Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.


Mivel Qrow egyetlen Vadászt sem talált, akik segíthetnének az ereklye védelmében, így a RRNJL csapat saját magukat és az újonnan érkezett barátaikat vendégelték meg. Az asztalon a főfogás egy nagy fazék Mistral-i leves, hosszú tésztával, tojással, vékonyra vágott főtt sertés szeletekkel, petrezselyemmel és póréhagymával. Ezenkívül volt még egy tál rizs, tofu kockák, fasírtgolyók és tea is, szerencsére, volt egy másik kanna, ahelyett, amit Ruby eltört.

Az asztal körüli társaság roppant boldog volt, a nevetés és a kellemes beszélgetés hangja betöltötte az étkezőt.

- Hogy mehetett így ki a fejedből?! – Yang jót nevetett, amikor elmesélték neki, hogy Jaune fegyver nélkül volt kénytelen harcolni a szellem Grimm-el, mert elfelejtette, hogy a kovács pontosan mikorra készül el a fegyvere fejlesztésével és az új páncéljával.

- Hidd el, ha mondom, én magam is ugyanezt kérdeztem magamtól. – Jaune csak mosolyogva lehajtotta a fejét és kínosan nevetett.

- De megoldottad, - Nora büszke volt rá. – Mr. Izomagy! Látnotok kellett volna, hogy nekiment egy óriási Grimm-nek, méghozzá szemtől-szembe!

- Áh, - Jaune csak legyintett egyet. – Lance is megvédett egy párszor és Ruby azért eléggé kimerítette.

- Hogy én?! – Ruby nem értette, miért szerénykedik ennyire Jaune. – Emlékeztek, Ren hogy kiakadt a Kuroyuri csatában, azzal a fura, óriás Grimm-el?! Totál kiakadt!

- Elnézést kérek, - Ren szabadkozott. – de elvesztettem a fejemet abban a pillanatban.

- Jaj, - Ruby-nak feltűnt, hogy a barátja félreértette a mondottakat. – nem úgy értem! A jó értelemben mondtam, hogy kiakadtál!

- Oh, - Ren, mint akinek most esett csak le, hogy megdicsérték csodálkozva, de büszkén elmosolyodott. – köszönöm. – A késett reakcióján mindenki hangosan felnevetett.

- Na ne! - Lance, miután végig hallgatta, hogyan állt Mike a sarkára az anyjával szemben. – Az anyád folyamatosan azért gyógyszerezett, hogy gyenge legyél és elhallgatta, hogy az apád él?!

- Igen, - Bólintott Mike. – és ha lesz idő, majd szeretnék elmenni a kórházba, hogy meglátogassam.

- Majd veled tartok! – Lance a barátja vállára tette a kezét. – Vacsora után még elmehetünk.

Ahogy a vacsora egyre csak fogyott, a jó kedv egyáltalán nem hagyott alább, hiszen Weiss épp elmesélte, hogy vesztette el a fejét egy rangos bálon, amikor egy nagyon rátarti nő szidalmazni kezdte a Beacon-i Vadászokat.

- El se hiszem, hogy ezt komolyan megcsináltad! – Ruby nem hitt a fülének, amikor Weiss egy jég vadkan Grimm-et idézett meg amiatt a nő miatt.

- Igen, - Weiss arca céklavörössé vált a szégyentől és a kezeibe temette a fejét. – pontosan egy bálon.

- Legalább az a nő megkapta, ami járt neki? – Yang reménykedett, hogy igen.

- Persze, hogy nem! – Weiss kihúzta magát, nem volt ő olyan erőszakos. – Bár akkor nagyon akartam.

- Kizárt. – Nora szkeptikusan keresztbe vonta a karjait – Én nem hiszem el, hogy ez megtörtént. – Hirtelen valami hideg csapta meg Nora hátát és egy horkantást hallott. Amikor megfordult, ugyanaz a vadkan Grimm volt mögötte. – ÁRGH! – Rémülten hátra ugrott és a földre esett, de a jég Grimm csak megrázta a fejét és csak állt ott, mire a többiek csak nevettek Nora-n.

A vacsora ugyan már elfogyott, de a csoport még nem fejezte be a társalgást és épp Yang új, mechanikus végtagja lett a téma.

