Fekete: Mandy Forester - A Fekete Róka

Atlas gazdag negyede mindig is rendezett, tiszta és fényűző volt, ahol a város leggazdagabb és legelitebb lakosai laktak. Atlas talán a leggazdagabb Remnant négy országa közül, hála az ország területein található Dust-ban gazdag bányáknak. A legsikeresebb Dust vállalkozás, a Schnee Dust Vállalat, ami Remnant Dust igényeinek a 2 harmadát termeli ki.

Ezen az estén, a Schnee vállalat egy jótékonysági ünnepséget rendez, ahol elsősorban, a rászorulóknak gyűjtenek adományokat. A vállalat igazgatója, Jacque Schnee nem sajnálta a pénzt a fényűzésre, aminek meg is lett az eredménye.

A Schnee birtokon rengeteg gazdag Atlas-i gyűlt össze, hogy részt vegyen az ünnepségen. Maga a fogadás, az élő zenekarral, a legdrágább műkincsekkel dekorálva, elsőosztályú kiszolgálással, 5 csillagos étkekkel és italokkal várták a nemes és befolyásos vendégeket, de az est fénypontja, az igazgató saját lányának, Weiss-nek az előadása lesz.

Sokan hallották, hogy a lány, ha külsőre egy hótündérnek tűnik, a hangja, akár a finom, nyári eső.

Sajnos, minden éremnek két oldala van. Ezt a „jótékonysági" ünnepet, a kapzsiság hozta létre, hiszen Jacque ezzel csak a népszerűségét akarja növelni és az adományok nagy részét magának tartja meg, a kis százalék, ami tényleg jótékonyságra megy, igen csekély. Az alkalmazottak többsége Faunus volt, akik Atlas-ban másodrendű polgárként vannak számon tartva és jóval olcsóbb munkaerő, mint az emberek. A lánya, Weiss, ha valóban szívjóságból lép fel ugyan és az apjával ellentétben, az ő szíve tiszta, akár a fehér hó, mit sem tud az apja ügyleteiről és mindig is a szívén viselte az elesettek és szegények sorsát.

Ezen a fogadáson, nem csak a kapzsi üzletemberek szándékoznak nyerészkedni, hanem a Fehér Agyar nevű terror szervezetként ismert csoport is.

Az egykor, békés szervezet, ami a Faunus-ok egyenjogúságáért szólalt fel, egy vezető váltást követően, erőszakosabb utat választva próbálja meg kikényszeríteni az emberek tiszteletét.

A sikereik miatt, egyre több és több Faunus csatlakozott hozzájuk és gyakran okoznak galibát a nagyobb, emberi vállalatoknak, elsősorban, a Schnee vállalatnak.

Az éjszakai kivilágított utcákon, ahol az emberek már-már hazafelé tébláboltak, a sötét sikátorokban, ahova már nem nagyon jutott el a város fénye, fekete ruhás, fehér mellényes és Grimm maszkot viselő Fehér Agyar katonák gyülekeztek.

Több felfegyverzett férfi és női Faunus, akik csupán a saját népükért akartak harcolni, gyülekezett össze, de a lehető legnagyobb titokban és diszkrécióval.

- Mindenki itt van? - Csendben, de határozottan, a rangidős férfi kérdezte a társait és miután meggyőződött, hogy teljes a létszám, az egyik női katonát hívta magához. - Mandy, minden rajtad múlik.

- Mi a feladatom? - A lány céltudatosan kérdezte, a társaihoz hasonló, fekete nadrágot, fekete csizmát, fekete hosszú ujjú kapucnis pulóvert hordott, egy fehér mellényt, a hátán, egy vicsorgó kardfogú tigrissel, három vörös karmolás nyommal áthúzva és egy Grimm maszkot viselt.

Az oldalán két tőr lógott, a hátán egy tegez volt, telis-tele nyilakkal, valamint egy hosszú íj is volt a hátán.

