Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.

A gyalog: A sakkjátszma leggyengébb és legszámosabb bábuja. A gyalogok alacsony mozgásterű és korlátozott ütés erejű bábu, ami miatt nem kapnak sok figyelmet és elég sokan meghalnak közülük egy sakkjátszmában. Azonban, a gyalog nem elhanyagolható, ugyanis kombinálva a többi tiszt képességeivel és a megfelelő stratégiai pontok elfoglalásával, egyetlen gyalog is képes elhozni a győzelmet.

"Egyetlen sakkjátszmát sem lehet megnyerni gyalogok nélkül és higgy nekem, ez a játszma nagyon hosszú lesz." - Darth Traya - Star Wars

A rémséges Grimm hamar a földre került, miután Lance a pajzsával fejbe verte és a vállvértjével fellökte, majd kivégezte a kardjával. Lance ezúttal felöltötte a teljes páncélját, a térdeire, a könyökére a vállára és az ágyékára külön, vörös színű védőket szerelt, felöltötte a vörös és aranyszínű mellvértjét és a T formájú sisakját is. Az oldalán lógott a pisztolytáskája, amiben egy nagy kaliberű pisztoly helyezkedett el, a bal karjára volt felszerelve a vörös pajzsa, amin egy aranyszínű gyalog díszelgett.

Lance nehézség nélkül vette az első akadályt és könnyedén leszámolt az őt megtámadó Grimmekkel. A bokrokban mozgást hallott, felemelte a pajzsát és a kardját, hogy a hang irányába szegezze őket. Várt.

Két óriás kígyó Grimm bukkant fel a bokrok közül. Az egyik támadásba lendült, de Lance könnyen kivédte a pajzsával, viszont, a Grimm ráharapott a pajzsra és megpróbálta elvenni azt. Lance meglepődött, de amikor felemelte a kardját, a másik kígyó hátulról támadt és nem lett volna képes kivédeni a támadást.

Legalább 3 nyílvessző fúródott a kígyó fejébe, mire összeesett, egy villanás keretében, egy Faunus lány jelent meg a másik kígyó fejét és a két tőrét beleszúrta a fejébe, amitől hamar elpusztult.

- Klassz volt. - Lance, miután kiszabadította a pajzsát, felnézett a megmentőjére, egy rövid, fekete hajú, rókafülű és farkú Faunus lány volt az. Érdektelenül nézett Lance-re. - Leszünk társak? - A lány csak megvonta a vállát, hogy őt nem érdekli. - Akkor jó! - Együtt indultak tovább. - A nevem Lance.

- Az enyém Mandy. - Mandy nem úgy tűnt, mintha nagyon örülne, hogy társaságban utazik, egyértelműen, magányos típus volt.

- Mit gondolsz, messze van még az a templom rom? - Lance próbált beszélgetni, de Mandy egyáltalán nem kereste a társaságot.

- Remélem nem.

Valahol máshol az erdőben.

Lynda zörgést hallott az egyik bokorból, mire előhúzta a hármas pengéit és védekező állásba állt. Mike ezzel szemben…

- Édes istenem! Egy Grimm! - Teljesen bepánikolt. - Én élni akarok! - Egyből egy követ vett fel és a bokor felé dobta, de miután nem akadt más a kezébe, odadobta a zacskó chipsét és azokat, amik a táskájában voltak, egy fél zacskó gumicukrot, egy tábla csokit és egy marok karamellát.

- Szerintem, leállhatsz. - Lynda a kövér fickó vállára tette a kezét, amitől lenyugodott és előjött ami a bokorban volt. - Megérzi a félelmet. - Egy barna bundájú kis nyuszi volt, aki kíváncsian ugrált és csavargatta az orrát.

- Úristen! - Mike ezúttal szörnyű bűntudatot érzett. - Szegény, kicsi nyuszi! Majdnem megöltem! - Majdnem elsírta magát.

