Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Beacon-ben visszatért minden a normális kerékvágásba, akárcsak a RWBY és a LLMM csapat számára. Már eltelt pár hét, amióta Blake, Sun, Ruby és az a lány, akivel Ruby találkozott, Penny megállították Roman Torchwick-ot és a Fehér Agyart a dokkoknál.
- Pontosan, mi is történt? – Lynda alig hitte el, amikor Lance elmesélte a történteket.
- Blake és az a cserediák, Sun megpróbálták elkapni azt a rossz fiút, de Ruby és Penny közbenjárása megakadályozta.
- Úgy tudtam, - Mike elgondolkodott. – a Fehér Agyar csak faunus-okkal dolgozik. Miért fognának össze egy emberrel?
- Talán szélesítik a látókörüket. – Találgatott Lance.
- Kit izgat a Fehér Agyar és az a Remus fickó?! – Lynda nem akart tovább erről beszélni. – A kérdés, mit csináljunk a hétvégén?!
- A RWBY csapat kapott egy új nagy felbontású TV-t, hozzá egy Pi-Bokszot. – Javasolta Mike. – Mit szólnátok, egy videójáték maratonhoz?
- Nem rossz, - Lynda egyértelműen nem akart egész nap a monitor előtt ücsörögni. – de mi lenne, ha inkább a szabadban töltenénk az időnket?
- Jól sejtem, hogy már előre kiterveltél valamit? – Lance már előre érezte, hogy Lynda másra sem vágyik, hogy mindannyian rábólintsanak az ő ötletére.
- Még szép! Egy horgászkirándulást terveztem! – Lynda felugrott örömében. – Csak mi 4-en, csapatépítőként!
- Nem gondoltam volna, hogy szeretsz horgászni. – Mike meglepődött.
- Miért ne szeretnék? – Lynda csak viccesen kérdezte. – Menagerie-ből jöttem, egy kis sziget, tengerrel körbe véve. Évente szoktak rendezni horgászfesztivált. Elég sokat tudnak arrafelé a horgászásról.
- Én benne vagyok. – Lance csatlakozott. – Az öregem engem is sokszor vitt el pecázni a városon kívüli tóhoz.
- Anyukám sose engedne el a városon kívülre. – Mike egy kicsit aggódott, mire Lynda csak a vállára tette a kezét.
- Ugyan, ideje, hogy élj is egy kicsit és ne csak anyuci kicsi fia legyél! Már elég idős vagy, hogy önálló döntéseket hozz és ne az anyád irányítsa az életed. – Megragadta Mike mindkét vállát és rázni kezdte. - Törj ki a ketrecedből és élj végre!
- Akkor… - Mindannyian lélegzet visszafojtva várták Mike válaszát. – elmegyek veletek horgászni és nem szólok róla az anyámnak.
- EZ AZ! – Lynda magához ölelte a kövér fiút és hangosan vonyított. – Megtette a lépést! Akkor, holnap hajnali 4-kor kelés van!
- Micsoda?! – Mike ebben a pillanatban megbánta a döntését. – Olyan korán?
- Hát persze! A horgászat egyik aranyszabálya, minél korábban kell elkezdeni! – Lynda a szeme sarkából meglátta Mandy-t, ahogy az ebédjét távol a csapattól fogyasztja el. – Hé, Mandy, - A róka faunus lány füle megrebbent és félig, lustán figyelt a csapattársára. – holnap megyünk horgászni! Akarsz jönni? Van elég hely és jó móka lesz.
- Kösz, de ugyanezt mondták, amikor 6 évesen becsalogattak, hogy 16 órákat dolgozzak a Schnee vállalat egyik gyárában éhbérért. – Válaszolta monotonan és érdektelenül.
- Jaj, ne már! Jó móka lesz, csak mi 4-en, beszélgetünk, mulatunk és meglásd, jól összefog állni a csapat! – Lynda tovább győzködte.
