Nagy léptekbe haladt a meg szégyenített fiú a szobája felé.

- Piton! – Malfoy pedig utána. A fekete hajú meg torpant, ami miatt a másik majdnem belé ment.

-Még 1x nem mondom. SZÁJ LE RÓLAM!

- PERSELUS PITON! – Az ezüst, hajú határozott és szigorúvá vált hangja csendet parancsolt a helyiségbe. Még Perselus is el hallgatott ereiben a vér jégé fagyott. - Szeretnék veled 2be beszélni… - Köszörülte meg torkát, de hangjába ellent mondást nem tűrése ki hallatszott.

- Rendben… - Fejét le hajtva indult a magas után. Mikor kijjebb értek Piton meg szólalt. – Mit akarsz?

- Miért utálsz?

- Mert egy fel fuvalkodott, be képzelt, bunkó paraszt vagy! Azt mondtad a barátomra, hogy sár vérű! – Malfoy türelmese végig hallgatta a panaszokat.

- Annyira véded Rubent. Hallanád, mikor rólad beszél. Veled ellentétbe ő nagyon nemes barátokat akar. Folyékonyan szid, ha ők szidnak hátha szimpatikusabb lesz nekik ettől.

- Hazudsz…

- Miért tenném. Magam se védem. Valóban enyhén be képzelt vagyok. Fel fuvalkodott azért nem és valóban sok emberel, bunkó paraszt vagyok! És igen! Nem kedvelem a sár vérű mágusok, boszorkák társaságát. De ki hibátlan? Téged valamiért kedvelek. Szeretnélek meg ismerni sokkal jobban! – A fekete hajú sápadt bőrén halvány pír jelent meg.

- Mégis miért?

- Nem tudom. – Kedves mosoly ült vissza a rideg arcra. – Szeretnék tőled tanulni.

- Tőlem? – A fiatalabb egyre jobban zavarba jött.

- Igen. Bájital tanból dicséretes vagy. Én nem értek hozzá nagyon. – Kuncogott.

- Csak ismerni kell az alapanyagokat ennyi.

- Akkor segíts nekem ismerni őket. – Malfoy meg ragadta Piton 2 kezét és a szemeibe nézett. – Kérlek. – Több se kellet az alacsonyabbnak arca vér vörös lett. Gyorsan el húzva kezeit el fordult.

- Át gondolom…- Zavarába kezeit kezdte tördelni. – Majd beszélünk… - Nagyon sietve indult el vissza fele. Az ezüst hajú szájára mosoly kúszott. Másnap reggel Lucius le csattant Piton mellé Bájital tanon.

- Jó reggelt Perseus.

-Malfoy ... Beszéltem Ruben-el…

- Mit mondott?

-Hogy hazudsz!

-Ki hitte volna. – Gúnyos mosollyal támasztotta meg fejét kezébe.

-Lucius Malfoy... – Az említett sár vérű fiú mellé állt. -Ma én szeretnék Pitonal egy helyen ülni!

-Nem.

- De!

- Hogy mered velem szembe meg emelni a hangod?! – Malfoy fel emelkedett a székről. – Azok után, hogy szidtad egyetlen igaz barátod a többi nemesnek még van képed ide jönni és feltételezni, hogy Piton mellé, sőt feltételezni, hogy ÉN hagyni fogom azt, hogy Piton mellé ülj?! – Lucius kérdés hadára Ruben egykori barátjára tekintett segítség reményébe, de a fiú csak előre hajtott fejel némán nézte az asztalt.

- Ennyit jelentek neked?! Inkább ennek a ficsúrnak hiszel?! -Ruben kétségbe esve próbálta menteni, amit már nem lehetett. – Piton…

- Menny el… MOST! – Lucius szigorú tekintettét a fiúra vetette, aki el indult.

- Miért állsz ki mellettem?

- Miért ne tenném? Barátok vagyunk nem? – Az ezüst, hajú vissza huppant.

- Mióta?

- Perselus. Kegyetlen vagy! – Kuncogott a férfi. Piton nem mindenbe, de 1-2 dologba segített Luciusnak az órán. Nap végén, az udvaron ülve olvasgatott a fekete hajú.

- Piton van egy perced? – Ruben helyet foglalt a fiú mellett. – Malfoy nem hazudott. Sajnálom én csak neves barátokat szerettem volna, hogy ne bántcsanak.

- Köszönöm az őszinteséged… De ezzel nem változtatsz azon, hogy hátba szúrtál…

- Tudom csak… Kérlek, adj egy utolsó esélyt! - A fekete hajú neheztelve sóhajtott egyet, majd fel nézett a könyvéből.

- Nézd Ruben. Szeretném ezt át gondolni mivel nagyon szemét dolgot tettél. De most hagy békén.

- Piton! Ruben…- Érkezett meg Lucius. A 2 fiú fel kapta fejét.

- Lucius! – Perselus szinte fel ugrott. Majd egyből zavarba is jött.

- Igen? – A fehér hajú csábosan el mosolyodott a fiatalon.

- Á-át néztem a házi dolgozatod… Nagyon tetszett, de van 1-2 dolog, ami javításra szorul…

- Tehát ez a nagy barátságotok értelme. Meg írod Malfoy helyett a dogáit… Szép… - Ruben fejét ingatva állt fel.

- Nem meg írta csak át nézte. Tudod, veled ellentétbe nem mindenki érdek barátságokat keres! – Lucius megvetően és lenézően pillantott a sárvérűre.

- Ezzel nem azt bizonyítod, hogy mennyire szeretnél megint a barátom lenni…

- Gyere Piton… Nézzük át azt az 1-2 dolgot! – Lucius meg ragadva Piton csuklóját nagy lendülettel indult meg. A fiatal csak hagyta magát vonszolni. Amint be értek a klub helységbe Malfoy egy félre eső helyre ment. Elő vette a pálcáját majd el motyogott egy igét, ami hatására a falon meg jelent egy ajtó. Piton értetlenkedve nézte majd követe a fehér hajút. Miután be léptek az ajtó el tűnt. Egy 5 csillagos szállodai szobával versengő helyiségbe léptek be.

- Lucius mi ez a he… -El akadt a szava mikor meg látta a hó fehér, fedetlen mellkast elő bukni az ing alól. Érezte, ahogy arca forrósodni kezdett. Szája tátva maradt az egymás után elő kerülő kockák láttán.

- Ez az én szobám… - Közelebb lépett a vér vörös fiúhoz. Halkan beszélt, de mivel a szobát csend fedte így tökéletesen érthető volt minden szava. Hűvös kezét a piros arcra helyezte. Perselusba meg állt az ütő. – Van egy kérdésem.

- I-igen?

- Ha ennyire tetszik, miért nem fogod meg? – Válaszra se hagyva időt, 2 kezét a mellének nyomta. – Mit szólsz? – Egyre közelebb hajolt. Piton orrából elő tört a vér, ami lassan a földre cseppent.

- M-Merlin szakállára… - Ezek után össze rogyott.

- PITON! – Ezek után teljes sötétség.