- Nem olyan, mint az igazi, - Yang felállt és megmutatta az új karját. – de jó hasznát veszem.

- Aláírom! – Tette hozzá Mike. – Egyedül szétvert vele egy csapat banditát!

- Csodálatos! – Jaune és a többiek elképedve bámulták Yang karját.

- Elképesztő. – Ren sem palástolta a büszkeségét.

- Jó újra egészben és harcra készen látni. – Lance mindig örült egy megbízható harcostársnak.

- Hű! – Ruby szemei felcsillantak, ahogy bámulta a nővére robotkarját és egyből felpattant, hogy közelebbről is megnézhesse. – Éppoly erős, mint régen?! – Egyből tapogatni kezdte, nem törődve az illemmel, de Yang-et nem zavarta, hiányzott neki a húga közvetlensége.

- Hm, - Yang önelégülten a csípőjére tette a másik kezét. – naná! – Egy koppanás hallatszott, aminek a forrása, hogy Nora a jobb kezével felkönyökölt az asztalra és kihívóan meredt Yang-re.

- Akarsz fogadni?! – Egyértelműen szkanderozni akart vele.

- Nora, - Weiss csak megforgatta a szemeit. – légszíves. Most nincs itt az ideje… - Hiába, Yang már ott is termett és Nora-val egy elképesztő párbaj alakult ki.

A két erős lány minden erejével azon volt, hogy lenyomják egymást.

- Gyerünk! – Jaune és Ren egyértelműen Nora-nak szurkoltak. – Meg tudod csinálni!

- Mutasd meg, - Ren is támogatta. – a JNPR csapat büszkeségét!

- Gyerünk, tesó! – Ruby egyértelműen a nővérének szurkolt, de Weiss csak keresztbe tett karokkal és megvetően meredt a két kakaskodó lányra. – Nem veszthetsz egy szoknyát viselő lány ellen!

- Te is szoknyát viselsz. – Tette hozzá Weiss.

- Weiss, - Ruby meg sem hallva, csak megragadta Weisst a két vállánál. – nem szurkolsz elég hangosan!

- Tuti Nora fog nyerni! – Lance a vörös hajú lány mellett volt. – Nem láttad, mire volt képes az utunkon.

- Dehogy, - Mike inkább a szőke lányt támogatta. – Yang piszok erős! Ezt ő nyeri!

- Grrr… - Nora belátta, hogy Yang nagyon erős. – egyértelműen olyan, mint az igazi! Ezt aláírom!

- Igen… - Yang-nek is komoly erőfeszítésbe került, hogy tartsa magát Nora ellen. – de ennek van pár új trükkje!

- Például?! – Nora kihívóan vigyorgott, mire egy kattanást hallott Yang felől, mire a következő pillanatban Yang karja levált a testéről és hátra lökte Nora-t a falnak, akinek ettől fájdalmas földet érésben volt része. – Au…

- Akkor most… - Jaune és a többiek tanácstalanok voltak a végeredménnyel. – ki nyert?

- Yang kiütötte Nora-t. – Állapította meg Lance.

- Oh… - Nora kissé szédülve, de észhez tért, megpróbált felállni, de érezte, hogy valami van a kezében. Nem más, mint Yang levált karja. – ÁÁÁRRRRGGHHHH! – Hangosan felsikított és visszadobta a végtagot a gazdájának, aki nevetve elkapta.

A vacsora véget ért és már csak a mosogatás és a takarítás maradt, amiből mindenki kivette a részét.

- Ugh… - Jaune kicsit többet evett a kelleténél és öklendezett egyet. – mindent megettünk… 'asszem rosszul leszek.

- Csak nyugi, Hányós Fiú! – Yang emlékezett a gúnynévre, amit Ruby adott neki az első napon. – Hiszünk benned.

- Oh, - Jaune csak megforgatta a szemeit. – akkor most visszatérünk a becenevekhez?! – Kivitte a tányérokat a mosogatóba. – Csodálatos.

Ezen mindenki nevetett, de Nora emlékezett egy másikra.

- Mármint, - Weissre mutatott, aki csak kuncogott, de próbálta palástolni. – a Jégkirálynőnek tetszik! – Ezen Ruby hangosan, Yang pedig a teától fuldokolva nevetett.

