Halo, elérkezett a folytatás ideje, kellemes olvasást kívánok.
"Az igaz bajtársak egy életre kitartanak egymás mellett."
A LLMM csapat, másnap reggel berendezkedhetett a kollégiumi szobájába. A szoba tágas lett volna, de nem 4 embernek. 4 ágy volt, szőnyeg az egész szobában, 2 ruhásszekrény, egy nagy ablak, amit egy halványpiros függönnyel lehetett eltakarni és legalább 1 konnektor minden ágy mellett.
- Kissé szűkös. – Állapította meg Lance.
Mind a 4-en megkapták az egyenruháikat, Mike és Lance, a fiúkhoz hasonló, fekete öltönyt, nadrágot, fehér inget és piros nyakkendőt viseltek. Lynda és Mandy, a lányokhoz hasonló, fekete blézert, fehér blúzt, piros nyaksálat, piros, fekete kockamintás szoknyát és cipőt kaptak. Lynda jobban szabaddá tette a lábait és csak egy pár rövid, fehér zoknit viselt, amíg Mandy inkább fekete térdzoknit hordott.
- Ha ügyesek vagyunk, - Mike az éjjeli szekrényre kezdte el kipakolni a gyógyszereit, amitől az ő részlege, egy kis zuggyógyszertárnak nézett ki. – csak elférhetünk.
- A RWBY csapat állítólag, - Mandy kijelentette. – átalakította az ágyaikat, emeletes ágyakká.
- Azt hogyan? – Lynda meglepődve kérdezte.
- Veszélyesen. – Válaszolt Mandy.
- Azt mi nem csináljuk. – Szögezte le Lance, nem tűrve ellentmondást, bár a többiek nem is nagyon ellenkeztek.
Lance egy nagy páncélállványt állított az egyik sarokba, amin a vörös páncélját és pajzsát tárolhatta. A szemben lévő falra egy fegyver tartót szerelt, amire a kardját rakta. A ruháit, főleg pólókat, nadrágokat és alsókat a szekrénybe rakta és a majdnem kiürült táskáját csak az ágy mellé dobta. Ő készen volt.
Lynda vértjének nem kellett külön állvány, a bőrvértje egy dobozban is elfért, ahogy a csuklópántjai is befértek egy fiókba. A ruháit, ha több volt, mint a csapatkapitányának, nem tartott sokáig, amíg a másik szekrénybe hajítsa.
Mandy már sokkal rendezettebb volt, mint a másik két társa, rendesen összehajtogatta a ruháit, az íját az ágya melletti falnak állította, a tegezét, amiben a nyilakat tárolta, mellé fektette, a tőreit, ugyanúgy a fiókba rakta.
Mike már egy 20 perce csak a gyógyszereit pakolta, ezenkívül a váltás alsó és zokni hegy, amit az anyja pakolt be, a saját étkészlete, a saját pohara, kulacsa és legalább egy tonnányi nedves popsitörlő, ugyanis, ő nem hisz a hagyományos WC papírban. Egy bő 40 perc ment el, mire Mi a Csudát is a fiókjára tette, ugyanis a megszólalásig olyan volt, mint egy asztaldísz.
- Ezzel meg is volnánk! – Mike, izzadva, de boldogan fejezte be a pakolást. – Ti hogy… - Csalódottan vette észre, hogy a csapata többi tagja már jóval előtte végzett, be is pakoltak a mai órarend szerinti napra és éppen pihentek, mielőtt menni kellett volna az első órára.
- Kicsit javítanod kell a tempódon, husi. – Vetette oda Lynda, miközben a Scroll-ján játszott.
- Még van 20 percünk az első óráig. – Lance csak az ágyon feküdt és próbált felkészülni az első napra. Mandy nem szólt semmit, de ő is az ágyán ült és meditált.
Még eltelt 10 perc, mire mindannyian úgy döntöttek, ideje elindulni az első órára.
A Vadász és Vadásznő képzés nem nagyon tért el egy átlagos iskolai képzéstől, de mégis, más volt, hiszen a harcon kívül, legalább 3 dologhoz kellet érteniük, elsősorban, hogyan lehet a legjobban segíteni az embereken, megérteni a gazdaság működését és természetesen, megérteni a történelmet.
