2. Fejezet: A tábor
Miután mindenki felszállt a buszra, az ajtók bezárultak és elindultak Roswell irányába. Az út
hamar eltelt. Ki zenét hallgatott, kik beszélgettek, kik csak bámultak ki az ablakon. Amikor elhagyták
Roswell települését, egy fenyőerdő felé vették az irányt. Kisvártatva meg is érkeztek. A tábor bejárata
felett egy félkör formájú tábla állt, melyen a tábor neve "Capibara Camp" volt olvasható. A tábor
leginkább faházakból állt, ám volt egy téglaépület is, amely a fűtőház volt, szó szerint, mert ott volt
található a kazán, mely az összes ház fűtését ellátta. A fiatalok leszálltak a buszról, majd az ebédlő
felé vették az irányt. Az ebédlő - akárcsak a többi ház - farönkökből és gerendákból állt. Belül tele volt
asztalokkal, ám a háznak csak a fele volt ebédlő, másik felén a konyha kapott helyet. Volt egy chips és
egy üdítő automata is. Minden asztal négy fős volt. Ben, Gwen és Kevin egy asztalhoz ültek. Náluk
még volt egy szabad hely, de senki nem ült oda hozzájuk. Amikor mindenki magához vette az ebédet
és a csapat nekiállt volna enni, Ben hirtelen kiejtette a kanalat a kezéből. Julie volt az. Az asztalnál
ülők csak somolyogtak.
- Sziasztok. Ide ülhetek hozzátok? - kérdezte Julie.
A trió heves bólogatással felelt. Julie a Ben mellett lévő székhez lépett, majd leült. Kevin megrúgta
Ben lábát, jelezve, hogy látja a fiú érdeklődését és kezdhetne valamit a helyzettel. Ben ezt egyből
lereagálta Kevin arckifejezéséből és már éppen megszólalt volna, amikor egy durva, rekedtes hang
szólította meg Julie-t.
- Szia, Szívem. Látom sikerült időben megérkezned. Gyere, ülj oda hozzánk. - mondta egy fekete,
rövidre vágott hajú, orrpirszinges fickó, aki fekete tüskés bőrdzsekit, alatta egy szürke halálfejes
pólót, szakadt kék farmert és fekete, tömött talpú edzőcipőt viselt.
- Oh. Szia, Steve. - mondta lehangoltan Julie, majd folytatta - Most inkább maradok itt.
- Oké. De ne felejtsd a szüleink megállapodását. - mondta fenyegető jelleggel Steve.
- Most csak azért, mert nem veled eszek, az nem azt jelenti, hogy nem teszek eleget szüleink
szándékának.
Steve kissé duzzogva ott hagyta a társaságot.
- Ki volt Ő? - kérdezte Ben.
- Steve Dawson. A szüleink még ovis korunkban találkoztak. Látták, hogy jól kijövünk egymással, és
mert mindketten vagyonos családból származunk, megállapodtak, hogy ha elérjük a megfelelő kort,
akkor összeházasodunk. - felelte Julie.
- Hogy-hogy? - kérdezte Gwen.
- A szüleink a környék leggazdagabb és legrátartibb emberei. Egyedül én ellenzem ezt az egészet, de
ez egy "egyedül a világ ellen" harc. - válaszolta Julie.
- Hát, már nem kell egyedül harcolnod! - mondta Ben kicsit felbátorodva.
- Köszi. - mondta Julie.
Egymás szemébe néztek. Mindkettőjüket elfogta egy másviláginak tűnő nyugodtság. Csak nézték és
nézték egymást. Kevin és Gwen összenéztek. Le lehetett olvasni a tekintetükről, hogy boldogok és
mindent meg fognak tenni azért, hogy Ben és Julie összejöjjenek.