Halo, elérkezett a következő rész, kellemes olvasást kívánok.

- Végig ez volt a terved, igaz? – Carth csak szemrehányón nézett a vak Gadon felé, aki, habár nem látott, pontosan tudta, hogy a nézőtéren a Bek-ek és a Vulkárok egy végső csatát vívnak.

- Tudtad előre, - Mission is csak döbbenten nézte az elképesztő tűzharcot, Gadon VIP nézőrészlegének ablakából a füstöt, a robbanásokat és hallgatta a halálsikolyokat, könyörgéseket és káromkodásokat, ahogy a két banda tagjai egymással harcoltak. – hogy ez fog történni és erre készültél.

Zaalbaar is lenézően morgott az egykor általa tisztelt bandavezérre, aki egy aljas manipulátor módjára, csak ürügyet és lehetőséget akart, hogy harcba szállhasson a riválisával és ő tűnhessen hősnek és megmentőnek.

- Pontosan. – Gadon felállt a székéből és az ablak elé állt, miközben összekulcsolta a háta mögött a kezeit. – Az emberek a hősökre és a megmentőkre sokkal jobban felnéznek és szívesebben szolgálják, mint a kegyetlen zsarnokokat. Azzal, hogy Brejik elutasította a vereséget csak hurkot kötött a saját nyaka köré és azzal, hogy kiadta ezt a végső, elkeseredett parancsot és vérfürdőbe próbált fojtani minden ellenállást, csak kirúgta maga alól a támaszt és a saját sírját ásta meg. – Csalódottan sóhajtott. – A fiam volt, akit szerettem, de a saját ostobasága és kapzsisága veszélyes volt, egész Alsó Taris számára.

- Esetleg, - A testőre Zaerdra javasolta. – ha átadtad volna neki a vezetést, évekkel ezelőtt…

- Egy katasztrófához vezetett volna. – Gadon úgy mondta, mintha teljesen biztos lett volna a dolgában. – Ő gondolkodás nélkül háborút kezdeményezett volna a Vulkárokkal és egy hosszú, elhúzódó háború vette volna kezdetét, amiben sokkal többen meghaltak volna.

- Ezért kellettünk mi, - Carth már teljesen átlátott rajta. – hogy elvégezzük a piszkos munkát.

- Álmaimban sem számítottam arra, hogy alig 4-en szétzúzzátok a Vulkárok bázisát, - Tette hozzá Gadon. – arra meg még kevésbé, hogy a versenyt is megnyeritek nekem. Lehetőséget láttam, hogy egyetlen nap alatt véget vessek a Vulkárok rémuralmának, kiüssem a riválisomat és egy jobb jövő felé vezethessem Alsó Taris népét.

- Tudod, - Mission megértőbb volt. – lehet, hogy nem volt szép tőle, hogy kihasznált minket, de hála neki, Alsó Taris megszabadult a Vulkároktól. Elég szemetek voltak és nélkülük csak jobb lesz.

- Na és Rina?! – Carth követelte a választ. – És Bastila?! – Mielőtt Gadon válaszolt volna, csak fájdalmasan sóhajtott.

- Nem tudom, hogy élnek-e még. – Ez megdöbbentette Carth-ot és a többieket. – A célszalagnál látták őket utoljára, de azóta semmi hírük. – Több se kellett Carth-nak, csak sarkon fordult és kiviharzott a teremből. – Ha ez számít valamit, - Még utólag odaszólt Mission-nek és Zaalbaar-nak, akik követték Carth-ot. – a barátotok, Rina adott valamit, amivel Alsó Taris népe időtlen idők óta nem rendelkezett. Reménnyel.

A sárga és vörös fénykard folyamatosan egymásnak ütközött, ahogy Bastila az utolsó Sötét Jedi-vel is végzett, aki az úrnőjét, Revan-t védelmezte. Revan, a Sith úrnő magára maradt, Bastila és 4 másik Jedi lovag ellen, de a töpörtyű Sith úrnő egyáltalán nem rémült meg a túlerőtől. Bekapcsolta a lila fénykardját, megforgatta a kezében és Soresu állásba helyezkedett, a jobb kezével erősen megmarkolta a kardja markolatát, a feje felé emelve, előre szegezve a pengéjét, a bal kezét előre tartotta, felkészülve a támadásra.