A Vadászok és Vadásznők a következő órákra járnak:
Grimm ismeret és védelemtan volt, ahol a diákok a Grimmek természetét, fajtáit és mindent, amit tudni lehetett róluk.
Történelem, egyértelműen, a múlt megismerése.
Gazdasági alapismeretek, ahol beavatják a diákokat Remnant pénznemébe és a gazdaság működésébe.
Harci gyakorlat, ahol a diákok, nem halálos vagy veszélyes körülmények között, próbára tehetik, egyenként a harci tudásukat egymás ellen.
Fegyverismeret és karbantartás, a diákok bemutathatják a fegyvereiket és fejleszthetik a karbantartásukat.
Dust ismeret és használat, ahol megismerkedhetnek a Dust, Remnant legértékesebb és nélkülözhetetlen erőforrásának az ismeretét és legjobb használatát sajátíthatják el.
Csapat tréning, ahol a csapatoknak közösen kell dolgozniuk, hogy végrehajtsanak különböző gyakorlatokat.
Természettudomány, ahol megtanulják Remnant földrajzának a környezetét, valamint a természeti adottságait és veszélyeit.
Az első óra Grimm ismeretek és védelemtan volt, amire a RWBY csapat kissé késve érkezett, főleg, mert Ruby, a csapatkapitány elnézte az időt. Mindegyik csapat számára előre volt készítve egy-egy padsor, négy férőhellyel, így mindegyik csapat együtt maradhatott az órákon.
- Szörnyek! Démonok! – Kezdte az órát Peter Port professzor, egy igencsak nagydarab, idősebb férfi, szürke, két oldalra fésült hajjal és egy nagy, bozontos bajusszal, ami eltakarta a száját. A tanteremben rengeteg Grimmről volt ábrázolás, amik mellett ott szerepelt a nevük. Volt ott Beowolf, Deathstalker, Nevermore, Boombabuk, Ursha és még sok más. Az asztala előtt egy nagy, ponyvával lefedett valami volt. – Az éjszaka szörnyetegei. Igen, a Grimmeknek sok nevük van, - Önelégülten a mellkasára tette a kezét. - de én csupán úgy tekintek rájuk, mint prédákra. – Ezen nevetett egy kicsit, de az osztályban senki sem találta tréfásnak. Habár elég monotonan és unalmasan beszélt, a diákok többsége próbált figyelni, habár, a RWBY csapatból Ruby egyáltalán nem figyelt az előadásra. – Ahogy ti magatok is, amint sikeresen elvégzitek az akadémiát. – Gyorsan vissza is tért a lényegre és fel-alá sétálva folytatta. – Ahogy mondtam, Vale és a másik három királyság, Mistral, Atlas és Vacuo biztonságos menedéket jelentenek ezektől a teremtményektől. A bolygónk ugyanis, hemzseg ezektől a borzalmas kreatúráktól, amiknek a legfőbb vágya, hogy minden embert elpusztítson. Itt jövünk mi a képbe, a Vadászok… - Rákacsintott Yang-re, aki csak lefáradtan megforgatta a szemeit. – Vadásznők. Olyan egyének, - Újra az osztályra koncentrált. – akik felesküdtek, hogy megvédik azokat, akiknek szükségük van rá. Hogy hol? Kérditek? – Izgatottan felemelte az egyik öklét. – Az egész világon!
- Juhé! – Egyedül Mike volt az egyetlen, aki izgatottan tapsolni kezdett, de miután az egész osztály megvető nézésével találta szembe magát, gyorsan abbahagyta.
- És pontosan ezért tanultok annak. – Port professzor folytatta. – De előbb, egy történet. Egy fiatal, jóképű férfiról. – Egy kis hatásszünetet tartott és megadta az egyértelmű választ, amire senki sem volt kíváncsi. – Magamról. Mikor még kisfiú voltam… - Izgatottan belekezdett a történet regélésébe, de szinte senki sem figyelt rá, mert annyira unalmas volt.
- Tipikus, öntelt tanár. – Mandy csak elnyúltan támasztotta a fejét és könyökölt a padon.
