Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok. (1) Jeff Williams - Caffeine, (2) Legends of War - Arena
Hihetetlenül fárasztó küldetés volt ez a LLMM csapat számára, hiszen átverekedték magukat egy csapdákkal teli barlangrendszeren és végeztek egy ősi sziklába zárt Lovaggal, aki ki tudja, mióta esett csapdába a hegy belsejében.
Felszálltak a szállítógépre és már úton is voltak visszafelé Beacon-be.
- Szerintetek, kapunk extra pontokat ezért a sikerért? – Érdeklődött Mike.
- Ajánlom! – Csattant fel Lynda.
- Szerintetek, a boszorkány, aki megátkozta, - Lance elgondolkodott. – Még életben van?
- Ugyan, - Vont vállat Lynda. – ki tudja, hány ezer éve történhetett vele az, ami. Valószínűleg már rég halott.
- És ennyi ideig hatott az átka? – Lance nem volt meggyőződve.
- Robbantak fel aknák nemrégiben is, amiket még a Nagy Háború alatt telepítettek. – Válaszolt Mandy. – Egyszerűen csak elfeledkeztek és senki nem tudott róluk. Lehet, hogy a boszorkány halálával nem tört meg az átok.
- Logikusan hangzik. – Tette hozzá Mike.
- Akkor, - Lance témát váltott. – mit gondoltok, mit talált a RWBY csapat délkeleten?
- Talán megtalálták Torchwick-ot és a Fehér Agyart. – Találgatott Lynda.
- Talán nem találtak semmit. – Csatlakozott Mike.
- Vagy meghaltak. – Mandy tippje egy kicsit kicsapta a biztosítékot.
- Hogy mondhatsz ilyet?! – Lynda kérdezte, kissé szigorúan.
- Csak gondoljatok bele, Torchwick egy hírhedt bűnöző és a Fehér Agyar egy elég veszélyes szervezet, a RWBY csapat pedig egy csapat elsős. Mennyi esélyük lenne megtalálni és még le is győzni őket?
- Nem rémlik, ahogy lenyomták azt a Paladin-t az autópályán?! – Csattant fel Lynda.
- És emlékeztetnélek, Dr. Oobleck is velük ment. – Tette hozzá Mike. – Ő állítólag, egy profi Vadász, akárcsak Port professzor.
- És elsős létünkre, mi is legyőztük azt az elátkozott Lovagot. – Fejezte be Lance.
- Először is, - Mandy-t nem volt könnyű meggyőzni. – nekünk csak szerencsénk volt Percival-al. Másodszor, komolyan kinéznétek Oobleck-ből, hogy Grimm-ekkel és a Fehér Agyar katonáival küzd? – Ez már betalált a csapattársainak, de nem Port professzornak, aki csak csendben hallgatott.
- Attól tartok, Ms. Forester, ön és a csapattársai borzasztóan félreismerik Dr. Oobleck-et. – Egyből a kollégája védelmére kelt. – Első ránézésre, talán nem tűnik nagy harcosnak, de borzasztóan megbánja, aki alábecsüli őt. Jómagam is elkövettem ezt a hibát, de számtalan csatában vettünk részt és kiderült, hogy igazán megállja a helyét egy komolyabb összecsapásban. – Port szavai reményt töltöttek a LLMM csapatba. – Amíg a RWBY csapat oldalán van, addig a barátaiknak biztosan nem esett bajuk.
Hirtelen, Lynda, majd Mandy fülei is megrebbentek, mintha hallottak volna valamit a távolból.
- Halljátok ezt?! – Lynda a hang irányába nézett.
- Én igen. – Mandy úgy szintén.
- Nehogy még egy elátkozott Lovag legyen, mert én kiakadok! – Idegeskedett Lance.
- Ugye nem az?! – Reménykedett Mike.
- Nem. – Válaszolt Mandy. – Ez egy sziréna.
- A város felől. – Lynda kinézett a szállító ablakából. – Az ott füst?
Erre mindenki utána nézett és látták, ahogy fekete füst száll fel Vale városából. Mandy nem értette mi történik, „De hát, még legalább egy hét van hátra a támadásig! Mi a fene történt?!", idegeskedett magában, mert a hely, ahol a füst szállt, az pontosan az a hely volt, ahol a Fehér Agyar készült támadni.