- Maga Sienna-tól kaptuk ezt a megbízást. A Schnee család ma egy ünnepséget rendezett, ahol találkozni fog Vale egyik legjobb Dust kutatójával, aki különleges, tovább fejlesztett, prototípus energia Dust-okat ad el Jacque-nak. Egy olyan kristály egy hétre biztosíthatja Atlas teljes energia ellátását. Egyértelműen, sok előnyt jelentene, ha a birtokunkban lennének. A feladatod, hogy osonj be, szerezd meg a Dust-okat és öld meg a kutatót, hogy egy darabig, ne tudjanak újakat csinálni.

- És ha találkozom Jacque Schnee-vel? - Mandy kissé feszülten, bosszútól fűtve tette fel a kérdést.

- Tudom, hogy meg akarod ölni, - A tiszt csak türelmesen a lány vállára tette a kezét és végignézett a többi emberén. - nincs itt senki, akinek ne lenne oka, hogy kinyírja azt a kapzsi szemetet, de Sienna megtiltotta, hogy bántódása essen. A későbbiekben, még hasznunkra lehet, ahogyan most is. - Mandy csak hallgatott és a földre nézett. - Az, amit a szüleiddel tett… megbocsájthatatlan, de most…

- Csak ígérd meg, - Mandy a maszkja mögül, a felettesére nézett. - ha eljön az idő, hogy kizsigereljem azt az önző rohadékot, nem tartasz vissza! - A parancsnok csak hallgatott egy darabig, de megszólalt.

- Ígérem, ha eljön az idő, nem tartalak vissza.

- Jó. - A parancsnok a lényegre tért.

- Fegyverekkel nem engednek be és a legtöbb Faunus-t nagyon gyanúsan figyelik.

- Hogy jutok be? - A parancsnok elővette a Scroll-ját, bekapcsolta és behozta a Schnee birtok térképét.

- Hátul, a személyzeti bejáraton. A Faunus vendégeket gyanúsan figyelik, de az alkalmazottakat már kevésbé. Felszolgálónak tettetve magadat, könnyedén mozoghatsz, anélkül, hogy gyanút fognának.

- A fegyvereimre szükség lesz odabent.

- Amiatt ne aggódj, bejuttatjuk őket. Most öltözz át.

A parancsnok adott Mandy-nek egy zacskót, amiben egy pincérnői egyenruha volt. A szemetesek mögött átvette. Mandy egy fekete, lapos sarkú, tánccipőben, fekete harisnyában, szoknyában, fehér blúzban és fekete mellényben jött elő. A rövid, nyakik érő haját egy hajráffal fonta hátra, ezenkívül, a Faunus ismertetőjegye két fekete rókafül volt, ami a haja között alig volt látható, ezenkívül, a szoknyája és az inge közül kilógó, fekete, rókafarka is árulkodott. Zöld szemei és sápatag bőre volt.

Mandy elindult, kiment a sikátorból, egy egyszerű kis pincérnőnek öltözve, a Schnee birtok felé vette az irányt. Néhány sarok és meg is lett, nehéz lett volna eltéveszteni, a város legnagyobb és legpompásabb épülete, olyan volt, mint egy tündöklő ékkő, ami kitűnt a sok több közül. A hatalmas ember tömeg is árulkodó volt, nem utolsó sorban, a fegyveres őrök és robotok is segítettek kitalálni, melyik birtok is az.

Megközelítette a főbejáratot, egy hatalmas rácsos kapu volt, ami előtt legalább 4 fegyveres robot és 2 emberi katona állt és még ki tudja, mennyi van a kapu mögött. Itt biztos nem jut át.

- Hé! Mit keresel itt?! - Egy ideges, férfihang zavarta fel a gondolkodásból. Megfordult és egy fegyveres katonával találta szembe magát. - A személyzeti bejárat hátul van!

Mandy nem válaszolt, csak meghajolt és azonnal otthagyta a katonát. Meg is lett az a bizonyos bejárat, egy egyszerű kis fém ajtó volt a kőfalban, ami előtt egy másik, női katona állt. A Faunus lány megközelítette, de a katonanő az útját állta.

- Mit keresel itt? - Kérdezte, gyanakodva.

- Öhm… jöttem dolgozni. - Mandy úgy volt vele, hogy az egyenruhája, biztos belépő lett, de ez a katona okosabbnak tűnt.

- Kicsit elkéstél, az éjszakai műszak már elkezdődött.

- Hát… a buszom késett és le is robbant.