- A szüleimet is ezzel az ígérettel csapták be a főnökei Atlas-ban. – Mandy még mindig nem akart menni.
- Légyszi, - Lynda nem akarta Mandy nélkül megcsinálni. – több mulatságban lesz részed, mint az gondolnád. Tuti élvezni fogod!
- A pedofil műszakvezetőm is ugyanezt mondta. – Mandy zöld szemei továbbra is elutasítók voltak.
- Mandy, - Lance próbálkozott ezúttal. – szeretnénk egy kis időt együtt tölteni, hiszen ki tudja, mikor lesz lehetőségünk utoljára együtt elmenni valahová. Csapatként és barátként.
- Főleg úgy, hogyha az anyám megtudja, hogy az engedélye és a tudta nélkül mertem csinálni valamit, soha az életben nem enged el. – A három csapattársa körbevette és sarokba szorította Mandy-t.
- Jó! – Dühösen felsóhajtott. – Csak ígérjétek meg, hogy senki nem próbál megerőszakolni!
- Ez egy ígéret! – Lynda magán kívül volt az örömtől. – Akkor, hajnali 4! – Ez az emlékeztető letörte Mike-ot.
Másnap, kora reggel, Lynda percre pontosan betartotta az ígéretét és amint hajnali 4-kor megszólalt az ébresztő, eszeveszett és izgatott csaholásba kezdett.
- ÉBRESZTŐ, LUSTA BANDA! – Lynda nem győzött ugatni és ugrálni. Kipattant az ágyból és körbe rohangált. – Indulás horgászni!
Mandy-nek nem volt nehéz felkelnie, hiszen már hozzá van szokva, akárcsak Lance is egy hosszú ásítás keretében. Egyedül Mike volt az, aki még a lóbőrt húzta, az orrán lévő lélegeztetőgép érte el, hogy nyugodt és pihentető alvásban legyen része.
- Mike! – Lynda ráugatott. – Ébresztő! – A lábával meglökte. – Megyünk horgászni!
- Ne most… álmos… - Ennyit bírt érthetetlenül motyogni.
- Te akartad. – Lynda összeszorította a lélegeztető csövét, amitől Mike nem bírt lélegezni.
- MI A… - Erre azonnal felriadt, de még zavarodott volt. – Mit történt?!
- Ébresztő! Horgászni megyünk!
- Ja… igen… a… horgászás. – Mike nagy nehezen feltápászkodott, bár alig tudta, merre megy pontosan.
- Már mindent előkészítettem! – Lynda egy energiabomba volt. – Lefoglaltam egy helyet és a csónakot a tónál, ott lesznek csaliárusok és bérelhetünk botokat is! Nekünk csak sátrat kell vinnünk, amiben táborozhatunk!
- Látom, nagyon fel vagy dobva. – Lance nem tudta nem észre venni, mennyire izgatott lett Lynda a horgászattól.
- Még szép! A horgászás nagyon közel áll a szívemhez!
A csapat, annak ellenére, hogy Mike még mindig kóválygott, jó tempóban haladt, elhagyták az akadémiát, felszálltak egy buszra és már úton is voltak a város határához. Mike hangosan horkolt és elaludt, de a csapat maradék tagja még ébren volt.
- Elmagyaráznád, - Mandy törte meg a csendet. – miért kell ilyen korán mennünk?
- Hajnalban, napkelte előtt kell elkezdeni, mert ilyenkor a halak még ébredeznek, fáradtak, azt sem tudják hol vannak és ilyenkor akármit bekapnak, ami belefér a szájukba. – Lynda, akár egy szakértő, úgy magyarázta.
- Hogy alszanak a halak? – Érdekes, de most Mandy beszélt a legtöbbet, Lynda után.
- Nyitott szemmel. – Vágta rá Lynda. – Lehet úgy aludni.
