Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Neo-nak nem maradt ideje kivégezni a LLMM csapatot, a Scroll-jára nézett, hogy jobban szemügyre vehesse az üzenetet, amit Roman küldött neki.
„Ezek a kölykök keményebbek, mint gondoltam! A Paladin nem bírja sokáig!
Neo, segíts!
Gyorsan!"
Neo egyből felugrott az egyik szállító repülőre, amin volt néhány Fehér Agyar katona, de ő egyből átfurakodott közöttük, a pilótához.
- Mi az…? – Neo a pilóta elé tartotta a Scroll-ját, ami jelezte, hol van Roman. – Torchwick bajban van?! – Neo idegesen bólogatott és a kezével köröket írva jelezte, hogy siessen. – Jól van na! – A pilóta egyből beindította a gépet és felszálltak. – Nyögjed és nem bökjed!
Neo csak megforgatta a szemeit a pilóta megjegyzésén és idegesen nézte a Scroll-ját, amin a jel, ami Roman helyzetét jelezte egyre közelebb ért a sajátjához. Elrepültek az alsó negyed felett és egy autópálya felé értek. A jel egyre közelebb volt és az autópálya alatt sikerült kiszúrnia az óriás Paladint, amit Roman irányított, de mindkét karja hiányzott, rengeteg horpadás és sérülés volt rajta. Egyáltalán nem hasonlított arra a bámulatos gépre, amit a múlthéten lopott el.
A 4 kölyök, akikkel harcolt, megismerte őket még az akadémiáról. A RWBY csapat volt, akiket Beacon-ben a legjobb csapatnak tartottak.
Blake épp a fegyverével egybekötött fekete szalag végébe kapaszkodó Yang-et vágta hozzá a Paladin pilótafülkéjéhez, mire a robot darabokra hullott és a füstölgő roncsok között meglátta Romant, ahogy vetődve földet ér, de még sikerült felállnia és leporolnia magát.
Yang a csuklópántjából kilőtt egy tüzes lövedéket, egyenesen Roman felé. Neo nem gondolkodott, csak kiugrott a gépből, egyenesen Roman elé, kinyitotta Hush-t, az ernyőjét, ami egy nagyon erős, de könnyű pajzsként szolgált, majd kivédte vele Yang lövését.
Neo fellélegzett és magabiztosan elmosolyodott, amikor tudomására jutott, hogy Roman jól van és az utolsó pillanatban mentette meg. A vállára támasztotta az ernyőjét és várta a parancsot.
- Hölgyeim, - Roman nem vesztette el a magabiztosságát, Neo a mai napig nem tudott rájönni, vajon ennyire bízott benne, hogy ideér, vagy volt még valami titkos terve, arra az esetre, ha mégsem. – Jégkirálynő.
- Hé! – Weiss dühösen felcsattant.
- Mindig öröm veletek mulatni. – A homlokára tette két ujját és a RWBY csapatra kacsintott. – Neo, ha lennél szíves.
Neo, akárcsak a LLMM csapat ellen, ugyanúgy előrehajolt és a bal kezét oldalra kinyújtotta, egy láthatatlan falat hozott létre és két illúzió másolatot magáról és Roman-ről. Amíg a RWBY csapat a másolatokra koncentrált, addig ők ketten gyorsan elslisszolhattak a már leszállt géphez, ami csak arra várt, hogy felvehesse őket.
Mire Yang szétverte a két illúziót, amik, akárcsak az üveg, darabokra törtek, már a levegőben voltak és már messze jártak.
- Hűha, - Roman megkönnyebbülve ült le az egyik ülésre. – ez tényleg csak egy hajszálon múlott. – Mosolyogva nézett Neo-ra, aki magabiztosan, csípőre tett kézzel mosolygott vissza rá. – Mit mosolyogsz? – Viccelődött. – Mindent kézben tartottam. – Neo csak a szája elé tette az egyik kezét és némán kuncogott egyet, majd Roman karjaiba vetette magát és átölelte. – Örülök, hogy időben érkeztél, Neo. – Roman viszonozta az ölelést, az egyik kezével végigsimított a lány derekán, míg a másikkal beletúrt a haja rózsaszín részébe, majd beleszagolt, hogy érezhesse a csodálatos csoki és eper illatát. Nagyon jó és nyugtató hatással volt rá, majd a lány ajkait is megcsókolta. – Szeretlek.