- Ott! – Kiáltott Lynda, a föld felé mutatva.
- Az a RWBY csapat?! – Mike alig hitt a szemének, amikor a város közepén meglátott egy hatalmas lyukat, egy vonat lángoló roncsait, egy kisebb sereg Grimm-et amik bekerítették a RWBY csapatot. – Hogy kerültek ide?
- Kérdezz kettőt és könnyebbet! Segítsünk nekik! – Lance volt az első, aki kiugrott, őt követte azonnal Lynda.
Port is kiugrott a gépből, majd Mike is követte őket, de Mandy hezitált csatlakozni a harchoz.
(1) Lance egyből agyon csapott egy Ursát, Lynda két óriáskígyóval végzett és Mike egy rajnyi Nevermore-t lőtt szét rakétákkal Mi a Csuda segítségével. Port professzor a fejszés mordályával rakott rendet egy falkányi Beowolf között, de Mandy csak lassan, zavartan és dilemmázva illesztett egy vesszőt az íjára és úgy lőtt le egy Ursa-t.
Rövidesen megjelent a JNPR csapat, a SSSN csapatból Sun és Neptune, valamint az egész Atlas-ból kirendelt hadsereg is. Percek alatt visszaszorították a Grimm-eket, miután a szállítóhajókból egy hadseregnyi Atlas robotkatona hullott alá és gondolkodás nélkül elkezdték ritkítani az ellenséget.
Nem úszták meg veszteség nélkül, számos robot esett áldozatul a Grimm-eknek, de minden egyes elesett robot helyére egy másik lépett és éppoly könyörtelenül és keményen folytatták a Grimm-ek irtását, ahogy elkezdték. Nem fáradtak és nem kegyelmeztek.
Rövidesen még a CMEE csapat és a CFVY csapat is csatlakozott a harchoz és a Grimm-eknek innentől már esélye sem volt, komoly kárt okozni sem a városban, sem a lakóiban. (1)
A csatának az vetett véget, hogy Goodwitch professzor is csatlakozott a csatához, igencsak paprikás kedvében volt, több Grimm-et is összezúzott a telekinetikus Semblance-ével és végezetül, lezárta a lyukat, amit Torchwick vonata robbantott a városba, úgy, mintha mi sem történt volna.
Roman számára ez egy borzasztó nap volt, több heti munkáját tette tönkre az a csapat kölyök, Piroskának köszönhetően, az egyetlen dolog, amiben még reménykedett, hogy a Grimm-ek, amik követték a vonatot, elég zűrzavart okoznak, hogy meglóghasson.
A feje még mindig kongott Blake rúgásától, de magához vette Melodic Cludgel-t, felvette a kalapját és kiment a vonat összetört sofőr fülkéjéből. Az esély, hogy elosonjon a zűrzavarban a 0-ra csökkent, amint kilépett a vonat roncsai közül, hiszen egy egész hadsereg Atlas-i robot és Vadász csapat állt előtte, csőre töltött fegyverekkel, egyenesen rácélozva.
- Van valami a hátam mögött? – Roman csak egy magabiztos mosollyal maga mögé nézett, de az őrá célzók egyáltalán nem találták humorosnak. – Szóval ennyi? – Megmarkolta és szemügyre vette Melodic Cludgel-t, erős fegyver volt, nagyot szól és egyetlen lövéssel legalább fél tucatnyi Atlas-i bádog robotot lenne képes elpusztítani, de több száz vette körbe, nem beszélve a Vadászokról és a diákokról. Egyszerűen csak eldobta és feltette a kezét.
Egyből a CMEE csapat tagjai, Emerald és Mercury voltak azok, akik elkapták, de ő gyorsan átadott egy pendrive-t a zöld hajú lánynak, aki észrevétlenül eltette és zsebre tette.
- El se hiszem, hogy elkaptatok! – Roman-t átadták egy csapat Atlas-i robotnak, akik egyből bilincset raktak rá. – Komolyan, - A lehető leghamisabban mondta. – olyan szomorú vagyok és egyből meg is bántam, amit tettem. – A robotok elkezdték taszigálni az egyik repülőre. – Hé, vigyázz a kalapra!