- Ez igaz! – Tette hozzá Lance. – Apámnak volt egy régi barátja, aki állandóan nyitott szemmel aludt és naphosszat csak a TV előtt ült. 3 napig nem esett le, hogy meghalt, mert azt hittük, az Elder Scrolls Égkoszorúi Krónika maratoni adását nézi.
- Mandy, te horgásztál már életedben? – Érdeklődött Lynda.
- Nem. Atlas-ban a legtöbb faunus nyomornegyedben él és éhbérért kell dolgozniuk. Ezenkívül, állandóan havazik és minden tó be van fagyva a környéken. Nyáron felengednek egy kicsit, de akkor is, piszok hideg van.
- Oh, ez borzalmas.
- Az.
Néhány óra után, a busz kitette őket a város szélén, ahonnan csak egy negyed órányi túra volt a tóhoz, ahol már várta a LLMM csapatot a kikészített motorcsónak és 4 horgászbot.
A tó gyönyörű látványt nyújtott. A tiszta vizén tükröződött a hajnali égbolt, aminek a túloldalán kezdett felkelni és átsütni a nap. Kellemesen hűvös volt a levegő és az egész környéken síri csend honolt.
- Nem biztos, hogy be akarok szállni abba a lélekvesztőbe. – Mandy kissé ideges lett a csónak láttán.
- Most mi van? – Lynda-t kezdte fárasztani a róka faunus folyamatos pesszimista hozzáállása.
- Elég rossz tapasztalataim vannak a vízzel és a hajókkal.
- Nyugi, ha a hajóban maradsz, nem esik bántódásod.
Lance és Mandy elkezdték bepakolni a felszereléseket a csónakba, de Mike és Lynda még beszélgettek.
- Az öcséddel is szoktál horgászni? – Érdeklődött Mike óvatosan, tudva, hogy Lynda nem szeretné, ha a többiek megtudnák, hogy van egy öccse.
- Öhm… igen. – Lynda kissé aggódva nézett a másik két csapattársára, akik úgy tűnt, nem hallották őket. – Minden hétvégén. Versenyezni szoktunk, ki fog többet és a győztes megharaphatja a vesztes fülét.
- Komolyan? – Mike alig hitt a fülének. – És hagyod nyerni az öcsédet nyerni?
- Egy nagy francot! Nézd csak, - Lynda elhúzta a jobb kutyafülét és Mike rémülten nézte a tövében lévő hosszú heget. – egyszer hagytam nyerni, erre az a kis rohadék majdnem leharapta a fülem! - Mike nevetett egy kicsit.
- Aranyosan hangzik.
- Nem volt aranyos, amikor ömlött a vér a fejemről! Úgy kellett visszavarrni!
- Jöttök már?! – Lance hangját lehetett hallani, ahogy az előkészített csónak felől kiabált. Mandy már bent ült és idegesen várakozott. Egyértelműen, fél a hajókázástól.
- Megyünk! – Lynda már indult is és Mike is követte.
A csónak bevitte a LLMM csapatot a tó közepére, ahol már csak be kellett dobni a horgot a vízbe és várni.
- Akkor… - Mandy csak szétnézett. – nem csinálunk semmit? Csak várunk?
- Ez a lényeg. – Lynda csak nyugodtan, tarkóra tette a kezeit és hátradőlt. – A nyugalom, a csend és a béke.
- Elég csendes környék. – Mike életében először járt úgy a vadonban, hogy nem kellett félnie a támadó Grimm-től. – Nincs térerő a Scroll-omon.
- Hiszen kint vagyunk a semmi közepén. – Válaszolt Lance. – Nincs itt más, csak csaliárusok és a Fehér Agyar rejtekhelyei.
Mike felállt a csónakban, hátha szerez némi térerőt a Scroll-ja, de amint a csónak egyik sarkába lépett, teljesen kibillent az egyensúlyából, hasra esett, ezzel a csónak sarka belelógott a vízbe és ezrével kezdett ömleni a víz a járműbe.