- Annyira nem hiányoztatok, srácok. – Weiss csak mosolyogva forgatta a szemeit.

- Úristen! – Nora csodálkozást színlelve a kezeibe támasztotta az állát. – Ez tetszik neki! Mi történt a szíveddel, amíg elvoltál?!

- Hé, - Weiss felcsattant. – ezt úgy mondod, mintha olyan szörnyű lettem volna!

- Áh, - Yang csak legyintett egyet. – csak olyasvalaki, akivel nem könnyű kijönni. – Weiss csak morcosan fintorgott, mire Yang csak kiöltötte a nyelvét.

- Ha már a beceneveknél tartunk, - Mike sunyin Mike-ra pillantott, aki egy „ajjaj, most én jövök" nézéssel reagált. – hogy is nevezett téged Lynda? Büdikének? Izzadósnak?

- Izz-atkának. – Ismerte be Mike, mire neki is vörös lett az arca.

- Igen! – Lance és a többiek is nevettek. – De hiányzik.

- Nekem is, - Mike és Lance emlékezte a faunus lányra. – pedig olyan goromba volt velem az elején.

- Igen, - Lance-t is elöntötték az emlékek. – gyakran félig nyitott szemmel aludtam, nehogy megegyen téged valamelyik éjszaka. – Egy újabb nevetés hullám tört végig az étkezőn.

- Bárcsak több időt tölthettünk volna vele. – Mike-nak is hiányzott.

- A helyzet az, - Ren megszólalt. – mindannyian felnőttünk a magunk módján.

- Komolyan gondolod? – Ruby és a többiek tekintete rá terelődött.

- Hát… - Ren is visszameredt a múltba. – emlékezzetek vissza milyenek voltatok Beacon-ben. Tettél valami ostoba vagy kínos dolgot? Vagy gondoltad magadról, hogy tökéletes vagy?

- Oh istenem! – Weiss megint a kezébe temette az arcát.

- Talán egy kicsit forrófejű voltam. – Yang beismerte.

- Te?! – Ruby csodálkozva nézett a nővérére, de végül ő is beismerte hibáját. – Én az első napon szemtől-szembe próbáltam nekimenni egy Nevermore-nak!

- Hú, - Lance-nek egy dolog jutott az eszébe. – emlékeztek, hogy mennyire nem ment nekünk a csapat vizsga?

- Hihetetlen, - Mike-nak is eszébe jutott. – de Lynda volt az, aki összefogott minket. Ott volt mindig és segített, akinek kellett.

- Pedig ez az én dolgom lett volna vezérként. – Lance is emlékezett erre. – Erős voltam, de elég rossz vezér.

- És én mit mondjak? – Jaune visszajött a konyhából és letörve lehajtotta a fejét.

- Hát, - Ren ennek ellenére mosolygott. – ez a kínos érzés, vágy, hogy legszívesebben visszamennél az időben és azt mondanád a múltbeli önmagadnak, hogy „ne legyél olyan hülye" csak annak a bizonyítéka, hogy már nem az az ember vagy, mint akkor. Okosabb vagy, kedvesebb és erősebb. De még mindig nem nőttél fel. Egyikünk sem. – Hihetetlen, de Ren, aki mindig csendes volt és visszahúzódó, ha csoportos beszélgetésről volt szó, most ő beszélt a legtöbbet.

- Úgy tűnik, - És ez feltűnt Ruby-nak. – Ren elég mély tud lenni, ha beszélgető kedvében van.

- Na várjunk csak! – Nora felpattant és magabiztosan magára mutatott. – Én emlékszem, hogy egész jó voltam a suliban!

- Még a bálon is? – Emlékezett Yang. – Amikor leöntötted magadat és magad körül mindent punccsal és…

- IGEN! – Nora kínosan bekapcsolta a Scroll-ján azt a zenét, amit olyan hangosra vett fel, hogy elnyomta Yang hangját. – Pontosan a bál és a táncunk! Köszi Yang!

- Ha már a bálról van szó, - Lance egy nevetés után Ruby felé fordult. – emlékszel arra a katasztrófára, amit csak nagyon kegyelmesen lehet táncnak nevezni?

- Te jó ég! – Ruby elvörösödött és a kezébe temette a fejét.

- Sok lovagias tulajdonságom van, - Lance kínosan megvakarta a tarkóját. – de a tánc nincs közöttük.