- Igen, - Lynda is laposakat pislogott. – 5 percig figyelsz rá, de utána le van sz*rva.
- Inkább inszomniásoknak kéne magyaráznia. – Lance is csatlakozott.
- Szerintem, tök jó! – Mike volt az egyetlen, aki érdeklődéssel figyelte Port professzor előadását.
- Erőteljes kisebbségben vagy, Izz-Atka. – Lynda csak megrázta a fejét.
- … az erőteljes káposzta szaga ellenére, a nagyapám egy nagyon bölcs ember volt. – Port nem törődött azzal, hogy az osztály zöme mindjárt elalszik, ugyanazzal a lelkesedéssel folytatta az előadást. – „Peter,", mondta nekem…
Lance-hez hozzávágtak egy papírgalacsint, amit kinyitott és egy vicces karikatúra volt rajta, Port professzorról.
„Ruby Rose
Port prof.
Grimm tanulmány
Első nap:
Büdi professzor."
Lance átnézett a „mű" alkotójára, Ruby-ra, ő és a nővére csendben vihogtak. Lance megmutatta a csapatának is a művet, mire a Faunus lányok is kuncogni kezdtek.
- Öhöm! – Port hangosan megköszörülte a torkát, mire mindenki abbahagyta a nevetést és figyelni kezdett. Nem szólt rá senkire, csak folytatta az előadását. – A végén, a Beowolf-nak esélye sem volt a nyers kitartásom ellen és büszkén, felszegett fejjel tértem vissza a falumba, miután sikeresen fogságba ejtettem azt a bestiát. A végén, hősként ünnepeltek. – Végre, befejezte a mondókáját és meghajolt. – A történet tanulsága? Egy igazi Vadász becsületes, akire lehet számítani, tervezzen előre, legyen jól oktatva és bölcs. Melyikőtök érzi, hogy rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal?
- Én, uram! – Weiss azonnal feltette a kezét és dühösen felállt, miután látta, hogy Ruby mennyire nem veszi komolyan az órát.
- Kiváló. Be is bizonyíthatja, Ms. Schee. – Levette a ponyvát a ketrecről, amiben egy sötét teremtmény, vérszomjas, vörös szempárral meredt a diákokra. – Jöjjön ki és nézzen szembe az ellenfelével. - Weiss nem rettent meg a fenevadtól. – Öltözzön át a harci ruhájába, hozza a fegyverét és máris kezdődhet a küzdelem.
Weiss, a RWBY csapat második tagja átvette a fehér blúzát, ami belülről piros volt, a fehér, egyberészes ruháját és a fehér, magassarkú csizmáját, valamint a szürke vívókardját, Myrtenaster-t, aminek a markolatja körül különböző színű, forgó Dust tárólókat helyezett el.
Weiss készenállt a harcra, a balkezébe vette Myrtenaster-t és védekező állást fel véve várta az ellenfelét.
- Hajrá Weiss! – Yang és a csapata teljes erejéből szurkolt a gazdag lányank.
- Harcolj jól! – Blake egy kis, piros zászlót lengetett, amire fehéren volt kiírva, hogy „RWBY".
- Igen! Te képviseled a RWBY csapatot! – Ruby emlékeztette, hogy melyik csapathoz tartozik.
- Ruby, - Weiss dühösen nézett a csapatára, de leginkább csak Ruby-ra. – épp koncentrálni próbálok!
- Oh, bocsi.
A LLMM csapat is kíváncsian néztek a Schnee lányra.
- Mit gondoltok, - Kezdte Lance. – vajon ő is olyan nagyon profi, mint a felmenői?
- Tuti tele van pénzzel, szóval, - Lynda csak kitárt karokkal válaszolt. – tuti megvette magának mindenből a legjobbat.
- A Schnee család nagyon befolyásos nem csak Atlas-ban, de egész Remnant-on is, - Mike emlékeztette a társait. - a családjukból rengeteg profi Vadász és Vadásznő került ki. Szóval, biztos ő is elképesztő.
- Csak egy név, amit szeretnek ajnározni. – Mandy-t nem igazán érdekelte, csak dühösen nézte Weiss-t.