- Hogyan? - Lynda szétnézett a szétdobált édességek között. - Cukorbetegséggel?

- Huh, - Mike megkönnyebbülten fellélegzett és az egyik cukrot bontotta ki. - mit mondhatnék, a halálfélelem, meghozza az étvágyat a karamellás cukorhoz.

- A picsogó, idegesítő kövér emberek meg az ölésvágyamat hozzák meg.

Ismét zajt lehetett hallani a bokrok közül és ezúttal tényleg Grimmek jelentek meg. Egy kisebb falka Beowolf.

- Ezek is megteszik. - Lynda előhúzta a fémkarmait és felkészült az összecsapásra.

Egyből a szörnyekre támadt, kettőt le is vágott közülük, de mielőtt neki mehetett volna a harmadiknak, egy erőteljes ütés egy bokszkesztyűtől elkapta az arca jobb oldalát és hozzávágta egy fának.

- Hoppá. - Mike fegyvere nem tűnt többnek egy hordozható édességautomatánál, de amikor megnyomja a gombot, az aurájával bármilyen tárgyat létre tud hozni vele, a neve, Mi a Csuda. Sajnos, célozni nem nagyon tudott és elkapta Lyndát.

- Ha ezt túléljük, - Idegesen felállt és az arcát fájlalta. - esküszöm, megöllek.

Mike megnyomta a gombot még egyszer, amitől a fegyveréből egy halom szürke golyó kezdett hullani, majd elkezdtek füstölögni, ami lehetőséget adott, hogy menekülőre fogják.

- Mi a f*sz volt ez?! - Miután elég messzire jutottak, Lynda kiakadt Mike-ra.

- Pont célkeresztbe álltál, nem gondoltam volna, hogy pont annak akarsz nekimenni!

- Én meg arra nem számítottam, hogy te komolyan harcolni is fogsz!

- Ez meg mit jelentsen?! - Mike kiakadt.

- Azt hogy nem vagy több mint egy rakás szerencsétlenség! Hogy a f*szba kerültél egyáltalán ide?! Beacon-be csak valamire való Vadászok kerülhetnek és te még egy nyuszitól összef*stad magad!

- Nem ismersz engem. - Mike csendben motyogta, de Lynda egyértelműen hallotta.

- Nem is szeretnélek. - Ennyivel lerázta és elindult. - De veled leszek összezárva. - Dühösen visszanézett, amitől Mike megrémült. - Ne merészelj az utamba állni.

Lance és Mandy sikeresen elérték az erdei templomot. Lance próbált néha beszélgetést kezdeményezni Mandy-vel, de ő egyértelműen nem vágyott társaságra.

- Ez lesz az. - Állapította meg Lance, Mandy nem mondott semmit sem. - Mi történt itt?

A templom romjai körül hatalmas pusztítás nyomait lehetett felfedezni, többek között, óriási tollakat, amik a földbe lettek fúródva, de az egyiken egy darab, vörös ruhaanyag volt.

- Ezek Nevermore tollak, - Mandy megismerte, de a földre nézett. - és Death Stalker nyomok. A legveszedelmesebb Grimmek közé tartoznak.

- Ez Ruby köpenyének a darabja. - Lance a vörös ruhaanyagot nézte. - Remélem, nem esett baja.

Lépteket lehetett hallani a bokrok mögül, de egyből leeresztették a fegyvereiket, amint meglátták az ismerős arcokat. Mike és Lynda volt az.

- Megérkeztetek? - Tette fel a költői kérdést a Vörös Lovag.

- Nem Izz-Atkának köszönhetően! - Lynda eléggé irritálva volt a társától, Mike-tól, aki úgy izzadt és zihált, mint aki mérföldeket futott volna.

- Csak mert nem bírom az erdei túrákat, az nem jelenti, hogy haszontalan vagyok!

