Piton az évnyitó után Na klubhelyiség egyik fotelében ült. Azon gondolkozott milyen órákat vegyen fel. Az egyik osztálytársa is ugyanezt tette mellette. Klubhelyiségben azonban hirtelen nagy csend lett. A prospektusba bújt fiú figyelmét felkeltette a csönd. A többi fiatal tekintetét követve Meglátta az ajtóban álló hosszú fehér hajú fiút. Az említett fiatal mellett két másik fiú is volt. A klubhelyiségben mindenki őket nézte. Piton fürkészni kezdte az új érkezőket. Viszont figyelmét nem sokáig tartották fenn. Egyből visszatért az órái kiválasztásához. Ahogyan el haladt a hosszú fehér hajú srác és a két nyilván talp nyalója a lányok egyből sugdolózni kezdtek. Piton mellett ülő fiú egyből izgatottá vált és felé fordult.
- Hé Piton!
- Mi van?
- Ez Lucius Malfoy volt! -Lelkesedett a fiú.
-Na és aztán? -Mordult fel a fekete hajú.
-Mi az hogy „na és aztán"? Tudod te ki Lucius? -Piton egy sóhaj után le engedte az óra rendjét és az izgatott fiúra vetette éj fekete szemeit.
-Képzeld Ruben tudom ki Lucius Malfoy. Egy arany vérű család egyik sarja. Be képzelt és fel fuvalkodott alak lehet mint a többi arany vérű, aki se velem és főkép veled nem fog soha szóba állni! -Mérgesen vissza tért az eddigi olvasni valójához. Ruben kissé el szomorodott.
-Tényleg így gondolod?
-Nézd Ruben. Te sárvérű én meg fél vér vagyok. Mit akarna egy maga fajta nemesi család sarja tőlünk. Még csak gazdagok se vagyunk! – Ez alkalommal rá se nézett.
-De ugyan abba a házba vagyunk.
-És? -Hirtelen be csukta a fűzetett és fel állt. - Na jó! Én mentem. Le adom az óráim! -Ahogy be fejezte a mondatott meg is indult. -Lumpsluck professzor!
-Oooh Piton! Mit szeretnél? -Széles mosollyal fordult a fiú felé. A fekete hajú csak oda nyújtotta a ki töltött óra rendjét. -Már ki is töltötted? -Meg lepve vette el tőle. Egy apró biccentés után már sarkon fordulva indult is vissza. Pár nappal később Piton bájital tantermébe ült várva az óra kezdést mikor le huppant mellé valaki.
-Szervusz! Ugye nem baj ha ide ülök? – A fiú hangja selymes mégis férfias volt. A fekete hajú fel emelte tekintetét és ereiben meg fagyott a vér.
-L-Lucius...- A meglepődés egyből méregé vált. Egy mogorva fel horkanás után vissza fordult a könyvébe.
-Uhm...teeee peeeediiiig...- Látszott a fiún, hogy nagyon próbál emlékezni. – Ne haragudj de nem tudom mi a neved.
- Nem baj...
-De igen is baj! Szeretném tudni! – Piton nem válaszolt. -Naaaa mond már el! -Ahogy bele hajolt az arcába ezüst tincsei végig siklottak Perselus nyakán, amitől el vörösödött.
-P-Perselus P-Piton...-Lassan el húzódott.
-Ohh igen a csendes fiú! -Kuncogva és önelégült vigyorral nézve a vörös fiút fejét a tenyerébe helyezte.
-Mi olyan roppant vicces?
-Te!
-ÉN!? – Most már Piton feje a méregtől volt piros. Nyitotta a száját a válasz miatt de ekkor be lépett Lumpsluck.
- Szép napot fiatalok! -Az óra második felébe Luciusnak feltűnt, hogy padtársa másokat figyel és a könyvébe írogat.
