Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
- Amíg az Atlas-i bázis embereivel beszélünk, te csendben maradsz, - Szögezte le Qrow Roman-nek, akinek nagy szerepe volt az Atlas-i sereg megtépázásában Beacon-ben, miközben a villamoson utaztak a csapat többi tagjával. – nem szólalsz meg, semmi gúnyos megjegyzés és nem szólsz bele a dolgunkba és talán át is jutunk a határon.
- Nem akarunk bajt, Roman. - Ruby aggódva nézett Roman-re. – Megtennéd, hogy nem szólsz bele?
- Qrow, Piroska, - Roman csak sóhajtott egyet és végignézett az egész csapaton, akik közül sokan szigorúan és elítélően néztek rá, attól félve, hogy szándékosan fog olyat mondani, ami csak rontana a helyzeten. – lehet, hogy utálom az Atlas-iakat, de megnyugodhattok, lapulni fogok és kussolok. – Gúnyosan mosolygott Qrow-ra. – Figyelem, ahogy a „profi" Vadász intézi a dolgot. – Qrow csak megragadta Roman kabátjának a nyakát és közelebb húzta.
- Ha miattad szúrjuk el és nem jutunk át a határon…
- Qrow! – Ruby rászólt a nagybátyjára, hogy engedje el Roman-t.
- Ironwood tábornok a barátja, ugye? – Érdeklődött Lance.
- Igen, - Qrow, miután elengedte Roman-t, visszafordult a villamos ablaka felé és a tengeren fekvő katonai bázist nézte, ami egyre csak közelebb volt. – egy merev barom, aki mindent tökéletesen akar csinálni és kész bármit feláldozni a népe védelméért.
- Az jó. – Ruby magabiztos volt. – Ha a tábornok a barátod, akkor talán nem kell Weiss-al előhozakodnunk.
- Ha nem szükséges, - Weiss kicsit megkönnyebbült. – inkább ne fedjük fel, hogy itt vagyok.
- Ne aggódj, - Jaune a vállára tette a kezét, amitől a lány megnyugodott. – ha minden a terv szerint meg, akkor nem is lesz rá szükség. – A fiú kedves mosolyától Weiss egy kicsit zavarba jött, de ő is visszamosolygott rá.
- Köszönöm.
Megérkeztek a katonai bázishoz, leszálltak a villamosról és a híd felé vették az irányt, ami a létesítmény felé vezetett. A bázis maga nem volt olyan nagy első ránézésre, de akik Argus-ban laktak, tudhatták, hogy a létesítmény 80%-a víz, illetve a földalatt volt található.
A bázist betonfallal vették körbe és az egyetlen ki és bejáratot egy magas rácsos kapuval zárták el, amit állandó felügyelet alatt tartottak.
A csapat, amint megközelítette a bázist, a két tiszt, akik nem csak a megszólalásig hasonlítottak egymásra, de még a mozgásuk és a viselkedésük is olyan volt, mintha egymás tükörképei lennének, léptek a kapu mögé és megálljt parancsoltak.
- Megállni! – Utasította őket az egyik.
- Az Atlas-Mistral határ le van zárva! – Folytatta a másik. – Kérem… - Be sem fejezte, mert a másik megtette.
- Legyen jó napja!
„Az egyik Bal, a másik Jobb.", nevetett magában Roman, mire Ruby csak megbökte, hogy ne zavarja a tárgyalást.
- Figyeljenek, - Qrow elővette a Vadászengedélyét. – személyes jóbarátja vagyok…
- Az Atlas-Mistral határ le van zárva! Kérem…
- Legyen jó napja!
- Nézzék, fontos küldetésen vagyunk és… - Yang próbálta elmagyarázni, de Bal és Jobb csak ismételték magukat.
- Az Atlas-Mistral határ le van zárva! Kérem…
- Legyen jó napja!
- Ne már, - Yang dühösen megragadta a kapu rácsát. – meg sem hallgattok minket!
- A parancsunk egyértelmű! – Szólt Jobb. – Az Atlas-Mistral határ le van zárva! Kérem…
- Legyen jó napja! – Fejezte be Bal.
- De… - Yang-et még szóhoz sem engedték jutni.
- JÓ NAPJA!
- Hé, - Qrow már rájött, hogy sem a Vadászengedélye, sem az Ironwood-al való kapcsolata nem tud segíteni, elővett egy másik lehetőséget. – ha nem akarjátok elhinni, hogy személyes jóbarátja vagyok Ironwood-nak…
- IRONWOOD TÁBORNOKNAK! – Javította ki Bal és Jobb tökéletes szinkronban.
- Igen, - Qrow csak megforgatta a szemeit. – Ironwood tábornoknak, akkor rendben, de velünk van Weiss Schnee és épp őt próbáljuk hazajuttatni. – Tudta, hogy Weiss nem akarta, hogy felfedjék, de mindenki belátta, hogy most nem volt más lehetőség.
Bal és Jobb össze nézett, majd egy darabig gondolkodtak, visszafordultak a csapat felé és megszólaltak, természetesen, egyszerre, tökéletes szinkronban.
- LÉPJEN ELŐ!
Weiss rossz szájízzel, de a csapat érdekében megközelítette a kaput, mire Bal és Jobb is a kapuhoz álltak és alaposan szemügyre vették a lányt.
- NAGYON JÓ! – Ismét egyszerre szóltak.
- Beszélhettek a parancsnokunkkal! – Vette át a szót Bal.
- Máris idehozzuk! – Folytatta Jobb, mire mindkét tiszt megfordult és szökdécselve elindulta a parancsnokuk keresésére.
- Ezek egy kicsit… - Blake-nek már megfogalmazódott a véleménye erről a két tisztről, csak nem tudta, hogy adhatná elő finoman.
- Furák? – Ruby megtette helyette. – Azok.
- Az Atlas-i sereg díszpintyei. – Roman csak nevetett magában.
- Légyszi, - Ruby felé fordult. – ne mondj semmi sértőt!
- Ezalatt azt érti, - Qrow vette át a szót. – hogy fogd be!
Roman-t, ha dühítette, hogy így háttérbe szorítják, nem akart balhét kezdeményezni az egész csapat előtt egy Atlas-i katonai bázison. Ezalatt, Oscar figyelmét nem kerülte el, hogy Maria aggódva gondolkodott.
- Mi a baj?
- Hát… - Maria nem volt teljesen biztos a dolgában, de valami aggasztotta. – talán… ismerem ezt a parancsnoki tisztet.
- Az jó…? – Ruby örült annak, amit Maria mondott, de annak nem, ahogy mondta. – Ha a barátod, akkor talán segíthet rajtunk.
- Nem igazán vagyunk barátok.
- Ismerősök? – Találgatott Weiss.
- Lejjebb.
- Kollégák? – Blake ötlete sem talált.
- Lejjebb.
- Ellenségek? – Yang végül kitalálta.
- Telitalálat! – Maria látógépének a lencséi felcsillantak.
- Mi van?! – Oscar már kevésbé volt olyan izgatott, mint Maria.
- Igen, - Maria lelkesen magyarázta. – 10 évente átmegyek ezen a határon, hogy karbantartásra hozzam a szemem Atlas-ban. – Megbökte a látógépét, majd dühösen ökölbe szorította a kezét és olyan volt, mintha sok elfojtott haragot adott volna ki. – Egyszer hozol kesudiót egy gépre és kapásból a tiltólistára kerülsz!
- Én ezért utazom potyautasként. – Vont vállat Roman. – Ha nem vagy a listán, nem tilthatnak ki.