- Akkor miben vagy hasznos?! - A fehér és a sárga erőteljesen összekaptak

- Ezek ketten, mint a tej meg a szőlőlé, - Lance csak megdörzsölte a sisakja homlokát. - nem jó páros.

- Meg kell szereznünk az ereklyét! - Figyelmeztette a többieket Mandy és elindult a templom felé.

- Elég legyen! - Lance rendet parancsolt, mire Mike és Lynda abbahagyták a civakodást. - Ha nem szerezzük meg az ereklyét, kizárnak minket! Gyertek!

Körülnéztek a templomban, de az összes talpazat üres volt.

- Elkéstünk! - Lynda idegesen vette tudomásul, hogy már egyetlen ereklye sem maradt. - Mindet elvitték! - Teljesen kétségbeesett.

- Nem bukhatok ki! - Mandy teljesen kiakadt, ami azért volt ijesztő, mert eddig mindig is nyugodt és összeszedett volt, most dühös és kétségbeesett. - Egyszerűen… NEM!

- Nyugalom, - Mike próbált pozitív lenni. - biztos van itt még valami.

- Itt is vannak! - Lance két ereklyét is talált. - A csatában, ami nemrég zajlott itt, leeshettek a talpazatról.

- De ezek… - Lynda alig hitt a szemének. - sakkbábuk?

- Gyalogok? - Mike csalódva nézte a két fekete gyalogot. - Elég béna.

- Nincs más. - Lance eltette az egyiket, a másikat Mike-nak adta. - Vissza kell térnünk, mielőtt lejárna az idő.

- Talán van egy levágás. - Javasolta Mike.

- A levágás egy rossz ötlet! - Vetette fel Mandy. - Menjünk vissza, amerről jöttünk.

- Az túl sokáig tartana! - Figyelmeztette a többieket Lynda.

- Merre vágjuk le egyáltalán? - Mandy beadva a derekát, Mike-hoz fordult.

- A barlang, ahonnan a Death Stalker jött, biztos vezet valahová.

- Megőrültél?! - Lynda rászólt. - Ki tudja, miféle szörnyek vannak odabent!

- A Death Stalker még nem ért vissza, - Lance kiállt a kövér társa mellett. - szóval, biztos nem lesz gond.

A 4 vadász leszavazva a Faunus lányt, elindult a sötét barlang felé. Ahogy beszéltek, hallani lehetett a mély visszhangot, a cseppkövekről lefolyó vízcseppek csöpögését.

- Ez egy cseppkőbarlang. - Állapította meg Mike. - Ezek nagyon mélyre nyúlhatnak be a föld alá.

- Biztos fel van térképezve. - Mandy optimista volt. - Mármint, ez egy gyakorlótér, biztos lezárták volna, vagy kiraktak volna egy táblát, ha veszélyes lenne.

- Mondasz valamit. - Lynda egyetértett. - Mármint, borzasztóan nagy felelőtlenség lenne, ha még csak figyelmeztető jelzést sem raknának kit.

Ahogy egyre mélyebbre értek a barlangban, egyre sötétebb lett és egyre kevésbé láttak. A két ember fiúnak meg kellett állnia.

- Mi az? Mire vártok? - Érdeklődött Lynda, hiszen ő és Mandy tökéletesen láttak a sötétben is.

- Vaksötét van! - Lance idegeskedett és elővette a Scroll-ját, bekapcsolta a zseblámpa alkalmazást és ráakasztotta a mellvértjére, Mike is ugyanígy csinált. - Ti talán láttok valamit?!

- Ami azt illeti, igen. - Válaszolt Mandy. - Tudod, Faunus-ok vagyunk.

- És? - Lance nem értette, de Mike annál inkább.

- Ők jobban látnak a sötétben.

- Tényleg? Minden nap tanul valamit az ember. - A két lány felé biccentett. - Akkor ti mentek elől.

Tovább haladtak, mire a két lány állati fülei megrebbentek és elkezdtek szaglászni.