A maszkja mögül farkasszemet nézet Bastila-val, a fiatal Jedi lánnyal, aki alig lehetett több 20 évesnél, de képes volt rajta ütni, meglepni és legyőzni a testőrségét. Elég komoly bosszúságot érzett eziránt az öntelt kölyök iránt és szinte égett a vágytól, hogy móresre tanítsa a tiszteletlenségéért.

- Nem győzhetsz, Revan! – Bastila is megforgatta a sárga, dupla pengés fénykardját és az alap, Shii-Cho formát vette fel.

- Alá becsülöd a Sötét Oldal erejét, te öntelt liba. - Revan csak állt és várta, hogy a Jedi-k tegyék meg az első lépést, miközben körbevették, de a maszkja alatt csak elmosolyodott.

Mielőtt a küzdelem elkezdődhetett volna, egy hatalmas robbanás rázta meg az űrhajót, amin voltak, mindenfelé fehér szikrák záporoztak és fémhulladékok hulltak alá a mennyezetről, amik agyonnyomtak több Jedi-t, az ablakok is beszakadtak és a vákuum elkezdte kiszívni a levegőt a többi megmaradt lovaggal együtt, még Revan-t is fejbe találta egy hatalmas fémdarab és ha nem lett volna rajta a sisakja és a maszkja, biztos meghalt volna, de így is súlyos sérülést szenvedett el.

A kardja kialudt és kiesett a kezéből, ő maga pedig a földre esett és forgott körülötte a világ. Revan-é volt a legerősebb páncélzattal és kinetikus pajzzsal rendelkező hajó a Sith flottában, ráadásul a többi hajó is védelmezi és a legutóbbi harcjelentések szerint, a Köztársasági erők visszavonulóban voltak. Csak egy valami történhetett.

Árulás.

- Hogy… - Revan pontosan tudta ki volt az. – tehetted ezt… - A maszkja kettétört és felnézett. – Alek?

Bastila arca, ahogy tanácstalanul lenézett rá volt az utolsó dolog, amit látott, mielőtt minden elsötétült volna.

Amikor Rina kinyitotta a felemás szemeit, érezte, hogy egy teherhajó rakterében van, ami éppen haladt valamerre.

- Felébredtél? – Egy ismerős hangot hallott maga mellől, oldalra nézett és meglátta, ahogy Bastila ül a raktér másik felében, de minden idegszálával őrá koncentrál, a kezét pedig a fénykardján tartotta, készen állva, hogy bármikor előrántsa.

- Elraboltak minket? – Rina nem tudta hova tenni Bastila viselkedését és aggodalmát, az utolsó dolog, amire emlékezett, hogy kimerülve összeesett, miután elintézték Brejik-et és az embereit.

- Nem, - Válaszolt Bastila, lassan közelebb jött Rina-hoz és kinyújtotta az egyik kezét. – egy Bek sofőr felajánlotta, hogy elvisz minket a barátaidhoz, köztük Carth-hoz.

- Mit akarsz? – Rina elhúzódott Bastila kezétől, amivel majdnem megérintette őt.

- Csak megvizsgálom, hogy jól vagy-e. – Bastila végül megérintette Rina homlokát, lehunyta a szemét és koncentrálni kezdett. Pár másodpercig így ültek egymás mellett, mire Bastila megkönnyebbülve sóhajtott. – Minden rendben.

- Ennyire aggódsz értem? – Rina nem értette, miért aggódott ennyire ez az öntelt Jedi kölyök ő érte, aki még nála is fiatalabb volt, holott ki nem állhatták egymást.

- Csak… - Bastila egy pillanatra, lopva oldalra nézett. – nélküled nehezebb lesz elhagyni a bolygót.

- Aha. – Rina látta Bastila arcán a félelmet, nem aggodalmat érzett, hanem félelmet, ráadásul, tőle félt valamiért.

- Megérkeztünk! – A sofőr, aki a teherhajót vezette hátra szólt és a jármű lassítani és ereszkedni kezdett.

- Gyere. – Utasította Bastila Rina-t, akinek még mindig nem tetszett az arrogáns viselkedése.

Követte és utána kiszállt a teherhajó rakteréből és amint jelzett, a hajó újra a levegőbe emelkedett és folytatta az útját.

