Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok. A következő számot a következő időpontban hallgasd: (1) Stalingrad (1993) ost - Ankunft in Stalingrad
Már több hónap telt el, amióta elkezdődött a tanév és a diákok többsége egyre csak fejlődött. A RWBY csapat tudása és ereje gyarapodott a legjobban, Weiss megtanult bízni a vezérükben, Ruby-ban és elfogadta őt vezetőnek.
A JNPR csapat is jól fejlődött, kivéve a vezérüket, Jaune-t. Jaune egyaránt volt rossz a legtöbb tanulmányból és a harcban is igen gyenge teljesítménnyel rendelkezett és ez szép lassan kikészítette az önbizalmát.
A LLMM csapat ezzel szemben sokkal rosszabbul haladt, Lance-nek sikerült magabiztosabb vezérnek lennie és Mandy is többet segít. Lynda és Mike voltak azok, akik nagyon nem fejlődtek. Mike megmaradt félénknek és ügyetlennek, Lynda pedig továbbra sem volt rest emlékeztetni, hogy nem tekinti többnek, mint egy koloncot a csapatán.
A Harci gyakorlat órán, amit Goodwitch professzor tartott, most épp összemérő küzdelmek voltak soron, ahol diákok bemutatva a Semblance-üket és a harci tudásukat, egymással küzdenek meg, egy nem halálos vagy veszélyes párbaj során. Természetesen, minden csapatnak egy másik csapattal kellett megküzdeniük.
A JNPR csapat a CRDN csapatot kapta, amíg a LLMM csapat a RWBY csapatot.
A JNPR jól szerepelt a CRDN ellen, kivéve a csapatkapitány, Jaune, aki a másik csapat kapitányát, Cardin-t kapta, egy nagydarab, vörösesbarna hajú fiút, szürke páncélban, aki egy nagy buzogányt választott fegyverként.
Jaune nem jelentett különösebb kihívást Cardin-nak, hiszen a nagydarab fiú nyers ereje és kitartása messze felülmúlta Jaune-ét. Jaune a kardjára támaszkodva lihegett, miközben a másik karjával már alig bírta el a pajzsát.
- Gyerünk… - Zihálta Jaune, aki már majd összeesett a kimerültségtől.
Jaune összeszedte minden megmaradt erejét és kétségbeesetten neki támadt Cardin-nak, aki könnyedén kitért előle és mielőtt Jaune-nak lett volna ideje hátra fordulni és reagálni, már Cardin buzogánya csapódott a képébe és vetődve ért földet.
Ez még nem volt elég, Jaune eldobta a pajzsát, két kézzel ragadta meg a kardját és egy újabb rohamot intézett Cardin felé. Cardin kivédte és hátra szorította a buzogányával.
- Ez az a rész, amikor vesztesz. – Vetette oda Cardin, egy gonosz mosoly kíséretében.
- Csak a holt… - Jaune be sem fejezhette, amikor Cardin térde betalált a gyomrába és a földre rogyott.
Cardin felemelte a buzogányát, hogy bevigye a végső csapást, de egy csengő megszólalt, ami a küzdelem végét jelentette.
- Cardin, ennyi elég! – Utasította Goodwitch professzor. A tanárnő a két diák közé lépett és kinyitotta a Scroll-ját. – Diákok, amint láthatjátok, Mr. Arc aurája a vörös zónába ért. Egy bajnokságon ez azt jelentené, hogy Jaune már nincs olyan állapotban, hogy folytassa a harcot és a küzdelem a számára véget ért. – Jaune csalódottan felállt, de a tanárnőnek még volt hozzá néhány szava. – Mr. Arc, már hónapok teltek el. Kérem, próbálja meg figyelni a Scroll-ját küzdelem közben, hiszen jelzi az aura szintjét, ami alapján egyszerűbb kitalálni, hogy inkább védekező vagy inkább támadó stratégiát kéne folytatnia. – Jaune dühösen vette elő a Scroll-ját és látta, hogy az aura szintje a vörös zónában van. – Nem szeretnénk, ha megenné egy Beowolf. Ugye?