- Jól van, - Port professzor felemelte a hatalmas mordályát, aminek a tusa két végére két fejsze szerű penge volt szerelve. – kezdődjék a küzdelem! – Szétverte vele a ketrecet zárva tartó lakatot és a szörny kiszabadult.
Egy fekete, vaddisznószerű lény jött ki belőle, a hátán itt-ott fehér, csontszerű páncél nőtt, de a maszkja teljesen elfedte a fejét, csak a négy, vörös szemeit hagyta szabadon és a két, hatalmas agyara sem kerülte el a figyelmet, ami ugyan a szájából nőtt ki, de egészen a fejéig felért. Egyértelműen, egy Boombabuk volt.
Nekirontott Weiss-nek, közben a patái dobogtak a márványkő padlón, de a lány, egy gyors és elegáns mozdulattal kitért a lény elől és megvágta a kardjával. Weiss újra a Grimm felé fordult és az is dühösen acsarkodott felé. Érezte Weiss haragját és a bizonyítási vággyal kevert felháborodását.
- Na, erre aztán nem számított, ugye? – Port professzor kommentálta.
- Tarts ki, Weiss! – Ruby továbbra is szurkolt.
Weiss egy nagy, hópihe formájú rúnát idézett maga köré, aminek segítségével elrugaszkodott a padlótól, egyenesen a lény felé, hogy aztán lesújthasson rá. Azonban, a Boombabuk ravaszabb volt, mint a Schee lány azt gondolta volna és Myrtenaster a két agyara közé szorult, majd megpróbálta kitépni a kardot a lány kezéből.
- Gyerünk, Weiss! Mutasd meg ki a főnök! – Ruby még mindig lelkesen támogatta a csapattagját.
Weiss csak dühösen oldalra pillantott és ez a pillanatnyi figyelmetlenség pontosan elegendő volt, hogy a Boombabuk kirántsa a kardot a kezéből és a terem másik vége felé hajította. A lény fellökte a fegyvertelenül maradt lányt.
- Na, most mihez kezdesz a fegyvered nélkül? – Port professzor izgatottan kacagott, de felkészült rá, hogy közbelépjen.
Weiss megpróbált talpra állni, de a lény ismét felé rontott, így kénytelen volt oldalra vetődni, hogy újra kitérhessen a támadó vaddisznó szörny elől. Gyorsan talpra állt és Myrtenaster felé rohant, ahogy csak a lábai bírták.
Gyorsan felkapta a kardot és felkészült az ellentámadásra.
- A hasát, Weiss! – Kiabálta Ruby a tanácsot. – Ott nincsen páncéloz…
- Ne mondd meg, mit csináljak és fogd be! – Ráförmedt Ruby-ra, aki ettől egy kicsit elszontyolodott.
A Boombabuk összegömbölyödött és egy halálos, tüskés golyóként pörögve indult Weiss felé. Weiss több rúnát idézett a levegőbe, amitől a Grimm, mintha sziklafalba csapódott volna és azonnal megtorpant. Weiss felugrott az egyik rúnára, hogy arról ismét ellökhesse magát, egyenesen a Boombabuk hasa felé, amit átszúrt Myrtenaster-el.
- Bravó! – Port professzor gratulált a Schnee lány teljesítményéhez. – Úgy néz ki, egy igazi Vadásznőt köszönthetünk a sorainkban, aki a megfelelő képzéssel, sokra viheti. Attól tartok, lejárt az időnk mára. Olvassátok át a feladott leckéket és maradjatok éberek. Vége az órának.
Habár Port órája rettentően unalmasan indult, Weiss harca a Boombabuk-al teljesen feldobta a hangulatot. Weiss, annak ellenére, hogy meg lett dicsérve, egyáltalán nem érezte magát különlegesnek. Sokkal inkább, önelégültnek és dühösnek tűnt egyszerre.
- Oda nézzetek, - Lynda csak nevetett egyet. – a csaj most kapott egy csillogó 5-öst, erre bevágja a hisztit.
- Egy gazdag, önelégült liba. – Mandy csak eltette a könyveit és elhagyta a termet. – Egy Schnee-től mit várhat az ember?