- Bastila, hát életben vagy?! – Carth alig hitt a szemének, amikor végre, megpillantotta a régóta keresett parancsnokát. – És Rina? – De a lány, akivel egészen idáig eljutott sokkal, hogy sértetlenül állt előtte mindennél többet jelentett a számára. – Végre, most már ki tervelhetünk valamit, hogy elhagyjuk a bolygót!

- Úgy érted, - Bastila, ugyanolyan ridegen és arrogánsan beszélt Carth-al, mint Rina-val korábban. – még tervetek sincs? Mégis, mit csináltatok ez idáig?

- Hű, - Mission csak felvonta az egyik szemöldökét és csalódottan a csípőjére helyezte az egyik kezét. – ő az a híres Bastila? Alig pár másodperce ismerem, de máris egy igazi jégkirálynő. – Zaalbaar egyetértően morgott és bólogatott.

- És ti kik vagytok? – Bastila ezúttal a Mission-Zaalbaar páros felé fordult, bár velük is lenéző és öntelt volt.

- Mission Vao és Zaalbaar. – Válaszolt Mission, sértődötten. – Mi nekünk is köszönheted a szabadságod.

- Nem vagy egy kissé fiatal, egy ilyen bevetéshez? – Bastila lekezelően végignézett a twi'lek lányon, aki egyértelműen nem vette jónéven a kritikát.

- Elég visszataszító a viselkedésed, Bastila. – Szólt rá Rina, mielőtt elfajulhattak volna a dolgok.

- Az én viselkedésem?! – Bastila, mint egy sértődött gyerek, visszavágott. – Neked van bajod a viselkedéseddel! Ha elfelejtettétek volna, én vagyok ennek a küldetésnek a vezetője!

- Talán újat mondok, Bastila, - Carth Rina mellé állt. – de egy jó vezető nem szólja le az embereit csak azért, mert a dolgok nem a terv szerint alakulnak. Ne hagyd, hogy az egód eluralkodjon rajtad.

- Carth, így aligha beszélhetsz a parancsnokoddal. – Bastila még mindig arrogáns módon vitatkozott. – Ez függelemsértés. – Szétnézett a csapat többi tagján, akár egy uralkodó az alattvalóin. – Ne feledjétek, hogy a Jedi Rend tagja vagyok. Ez az én küldetésem, amíg ti alám vagytok beosztva. A Csata Meditáció képességem sokszor segítette a Köztársaságot és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is jó szolgálatot fog tenni. – Ahogy és amit mondott rettentően bosszantotta a többieket.

- Ezzel talán megnyerhetsz néhány csatát, - Carth volt az, aki szóvá tette. - de ettől még nem leszel jobb vezető. Egy jó vezér hallgat az emberei szavára, főleg, ha azok idősebbek és több csatát megéltek.

- Carth-nak igaza van, - Rina-t bosszantotta a legjobban, Bastila minden egyes szava, minden egyes lélegzetvétele, akárcsak egy aprócska tűszúrásként hatott a koponyája belsejébe. Alig akarta elhinni, hogy ez az arrogáns kölyök, aki legalább 5 évvel fiatalabb nála úgy beszél vele, mintha az alattvalója lenne. – nem mutatsz valami sok vezetői készséget.

- Kezdetben kételkedtem a küldetésünkben, - Carth csak megrázta a fejét. – de a Jedi Tanács biztos nem bízott volna rád egy ilyen fontos feladatot. Csak a gond, hogy úgy viselkedsz, mint egy taknyos kölyök.

- Beismerem, - Bastila, nehéz szívvel, de visszább vett, de sértődötten keresztbe tette a karjait. – nincs sok katonai tapasztalatom és még a Jedi képzésem sem képes ezt pótolni. – Vett egy mély levegőt, mintha nehezére esne beismerni, hogy nincs a helyzet magaslatán. – Jól van, Carth, szerinted, mit kéne csinálnunk?

- Először is, - Kezdte Carth. – hagyjuk ezt a ki legyen a főnök vitát és koncentráljunk arra, hogy hogyan tudnánk elhagyni ezt a bolygót! Másodszor, a megoldás biztos itt van valahol, csak meg kell találnunk.

- Igazad van, Carth. – Bastila beismerte. – Minél előbb elkezdjük, annál hamarabb találjuk meg a megoldást. Már voltam a Vulkár-ok foglya, a Sith-eké nem akarok lenni.