- A maga nevében beszéljen. – Suttogta Cardin, miközben a vállára támasztotta a buzogányát és elhagyta a küzdőteret.
- Az utolsó két csapat, - Miután Jaune is elhagyta a küzdőteret, Goodwitch folytatta az órát. – a RWBY és a LLMM.
(1) - Most jön a legbénább csapat. – Cardin csak nevetett a társaival együtt, amikor a LLMM tagjai elmentek előttük.
Azonban, amikor felértek a küzdőtérre, hogy kiválasszák, a csapat melyik tagja kivel harcoljon, észrevették, hogy a LLMM csapatból hiányzik valaki.
- Hol van Ms. Forrester? – Érdeklődött Goodwitch, miután feltűnt, hogy Mandy nincs jelen.
- Azt mondta, rosszul van, így nem tudott jönni. – Felelte Lance, mire Goodwitch csak összehúzta a szemeit.
- Egy igazi Vadász nem adja fel a harcot, akkor sem, ha rosszul van. Ezt kérem, adják át a csapattársuknak.
- Igenis, tanárnő.
- Mivel a LLMM csapatban egyel kevesebben vannak, - Goodwitch a legerősebbnek titulált RWBY csapat felé fordult. – Ms. Schnee, most kimarad. Weiss nem sértődött meg, csak fogta a kardját és lesétált a harctérről. – Az első küzdelem résztvevője, Ms. Xiao Long és Mr. Birmingh lesz. – Választotta ki az első két felet. Mike idegesen nyelt egyet, amikor megtudta, hogy Yang-el kell megküzdenie és újra izzadni kezdett.
Mindenki elhagyta a küzdőteret és csak a két párbajozó maradt. Yang magabiztosan csőre töltötte Ember Celica-t, amíg Mike idegesen tartotta maga elé Mi a Csudát.
Amint megszólalt a csengő, ami a harc elejét jelezte, Yang nem hezitált és egyből neki támadt Mike-nak, de a kövér fiú csak bekapcsolta a Semblance-t, hogy védekezhessen a szőke lány támadásai ellen. Yang nem adta fel, a szemei vörösek lettek és egyre keményebben verte és lőtte Mike pajzsát, aki bepánikolva nyomta meg Mi a Csuda gombjait, majd előjött belőle egy energia bokszkesztyű, amivel képen akarta törölni Yang-et, de a lány már ismerte ezt a támadást, ezért az öklével visszaverte ezt a támadást.
Mike egy újabb támadással próbálkozott, ezúttal 4 kar jött elő a fegyveréből, amik Yang-et próbálták elkapni, de könnyedén kitért előlük és a Semblance-val simán szétverte mind a 4 támadó kezet, majd Mike-ot is, aki annyira összezavarodott, hogy egyetlen ökölcsapással a padlóra küldte.
- A harc véget ért, Miss Xiao Long győzelmével. – Goodwitch leállította a küzdelmet. – Mr. Birmingh, ön és Mr. Arc nyújtják a két legrosszabb teljesítményt az egy-egy elleni küzdelemben eddig. Ön túlságosan könnyen összezavarodik, megrémül és leblokkol. Így tökéletes célpontja lesz a Grimmnek. Azt javaslom, próbálja meg fejleszteni a közelharci tudását.
Mike csalódottan elhagyta a küzdőteret, de Yang nem igazán érezte valami dicsőnek ezt a küzdelmet.
- Nagy voltál Yang! – Ruby, a húga örült a nővére győzelmének, de Yang csak megvonta a vállát.
- Nem volt túl nehéz dolgom. A leggyengébbet kaptam.
Ez persze nem segített Mike önbizalmán, de ezzel még nem ért véget az óra.
- A következő küzdő felek, - Folytatta Goodwitch. – Lynda Dawn és Blake Belladonna.
- Na, végre! – Lynda örült, hogy végre igazi harcban is részt vehet és nem kell a csapattársaira figyelnie.