Neo csak mosolygott, de nem mondott semmit, csak Roman mellkasába dugta a fejét és jobbra balra forgatta.
- Nem fogod kimondani, ugye? – Roman csak nevetett egyet, mire Neo csak játékosan megrázta a fejét. – Majd összejön. – Habár Romant egyáltalán nem zavarta Neo némasága, kíváncsi volt a hangjára. Ő sokszor mondta neki, hogy szereti, de Neo csak jelelve vagy üzenetekben közölte vele, a saját hangjával még sosem. – Tudok várni.
Egy jó darabig ölelgették egymást, amíg repültek, mire végre hajlandók voltak elválni egymás öleléséből, Roman kinézett az ablakon és látta egész Vale városát, ahogy éjszaka világítottak a lakások és az utcai lámpák fényei, valamint, a Vytal fesztiválok színes égői egy tündöklő ékszerré változtatták a várost éjszaka.
- Ez mind a miénk lesz, Neo. – Neo is kinézett az ablakon, a kezét az üvegre tette, feltérdelt az ülésén és úgy bámulta az éjszakai város fényeit. – Ha ez a meló összejön, mi fogjuk irányítani ezt a várost és bármit megtehetünk, amit csak akarunk. – Neo visszafordult felé és tovább mosolygott rá, de a mosolya egy kicsit lekopott és mutogatni kezdett.
- Ugyan, nem a te hibád, hogy megbetegedtél és a mostani feladatod is nagyon fontos. – Neo mérgesen felbiggyesztette az ajkait, majd újra jelelt. – Én sem kedvelem őket, de Cinder a főnök és el kell viselnünk a kölykeit. – Neo megint jelelt. – Igaz, nem én vagyok összezárva velük egész nap, de elsősorban engem ugráltat. – Roman egész jól megértette Neo jelnyelvét. – Könnyebb fegyvereket és felszerelést rabolni, főleg, amióta Atlas idevezérelte a seregét. Azok az öntelt sznobok azt hiszik, mindent tudnak és az arroganciájuk fogja a bukásukat okozni. – Neo újra gonosz mosolyra fakadt. – Jó, hogy újra tudsz segíteni, még ha csak délutántól, de most vissza kell vigyelek az akadémiára.
Neo utálta az iskolát, újra Lady Branwin intézményét juttatta az eszébe, de Roman és Cinder közös terve volt, hogy Cinder csapatával be kell szivárognia Beacon-be és részt vennie a Vytal fesztiválon, mint Ella Stracciat. Szívesebben vett volna részt Roman-el és a Fehér Agyarral rablásokban.
Roman is szívesebben tudta volna Neo-t állandóan az oldalán, ahogy a mai napon is tette, hiszen megmentette az életét, de most a terv volt a legfontosabb, aminek a lényege, hogy minél több ember erőt és felszerelést vigyenek délkeletre a városon kívülre.
Mindketten tudták, mit kell tenniük és mi lesz a jutalmuk, ha sikerrel járnak.
Szerencsére, mindegyik csapat visszatért Beacon-be másnapra és folytathatták a tanulmányaikat, kivéve Lance-t, aki a sérülése miatt a gyengélkedőre került, így neki ki kellett hagynia a harci gyakorlatot, amin a csapata többi tagja igenis részt vett.
- A meccs véget ért. – Goodwitch professzor leállította a gyakorló küzdelmet, Pyrrha Nikos és az egész CRDN csapat között. Pyrrha úgy elverte a fiúkból álló csapatot, hogy meg sem erőltette magát.
- Csak… szerencséje volt. – Ez volt Cardin végszava, mielőtt kidőlt volna.
- Kiváló, Ms Nikos. – Goodwitch ritkán osztogat dicséreteket, de Pyrrha esetében más volt. Ő lenyűgözte a teljesítményével. – Nem hinném, hogy problémát okozhat a bajnokság.
- Köszönöm, professzor.
- Jól van, - Goodwitch a Scroll-jára nézett. – még van időnk egy meccsre. Önként jelentkező? – Végignézett a lelátókon ülő diákok között, de senki sem jelentkezett. – Ms. Belladonna, - A faunus lány a neve hallatán azonnal felkapta a fejét. – elég sokat hiányzott az elmúlt órákról. Mi lenne, ha… - Hirtelen, valaki más jelentkezett.