- Szerintem aranyos pár lettetek volna. – Csatlakozott Mike.

- Biztos nem működött volna. – Lance emlékezett, amikor végig gondolta, hogy megpróbáljon-e összejönni Ruby-val és a válasz még mindig ugyanaz. Tisztelte vezérként, de nem volt felé olyan érzése. Csak barátként szerette.

- Szerintem sem. – Ruby felemelte a fejét és Lance-re nézett. – Nem kéne bonyolítani a dolgokat. – Ruby is tisztelte Lance-t, mint harcost és védelmezőt, de ő is csak barátként tekintett a Vörös Lovagra.

- Emlékszem, - Lance-nek egy újabb dolog jutott eszébe a bálról. – a táncunknál csak egy valami volt kínosabb. – Jaune-ra nézett, akit szintén nem hagytak ki az alázásból. – Jaune egy női estélyiben jelent meg! – Ezen mindenki hangos röhögésbe kezdett, mire Jaune csak nekitámaszkodott az ajtófélfának és kínosan leült.

- Ajjaj.

- Amúgy, - Yang egy dolgot nem értett. – miért is jelentél meg női ruhában?

- Nem hittem el, - Jaune, miután elmúlt a kínos érzés válaszolt. - hogy Pyrrha-t senki se merte felkérni és megígértem neki, ha egyedül jön a bálba, akkor én női ruhában jelenek meg. – Jaune emlékezett Pyrrha-ra. - Ő volt az egyetlen, aki hitt bennem. - Keserűen elmosolyodott. – Nem tudom, mit látott bennem. Csak egy ostoba bolond voltam, aki nem értett semmihez, de ő mégis foglalkozott velem. Tanított és gyakorolt velem, holott senki nem volt erre hajlandó. – Szipogott egyet. – Bárcsak én haltam volna meg helyette. Bárcsak…

- Elég! – Ruby felcsattant és Jaune felé állt. – Ne hibáztasd magad azért, ami történt! Pyrrha úgy döntött, hogy mindent megtesz azért, hogy megvédje a barátait! Remélte, hogy van, akárcsak egy szikrányi esélye a győzelemre, akkor meg kell próbálnia!

- Ruby… - Jaune csodálkozva bámult fel rá.

- Ne hibáztasd magad, ne legyél felelőtlen és ami a legfontosabb, ne kívánd, hogy bár te haltál volna meg! Az egyetlen, amit megtehetsz Pyrrha-ért, hogy megvéded azokat, akikért meghalt, tovább küzdesz azért, amiben ő hitt és büszkévé teszed az emlékét!

- Mi nem hibáztatunk, Jaune. – Weiss Ruby mellé állt és a kezét nyújtotta, hogy felsegítse.

- Köszi. – Jaune elfogadta. – Mindent megteszek, hogy az a valaki legyek, akinek Pyrrha tartott.

- Hát, - Weiss elmosolyodott, ahogy Jaune bánatos, kék szemeibe nézett. – jól haladsz afelé.

- Csak nem tetszik neked?! – Yang észrevette, hogy Weiss mennyire bámulja Jaune-t.

- Hogy?! – Weiss csak elpirulva kezdte rázni a fejét. – Dehogy! Mármint… - Idegesen tördelni kezdte az ujjait. - Csak bíztatni akartam! – Szögezte le. - Ez minden! – Becsukta a szemeit és elfordult.

- Amúgy, - Jaune csak kellemesen elmosolyodott. – természetes szőke vagyok. Weiss teljesen elvörösödött, mire Ruby és Yang csak hangos röhögésbe kezdtek.

Ruby, Weiss és Yang emlékeztek erre a mondatra. Ez volt az első béna csajozós szöveg, amivel Jaune megpróbálta levenni Weisst a lábáról Beacon-ben, de a fehérhajú lány mindig ridegen elutasította. Azóta mindketten megváltoztak, Jaune bölcsebb és érettebb lett, míg Weiss kedvesebb, alázatosabb és odaadóbb. Azok a béna csajozós trükkök, amiket Jaune előadott Beacon-ben, visszatekintve aranyosnak tűntek a számára.

- Úgy sajnálom, - Weissnek eszébe jutott az is, milyen durván bánt Jaune-al. – ahogy viselkedtem veled.