- Talán… - Rina teste még mindig kimerült volt a Swoop versenyzéstől és ásított egyet. – vissza kéne mennünk a lakásunkra és pihenni.

- Ez nem rossz ötlet. – Bastila egyetértett. – Vissza kell nyernünk az erőnket és frissen belekezdeni a keresésbe.

Szerencsére, egy másik Bek csempészhajó elvitte őket Taris felsővárosába, vissza a lakásukba, ahol egy különleges meglepetés várta őket.

- Ez… - Carth, amint beléptek a lakásba, alig hitt a szemének.

- Nem kéne itt lennie? – Bastila nem értette, bár sejtette, mi a probléma.

- Mégis csak megérte. – Mission büszkén nézett a lakás közepére és Zaalbaar egyetértően morgott.

- Látjátok, - Rina fáradtan huppant le az újonnan érkezett, kitisztított és kijavított bőrkanapéra, ami nem csak úgy nézett ki, mintha új lenne, de kellemes illata volt és kényelmes, amiből soha nem akarna felébredni. – megmondtam, hogy jó lesz a lakásunkba.

- El se hiszem, hogy ez ugyanaz a kanapé. – Carth végigsimított a mocsoktól egykor barna, most letisztított, sötétszürke bőrhuzaton, amibe szinte belesüppedt a keze is.

- És itt van a zacskó, - Rina előhalászta a zsebéből egy vörös fűszerrel teli csomagot, amit még a kanapéban talált. – ki kér egy csipettel?

- Ezt nem mondod komolyan? – Bastila megvetően és szigorúan nézett a porra.

- Ugyan már, - Mission csak legyintett egyet, miközben kivett egy csipetnyit, amit a szájába tett. – nem rossz. – Kellemesen felsóhajtott, mint aki elfeledett minden gondot a világon. – Arach-ni tisztított vörös fűszer. – Állapította meg egy széles vigyorral, miközben leült Rina mellé a kanapéra. - Jó minőségű cucc.

- Látom, tisztában vagy vele. – Bastila szigorúan meredt a fejben lebegő twi'lek lányhoz, aki csak bárgyún mosolygott rá.

- Mit mondhatnék, - Vihogott Mission. – rossz lány vagyok egy rossz környéken. Pár szert kipróbáltam már az életben.

- Nem maradok ki. – Rina is evett egy csipettel.

- Ne kezd már te is! – Szólt rá Carth, de már késő volt.

- Megérdemlünk egy kis pihenőt. – Rina éppolyan felszabadult és nyugodt lett, mint Mission.

- Azt mondtad, kegy! – Mission hangosan nevetni kezdett és Rina is.

- Ez egy hosszú este lesz. – Rázta a fejét Bastila.

- De kiérdemelték. – Carth, ha nem értett egyet a kábítószer használattal, de azzal igen, hogy Rina-ra ráfér a pihenés.

Az éjszaka csendes volt, de Bastila szemére nem jött álom. Próbált meditálni, de hiába, zavart érzett az Erőben és nem bírt megmaradni az ágyában. Kénytelen volt felállni, magához vette a fénykardját, hogy szétnézzen a lakásban, mert a zavar forrása ott volt.

Carth és Zaalbaar mélyen aludta, Mission és Rina még mindig a kanapén voltak, bár Mission-t már rég kiütötte a fűszer, de Rina még mindig ébren volt és nagyban mosolygott, bár már alig volt magánál.

- Ezt nézd. – Rina, teljesen magán kívül volt, fel sem fogta mi vagy ki van körülötte, hiszen a fűszertől elkábult az agya és semmit sem fogott fel.

- Hisz ez… - Bastila legszívesebben sikított volna, amikor látta, hogy Rina az Erő segítségével lebegtet egy halom üres üveget, chipses zacskót és csokis papírt.

- Ettől én is Jedi leszek? – Rina, természetesen fel sem fogta mit csinál, csak egy bárgyú vigyorral nézett Bastila-ra.

- Talán… - Bastila lassan megközelítette a delíriumos állapotban lévő lányt, aki még mindig nem reagált erre. – feküdj le.

- Nem… én… - Meg sem hallva az ellenkezését, Bastila az egyik ujjával megérintette Rina halántékát, amitől a maradék ereje is elhagyta, majd eldőlt a kanapén, pont Mission-re.