A város megmenekült, a Grimm-eket visszaverték, Roman Torchwicket elkapták és elég komoly csapást mértek a Fehér Agyarra, hogy egyhamar újra próbálkozzanak. A LLMM csapat egy sikeres napot tudhat maga mögött, a szökőkút körüli padok egyikére ültek le, hogy pihenhessenek.
- Királyok voltunk! – Lynda próbált energikusnak tűnni, de egyértelmű volt, hogy mennyire kimerült.
- És még azt hitted, odavesztek, Ms. Pesszimizmus! – Lance cukkolta Mandy-t, aki kissé idegesen elmosolyodott és nevetgélt.
- Igen! – Válaszolta kínosan. – Elég ostoba voltam, hogy kételkedtem bennük!
- Akkor, gratuláljunk a RWBY csapatnak, – Kérdezte Mike. – vagy inkább… menjünk aludni?
- ALUDNI! – Vágta rá Lynda és Lance.
- Én mindjárt összeesem. – Tette hozzá Lynda.
Mandy nem tudta mit érezzen, sok jó barátja ment a Glenn hegység alá és valószínűleg, sokan meg is haltak a RWBY csapat közbenjárásának köszönhetően, de biztos volt benne, hogy Cinder-nek még lesz néhány trükk a tarsolyában és ismerte annyira Adam Taurus-t, hogy ne adja fel még ezután sem.
„Ez még csak a kezdet."
A vonat becsapódása után nem volt sok idő bámészkodni, hiszen a vonatot teljesen ellepték a Grimm-ek, a Fehér Agyar túlélői egy élet-halál harcban találták magukat az alagutakban. Mindenfelé fegyverropogást lehetett hallani, sikolyokat, morgásokat és robbanásokat.
Neo, amint felébredt, egyből kapcsolt, hogy mi is történt valójában, érezte, hogy vér folyik le a homlokáról, mert amikor a vonat becsapódott, beverte a fejét és felszakadt a rajta a bőr, ami erősen vérzett.
- Jól vagy, kölyök? – A nagydarab Fehér Agyar hadnagy volt az első, akit meglátott, mély és rekedtes hangja volt. – Azt hittem, meghaltál, miután kihúztalak a roncsok közül. – Neo megdörzsölte a homlokát és erősen fájt. – Azt inkább ne. – Érezte, hogy az aurája máris gyógyítja a sebet. – Használd ezt. – Egy sebkenőcsöt adott neki és egy tiszta rongyot. – Tisztítsd meg, mert elfertőződik.
Neo így is tett, felkelt a padlóról és látta, hogy nem ő volt az egyetlen, akit ez a nagydarab, ijesztő fickó megmentett. Több tucat sebesült Fehér Agyar katona feküdt a fülkében, némelyik be volt kötözve és jajgatott, volt aki a sarokban kuporgott és reszketett, de olyan is volt, aki szomorúan egy képet nézett a családjáról, hiszen ezek a katonák most teljesen kétségbeestek, hogy egyáltalán kijutnak-e innen élve.
Neo elhagyta a fülkét, hogy kinézzen és látta, hogy a Fehér Agyar katonák minden erejükkel azon vannak, hogy megvédjék azt a fülkét, ahol a sebesült társaik vannak.
- Tartsátok a frontot! Ha átjutnak rajtunk, a testvéreinknek vége! – Kiabálta az egyik női katona, miközben lövöldözött a Grimm-ekre, mint egy őrült.
- Túl sokan vannak, asszonyom! – Egy másik, férfi katona.
- Itt pusztulunk! – A többiek is kezdték feladni a reményt.
- A félelmetek vonzza őket! – A hadnagy végül kijött, felemelve a láncfűrészét és három Ursa-t vágott le vele egy csapással. – Tartsátok a frontot! Tartsátok a reményt! És tartsatok ki egymás mellett! – Felemelte a láncfűrészét a magasba. – GYŐZNI FOGUNK, TESTVÉREK! – Üvöltötte teli torokból, mire a túlélő harcosok bátorsága visszatért és erőt véve magukon, újult lendülettel estek neki a Grimm-eknek.
Eltelt egy jó fél óra, mire eléggé visszaszorították a Grimm-eket annyira, hogy ne közelítsék meg a vagont és inkább a berobbantott lyuk felé vegyék az irányt.