- Mit csináltál?!
- Megőrültél?!
- Tűnj onnan!
Kiabálták Mike csapattársai, de már késő volt, a víz elárasztotta a motort és tönkretette azt és a csónak lassú tempóban, de süllyedni kezdett.
- Nagyon szépen köszönjük, Mike! – Lynda nagyon mérges volt, amiért tönkretette a horgászatot.
- Ezt őszintén, ki látta előre? – Lance az orrban ült ugyan, de ő sem tehetett semmit sem a süllyedés ellen.
- Mondtam már, hogy nem tudok úszni? – Tette hozzá Mandy szarkasztikusan.
- Én sem! – Mike ideges volt és szégyellte magát. – Valaki azért kiment, ugye?
- Na gyere, te súlyos barom. – Lynda átlendítette Mike karját a nyaka körül és elkezdett vele együtt kifelé úszni.
- Megengeded? – Lance hasonlóképpen mentette ki Mandy-t, aki továbbra is pesszimista és flegma stílusban éreztette mindenkivel, mennyire rosszul érzi magát.
A LLMM csapat vizesen és fázva ültek körbe, miután Lynda-nak sikerült tüzet gyújtania.
- Lássuk csak, - Mandy nem volt rest tovább növelni a savanyú hangulatot. – fázom, éhezem és egy tábortüzet ülök körbe, nehogy halálra fagyjak. Mintha újra otthon lennék. Tudtam, hogy ez a kirándulás egy rossz ötlet. – Mérgesen Lynda-ra nézett.
- Hé, nem én süllyesztettem el a csónakot! – Ő inkább Mike-t tette ki a szúrós, mérges szemei tekintetének.
- Mentségemre szóljon, - Mike próbált mentegetőzni. – nem teljesen az én hibámból süllyedt el a csónak. A rossz súlyelosztás miatt.
- Röviden, - Gondolkodott Lance. – mi nem voltunk elég kövérek?
- Akkor, mi a terv? – Kérdezte Mandy.
- Szerintem, menjünk haza és tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna. – Javasolta Lance.
- Ne! Várjatok! – Lynda nem akart még haza menni. – Még jól érezhetjük magunkat!
- Lance-el vagyok, - Mike is csatlakozott. – éhesek vagyunk, fázunk és az a Fehér Agyaros sztori kicsit megijesztett. Menjünk haza, mielőtt jönnének és megerőszakolnának minket.
- Ha ez megtörténik, - Mandy dühösen szólalt fel. – én a büdös életbe nem jövök veletek többet horgászni!
- Nyugi, - Tette a vállára a kezét Lance és Mike-ra nézett. – a kövéreket érik utol előbb.
- Ezt hallottam! – Csattant fel Mike.
- Jó, - Lynda csalódottan sóhajtott. – menjünk haza. – Felállt és elkezdte összecsomagolni az átázott felszerelést. – Csak egy egyszerű horgász kirándulást akartam volna.
- Sajnálom, Lynda, hogy elsüllyesztettem a csónakot. – Mike látta, mennyire letört Lynda, amiért a túra egy nagy bukta lett az ő hibájából. - Legközelebb, ígérem, nem mozgok a csónakban.
- Majd eljövünk máskor horgászni, megígérem. – Lance próbálta vigasztalni.
- Elmegyünk, mielőtt megesznek minket a Grimm-ek? – Mandy egyáltalán nem mutatott semmi szimpátiát a kutya faunus iránt, csak szarkasztikus, flegma stílusban panaszkodott. – Hű de szomorú vagyok. – Az egész csapat most a róka faunus-ra meredt dühösen.
- Oltári nagy görény vagy, ugye tudod?! – Vágott oda Lynda.
- Nem, én róka vagyok. – Lynda csak pislogott egy darabig, hiszen erre már ő sem tudott mit mondani.
- A legrosszabb kirándulás, valaha.