- Most ugye hülyéskedsz?! – Qrow megdörzsölte az arcát.
- Na-na, - Nyugtatta a többieket Maria. – nem kell rögtön feladni a reményt. Hátha meghalt. – Ez nem nyugtatta meg a többieket, csak Roman nevetett egy újabbat.
- Kedvelem az öreglányt.
Hirtelen, a kapu kinyílt, Bal és Jobb visszatértek és mereven kihúzva magukat hátra kulcsolták a kezüket.
- Bemutatjuk önöknek, - Bal kezdte.
- A legfőbb parancsnokunkat, - Jobb folytatta.
- CAROLINE CORDOVIN-T! – Együtt fejezték be.
A két megtermett férfi között ott állt egy alacsony öregasszony, tiszti egyenruhában és olyan önelégült mosollyal az arcán, ami meghazudtolva a korát, hatalmas magabiztosság és energia áradt belőle. Amint észrevette Maria-t, a mosoly lekopott az arcáról, majd merev és kimért léptekkel közelebb lépett hozzá. A két öregasszony egyforma magas volt, de amíg Cordo kihúzta magát, Maria előre görnyedt, amitől alacsonyabbnak tűnt. Egy darabig csak szemeztek egymással, méregették a másikat, mint két ősellenség és legszívesebben belehajították volna a másikat a tengerbe.
- Banya. – Cordo csak ennyit szúrt ki a fogai közül.
- Nőstényördög. – Maria visszavágott.
- Hm, - Cordo végignézett a csapaton és megvetően visszafordult Maria-hoz. – látom, ezúttal nem csak rágcsát akarsz felcsempészni.
- Oh, Cordo, - Maria csak gúnyosan elmosolyodott. – tudod mit mondanak, az idő megváltoztatja az embereket. De látom, hogy neked még mindig ott van az a karó a… - Mielőtt olyat mondott volna, amit az egész csapat megbánhatna, Ruby gyorsan közéjük lépett és átvette a szót.
- Hé, elnézést Ms… - Cordo most Ruby-ra meresztette a szigorú tekintetét. – Cordovin? Az én nevem Ruby Rose és arra szeretném megkérni, hogy…
- Már hallottam, amit a többi kis barátod mondott, Ms. Rose. – Ruby mögé nézett, ahol észrevette a JNR és a LLMM csapat tagjait és dühösen rájuk kiabált. – MIT KERESTEK ITT?! Megmondtam, hogy vissza ne gyertek!
- Mi pedig megmondtuk, hogy addig nem tágítunk, amíg át nem engedsz minket! – Kiabált vissza Nora, de Ren, Jaune, Lance és Mike minden erejükre szüksége volt, hogy lefogják a lányt.
- Jó újra látni önt! – Integetett Ren.
- Ti, - Cordo csak undorodva beszélt a csapathoz. – civilek egyértelműen képtelenek vagytok felfogni az itteni küldetésünket Argus-ban, - Úgy folytatta, mintha egy rakás idiótához beszélne. – szóval, elmagyarázom nektek, las-san. – Dühösen a mögötte lévő létesítményre mutatott. – Ez a bázis, - Majd a szirten lévő toronyra. – az a relétorony, - Büszkén kitárta a karjait és újra büszkén mosolygott. – egész Argus biztonsága mind a nagy és dicső Atlas királyságának az ajándékai és az én kötelességem, hogy megvédjem, mert csak én rendelkezem elegendő fineszességgel és erővel egy ilyen fontos feladatra!
- Micsoda erő! – Jobb odaállt mögé.
- Micsoda fineszesség! – Bal a másik oldalára.
- Vagy csak Atlas olyan messze akart tudni a királyságtól, amennyire csak lehetséges. – Maria nem volt rest, mint megragadni az alkalmat, hogy letörje az egóját, mire Cordo csak dühösen rámorgott.
- Olyanok vagytok, mint ezek az Argus-i szemetek! – Rájuk szegezte az ujját. - Ez a város nem is létezne a mi Atlas-i őseink nélkül! – A városra, majd a bázisra mutatott. - És mit kaptunk cserébe?! Az egész világ arra készül, - Végig húzta a hüvelykujját a torkán. - hogy kést szúrjon a hátunkba!
- Kérem, - Ruby próbált ésszerű és diplomatikus maradni. – tudjuk, hogy a ti királyságotoknak semmi köze nem volt ahhoz, ami Beacon-ben történt! Ott voltunk!
- Senki sem boldog az Atlas-i határzárnak és a Dust korlátozásnak, - Weiss próbálta támogatni. – de biztos vagyok benne, hogy Ironwood tábornok csak aggódik és ezért kell beszélnünk vele, hogy…
- A tábornok nem gyáva! – Weiss szavai csak olaj volt a tűzre, hogy felszítsa Cordo zavart elméjében az előítéletet, a haragot és a paranoiát. – Atlas erős! – A két lány okosabbnak tartotta, ha hátralép egyet. – Ha az egész világ az ellenségének tekint minket, hát legyen! Atlas győzedelmeskedni fog!
- ATLAS GYŐZEDELMESKEDNI FOG! – Bal és Jobb csak visszhangozták Cordo utolsó szavait.
- Ezt muszáj állandóan csinálnotok? – Yang-et már kezdte fárasztani Bal és Jobb.
- Ha, - Cordo vette egy mély levegőt, amitől valamennyire lenyugodott, de a tartásán lehetett látni, hogy még mindig ideges, de egy mosolyt erőltetett az arcára és Weiss-ra nézett. – Ms. Schnee-nek végre megjött a józan esze és haza szeretne térni a családjához, akkor rendben, az Atlas-i hadsereg hazakíséri őt. – De a királyság nem vállal felelősséget a barátai iránt, akik eléggé, - Megvetően Yang és Blake felé fordult. – megkérdőjelezhetők.
Blake kissé szégyellve húzta be a macskafüleit, remélve, hogy a faunus származása nem fog gondot okozni.
- Ez mégis mit akar jelenteni? – Kérdezte Weiss gyanakodva, bár érezte a rasszizmust és védelmezőn Blake elé állt.
- A barátod, - Cordo még mindig nem vette le a szigorú tekintetét a Weiss mögött lévő lányról. – Yang Xiao Long, aki eltörte annak a fiúnak a lábát a Vytal fesztiválon, miután legyőzte. – A lányok döbbenten néztek össze. – Egyértelműen, veszélyforrást jelenthet a királyság lakóira.
- Hé, - Yang-nek csak most jutott eszébe, ami akkor történt és ő jól tudta, hogy az Mercury és Emerald csapdája volt, amit Cinder talált ki. – az nem úgy történt…
- Valóban? – Cordo csak gonoszul mosolyogva állta Yang dühös tekintetét. – Pedig a felvételen nagyon egyértelmű volt, hogy miután legyőzte az ellenfelét, egy igen erős csapást mért a lábszárára, amitől az eltört, holott az ellenfele semmilyen agresszív mozdulatot nem tett, amivel kiérdemelte volna.
- Magának fogalma sincs, miről beszél! – Yang szeme vörössé vált a haragtól. – Az egy csapda volt!
- Egy csapda? – Cordo csak lassan, csodálkozást színlelve ismételte, jelezve, mekkora ostobaságnak tartja.
- Inkább illúzió. – Tette hozzá Weiss.
- Illúzió? – Cordo ugyanolyan hitetlen stílusban fordult Weiss felé. – Vagy hallucináció? Ha az én seregemben lennél, - Visszafordult Yang felé, aki még mindig vöröslő szemmel meredt erre az arrogáns, szűk látókörű vénasszonyra, akinek fogalma sincs, miről beszél, de olyan magabiztossággal mondja a magáét, mintha mindent tudna. – egy sortüzet minimum kaptál volna.