Blake a csapattársai által támogatva lépett fel a küzdőtérre, míg Lynda csak harcra éhesen vonta elő a karomszerű pengéit, amiket egymáshoz dörzsölve élezett.
- Megcirógatlak a karmaimmal, - Lynda gonoszul vigyorgott. – kiscica. – Az utolsó szavára Blake felkapta a fejét, de amint ránézett Lynda fehér kutyafüleire, rájött, egy másik faunus-t biztos nem tud megtéveszteni a hajszalagjával.
- Csak ugatni fogsz, vagy harapni is? – Blake nem vette fel a gúnyolódást, így csak visszavágott.
A csengő megszólalt és egyértelműen, Lynda támadott elsőnek, de Blake a Semblance-t használva, egy árnyékklónra cserélte magát, így úgy tűnt, mintha Lynda csak a levegőt vágta volna meg. Blake fentről esve rúgta fejbe Lynda-t, majd a háta mögé ugrott róla.
Lynda gyorsan megpördült, úgy, hogy a pengéivel körbe vághasson maga körül, de nem talált el semmit sem. Fülelt, hallotta, hogy az ellenfele 4-5 méterrel a háta mögött ért földet, ezért aktiválta a Semblance-t és sokkal gyorsabban rontott neki Blake-nek, aki egy újabb klónnal csalta tőrbe.
Blake a fegyverével, Gumbo Shroud-al egy kötél csapdát állított, amibe Lynda ostoba módjára belesétált. Lynda hamar arccal a földön találta magát és Blake, a pisztollyá alakított fegyverével gyorsan megsorozta, de az aurája megvédte.
A faunus lény gyorsan felállt, ő is tüzet nyitott a pengéi oldalán lévő gépfegyverekkel, de Blake harmadszor is kijátszotta a klónjaival és újra hátba támadta, de ezúttal, Lynda ezt előre látta és a pengéivel kivédte Blake támadását és az egyik bár karompengéje és Gumbo Shroud összetalálkoztak.
Lynda a másik hármas pengéjével lecsapni készült, de Blake gyorsabb volt, térdhajlaton rúgta az ellenfelét, amitől térdre rogyott, majd a fejéhez szegezte az újra pisztollyá alakított Gumbo Shroud-ot.
A harc végét jelző csengő ismét megszólalt.
- A küzdelem véget és Miss Belladonna győzött. – Jelentette Goodwitch. Lynda dühösen a földbe ütött és káromkodni kezdett.
- A jó k*rva…. – Sok és ehhez hasonló szavak hagyták el, hangosan a száját.
- Miss Dawn, - Goodwitch szigorúan meredt rá a szemüvege mögül. – azt javaslom, tanúsítson némi önfegyelmet és tiszteletet! Ami a küzdő stratégiáját illetti, túlságosan forrófejű és agresszív. Próbáljon tisztafejjel gondolkodni és ne becsülje alá az ellenfelét, mert ez még könnyen a vesztét okozhatja.
Lynda csak otthagyta a küzdőteret és dühösen visszatért a csapatához.
- Jól van, - Goodwitch nem nagyon értékelte Lynda stílusát, de folytatta az órát. – a nap utolsó összecsapása, Lance Monroe és Ruby Rose.
- Juhé! – A RWBY csapat vezére örült, hogy végre megmutathatja mire is képes.
- A legjobb a végére. – Lance látva a csapata eddigi teljesítményét, kicsit félt, hogy ő is ilyen sorsra jut.
- A csapatod nem teljesített valami jól. – Ruby emlékeztette Lance-t.
- Megpróbálom orvosolni ezt.
A harc elkezdődött, de Lance, Mike-al ellentétben, nem rémült meg az ellenfelétől és Lynda-val ellentétben, nem rohant ész nélkül a csatába. Előre szegezte a pajzsát, a kardját pedig védekező stílusban tartotta előre és úgy közelítette meg az ellenfelét.
