Az asztal körül ültek mindegyikük előtt egy pohár vajsör volt. Néma csendbe ültek percről percre egyre kínosabb volt.

- Szóval Lucius… -Szólalt meg Lily.

- Uhm igen?

- Szingli vagy? – Mid a 3 személy le döbbent.

- I-igen…

- Én is. – Kissé el pirult. – Nagyon tetszik a hajad.

- Köszönöm… A tiéd is szép vörös. Mint a Róka bunda. – Az este Narcissa és Piton síri csendben ültek míg Luci és Lily beszélgetek. A 2fiatal mögött sétáltak.

- Milyen jól el vannak… - Nézte őket Cissy.

- Igen… Ne vedd sértésnek, de én miatta jöttem…

- Hát én se miattad ültem ott… - Morgott a nő. Luciusba bele karolt Lily. Kuncogtak és nevetgéltek. Narcissa szíve majd meg szakadt. Szemeibe könnyek gyűltek majd végül sírva el rohant.

- Piton! – Kiabált rá Lily a fiúra, aki össze rezzent.

- I-igen?

- Mégis mit mondtál neki te aljas fráter?! – Piton csak tátogott mivel semmit nem tett, de nem tudta mit mondjon hirtelen. – Utána megyek! – Malfoy arcára fogva meg csókolta a férfit majd el suhant.

- Micsoda nő… - Motyogta.

- Egy szemét alak vagy! – Bukott ki Pitonból. –Egy féreg! Tudod, hogy be jön nekem Lily erre smárolsz vele!?

- Egész este kukaként ültél! Ugyan annyi esélyed lett volna nála, mint nekem! Talán ha nem kussba ülsz, akkor esetleg meg is ismerhetett volna! Amúgy is a te idióta ötleted volt az egész!

- Gyűlőlek! Egy aljas köcsög vagy! – Piton el rohant. Lucius csak pár perc után ébredt rá az ágyon ülve mit is tett.

- Istenem… Hogy lehetem ekkora barom?! – Ezüst hajába túrt 2 kézzel. Másnap bájital tanon odasétált Pitonhoz. – Szia..- A fiú nem szólt hozzá. – Nagyon sajnálom egy seg fej voltam! – Továbbra se kapott semmi féle vissza jelzést. Ez hetekig ment így. Malfoy próbálkozott Piton tudomást se vett róla. Az ezüst hajú fiú eközben egyre közelebb került Lilyhez. Egyik délután az iskola kertjébe ült Piton és olvasott nem messze előtte Lily és Lucius szórakoztatták egymást a varázs trükkjeikkel. A csendes fiú mellé le huppant a fel ajzott Black lány.

-Szia! – A köszönés inkább rá kiabálás volt szigorral és dühvel fel kavarva. Perselus fel nézett a könyvéből.

- Szia Narcissa.

-Néz csak rájuk! – A lány nagyom mérges volt.

- Tudod a napokba arra gondoltam mennyire boldog Lily. – Vissza vezette a szemét a lapokra. – Rá jöttem, hogy ha Lucius meg adja ezt neki akkor legyen.

- És mi van veled Piton?

- Nekem az a fontos, hogy Lily boldog...Persze szeretnék vele lenni de néz rájuk. Boldogok. – Lucius egy fehér buggyos ujjú inget viselt fekete szűk nadrágot. Lily egy kék egybe ruhát ami a vádlijáig ért. A fűben ültek, Lily lassan Malfoy vállára hajtotta a fejét, Ő viszont fejbe már teljesen máshol járt. Valóban jól érezte magát a lány mellett. De hiányzott neki Piton társasága. Üres volt hetek óta, emellett egy maró fájdalom is kínozta. Nagyot sóhajtva hátra dőlt tarkója alatt össze kulcsolta kezét.

- Lily mit gondolsz Pitonról?

- Pipogyuszról? – Lucius fel ült szeme szikrázott a méregtől.

- Ne nevezd így! – Kissé meg lepődött a férfi reakcióján.

- Mit kéne? Egy fura magának való fiú. Nem annyira kedvelem.

- Én nagyon...

- Pedig nem is beszéltetek!

- Az utóbbi időben nem nagyon...Azért mert szerelmes beléd és haragszik rám.

- De én beléd vagyok esve! – Lily szó nélkül a fiú ölébe huppant és az ajkaira tapad. Narcissa szíve majd meg szakadt.

- Perselus!

-Hmm? – Újra fel emelte fejét.

- Van egy örült tervem! Kérlek segíts! – A fiú szemöldöke fel kúszott a homlokára.

- Hát rendben...?

- Jó segíts nekem féltékenyé tenni Luciust!

- Uhm...mégis hogy!? – Csukta be a könyvét. Lucius eközben el tolta magától Lilyt.

- Ne haragudj de ezt nem akarom... – Fel kelt a fűről fejét Pitonékra emelte és le sokkolta a látvány. Narcissa hevesen falta azokat az ajkakat amikre ő csak vágyakzott.

A lány bele túrt a selymes hosszú hajba és tarkójára fogott. Piton a sokktól hagyta magát. Lassan el vált ajkától majd rá nézve Luciusra egy gonosz és elégedett mosollyal állt fel meg ragadva a fiú kezét és el húzta. Azonban a nemesi le származott nem Pitonra volt féltékeny. Hanem a lányra. Ez a tendencia folytatódott a 4 személy között. Narcissa folyamatosan smárolt Pitonal Lily pedig Luciusal ha meg látták a másikat.

-Hallottam, hogy a Black lánnyal jársz... – Rubent marta a féltékenység.

- ... – Piton egyre jobban unta a dolgot. Egyik nap órák után ismét ajkaira akart tapadni. – ELÉG LEGYEN! NEM VAGYOK A JÁTÉKSZERED! – A fiú kiabált. – NEM AKKAROM VELED SE CSÓKOLOZNI SE JÁRNI. SOHA NEM IS AKARTAM! CSAK SZÁLLJ LE RÓLAM!

- Piton minden rendben? – Lucius aggódva rohant a helyszínre.

- HOGY MERSZ VELEM KIABÁLNI!? – A fel ajzott leányzó egy hatalmas pofont le kevert Perselusnak aki el taknytólt. Az ezüst hajú meg markolta a lány csuklóját.

- Ha csak még egyetlen egyszer hozzá érsz olyan átkot rakok rád, hogy még a halállal se mosod le magadról! – Malfoy roppant rémisztő volt. A lány sírva rohant el. – Piton! – Le térdelt a fiú mellé. Hűvös kezét a piros arcra helyezte. – Nagyon fáj? – Már nem csak a pofon miatt volt piros.

-Semmi baj. – Először szólt hozzá hetek óta amitől szinte sziporkázni kezdett a férfi. Szó nélkül át ölelte. -Uhm...- Nagyon lassan ő is át karolta.

- Piton...kérlek ne utálja ha akarod soha többé nem szólók, de még csak rá se nézek Lilyre. Csak kérlek legyél újra a barátom! – Pitonak iszonyúan hiányzott és jól esett neki Lucius ölelése.

- Nem kell szakítanod Lilyvel. Nekem is hiányoztál Lucius! Szóval legyen. Leszek újra a barátod!