- Hé, - Yang már felkészült, ha kell az egész Atlas-i bázison átverekszi magát, hogy móresre tanítsa ezt a vén szipirtyót. – ha még egy szót merészelsz… - Bal és Jobb védelmezőn Cordo elé álltak, de Blake csak megfogta Yang ember kezét, amitől csak oldalra fordult és a szíve is majd megszakadt, amikor Blake szomorúan rázta a fejét, hogy hagyja abba, mert ezzel csak nagyobb bajt okoz. Yang szemei visszaváltoztak lilává és visszavett.
- Látják, - Cordo csak önelégülten tette keresztbe a karjait. – erről beszéltem. Honnan tudhatjuk, hogy Ms. Xiao Long-ot nem fogják megint… „csapdába" csalni vagy újabb „illúziókat" látni és megtámadni egy halom, ártatlan Atlas-i polgárt? – Egyértelmű tény volt, hogy Cordo csak tovább akarja hergelni Yang-et, de amíg Blake fogta a kezét, addig Yang is visszafogta a haragját és csendben maradt.
- Felelősséget vállalok a barátaimért! – Weiss lépett előre.
- Megható, - Cordo-n még mindig a hamis mosolya volt. – de én nem. Viszontlátásra.
A kapu abban a pillanatban bezáródott, Cordo, Ballal és Jobbal visszament a bázisra.
- Oh, igen?! – Nora volt az egyetlen, aki még mindig őrjöngött. – A te arcod pedig úgy néz ki, mint egy nagy, buta csizma!
- Jó beszólás, Nora. – Jaune csak a fejét rázta.
Weiss elgondolkodott, hiszen Cordo maga mondta, hogy őt hazakísérik a családjához, de akkor szembe kéne néznie az apja haragjával, méghozzá egyedül.
- Srácok, talán… - Készen állt, hogy ezt megtegye, de Ruby hallani sem akart róla, hogy elengedjék egyedül.
- Weiss, megmondtam, hogy nem fogunk magadra hagyni. – A vállára tette a kezét. – Találunk más megoldást, hogy eljussunk Atlas-ba. Együtt.
Weiss megkönnyebbülve mosolygott a barátjára.
- Amúgy, - Roman csak rágyújtott egy szivarra. – öröm volt nézni, ahogy tárgyaltok. – Qrow felé fordult, aki dühösen visszafordult a város felé. – Mi a terve, Profi Vadász úr?
- Fogd be. – Csak ennyivel elhajtotta Roman-t, aki nem hagyta abba a cukkolását.
- Ugyan, kérem, ossza meg velünk a zseniális tervét, hogy jutunk át ezen az akadályon?
- Azt mondtam, fogd be! – Qrow dühösen felemelte a hangját.
- A kérdés jogos, - Meglepő, de Ruby megint Roman mellé állt. – hova mész?
- Igen, - Nora is tudni akarta, mi lehet Qrow terve erre a problémára. – mi a terv?!
- A „terv"? – Qrow csak háttal megállt a csapatnak. – A terv a képünkbe vágódott, méghozzá háromszorosan! Megyek inni.
- Minden Vadász példaképe. – Roman csak szarkasztikusan kifújta a füstöt.
Bármennyire is gyűlölték Roman-t, most igaza volt, hiszen Qrow, az egyetlen igazi Vadász a társaságban, akinek mindig van valami terve a tovább jutásra, most dühösen és egy sértődött gyerekre emlékeztetve, elmegy italba fojtani a haragját, mint akit nem is érdekel az egész.
- Qrow bácsi, - Ruby még odafutott hozzá, hogy megpróbálja észhez téríteni. – tényleg meg kéne próbálnunk kitalálni valamit… - Hiába, Qrow, mint aki meg sem hallja, lehagyta Ruby-t és a legközelebbi kocsma felé vette az irányt. – együtt.
- Mi baja van? – Jaune nem értette, mitől haragudott meg ennyire Qrow. – Nem a te hibád, hogy nem tudunk tovább menni.
- Ha továbbra is ekkora p*cs lesz, - Nora sem volt elragadtatva Qrow viselkedésétől. – akkor nélküle is kitalálhatunk valamit! Mármint, - Oscar-ra nézett. – itt van velünk Ozpin! Ő általában tudja, mit kell tenni.
Amint meghallották az igazgató nevét, a RWBY csapat tagjai aggódva összenéztek, mire Oscar csak lehajtotta a fejét.
- Mi a baj? – Tette fel a kérdést Ren, mire a RWBY csapatnak, Oscar-nak és Roman-nek eszébe jutott, hogy őket még nem avatták be abba, amit a lámpás mutatott nekik.
- Oh, - Roman gyorsan jelentkezett. – elmondhatom nekik vagy szeretnétek ti?
A rossz hír az rossz hír volt, függetlenül attól, hogy kitől tudták meg, de Ruby okosabbnak látta, ha nem Roman, hanem inkább ő maga mondd el mindent a JNR és a LLMM csapat tagjainak. A vissza úton elmesélte, hogy Salem valójában Ozpin volt felesége, a küldetéséről, az ereklyékről és természetesen arról is, hogy Salem halhatatlan, akit nem lehet megölni, de ami végleg kicsapta a biztosítékot Jaune-nál, az az, hogy Ozpin-nak semmi ötlete nincs, hogy hogyan lehet Salem-et megállítani.
- Ezt nem hiszem el! – Jaune, miután visszatértek a nővéréhez és végig hallgatta a történetet, dühösen a falba verte az öklét.
- Jaune! – Ruby próbálta nyugtatni, de a fiú egyszerűen csak dühösen, fel-alá járkált.
- Minden, amit eddig tettünk nem ért semmit sem!
- Ez nem egészen igaz! – Blake próbált derü látó lenni.
- Pedig innen nagyon úgy tűnik! – Nora már kevésbé.
- Oz sz*r házassága miatt mi járunk pórul. – Roman csak leült az egyik fotelba.
- Ha Salem-et nem lehet megölni, - Ren is aggódott. – akkor hogyan kellene ezt megnyernünk?
- Hát, - Jaune megállt. – nagyszerű terv, srácok!
- Nézzétek, - Oscar előrelépett. – ez egyáltalán nem jó, tudjuk jól. – A mellkasára tette a kezét. – De nem mi vagyunk a rosszfiúk. – Egyértelműen, magára és Ozpin-ra gondolt.
- Ebben biztosak lehetünk? – Jaune csak gyanakodva fordult felé.
- Tessék? – Oscar nem értette, miért gyanakszik rá Jaune.
- A fejedben él, ugye? – Jaune dühösen megindult a fiú felé. – Te tudtál mind erről?!
- Nem tudott semmit sem! – Weiss, habár megijedt Jaune ezen oldalától, próbálta leállítani.
- Honnan tudjuk, - Megragadta Oscar-t a ruhájánál és a falhoz szorította. – hogy egyáltalán megbízhatunk benne?!
- Jaune! – Mindenki alig akarta elhinni, hogy a kedves, de kissé együgyű Jaune most a legfélelmetesebb oldalát mutatta, a dühös és gyanakvót, aki Oscar-t tartja felelősnek minden fájdalmukért. – Honnan tudjuk, hogy egyáltalán ő az?! Mi van, ha végig vele beszéltünk egész végig?!
- JAUNE! – Végül Ruby-nak kellett felemelnie a hangját, hogy leállítsa a bedühödött barátját.
