Halo, elérkezett a következő rész, ami talán eddig a legrövidebb. Kellemes olvasást kívánok.

- Meg kell hagyni, jól helyben hagytak. – Az orvos, Zelka, aki ellátta Rina sérüléseit aggódva nézett végig a lány sérülésein, miközben bekötözte őket. – Hogy történt?

- Párbaj aréna. Én lettem az új bajnok. – Válaszolta Rina.

- Nehezen tudom elképzelni, hogyan győzhetted le Ajuur összes bajnokát. – Zelka egyértelműen nem nézte volna ki ebből a kis hölgyből, hogy komolyabb ütközetekben is részt vehetne.

- A látszat csalhat. – Vetette oda, semmitmondón, de miután látta, milyen jól ellátta a sérüléseit, egy kicsit meglepődött. – Ahhoz képest, hogy csak egy kis zugorvos, elég jól érti a dolgát.

- Nem voltam mindig ilyen szánalmas helyzetben. – Felelte Zelka. - Valaha a Taris katonai bázison voltam főorvos, de amióta a Sith-ek megszállták a bolygót, minden elromlott. Három kollégámat végezték ki, mire úgy döntöttem, hogy elszökök. A legrosszabbkor, mert már majdnem elkészültünk a Rakghoul kór ellenszerével.

- Mi az a Rakghoul kór?

- Egy veszélyes betegség, amivel Taris alsó régiója van sújtva. A hatására a beteg átalakul egy agyatlan, húsevő szörnyeteggé és akit megharap, ugyanúgy elkapja a kórságot. Van rá esély, hogy a Sith-ek befejezték, de kétlem, hogy megosztanák. Csak egyetlen adag kéne és egy egész városra elegendő ellenszert tudnék készíteni. – Zelka egyértelműen aggódott a lakosságért és őszinte szándékkal segíteni akart a népén.

- Esetleg, ha van érte valami jutalom, megpróbálhatok szerezni. – Ajánlotta Rina.

- Nem tudok sokat fizetni, de rengeteg emberen segíthetnél. Amúgy is, kicsi az esélye, hogy létezik, de ha mégis, a Sith-eknél van és csak a bázisukon, illetve az alsóvárosba leküldött járőreiknek adnak.

- Amúgy is az alsóvárosban van dolgom, majd nyitva tartom a szemem.

- A csak ne erőltesse meg magát, egy darabig pihenés ajánlott.

Hirtelen, egy ajtó nyílása keltette fel az orvos és a lány figyelmét. Carth nyitotta ki a hátsó raktár ajtót, amiben tucatnyi Kolto tartály volt és egy rakás sebesült férfi és nő ázott bennük, lélegeztetőgéppel az arcukon.

- Mit csinál?! – Zelka rákiabált Carth-ra. – Oda tilos belépnie!

- Ezek Köztársasági katonák! – Carth egyből felismerte néhányukat.

- Fel… ismeri… ezeket a katonákat? – Zelka arca falfehér lett a rémülettől.

- Nem kell aggódni, mi is Köztársasági katonák vagyunk. – Nyugtatta Carth az orvost.

- Maguk… nézzék, amikor idehozták őket, súlyos állapotban voltak és nem volt hova menniük. Nem tehettem semmit sem. Sőt, némelyikük talán járni sem fog tudni, legfeljebb, megkönnyíthetem az utolsó napjaikat.

- A Köztársaság nevében, köszönöm. – Carth hálás volt érte, de Rina kapott az alkalmon.

- Mennyit érne neked, hogy ne áruljunk el a Sith-eknek? – Kérdezte Rina egy sunyi kis vigyorral, miközben észrevétlenül zsebre tett egy csomag méregnek tűnő pirulát.

- Hogyan?! Neked még van képed megzsarolni?! – Zelka felháborodott.

- Rina, miket beszélsz?! – Carth is csatlakozott.