- Semmi baj. – Jaune csak sóhajtott, mint aki nem is haragudott.

- Hé, - Hallani lehetett Qrow dühös kiabálását a nappaliból. – hogy tud 8 kölyök ekkora zajt csapni?! – Bejött az étkezőbe Oscar-al az oldalán.

Mindenki Qrow-ra és Oscar-ra vagy Ozpin-ra meredt, remélve, hogy válaszokat kapnak.

- Gyertek a nappaliba. – Invitálta őket Ozpin, ő volt irányításban.


A fiatalok követték a felnőtteket és mindannyian leültek a kanapékra vagy a fotelokba, amik elő voltak készítve, de senki nem szólalt meg. Kínos csend lépett életbe, még az óra tiktakját is hallani lehetett.

- Szóval, - Weiss volt az, aki megtörte a csendet. – a Hajadonok, a mágia, Salem, mind igaz? – Qrow idegesen morgott egyet, amikor Yang felfedte előttük, amiket Raven mondott.

- Ms. Xiao Long, - Ozpin szólalt meg helyette. – ez minden, amit az anyja elmondott önöknek?

- Nagyjából. – Szólalt meg Weiss.

- Nem, - Mike-nak eszébe jutott valami. – azt is elmesélte, amikor lehúzta Qrow nadrágját az osztály előtt, amikor…

- Na, - Qrow gyorsan leállította. – az tényleg egy szemét húzás volt tőle! – Gonoszul elmosolyodott, hogy most ő fed fel egy kínos történetet Raven-ről. – Esetleg, mesélt arról, amikor viszkető, vörös kiütések jelentek meg a fenekén?

- Hát… - Weiss, habár érezte, hogy egy kicsit elkanyarodtak a témától, azért kíváncsi volt erre.

- Egy nap, - Qrow folytatta. – arra értem haza, hogy letolt szoknyával végig húzza a fenekét a szőnyegen, mint egy kutya! – Qrow, ahogy visszaemlékezett, jót nevetett. – Nem vette észre, hogy bejöttem, felvettem a Scroll-ommal és feltöltöttem az internetre!

- Ezért kuncogsz mindig, - Ruby-nak eszébe jutott valami. – amikor Zwei is így vakarózik?

- És mit is csináltál vele? – Yang-et gyanakodva kérdezte Ozpin-t.

- Széttörte a Scroll-omat, - Qrow azt hitte, tőle kérdezte, ezért folytatta a történetet. - Summer leszidott, de Tai vett neki egy kenőcsöt, amivel egy hétig kenegette és…

- Nem te! – Yang dühösen leállította a nagybátyját és Ozpin felé fordult. – Hanem te! Mit tettél Qrow-al és az anyámmal? – A kínos csendből döbbent csend lett és minden szem kíváncsian Ozpin-ra terelődött.

- Miről beszél? – Kérdezte Jaune.

- Oh, - Qrow csak lefáradtan megforgatta a szemeit. – fasza.

- Hm, - Ozpin csak elgondolkodott. – ez nem egy olyan titok, amiről azt gondoltam, hogy könnyen megosztja bárkivel. – Yang felé fordult. – Az anyukád biztos nagyon megbízott benned. – Yang tekintete nem enyhült és még mindig választ követelt és Ozpin belátta, hogy nincs értelme halogatni. – A reinkarnációs képességem egy átok ugyan, de van néhány előnye is. Ilyenek a Hajadonok, akik hihetetlen mágikus erővel rendelkeznek. – A botjára támaszkodva felállt. – Ugyanezzel az erővel képes voltam a Branwen testvéreknek olyan hatalmat adni, - Elkezdett fel-alá sétálni a többiek előtt. - amivel többet láthatnak, hogy szabadon mozoghassanak, a testük terhe nélkül, így… - Megállt Qrow mellett és megadta a választ. – olyan képességet adtam nekik, amivel madárrá változhatnak. – Egy kicsit nevetett és megrázta a fejét. – Elég nevetséges hangosan kimondva.

Amint ezt elmondta, mindannyian csodálkozva és értetlenül nézett rájuk, mint akik épp feldolgozni próbálják ezt a bizarr módon új információt.

- A bácsikámat… - Ruby-nak is elég lassan sikerült.