Amint a horda nagyja kiment, a lyuk lezáródott és teljes sötétség lett úrrá az alagúton.
- Mi történt?! – A katonák félelme kezdett vissza térni.
- Csapdába estünk!
- Itt fogunk meghalni!
- CSENDET! – A hadnagy ismét rendet parancsolt az embereinek. – Ne adjuk meg az örömet ezeknek a dögöknek, hogy bepánikolunk! Mindenki, töltsön újra és legyen harcra kész 10 percen belül!
Visszatért a vagonba, ahol letette a láncfűrészét és levette a maszkját, felfedve a rövid barna haját, a két medvefülét és a jobb szemét, ami ki volt vágva és három karmolás ékesedett az arca jobb oldalán.
- Perry, összeszedted magad? – Kérdezte a mérnököt, aki előjött a szekrényből, ahová bújt.
- Igen, Derrick, kérlek, mondd, hogy van egy terved. – Perry úgy nézett a hadnagyra, Derrick-re, mint az utolsó reménysugárra.
- Attól függ, be tudjuk valahogy indítani a vonatot, hogy visszamenjünk a bázisra?
- Hát, mint az tudod, a sofőrfülke kizuhant a lyukon keresztül és…
- Igen, ezt észrevettem, Torchwick-al együtt. Valami alternatív megoldás nincs?
- Hát… - Perry gondolkodni kezdett és eszébe jutott valami. – Esetleg… de ehhez meg kéne néznem, mennyire károsodott a vonat.
- Akkor ne vesztegessük az időt.
Perry, Derrick és Neo kiszálltak a vagonból, hogy szemügyre vegyék a vonatban keletkezett károkat.
- Szerencsénk van, a vonat nem károsodott túlságosan és a sínen maradt. – Perry magabiztos volt. – A leghátsó fülkében vagy egy tartalék irányító modul, aminek, ha nem esett baja, irányt válthatunk és visszavisz minket az alagúton.
- Na, máris van egy irányunk. – Derrick örült a hírnek, visszavette a maszkját és felvette a láncfűrészét, majd kiment az embereihez. – Figyelem, mindenki! – Kiabálta, mire a katonák azonnal rá figyeltek. – Van egy tervünk a kijutásra, de szükség lesz mindannyiótok támogatására! A leghátsó fülkében van egy tartalék irányító rendszer, amivel beindíthatjuk a vonatot és visszavisz minket a bázisra! Meg kell tisztítanunk a fülkéket a Grimm-ektől, ha bejutunk a megmaradt Paladin-okba, nyert ügyünk lesz és úgy már gyerekjáték lesz eljutni az utolsó fülkéig! Ha az megvan, már csak egy köpésre leszünk a biztonságtól! Ki tart velem?! – Felemelte az öklét, mire a katonák morálja újra az egekben volt.
- Derrick, - Perry tudta jól, hogy a hadnagy mennyire törődött az embereivel, de látva, mennyire töri magát, hogy életben tartson mindenkit, teljesen megható látvány volt. – neked áldott jó szíved van.
- Most ugye nem várod, hogy megcsókoljalak? – Vetette oda ridegen a mérnöknek és Neo felé fordult. – Tudom, hogy nem igazán jöttünk ki egymással, de ez az egyetlen kiút innen. Segítesz? – Neo csak keresztbe tette a karjait és bólintott egyet. – Jó.
(2) A Fehér Agyar katonák közül hatan sorakoztak fel az első fülke előtt, de Derrick állt az élükre, mire Neo az árnyak közül nyújtott támogatást, ha valami balul sülne el.
Derrick berúgta az ajtót, de óriási szerencsére, egyetlen Grimm sem volt ott. Jelzett, hogy irány előre, mire a katonák benyomultak és elfoglalták a megfelelő állásokat. Derrick és Neo is bementek, Derrick berúgta a következő ajtót, amiben legalább 8 Beowolf vert tanyát. A katonák egyből tüzet nyitottak, Derrick előre ment és úgy törte az utat előre, mint egy buldózer. A vagon pillanatok alatt tiszta lett.
Nem tudni, hány órán keresztül tartott így, mire elérték a Paladin-okat szállító vagont, de csak 3 maradt épségben, amibe be is ültek a katonák, ezzel támogatva a gyalogos testvéreiket, Derrick-et és Neo-t.
