Miután a testvérpár elhagyta a biztonságos zátonyi központot, visszatértek Ryley vér hínár
zónai bázisának szárazdokkjába, hogy felszerelkezzenek az útra. Ryley most először érzett egy olyan
érzést, amit eddig soha. Félt a haláltól. Nem akarta, hogy miatta ítéljék halálra az édesapját. Minél
jobban próbálta elrejteni fájdalmát és tüneteit, hogy egészségesnek tűnjön, de a köhögés mindig
rátört. Robin észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Minden okés? - kérdezte.
- Persze - felelte tömören Ryley.
- Figyi. Féltestvérek vagyunk. Érzem, hogy valami nincs rendben.
- Pedig hidd el, hogy minden rendben van. Minden fontos cucc meg van? - váltott gyorsan témát
Ryley.
- Igen. De minek ennyi hőálló felszerelés?
- Mivel egy ősi idegen faj hosszú távú térkapúját fogjuk használni, amint kilépünk a kapuból, fagypont
alá fog esni a hőmérséklet, így hogy elkerüljük a hirtelen hipotermiát kelleni fog ez a felszerelés.
- Értem. Miért nem a víz alatt megyünk? Ott melegebb van, nem?
- Igen, de nem akarok kifejlett szellem leviatánok seregével harcolni. Emlékszel arra a szellem
leviatánra, ami megtámadott titeket?
- Igen.
- Na az egy gyermek volt. A kifejlettek vagy 60-szor ekkorák. Azok pedig amint elhagyjuk a kráter
szélét, egyből kiszúrnak és darabokra szednek minket.
- Várj. Krátert mondtál? Ez az egész hely egy rohadt kráter?
- Nyugi! Már hosszú ideje inaktív a vulkán alattunk.
- Új szintre emelted a szememben a veszélyes élet fogalmát.
Robin és Ryley beszálltak ismét a lépegetőbe, majd elindultak a térkapú felé. Az út rövid volt.
Egy hatalmas hegyhez kellett elmenniük, amit az itt dolgozók csak Hegy szigetként emlegettek.
Átvágtak egy hínár erdőn illetve egy füves fennsíkon. Hamar elérték a hegy lábát. Miután kimásztak a
vízből még meg kellett mászni a hegyet, ám a lépegetővel ez is könnyen ment. Egy barlang
belsejében találták meg a portált. Ryley kiszállt a lépegetőből, majd a járműbe helyezett egy modult.
- Most mit csinálsz? - kérdezte Robin.
- Egy olyan modult adtam hozzá a géphez, amely leszigeteli a lépegetőt. Most pedig aktiválni fogom a
kaput - felelte féltestvére. A térkapuhoz lépett és egy zölden világító kockát vett elő. Ez volt az ion
kocka. Elhelyezte a portál vezérlőjében, ami egyből működésbe léptette a portált. Visszatért a
lépegetőhöz, majd átlépték a portált.
Amint átléptek a kapun egy fagyos világ tárult eléjük. Akárcsak a trópusi közopontban, itt is
egy hegyen volt a portál. A hegy tetején egy hatalmas rádió torony volt, melyet az Alterra
üzemeltetett. Ryley beugrott a vízbe. Egy homok sárga terület tárult szemük elé. Itt lila robbanó
tumorszerű kinövések is voltak, amik nagy mennyiségű hőt bocsájtottak ki a kitörés során. Ryley
azonban egy másik irányba ment. Vékony, gőzölgő tüskék borították a hegy túloldalát, merre ők is
mentek. Nem kellett sokat haladniuk, hogy egy harmadik területre érjenek. Ezt a hasadékot
mindenféle korall borította, amit csáphoz hasonló korall kinövések kötöttek össze. Az egyik sziklán
egy kisebb bázis állt. Megkörzelítették azt, majd dokkoltak a létesítményben. Miután kiszálltak Ryley
tartott egy kisebb útba igazítást Robin-nak.
- Üdv a Nullás szektorban. Ez a hely a sarkköre ennek a bolygónak. Amit megszoktál - valamelyest - a
trópusi részen, azt felejtsd el, mert az ehető halakon kívül semmi nem hasonlít hozzájuk. Ez a bázis is
az enyém, mivel volt, hogy küldtek már ide hosszabb kitermelő utakra. Gyere velem - mondta Ryley.
Egy hatalmas üveg tetejű helységbe vitte Robin-t. A szoba bal oldalán atomreaktorok voltak,
ám nem bizonyultak sugárzás forrásnak, mivel az egész le volt szigetelve ólommal. Egy nagy üveg
táblához léptek. Tele volt képekkel, címszavakkal és mindezt piros zsinórok kötötték össze.
- Hűha! - mondta Robin.
- Volt egy kis szabadidőm két itteni munka között, addig meg hobbiból elkezdtem legendák után
kutatni - felelte Ryley.
- Amíg velünk laktál már akkor is ilyen szinten utána néztél a téged érdeklő témáknak. Mit derítettél
ki?
- A neve Marguerit Maida. Még a Degasi incidens során érkezett.
- Degasi incidens?
- Nem hallottad még, hogy mi történt a Degasi-val? Bart és Paul Togal, valamint Marguerit érkeztek
ezzel az űrhajóval, ám valami történt vele és lezuhantak. Ma már tudjuk, hogy az egykori építészek
karantén ágyúja lőtte le őket. Miután elhagyták a zselé gomba barlangot, a mély kanyon nevű
területre költöztek, ám egy kaszás leviatán megtámadta őket. Marguerit túlélte a támadást és
megölte a leviatánt, ami egy hatalmas dolog, hiszen a kaszások a legveszélyesebbek. Még én sem
tudtam győztesen kikerülni egy ilyen ütközetből. Miután megölte a teremtményt, kibelezte és a
belsejében a nullás szektorig sodródott. Addig a lény zsírján és húsán élt. Miután elérte ezt a vidéket,
nyoma veszett. Semmi információt nem tudok róla.