- Madárrá… - Ren volt az első, aki megpróbálta hangosan kimondani. – változtatta őket?

- Most csak szívattok minket! – Nora nem nagyon akarta elhinni.

- Menő. – Tette hozzá Lance.

- Oh, tényleg, - Mike-nak eszébe jutott a kérdés, amit Raven-nek is feltett, de választ nem kapott. – gondolkodtatok már azon, hogy cirkuszban lépjenek fel?

- Igen, - Sóhajtott Qrow. – madárrá változtatott minket. Ez nem tréfa. Igen, vannak előnyei és nem, nem gondolkoztunk el rajta. Titokban kellett tartanunk.

- Igaza van! – Szólalt meg Weiss. – Láttuk, ahogy Yang anyja átváltozott, a szemünk láttára.

- Miért tetted ezt?! – Yang választ követelt. – Mi van magával?!

- Yang, - Qrow volt az, aki rászólt az unokahúgára. – elég legyen! Mi döntöttünk így! Mi akartuk ezt!

- Szabad? – Ozpin engedélyt kért Qrow-tól, aki csak egy bólintással jelezte, hogy megadja az engedélyt és elindult Yang felé. – Az, hogy ilyen erővel ruháztam fel őket nem egy egyszerű dolog volt. És biztosítalak, hogy nem szórakozásból csináltam. Minden segítségre és előnyre szükségem volt, hogy kiderítsem Salem terveinek a részleteit, segítsenek megkeresni a Hajadonokat, ha valami nem stimmel velük.

- Oké, - Ruby gondolkodott. – csinálta már ezt valaki mással? Például Ironwood tábornokkal vagy Goodwitch professzorral?

- Bármekkora előny is lehetett volna, - Ozpin válaszolt. – sajnos, ez nem olyan egyszerű. Az erőm nem a legmegbízhatóbb és őszintén, minden egyes reinkarnációval csökken. Az erő, amit Qrow-nak és Raven-nek ajándékoztam, azért volt, hogy segítsenek másokat és nem azért, hogy megijesszenek titeket. Az a helyzet, hogy évszázadokkal ezelőtt, hasonlóképpen, rengeteg mennyiségű mágiát áldoztam fel, hogy hasonló képességekkel ruházzak fel 4 fiatal nőt, reménykedve, hogy jó célra használják az ajándékomat. Ők voltak az első Hajadonok. – Érezni lehetett a megbánást a hangjában, majd újra Yang felé fordult. – Ms. Xiao Long, soha nem állt szándékomban, hogy hazudjak önnek vagy bármelyikőtöknek. Csak vannak dolgok, amiket jobb szeretnék… inkább a szőnyeg alá söpörnék. – Qrow felé nézett. – Így mondtad, ugye?

- Ja. – Bólintott Qrow.

- Mindenkinek van választása. – Folytatta Ozpin. – És a Branwen testvérek azt választják, hogy elfogadják azt az erőt és a felelősséget is, ami ezzel jár. Később azonban, az egyikük elhagyta a kötelességét csak azért, hogy a saját, önző érdekeit táplálja. – Végignézett a fiatalokon. – Most mindannyiótoknak van választása. Ha bármelyikőtök el akar menni, akkor itt az idő dönteni. – Megfordult. – Nincs benne semmi szégyen és nem kényszerítelek egyikőtöket se a maradásra. – Senki nem válaszolt, ami miatt arra gondolt, hogy mindenki marad. – Nagyon jó… - Visszafordult, de Yang felállt.

- Yang? – Ruby a legrosszabbtól tartott, hogy a nővére elhagyja őket, de Yang megszólalt.

- Ha Ruby marad, - A húgára nézett. – akkor én is. Egy dolgot biztos tudok róla, hogy mindig tudja, mi a helyes döntés. – Végignézett a többieken is, majd visszafordult Ozpin-hoz. – De ha azt akarja, hogy tovább segítsünk, ha továbbra is az életünket kell kockáztatni, akkor ne hazudjon többet. Ne legyen több féligazság, se az a „bizonyos szemszögből" sz*rság.

Ozpin és Yang egy darabig egymásra néztek, Ozpin Qrow felé fordult, aki csak megvonta a vállát, majd visszafordult Yang felé.

