked és Neo-nak is sikerült.
- Igen, de nekünk rohadt nagy szerencsénk volt. - Roman nem volt ennyire optimista. - Ha meg túlélték, akkor hol vannak? Az volt a terv, hogy itt találkozunk, ha visszavernének minket. Szerintem, nem is kéne itt maradnunk. Szálljunk be a kocsikba és induljunk Mistral felé, mert, ha Vale-ben maradunk, akkor nem vagyunk ép eszűek! Tuti köröznek minket és vérdíjat tűznek a fejünkre!
- A terv az volt, hogy itt találkozunk! - Derrick nem engedett.
- Akkor hol vannak?! - Roman kitárta az egyik karját. - A tervnek annyi, mert ez az egész puccs egy óriási bukta lett! Fogalmunk sincs, hogy mi történt Adam-el és Cinder-el! Lehet mindketten meghaltak, lehet elkapták és épp kihallgatják őket, ami nagyon nem lenne jó nekünk!
Ezen mindketten fennakadtak, Adam és Cinder tudták, hogy ide kell gyülekezni, ha a terv megbukik és ha az Atlas-iak elkapják és kihallgatják őket, hamar megtalálják őket.
- Van valahol WC? – Kérdezte Roman. – Pisálnom kell.
- A túloldalon. – Adta az instrukciót Derrick.
Miután Roman kiment a mosdóba, Derrick észrevette Neo-t, aki a gyengélkedőből integetett neki és befelé mutatott, Mandy szobája felé. Derrick egyből odarohant, hogy megnézze a sérült lányt, aki lehunyt szemekkel feküdt a saját vérében. Egyből megmérte a pulzusát és megvizsgálta, hogy lélegzik-e még.
- Tudod mit, - Jött vissza Roman a mosdóból. – ti maradjatok csak, ha szeretnétek, de én és Neo még ma elindulunk Mistral felé, ahol meglapulunk és… - Amint belépett a gyengélkedőbe, a szava is elakadt, miután látta, hogy Mandy nem mozgott. – B*sszus, meghalt?
- Nem, csak elájult. – Derrick megnyugodott.
- Már azt hittem, meghalt.
- Ha tényleg nem tudsz orvost hívni, meg fog.
- Tényleg nem tudok és kórházba sem vihetjük Vale-en belül.
- Az én hibám, hogy megsérült, lehet, hogy neked ez nem jelent semmit sem, de én rohadtul rosszul érzem magam emiatt.
- Nem maradhatunk Vale-ben! – Roman tudta, mit kellene tenni, itt hagyni mindent és a legközelebbi királyságba, Mistral-ba menni.
- Akkor mi legyen?! - Derrick-nek nem tetszett ez az ötlet. - Induljunk el Mistral felé?! Egy lánnyal, aki haslövést kapott?! Nem tud járni, ömlik belőle a vér és ha magához tér, ordít a fájdalomtól!
- És mi a te zseniális terved?! – Derrick erre nem válaszolt, mert nem tudta, mit tehetne. Roman lassan, de biztosan ráébresztette, hogy Mandy-nek már nincs sok ideje. Mistral-ban ellátnák, de hetekig tartana oda az út kocsival, repülővel is több nap, vagy legalább egy hét, amit Mandy semmilyen körülmények között nem élne túl.
- Nem tudom. – Csalódottan leült Mandy mellé és végigsimított az arcán. – Szeretem ezt a gyereket és az, hogy nem tehetek érte semmit, egyszerűen megőrjít. – Roman-nek feltűnt, hogy Derrick mennyire törődik vele és Neo-ra nézett. Ha vele történt volna valami hasonló, ő is összeomlott volna.
- Nézd, - Roman együtt érzett a faunus férfival. – az egyetlen, amit megtehetünk, ha azonnal végzünk vele.
- Mi van?! – Derrick dühösen felcsattant és felállt az ágyról.
- Csak hallgass végig! Nem vihetjük kórházba, nem tudok hozzá orvost hívni és nem élné túl az utat Mistral-ba! Sajnálom, ami vele történt, látom, hogy törődsz vele, de csak szenvedne! Az egyetlen, amit megtehetünk érte, hogy legalább megkönnyítjük az útját.
Derrick visszakozott, nem akarta elhinni, hogy ez az egyetlen dolog, amit megtehet érte. Ekkor eszébe jutott az utolsó beszélgetése Mandy-vel.
- Roman, mielőtt ideértetek volna Neo-val, Mandy kérte, hogy vigyem el a biztos zónába, egy kórházba. Egyetlen porcikám sem kívánja, hogy adjuk a hatóság kezére, de vagy ez, vagy meghal. Könyörgött nekem. – Roman egy kicsit gondolkodott, majd megszólalt.
- Jó, akkor elvisszük, - Már indult is, hogy segítsen neki elvinni Mandy-t a kocsiba. - ha ő akarta és ötlet híján vagyunk.
- Nem! – Derrick megállította. – Majd én elviszem és gondoskodom róla, hogy ne tartóztassák le. – Felemelte a lányt és indult az egyik kocsi felé.
- Azt hogyan fogod elérni? – Roman fejében nem állt össze, mit is akarhat a faunus férfi.
- Megteszem, amit meg kell. – Derrick elmagyarázta, mit fog csinálni, amit Roman döbbent csendben hallgatott végig.
- Derrick, - Egyértelmű volt, hogy ez a faunus férfi kivívta Roman és Neo tiszteletét. – neked áldott jó szíved van.
- Mindig azt mondták, - Derrick beszállt a kocsiba és beindította. – az fog a sírba vinni. Bevált.
Azzal elhajtott, vissza Vale felé. Roman egy darabig nézte, ahogy a kocsi fényszórói egyre csak távolodnak, de nem sokkal ezután egy repülő zúgása csapta meg a fülét és hamarosan le is szállt az üres faluba. Atlas-i katonákra számított, de egy olyan személy jött le a gép rámpájáról, aki sokkal jobban felhúzta őt és Neo-t bármilyen Atlas-i egységnél.
Adam Taurus.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.
Igen, most egy kicsit sok volt a duma.