Az első nap, értelemszerűen a többi tantárgy bemutatkozásával telt.
A Történelem már sokkal jobban telt, a téma izgalmasabb volt, amit Oobleck professzor tartott, ezenkívül, a Dust ismeretekért és a Természettudományért is ő volt a felelős. A Gazdaság még Port professzor előadásánál is unalmasabb és Glynda professzor szigorú stílusa csak annyit tett hozzá, hogy senki nem mert elaludni. Glynda ezenkívül, még a Harci gyakorlatok és a Csapat tréninget is ő tanította. A Fegyverismeret és karbantartásra újra megkapták Portot.
Összesen ez a 3 tanár volt, aki tanította a LLMM, RWBY, JNPR és sok más csapatot az osztályban.
A csapat tréningre mindenki a harci ruhájában jelenhetett meg és természetesen, hozta magával a fegyvereit.
- Mint azt tudják, - Goodwitch professzor kezdte a bemutatót. Az edzőterem szürke volt, padok helyett egy nagy lelátó volt és a terem nagy része üres volt. – nem csak erővel lehet harcolni a Grimmekkel. Habár sok olyan Vadász és Vadásznő van, akiknek a Semblance-e kifejezetten arra való, hogy szemtől szembe küzdhessen az ellenfelével, rengeteg olyan más Semblance létezik, amiknek önmagában nincs sok haszna egy küzdelem során. Ez nem azt jelenti, hogy az ilyen Semblance-el rendelkezőknek semmi haszna nem lenne. Ezeknek az óráknak pont ez lesz a lényege, meg kell tanulnotok csapatban együttműködni. A legerősebb Vadászok és Vadásznők sem viszik sokra egyedül, támogatás nélkül. A soron következő gyakorlatoknál pont a csapatmunka lesz a lényeg. – Egy távirányítón megnyomott néhány gombot, mire az üres, szürke terem padlói és falai mozogni kezdtek, egészen addig, amíg egy akadálypálya nem lett belőle. – A csapat összes tagjának át kell jutnia az akadálypályán, minél rövidebb idő alatt.
Az akadály pálya valóban nehéz volt és ténylegesen csapat feladatnak kellett lennie, hiszen egyedül csak nagyon jól képzett egyének tudták végig vinni. Voltak csapdák, falak, amiket meg kellett mászni, szakadékok, amik fölött át kellett ugrani és ha ez nem lett volna elég, Grimmszerű robotok nehezítették az egészet.
- Természetesen, biztonságban lesztek, - Folytatta Goodwitch professzor. – haláleset vagy súlyos sérülés még nem fordult elő ezen a pályán, de korántsem veszélytelen. Ugyanúgy érezni fogjátok a fájdalmat és a csapdák zöme fájdalmas sebeket ejthet rajtatok. Amint azt látom, hogy valamelyikőtök élete veszélybe kerül vagy lemerül az aurája, leállítom a gyakorlatot.
A pályán az összes csapatnak, egyesével kellett átmennie és sokan jól teljesítettek. A RWBY csapat volt a legjobb és rekordidő alatt teljesítették a pályát. Úgy tűnik, Weiss, miután elbeszélgetett Port professzorral, hajlandó volt félretennie a sértett egóját és elfogadta Ruby-t csapatkapitánynak. Ruby, miután Ozpin igazgató beszélgetett vele, sokkal magabiztosabban irányította a csapatot.
A JNPR csapat közepes szintet ért el, hiszen Jaune gyenge teljesítménye komoly hátrányt jelentett, de ezt nem hagyta, hogy a csapat teljesítményének a rovására menjen és inkább a csapatot irányította. Pyrrha képességei, Ren gyorsasága és Nora ereje kombinálva eljuttatta őket a célig.
A CRDN csapat éppen végzett, akik a RWBY csapat után a másodikok lettek. A vezérük, Cardin egy nagydarab fiú volt, szürke páncélban és egy nagy buzogány volt a fegyvere, amit magabiztosan a vállára támasztott.
- Nocsak, - Gúnyosan vigyorogva nézett a LLMM csapat felé. – már csak a legbénább csapat maradt hátra. – A LLMM csapat tagjai csak szúrósan néztek vissza rájuk, de egy szót sem szóltak.