Ruby felemelte Crescent Rose-t és úgy próbálta oldalba támadni a vörös lovagot. Lance a pajzsával kivédte ezt a támadást, de Ruby átalakította a fegyverét egy nagy kaliberű távcsöves puskává és tüzet nyitott.
Lance ezt a támadást is kivédte és újra közeledett Ruby felé. Ruby a Semblance-vel ismét kitért, vágott, lőtt, de Lance pajzsán nem tudott áttörni. Lance ezzel szemben nem tudta elkapni Ruby-t, hiszen túl lassú volt hozzá képest, sem a kardjával, sem a pisztolyával. (1)
10 perccel később Goodwitch leállította a küzdelmet, annak ellenére, hogy egyik párbajozó sem volt képes kárt tenni a másikban.
- A küzdelemnek vége és Mr. Monroe győzött. – Ezen mindenki, még Lance is meglepődött.
- Mi van?!
- Miss Rose, maga nem csinált mást, mint körbe repkedte az ellenfelét, amivel csak lemeríti a saját auráját, ezzel szemben, nem volt képes közelharcban leküzdeni Mr. Monroe-t és a védelmén sem tudott áttörni. Egyértelműen képtelen lenne legyőzni, miután az aurája és a tölténye is kifogyott.
- Azért jól harcoltál. – Lance biztatta. – Legalább a te csapatod jobban teljesített az enyémnél.
- Köszi. – Ruby megörült a biztató szavainak.
- Mindenkit emlékeztetnék, - Goodwitch az óra végeztével, még tartott egy beszédet. – a Vytal Fesztiválig csak néhány hónap van hátra. – Erre a hírre sokan izgalomba jöttek, főleg a RWBY csapat. – Nemsokára a többi királyság diákjai is megérkeznek Vale-be, szóval gyakoroljanak serényen, ha részt szeretnének venni a harci tornán, ugyanis, önök fogják képviselni Vale-t. De ne feledjék, csak azok a csapatok vehetnek részt, akik minden tárgyból átmentek.
Megszólalt a kicsengő, ami az óra végét jelezte.
Amíg a diákok többsége elhagyta az edzőtermet, Mike és Jaune csak csalódottan kullogtak a sor végén.
Az ebéd közben sem javult egyikük hangulata sem, azonban, a JNPR csapat tagja, Nora épp egy közös kalandját mesélte el, Ren-el.
- …és ott voltunk… - Drámai szünetet tartott, miközben végignézett a hallgatóságán, a saját csapatán, valamint a RWBY és a LLMM csapat tagjain. – az éjszaka közepén.
- Nappal volt. – Szólt közbe Ren.
- Teljesen körbevettek az Ursa-k. – Ez nem akadályozta meg, hogy folytassa, Yang és Ruby ámulva bámulták, Blake csak a könyvébe révedt, míg Weiss csak a körmeit reszelte.
- Beowolf-ok voltak. – Ren ismét kijavította.
- DE EGY TUCATNYI! – Nora végül felkiáltott.
- Csak ketten.
- De esélyük nem volt! És a végén, Ren és én lenyomtuk őket és egy halom pénzt kerestünk, hogy eladtuk a bőrüket!
- Jaj, - Ren csak lehajtotta a fejét. – már lassan egy hónapja van ez a visszatérő álma.
- Jaune, Mike, - Pyrrha a két elkenődött fiú felé fordult, leginkább Jaune felé. – jól vagytok?
- Hogy?! – Jaune, aki eddig csak elmerengett és piszkálgatta az ételét most észbe kapott és gyorsan válaszolt. – Igen! Miért?
- Én is jól vagyok! Nem értem a kérdést. – Mike sem volt sokkal boldogabb, mint Jaune.
- Mert egy kicsit… - Ruby próbált finoman fogalmazni. – nem tűntök okésnak.
- Te meg játszol az étellel. – Lance a csapattársához beszélt. – Te sosem játszol az étellel.