A maradék Grimm, amik megszállták a vonatot pillanatok alatt meghaltak és a vonat teljes mértékben újra a Fehér Agyar kezében volt és eljutottak az utolsó fülkéig. Jeleztek az elöl lévő társaiknak, hogy hozhatják Perry-t, aki beindította az irányítórendszert.
A vonat beindult és ez volt a jel a többi katonának a felszállásra. Amint az utolsó Fehér Agyar katona is fel szállt, Perry elindította a vonatot és máris útban voltak a bázis felé.
- Küldtem egy vészjelzést Adam-nek, hogy kimentésre lesz szükségünk és persze medikus egységekre. – Jelentette Perry.
- Az jó. – Derrick helyeselt, mire letette a láncfűrészét és leült az egyik ülésre. – Jók voltunk, - Végignézett a kimerült és fáradt emberein, akik megkönnyebbülve pihentek le, amíg ment a vonat. – büszke vagyok rátok, de még nem jutottunk ki a sötétségből! A bázisunkat valószínűleg, ellepték a Grimm-ek, szóval, harcolnunk kell, ha ki akarunk jutni! – Erre a kijelentésre idegesség és félelem ült ki néhány katona arcára.
- Már alig maradtunk harcképesek! – A női katona rémülten jelentette.
- A Dust is fogyóban van!
– Egyet sem kell félni, már hívtuk Adam-et, aki itt lesz, hogy kimentsen minket! – Adam nevének a hallatán, néhányan megkönnyebbültek.
- Adam ide jön? – A másik katona boldogan sóhajtott. – Miért nem ezzel kezdted? – Mosolygott és a többiekkel együtt nevetgéltek, mintha meg is menekültek volna.
- Még Adam segítségével sem lesz egyszerű dolgunk! A sebesültjeinket át kell vinni a bázis túloldalára, a repülőkhöz, ahol Adam, remélhetőleg várni fog minket.
Egy óráig tartott, mire a vonat fékezni kezdett, majd lassan megállt, addig a sebesülteket előre hozták, a három Paladin is előre jött, hogy elsőként szállhasson szembe a Grimm-ekkel.
A vonat megállt és a Paladin-ok nem voltak restek előre ugrani és utat törni a Grimm hordán. Neo, Derrick és néhány katona támogatást nyújtottak a Paladin-oknak, amíg a többi katona a sebesülteknek segített a szállításban. Lassan, de biztosan haladtak előre, miközben Derrick parancsára, odafigyeltek, nehogy baja essen a sebesülteknek.
A város közepén jártak, egyelőre minden tiszta volt, de az éberségük nem hagyott alább és jól is tették, mert egy újabb horda Grimm-be botlottak, a Paladin-ok tüzet nyitottak, de egy Deathstalker oldalba kapta az egyiket, a fullánkjával átszúrta a pilótafülkét, a pilótával együtt, ezzel semlegesítve a gépet.
Derrick dühösen levágta a rém egyik ollóját, majd beleállította a láncfűrészét annak a fejébe. Már csak egy magas lépcsőn kellett feljutni, hogy elérjék a repülőgépeket. A katonák új erőt nyertek, amint meglátták a lépcső tetején álló alakot, egy faunus férfi volt, ugyanolyan Grimm maszkot viselt, mint a katonák többsége, de csuklyát azt nem, így látható volt a rövid, tüskés, vörös haja, amiből kilógott a két fekete bika szarva. Fekete blézerzakót, alatta vörös inget, fekete nadrágot és cipőt viselt, az oldalán egy hosszú, fekete kardhüvely lógott, a kezében egy vörös katanát tartott.
Először a sebesülteket vitték fel a lépcsőre, de az Adam-el jött katonák besegítették őket a repülőgépekbe, következőnek a katonák jöttek, köztük Neo és Perry is.
Egy falka Ursa leterítette a második Paladin-t is és széttépték a pilótáját. Derrick a végére maradt, de egy Beowolf, beleharapott a karjába, egy Ursa elkapta a lábát és egy harmadik leütötte a maszkját, kis híján ellepve. Felnézett, alig néhány lépcső volt hátra, hogy feljusson a biztonságot jelentő repülőkhöz, de a Grimm-ek nem eresztették és az ereje is fogytán volt.
