Általános gyerekzsivaj töltötte be a tantermet. Senki sem bírt megülni egy helyben, de hogy is tudtak volna, amikor olyan szépen sütött kint az őszi nap! A kréta nagyot csikordult a táblán. Erre az egész osztály elcsendesedett, egy pisszenést sem lehetett hallani.

- Köszönöm. Így már sokkal jobb. - fordult vissza a táblához Rácz tanár úr, és folyatta a lazarostos kötőszövetek jellemzésének felírását. Egyedül Csengey figyelt a tanárra, ő bőszen jegyzetelte az elmondottakat. A többieket viszont nem nagyon kötötte le a biológia, még Boka gondolatai is máshol jártak.

Minduntalan visszavitték őt a tegnapi délutánra, amikor Csónakos és Nemecsek társaságában sétált a Duna partján. Azt játszották, hogy a folyón elúszó farönköket kell eltalálni kavicsokkal. Az egész Ernő ötlete volt, a többiek már nem szívesen játszottak, "túl gyerekesnek" tartották, de persze Nemecsek kedvéért mindenki beleegyezett. Boka még élénken látta a nevető szőkeséget, hogy milyen szépen ragyogtak a szemei, és hogy mennyire felszabadultnak tűnt abban a pillanatban...

Bokát egy suttogó hang ragadta vissza a valóságba.

- Boka! Pszt, Boka! - Csele volt az. A fiú kérdőn nézett rá, mire Csele feltartotta a markát, amiben egy összegyűrt papírt szorongatott. Boka bólintott. Tudta hogy mire céloz az osztálytársa, már évek óta csinálták ezt. Csele megvárta a megfelelő pillanatot, majd odagurította a papírgalacsint a barátja padjához. János felvette, és izgatottan hajtogatta szét. Benne elmaszatolt írással ez állt:

"Emberek! A nővérem mesélte, hogy tüntetést szerveznek a pesti egyetemisták. Aki akar, az jöjjön holnap délután fél háromra a Petőfi szoborhoz! Fontos: nem tőlem tudjátok!"

Boka felpillantott. Óvatosan Cselére nézett, aki azt tátogta: "Add tovább!", majd megkocogtatta az előtte ülő Nemecsek vállát. A szőke hátrafordult, és János gyorsan a kezébe nyomta a galacsint. Ernő még egy bájos mosolyt ajándékozott neki mielőtt elkezdte volna olvasni azt.

Végre valahára az óra végét jelző csengő megszólalt, és a fiúk egyszerre pattantak fel a padokból (ami jelentős hangzavarhoz vezetett), ezért egyikük se hallotta Rácz tanár úr szavait a leckével kapcsolatban. De őszintén szólva nem is nagyon érdekelte őket. Már mindenki izgatottan várta a másnapi tüntetést. Még ők is érezték, hogy ezzel a rendszerrel valami nagyon nincsen rendben, így örültek az első adandó alkalomnak, amikor kiállhattak ellene.

Csele ért ki elsőre az épületből, és a falnál bevárta a többieket.

- Kinél van az üzenet?

- A Kolnaynál - felelte rögtön Barabás. Az említett bólintott.

- Még a nevünket is ráírtam! - tette hozzá büszkén.

Ezt hallva Csónakos fáradtan felnyögött.

- Te síkhülye! Adod ide azt a nyomorék papírt! - mondta parancsolóan, majd kikapta Kolnay kezéből a galacsint. A zsebéből előkerült egy gyufa, és az üzenet már lángolt is.

- Ezt most meg miért kellett? - kérdezte bosszankodva Kolnay.

- Azért, Palikám, mert különben elkaphatnak minket! - magyarázta Barabás olyan hangsúllyal, mintha egy óvodással akarná megértetni, hogy mennyi egy meg egy.

- Fantasztikus. Most már csak világgá kéne kürtölni ezt az egészet. - dünnyögte Csele.

- Igazából legális - szólalt meg valaki halkan a hátuk mögül.

- Mi? - perdültek meg a fiúk.

- Nem mi, hanem tessék. - válaszolta megvető pillantással Csengey, aki mellet állt Leszik és látszólag alig várta, hogy ez a beszélgetés véget érjen. - A tüntetésre van engedélyük. Miért, ti komolyan azt hittétek, hogy csak úgy odaeresztenek több tízezer embert Budapest utcáira?

- Több tízezer? - hitetlenkedett Weisz.

- Hát persze! Csak nem gondoltátok hogy összesen harminc ember csinál majd forradalmat? Ugye nem?

A fiúk mélyen hallgattak.

- Istenem, hogy ezek milyen sötétek! Na jöjjön Leszik, még át kell ismételnünk a Pitagorasz tételt! - Csengey sarkon fordult, aztán otthagyta a döbbent társaságot. Leszik még intett nekik, majd követte őt.

Weisz csóválta a fejét.

- Ez az idióta magázza a saját pajtását. Megáll az eszem.

A többiek ezzel mind egyetértettek, csak Boka ráncolta a szemöldökét.

- Azt mondta, forradalom?

Erre már Csónakos is felfigyelt, majd jó szokása szerint füttyentett egyet.

- Ha igaza lesz ennek az okostojásnak, jobb, ha mindannyian elmegyünk holnap! Nem maradhatunk le az évszázad eseményéről, papuskáim!

- Sajnos ebben az évszázadban már elég sok nagy esemény történt, és nem feltétlenül jelentene jót, ha ez kiérdemelné az első helyezést közöttük.

Csele bólintott, majd a beszélgetésüket megzavarta Nemecsek sikolya, akinek a kabátjára repült egy poloska. Persze mindenki kinevette, még maga Ernő is elmosolyodott, de csak azután, hogy Richter kiszabadította őt a vadállat karmaiból.