- Srácok, - Jaune próbált magabiztosnak tűnni, akárcsak Mike, de senkit nem győzött meg. – komolyan, jól vagyok.
A szomszédos asztalnál egy csapatnyi gúnyos nevetést lehetett hallani, aminek a forrása, hogy az egész CRDN csapat és persze Lynda épp piszkált egy faunus lányt, akinek a hajához hasonlóan, barna nyuszi fülei voltak.
- Jaune, Mike, Cardin és Lynda állandóan piszkál titeket, amióta csak megérkeztünk. - Pyrrha emlékeztette a két fiút a két szekírozóra.
- Mi? – Jaune dühös lett a fiú… - Cardin Winchester?
- És Lynda Dawn? – Mike pedig a lány nevétől.
- Dehogy is! – Jaune próbálta tagadni. – Ők csak szeretnek szórakozni!
- Igen, ráadásul, Lynda a csapattársam! Biztosra veszem, hogy csak ugratni akar.
- Mindketten szemetek! – Ruby kimondta az igazat.
- Igen, - Lance egyetértett a vörös lánnyal. – már ezerszer próbáltam beszélni Lynda-val, de egyik fülén be, a másikon ki. Hamis egy kutya.
- Őszintén… - Mike egy kicsit megvakarta a feje hátulját és visszanézett a faunus lányra a túloldalt, aki a nyuszi lány egyik fülét, míg Cardin a másik fülét húzogatta. – kicsit úgy érzem, mintha meg akarna szabadulni tőlem.
- Ugyan, Mike! – Jaune továbbra is tagadott. - Mondjon bárki egyetlen alkalmat, amikor szemétkedtek velünk.
- Múlt héten, amikor a folyosón kiütötte a könyveidet a kezedből.
- Amikor f*ngós párnát rakott a széked alá történelem órán.
- Amikor kinyitotta a pajzsod és beszorultál az ajtóba.
- Amikor a saját kutyaszőrével szórta be az ágyadat és allergiás rohamot kaptál.
- Amikor bezárt a szekrényedbe és kilőtt egy random irányba.
- Amikor lelökött a lépcsőn, egy előre felállított csapdába, amitől majdnem eltört valamid.
Jaune és Mike még mindig tagadtak.
- Ugyan, nem repültem olyan messzire a sulitól.
- Legurulni a lépcsőn olyan volt, mint egy hullámvasút.
Mindkét fiú dühös volt a zaklatójára, de nem akarták elismerni.
- Fiúk, ugye tudjátok, hogyha segítségre van szükségetek, szólhatsz nekünk, a csapattársaitoknak és a barátaitoknak.
- Tudom! – Nora felpattant. – Eltörjük a lábaikat!
- Srácok, komolyan, - Jaune csak felállt az étkező asztaltól, a tálcájával a kezében. – minden rendben lesz.
- Igaza van Jaune-nak, - Mike még ott maradt. – Lynda és Cardin nem csak velünk szemétkedik.
- Igen, például vele. – Jaune csak a másik asztal felé mutatott, ahol Lynda és Cardin még mindig piszkálták a nyuszi lányt, de miután eleresztették, az sírva elhagyta az étkezőt.
- Mekkora szemétládák. – Pyrrha, aki mindig kedves és együttérző volt eddig mindenkivel, most nagyon dühösen nézett ki. – Gyűlölöm az olyan embereket, mint ők.
- Cardin-t megértem, - Blake, aki eddig végig csendben volt, megszólalt. – de Lynda is faunus.
- Azt hittem, azok legalább összetartanak. – Yang is megszólalt.
A két zaklató, Cardin következő kiszemeltje értelemszerűen, Jaune volt, amíg Lynda-é, Mike. Mindketten meg akartak szabadulni tőlük.
A következő óra történelem volt, ahol Oobleck professzor, egy cingár, zöld hajú, szemüveges tanár úr nagyban magyarázta a Nagy-háború történetét és annak kiváltó okait, miközben iszogatta a kávéját. A terem hátsó részén egész Remnant térképe volt látható, tele tűzdelve tananyagokkal és piros madzagokkal voltak összekötve a megegyező részek.