- Az utolsó csapat, - Goodwitch a csapatnevek listáját nézte és már csak egy csapat volt, amit nem pipált ki. – a LLMM csapat. – Lance, Lynda és Mandy magabiztosan előkészítették a fegyvereiket, de Mike csak idegesen reszketve szorongatta a fegyverét, Mi a Csudát, miközben ő és a csapattársai beálltak a start vonalhoz. – 3 2 1, rajta!
A gépek és az akadályok mozgásba lendültek és azon voltak, hogy megnehezítsék az áthaladást. Lance, Lynda és Mandy gyorsan elindultak, de Mike lassú volt és lemaradt. Az elején lévő akadályokat még könnyen vették, de amint a robot Grimmek kerültek sorra, a lendület alábbhagyott, majd teljesen elakadtak.
- Előre! – Lance miután levágott két Grimmet, utasította a csapatát.
Mandy és Lynda már ment is előre, Lynda a sebességével, Mandy pedig a teleportáló képességével cselezte ki a robotokat. Lance, ahelyett, hogy előre nyomult és támogatta volna a két lányt, vissza kellett mennie Mike-ért, aki teljesen kimerülve, izzadva próbálta tartani a lépést, de úgy lihegett, hogy a tüdőjét is majd kiköpte és több robot vette körbe.
Habár bekapcsolta az erőterét, úgy kimerült, hogy nem bírta sokáig fenntartani és feltétlen segítségre volt szüksége. Lance átvágta magát a robotok többségén és megmentette Mike-t, de így nem tudott segíteni a két lánynak, akik közül Lynda visszavonulásra kényszerült és visszatért a két fiúhoz.
- Ne már, hogy a hájas s*gged miatt sz*punk!? – A faunus lány borzasztóan dühös volt Mike-ra.
- Próbáltam… - Zihálta Mike. – tarta… ni… a… lépést…
- Ha miattad vesztünk, Izz-atka…
- Ne nevezz már így! – Mike dühösen felállt.
- Akkor vonszold a hájas s*gged!
- A fegyveretek mozogjon, ne a szátok! – Lance vetett véget a vitának, miután újabb robot Grimmek jöttek elő.
- Intézem! – Lynda ügyet sem vetve a csapattársaira, ész nélkül nekirontott a gépeknek és jópárat levágott.
- Lynda! Gyere vissza! – Lance a pajzsával visszavert egy gépet, majd egy másikat levágott a kardjával.
- Talán ez működik. – Mike használta Mi a Csudát, amiből egy sortűznyi gépfegyver letarolt egy másik Grimmet. Egy másik a háta mögé került és majdnem elkapta, de Lance elővette a pisztolyát és kivégezte, de így nem tudott a saját ellenfelére figyelni, ami kihasználta a figyelmetlenségét és kiütötte a pisztolyt a kezéből.
- B*szdmeg! LYNDA! GYERE MÁR VISSZA SEGÍTENI! – Lance egyre dühösebb lett és Mike aggódni kezdett, hogy véletlenül, bekapcsolja majd a Semblance-ét.
- Hagyj már, b*szdmeg! – Lynda csak bosszankodva harcolt tovább az ellenfeleivel, hátrahagyva a két fiút.
Lynda nem bírt áttörni a Grimmeken, főleg mert túl sokan voltak, nem volt támogatása és a csapdák is nehezítették, így újra vissza kényszerült vonulni.
- Én vagyok a csapatkapitány! – Lance egyre közelebb került hozzá, de ő és Mike sem haladtak jobban. Lynda is egyre idegesebb volt, amiért Lance folyamatosan azzal pesztrálta, hogy együtt kell maradniuk.
- Nekem te nem meg, mit csináljak! Lesz*rom, hogy téged neveztek ki! – Lynda a harc helyett, inkább Lance-re morgott.
- Itt nem tudunk áttörni! – Lance két dolgot látott, az egyértelműt és egy másik, keskenyebb utat, ahol talán megtudnák kerülni a Grimmeket. – Kövessetek!