Roman és a Fehér Agyar az elmúlt napokban nem tétlenkedett. A kikötői malőr ellenére, sikerült több tonnányi Dust-ot zsákmányolniuk és a raktár lassan, de biztosan elkezdett megtelni. Roman naphosszat Vale térképét és terveket bújt, hogy honnan lehetne a legtöbb Dust-ot szerezni a lehető legegyszerűbben, de ahogy egyre csak nőtt a megszerzett Dust mennyisége, egyre csak csökkent a megszerezhető Dust mennyisége és a rendőrség egyre keményebben lépett fel és egyre nehezebb volt kijátszani a hatóságokat. A jó tempó ellenére, kezdett szorulni a hurok.
- Nocsak, - Roman elfordult a térképtől, hogy megnézhesse a két fiatal, 18 körüli látogatóit, Emerald-ot és Mercury-t, akik elégedetlennek tűntek. – már megint a kölyköket küldte. – Érezni lehetett a hangjában, hogy mennyire ideges és csak fáradtan, hátulról átölelte őket, de egyértelműen, nem élvezték az érintését. – Olyan kellemes, mint egy válás. – A két fiatalnak máris elege volt belőle, így kiszabadultak az érintéséből.
- Kímélj meg minket a szájmenésedtől. – Vágott oda Emerald.
- Ez egy vicc volt. – Egy papírt vett elő, amit Emerald zsebéből vett ki. – És ez talán ad egy ötletet, hogy merre jártatok ti ketten a délelőtt.
- Mi?! – Amint meglátta a papírt a címmel, Emerald egyből kutakodni kezdett a zsebében.
- Profi vagyok, kicsim. – Roman nem tűnt boldognak, hogy azt a címet látta a papíron és a két fiatal felé tornyosult. – Ha jobban figyelnél, talán tanulnál is valamit. Most válaszoljatok, miért mentetek erre a címre?
- Csak nem tudni akarod? – Szemtelenkedett Emerald.
- De. Tudni akarom. – Roman nem tűrte ezt a fajta hangnemet. – Mit csináltatok ott?
- Eltakarítottuk a mocskodat! – Lépett közbe Mercury. – Legalábbis az egyiket.
- Irányítás alatt tartottam!
- Két telepakolt bőrönd és egy jegy Vacuo-ba az ellenkezőjét bizonyította. – Mercury nem engedett.
- Idefigyelj, te kis sz*ros, nem ajánlom, hogy így beszéljetek velem vagy Neo-val!
- Oh, igen, a kis barátnőd? – Mercury keresztbe tette a kezeit. – Nem nagyon volt aktív az elmúlt hetekben. Talán ő is olyan béna, mint te?
- Ha még egyszer te, vagy a csatornapatkány barátod így beszél Neo-ról, akkor én esküszöm, hogy… - Azon volt, hogy megverje Mercury-t a botjával, de egy női hang leállította.
- Mit teszel, Roman? – Az a nő volt, aki felbérelte őt. A vörös ruhás, fekete hajú, aki egy emelettel feljebb volt és lenézett rájuk. Az átható pillantása, ahogy leereszkedett a liften, egyre csak közeledett, Roman leeresztette a botját és hátrált egy lépést a két fiataltól.
- Öhm… nem… bántom őket?
- Cinder! – Emerald örült a nő, Cinder érkezésének.
- Úgy rémlik, egyértelmű utasítást adtam, hogy semlegesíts minden szökevényt, aki el akarja hagyni a Fehér Agyart.
- El akartam… - Roman belekezdett a magyarázkodásba, de Emerald közbevágott.
- Vacuo-ba akart menekülni! Mercury és én elintéztük a patkányt! – Úgy magyarázta, mintha nagyon büszke lenne arra, ahogy megölt egy faunus-t.
- Szerintem, inkább valami macska volt. – Tette hozzá Mercury, mire Emerald egy kicsit felnevetett.
- Egy puma?
- Igen, az!