- Igen! Igen, a Faunus Jogi Forradalom, amit gyakran emlegetnek, mint a Faunus Háború, az emberiség eléggé hajthatatlanul megkörnyékezte a Menagerie faunus lakosságot. – Ivott még egy kortyot a kávéból és villámgyorsan, egyik helyről a másikra rohangált, miközben ugyanilyen gyorsan beszélt. – Nos, ez biztosan ősi történelemnek tűnik sokatoknak, elképzelhetetlenül fontos emlékezni a relatívan közelmúlt eseményeire! Miért lehetséges érezni a felkelés utóhatásait még a napjainkban is. – Ivott még egy kortyot. – Nos, van-e köztetek bárki, aki valaha áldozatul esett-e zaklatásnak, kiközösítésnek, vagy bármilyen negatív diszkriminációnak a faunus öröksége miatt? – Ketten tették fel a kezüket, Velvet, a nyuszilány és Mandy. – Egyszerűen rettenetes! Emlékezzetek diákok, pontosan az ilyen szintű erőszakos és ignoráns viselkedések azok, amik egy napon fajháborúhoz vezethetnek. – Egy újabb kortyot ivott. – Mármint, láthatjátok, mi lett a Fehér Agyar szervezettel? Most, melyik fiatal nebuló képes nekem megmondani, hogy miben hitt sok teológus, mi szerint, mi volt a fordulópont a háború 3-ik évében? – Néhányan jelentkeztek, de végül Weiss-t szólította fel.
- A Fort Kastély csatája.
- Pontosan! És… ki tudja megmondani, az előnyt, amivel a faunus-ok rendelkeztek Lagune tábornok erőivel szemben? – Az óra alatt Cardin egy papírgalacsint pöckölt Jaune-nak, aki ettől egy kicsit felkiáltott. – Mr. Arc! Végre, hozzájárul az órához! – Oobleck azonnal a fiú előtt termett és nagyon megörült, hogy végre, ő is válaszolni próbál. – Ez egyszerűen kiváló! Szóval, a válasz?
- Öhm… - Jaune ledermedt, az agya teljesen kiürült és mivel eddig csak aludt, halvány fogalma sem volt sem a válaszról, sem a kérdésről. – A válasz… - Próbált segítséget keresni, miközben Oobleck minden idegszálával csak rá koncentrált, még mindig a választ várva. – Az előny… amivel a faunus-ok rendelkeztek… az ellen a fickó ellen… - Pyrrha próbált mutogatni, ezzel segítve, de súgni nem tudott, mert túl messze ült a csapattársától. – Távcsővel! – Teljesen magabiztosan mondta, miközben mindenki röhögni kezdett, kivéve a tanárt, aki csalódottan ivott még egy kortyot a kávéjából és persze Pyrrha, aki csak megdörzsölte a homlokát.
- Nagyon vicces, Mr. Arc, - Oobleck visszatért a tanári székhez és egy másik diákot szólított fel. – Mr. Winchester, talán maga is megoszthatná a gondolatait a témával kapcsolatban.
- Hát, - Cardin csak gond feledten ült a székében, miközben a lábait az asztalon pihentette. – azt tény, hogy állatokat könnyebb képezni, mint katonákat. – Ezen egyedül Lynda nevetett és ő is megosztotta a véleményét.
- Vagy, egyszerűen az ellenfél tele volt, kövér, puhány, nyafogó fiúcskákkal, - Vicsorogva Mike-ra nézett, akiben kissé meghűlt a vér. – akik összecsinálták magukat és elárulták a pozíciójukat a sz*r szaggal.
- Nem vagytok valami nyitott elméjűek, Cardin, Lynda? – Pyrrha volt az, aki felállt és felszólalt.
- Talán bajod van? – Vágott vissza a fiú.