- Várj, a többi csapat… - Mike próbálta megállítani, de hiába, egy újabb robot az útját állta.
Lynda-t végül legyűrte a túlerő, a földre került és egy fehér villanás jelezte, hogy kifogyott az aurája. Mike inkább Lance-t próbálta követni, de lassú volt és egy nagyobb csapat Grimm vette körbe és nem tudott mit csinálni, mint újra bekapcsolni a pajzsát.
Lance sem jutott messzire, mert a járat végén már vártak rá a Grimmek és akárcsak Lynda-t, a túlerő most is kibontakozott és alulmaradt. Egy vörös villanás és Lance aurája is kifogyott.
Egy sárga villanás volt a jelzés, hogy Mike aurája is elérte a határait és a védőpajzsa leeresztett.
- Megadom magam! – Letérdelt, eldobta Mi a Csudát és felemelte a kezeit.
A Grimmek leálltak és az akadályok is kikapcsoltak. A gyakorlatnak vége volt és a LLMM csapat elbukott.
- Hát ez k*rva jó volt! – Lynda idegesen az egyik földön lévő gépbe rúgott.
- Majdnem sikerült! – Lance felvette és eltette a pisztolyát.
- „Majdnem"?! Totálisan elk*rtuk! – Lynda nem volt ilyen derülátó.
- Azért ügyesek voltunk. – Mike próbálta vigasztalni őket, de ezzel csak azt érte el, hogy Lynda haragja őrá összpontosuljon.
- Te csak fogd be a szád! Az egész a te hibád! Ha Lance-nek nem a kövér s*ggedet kellett volna védenie, átjutottunk volna!
- Hé, - Lance Mike védelmére kelt. – te rontottál nekik ész nélkül, ahelyett, hogy együtt maradtunk volna!
- Együtt áttörhettünk volna a Grimmeken! Ehelyett, ezt a dagadt bohócot babusgattad!
- Elbuktatok? – Mandy végül megjelent egy villanás kíséretében.
- Oh, itt a másik, aki jól itt hagyott minket f*szba! – Lynda most Mandy-re meredt. – Nem gondoltál arra, hogy segíts?!
- Én teljesítettem a gyakorlatot. – Mandy csak keresztbe tette a karjait és öntelt módon lehunyta a szemeit.
- Egyikőtök sem teljesítette a gyakorlatot. – Goodwitch professzor csalódottan gépelte az eredményeket. – Mindannyian egyest kaptok. – Ez volt a legrosszabb jegy, amit ezen az órán kaptak. A LLMM csapat tegjain kívül senki nem kapott egyest.
- Hé, én eljutottam a célig! – Mandy, most először látszott feldúltnak. – Az volt a feladat!
- A feladat, Ms. Forrester, hogy a csapatnak kell eljutnia a célig. – Magyarázta Goodwitch. – Mindannyian elégtelen teljesítményt nyújtottak. Mr. Birmingh, az alacsony állóképessége és a hiányos harctudása komoly hátrányt jelentett a csapatának.
- Há! – Lynda önelégülten vágott oda, de a professzor asszony következő kijelentése felé irányult.
- Ms. Dawn, a maga agresszív és felelőtlen magaviselete és a formáció megbontása rettentően veszélyeztette a csapatmunkát. – Ha Lance nem állította le volna időben, Lynda biztos nekiment volna a tanárnőnek. – Ms. Forrester, maga egyáltalán nem tett semmit sem, hogy támogassa a csapatát, holott jól láthatta, hogy bajban vannak. És Mr. Monroe, maga egyedül akart mindent megoldani és nem volt elég határozott vezetőként. Javaslom, hogy dolgozzanak még a csapatmunkán, hiszen a Vadászok és Vadásznők okkal vannak csapatban. Egységben az erő. Az órának vége.
Ez volt mára az utolsó óra és a diákok visszatértek a szobáikba. Habár a többi csapat jól elvolt egymással, a LLMM csapat estére tartott egy megbeszélést, Mike nélkül.
- Mike csak egy kolonc a nyakunkon! – Lynda kezdte, aki egyértelműen gyűlölte a kövér fiút.