- Ezek a katonák már nem húzzák sokáig. – Magyarázta Rina, kitárva a karjait. – De a Sith-ek számára, ez merő bűn lenne és simán kivégeznének, Zelka.

- Te kis hálátlan… Megmondom, hogy ti is Köztársaságiak vagytok! – Vádaskodott sarokba szorulva.

- Elég lenne csak azt mondanom, hogy hazudsz, bizonyíték híján nem hinnének neked. Ellenben nekem nagyon is hinnének, csak elég lenne benézni a hátsó szobába. – Akár egy kígyó, úgy tekeredett Zelka nyaka köré.

- Rina, hogy teheted ezt?! – Carth megragadta a lány vállát. – Ez az ember ingyen ellátott téged és sok bajtársunkat is a gondjaiba vett, veszélybe sodorva saját magát! Hogy képzeled… - Be sem fejezhette a mondandóját, mert Rina akkora erővel könyökölt az oldalába, hogy majdnem összecsuklott.

- Fogd be! – Parancsolt rá Rina, miközben az visszafordult az orvos felé. – Nos Zelka? A pénzem? – A felemás szemei szinte világítottak, akár egy a prédáját becserkésző rókának és Zelka rájött, ez a lány nem tréfál.

- Nesze! – Kivett a pult alól némi kreditet és Rina kezébe nyomta. – Én legalább elmondhatom magamról, ha a helyzet romlásnak indul, nem hagyom, hogy megváltoztasson!

- Nem vitatkozom. – Rina gonoszul mosolyogva számolta és tette el a pénzt. – Gyere Carth, megyünk! – Carth szúrós, haragos nézéssel nézett a társára, de engedelmeskedett neki.

Miután kiértek a klinikáról, Carth továbbra sem szólt egy szót sem. Rina megállt egy űrhot-dog-os standnál ahol egy droid szolgálta ki a vásárlókat.

- Kérünk három űrhot-dog-ot, űrketchuppal és űrmajonézzel és egy űrkólát. – Carth épp szólni akart, hogy ő neki nincs étvágya azután, amit Rina csinált, de meglepetésére, a lány kérdezett tőle valamit. - Carth, te kérsz valamit? – Ezzel a kérdésével jelezte, hogy az imént kért, 3 méretes űrgyorsételt egyedül tervezi megenni.

- Nem, kösz.

Rina talált egy padot az utca szélén, ahol le lehetett látni a hatalmas metropolisz sötét mélyére és a lentről áradó meleg áramlat, enyhe kipufogó szagot árasztott, de jobb helyet nem nagyon talált. Kicsomagolta az első űrhot-dogját és beleharapott egy nagyot.

- Estleg, akarsz beszélni? – Kérdezte félig teli szájjal.

- Csupa fül vagyok, szépségem – Carth kelletlenül leült a lány mellé, de a megjegyzésére, Rina kissé félbehagyta az evést és morcosan meredt a férfira.

- Ha továbbra is így szándékozol hívni, - Figyelmeztette, miközben lenyelte ami a szájában volt. – le fogom vágni az egyik füled.

- Na mi az, - Carth egy kicsit felnevetett. – érzékeny pontra tapintottam? Hogy szólítsalak? – Rina, mielőtt válaszolt volna, bekapta az űrhot-dog maradékát.

- Esetleg, a nevemen. – Válaszolt, miközben egy kis űrkólával leöblítette a falatot. – Rina Spring.

- Ugyan már, szépségem, csak egy becenév. – Carth tovább heccelődött, de Rina nagyon nem találta viccesnek.

- Nem akarsz felhergelni, ezt most közlöm veled. – Figyelmeztette, mire egy újabb hot-dogot csomagolt ki és harapott bele.

- Ugyan, ne vedd annyira a szívedre! Tudod mit, te is hívj, ahogy szeretnéd! Kibírom. – Rina csak teli szájjal pislogott, mire Carth egyre csak piszkálta. – Na, mi lesz? – Rina feltartotta a mutató ujját, jelezve, hogy szeretné, előbb lenyelni, a hot-dogot. Amint ez megtörtént, nem volt vissza út.