- Majd én! – Mercury volt az.
- Mercury, ugye? – Goodwitch megigazította a szemüvegét. – Nagyszerű, - Elkezdett pötyögni a Scroll-ján. – keressünk magának egy ellenfelet.
- Igazából, - Mercury felszólalt. – vele szeretnék harcolni. – Pyrrha-ra mutatott, amin mindenki meglepődött, hiszen Pyrrha az imént harcolt.
- Velem?!
- Attól tartok, - Goodwitch nem tartotta jó ötletnek. – Ms. Nikos épp az imént fejezett be egy meccset. Azt javaslom, válasszon egy másik partnert.
- Nem! – Pyrrha nem akart visszakozni. – Rendben van! - Visszafordult Mercury felé. – Boldogan meg küzdök veled.
Mercury lassan sétálva, csatlakozott Pyrrha-hoz a küzdőtéren, nem idegeskedett, csak lassan felmérte Pyrrha-t, aki harcállást vett fel. A közönségből sokan izgatottan nézték, vajon az új fiú mire képes.
Mercury felemelte az ökleit, jelezve, hogy ő pusztakézzel harcol. Ő támadt először, a lábával rúgott, de Pyrrha kivédte a pajzsával, majd a kardjával megpróbálta levágni, de Mercury elrugaszkodott a padlóról, oldalra pördült egyet a levegőben és földre esett. Gyorsan, egy hátra bukfenc kíséretében felpattant, majd hátraszaltózott egy újabbat, elegendő távolságot nyert Pyrrha-tól.
Ezúttal Pyrrha-n volt a sor, hogy támadjon, de Mercury két rúgással hárította, egyet a lány a pajzsával, a másikat a kardjával védte ki, de a fiú tovább sorozta rúgásokkal és Pyrrha folyamatosan kivédte mindet, végül Mercury hibázott és Pyrrha a pajzsával hátra lökte, de sikerült talpon maradnia.
Mercury biccentett és fintorgott egyet, hogy „Nem is rossz.".
Egy újabb támadást intézett, elrugaszkodott a padlóról és fentről, egy erőteljes, sarokrúgással támadott Pyrrha felé, amit a lány ismét kivédett, de Mercury nem adta fel és újra egy rúgásrohammal próbált áttörni a védelmén, de ezúttal Pyrrha visszavonulásra kényszerült és hátra ugrott. Mercury nem adta fel, Pyrrha előtt a levegőbe ugrott és három gyors rúgást intézett felé, amit ismét a pajzsával védett ki, majd mikor földet ért, egy erőteljes, negyediket intézett a pajzsába, de Pyrrha meg sem mozdult. Egy ötödik rúgással kiütötte a kardot a kezéből és a következő rúgást egyenesen a feje felé indította, de Pyrrha a karjával kivédte.
Mindketten egyszerre pördültek meg, Pyrrha ezalatt újra magához vette a kardját és épp időben kivédte Mercury rúgását, de egy oldal rúgással, a kard ismét kikerült a kezéből és a padlóba fúródott. Mercury egy magabiztos mosollyal, ismét fejbe akarta rúgni, de Pyrrha felemelte a kezét és Mercury lábát valami természetfeletti erő félre irányította egy alig észrevehető szögben, aminek eredményeként, Pyrrha ki tudott térni előle és Mercury elvesztve az egyensúlyát, hátra szédelgett és féltérdre ereszkedett.
Elgondolkodott és rájött valamire. Megfordult és látta, hogy Pyrrha az, aki most támad, előreszegezett pajzzsal, de Mercury gyorsan a levegőbe rugaszkodott és Pyrrha pajzsára tette a két lábát és elrugaszkodott róla egy légrobbanás kíséretében, ami a cipőjére szerelt fémpántra volt szerelve és néhány pördülés kíséretében földet ért.
Pyrrha ismét támadott, de Mercury…
- Feladom!
Ez mindenkit meglepett, még Pyrrha-t is, aki alig bírt megállni.
- Meg sem… akarod próbálni? – Pyrrha csodálkozva fordult a fiú felé.
- Mi értelme? – Mercury csak kitárta a karjait. – Híres bajnok vagy. Simán felettünk állsz.