- Ezt… - Bastila elvette a fűszerrel teli zacskót. – inkább kidobom.

A reggel túl korán jött el, legalábbis Mission és Rina számára, akik szörnyű fejfájással és kiszáradással ébredtek.

- Mennyit fűszert rágtunk el? – Rina körül forgott az egész világ, amikor felkelt.

- Túl sokat. – Mission émelygett és hányingere volt, de semmi ereje nem volt, hogy felálljon.

- Reméljük, - Carth, aki szándékosan leejtett egy fém alkatrészt, ami nagy csörömpöléssel ért földet, de majd széthasította a két lány fejét. – ez intő jel a drogok ellen.

- Nem ajánlom, hogy újra használjátok. – Figyelmeztette őket Bastila, inkább Rina-t, mintsem Mission-t.

- Felfogtuk. – Rina összeszedte magát, felállt, a mosdóba ment, hogy a csapból, mohón ihasson legalább egy liter vizet, hiszen annyira ki volt száradva.

- Remélem, - Bastila keresztbe tett karokkal meredt Rina-ra, aki megkönnyebbülve sóhajtott fel, miután elég vizet ivott. – a delíriumos állapotodban kitaláltál valamit, hogy hogyan hagyhatjuk el a bolygó.

- Te és Carth nem találtatok ki semmit sem, annak ellenére sem, hogy tiszták voltatok? – Vágott vissza Rina.

- Nem igazán. – Csatlakozott Carth. – Ha találnánk is egy hajót, a Sith blokád erősen blokád alatt tartja a bolygót. Se ki, se be.

- Ha körbejárnánk a bolygót, - Javasolta Bastila. – talán találnánk valakit, aki segíthetne.

- Ehhez ugye nem fogok kelleni? – Mission még mindig beteg volt a sok fűszertől és csak másnaposan fetrengett a kanapén.

- Meg leszünk, - Szólt Rina. – te és Zaalbaar maradjatok csak.

Egyszerűbb volt ez a feladat, hiszen nem kellett páncélt venniük, így Rina is csak a fekete boka csizmáját, cicanadrágját, blúzát és a fekete és vörös kockamintás miniszoknyáját vette fel. Carth a barna cipőjét, a barnássárga bőrdzsekijét és a sötétszürke farmernadrágját vette fel. Bastila is szerzett magának normálisabb ruhákat, egy pár bordó csizmát, halvány narancs feszes nadrágot és hosszú ujjú felsőt, valamint sötét narancsszínű kézvédőt és övet, amibe beakasztotta a fénykardját.

- Valami baj van? – Bastila nem tudta nem észrevenni, hogy Rina őt nézi, mint akinek kérdése van hozzá.

- Tegnap történt valami. – Válaszolt Rina, aki kicsit zavartan megvakarta a tarkóját. – Nem tudom, hogy mondhatnám el.

- Mégis… - Bastila aggódott, hogy Rina talán emlékezett arra, amit az éjszaka csinált az Erővel. – miről.

- Miután kijutottunk a versenypályáról és én elaludtam a teherhajón, - Rina próbálta felidézni azt a különös álmot, amit látott. – valami látomásszerű álmom volt.

- Látomás? – Bastila megnyugodott, de a kíváncsisága nem hagyott alább. – Miről?

- Rólad, ahogy egy Sötét Jedivel harcolsz, szerintem Revan-el.

- Az Erő útjai kiismerhetetlenek, még számomra is. Ez a dolog csak a Jedi Tanács legbölcsebbei talán tudnak segíteni. Amint kijutunk Taris-ról elmehetünk a mesterekhez, ők talán képesek lesznek megfejteni a jelentését… feltéve, ha van. Pillanatnyilag a feladatra kell koncentrálnunk. Kaptál egy éjszaka kimenőt, szóval, az elsődleges feladatunk a legfontosabb, hogy kijussunk Taris-ról.

- Igazad van. – Rina csak megdörzsölte a homlokát és egy lófarokba kötötte a hosszú, fekete haját. Carth és Bastila társaságában elhagyta az apartmant.

- Mit gondoltok, - Szólalt meg Carth, miután becsukódott mögöttük az ajtó. – mennyi ideig fog tartani, amíg találunk valakit?