- Hátha segíthetek! Biológus vagyok, de a szakterületem az idegen bolygón való túlélés. Szóval mit
kell tudnom erről a szektorról?
- A tengerfenék felé haladva egyre melegebb van, és gazdagabb az értékesebb nyersanyagokban.
Viszont az élelem egyre kevesebb, beleértve az alapvető nyersanyagokat is.
- Tehát egy olyan helyet keresünk amely nagyon mélyen van, annyira, hogy egy kültéri hőreaktor
tudjon működni. Közvetlen kapcsolatban kell állnia a felszínnel, de mégis rejtve van a veszélyes
ragadozóktól.
- MEG VAN! Hogy nem tűnt fel?!
- Mi van meg?
- A tavirózsa övezetben bújkál! Volt arra egy melóm, mivel arra van egy lejárat egy kianit barlangba.
Az egyik barlangjáratban Alterra-s fény rudakat láttam. Azt hittem, hogy valaki más rakta le előttem,
de ezek szerint Maida volt! Oda kell elmennünk! - mondta Ryley, ám hirtelen térdre rogyott.
Rohamot kapott és köhögni kezdett. Vér jött fel a tüdejéből. Kezével a földön támaszkodott, de a
kezén látszott, hogy a zöld tumorok egyre inkább világítottak.
- Jól vagyok - próbálta testvérét nyugtatgatni Ryley, de Robin hevesen válaszolt:
- Nem! Nem vagy jól! Azonnal indulunk ahhoz a barlang lejárathoz! Én vezetek, te navigálsz. Nem
nyitok vitát. Nem hagylak meghalni! - kiáltotta Robin. Ryley meglepődött, hiszen eddig nem látta
ilyen aggresszívnak féltestvérét. Ellenben Robin-on nem az agresszió, hanem az aggódás ült ki arcára.
A lány átvetette Ryley karját a vállán, majd a lépegetőhöz mentek.
Beszálltak, majd Robin elondította a gépet. Becsobbantak a fagyos vízbe. Elindultak a homok
sárga terület felé. Nem telt el sok idő, mire a terep határára értek. Az egész olyan zöld volt. Hatalmas,
a vízfelszín felé tartó indák végén tavi rózsák voltak.
- Oké, Ryley. Vezess minket. - mondta Robin és elindultak előre. Nem kellett sokat menni, mire a
beteg fiú azt mondta elhaló hangon, hogy balra. Robin innen tudta, hogy baj van. Minden egyes
lépésnél után égetőt használt, hogy gyorsabban mozogjanak. Balra is fordult egy kanyon felé. Meg is
látta a lámpákat. Követni kezdte őket. Hamar egy belső barlanghoz jutottak. Ekkor egy szürke
lépegető támadt rájuk. A pilóta egy ősz hajú, bundás kapucnit viselő nő volt. A lépegetője mindkét
karján egy-egy penge kapott helyet. Jobb kezével Robin-ék lépegetőjébe szúrt.
- Takarodjatok a földemről! - kiáltott rájuk haragos hangon.
- Maga Marguerit? - kérdezte Robin.
- Ki kérdezi? - felelt a nő.
- Egy biológus és a Kharaa-ban haldokló testvére. - mondta Robin. A nő kicsit nyújtózkodott és
meglátta a fertőzött Ryley-t.
- Gyere utánam - mondta a nő immáron segítőkészebb hangon.
Egy kettős dokkba parkoltak le. Ezután egy nagy terembe mentek. Robin és a nő közösen vitték be
Ryley-t és ültették le egy csontból készült székbe. A falon egy hatalmas koponya volt. Állkapcsából
négy 5 méteres, felénél derékszögben megforduló agyar szerű csont nőtt ki. Ryley egy pillanatra
magához tért. Vetett egy pillantást a csontvázra.
- Maga lenne Marguerit Maida? - kérdezte gyenge hangon.
- Te pedig egy Kharaa fertőzött bányász vagy, ha nem tévedek. Többször láttalak lemenni az árnyék
leviatán barlangjába. Bátor vagy. Akárcsak a féltestvéred is. Mindent elmondott. Azt is, hogy az
apátoknak akartok segíteni. Tökösek vagytok, hogy szembe szálltatok egy tengeri sárkánnyal. Segítek
nektek, mert szimpatikusak vagytok.
- Azt hallottuk, hogy te valahogy túlélted a Kharaa-t. Hogy csináltad? - kérdezte Robin.
- Van egy leviatán faj. A Tengeri Császár leviatán. Az az egyetlen faj, amely képes kibocsátani a 42-es
enzim nevű anyagot, mely az egyetlen ellenszer erre a baktériumra. A probléma ott indul, hogy
amikor én lettem beteg, akkor tonna számra voltak szabadon az egész bolygón, így mikor elértem
ide, alkut kötöttem az egyikkel. Én szerzek neki élelmet, mert kevés volt a környéken, ő pedig ad az
enzimből. Viszont napjainkra már kihalt a faj. Egy példányt kivéve. Lent él egy, az építészek által
létrehozott létesítményben. Ők is keresték az ellenszert, de nem találták meg. Ezzel is azonban van
egy kis bökkenő. Ez az épület az láva tavaknál van - mondta Marguerit.
- Jaj ne! - mondta fájdalmas hangon Ryley.
- Mi a baj? - kérdezte Robin.
- Az a láva zóna alatt van - felelte Ryley.
- Magyarul vissza kell mennünk azokhoz a retkes sárkányokhoz?! - kérdezte Robin ingerülten.
- Ahogy mondja - tette hozzá Marguerit.