- Nem, csak a válasz. Ami nem más, mint az éjjellátás, érzékeny hallás és szaglás képessége. Nagyon sok faunus tökéletesen lát éjszaka, a hallásuk és a szaglásuk is emberfeletti.
- Lagune tábornok tapasztalatlan volt és elkövette azt a hibát, - Blake folytatta. - hogy éjszaka akart rajtaütni a kastély védőin. A nagy hadseregét könnyedén kijátszották és a tábornokot is fogságba ejtették. – Blake most Lynda-ra nézett gúnyos vigyorral. – Talán, ha figyelt volna az órákon, nem követett volna el ekkora baklövést. – Lynda morogva felállt, de Oobleck azonnal rászólt.
- Ms. Dawn, üljön le, kérem! – Majd a kuncogó Jaune felett termett. – Maga, Mr. Arc és Mr. Winchester itt maradnak az óra után, némi extra házi feladatért.
Az óra, akárcsak Oobleck mondandói, villámgyorsan elteltek és mindenki, kivéve Jaune, Cardin és Lynda, megkönnyebbültek, amikor meghallották a kicsengőt.
- Maguknak, hármójuknak úgy fest, komoly nehézségeik vannak az óráimon, már az első naptól kezdve. Nem tudom, hogy az érdeklődés hiánya, gyengeelméjűség vagy a makacs természetük miatt, de akármi is az, szeretném, ha mostantól vége lenne. Maguk mindhárman keményen dolgoztak, hogy bebocsátást nyerhessenek ebbe az iskolába és mi csak a legkiválóbbakat fogadjuk el. Ebből kifolyólag, csakis a legjobbat várjuk maguktól. A történelem nagyon fontos, uraim és hölgyem. Azok, akik nem tanulnak belőle… arra vannak kárhoztatva, hogy megismételjék. Egy esszét várok a következő órára, az 51-ik oldaltól, a 91-ikig. Ez minden. – Ezzel villámgyorsan elhagyta a termet.
A három diák is elhagyta a termet, de Cardin, hogy a haragját levezesse, fellökte Jaune-t, mire Lynda csak nevetett, majd otthagyták.
Pyrrha felsegítette Jaune-t.
- Komolyan el fogom törni valamelyikük lábát.
Cardin és Lynda viszont inkább idegesek voltak.
- Ezt nem hiszem el, - Cardin felrúgott egy kukát. – csak azért, mert hülyéskedtem egy kicsit, extra házit ad az a hiperaktív pápaszem!
- Egyáltalán, kit izgat, egy hülye háború, egy hülye csatájában elkövetett hülye hibáról, ami miatt az a hülye fogságba esett?!
Lynda az utóbbi időben elég sok időt töltött a CRDN csapattal, főleg a vezérükkel, Cardin-al, ezért nem meglepő, hogy inkább a fiúk szobájába ment, mint a saját szobájába.
- Nem csináltatnád meg a dagi gyerekkel a csapatodból? – Cardin csak letette a táskáját az ágyra és elővette a könyveit, Lynda is hasonlóképpen cselekedett.
- Izz-atka? Nem hiszem, hogy ez opció, mert Lance az első pár alkalom után nagyon nem örült neki.
- F*sol Lance-től? – Cardin viccelődött, mire meg akarta csípni Lynda egyik kutyafülét.
- Egy nagy sz*rt! – Lynda határozottan félreütötte a fiú kezét. – De ha megtesszük, tuti beköp minket az órán.
- Akkor… - Cardin csak fáradtan sóhajtott egyet. – kénytelenek leszünk… - Lynda gyorsan befogta a száját, jelzett, hogy maradjon csendben. Cardin látta, hogy a lány kutyafülei megrebbennek és ő maga a nyitott ablakhoz ment. Cardin követte és hallgatózni kezdtek.
- Segíteni akarok neked! – Mindketten hallották Pyrrha hangját.
- Hogyan? – Jaune is ott volt fent. A tetőn beszélgettek, a CRDN csapat szobája felett.