Jaune végignézett a csapaton, akik rettegve és aggódva bámultak rá, köztük Weiss is, aki egyértelműen félt tőle és ezt nem bírta volna elviselni. Elengedte Oscar-t és mivel nem tudott mit mondani, inkább csak csendben felment az emeletre a vendégszobába, ahol a csapatával aludt.
A nappaliban döbbent és rémült csend volt az úr és csak az törte meg a csendet, hogy Jaune becsapta a szobája ajtaját.
- Rendben lesz? – Yang nem tudta hova tenni Jaune-nak ezt az oldalát, a haragja jogos volt ugyan Ozpin felé, de Oscar felé már kevésbé.
- Remélem. – Weiss aggódott a legjobban a fiú iránt. – Még sosem láttam ilyennek.
- Nem tudom! – Nora csak felállt és követve Jaune-t a szobájukba.
- Azt hiszem, - Ren volt a legnyugodtabb a JNR csapatban, de egyértelműen, ő is feldúlt volt. – jobb lenne, ha egy kicsit magunkra hagynátok. – Végül ő is követte a csapatát az emeletre.
- Egy kicsit talán kiszellőztethetnénk a fejünket. – Lance és Mike inkább kimentek, hogy sétáljanak egyet.
- Talán mindannyiunkra ráférne egy ki kikapcsolódás. – Yang és Blake is a szobájukba mentek.
- Ez egy olyan állítás, - Roman elővett egy újabb szivart és a hátsókert felé vette az irányt, hogy rágyújthasson. – amivel nem tudok vitába szállni.
Egy szélharang lágy dallamát lehetett hallani, amikor kinyitotta az ajtót és egy csoda szép, ápolt kert tárult a szeme elé, tele virágokkal, gyümölcsöt termő növényekkel és nem utolsósorban pillangókkal.
- Megnyugtató látvány, ugye? – Oldalról meghallotta Maria hangját, aki egy kis asztalnál ült és gyönyörködött a kert látványában.
- Van egy varázsa. – Roman csak rágyújtott a szivarjára. – Sose voltam oda a kertészkedésért, de aláírom, hogy Saphron-ék kertje csoda szép. – Leült a kis, lefelé vezető lépcsőre.
- Te miért tartasz velük? – Maria egyből a lényegre tért, mire Roman kíváncsian nézett felé.
- Hm?
- Ruby-ékkal. Mondtad, - Maria egy valamit nem értett Roman-el kapcsolatban. - hogy nem vagy Vadász és nem akarod kockáztatni másokért az életed, mégis itt vagy és segíted őket. A Brunswick farmon elképesztő akaraterőről tettél tanúbizonyságot és arról is, mennyire tudsz küzdeni.
- Az okaim rám tartoznak, de a rövid válasz, - Roman csak kifújta a füstöt. – a saját céljaimért és persze, a túlélésért. Miután elhagytam Salem belsőkörét, céltábla van a hátamon és a kölykökkel együtt nagyobb az esélyem az életben maradásra. – Roman szívott még egyet a szivarjából.
- Egy lányról van szó, igaz? – Maria csak elmosolyodott, mire Roman csak felkapta a fejét. – Azt hiszed, olyan jól álcázod magad, de elég öreg vagyok már, hogy lássam a különbséget aközött, ha valaki csak saját magáért vagy valaki másért harcol. Jól álcázod ugyan, de én látom, hogy aggódsz valakiért, aki sokat jelent neked.
Mielőtt Roman válaszolhatott volna, a szélharang zenéje ismét megszólalt, miután Ruby a Scroll-ját a füléhez tartva kijött.
- Gyerünk már, kérlek! – Ruby aggódva nézte a Scroll képernyőjét, ami azt mutatta, hogy Qrow nem vette fel a sokadik hívását sem. – HOL VAGY MÁR! – Dühösen eldobta a készüléket.
- Jó hír? – Viccelődött Roman.
- Én azért jöttem ki, - Maria, aki nem örült a feldúlt Ruby látványának, rászólt. – hogy elkerüljem a hangzavart.
- Bocsi. – Ruby gyorsan szabadkozott. – A többiek elmentek kaját venni estére.
- Miért nem mentél velük? – Kérdezte Maria.
- Nem tudom. – Ruby csak tanácstalanul leült. – Én már semmit sem értek. Mit mondhatnék Jaune-nak és a többieknek, miközben nincs semmi tervünk? Qrow valószínűleg már részeg, Ozpin sincs itt, de ha itt is lenne, nem tudom, hogy megbízhatunk-e benne. – Lenézett az övén lógó ereklyére. – Itt van még Jinn, de már csak egy kérdést tehetünk fel neki. – Szomorúan lehajtotta a fejét. – Úgy érzem, cserben hagyok mindenkit.
- Kérdezhetsz engem is. – Roman csak a lány vállára tette a kezét. – Ezenkívül, nincs feltétlenül szükséged arra a két bolondra.
- Tessék? – Ruby felkapta a fejét.
- Nem volt szükséged rájuk, egyetlen alkalommal sem, amikor ellenem harcoltál Vale-ben. – Roman emlékezett minden harcára Ruby-val. – És amikor az anyahajón szálltál szembe velem és Neo-val, - Csak megrázta a fejét. – nem mondom, hogy okos döntés volt és kétlem, hogy előre tudtad volna, mi fog történni, de volt benned kurázsi. Talán több is, mint bárkiben, akit ismerek.
- Komolyan gondolod? – Ruby csodálkozva nézett fel Roman-re.
- Nem adsz magadnak elég elismerést. – Tette hozzá Maria.
- Oh, - Ruby szinte már zavarban volt. – köszi.
- Ez nem bók volt. – Maria gyorsan letörte a szarvát.
- És a sok kurázsid nem volt elég, - Roman is kirántotta alóla a szőnyeget. - hogy legyőzz engem és kétlem, hogy ez változott volna.
- Ezt most muszáj volt? – Ruby önbizalma újra mélyponton volt.
- Figyelj, Piroska, - Roman eloltott a csikket. – egy vezér, aki nem hisz önmagában és nincs hangja, azt nem nagyon fogják követni.
- Miről beszélsz? – Ruby nem értette. - Hiszen a barátaim általában engedelmeskednek nekem harc közben.
- Mert harcban nagyon magabiztos vagy. Emlékszem, nem voltál az a szende kislány, amikor a Paladin-om ellen irányítottad a csapatod és Haven-ben sem szenvedtél önbizalomhiánytól.
- Oh, köszi. – Ruby újra örült, hogy megdicsérték.
- Viszont, - Roman azonban még mindig nem végzett. – nem veszed tudomásul, mennyire hatással vagy másokra, akár akarod, akár nem. Amikor nem harcról van szó, túlságosan szerény vagy és kimutatod, mennyire bizonytalan vagy.
- De hát, - Ruby csak kitárta a karjait. – nem tudom tényleg, mi helyes és mi nem. Nem akarom becsapni a többieket és hamis reményt kelteni azzal, hogy azt mondom, hogy tudom, mit csinálok.
- Piroska, - Roman csak felállt és a lány mellé ült. – a világon senki sem tudja, mi helyes és mi nem. Akik azt állítják, hogy igen, valójában hazudnak és tudd, hogy akiket tökéletesnek hisznek, valójában azok a legnagyobb sz*rházik ezen a világon. A legfontosabb, hogy ne lássák rajtad, mennyire bizonytalan vagy. Mutass erőt és magabiztosságot, mert akkor jobban fognak bízni benned.