- Csendet! – Cinder rendre utasította a két fiatalt. – Nem adtam határozott utasítást arra, - Roman a háta mögött bemutatott a két fiatalnak, hogy most őket is megszidják. - hogy kerüljétek a feltűnést, amíg Vale-ben vagyunk?
- Én… - Emerald egy kissé elszégyellte magát. – arra gondoltam…
- Ne gondolkodj! – Förmedt rá Cinder, miközben Roman két ujját végig húzta a nyaka előtt. – Engedelmeskedj!
- Igenis, asszonyom. Nem fordul elő többet.
- És te! – Cinder visszafordult Roman-hez, aki idegesen nevetgélt. – Miért nem intézted el korábban, vagy a kis barátnőd?
- Neo beteg lett és ágynak esett, hamarosan meggyógyul, de… - Roman ahelyett, hogy szavakkal folytatta volna, rámutatott a háta mögött lévő Dust-al teli konténerekre, a Cinder mögött lévő Dust-al teli konténerekre és az összes, több tonnányi Dust-ra, amikkel tele volt a raktár. – A magam részéről, a belemet is kidolgoztam, hogy ellopjak minden Dust-ot a városból! Elnézést, ha emiatt egy-két szökevény kicsúszik a markomból!
- Te vagy a példaképe minden símaszkos, fegyveres rablókölyöknek. – Mercury beszólt neki, de Roman nem volt tőle boldog.
- Idefigyelj, kölyök, én és Neo rettegésben tartjuk ezt a várost, rendőrök vannak már minden sarkon és a Dust árak az egekbe szöktek! Ha ez nem lenne elég, itt ülünk, egy régi raktárban, telis-tele annyi Dust kristállyal, fiolával és porral, hogy már azt sem tudni, mihez kezdjünk velük! – Kihúzta magát. – Erről beszélve, ha beavatnátok a tervetek részleteibe, talán a segítségemmel könnyebben célt érhetnétek! Meglepődnétek, milyen jól át tudom látni a dolgokat.
- Oh, Roman, - Cinder csak lassan megközelítette Roman-t és végig simított az arcán. – legyen egy kis hited. Eleget fogsz tudni a megfelelő időben és helyen. Amikor azt kell. – Cinder sárga szemei világítani kezdtek, ami majdnem halálra rémítette Roman-t.
- Jó. – Nem tehetett mást.
- Emellett, elég Dust-ot szereztél.
- Jó, akkor most mi lesz? – Roman remélte, hogy Cinder hamarosan beavatja a terv részleteibe.
- Költözünk. Irányítsd a Fehér Agyart, a Dust-al, ki ebből az épületből és hamarosan elküldöm a koordinátákat, hogy pontosan hova.
- Koordinátákat? Vagyis, a városon kívülre?
- A második fázishoz értünk. Remélem, a barátnődnek több hasznát vesszük majd, mint az elsőben. – Ez volt a vég szava, mielőtt elhagyta volna, Emerald és Mercury társaságában.
Roman annyira dühös lett erre a nőre és a két kis taknyosra, hogy szüksége volt egy szivarra, de sehol nem találta a gyújtóját. Egy kattanást hallott, felnézett és látta, hogy Emerald kezében van a gyújtója, ő maga pedig a nyelvét ölti rá.
Legszívesebben fejbe verte volna ezt az önelégült kis utcapatkányt Melodic Cludgel-el, a botjával, felvitte volna a legmagasabb épület tetejére, lehajította volna onnan és ha az élet legkisebb szikrájának jelét vélné felfedezni benne, megismételné az egészet.
Nehéz volt ugyan ilyen sok Dust-ot elrabolni a városból, de szórakoztató volt. Az egyetlen dolog, amit bánt, hogy Neo nem csatlakozhatott hozzá.
Szerencsére, Neo szinte már teljesen felgyógyult és sokkal többet segíthet neki a második fázisban.
Akármi is legyen az.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.