3. Fejezet: Barátságok születnek:
Mindenki elfoglalta a szállását. A házak három-négy fősek voltak. Ben, Gwen és Kevin egy
négy fős szobát kaptak, de csak hárman voltak. Meg is kérdezték a tanárnőt, hogy miért van ez így, de
nem kaptak egyértelmű választ, csak annyit, hogy ha valakinek nincs helye, fogadják be. Már lassan
takarodót fújtak, amikor kiabálást hallottak a szomszéd házikóból. Kevin az ablakhoz lépett, elhúzta a
függönyt és kinézett az ablakon. Jack és Julie volt az. Valamin veszekedtek, de eléggé tompán lehetett
hallani, hogy mit mondtak. Pár percig még kiabáltak, majd Dawson nagy dühösen visszament a
faházba. Julie Ben-ék lakhelye felé fordult. Meglátta, hogy Kevin néz ki az ablakon. Julie lesütött fejjel
sétált el a helyszínről. Kevin elfordult az ablaktól.
- Menj utána Ben! - mondta.
- Miért én? Miért nem Gwen, vagy te? - kérdezte Ben.
- Mert hármunk közül te vagy a legszimpatikusabb neki! - mondta Gwen.
Ben elpirult, majd kiment a házból.
Kisvártatva a tábortűz mellett meg is találta Julie-t. A fiú odalépett hozzá és megérintette a vállát.
- Megmondtam, hogy nem akarok beszélni, Steve! - mondta dühösen Julie miközben megfordult a fiú
irányába, majd megszeppenve folytatta - Bocsi Ben! Azt hittem, hogy Steve jött ide. Mennyit
hallottatok a veszekedésből?
- Csak annyit, hogy kiabáltok. Szabad megkérdeznem, hogy mi volt a vita tárgya? - mondta Ben.
- Csak a szüleink megállapodásán kaptunk össze. Konkrétan azon, hogy nem akarok vele aludni,
annak ellenére, hogy már 12 éve ismerem.
- Megértelek. Ha nincs kedved, akkor ne csináld. Van kedved sétálni egyet? - kérdezte a fiú.
Julie elmosolyodott.
Kicsivel később már az erdőben sétáltak kettesben. Egymásról beszélgettek.
- Szóval a te szüleid mivel is foglalkoznak? - kérdezte Ben.
- Anyum író, apum pedig üzletember. Mindketten eléggé nagyra tartják magukat. Négy évesen
kezdtem az ovit. Akkor találkoztam először Jack-kel. Az ő szülei is eléggé nagyra tartják magukat. Az
apja bróker, az anyja pedig egy hotel igazgatója. A szüleink látták, hogy jól kijövünk egymással és ezt
pedig már meséltem.
- Igen. Megállapodtak abban, hogy összeházasodtok, amit még mindig baromságnak tartok. De ha
látják a szüleid, hogy nem akarod, akkor miért nem engedik el a dolgot?
- Ez az, hogy nem látják. Annyira csak a pénzre és a családi vagyon növelésére fókuszálnak, hogy már
azzal sem foglalkoznak, hogyha vénasszonyok hullanak az égből, csak pénzük legyen. Na de mi van a
te szüleiddel?
- Azt én is szeretném tudni - kuncogta Ben.
- Hogy érted? - kérdezte Julie.
- Kettő és fél lehettem. Egy nap ellátogattunk a nagyszüleimhez. Anyum azt mondta, hogy otthon
hagytak valamit, mindjárt visszajönnek. Azóta nem jöttek. A nagyszüleimmel és az unokatesómmal,
Gwen-nel nőttem fel. Gwen és Kevin 10 évesen ismerkedtek meg és azóta is tart a szerelem közöttük.
Majd 12 éves koromban meghalt a nagymamám. Azóta még jobban odafigyelek és vigyázok
Nagypapára, Gwen-re, Kevin-re és a barátaimra.
- Sajnálom.
- Ne tedd! Én valahol örülök annak, hogy így alakultak a dolgok, hiszen ha nem így lett volna, az sem
biztos, hogy most itt lennék!
Ben és Julie egymás szemébe néztek. Valamilyen furcsa érzés fogta el őket, jól esett nekik egymás
közelsége. Ám ez a zavartalan pillanat hamar elmúlt. Mocorgás volt hallható a mellettük lévő
dzsindzsásból. Egy medve lépett eléjük két bocsával. A fiatalok lemerevedtek. Nem tudták, mitévők
legyenek. A medve meglátta őket és rájuk támadt, hiszen a kölykeit akarta védeni. Mikor odaért az
állat két lábra állt és már lendítette mancsát, hogy ütést mérjen, amikor egy rózsaszín gömb találta el.
A gömb forrása Gwen volt, kinek fehéren világított a szeme. A medve hanyatt esett, ám hamar felállt.
Ekkor egy fémmel borított testű emberszerű lény lépett oda, aki egy tüske nélküli buzogányt csinált
jobb kezéből és arcon vágta vele a medvét. A kis bocsok sírtak. Ben ekkor a támadókhoz kiálltot:
- Ne bántsátok! Ő csak a kölykeit védi!
Ekkor a fémmel borított ember egy hatra bukfenccel eltávolodott a medvétől, majd Gwen egy
rózsaszín gömböt hozott létre körülöttük. Egy villanás, és már Ben-ék faházában voltak. Amikor a
gömb teljesen eltűnt, a lány eddig fehéren világító szeme eltűnt és visszatért a rendes látószerve. A
fémmel borított fiúról eltűnt a fém borítás, így immáron tisztán kivehető volt Kevin alakja. Julie csak
tátott szájjal figyelte az eseményeket. Ben kérdőre vonta a barátait:
- Ti követtetek minket?!
- Arról volt szó, hogy csak beszélsz vele, nem arról, hogy egy erdőbe mentek sétálni közel éjfélkor! -
mondta Gwen.
- Amikor kinéztünk az ablakon és láttuk, hogy az erdőbe mentek, akkor döntöttünk úgy, hogy lehet
kelleni fog a segítség. És még milyen jól tettük! - mondta Kevin.
- Na, jó! Elárulná valaki, hogy mi folyik itt? - kérdezte az ingerült Julie.
- Igen. – sóhajtotta Ben, majd folytatta - Ez az a dolog, amit még nem mondtam el. A családunk több,
mint egy egyszerű család.