- És ha fogalmam sincs, mit csinálok vagy nincs semmi ötletem, mi legyen a következő lépés?
- Akkor különösen mutass magabiztosságot, ha ez van, mert ha a csapat azt látja, hogy a vezére nem hisz magában, akkor ők sem fognak hinni benne.
- De… - Ruby kételkedve nézett a földre. – én nem vagyok a csapat vezére.
- Akkor ki az? – Roman még mindig nem akarta elhinni, hogy Ruby mennyire nem bízik magában. - Ozpin, aki miatt ez az egész elkezdődött és ötlete sincsen, hogy takaríthatná fel a saját mocskát, ráadásul, itt hagyott minket? Qrow, aki most issza le magát és valószínűleg, olyan részeg, hogy szándékosan a WC mellé húgyozik, mert viccesnek tartja? – Ruby felemelte a fejét és rámosolygott a gengszterre. – Te talán nem így gondolod, de a csapat téged tart a vezérüknek.
- Én a helyedben, hallgatnék rá. – Nevetett Maria. – Szerintem, taníthatna neked egy-két dolgot, hogyan legyél jobb vezető.
- Megtennéd, Roman? – Ruby kicsit furcsának tartotta, hogy az egykori esküdt ellensége hajlandó lenne tanítani.
- Hát, - Roman is szokatlannak tartotta ezt a helyzetet, de nem volt ellenére. - az adottságaid megvannak hozzá, hiszen született vezető vagy, de az önbizalmadon kell javítanunk.
- És ha már a fejlődésnél tartunk, - Maria még valamiről akart beszélni. – mi lenne, ha kicsit átbeszélnénk a dolgot a szemeiddel. – Ruby, mint akinek csak most jutott az eszébe, mekkora lehetőség is rejtőzik a szemeiben és a tény, hogy Maria az egyetlen, aki megtudja tanítani használni, tiszteletre késztették, azonnal felpattant és kihúzta magát.
- Igen, asszonyom! Megtiszteltetésnek veszem… - Roman karja egyből megragadta a vállát és visszaültette.
- Első önbizalom növelő lecke, Piroska, hogy nem állsz fel senki előtt, nem magázol és nem úgy beszélsz vele, mintha a főnököd lenne.
- Igen, - Maria is egyetértett Roman-el. – ülj csak le. Mondd el, mi az, amit eddig tudsz?
- Öhm… - Ruby gondolkodott, hogy mennyit is tud az erejéről. – az Ezüst Szemű emberek állítólag legendás harcosok, vagy valami ilyesmi. És Beacon bukásakor kővé dermesztettem egy óriás Wyvern Grimm-et.
- Oh, gyermekem. – Maria csak csalódottan megrázta a fejét.
- Hé, ha tudnék minden választ, akkor nem kérnék segítséget! – Ruby sértődötten keresztbe tette a karjait és oldalra fordult.
- Ne kiabálj. – Szólt rá Maria. – Ez nem a te hibád. Nekem ott volt az apám, aki tanított és még ő sem tudott mindent, de amiket mondott, annak totálisan volt értelme, ha számításba vesszük, amiket láttam.
- Ő is Vadász volt? – Érdeklődött Ruby.
- Az ő korában ez még nem volt hivatalos rang. Én csak egy öreg katonaként ismertem, aki kiváló tanár volt. Én sosem jártam azokra a puccos akadémiákra, de ötösre vizsgáztam az élet iskolájában, amin akkoriban minden Vadász és Vadásznő keresztülment.
- Biztos büszke lett volna rád. – Ruby csak csodálkozva nézett az öregasszonyra.
- Hm, biztosan leszidott volna, amiért ekkora feltűnést keltettem. Sosem tudott sok dolgot kideríteni a képességünkről, csak a legendás harcosok meséit, akiknek úgy ragyogott, akár a tükör, ami visszaveri az élet fényét, vissza a sötétségre. Nagyon kevés dolgot tudott ugyan, de eleget ahhoz, hogy óvatossá tegye és feltegye a kérdést, miért ilyen ritka egy ilyen értékes vérvonal? Mert van valami vagy valaki, aki azon dolgozik, hogy kiírtsa.
- Salem. – Ruby számára egyértelmű volt, hogy a hozzáhasonló Ezüst Szemű embereket ugyanaz a szörnyeteg vadássza, akit ők próbálnak megállítani.
- Logikus lenne. – Roman számára sem volt nagy rejtély. – Az egyik embere, Hazel mondta, hogy volt már dolguk hozzád hasonlókkal. – Ruby oldalra nézett bánatában. – Ha ez az erő öröklődik, akkor melyik szülődtől van?
- Az anyámtól. – Ruby emlékezett az édesanyjára, Summer-re, akinek ugyanolyan Ezüst Szemei voltak, mint neki.
- Ő hol van? – Érdeklődött Roman.
- Meghalt és szerintem, tudjuk mi lett vele. – Ruby már sejtette, hogy az anyjával Salem végzett. – Lehet, hogy ő is célponttá vált.
- Részvétem, Piroska. – Roman vigasztalta. - Neked legalább egy jó anyád volt.
- Apám állandóan arra tanított, - Folytatta Maria. - hogy tartsam titokban a képességem és mint tudjátok, nem volt elég. Az életemet a képzésemnek köszönhettem és persze, a Semblance-emnek. Végtére is, ezek a te legfontosabb fegyvereid.
- A Semblance-ek túlértékeltek. – Roman csak hátradőlt, mire Maria csak nevetett egyet.
- Tudod kik mondják ezt? Akiknek nincs Semblance-ük.
- És mi a tiéd? – Érdeklődött Ruby, de hirtelen, a citromfa egyik ágáról, ami alatt Maria is ült, leesett egy citrom és anélkül, hogy odanézett volna, Maria elkapta.
- Reflexek, egy vicces név, amit én találtam ki. Nehéz elmagyarázni, de a lényege, hogy jobban érzékelek mindent a környezetemben, mint bárki más és gyorsabban reagálok egy támadásra, amitől sokan hiszik, hogy a jövőbe látok. Ezt kombinálva a képzésemmel és a titkos képességemmel, hogy kővé dermesszek Grimm-eket, vagy megvakítsam őket, vagy elhamvasszam őket. És így lettem a Grimm-Kaszás.
- Ez hasznosnak tűnik. – Roman belátta, hogy egy ilyen fegyver csak növelheti az esélyeiket. – Egy titkos nagyágyú mindig jól jön.
- Igen, - Ruby izgatottan összedörzsölte a kezeit, remélve, hogyha Maria megtanítja, akkor bármikor elsüthesse. – hogy tudok lézert lőni a szemeimmel?! – Erre a mondatra, Maria felemelte a halálfejes botját és fejbe kólintotta Ruby-t.
- Először is, - Majd Roman-re nézett. – ne így gondoljatok rá! – Visszahúzta a botot és visszafordult Ruby-hoz. – Emlékezz azokra az időkre, amikor használtad az erődet. Mi volt a közös azokban az időkben?
- Hát… - Ruby gondolkodott. – féltem, aggódtam és… ez érzelmi? Mint amikor a Semblance-ed aktiválódik?
- Érzelmi, - Maria helyeselt. - de ez egy kicsit összetettebb. Gondolkodj. Mi az, amit akkor akartál?
- Megóvni a saját életed? – Találgatott Roman.
- Közel, de mégis távol. – Maria megrázta a fejét, de Ruby, ahogy gondolkodott, ökölbe szorította a kezeit.
- Megóvni a barátaim életét.