- Megértettem. – Válaszolt Ozpin

- Jó, - Jaune, miután újabb csend lépett életbe, ő vette át a szót. – akkor most mi lesz? Mármint, mit tehetnénk?

- Hm, - Ozpin elgondolkodott. – ez egy elég nehéz kérdés? Amire, - Elmosolyodott és szétnézett a fiatalokon. – biztos, hogy holnapra képes leszek választ adni.

- Hogy érti? – Jaune csak a fejét rázta.

- Az előttünk álló út, - Folytatta Ozpin. – nagy valószínűséggel tele lesz nehézségekkel, azonban túlságosan rég volt, amióta maguk együtt voltak. – Yang vállára tette az gyik kezét, aki egy kicsit feloldódott és megbízott az igazgatóban. – Kérem, pihenjenek ma este és élvezzék ezt a pillanatot. – A szemei hirtelen sárgán világítottak, majd amint észrevette, hogy a keze Yang-en van, egyből hátra pattant. Oscar volt újra.

- Oh, - Nora, mint aki egy hatalmas rejtély nyitjára jött volna rá, felrikkantott. – rájöttem! Raven és Qrow, azaz, Holló és Varjú! – Egy széles mosollyal nézett szét a többieken. – Madarak! Innen jött! – Önelégülten összekulcsolta a kezeit a tarkóján, keresztbe tette a lábait és hátradőlt. – Nekem leesett.

Igen, Nora, - Lance csak elmosolyodott, hogy a vörös hajú lánynak ennyi ideig tartott rájönnie. – képzeld, nagy nehezen nekünk is.


A szállító repülőn kínos csend volt az úr, még akkor is, amikor elhagyták a Sötétség Pusztaságát és átértek Mistral határán. Az utastérben Neo dühösen, keresztbe tett karokkal és lábakkal ült Emerald mellett, aki nem nagyon szívlelte a néma lány társaságát, de megértette, miért nem a barátjával, Roman-el utazik.

- Minden rendben köztetek? – Érdeklődött a zöldhajú lány, mire a felemás hajú csak szúrós nézéssel bámult rá. – Hallom, egy kicsit összevesztetek Roman-el. – Neo még mindig nem mondott semmit, csak tovább nézett rá a barna és rózsaszín szemeivel. – Csak remélem, nem fogjátok hátráltatni a küldetést.

Az utastér másik oldalán Roman és Mercury egy térségben utaztak, bár egyértelmű volt, hogy nem szívlelik a másikat.

- Miért is kell nekem veled utaznom? – Érdeklődött Mercury, egyértelműen megvetette Roman-t.

- Mert, - Legyintett Roman, bár érezni lehetett a hangját az utálatot. – annyira jó pajtások vagyunk, kölyök.

- Csendben lennétek ott hátul! – Cinder, aki a gépet irányította dühösen hátrafordult az utasaihoz. – Még egy fél óra és megérkezünk! Addig bírjátok ki!

- Öhm… - Roman sunyin elmosolyodott. – nekem pisálnom kell. Le lehetne tenni addig a gépet? – Mindenki dühösen meredt Roman-re. – Mi van? – De ő csak ártatlanul pislogott. - Sok vizet ittam indulás előtt és most hív a természet.

- Tarts ki még egy fél órát. – Utasította Cinder.

- És ha nem sikerül? – Folytatta Roman. – Hugyozzam le Mercury fémlábait?

- Azt próbáld meg! – Mercury felemelte az egyik öklét figyelmeztetően.

- Hé, ha nem állunk meg hamarosan pisilni, nem csak próbálni fogom! – Roman mindenkinek kezdett az idegeire menni, de Neo csak megforgatta a felemás szemeit, felállt és a gépházba ment, hogy távol lehessen Roman-től.

- Most komolyan, - Emerald-nak is. – nem bírod ki még egy kicsit?!

- Esetleg, - Ajánlotta Roman. – kinyithatjuk gép ajtaját és úgy kiengedhetem, de kitudja, nem-e vizelek le valakit. Nincs itt egy vödör vagy egy üres üdítős flakon?

- Undorító vagy! - Kiáltott hátra Cinder.

- Te nem teszed le a gépet és nem igazán látok más alternatívát. – Vont vállat Roman.

- Közeledünk a célponthoz. – Cinder megállapította. – Úgy fest, a doktorunk egy kicsit korábban érkezett.