- Ez esetben, - Goodwitch bejelentette. – Pyrrha Nikos a meccs nyertese. Megint. - Mercury még a csapattársai, Emerald és Neo felé mosolygott, hogy bejött a terve. – Megkérhetném, hogy legközelebb gondolkodjon, mielőtt ellenfelet választ magának. – Goodwitch megvetően nézett Mercury-re.
- Efelől biztos lehet.
A lelátón mindenki ámuldozott Pyrrha teljesítményén.
- Hű, Pyrrha az, akit jobb lesz nem felbosszantani. – Nevetgélt Lynda. – Ha tegnap velünk lett volna, az a kis csaj az esernyőjével biztos megbánta volna.
- Az egy napernyő volt, de értem, mire célzol. – Javította ki Mike. – Pyrrha a legerősebb.
- Szerinted, Lance le tudná nyomni? – Lynda megpróbálta összevetni a csapatkapitányát és a JNPR csapat legerősebb tagját. - Ő elég kemény!
- A fizikai erő nem feltétlen dominál. – Csatlakozott a beszélgetéshez Mandy. – Láttátok, hogy Cardin-t és a csapatát, hogy elverte, pedig biztos vagyok benne, hogy Cardin is erősebb nála, fizikailag.
- De Lance-nek legalább több a sütnivalója. – Lynda továbbra is bizonytalan volt, hogy végződne egy Pyrrha-Lance meccs.
- És ne feledjétek, - A kicsengőt követően, Goodwitch-nek még volt néhány be jelentenivalója. – a bál a jövőhétvégén lesz és hétfőn elmentek az első igazi küldetésetekre és nem fogadok el semmilyen kifogást.
A diákok elhagyták az osztálytermet, a legtöbben a szobájuk felé vették az irányt, de a LLMM csapat tagjai a gyengélkedőt vették célba, de Lynda, amikor a CMEE csapat tagjai mellett mentek el, valami különös szagot érzett.
A csapat irányába kezdett szaglászni és követte őket.
- Öhm… segíthetünk valamiben? – Emerald volt az első, aki észrevette a faunus lányt, mire Mercury és Neo is megfordultak.
- Oh, bocs, hogy követtelek titeket, de – Neo felé nézett. – nem találkoztunk mi már valahol? – Neo felvonta az egyik szemöldökét, emlékezett Lynda-ra a múlt éjszaka, amikor megküzdött vele és a LLMM csapattal. Most, hogy viseli az álcáját, nem ismerheti fel, de a szaga még megmaradt és faunus-ként emlékszik rá. – Hogy is hívnak.
- A neve Ella Stracciat. – Felelte Emarald. – Mit akarsz tőle?
- A szagod. – Neo egy kicsit megijedt, hogy ez a lány le fogja buktatni. – Éreztem valahol, csak nem tudom hol.
- Ő még nem látott téged. – Mercury megvonta a vállát, mire Neo is elkezdett gépelni valamit a Scroll-ján.
„Soha nem láttalak ezelőtt, de egy gyakori parfüm van rajtam és lehet, ezt érzed."
- Lehet. – Lynda nem parfümöt érzett, de okosabbnak látta nem felfedni. – Miért nem beszélsz? Valami fogyatékos vagy? – Neo ökölbe szorította az egyik kezét és azt kívánta, bár végzett volna vele a raktárban.
- Hé, ez nem valami kedves! – Emerald, mielőtt Neo valami ostobaságot művelt volna, gyorsan közéjük állt. – Ő nem piszkál azért, mert faunus vagy, te se piszkáld, amiért néma!
- Oh, - Lynda belátta, hogy amit az imént mondott, nagyon tiszteletlen volt. – bocsi! Nem akartalak megbántani, csak kíváncsi voltam.
- A kíváncsiság megöli a kutyát. – Magyarázta Mercury, kissé baljóslatúan.
- Azt hiszem, jobb, ha megyek. – Lynda már sarkon is fordult és indult volna a gyengélkedő felé, de szembe találta magát az egyik csapattársával. – Mandy? Mit keresel itt? Hol van Mike?
- Előre ment a gyengélkedőbe, Lance-hez, én visszajöttem, hogy megkeresselek. – Együtt folytatták az útjukat. – Miért szakadtál el tőlünk?