- Pontosan! – Maria megadta a választ. – A vágy, hogy megőrizd az életet, amit a benned lévő fény táplál és ezt nehogy félreértsd, mert ez tényleg fény. A megőrzés a teremtés egyik fajtája, de legalább az ellensége a pusztításnak. A Grimm-eket a Sötétség istene teremtette, de a te fényed a fivérétől származik.
- Ezt honnan tudod? – Ruby számára érthetetlen volt, hiszen Maria maga mondta, hogy nem sokat tud ennek az erőnek az eredetéről.
- Mindig is tudtam, hogyan kell használni a fényt, de azt nem, hogy miért csak a Grimm-eken működik. De Jinn megmutatta a látomásban. Nem figyeltetek?
- Hé, - Roman kicsit felháborodott. – nem nekem van Ezüst szemem és azelőtt csak egyszer láttam működésben a szemét!
- Miről… - Ruby számára is leesett, hogy amikor a Salem egy percre összeugrasztotta a két fivért, a Sötét isten Grimm-eket küldött ellene, de a Fény istene ugyanolyan fénnyel porlasztotta el a szörnyeket, amit ő is használt. – A Fény istene! A szemei…
- Ezüst színűek voltak. – Adta meg a választ Roman.
- Oké, - Ruby izgatottan felpattant. – mikor és hol kezdjük?!
- Hát… - Maria szétnézett a virágokkal, gyümölcsökkel és pillangókkal teli kerten. – nem itt. – Kinyújtotta az egyik ujját, amire rá szállt egy pillangó. – A fényed csak a Grimm-ek jelenlétében fog működni. Röviden, csak éles helyzetben leszel képes gyakorolni velük. De, amit megtehetsz, hogy elérsz egy bizonyos elmeállapotot, amit bármikor használhatsz, amikor szükség van rá. Ne úgy tekints erre a fényre, mint egy fegyverre, amit a gonosz elpusztítására használsz, hanem mint egy pajzsra, amivel megóvhatod Remnant lakosait.
- De valami nem stimmel. – Ruby-nak még egy kérdése volt ezzel kapcsolatban. – Azt mondtad, csak Grimm-ek ellen működik, de a Haven-i csatában működött Cinder ellen, pedig ő ember.
- Érdekes. – Maria is elgondolkodott. – Talán volt valami, amit nem láttál.
- Ami azt illeti, erre válaszolhatok. – Roman magabiztosan kitárta a karjait. – Miután helybenhagytad Beacon-ben és levágtad a karját, Salem egy Grimm karral helyettesítette, biztos emiatt tudtad használni.
- Hogy mit csinált?! – Ruby a szája elé kapta a kezét.
- Számomra is hihetetlen, pedig én láttam.
- Na és Beacon-ben? – Találgatott Ruby.
- Tessék? – Roman nem értette.
- Beacon-ben is ellene használtam.
- Oh, - Roman most tanácstalan volt. – azt hittem, vérszomjas voltál és a kaszáddal fosztottad meg a szemétől és a karjától.
- Nem, már tisztán látom, hogy ez az erő volt az, amit akkor használtam Cinder ellen.
- Hát… - Roman gondolkodott. – Salem említette, hogy az új ereje, az Ősz Hajadoné nagy előnyére válhat, de egyben nagy gyengeség is.
- A Hajadon ereje? – Ruby alig látta az összefüggést. – De hát ezek az erők Ozpin-tól származnak, ő pedig… nem mondom, hogy ember, de biztosan nem Grimm.
- Ezt Ozpin mondta? – Találgatott Roman.
- Hát…
- Akkor már megint füllentett vagy csak egy féligazságot mondott.
- Kíváncsi vagyok, - Ruby oldalra nézett haragosan. – hogy volt-e igazság abban, amit valaha mondott.
- Ruby! – Hirtelen Yang hangját lehetett hallani a házból, aki ki is jött a kertbe.
- Oh, - Ruby már fel is pattant, hogy a csapattársai körében lehessen. – srácok.
- Mi folyik itt? – Érdeklődött Jaune és a csapatával együtt lejöttek a szobájukból.
- Oscar. – Válaszolt Blake. – Eltűnt.
Az eső után a Mistral tundrái nagyon pocsolyások és olyan sárosak, amik miatt a legtöbb jármű csak nehezen vagy egyáltalán tud közlekedni, ami miatt a legtöbb farmer és átutazó polgár a nagy tömegközlekedésű tundrahajót kénytelen használni. Egy hatalmas, rozoga jármű, ami annak ellenére, mennyire rozsdás, zajos és árasztja magából a kipufogó füstöt, könnyen átszeli a saras, mocsaras környékeket.
- Muszáj ezzel az óriási rozsdakupaccal utaznunk?! – Mandy-t majd megőrjítette a sok fémes csörömpölés, ami miatt be kellett tömnie a róka füleit, amiknek négyszer olyan jó volt a hallása, mint az embereknek.
- Mert nincs több pénzünk, ezért az ingyenes, tömegközlekedést kellett igénybe venni. – Ez igaz volt, a tundrahajót ingyen lehetett használni, mert a Mistral-i tanács belátta, hogy enélkül az esős évszakokban komoly problémát jelentene. Sajnos, ugyanebből az okból nem tartják rendesen karban és nem takarítanak rendesen. Az ülések többsége mocskos volt és szakadt, a falakon graffitik voltak és az ablakok is be voltak törve. Kész csoda volt, hogy ez a hatalmas ócskavas még működött egyáltalán.
- Amíg elvisz a célpontunkhoz, addig mindegy, min utazunk. – Adam-en egyáltalán nem látszott, hogy zavarná a sok fémes nyikorgás és kipufogófüst bűze, csak ült az ülésén, a katanáját maga mellett tartva próbált meg meditálni.
- Te hogyan bírod ezt a ricsajt? – Mandy nem értette, hiszen Adam is faunus, vagyis az ő hallása is négyszer olyan erős kell, hogy legyen.
- Kizárok minden zavaró tényezőt és csak a célunkra összpontosítok.
- Köszi, - Mandy csak megforgatta a szemeit. – ez nagyon sokat segített. – Cinder felé fordult, aki az ablak párkányára támaszkodva bámulta a borult eget és a saras mezőket. – Milyen messze van még a mi leszállónk?
- A következő lesz az. – Válaszolt, mire megdörzsölte a halántékát, jelezve, hogy őt is zavarja a ricsaj. – Remélem, visszafelé már nem kell ezzel az ócskavassal jönnünk.
- Örülj, hogy nincs szuper hallásod. – Mandy csak beljebb nyomta a fülébe tömést.
- Néha, az erősségeink hátrányt is okozhatnak. – Szólt Cinder, aki pontosan megértette, milyen hátránnyal járt az Ősz Hajadon ereje egy Ezüst Szemű ellenféllel szemben, kétszer is.
- Őszintén, - Mandy visszaemlékezett az Atlas-ban töltött éveire. – ez még mindig jobb, mint amikor egy földalatti metróba voltam összezárva egy halom másik faunus-al, akiket a gazdag cégek titokban használtak munkaerőnek, de úgy bántak velünk, mint az állatokkal.
- Miért a földalatti metrókban? – Cinder ezt nem értette.
- Mert a földalatti metró építkezéseket lezárták Atlas lebegő városában, mert a szikla túl instabillá válhatott volna, de ez nem akadályozta meg a gazdag nyomorékokat, hogy ott szállásolják el a faunus munkásaikat és az elkészült metróhálózatot arra használják, hogy egyik helyről vigyenek minket a másikra.