- Valami… - Lynda nem tudta eldönteni, mit érez. Egyszerre érezte a megnyugtató, hűvös, cseppkőbarlang illatot, Lance dezodorját és Mike izzadtságát, de volt, valami negyedik, halovány szag, amit nem tudott hova tenni.

- Egy halvány szag, amiről nem tudod megállapítani, micsoda? - Mandy is érezte.

- Mi az? Éreztek valamit?

- Igen… - Lynda összezárta a szemeit és erősen arra az egy szagra összpontosított. - De nem tudom, mi ez! - Megfordult és visszafelé ment, a szag irányába.

- MEG NE MOZDULJ! - Mandy kiabálta, az egész barlang zúgott a hangjától, mire Lynda gyorsan megtorpant.

- Mi ez? - Valami fehér, ragacsos izét látott maga előtt. Ennek volt olyan furcsa szaga.

- Hozzá ne nyúlj! - Figyelmeztette Mike, de késő volt.

- Fúj! - Az izé rá ragadt Lynda kezére és alig bírta letörölni. A feje felől, valami rácsöppent a vállára és érezte a szagot rajta, ami nagyon erős volt. Felnézett, hogy megnézze a forrását. - Mi a… - Egy rémisztő, 8 darab, óriás, vörös szempár nézett le rá. - Futás! - Egy hatalmas Grimm pók volt, ami már egy jó ideje követte őket, a hálójával lezárta a kijáratot, így az egyetlen út csak befelé vezetett.

A pók lecsapni kényszerült, egyenesen Mike felé, de Lance megragadta a vállát, hátra húzta és a pajzsával kivédte a támadást.

- Lelőni! - Lynda bekapcsolt a csuklójára szerelt lövegágyúkat és lőni kezdett. Mandy az íját vette elő és egy nyílvesszőt lőtt a fenevad egyik szemébe, amitől fülsiketítőn visítani kezdett. Lance a pisztolyát vette elől és lőni kezdett. Mandy egy újabb nyílvesszőt lőtt, ismét az egyik szemébe, de ezúttal kivédte azt. Dühösen közelebb jött és hátrébb szorított a vadászokat. - Ezzel nem megyünk sokra! Menjünk beljebb!

Hátat fordítottak a szörnynek és menekülőre fogták. Időről időre hátra fordultak, hogy lőjenek, de a pók nem lassított. Így folytatták, egészen addig, amíg egy hatalmas kőfalhoz nem értek és az egyetlen kiút, legalább 20m magasban van, egy szirten.

- Most mi lesz?! - Kérdezte Mike.

- Harcolunk! - Lynda teljesen elszánt volt. - A végsőkig! - Előhúzta a pengéket a karján és a pók felé rohant.

- De… - Mike nem volt benne biztos.

- Igaza van! - Mike a kardját vette elő és követte Lyndát.

- Van jobb ötleted? - Mandy is a társai után ment.

Lynda használta a Semblance-t és villámgyorsan cikázott a pók 8 lába között és egy gyors vágást ejtett mindegyiken. Lance átalakította a kardját lándzsává és a pajzsát is megnövesztette, így a pók támadásait könnyen kivédte és a lándzsáját a testébe szúrta.

Mandy kihasználva a társai által okozott zűrzavart és lesből nyilazni kezdett. A pókot Lynda és Lance teljesen lefoglalta, így nem tudott elmozdulni, de nem is kellett, mert egy jó adag, zöld mérget lőtt a Faunus lány felé, de Mandy villámgyorsan el teleportált egy másik helyre és onnan lőtt tovább.

Mike felismerve a sarokba szorított helyzetet, elővette a fegyverét, Mi a Csudát, első ránézésre, nem tűnik többnek egy ócska, bizsu automatánál, de sokkal több van benne. Megnyomta a rajta lévő piros gombot, amitől egy hatalmas boksz kesztyű jött ki és egyenesen a pók fejét találta el, amitől megtántorodott.