- Hm, pedig Atlas-ban első osztályú a tömegközlekedés. - A nő nem hitte el. - Mutasd az igazolványodat.

- Azt… - Sajnos későn jutott az eszébe, hogy semmilyen iratot nem kapott arról, hogy itt dolgozna. - otthon hagytam. - Az őr nem tűnt elégedettnek.

- Akkor azt javaslom… - Hirtelen, egy hangos, élettel teli kiáltás szakította félbe.

- Hát itt vagy! - Egy másik Faunus lány volt, ugyanolyan pincérnek öltözve mint Mandy, de neki hosszabb, barna haja volt, mókus fülei és bolyhos, vörösesbarna farka. - Nem volt szép hogy így otthagytál! - Igyekezett és lihegve megtámaszkodott Mandy-n.

- Ott… hagytalak?

- Hát persze, késésben vagyunk és siettünk, hogy ideérjünk, de te olyan gyorsan elslisszoltál, hogy alig értelek utol! Kiabáltam, hogy várj, de meg se hallottad.

- Oh… igen! Ne haragudj! Azt hittem, mögöttem vagy!

- A lényeg, hogy itt vagyunk!

- Szóval, - Az őr átvette a szót. - mindketten elkéstetek?

- Nagyon sajnáljuk, de minél tovább tart itt minket, annál idegesebbek lesznek a vendégek és a maga főnöke. - A sisakjától nem lehetett látni, de egyértelműen, a katona nő megforgatta a szemeit és arrébb állt.

- Csak ne lábatlankodjatok.

- Köszönjük! - A mókus lány karon ragadta Mandy-t és együtt elindultak befelé.

Odabent már sokkal könnyebben boldogultak, nem volt olyan sok őr, csak a konyhai személyzet, akiket kikerülve, átvágtak a konyhán, hogy beálljanak a többi pincérnő közé. Mandy, miután kapott tőle egy papírt, gyorsan elszakadt a mókus lánytól, hogy kijusson a birtok földalatti parkolójába.

Tudta jól, mit kell tennie, ezért céltudatosan haladt lefelé a lépcsőkön, mire kiért, egy nagy furgon állt be, ami rengeteg ételt és más egyéb árut szállított.

- Mit keresel itt? A buli fent van, nem idelent. - Az egyik katona, aki a parkolót felügyelte szólította le.

- Engem küldtek, hogy gyorsan szerezzek be valamit, ami még nem érkezett meg. - Mentette ki magát Mandy.

- Igen, ez a szállító legalább 2 órát késett. - Vonta meg a vállát az őr. - Eltévedtetek? - A szállító sofőr kiszállt a furgonból és átadott egy listát az őrnek.

- Nem, defektet kaptunk, egy hülye baleset miatt. - A szállító idegesen magyarázta, de Mandy tudta, hogy nem baleset volt. - Pakolhatjátok, fiúk! - A sok árut, három nagydarab férfi kezdte el le pakolni a furgonból, mire a szállító sofőrnek meg akadt a szeme Mandy-n. - Te mit keresel itt?

- Odafent már türelmetlenül várják a Marjoilane bonbont, amit Mr. Schnee a lányának rendelt! - Ezt jó hangosan mondta, hogy az egész parkolóban is lehessen hallani. - Ms. Schnee nem hajlandó fellépni amíg nem kapott a kedvenc édességéből! - A sofőr idegesen megforgatta a szemeit, de az egyik nagydarab pakoló férfi, egy Faunus, bika szarvakkal a fején, egy kartondobozzal a karjaiban lépett Mandy elé.

- Itt is van, az Mar… izé csoki. - Mandy, mint aki rutinos ezen a helyen, vezette a férfit, egészen, egy takarítószer raktárig.

- Akkor, benne van minden? - Suttogva kérdezte a férfit.

- Természetesen. - A férfi is suttogott. - A fizetségem? - Mandy átadott neki egy köteg Lien-t, amit meg is számolt. - Akkor, sok sikert.

Amint a férfi elhagyta a raktárt, Mandy kinyitotta a dobozt, amiben nem csokoládé volt, hanem a fegyverei és egy sokkal testhezállóbb öltözék, amiben már kényelmesebben tudott mozogni.