- Adam…! – Kiabált a kardos férfinak, aki felemelte a katanáját, mintha töltené az erejét és vágott egyet a levegőbe, mire több tucat Grimm azonnal félbe lett vágva egy vörös energiasugár kíséretében. Sajnos, az utolsó Paladin is ennek a csapásnak esett áldozatául.
Adam eltette a kardját és kinyújtotta a kezét Derrick-nek, hogy felsegítse, amit el is fogadott. (2)
- Ezt nem kapkodtad el. – Derrick öröme határtalan volt, miután látta, hogy az összes sebesült katona biztonságba került.
- Túl érzelmes vagy, Derrick. – Adam csak ennyit válaszolt, mielőtt beszállt volna az egyik repülőbe.
Derrick követte őt és már biztonságban úton voltak Vale felé.
- A terv az volt, hogy közvetlenül a Vytal fesztivál után indítjuk el a rohamot. Mi történt? – Követelte a választ Adam.
- Egy csapat Vadász kölyök ránk talált, mire Torchwick elindíttatta a vonatot.
- Egy csapat kölyök miatt dőlt dugába a tervünk? – Adam nagyon nem volt megelégedve.
- Magam sem értem, hogyan, - Neo-ra nézett. – ő elintézte az egyiket, én a Schnee lányt, de képzeld, itt volt a barátnőd is.
- Blake?! – Adam erre felkapta a fejét. – Mit keresett itt?!
- Beállt Vadásznőnek és elkalapálta Torchwick-ot. Elkalapáltam őt is, de a vonat becsapódott és ahelyett, hogy őt és a Schee lányt vettem volna üldözőbe, - A sebesült emberei felé nézett. – inkább velük foglalkoztam. – Adam csak hallgatott egy darabig, meg se rezzent az arca.
- Ha végeztél volna a Schnee lánnyal az komoly csapást mért volna a vállalatra is.
- Elnézést, amiért nem hagytam, hogy az embereinkből Grimm kaja legyen! – Vágott vissza Derrick.
- Mi lett Torchwick-al?
- Ő a sofőr fülkében volt, ami kirepült a lyukon keresztül, majd egy nagy horda Grimm kimenetelt rajta, de az Atlas-i sereg megakadályozta. Szóval, vagy elkapta az ellenség, vagy megölték a Grimm-ek. – Neo, aki eddig csak hallgatta a két Faunus férfi beszélgetését, oldalba verte Derrick-et azért, amit mondott. – Áu! – A sérülései eléggé legyengítették, hogy fájjon neki. – Mi bajod van?! Az ő hibája, hogy ennyien meghaltunk és a tervünk is az ő hibájából dőlt dugába! – Neo mutogatni kezdett, amit Derrick nem értett. – Bocs, nem tudok jelnyelven.
- Azt mondja, - Adam viszont igen. – ha Roman nem indította volna el a vonatot, a Vadászok elmenekültek volna és a hadsereget ide küldték volna. Szerintem helyesen cselekedett.
- De rengetegen haltak meg! Rengeteg erőforrást vesztettünk és nem értünk el semmit sem! – Fakadt ki Derrick, mire Adam csak megrázta a fejét és Neo is csak gonoszul mosolygott rá.
- Mint mondtam, Derrick, túlságosan is érzelmes vagy. Talán nem értük el azt, amit kellett volna, de teljes kudarc ez még nem volt.
A sebesülteket a városon kívül egy kis faluban szállásolták el, ahol a Fehér Agyar seregének a nagyja állomásozott. Hála Roman közbenjárásának, a falusiak szívesen látták a Fehér Agyar katonákat, hiszen megvédték őket a Grimm-ektől és fizettek is, hogy itt maradhassanak.
Derrick és a Fehér Agyar katonák itt maradtak, de Neo és Adam még visszatért Vale-be, ahol a biztonság alábbhagyott a Grimm támadás miatt, így könnyen be tudtak lopakodni.
Neo a hírekből megkönnyebbülve értesült, hogy Roman-t elfogta az Atlas-i hadsereg, szóval, csak ki kell szabadítania. Amíg utaztak, Adam nem szólt semmit sem, ahogyan Neo sem kezdeményezett kommunikációt.