A pók bedühödött és Mike felé rontott. Mike is aktiválta a Semblance-t, egy lila energiapajzsot, amin a pók nem tudott áttörni.

Lynda levágta 3, Lance két lábát, amit erőteljesen megérzett és Lance még a lándzsáját beleszúrta a lény egyik szemébe, Mandy még két szemét kilőtte és Lynda agyba-főve kaszabolni kezdte. Mike az automatájába rakott némi tűz Dust-ot és egy rakétát lőtt a pók egyik nyílt sebébe, amit Lynda okozott és a teste nagy része felrobban, a maradék meg kigyulladt.

- Na, - Lance büszke volt a csapatra. - ezt hívják csapatmunkának. - Sajnos, nem volt idő ünnepelni, mert még nem volt vége. A pók nagy potroha mozogni kezdett és amint kiszakadt, ezer és ezer kisméretű Grimm pók mászott ki belőle.

- A gyerekei! - Mike rémülten vette tudomásul. - Felzabálnak mindent, ami csak találnak!

Mint egy félelmetes tengernyi Grimm, úgy támadtak a vadászokra.

- Mit tegyünk?! - Lynda folyamatosan lőtte őket a lövegágyújával, de hiába, amint megölt egy pókot, kettő jött a helyére.

- Van egy ötletem! - Mike kiabálta. - Gyertek körém! - Így tettek és Mike ismét bekapcsolta az energia pajzsát, feltöltött némi föld Dust-ot és ismét megnyomta Mi a Csuda gombját. - Kapaszkodjatok! - Belekapaszkodtak, mire egy hatalmas rugó jött ki belőle, ami felrepítette őket a szirt tetejére.

Mike a hasára esett, Lance bukfencezve ért földet, Lynda és Mandy a talpukra estek. Nem volt idő pihenni, mert a tengernyi pók elképesztő sebességgel mászott felfelé. A kicsik gyorsabbnak bizonyultak az anyjuknál és hamar bekerítették a vadászokat. Mike bekapcsolta az energiapajzsát, ami távol tartotta őket.

- Nem tudom, sokáig fenntartani! - Sajnos Mike aurája fogyóban volt, mire a többiek rémülten, kétségbeesve, felkészültek, hogy a végsőkig harcolva essenek el.

- Örültem, hogy ismertelek titeket!

Hirtelen, egy hatalmas morgást lehetett hallani valahonnan, mire az összes pók leállt és a hang irányába nézett.

A morgás egyre közelebbről jött, amitől a pókok, egyértelműen megrémülve, azonnal menekülőre fogták. Mike körül egy pillanatra sárga fény jelent meg, majd hamar eltűnt és az energia pajzsa leeresztett. Kimerült az aurája.

A vadászok nem értették, mi ijesztette el a pókokat.

- Mi ez az újabb szörnyeteg? - Lance is a hang irányába nézett. Nem látott ugyan semmit sem, de tudta, a sötétben ott van valami és mint egy ragadozó, figyeli őket és csak az alkalomra vár. Lynda és Mandy teljesen kikerekedett szemekkel bámultak a sötétbe, hiszen ők jól látták, mi néz vissza rájuk.

- Egy dragonoid Grimm. - Suttogta Mandy. - Az ősvilág egyik legerősebb szörnyetege. - Mind a négyen összerezzentek. - Ez erősebb, mindannyiunknál.

- Akkor…

- Futás!

Menekülőre fogták, mire hátulról, a sötétből lila tüzet lőtt a rettegett bestia. Lance megfordult, felemelte a pajzsát és semlegesítette a tüzet.

- Menjetek előre! - Lance hátra maradt, amíg a társai elmenekülnek.

A lányok és Mike megértette a helyzetet és úgy tettek, ahogy a Vörös Lovag parancsolta.