- Idefent gyakorolhatunk együtt, itt senki sem fog zavarni minket. – Pyrrha teljesen izgatott volt.
- Úgy érzed, segítségre van szükségem? – Jaune inkább letört.
- N-nem! Nem így értettem!
- De épp ezt mondtad.
- Jaune, néha mindenkinek kell egy kis segítség. Ettől nem leszel különb tőlünk. Bejutottál Beacon-be, ez csak bizonyítja, mire is vagy képes valójában.
- Tévedsz. Én nem tartozom ide.
- Ne beszélj butaságokat. Persze, hogy idetartozol!
- Nem, nem tartozom! – Csalódottan sóhajtott egyet és egy kis szünet után folytatta. – Igazából, nem lettem elfogadva Beacon-be.
- Miről beszélsz?
- Úgy, hogy nem mentem harci iskolába, nem mentem át semmilyen teszten és nem érdemeltem ki a helyem itt! Hazudtam! Sikerült szereznem hamis iratokat és hazudtam!
- Mi? De miért?
- Mert ez az, amit csinálni akarok! Az apám, a nagyapám és az ő apja is, nagy harcosok és hősök voltak! Én is az akarok lenni! Csak… sose voltam elég jó.
- Akkor, hagyd, hogy segítsek.
- Nem kell segítség! Nem akarok a bajba került balf*sz lenni! Hős akarok lenni!
- Jaune, én…
- Belefáradtam, hogy én vagyok az idióta, aki fenn ragad a fán, miközben a barátai az életükért küzdenek! Felfogod ezt?! Ha egyedül nem tudom megoldani… akkor… mire vagyok jó? Csak… hagyj békén.
- Ha ezt akarod, akkor jó.
A két hallgató, Cardin és Lynda végig hallgatták az egészet.
- Hallottad, amit én hallottam? – Mosolygott Cardin, egy ördögi vigyorral.
- Megvan a csicskánk. – Egyre gondoltak.
- Heh-heh, talán nem is olyan rossz dolog, faunus-nak lenni.
- Ez most egy bók akart lenni?
- Igen, - Cardin kimászott az ablakon és felkapaszkodott a tetőre. – csupa romantika vagyok. – Amint felért, megszólította a másik fiút. – Oh, Jaune…
- Cardin?!
- Nem tudtuk nem meghallani a beszélgetéseteket a szobámból.
- Tuk? – Jaune kissé megrémült a többesszám hallatán, mire Lynda is felmászott.
- Lynda?!
- Igen, a kis barátnőd most nincs itt, hogy fogja a kezed. – A két zaklató közre fogta és fenyegetően közeledtek felé.
- Belógtunk Beacon-be, mi? – Folytatta Cardin. – Őszinte leszek, most megleptél. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz fiú vagy.
- Cardin, Lynda, kérlek, ne mondjátok el senkinek! – Jaune rémülten könyörgött.
- Jaune, ne már. – Cardin tettetett kedvességgel közeledett felé. - Csak nem köpnénk be egy havert.
- Különösen egy hasznos havert. – Lynda hangja is hamisan csengett.
- „Havert"? – Jaune előre aggódott, mi lesz ennek a vége.
- Hát persze! – Az egyik karját a nyaka köré kulcsolta és a másik öklével dörzsölni kezdte a fejét. – Haverok vagyunk, Jauney fiú. – Erősen magához szorította, hogy alig kapjon levegőt. – És ha ügyesen forgatjuk a lapjainkat, mi hárman, haverok leszünk egy jó ideig. – Végre elengedte és Jaune a földre esett és levegőért kezdett kapkodni. – Például, nekem és Lynda-nak nincs túl sok ideje vagy kedve megírni a házit, amit Oobleck adott. – Fenyegetően megsimogatta a fejét. – El tudnád intézni nekünk, haver? – Jaune nem mert ellent mondani, mire a két zaklató visszamászott a szobába, de Cardin még egy gonosz, fenyegető nézést vetett rá. – Ne aggódj Jaune, a titkod nálunk biztonságban van.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.