- Töpörödött p*csú ocsú, ocsmány ármányos, ormányos bogár. – Carth alig bírta követni.

- Azta…

- Melák óriás, aki az apró farkát nagyágyúval igyekszik leplezni.

- Oké… - Carth-nak kezdett egy kicsit sok lenni.

- Mindenre a megoldásod biztosan az, hogy szétlövöd egy energia pisztollyal, aztán csak később gondolkodsz, hogy, „hö?"!

- Jól van! Elég!

- Én előre szóltam. – Rina a szájába tömte a második hot-dog maradékát. – Údzs ishmenek mint a besólások kiálynőe. – Teljesen teli szájjal próbált beszélni.

- Mi? – Carth egy szót sem értett, de Rina lenyelte és válaszolt.

- Úgy ismernek, mint a Beszólások Királynője. Ha velem szájalsz, készülj a legrosszabbra. – Rina kinyitotta a harmadik hot-dogot és hozzálátott.

- Mégis, a szépség nem is olyan rossz ezekhez képest. – Carth csak délcegen kitárta a karjait, jelezve, hogy most igazának elismerésére vár.

- Talán. – Rina csak elfordult, valami kellemetlen érzés kavargott a gyomrában. – De akkor se hívj így, hacsak nem akarod, hogy én egy ember-vuki torzszülöttnek tartsalak.

- Jól van, - Carth védekezőn felemelte a kezeit. – látom, harapsz. – Bár a hangja kissé megkomolyodott. – Kérdezhetek valamit? – Rina csak biccentett, hogy nyugodtan. – Mi történt veled az Endar Csúcson? – A lány erre zavartan megrázta a fejét.

- Mi az, hogy mi történt velem? Amint megtámadtak, felriadtam, egy csapat katona, köztük Trask már a szobámban gyülekezett, hogy segítsenek nekem eljutni a mentőkabinokig. A többit már tudod.

- Igen, de a te szemszögedből akartam hallani. Ugyanis, Bastila rendelte Trask-nak és az embereinek, hogy kísérjenek el. – Carth úgy magyarázta, mintha gyanakodna valamire.

- Hogyan? – Rina szemei kikerekedtek. – A Jedi Bastila külön mellém rendelt egy osztagot? Miért?

- Nem mondta, csak annyit, hogy nagyon fontos, hogy élve megmenekülj. Mitől vagy olyan fontos? Valami titkos küldetésed van, vagy információkkal rendelkezel? Vagy talán… - Egyértelmű volt, hogy Carth mire gondolt, mire Rina szemei megkeményedtek és dühösen felpattant.

- Ha célozni akarsz valamire, mond csak ki!

- Nem akarok célozni semmire sem, csak kicsit furcsa, mert ha állítólag semmi különös nincs benned, miért volt olyan fontos Bastila-nak hogy megmenekülj? Hogy egy egész szakaszt feláldozott érted? Vagy azért, mert valamiért fontos vagy, vagy mert tartott tőled, valamiért.

- Megnyugtatlak, hogy semmi okod gyanakodni, a Köztársaság katonája vagyok, akárcsak te, Carth.

- Nézd, - Carth csak megdörzsölte a homlokát. - nem személyesen veled van bajom. Csak… megtanultam, nem a kinézetük alapján kell megítélni az embereket. Ugyanis, utálom a meglepetéseket.

- Miféle, „meglepetés" miatt tartasz tőlem? – Kérdezte Rina, miközben visszaült a padra, egy újabb kortyot ivott az űrkólából.

- Csak megpróbálok számolni a kiszámíthatatlannal. Ez minden.

- Ugye tudod, hogy egyoldalon állunk. Nem lenne semmi hasznom abból, ha elárulnálak és ez gondolom, fordítva is igaz.