- Alapjáraton, - Cinder egy kicsit szkeptikus volt ezzel az állítással. – azt mondanám, hogy ezt már te találtad ki, de olyan részletesen adtad elő, hogy biztos igaz és volt szerencsém nekem is megtapasztalni az Atlas-i elit zsarnokságát, amit pénzzel és papírokkal tudtak tenni.
- Szerintetek, - Adam hirtelen hozzászólt a beszélgetéshez. – miért akartam fellázadni. – Levettek a kötést a szeméről, felfedve a jobb, kék szemét, ami normálisan nézett ki, de a bal szeme, aminek a fehérje sötétbarna volt, az írisze pedig szürke, de szemhéjára és a szeme körülötti bőrén egy SDV címke volt beleégetve. – Az emberek, elsősorban, az Atlas-iak tették ezt velünk.
- Hallottam, hogy a Schnee Dust Vállalat így bélyegzi meg a faunus munkásait, - Cinder nem szörnyedt el Adam sebhelye láttán. – de azt hittem, csak pletyka.
- Hát nem az. – Adam visszavette a szemkötőjét. – Mindezt azért, mert ki mertem állni néhány kiskorú munkás mellett, de a menedzser példát akart statuálni. – Erősen szorongatta a katanáját. – Hat emberre volt szükség, hogy lefogjanak, mire odamerte tolni azt a gyáva, hájas képét elém az égetővel és egyszerűen belém égette a cég kezdőbetűit a húsomba és nevetett közben.
- Ez rettenetes, - Mandy csak megrázta a fejét. – kész csoda, hogy nem vesztetted el a szemed.
- Kedves. -Cinder csak megforgatta az egy szemét, emlékeztetve, hogy ő nem volt ilyen szerencsés.
- Ha Sienna nem küldött volna titokban egy orvos, hogy kezeljen engem és a többi beteg vagy sérült faunus-t, biztos elvesztettem volna. – Adam visszagondolt Sienna-ra, aki annyi mindent tett a népükért és ezek után elvette az életét, hogy magához ragadhassa a hatalmat.
- Hiányzik? – Mandy hiányolta Sienna-t és örökké bánni fogja, hogy nem tett semmit, hogy megállítsa Adam-et, akivel már bűntársak lettek.
- Itt a megállónk. – Válasz helyett, Adam csak felállt és megnyomta a leszállójelzőt.
- És te, Cinder? – Mandy a félszemű embernő felé fordult. – Milyen tragikus gyerekkorod volt?
- Érdekel egyáltalán? – Cinder, amint a tundrahajó megállt és kinyitott az ajtaját, csak leugrott a lépcsőn a száraz földútra.
- Gondoltam, megismerhetnénk egymást. – Mandy követte, de Adam csak simán lesétált a lépcsőről.
- Ez kedves, - Cinder csak hamisan visszamosolygott rá és szarkasztikusan folytatta. – majd elmehetnénk egy szépségszalonba, ahol kifestik a körmünket, megcsinálják a hajunkat, közben dumálgatunk, elmegyünk vásárolgatni és legjobb barátnők leszünk.
- Nem idegen számomra a szarkazmus. – Mandy csak csendben megjegyezte.
- Befognátok és haladnátok végre? – Vetette oda Adam szigorúan, mire a két lány kellemetlenül vette észre, hogy a faunus fiú pár méterrel lehagyta őket.
Egy földutat követtek, ami egy kicsit saras volt, de korántsem annyira, mint a tundra, amin végigjöttek, de egy-két pocsolya itt is akadt. Rengeteg kerék és lábnyom volt található a sárban, ezenkívül sok hulladék és szemét is szét volt hajigálva, amik még frissnek tűntek.
- Ez egy lakókocsi tábor lesz, - Mandy megállapította. – csak a gyengébbek kedvéért szólok.
- Csillagos ötös, Mandy. – Tette hozzá Cinder.
- Mit is csinálunk mi itt? – Mandy-nek kellett egy kis emlékeztető.
- Egy fejvadászt keresünk, akit Ms. Malachite a rendelkezésünkre bocsájtott.
- Egy ilyen lepukkant lakókocsiparkban? – Mandy a látványtól nem volt elragadtatva.
- Mi bajod van? – Cinder nem tudta hova tenni a faunus lány elégedetlenségét.
- Nem is tudom, - Mandy, amint befordultak a sarkon, meglátta a tucatnyi lakókocsit, amik közül nehéz lett volna megállapítani, melyik működik és melyik van lerobbanva. A középen lévő közös területen egy tűz égett, ami körül néhányan melegedtek, voltak szemétkupacok, amik közül sokan guberáltak, egy lakókocsi előtt egy csapat fegyveres épp egy Dust szállítmányt vett szemügyre és másik csapat épp kábítószert csomagolt be egy asztalon. – elég bizalom gerjesztő látvány, ugye?
Amint a három idegent észrevették, mindannyian abbahagyták a teendőiket és minden szempár rájuk szegeződött, akár egy halom, éhes keselyű.
- Csak ne mutassatok gyengeséget. – Súgta Cinder a két faunus-nak és előre lépett, jelezve, hogy nem rémült meg.
- Sukár a szemkötője, néni! – Egy kislány, alig lehetett több 12-nél odajött Cinder-hez, rövid, szőke haja, kék szeme volt és a szája jobb oldalán az egyik agyarfoga kilógott. Egy pár barna csizmát, rövid, sötétbarna szoknyát, egy sötétzöld dzsekit és egy pár barna kesztyűt viselt. Szokatlan és kissé érthetetlen akcentussal beszélt.
- Öhm… - Cinder nem nagyon értette, de biztos volt benne, hogy egy dicséretet mondott. – a te kabátod is.
- Kit tetszetek keresni? – A lány olyan magabiztosan beszélt a három felnőttel, mintha ő lenne az idősebb.
- Egy bizonyos, Rakétaököl Genna-t. – Válaszolt Cinder. – Ismered?
- Dzsanelem. – A lány már megint valami érthetetlen szóval válaszolt, de a tény, hogy bólintott, Cinder számára pozitív megerősítést jelentett. – Akarjátok, hogy rodeljem? – Cinder zavartan visszanézett a két faunus társára, de Mandy vállvonása és Adam közömbös tekintete nem sokat segített.
- Igen? – Cinder bizonytalanul válaszolt, mire a lány csak felé tartotta az egyik kezét. – Mit akarsz?
- Hogy perkálj 5 Lien-t.
- Egyedül is megtalálom, kis taknyos! – Cinder már ott akarta hagyni a lányt, de az új ajánlatot tett.
- Legyen 3!
- Egyet kapsz! – Ez volt Cinder utolsó ajánlata, nem maradt sok pénze, miután fizetett Malachite-nak, de ennek a kis cafkának a fizetésére még futotta.
- Rohadt fukar lubni vagy. – A lány elvette a pénzt Cinder-től.
A Mistral-i Fejvadászrend tagjai kegyetlen gyilkosokként vannak számon tartva, ők voltak azok, akik levadászták és meggyilkolták Mistral szerte majdnem az összes Vadászt és Vadásznőt. Bármilyen célponttal végeznek, mindegy nekik, hogy férfi, nő vagy gyerek, ők teljesítik a megbízást és a tény, hogy az egyik elit tag ingyen a szolgálatukba szegődik csak növelte Cinder esélyeit, hogy sikerrel jár. Csak egy probléma volt a Mistral-i Fejvadászokkal, amit Ms. Malachite elfelejtett megemlíteni. Érthetetlenül beszélnek.
