4. Fejezet: Családi Titok
A faház meleg volt. Bekapcsolták a fűtést. Már reggel 2 óra volt és Ben-ék egy
szemhunyásnyit sem aludtak. Julie kérdő tekintettel nézett Ben-re. Választ várt tőle, hogy mi volt az
az erdei incidens. Ben sóhajtott egyet, majd belekezdett mondókájába:
- Mint azt mondtam Kevin-t 10 éves korunkban ismertük meg. Akkor kezdődtek ezek a jelenségek.
Nagymamám azt mondta, hogy ez normális, hiszen metahuman-ok. Gwen családjában két
generációnként öröklődött a mágikus erő. Most ő is birtokolja e képességeket. A családja egy
középkori mágusnak a leszármazottja, valami Ralathor-nak. Kevin pedig egy fémhajlító. Egy genetikai
kísérlet alanya volt még baba korában, hogy meg tudja majd védeni magát. Amikor nagymama
elmondta ezt, a lelkünkre kötötte, hogy ne mondjuk el senkinek. Ez így is történt, eddig a napig. Ezt
nem adhatod tovább senkinek. Ha bárki is megtudja, akkor Kevin-t és Gwen-t elvinnék a tudósok és
különböző kísérleteket folytatnának rajtuk, amit nem bírnék elviselni.
- És mi van veled és a nagypapáddal? Ti is ilyen metahuman-ok vagytok? - kérdezte Julie.
- Nem. Nagypapa csak egy egyszerű villanyszerelő, én pedig még annyi sem. Csak egy egyszerű fickó,
akinek volt annyi szerencséje, hogy felvegyék egy gimnáziumba.
- Ez így egyszerre sok információ, de ne aggódjatok, megőrzöm a titkotokat!
- Köszönjük szépen. Most viszont már ideje lenne aludni. Mennünk, hiszen mindjárt hajnali negyed
három! - mondta Gwen.
Másnap reggel a társaság fáradtan ébredett. Nem csoda, hiszen a tegnapi incidens után
mindannyiunkban dolgozott az adrenalin. A napot egy közös reggelivel kezdték. Amikor Ben, Gwen,
Kevin és Julie belépett az ebédlőbe, a többiek már rég ették a reggelijüket. Svéd asztalos reggelijük
volt. Az asztal olyan hosszú volt, hogy körbeölelte az egész termet. A szervezők gondoltak
mindenkire: laktóz érzékenyekre, PKU-sokra, cukorbetegekre, illetve az egészséges diákokra is. A
fiatalok levették az asztalról, ami kell nekik, aztán leültek szokásos asztalukhoz, hogy elmajszolgassák
reggelijüket. Mindenki nagyon álmos volt, így nem igen váltottak szót, csupán annyit, hogy ki hogyan
aludt. Egészen nyugodtan telt a reggelük, ameddig Steve Dawson fel nem bukkant.
- Szia, Julie! - mondta Steve.
- Steve! Most inkább ne! Nagyon fáradt vagyok.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnap este miatt.
- Megbocsátok.
- Remek! Oda ülsz hozzánk?
- Nem. Mint mondtam, fáradt vagyok, így nincs hangulatom a hülyeségeteket hallgatni így korán
reggel.
- Rendben. De ne feledd a szüleink megállapodását!
- Jó, jó. Szia, Steve.
Dawson otthagyta a fáradt csapatot. A nap hátralévő részében nem történt semmi érdekes.
Beszélgettek, majd ebédeltek, aztán még többet beszélgettek, ismerkedtek. Este Julie és Steve
megint összevesztek, ám ezúttal egyből Ben-ék házikójába ment kibeszélni a problémát. Nevettek
egy jót, aztán elmentek aludni. A többi nap is így telt el. Ám az utolsó napon valami olyan történt, ami
teljesen megváltoztatta Ben eddigi életét.