- Egyetértek, - Mandy támogatta. – nem segített sokat a gyakorlatban.
- Na, várjatok, - Lance volt az egyetlen, aki Mike védelmére kelt. – lehet, hogy nem a legígéretesebb Vadász jelölt, de egyértelműen próbálkozik.
- A „próbálkozás" nem elég! – Lynda dühös volt. – Én meg is kérem Ozpin igazgatót, hogy távolítsa el a csapatból!
- Ezt nem mondod komolyan? – Lance alig hitt a fülének.
- Még jó, hogy komolyan gondolom! Ozpin hibázott, hogy velünk rakta egy csapatba!
A faunus lány azzal kiment a szobából és az igazgatói felé vette az irányt.
Mike, aki az ajtó előtt hallgatózott, döbbenve és csalódottan hallgatta a csapata véleményét és úgy érezte, Lynda-nak igaza van. Csak egy kolonc volt a csapatán. Hiába voltak hibátlanok a tanulmányi eredményei, ha harcra került a sor, használhatatlan volt.
Miközben szomorúan kullogott a folyosón, megjelent egy ismerős alak. Ozpin igazgató volt az.
- Áh, Mr. Birmingh, mi járatban, késő este. – Ahelyett, hogy megszidta volna, amiért lefekvés után csatangol, inkább segíteni próbált neki. – Látom, valami bántja.
- Igazgató úr… én… Ön hibázott, amikor a LLMM csapatba rakott? Talán nem kellene itt lennem?
- Mr. Birmingh, elárulom, hogy több hibát követtem el, mint bárki ezen a világon. – Ozpin csak kedvesen mosolygott. – De úgy érzem, az, hogy önt a LLMM csapatba tettem, nem tartozik ezek közé.
- A csapatom szerint, igen. Nem tudok jól harcolni, lassú vagyok és csak hátráltatom a csapatomat.
- Nézze, ahelyett, hogy arra koncentrálna, amit nem tud, miért nem koncentrált arra, amit igen.
- Hogy érti?
- Egy Vadász nem mindig élharcos és a csata sűrűjében találja meg a helyét, lehetnek például támogatók. Ha elég kitartók és a csapatuk bízik bennük. Én úgy érzem, magának itt a helye.
- Köszönöm, igazgató úr. – Mike már egy kicsit jobban érezte magát és visszament a szobába.
Lynda elért az igazgatói terembe, nem is gondolva arra, hogy késő este már nincs bent az igazgató.
- Ms. Dawn, mi járatban ilyen későn? – Ozpin talán nem volt ott, de Goodwitch professzor igen. – A lefekvési idő este 9-kor volt.
- Tudom, tanárnő, csak Ozpin igazgatóval akartam beszélni.
- Milyen ügyben? – Lynda kicsit hezitált, hogy jó ötlet-e elmondani mindent Goodwitch-nek, de végül megtette.
- Hogy távolítsa el Mike-t a LLMM csapatból.
- Mégis, miért?
- Mert csak hátráltatja a csapatmunkát. Nélküle erősebbek lennénk.
- Úgy gondolja, ő a gyenge láncszem? – Goodwitch utalva Lynda-ra meredt.
- Ezt miért kérdi?
- Maga sem valami példás csapattárs, Ms. Dawn.
- Elnézést, de én legalább harcban megállom a helyem! Nem úgy, mint az a hájas disznó, aki már attól megizzad, hogy végigsétál a folyosón!
- Akárhogy is, Ozpin nem teljesítheti, amit kérsz, mert minden csapatnak 4 főből kell állnia, amíg el nem végzik a képzést.
- Nem tehetnénk kivételt, vagy ha kapnánk valaki mást?
- Nincs más és nincs kivétel. Ahelyett, hogy csahol mindenkire, aki nem üti meg az ön mércéjét, próbáljon inkább segíteni nekik. Legyen türelmesebb és kedvesebb a csapattársaival. James Ironwood, az Atlas Akadémia igazgatója egyszer azt mondta, az igaz bajtársak egy életre bajtársak maradnak.
Lynda elgondolkodott, majd elhagyta az igazgatóit és visszament a szobájába. Ezzel ért véget az első tanítási nap.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.