- Ha nem engedhetem ki a fáradt olajat, rajtam már egy doktor sem segíthet. – Roman kommentjétől mindenki megrázta a fejét, de amikor Cinder eltette letenni a gépet, visszajött Neo, akinek sikerült egy kicsit lehiggadnia. – Gondolom, WC-t nem találtál ott hátul? – Szólt hozzá Roman nevetve, mire a kisebb lány csak fáradtan forgatta a szemeit.

A gép leszállt egy erdei tisztáson, ahol már egy másik repülő várt rájuk. Mindannyian leszálltak és a gép kijárata felé vették az irányt. Jól esett mindenkinek, hogy végre szilárd talaj lehet a lábuk alatt, de Roman volt a legboldogabb, aki végre elmehetett a bokrok közé, elintézni a sürgős elintéznivalóját.

- Azt mondják, - Felhúzta a sliccét és megkönnyebbülve sóhajtott. – egy jó hugyozás egy jó dugással érhet fel.

- Haladhatnánk végre? – Cinder türelmetlenül meredt a volt gengsztervezérre, aki csak forgatta az egyik ujján Melodic Cludgel-t.

- Azonnal! – Roman csatlakozott a csapathoz, de Neo egyértelműen elkerülte őt.

- Ezt nem kapkodtátok el. – A másik gép rámpáján ült Watts és úgy tűnt, már vár egy ideje.

- Pedig úgy siettünk, - Roman csak hamis csalódottsággal szólalt meg. – hogy még én is majdnem összepisiltem magam.

- Merre van a Branwen tábor? – Cinder nem is reagált Roman hozzászólására.

- Néhány kilométerre arra. – Watts az egyik irányba mutatott, mire a csapat el is indult arra.

- Akkor, - Roman szólalt meg, kissé kényelmetlenül érezve magát, hogy már megint úgy követi Cinder-t, hogy nem tudja a terv részleteit. – mi a terv?

- Bemegyünk, - Kezdte Cinder. – bemutatkozunk, elmondjuk mit akarunk és ha Raven nem áll kötélnek, kiírtjuk a törzsét.

- Azért próbáljunk meg egy kicsit diplomatikusak lenni! – Figyelmeztette őket Watts. – Raven elképesztő erővel rendelkezik és vele van a Tavasz Hajadon és a törzs erőteljesen létszám fölényben van ellenünk.

- Bajusszal Bácsival értek egyet. – Roman Watts mellé állt.

Nem tartott egy tíz perces sétáig, mire meglátták a tábor falból emelt falait és kapuját, ahol néhány bandita őrködött.

- Menjetek előre. – Szólt Cinder, mire Emerald és Mercury voltak azok, akik elindultak a kapu felé.

- Örömmel. – A két fiatal örömmel hajtotta végre a parancsot.

- Miért csak ők mennek? – Érdeklődött Roman. – Ha igaz, amit mondtatok, az ereklyékről meg a Hajadonokról és Raven-ről, akkor nem hiszem, hogy szükség lesz erőszakra.

- Egyet kell értsek, Mr. Torchwick-al. – Igazította meg a nyakkendőjét Watts. – Ha minden a terv szerint alakul, Raven értékes szövetségesünk lehet. Nem lenne bölcs döntés erőszakosan kezdeni a kapcsolatunkat.

- Tudnia kell, - Cinder szeme összeszűkült a haragtól. – hogy nincs választása. Hogy nem menekülhet előlünk és biztosra kell mennünk, hogy megértse, minden ellenállás hiábavaló. - Neo csak felmutatta az egyik hüvelykujját és bólogatva Cinder-re nézett, jelezve, hogy egyetért vele. – Köszönöm. – Gonoszul Roman-re mosolygott. – Úgy fest, a kis barátnőd nem ért veled egyet.

- Hm, - Roman csak sértődötten fintorgott egyet és keresztbe tette a karjait. – csak menjünk már be.

Egy kisebb csetepaté után, miután Emerald és Mercury elverték a kapuőreit, amire még több őr jött, a csapat többi tagja is megjelent.

- Vigyetek a vezéretekhez. – Parancsolta Raven a banditáknak, akik félelmükben ugyan, de engedelmeskedtek.


Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.