- Hát… a CMEE csapatból, az a néma kis csaj… - Gondolkodott és vakarta a füle tövét. - olyan hülye neve van.
- Ella Stracciat? Mi van vele?
- Neked nem ismerős a szaga? – Mandy erre felfigyelt. – Esküszöm, - Lynda a két halántékára tette a kezét, annyira erőltette az agyát. - valahol éreztem, de nem tudnám, hova tenni! – Mandy tág szemekkel hallgatta a csapattársa szavait.
- Én… nekem nem ismerős. Egyáltalán.
- Tuti?! Általában emlékezni szoktam, szinte minden szagra, de ez most teljesen kiment a fejemből.
- Hagyjuk ezt, inkább menjünk és látogassuk meg Lance-t.
- Jól van.
Azzal a két faunus lány a gyengélkedő felé vette az irányt és amikor benyitottak Lance szobájába, valami rettenetes dolog tárult a szemük elé.
Lance még aludt az ágyában, de Mike ott ült mellette, miközben erőteljesen a Scroll-ját bámulta, de az egyik keze a gatyájában volt és szorongatta a szerszámát.
- Ez most komoly?! – Lynda idegesen felcsattant a látványtól.
- Ugye most csak hülyéskedsz? – Mandy sem volt elragadtatva.
- Most mi bajotok? – Mike csodálkozva nézett a két faunus lányra.
- Egy sebesült Vadász fekszik az ágyban és mellette ül egy kövér fickó, miközben pornót néz! Szerinted, mi a bajom?! – Mike tekintete ide-oda váltott az erotikus film és a csapattársai dühös tekintete között.
- Micsoda véletlen egybeesés, ez a film is pont így kezdődik. Később bejön két dögös faunus nővér, akik jól leápolják a két fickót. – Lynda csak kikapta a Scroll-t Mike kezéből és kikapcsolta azt.
- Szerintem, - Szólalt meg Mandy. – felejtsük el, ami az imént történt.
- Mi történt? – A hangzavarra Lance felébredt. Fehér köntös volt rajta, azalatt pedig be volt fáslizva a mellkasa.
- Csak annyi, hogy Mike egy idióta. – Lynda zsebre tette a Scroll-t.
- Amúgy, jöttünk meglátogatni. – Váltott témát Mike. – Hogy érzed magad?
- Csak egy karcolás. – Lance próbált keménynek látszani, de egyértelmű volt, hogy még fáj neki.
- Átszúrták a mellkasod egy karddal. – Mandy kissé leszidta. – Nem kell keménykedned.
- Ha legközelebb látom azt az esernyő kis csajt… - Lynda morogni kezdett.
- Napernyős! – Javította ki Mike.
- KUSS!
- Lynda, ül! – Lance rászólt, mire Lynda lenyugodott és leült az ágy szélére. – Szóval, miről maradtam le?
- Pyrrha egymaga szétverte a CRDN csapatot! – Mike egyből felszólalt.
- És azt az új srácot, Mercury-t. – Csatlakozott Lynda. – És azon gondolkodunk, ki nyerne közted és Pyrrha között.
- Nem tudom, hogy le tudnám-e győzni Pyrrha-t, - Lance remélte, hogy nem kerül egy ringbe a vörös hajú lánnyal. - nagyon erős csaj. Mistral-ban bajnokságot is nyert.
- És ő lett a reklám arca a Pumpkin Pete gabonapehelynek! Anyám mindig azt vette nekem! – Mike erre emlékezett.
- Ugh, az a gabonapehely olyan sz*r! – Lynda inkább nem akart a gabonapehelyre gondolni.
- Nekem sem a kedvencem. – A LLMM csapat véleménye a Pumpkin Pete-ről megegyezett, Mike kivételével.
- Talán beszéljünk másról. – Kérte Lance.
- Jó, - Lynda-nak eszébe jutott, ami az óra után történt. - a CMEE csapat egyik tagja, Ella. Nektek nem ismerős?
- Az a kis fekete hajú? – Mike emlékezett rá.
- Nekem nem igazán. – Lance megvonta a vállát. – Miért? Neked az?
- Csak a szaga, de egyszerűen nem tudom hova tenni.