- Taris felső része is elég nagy, - Bastila nem volt magabiztos. – azt mondanám olyan, mint tűt keresni egy szénakazalban.

Szinte el sem hagyták az épületet, de egy zöld twi'lek férfi, aki felismerte Rina-t odajött hozzájuk.

- Elnézést, - Megszólította Rina-t. – de te vagy Rina Spring, aki megnyerte a nagy swoop bajnokságot?!

- Igen, de nem adok autogramot.

- Ugyan, - A férfi legyintett. – egy üzenetem van a számodra, Canderous Ordo-tól. Azt mondja, a felsővárosi kocsmában akar veled találkozni.

- Öhm… - Rina próbálta felidézni, kiről is lehet szó, hiszen az illető neve ismerősen hatott, de hirtelen, villámcsapásként hatott a felismerés és csettintés után válaszolt. – ő az a mandalóri zsoldos, aki Davik-nak dolgozik.

- Oh igen, számításba véve a kapcsolatait, bölcs lenne elmenned hozzá. Nem mondta, miért akar veled találkozni, de azt igen, hogy nem akar sokat várni.

- Köszönöm az üzenetet, majd felkeressük.

- Nagyon szívesen. – A twi'lek meghajolt és mielőtt elment, egy utolsó tanácsot adott. – Azt javaslom, ne várasd meg, a mandalórik sok dologról híresek, de arról nem, hogy türelmesek lennének.

Amint a férfi elég messzire ment, Rina önelégülten vigyorogva nézett Bastila felé.

- Még hogy a Swoop verseny felesleges volt.

Bastila csak megforgatta a szemeit és követte a két társát.

A kocsma nem volt messze és gond nélkül odataláltak. Minden olyan volt, mint pár nappal ezelőtt, ugyanúgy szólt a nyugis, mulatós zene, mindenféle idegenlények és emberek jöttek mulatni, vagy italba fojtani a bánatukat, kétes alakok találkoztak egymással és sok minden más.

Nem is kellett sokat keresni Canderous-t, hiszen a nagydarab férfi, rövidre nyírt őszes haja, vörösesbarna mellénye, fekete pólója, fehér nadrágja és barna csizmái voltak, a két izmos karján több heg és tetoválás volt látható. Egy asztalnál és épp egy pohár Taris-i sört ivott, ami az erőssége ellenére, meg sem kottyant neki.

- Láttalak a Swoop versenyen. – Köszönés nélkül odaszólt Rina-nak, nem igazán vetve ügyet Carth-ra és Bastila-ra. – Lenyűgöző teljesítmény. – Sok udvariasság ugyan nem volt a férfiban, de annál több tisztelet Rina iránt. – Olyasvalaki vagy, aki tudja hogyan érje el a céljait, igen rövid idő alatt. Pont egy ilyen valakit keresek.

- Hallom, személyesen akartál velem találkozni. – Rina nem rémült meg a mandalóritól, csak magabiztosan leült elé. Canderous jelzett a felszolgálónak, hogy hozzon egy pohár Taris-i sört Rina-nak.

- Mint azt már tudod, a nevem Canderous Ordo és Davik-nak dolgozom. – Magyarázta Canderous, közben a felszolgáló lány meghozta a sört Rina-nak, akinek elég volt beleszagolnia, hogy a tegnapi fűszerezés utóhatásaként felforduljon a gyomra és jelzett, hogy nem kéri. – Mi az, túl erős?

- Nem… - Rina öklendezett egyet. – csak tegnap épp megünnepeltem a győzelmemet egy kicsit túl sok adag fűszerrel.

- Heh, - Canderous csak nevetett egyet. – az aztán erős cucc.

- Szóval, - Rina félretolta az italt. – mi az ajánlatod?

- A helyzet, hogy Davik egy egész vagyont ajánlott, ha neki dolgozom zsoldosként. – Folytatta a férfi. – Habár szinte alig volt valami komoly tenni valóm a szolgálatában, jól fizetett. – Önelégülten hátradőlt a székében. – Ilyen nagy a kereslet a mandalóri zsoldosok iránt. Sajnos, - Újra előre hajolt. – az utóbbi hónapokban nem nagyon fizetett és én nem szeretem, ha átvernek. Arra gondoltam, lelépek és ebben még a Sith flotta sem lesz képes megakadályozni. – Rina érdeklődve hallgatta végig a férfi mondandóját a nem kis vállalkozásról.