- Igen, most még. De idővel meglátjuk. – Carth felállt a padról és elindult, egyedül.

Rina, már nem volt étvágya, hogy befejezze az utolsó hot-dogját, így kidobta azt és Carth után ment.

- Valahogy, le kell jutnunk az alsóvárosba. – Állapította meg Carth, jelezve, hogy nem kíván beszélgetni.

- Oda csak a Sith katonáknak van engedélye belépni. Egyenruhákra lesz szükségünk, ha át akarunk kelni a vámon. – Emlékeztette Rina.

- Az utcán csak úgy hemzsegnek a Sith katonák. Talán elcsalogathatnánk egyet-kettőt egy sikátorhoz. – Javasolta Carth.

- Ne. – Rina egyből megtiltotta. – Biztosan van valami riasztó készülék a páncéljaikban, amit elég megnyomni, hogy a fél város a nyakunkon legyen.

- Akkor mi a te zseniális ötleted? – Érdeklődött Carth, de Rina csak a bár felé biccentett. – Vissza akarsz menni verekedni?

- Nem. De a kocsma az a hely, ahol ingyen osztogatják az információt.

- És?

- És a Sith katonák is idejöhetnek kikapcsolódni. Ha szerencsénk van, lesz itt néhány, akiknél ott lesz az egyenruhájuk. Talán leitathatnánk őket és „kölcsön" vehetnénk őket. – Carth csak meglepődött a társa ravaszságán.

- Örülök, hogy egy oldalon állunk.

Visszatérve a kocsmába, sokan megtapsolták Rina-t, elismerve az arénában nyújtott teljesítménye miatt, de ő külön kijelentette, hogy csak inni jött, a barátjával és szórakozni.

- Ugyan, én is csak ember vagyok és szeretném kiereszteni a gőzt. – Hirtelen, a mellette lévő pulton egy üveg Taris-i világos sör jelent meg.

- Ezt a másik oldalon lévő úr küldi önnek. – Felelte a Twi'lek csapos, kissé undorral, egy nagydarab férfira mutatva. – Rohadt Sith-ek. – Morogta csendben, de Rina még hallotta. – Rina elfogadta az italt, belekortyolt, de meglepve, hogy egy sima, világos sör ilyen erős, köhögni kezdett.

- Először kóstolod a taris-i sört? – A férfi közelebb jött hozzá. – Jó erős.

- Csak kicsit meglepett. – Rina meghúzta még egyszer, ezúttal többet. – Nem rossz.

- Ezek a Taris-iak, ha nem is túl együttműködők, de jó italt készítenek.

- Nem együttműködők? Te Sith vagy? – A férfi csalódottan megrázta a fejét.

- Igen és jól sejtem, hogy most jön az a rész, amikor rájössz, hogy fontos dolgod van és menned kell.

- Dehogy! – Rina úgy gondolta, talán kihasználhatná a fickó magányosságát és szeretetéhségét. - Talán nem kedvelnek titeket a helyiek? – Tettetett együtt érzéssel leült mellé a pult előtt.

- Hát, nem vagyunk valami népszerűek, amit megértek, hiszen megszálltuk a bolygójukat, de ők nem értik meg, hogy mi csak parancsokat teljesítünk és nekünk is olyan nehéz! Hónapok óta vagyunk szolgálatban, távol a családtól, idegen bolygón. Már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára nővel.

- Elég kemény lehet. – Rina megfogta a férfi kezét, empátiát és kedvességet színlelve. – Nincsenek nők a Sith-ek között?

- De vannak, csak… az osztagból összejönni valakivel nem olyan… úgy értem… - A férfi egy kissé zavarba jött, de Rina tökéletesen tudta, miért.

- Egyszeri alkalomra gondolsz és nem hosszútávú kapcsolatra?

- Pontosan! Egy kicsit kínos lenne.

- Megértem, most én is egy ilyet keresek. – A férfi bekapva a csalit, felállt.