- Én semmit nem éreztem felőle. – Mandy nem örült, hogy Lynda újra elővette ezt a témát a fiúk előtt is.
- Talán csak a parfümjét érzed, amit valaki más is használt? – Találgatott Mike.
- Mike, én kib*szottul meg tudom különböztetni a parfümöt egy ember szagától és annak a csajnak nem a parfümjére gondolok!
- Komolyan? – Mike teljesen meglepődött.
- Igen. Minden embernek jellegzetes szaga van és azt a lányt már éreztem valahol.
- És ha igen? – Mandy csak megvonta a vállát, de eléggé idegesnek tűnt. – Másról sem beszél, csak Ella szagáról! Mi van akkor, ha érezted?! Nem változtat semmit! – A csapat megdöbbent Mandy kiakadásán.
- Semmit, csak bosszant, hogy nem tudom hova tenni.
- Oké, másik téma! – Mike gyorsan véget vetett a két faunus civakodásának.
- Ki kivel megy a bálba? – Tette fel a kérdést Lance.
- Én még azt se tudom, hogy elmegyek-e. – Válaszolt Mandy.
- Hogyhogy nem jössz?! – Csattant fel Lynda. – Lesz zene, tánc és jó kaják!
- Utálom a bulikat.
- Az anyukám megengedte, - Mike izgatott volt. - de szólt, hogy borotváljam meg a hátamat előtte. Ez lesz az első buli, amiben részt veszek!
- Még soha nem voltál bulizni?! – Ezen Lynda és Lance is megdöbbent.
- Hát, az oviban egyszer tartottak egy születésnapi partit az egyik fiúnak, de anyukám azt mondta, nem vehetek részt benne, de azt nem tiltotta meg, hogy távolról, egy ablakból figyeljem az eseményeket.
- Ha ez megnyugtat, - Jelentkezett Mandy. - én sem voltam még buliban.
- MI?! – Lynda alig hitt a fülének. – Akkor ezt a jövőhétvégén bepótoljuk! Mandy, eljössz a buliba és nincs kifogás!
- Nekem még öltönyt is vennem kell, mert anyám nem csomagolt. – Jelentkezett Mike.
- Azt majd nekem is.
A LLMM csapat boldogan töltötte el a nap hátralevő részét
Valahol máshol, egy kollégiumi szobában, a hangulat sokkal inkább baljóslatú volt, ahol nem a vidámság volt a hangulat, hanem az ördögi tervek szövögetésével járó izgalom. A CMEE csapat, Cinder, aki a csapatkapitány volt egy Scroll-on nézett egy listát, amin az iskola tanulói voltak. Mercury csak a padlón feküdt és egy képregényt olvasott, Emerald a Scroll-jával foglalatoskodott és Neo, aki kikapcsolta az álcáját és a két copfba font fekete haja visszaváltozott az eredeti rózsaszín és barnává.
- A következő, Pyrrha Nikos. – Cinder a lista végére ért, akiknek alaposan áttanulmányozta a technikáit és a Semblance-üket. – A legyőzhetetlen lány.
- Kemény és okos, - Mercury leeresztette a képregényét. – de nem mondanám legyőzhetetlennek.
- Te beszélsz? – Vágott oda Cinder.
- A Semblance-e polaritás, - Magyarázta Emerald. - de nem lehet megmondani, ha csak nézed.
- Amint ráirányította az erejét a cipőmre, - Emlékezett Mercury. - úgy mozgathatott, ahogy csak akart. Azonban, csak egy kicsit használja, hogy senkinek ne tűnjön fel.
- Így hiteti el mindenkivel, hogy érinthetetlen. – Jött rá Emerald. – Nem nagyon mutogatja, hogy az ellenfelei ne jöjjenek rá, hogy mekkora hátrányuk van ellene.
- Hm, - Cinder ezt egy kicsit ismerősnek találta. – az emberek azt hiszik, hogy arra rendeltetett, hogy valami nagy dolgot vigyen véghez, holott ő maga veszi kézbe a saját sorsát. – Elmosolyodott. – Érdekes. – Emerald felé fordult. – Add hozzá a listához.
- Szerintem, te, - Mercury előbb Cinder-re, majd Neo-ra nézett. – és te is le tudnátok nyomni. – Neo csak gonoszul elmosolyodott, de Cinder csak megforgatta a szemeit.