„Most az én Semblance-m következik.", gondolta.

Lance koncentrálni kezdett, mire vörös aura kezdte körül lengeni, egyre szaporábban vette a levegőt, ökölbe szorította a kezeit. Az izmai elkezdtek dagadni és a mérete is növekedésnek indult. Kinyitotta a szemeit, amik vörösen kezdtek izzani és olyan haragot árasztott magából, ami egy igazi lakoma lehetett a Grimmek számára, azonban, a Dragonoid Grimm miatt nem mertek közel merészkedni.

- RRRRRRRRRROOOOOOOOOOOOOOAAAAAAAAAAAAAARRRRRRRRRRRRRRRRRRR! - Lance felordított és a Grimm felé rontott.

A vörös aurája fáklyaként világította meg a sötét barlangot és benne mindent, ami körülötte volt, köztük a Dragonoidot, egy két lábon álló, fekete szörnyetek, sárkányszárnyakkal, arccal, tüskés farokkal és éles karmokkal rendelkező mellső végtagokkal. Újabb lila tüzet okádott, de Lance ismét maga elé tartva a pajzsát előre rontott és a kardjával akkora erővel sújtott le, hogy sikerült megsebesítenie a Grimmet.

A Dragonoid döbbenten felkiáltott, nem számított rá, hogy egy ember így neki mer menni, de harag, amit Lance árasztott, túl ízletesnek tűnt neki. Visszatámadott, a karmaival, de Lance a kardjával elképesztő sebességgel kivédte a támadásokat, átalakította a kardját lándzsává és a Dragonoid mellkasába szúrta, amitől visszább kényszerítette.

A Grimm ezúttal a farkával próbálta meg elsöpörni a tomboló lovagot, de az felugrott, a pajzsát is átalakítva, beleszúrta a farkába, akkora erővel, hogy sikerült levágnia. A Dragonoid ismét felordított, majd a barlang szélébe csapott, hogy a szikla törmelékek lezuhanva, összezúzzák az ellenfelét.

Lance, egy tomboló őrült módjára kikerült néhány sziklát, de egyet összezúzott helyben és a lándzsáját ismét a lény mellkasába hajította, elég mélyen, hogy fájjon neki. Lance maga elé tartva a pajzsát, a félelem legkisebb szikrája nélkül, nekirontott az ellenfelének, a pajzsa háromszög formájú tüskéit egyenesen a lábába.

A lény megragadta Lance-t, felemelte, de ő visszaváltoztatta a pajzsát és azzal csapkodta a lény kezét, amíg az el nem eresztette, megkapaszkodott a mellkasába fúródott lándzsájában, amit vissza alakított karddá, leugrott a földre. Egy gyors hátra pördüléssel megfordult és levágta a lény bal lábát.

A Grimm összeesett és ez lehetőséget adott Lance számára, hogy levágja a fejét.

A Dragonoid ezután nem mozdult többet és elpárolgott az egész teste, mintha sosem létezett volna. Lance vörös aurája kezdett halványodni, a teste zsugorodni és az izmai leereszteni. Végül, egy vörös villanás következtében, az aurája eltűnt, a kardját a földbe szúrva térdelt le, jelezve, hogy elfogyott minden ereje.

Nem látott semmit, csak korom sötétséget, hiszen a barlang mélyén nem volt semmi fény. Az aurájával együtt az is kihunyt és végül összeesett.

Mikor kinyitotta a szemét, vakítót fény látott, érezte, hogy a sisakját levették, a szél fújását és a friss, felszíni levegőt. Egy ismerős valakit látott meg, Mandy-t, ahogy ott várakozik, egy fának támaszkodva, keresztbe tett karokkal. Hirtelen, a bal róka füle megmoccant és Lance felé nézett.

- Felébredtél? - Ennyit kérdezett, eléggé aggódónak tűnt. - Már azt hittem, elvesztettünk.