-Hé! Pssszt Perselus! – Közel hajolt a fiúhoz de ő fityet hányva rá még csak felé se nézett. – Mit csinálsz? hmm? -Mivel nem kapott választ így a könyv fele fordult amit a fekete hajú egyből be csapott.
- Hagy békén Lufiusz!
-Lufiusz? Te..te most...ki gúnyoltál?
-Azta micsoda intelligencia. -Forgatva szemét teljesen máshogy állt neki a főzethez. Lucius vissza folytva nevetett.
-Piton rosszul csinálod! A könyvbe nem ezt írták!
-Mi lenne ha esetleg a saját dolgoddal törődnél!? – Mivel kissé fel emelte a hangját így a tanár rájuk nézett.
-Minden rendben fiúk?
-Persze tanár úr! Csak főzetről beszélgetünk. -Lucius egy bájos mosoly után vissza csúszott a saját főzetéhez, ki mászva Perselus aurájából. Az óra végén csak az ő főzete lett jó. A klub helyisége felé menet elé lépett Malfoy.
-Szóval! Hogy csináltad? -Az ezüst hajú fiún látszott mennyire lelkes.
-Szállj már le rólam! – Lépteit szaporázni kezdte a karcsú fiú.
-Naaa. -Csak nem hagyva békén ő is fel gyorsított.
-Szia Perselus! -Ruben is csatlakozott a 2 fiúhoz. – Úristen te Lucius Malfoy vagy!
-Igen Igen...-Kissé húzva a száját nézett végig a fiún. -Te pedig Ruben Stockwud...Egy sárvérű...-Piton a szó hallatára meg torpant majd hirtelen meg fordulva pálcáját a nyakának szegezte.
-Mit mondtál? – A szavakat szinte sziszegve mondta ki de keze akár a kocsonya úgy remegett.
-Sárvérű! -A másik meg se ijedt.
-Lucius Malfoy! -Még jobban hozzá nyomta pálcáját. -Mond ki még 1x és...és...
-És?
-PERSELUS! -Ruben el kapva a kezét húzta hátra. -Elég legyen! Gyere! -Lucius csak állt mereven és nézte a fortyogó fiút akit barátja húzott el.
-Erről beszéltem...mocskos ficsúrok!
-Nem kellet volna bele állnod Malfoyba miattam.
-Nem miattad! Az ilyenek azt hiszik mindenkinél jobbak...- Néhány hétig nem nagyon szóltak egymáshoz és nem is beszéltek.
-Hé Pipogyusz! -Egy jól irányzott ütést érzett a hátán amitől el esett a suli udvarán. -Nocsak Pipogyusz már az egyenesen menés se megy? Had segítsek fel állni! –James fel repítette Pitont és fejel le fele fordította.
-TEGYÉL LE! -Kapálózni kezdett a levegőbe.
-Pipogyusz! Pipogyusz! -Kezdték meg a kántálást a nevetések közepette.
-CAPITULATUS! – Lucius ki verte Potter kezéből a pálcát így Piton földet ért.
-Malfoy...és a Black lányok...
-Potter. -A Magas fiú mellet ismét 2 személy állt. Az egyik Narcissa, aki oda meg vissza volt érte a másik pedig Bellatrix.
-Gyere Harry mennyünk. -Peter már húzta volna de ő el rántotta a kezét.
-Milyen aranyos meg véded Pipogyuszt? -Egyből fel kapta pálcáját és rá szegezte Luciusra.
-Harcolni akarsz Potter? – Az ezüst hajú rezzenéstelen arccal állt.
-Gyerekek elég legyen! – A viszályt az egyik tanár szakította félbe. -Mennyetek a körzeteitekbe. – Lucius oda sétált Pitonhoz és fel segítette.
-Köszönöm...-Le porolta a talárját. – De egyedül is ment volna. -A választ meg se várva el viharzott.
-Piton...- Motyogta orra alatt a fiú nevét aki egyre csak távolodott tőle.