- Itt nem arról van szó, hogy „lenyomjuk" az ellenséget, - Szigorúan folytatta. – hanem elvenni és felhasználni az erőt, amivel rendelkezik! És idővel, mi is ezt tesszük.
- Utálok várni! – Mercury csak hátradőlt unalmában.
- Ne aggódj, Mercury, - Cinder egyáltalán nem tűnt idegesnek. – egy igazán szórakoztató hétvége áll előttünk. És még egy valaki hiányzik a listáról. – Lance került sorra a listán. – A vörös lovag, Lance.
- A LLMM csapat kapitánya. - Emerald is kikereste. Neo felállt és gépelni kezdett a Scroll-ján.
„Harcoltam már vele és legyőztem. Bár úgy tűnt, mintha visszafogná magát."
- Ugyan, Neo, nem győzőm ismételni magam, - Cinder a kisebbik lány felé fordult. – felhasználnunk kell az erejét. Neki mi a Semblance-e?
„Nem használta ellenem."
- Hogyhogy nem használta? – Emerald egy kicsit összezavarodott. – Ha jól emlékszem, azt mondtad, sarokba szorítottad őt és a csapatát is? Miért nem használta az erejét?
- Talán mert veszélyes lett volna. – Találgatott Cinder. – A hétvége előtt ki kell derítenünk, milyen erővel rendelkezik.
- Az nehéz lesz. – Mercury megvonta a vállát. – Körbe kérdeztem, de senki sem tudja.
- És hála Neo-nak, - Emerald megvetően nézett a néma lányra, aki viszonozta a szúrós nézést. – túlságosan megsérült, hogy bemutatót tartson. – Neo csak sértődötten keresztbe tette a karjait és oldalra nézett.
- Nem szép dolog csak Neo-t hibáztatni. – Cinder nem volt dühös. – Találhatunk más módot is, hogy kiderítsük.
Pontosan ekkor, kopogás hallatszott az ajtón. Mind a 4 cselszövő azonnal az ajtó felé kapta a fejét, Cinder és Emerald eltették a Scroll-jaikat és Neo újra magára öltötte az álcáját. Cinder jelzett Emerald-nak, hogy nyisson ajtót.
- Igen? – Engedelmeskedett, és egy fekete hajú, rókafülű és farkú faunus lány állt az ajtóban, aki csak őt nézte a zöld szemeivel.
- Cinder itt van? – Szólalt meg Mandy.
- Mit szeretnél tőle? – Kérdezte Emerald gyanakodva.
- Figyelmeztetni. Tudom, kik vagytok. – Egy fehér anyagot vett elő, amin a Fehér Agyar címere volt látható. – A Fehér Agyar embere vagyok.
- Engedd be. – Hallatszott egy női hang a szobából. Emerald beengedte a róka faunus-t.
- Szóval, - Cinder szemügyre vette a faunus lányt. – a Fehér Agyar is küldött egy embert Beacon-be?
- Igen, - Válaszolt, de a szemeit Neo felé irányította. – ahogyan Torchwick is. Neopolitan. – Neo szemei kikerekedtek és kikapcsolta az álcáját.
- Miért jöttél?
- Figyelmeztetni, hogy az egyik csapattársam elkezdett gyanakodni Neo-ra.
- Hogyhogy? – Érdeklődött Mercury.
- Tegnap megküzdöttél velem és a csapatommal abban a raktárban. Mi faunus-ok felismerjük az embereket szag alapján és Lynda emlékszik a szagodra, bár nem tudja, hogy pontosan a tiéd, de félő, hogy idővel eszébe jut.
- És mit akarsz ezzel mondani? – Cinder tudta, mire készül, de tőle akarta hallani.
- Lynda… - Mandy ökölbe szorította a kezeit, mint akinek egyáltalán nincs gyomra, ahhoz, amit mondani akar. – veszélyt jelent a tervünkre és el kell távolítani.
- Gondolom, terved is van?
- Igen.
Mandy egy sötét úton indult el. Nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz a csapattársai ellen fordulni. Tudta, hogy eljön ennek is az ideje, de a bűntudattól egyszerűen nem számolt. Szörnyen érezte magát és tudta, nem fog megbocsátást nyerni.
Nem megbocsátást akart, hanem bosszút.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.