- Hé, a többiek épp bulit tartanak a város túloldalán. Nem szeretnél csatlakozni?

- Jól hangzik! Ők is Sith-ek? – Rina elfogadta az ajánlatot.

- Igen, de ha jobban megismered őket, rájössz, hogy nem is olyan rosszak!

- Akkor vigyél! – Rina gyorsan odasúgott Carth-nak. – Ne várj ébren.

Carth ezzel a fél mondattal megértette, hogy Rina egy ördögi tervet eszelt ki és ehhez egyedül kell mennie. Visszatért az apartmanházba, amit rejtekhelyként használtak. Egy kis féltékenység kerítette hatalmába, mikor arra gondolt, hogy Rina egy másik pasival ment el.

Ezalatt Rina már egy űrtaxiban ült egy Sith férfival ment el, hogy egy csapat Sith-hez csatlakozzon egy buliba. Taris városának a horizontja már narancsos fényt öltött magára a lemenő napnak köszönhetően. A város égboltja tele volt Sith vadászhajókkal és csapatszállítókkal, amik eltakarták az eget időnként.

- Te szoktál ilyenekkel repülni? – Rina próbálta elérni, hogy a férfi érdekesnek tartsa őt és fontosnak érezze magát.

- Dehogy, csak egy gyalogos vagyok, akit a frontra küldenek. Azok az öntelt sznobok a gépek közelébe se engednek minket.

- Esetleg, valami nagy géppel szoktál menni?

- Vezetni nem vezetem, de párszor utaztam már TGR-2-es tankkal. Az…

- A csúcsmodell a seregben! A vastag páncélja bármilyen lövedéknek ellenáll és az ágyúja mérföldeken belül is halálpontos és a legerősebb köztársasági tankot is simán kilövi!

- Igen, ismered a tankmodelleket?

- Szinte minden katonai járművet! Gyakran végeztem javításokat több Sith bázison, amikor emberhiányban voltak és szabadúszókat kellett felbérelniük. – Rina ontotta magából a hazugságokat, mintha olyan természetes lenne.

- Megérkeztünk. – Amint a kocsi leszállt egy emeletes épület előtt, kiszálltak és a férfi kisegítette Rina-t.

A férfi kinyitotta a lakás ajtaját és elkezdtek felfelé menni a lépcsőkön. Ahogy feljebb értek, hallani lehetett a zenét és több ember hangos szórakozását.

- Yun! – Az egyik bulizó, aki kissé részeg volt, felismerte a férfit. – Nem azt mondtad, hogy nem jössz?!

- A bárban találkoztam egy érdekes hölggyel. – Kezet fogtak és utána, Yun bemutatta Rina-t a barátainak, akik kedvesen fogadták.

- Egész helyes. – A férfi közel hajolt hozzá, de Rina állta a férfi részeg tekintetét. – Gyere, igyál egyet! A Taris-i sör k*rva jó és erős!

A buli egész éjszaka tartott, és ahogy az ital egyre csak fogyott, szórakozók egyre csak kidőltek és többet nem ébredtek fel. Egy elképesztő bulit tartottak, amire egyikük sem fog emlékezni, mert egyikük sem él többé, hogy emlékezhessen rá.

Rina, még a Zelka-tól lopott mérget belecsempészte az italba, amiből mindenki töltött magának. A szer elég erős volt, hogy végezzen legalább 12 emberrel. Miután mindannyian meghaltak, Rina-nak nem okozott nehézséget a kirablásuk sem, a pénzüket és kettőjük páncélját ellopta, majd úgy hagyta el a lakást, mintha teljesen természetes volna. A páncélok elég nehezek voltak és majd összeroskadt a súlyuk alatt, de muszáj volt kibírnia, amíg nem hív magának egy másik taxit.

Rina önelégülten mosolygott, hiszen úgy szerzett két teljes készletnyi páncélt, hogy harcolnia sem kellett.

Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett, jelöld be követésre és ne felejts el kritikát írni.