Levi épp fel mosott a kórház irodai folyosóján ahol végig tarolt az összes rezidens és a már tiszta ablakokra tapadtak.
-Levi nézd! – A takarító nagy sóhajjal oda sétált az ablakhoz.
- Mit kell nézni?
- Az új fő orvosunk! Látod azt a szőke férfit? – Levi meg kereste a szemével.
-Uhum.
- Ő az! NYOMÁS LE! – A fiatal csapat be csődült a liftbe.
- Új fő orvos? Chö... Na és aztán? Kit izgat!? – Újra fel mosott. Egy fél óra múlva mikor már az
ablakokat tisztította nyílt ki a lift ajtó. Az igazgató és az a hatalmas szőke melák lépett a folyósora.
- Szép napot Levi. – Mosolyogva köszönt neki.
- Jó napot igazgató! – Hajolt meg mélyen.
- Be mutatom Dr. Smith-et. Smith ő itt Mr. Ackerman. – Erwin felé nyújtotta a kezét, amire Levi rá is fogott.
- Örültem...
- Részemről a szerencse Mr. Ackerman!
- Levi ő lesz itt az új fő orvos valamint a helyettesem. Már elég koros vagyok! Ideje lassan nyugdíjba mennem! – Az igazgató és Levi kapcsolata elég szoros. 16 éves kora óta a kórház takarítója. Mivel árva volt és folyton meg szökött ezért rendszeresen került az igazgató keze alá, aki meg sajnálta a fiút. Fel ajánlotta, hogy dolgozzon neki. Azóta már egy kis lakásban él hiába nyüstölte az igazgató, hogy menjen tanulni és haddja itt ezt a munkát Levi nem tágított.
- De iga... – A férfi fel emelte a kezét.
- Levi öreg vagyok...
- Az igazgató úrnak már jár a nyugdíj. – Szólt közbe Erwin.
- … - Levi szíve össze szorult. – Tudom csak… Nem akarom, hogy el menjen…
- Neked is ezt kéne tenned… - A férfi tovább indult az új orvossal. Erwin kissé el szomorodva nézte a takarító össze zuhant arcát. Miután be értek az irodába szóra nyitotta volna száját.
-Hosszú story...
- Értem, nem akar róla beszélni...
-Még csak 29 éves...Nem ez volt a célom, hogy itt öregedjen meg takarítóként...
- Miért nem rúgta ki? – Erwin helyet foglalt a székbe.
- Akkor össze zuhant volna! Én vagyok az egyetlen ember, akit tényleg izgat a sorsa. Talán maga tud majd beszélni a fejével.
- Nem ígérek semmit, de azért egy próbát teszek majd. - Pár óra múlva az új doki ki jött a folyósora. Levi már a pihenőbe volt.
- Halotátok az új fő doki tök helyes! Szőke és kék szemű. – A takarító csak morgott az orra alatt.
- Szép napot! – Az emlegetett szamár meg is érkezett. Az összes nővérke pirulva kuncogni kezdtek és köszöntek neki. – Levi?
- Igen Doktor úr? – Fordult meg.
- El kísérnél az irodámba? – Kedvesen mosolygott rá.
- Persze…- Csendbe utána indult.
- Szeretsz itt dolgozni?
- Igen uram. Mindennél jobban szeretem ezt a munkát. - A férfi nem szimpatizált a szőke herceggel.
- Jó ezt hallani. Az irodám merő kosz. Ki tudnád takarítani? – Nyit be a tágas eddig zárt irodába. Valóban áll a por mindenhol.
- Egy fél órát kérek…- Néz körbe.
- Rendben. Jó munkát Mr. Ackerman. – Azzal sarkon fordult és ki sétált.
- Micsoda egy hólyag…- Pufogva kezdett neki az iroda ki pucolásának. Pontosan 30 perc múlva kész is lett. Ahogy ki húzta magát fölé tornyosult a doki.
- Köszönöm.
- Nem kell ez a munkám…
- Attól még hálás vagyok magának. Levi fel horkant és már távozott is volna, de a doki útban volt.
- Szeretne esetleg még valamit?
- Mondja nem gondolkozott még el azon, hogy orvos legyen? –Lágyan rá mosolygott a férfi. A válasz, amit kapott, nyers őszinteséggel volt meg fűszerezve.
- Nem. –Ezzel a lendülettel ki kerülte doktort és el hagyta a kellemetlen kérdések fel sorakozott hadát, a szőke fejében.
-Hm… - Halvány mosoly jelent meg arcán. Kedvelte a férfit és szerette volna jobban meg ismerni. Másnap Levi szokásosan rendezte a szertárát, amikor be robbant rajta Eren.
- Már csak te hiányoztál mi a frászt akarsz?! –Förmedt rá az alacsony.
- Levi! – Zihált a fiatal orvos tanonc. – Képzeld, benne leszek Erwin tanoncai között.
- Ki a frászt érdekel?
- Gondoltam, hogy le fogod szarni de nem ezért jöttem.
- Akkor meg tennéd, hogy rohadtul nem tartasz fel az idióta dolgaiddal?!
- Nézd! – Nyújtotta át a lapot. – Te is ott vagy!
- MICSODA?! – Szinte ki tépte Eren kezéből a lapot. Szeme darálta a névsort majd meg akadt a nevén. A következő pillanatba már Erwin ajtaja csapódott. – Mi ez?
- Oh, Mr. Ackerman, Dr. Jager. Ez? – El vette a lapot Levi kezéből. – Ez a kis csoportom név sora. – Adta vissza.
- Nagyon mókás kedvében van igaz? –Hörgött az alacsony.
- Ami azt illeti Mr. Ackerman. – Állt fel a székéből. – Van még 2 hónapja el gondolkozni ezen az ajánlaton. Mert ha úgy dönt, nem él a lehetőséggel el fogadom. De a kórház bevétele miatt sajnos fizetés csökkentése lesz. A kórház új takarító szervezettel fog dolgozni az állam támogatása miatt. Ami azt jelenti, hogy a kórház magán takarítói át mennek, ahhoz a céghez vagy fel mondanak. Sajnos a cég már nem tud több takarított foglalkoztatni. Tehát vagy él a lehetőséggel és a rezidensem lesz, vagy marad a kórházba magán takarítóként kevesebb pénzért.
- Ez aljasság!
- Sajnálom Mr. Ackerman de más ajánlatom nincs a maga számára. Vagy él ezzel vagy még fel mondhat és kereshet új munkát.
- Aljas szemétláda! – Levi be csapta maga után az ajtót. Eren rá nézett az igazgatóra.
- Uram ez igaz?
- Nem, én kértem a céget, hogy őt ne vegyék át. – Ült vissza a székében. – Levi kiváló orvos lenne. Az igazgató kért meg rá, hogy valahogy ha tudom, oldjam meg a sorsát.
- Ez elég kegyetlen mód rá.
- Tudom kedves Jager de ha van más ötlete meg hallgatom. Másrészt majd meg tanulja fiam néha az élet kemény és durva dolgokra kényszeríti magát. Ha pedig meg kérhetem, most menjen vissza dolgozni. - Jég kék szemeit a fiatalba állította.
- Igen uram.