1. Fejezet: Első benyomások
A gimnázium egy hatalmas, barna, rengeteg ablakkal rendelkező épület volt, tetején egy
órával és bejárata előtt az ókori görög, korinthoszi stílusú oszlopokra emlékeztető oszlopok álltak.
Ben, egy barna hajú, zöld szemű, fekete pólót, kék farmert, világoszöld színű pulcsit és fekete
edzőcipőt viselő srác volt. Pulcsiján jobb oldalt egy fehér csík volt található, melyen a melle
magasságában, egy fekete körben egy fehér 10-es szám volt megfigyelhető. Eléggé izgult, hiszen ez az
első napja az új iskolában. Egyszerre volt izgatott, de közben izgult is. Izgatott volt, hiszen új iskola, új
osztálytársak, új tanárok, ám izgult is, mert mi van, ha nagyon gonoszak lesznek vele és minden áron
keresztbe tesznek neki. Ekkor egy vörös hajú, fehér galléros pólót, rajta egy rózsaszín pulóvert, egy
szürke farmert és egy fekete magassarkú cipőt viselő lány lépett mellé. Ő Gwen Tennyson, Ben
unokatestvére. A vállára tette a kezét.
- Nyugi. Semmi baj nem lesz. - mondta, hogy megnyugtassa Ben-t.
Pár pillanat múlva egy fekete pólót, kék farmert, fekete cipőt viselő fekete, hosszú hajú srác lépett
oda melléjük. Kevin Levin-nek hívják, Gwen barátja, bár több volt közöttük, mint egy egyszerű
barátság.
A három barát belépett az épületbe. Egy hatalmas belső tér rajzolódott ki. Az épület belülről
kórház fehér volt, kettő emelettel és egy földszinttel, melyek középen nyitottak voltak, mivel egy
hatalmas pálmafa állt az aula közepén. A fa egészen a második emelet tetejéig ért, amit egy üveg
kupola zárt le. Az aulában szinte minden is volt. Étel és ital automata, a pálma körül padok, hogy a
diákok le tudjanak ülni, beszélgetni, még szökőkút is volt! Bal és jobb oldalt ajtók kaptak helyet,
melyek egy-egy speciális tanterembe nyíltak: kémia-, fizika-, biológia-, földrajz-, nyelvi laborokok,
tornacsarnok, még egy szertár is van ott. Ben és barátai nem is tudták hova nézzenek, mert annyi
minden volt körülöttük. Ekkor egy fekete hajú, szemüveges, fehér galléros pólót viselő hölgy lépett
oda hozzájuk.
- Bizonyára ti lennétek Ben, Gwen és Kevin. A beküldött fotók alapján könnyen meg lehet benneteket
ismerni! Én Mrs. Baker vagyok, az osztályfőnökötök. Gyertek, megmutatom nektek a termeteket.
A tanárnő egy lifthez vezette a barátokat. A lift ajtaját két oldalról egy-egy bokor vette körbe.
Beszálltak a liftbe, majd a tanárnő megnyomta az 1. emelet gombját. Miután felértek elfordultak
balra, egy kis folyosóra. A folyosón egymással szemben egy-egy tanterem volt. Végig mentek a
folyosón, majd az utolsó két szemközti ajtónál bementek a baloldali terembe. Három üres hely volt,
mindegyik a középső sorban volt. Mindegyik padban kettő gyerek ülhetett. Kettő teljesen üres volt.
Gwen és Kevin egymás mellé ültek, míg Ben-é lett a már csak félig üres pad. Ekkor a tanárnő is
belépett a terembe.
- Jól van. Már csak egy emberre várunk, de mivel időben el kell indulni, így már nem várhatunk
sokáig, kezdjük el a bemutatkozást. Én Rose Baker tanárnő vagyok, én leszek az osztályfőnökötök és
biológia tanárotok. Legyetek olyan kedvesek, hogy ha számotokra ismeretlen személy mellett ültök,
akkor mutatkozzatok be nekik, majd meséljetek magatokról. Aki úgy ült, az elment a helyéről, aki
nem, az maradt, ahol volt. Ben is már éppen felállt volna, amikor egy rózsaszín melegítőt, lila rövid
szoknyát, fehér térdzoknit és rózsaszín edzőcipőt viselő, fekete hajú lány lépett be a terembe. Ben
kikerekedett szemekkel és enyhén tátott szájjal nézte a lányt. Valami földön túli érzés fogta el,
amikor ránézett és nem tudta róla levenni a szemét.
- Elnézést a késésért, lekéstem a buszomat. - mondta bűnbánó hangon a lány.
- Semmi baj! Örülök, hogy még indulás előtt ide értél. Foglalj helyet!
A lány Ben padjához sétált, majd megszólította a fiút.
- Szia. Szabad leülnöm melléd?
- P-pe-persze. - válaszolta dadogva Ben.
Ekkor megszólalt a tanárnő.
- Rendben van. Akkor mutatkozzatok be egymásnak, majd az osztálynak.
Ben és az ismeretlen lány szembe fordultak egymással.
- Rendben van. Akkor kezdem én. - mondta a lány - Julie Yamamoto vagyok, 15 éves. Szeretek
olvasni, biciklizni...
Ben a felét sem értette amit mondott Julie, mert teljesen elmerült a gondolataiban, hogyan szólítsa
meg ezt a számára földön túli külsejű lányt. Ám hamar eljött a kritikus pillanat, hiszen Yamamoto
abba hagyta a mesélést és Ben-re került a sor. Egy ideig csak dadogva tudott beszélni. Julie csak
kuncogott a fiú csetlő-botló beszédén.
- Vicces vagy! - mondta. Ben ekkor vett egy nagy levegőt és elkezdett érthető szavakat mondani.
- Én Ben vagyok. Ben Tennyson. Én is 15 éves vagyok. Szeretek focizni és moziba járni és...
Ám ekkor a tanárnő megszólalt.
- Jól van srácok, lányok. Már nincs idő az osztály előtti bemutatkozásra, mert tíz perc múlva indul a
busz. Fogjátok a cuccotokat és induljunk. Az ülésrendet majd a busznál összeállítjuk. Menjünk!