- Élek. A többiek? - Lance sokkal inkább a társaiért aggódott.

- Itt vannak ők is. - Lance maga mögé nézett és látta, ahogy Mike elterülve fekszik egy másik fa alatt, Lynda mellette ül és pihen.

- Nem volt semmi, amit ott lent tettél! - Lynda csak lenyűgözve nézett a vörös lovagra. - Mi volt az a vörös aura izé, amit előhívtál?

- A Semblance-m. Általában meg van tiltva, hogy használjam.

- Miért? Hiszen legyőztél vele egy ősi Grimmet! - Lance csak fáradtan nézett a Faunus lányra.

- Az az igazság, hogy a Semblance-m borzasztóan veszélyes. Eluralkodik rajtam a harag, ilyenkor erőm, a sebességem és a kitartásom is a 10-szeresére is megnőhet, de cserébe elvesztem az eszem, megtámadok mindenkit, barátot és ellenséget egyaránt. Ha ez nem lenne elég, mágnesként vonzom a Grimmeket.

- Oh, így már értem, a negatív érzések közül, a harag vonzza legjobban a Grimmeket. - Lynda megértette.

- Kösz, hogy visszajöttetek értem. - Lance örült, hogy a csapata nem hagyta hátra.

- Mandy-nek köszönd. - Ez meglepő volt. - Ő erősködött, hogy visszamenjünk.

- Tényleg?! - Lance Mandy-re nézett, aki kicsit zavarba jött és hogy ne láthassák, a szokásos, mogorva arcát felvéve, elfordult.

- Csak mert nálad van a másik fekete gyalog. - Próbálta kimenteni magát, de egyértelmű volt, hogy aggódott érte. - Mike-nál van a másik.

- Hát persze.

- Indulhatnánk már?! - Mandy teljesen zavarban volt és inkább sürgette a csapatát. - Még halottnak hisznek minket és kizárnak! - Lance csak mosolyogva bámulta a faunus lányt, aki csak idegesen és zavartan csóválta a fekete rókafarkát.

Az akadémiára visszaérve, épp időben, az utolsó másodpercben, Ozpin elkezdte a csapatok kiválasztását.

- Russel Wratch, Cardin Winchester, Don Bronzling és Nile Locke, - Ozpin az egyik csapatot sorolta. - ti szereztétek vissza a fekete futókat. Mostantól ti lesztek, a CRDN csapat, a vezéretek, Cardin Winchester. - A közönség tapsolt, de máris jött a következő csapat. - Jaune Arc, Lie Ren, Pyrrha Nikos és Nora Valkyre. Ti szereztétek vissza az arany bástya bábukat. Ezennel ti vagytok, a JNPR csapat, a vezéretek pedig, Jaune Arc lesz. - Jaune eléggé megdöbbent ezen, de a társai egyértelműnek találták. - Gratulálok, fiatalember. - A soron következő csapat következett. - Ruby Rose, Weiss Schnee, Blake Belladonna és Yang Xiao Long, akik az arany huszárokat szerezték meg. Mostantól ti vagytok, a RWBY csapat. A vezéretek, Ruby Rose lesz.

- Olyan büszke vagyok rád! - Yang átölelte a kishúgát, Blake-t kevésbé érdekelte, de Weiss arcán, mintha csalódottság ült volna ki.

- És végezetül, az utolsó csapat, - Ozpin bejelentette. - Lance Monroe, Lynda Dawn, Mandy Forester és Mike Birmingh, ti szereztétek meg a fekete gyalogokat. Ezennel ti lesztek, a LLMM csapat. - Néhányan felnevettek a név hallatán. - A vezéretek pedig, Lance Monroe lesz. - Mindenki tapsolt és ezzel meg volt a csapatosztás. - Meg is vagyunk, a szobáitok az emeleten lesznek és a tanárok eligazítanak. Távozhattok.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.