Felvette a fekete csizmáját, a sötétlila cicanadrágját, a vörös miniszoknyáját vörös kockákkal a fekete hosszú ujjú kardigánját és a Grimm maszkját. A fegyvereit is magához vette, az íjat és a nyilakkal teli tegezét a hátára, a tőrjeit pedig az övére illesztette.

Mandy kidobta a szemétbe a pincérnő egyenruhát, a dobozt összehajtva a szemetes mögé rakta, majd egy szellőzőn át, könnyen eljuthatott az épület bármelyik részébe.

Ahogy mászott előre a szellőzőben, hallotta, hogy pont a bálterem felett van, mert Weiss épp most énekelt a közönségnek. A hangja tényleg gyönyörű volt és annak ellenére, hogy annak az embernek a lánya, aki miatt elvesztette a családját, magával ragadó és csodálatos hangja volt.

A dal alatt elért arra a helyre, egyenesen Jacque Schnee irodája közelébe. Halkan, egy nesz nélkül kimászott, majd vissza illesztette a szellőző rácsát a helyére és egyenesen az iroda felé vette az irányt. Sajnos, két őr volt állt az ajtó előtt és nem tudott semmit sem tenni, hogy elmenjenek. Csak elmosolyodott és koncentrálni kezdett.

Puff

Egy villanás és egyszerűen eltűnt, majd az iroda belsejében jelent meg. Ez volt az ő Semblance, képes teleportálni, 10m-en belül bárhová.

Jacque irodájába teleportálva érve, egyből az asztalához ment, ahol előkészítve talált egy vödör jeget, benne egy üveg tömény alkohollal és két pohárral, egyértelműen, az egyik Jacque-é, a másik a Dust kutatóé. A parancsnok kitért rá, hogy a kutatónak erőteljesen gyengéje az alkohol.

Egy kis tégelyt vett elő, amiben egy szagtalan, átlátszó kenőcs volt és bekente vele az egyik pohár szélét. Hosszasan nézett farkasszemet a másik pohárral, ami Jacque-é volt és legszívesebben azt is bekente volna, de a parancsai megtiltották. Eltette a tégelyt és bebújt az egy ruhásszekrénybe, ami tele volt öltönyökkel.

Hosszú órákig várakozott, mire az iroda ajtaja kinyílt, résnyire kinyitotta a szekrény ajtaját, hogy rálátása legyen az asztalra. Jacque Schnee volt az és a kutató.

Jacque maga egy átlagos testalkatú ember volt, az őszes, fehér haját bezselézve, elegánsan hordta, ezenkívül, a fehér bajusza ápolt volt, a fehér zakója elegáns és tökéletesen illett Atlas hűvös éghajlatához.

A kutató, nem nagyon adott a kinézetre, a fekete zakóját slamposan hordta, a fekete haja rendezetlen és kócos volt, valamint a hosszú szakálla több helyen is gubancos. Egy aktatáskát hozott magával, amit kinyitott, abból aranyszínű ragyogást lehetett látni, ami még Jacque-t is majd elvakította.

Illedelmesen üdvözölték egymást, majd Jacque töltött a vendégének egy italt, amit az nagy örömmel fogyasztott el. Jacque magának is töltött egy italt, de amíg ő lassan kortyolgatta, a vendége 3-al is lehúzott. A beszélgetés közepette, Jacque is elővett egy aktatáskát, tele Lien-el, fizetésképpen, de a kutató, hirtelen, rosszullétre panaszkodott és gyorsan kirohant a mosdóba. Jacque, az őreivel azonnal követte, hogy megbizonyosodjon a jóllétéről.

Mindkét aktatáskát otthagyták és ez volt Mandy lehetősége. Kibújt a szekrényből, felvette mindkét aktatáskát, az ablakhoz igyekezett, majd kiugrott rajta, a 4-ik emeletről. Gyorsan zuhanva közeledett a föld felé, de egyáltalán nem félt. Ismét használta a Semblance-t és minden probléma nélkül a földre teleportált.

A két aktatáskát cipelve, árnyékként lopakodva kijutott a Schnee rezidenciából és könnyedén megúszta az egész balhét, harc nélkül.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.