- És ezt hogyan tervezed? – Vonta fel a szemöldökét Rina. – Nem tudom feltűnt-e, de a Sith flotta elég nagy, szigorú és tüzel mindenre, ami megpróbálja elhagyni a bolygót.

- Van egy tervem hogyan juthatnék ki Taris-ról, de egyedül nem tudom megcsinálni. – Canderous teljesen magabiztos volt ebben a tervben. – Szükségem van egy hozzád hasonlóra, aki segít. Ekkor jössz te a képbe.

- Csak óvatosan, - Carth odasúgott Rina-nak, egyértelműen nem bízott a mandalóriban. – a zsoldosoknak nincs becsületük. Lehet, hogy hazudik és be akar csapni.

- Nem veled beszélek! – Canderous ingerülten szólt Carth-ra, egyértelműen nem örült, hogy beleszól az ő és Rina dolgába. – A barátodhoz! Szerintem, a termete ellenére, elég idős, hogy önálló döntéseket hozzon.

- Ne aggódj, Carth, - Rina nyugtatóan megfogta a férfi kezét. – tudom mit csinálok.

- Így van, - Canderous ügyet sem vetett Carth-ra, csak folytatta a tervének a részletezését. – láttalak a swoop versenyen és ha valaki elég őrült, hogy úgy versenyezzen, mint te, talán elég bátor vagy őrült, hogy bejusson a Sith-ek katonai bázisára.

- Mi a fenére van szükséged a Sith bázisról?! – Rina döbbenten rázta meg a fejét.

- Szükségem van a Sith-ek saját hajó indító kódjára, mert anélkül a Sith flotta automata védelme egyből szétlő akármit.

- Ez őrültség! – Rina-nak nem tetszett ez a terv.

- Csak a Sith-ek bázisán találhatunk indító kódokat, - Canderous kitárta a karjait. - azok nélkül pedig itt ragadunk, amíg a Sith-ek el nem mennek. – Rina belátta, hogy a mandalórinak igaza van.

- És mi lenne az én szerepem?

- Íme az ajánlatom, - Összegezte Canderous. – ha megszerzed nekem a kódokat, akkor el tudlak juttatni Davik rezidenciájára és együtt ellophatjuk az egyetlen hajót, amivel kijátszhatjuk a Sith flottát. Davik zászlóshajóját, az Ében Héját.

- Értem… - Rina fejében már összeállt a kép, de egy apróság még probléma volt. – és én hogyan jussak be a katonai bázisra? Elég szigorúan őrzött és ha illetéktelen módon lépünk be az egész bázis a nyakunkon lesz.

- Nem lesz könnyű, ezt aláírom, - Canderous-nak erre is volt válasza. – senki sem juthat be észrevétlenül, de egy csúcstechnológiás asztromech droidnak nagy esélye van rá. – Egyre jobban felkeltette Rina érdeklődését és egyre inkább úgy gondolta, hogy akár esélyük is lehet a sikerre. – Szerencsédre, tudom is, honnan szerezhetsz egy ilyen droidot. Janice Nall, egy twi'lek nő a felsőváros túloldalán, Davik megbízására készíttetett egyet. Csak mondd, hogy én küldtelek és megkapod a droid-ot, Davik már kifizette és engem bízott meg, hogy hozzam el. Ha megvan a droid, a segítségével bejuthatsz a Sith bázisra.

- Nem valami bonyolult, miért nem csinálod egyedül?

- Alapesetben úgy lenne, de mindenki tudja, hogy Davik-nak dolgozom, ha én vinném el a droidot és szerezném meg vele az indító kódokat esélyem nem lenne eljutni vele az Ében Héjához. Ezért kellesz te, aki szabadúszó.

- Rendben, Canderous. – Rina kinyújtotta az aprócska kezét, hogy kezet fogjon a férfival. – Áll az alku.

A férfi, a hatalmas kezével viszonozta a kézfogást és meglepőnek találta, hogy a lány apró kezében mennyi erő volt.

- Az alsóváros kocsmájában leszek. Ha meglesznek a kódok ott megtalálsz.

Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett, jelöld be követésre és ne felejts el kritikát írni.