A gép letette őket a város szélén és egyenesen a kirobbantott lyukig mentek, ahol meglátták Cinder-t és a két kölykét, akikkel Neo is egy csapatban volt.
- Azok az ostoba kölykök elég komolyan bekavartak. – Szólt Emerald, amit Adam, a faunus hallásával jól hallotta.
- Ja. – Bólintott Mercury. – Rengeteg faunus maradt ott és halt meg az alagútban. Szerinted, még hallgatni fognak ránk?
- Nem. – Szólalt meg Adam, mire a CMEE csapat tagjai meglepve vették észre őt és Neo-t. – De rám fognak.
- Örülök, hogy még továbbra is együtt dolgozunk, Adam. – Cinder csak gonoszul elmosolyodott. – Nem kell aggódnod, az embereid halála meg lesz bosszulva.
- Ajánlom is. – Ennyivel ott is hagyta őket.
- Komolyan mondom, - Kezdte Mercury. – sose vagyok képes megérteni ezt a fickót. – Neo egyből pötyögni kezdett a Scroll-ján
„Mi lesz Roman-el?! Nem hagyhatjuk az Atlas-iak kezében!"
- Egyet se félj, - Cinder gyengéden Neo vállára tette a kezét. – Neopolitan. Roman Torchwick szerepe a tervünkben még korántsem ért véget. A legtöbb, amit most megtehetsz érte, ha követed az utasításaimat és tovább játszod a szereped Beacon akadémián. – Cinder sárga szemei világítani kezdtek, ami eléggé megrémisztette Neo-t, hogy engedelmeskedjen.
Roman-el nem bánt kesztyűs kézzel az Atlas-i hadsereg, nem voltak restek taszigálni, megverni és elvenni a kalapját és Melodic Cludgel-t. Bezárták egy szűk kabinba, ami sötét volt és csak egy homályos ablakon látott ki.
De örült, hiszen a pendrive, amit átadott Emerald-nak biztos helyre került és sem az Atlas-iak, sem a Vale-iek nem szereznek tudomást a tervről. Egy valami volt, ami aggasztotta.
Neo.
Fogalma sem volt róla, hogy Neo kijutott-e egyáltalán onnan és ha igen, vajon elmenekült-e.
„Szedd össze magad, te barom! Neo tízszer olyan kemény, mint te! A s*ggfej szüleit is túlélte, pedig azok ritka nagy barmok voltak! Kimentett a Malachit lányok és a Xiong gengszterek csapdájából, innen is ki fog menteni."
A kabin ajtaja kinyílt és egy szigorú tekintetű, nagydarab, fehér katonai zubbonyt viselő férfi volt előtte. Ironwood tábornok.
- Elmehetnek. – Utasította a két őrt, akik engedelmeskedtek. – Úgy hallottam, hogy nem nagyon akarsz együttműködni a hatóságokkal.
- Tudom, - Roman csak magabiztosan elmosolyodott. – hogy ezt nehéz lesz elhinnie, tábornok, de… nem vagyok valami nagy rajongója a hatóságoknak.
- Mi a helyzet, - Ironwood csak keresztbe vonta a karját. – a világ legerősebb hadseregével?
- Első benyomásra, - Roman csak szétnézett a kabinjába és felvonta a száját. – nem valami jó.
- Egy esélyt adok arra, hogy eláruld, - Ironwood szigorúan meredt rá. – ki áll e-mögött igazából?
- Nem egyértelmű? – Roman megkomolyodva hajolt előre. – Őt nézed. – Végül csak játékosan hátradőlt és kitárta a karjait.
- Jó. – Ironwood csak csalódottan otthagyta.
- Na, mi a baja, tábornok?! – Roman tettetett sértődöttséggel szólt utána. – Azt hittem, beszélni akar?!
- A tanács az én felügyeletemre bízott, amíg én jónak látom. Helyezd magad kényelembe, ugyanis, rengeteg időnk lesz beszélgetni.
- Hű, csodálatos. – Roman nem bírta visszatartani a rátörő nevetést.
„A bolondok, nem is sejtenek semmit sem. Hamarosan, én leszek az, akinek felelni fognak."
Roman tovább nevetett, mint aki valójában megkapta, amit akart.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.
Véget ért a második évad.