- Vix, - Egy másik nő, egy nagydarab, magas és keménykötésű volt, a hosszú szőkehaját fonálban hordta, zöld szemei és szeplős arca volt. Egy pár fekete, katonai csizmát, zöld terepnadrágot, aminek az övén egy bozótvágó kés lógott és egy sötétszürke trikót hordott, a karjain és a vállain több tetoválás is volt. – pheneltem, hogy ne chochaveld a vendégeinket! – Ő is ugyanolyan, érthetetlen nyelven beszélt, mint a kislány. – Te vagy Cindy? – Cinder-ék felé lépdelt, mire a kislány csak otthagyta őket.
- Cinder. – Szögezte le, jelezve, hogy nem szereti a becenevét. – Te pedig, Rakétaököl Genna?
- A kokro. – A nő magabiztosan bólintott.
- Egy kérdés, - Mandy gyorsan feltette a kezét, hogy kérdezzen. – hogy szólíthatunk, Ms. Rakétának vagy Ökölnek?
- Dumadelj Bonbonkának, ha az tetszik, Sata. – Genna látta, hogy Adam a kardja markolatát szorongatja, mint aki érzi a ráleső veszélyt. – Fanny, naker!
Adam magamellett látott lebegni egy boros üveget, amit valami rózsaszín, nyálkás dologgal kötöttek körbe, de ahogy felnézett, az a nyálkás valami a levegőből lógott és egészen az egyik lakókocsi tetejéig. Egy alacsony és sovány lány guggolt rajta, egy pár vörös és fehér sportcipőt, szakadt, kék farmert, egy sárga pólót, egy vörös kardigánt és egy sötétkék, kötött sapkát hordott. Hosszú, sötétzöld haja, zöld szemei, természetellenesen nagy kezei voltak és az a nyálkás, rózsaszínes dolog, a széles szájából jött ki és csak későn vették észre, hogy az valójában a nyelve volt.
- Csak inni akartam egyet a sukár osko chavoval. – Visszahúzta a hosszú, nyálkás nyelvét és kivette belőle az üveg bort, majd egyetlen ugrással, akár egy béka, elrugaszkodott és több méterre a lakókocsi tetejétől, ott találta magát Adam mellett. – Pen, szokeresz adi rat? – Habár Adam egy szavát sem értette, nem tetszett, ahogy ez a béka faunus lány szemezett vele.
- Fanny, na tavesz asszo nyomulós. – Egy férfi, átlagos testmagasságú, rövid, szőke haja, kék szeme és egy hosszú sebhely húzódott el a bal arcától, egészen az orrnyergéig. - egy pár barna bakancsot, egy sötétkék farmert, rajta egy pisztolytáskát, benne egy revolver pisztollyal, egy szürke inget, fekete mellényt, vörös nyaksálat és egy fekete cowboykalapot viselt. – Kell i tigno romantika és randevú. Megismerni egymást.
- Te már csak tudod, Johnny. – Fanny visszaugrott Johnny mellé, aki átölelte a tőle kétszer akkora Genna derekát, jelezve, hogy ők egy pár.
- Üdvözletem! – Egy kisfiús hangja csapta meg a fülüket és a levegőben repült egy alig 15-16 éves fiatal fiú, rövid, vörös haja, szeplős, gyermeki ártatlan arca és zöld szemei voltak. A fekete cipői talpából tűz sugárzott, aminek a segítségével a levegőben tudott repülni, fekete öltönynadrágot, fehér inget, fekete zakómellényt és sötétzöld nyakkendőt viselt. – Maguk lennének az ügyfelek, akiket Kis Ms. Malachite küldött?
- Azok. – Cinder megkönnyebbült ugyan, hogy végre van itt valaki, aki normálisan is tud beszélni, de ez a kisfiú kísértetiesen emlékeztette valakire, aki miatta halt meg Beacon-ben.
- Mire ez a hivatalosság, Denny? Kamtok i tigno pibent? – A banda hatodik tagja, egy lány, Genna-nál kisebb, de Cinder-nél és Mandy-nél még így is nagyobb volt, a festett, sötétrózsaszín haja féloldalt gépelve volt, egy piercing volt a jobb orrcimpájában és kettő a bal szemöldökében volt, kék szemei voltak és egy R betűs tetoválás volt a bal szeme alatt, ezenkívül, a jobb kezén hat ujj sorakozott. Egy bár fekete bakancsot, lila zoknit, fekete miniszoknyát és egy sötétlila toppot viselt, amiből a hasa nagyrésze kilátszott. – Sajnos, a tömény már elfogyott.
- Ne fukarkodj, Rosie, - Szólt rá Genna. – van rendes pibenünk! – Majd Cinder-ék felé fordult. – Kértek egy kis rátyiját? Az illik egy új szerződéskötéshez.
- Aha, - Cinder-nek fogalma sem volt, hogy a csapat többsége miről is beszél, de okosabbnak látta, ha nem akaszt tengelyt a Mistral-i Fejvadászokkal. – akármi is az, jöhet, feltéve, ha segítesz nekünk.
- Denny, - Genna a kisfiúnak szólt. – hozd a házi rátyiját! - Denny csak meghajolt, az egyik lakókocsiból egy műanyagflakont hozott elő, amiben elsőránézésre sima víz volt, de egy felespohárba töltött egyet Genna-nak és egyet Cinder-nek. – Az első üzletre. – Genna koccintott egyet Cinder-el, majd lehúzta a pohár tartalmát.
Cinder kicsit hezitált, de ő is meghúzta, de amint lefolyt a torkán, úgy érezte, mintha az egész nyelőcsöve lángra kapott volna és fuldokolva köhögni kezdett és térdre rogyott.
- Jól érzed magad? – Mandy aggódva letérdelt a levegő után kapkodó Cinder mellé.
- Mi… - Nem kellett sok Cinder-nek, hogy ott helyben kihányja a gyomra tartalmát. – a fene volt ez?!
- Hogy ti is értsétek, - Denny megadta a választ. – ez egy nagyon erős és magas alkoholt tartalmazó házipálinka. Mi, a Fejvadász Rend csak különleges alkalmak esetén vagy új ügyfelekkel iszunk ilyet, a szerencse érdekében.
- Akkor… - Cinder talpra állt, de még így is émelygett. – velünk tartasz, Genna? – Kinyújtotta a kezét felé.
- Attól függ?
- Mitől?
- Mennyit fizettek? – Cinder ezen megdöbbenve rázta a fejét.
- Ms. Malachite nem fizetett ki előre?
- Azért, ar elkapjam Roman-t. Ha ti is kameljátok a szolgáltatásaimat, szikelnetek kell némi lovét.
- Az úrnőm tud fizetni, de csak a munka után. – Cinder még mindig nem sokat értett abból, amit Genna mondott, de kitalálta, hogy tőlük is pénzt akar. – Mit kérsz?
Genna és a másik öt Fejvadász gyorsan összedugta a fejét, majd gyorsan megbeszélték a fizetséget.
- Elfogadom, - Genna végül előállt. – ha kifizetitek az esküvőmet. – Cinder biztos volt benne, hogy már megint egy érthetetlen szóval jött elő, ezért okosabbnak tartotta, ha visszakérdez.
- A midet?
- AZ ESKÜVŐJÉT! – Vágta rá a másik 5 Fejvadász egyszerre.
- Én és Johnny megházasodunk. – Genna és Johnny egy csókot váltottak.
Cinder össze nézett Adam-el és Mandy-vel, akiktől továbbra sem kapott valami sok segítséget.
- Szerintem, megtudom győzni Salem-et, hogy belemenjen, ha sikerrel járunk. – Cinder kinyújtotta a jobb emberi kezét, amit Genna elfogadott.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.