Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kezdetét veszi az 5-ik évad.
- Mistral városa. – Miután Qrow-t kiengedték a kórházból, a RRNJL csapattal elindultak Haven felé, hogy beszélhessenek az igazgatóval, Leonardo Lionheart-al.
- Ideje már! – Nora kissé ingerülten tette hozzá. A csapat végig sétált egy sötét, lámpákkal kivilágított folyosón és lépcsősoron. – Kinek az ötlete volt, hogy megint sétáljunk?
- Sok mindennel megküzdöttünk már, - Ren biztatta a csapatot. – lezuhant hajók, feldúlt települések…
- Oh, - Jaune közbe szólt. – és ott voltak még az emberek és szörnyek, akik meg akartak ölni minket.
- Pf, - Ruby csak legyintett egyet. – megoldottuk. Csak az egyikünk halt meg majdnem.
- Hé! – Qrow csak játékosan pillantott az unokahúgára.
- Igaz, - Lance csak viccelődött. – jövőre megismételhetnénk. – Ezen nevettek egy páran, de Jaune a lényegre tört.
- Amúgy, milyen messze van még a Haven akadémia?
- Mindjárt ott vagyunk. – Válaszolt Qrow. – Csak gondoltam, elhozlak titeket egy jó kilátóhelyre.
A csapat elérte a folyosó végét, amit egy nagy fakapu állt el. Qrow kinyitotta és a nap vakítóan világított be, de Ruby volt az első, aki ámuldozva nézett le Mistral városára. Mistral egy nagy hegyre volt építve és rengeteg vízesés tarkította a zöld és szürke hegyoldalakat, az épületek többsége a sziklába volt építve, ezért járatokat vájtak, hogy az emberek, mint például most a hőseink, könnyebben tudjanak közlekedni.
Messzire el lehetett látni, a többi hegy, amik majdnem akkorák voltak, mint Mistral hegye, elképesztően távolinak tűntek, de a messzebb lévő hegyeken már havat is lehetett látni és egy folyó is volt, ami innen, Mistral-ból indult, de átszelte az egész kontinenst. Lélegzet elállító látvány volt.
- Ez király! – Rikkantott fel Ruby, miközben a csapat többi tagja is csatlakozott hozzá.
- Egyetértek a kijelentéseddel. – Lance mellé állt.
A város főterén rengeteg bazár és kereskedő volt, de mindenféle áruval kereskedtek.
- Nézd, - Ruby egy fegyverstandot szúrt ki. – ott még fegyvereket is árulnak!
- Az itteni kereskedők szinte bármit eladnak, - Qrow egy kicsit baljóslatúan tette hozzá, amikor kiszúrt egy csuklyás alakot egy sikátorban, az egyik egy kis csomagot adott a másiknak, aki pedig pénzt adott neki. – nem számít, ha illegális.
- Az egész város a hegybe épült. – Állapította meg Jaune.
- Ahogy mondod, de, - Figyelmeztette őket Qrow. – maradjatok távol az alsó résztől, minél feljebb mész, annál jobb helyre kerülsz.
- És mi, - Nora magabiztosan felfelé mutatott. – a tetőre megyünk!
Haven akadémiája, ha nem nyújtott olyan impozáns látványt, mint Beacon, de a sokkal kellemesebb és megnyugtatóbb aura lengte körül az egész akadémiát. Egy kisebb, rendszeresen gondozott erdő vette körbe, az épületei alacsonyabbak voltak, de szélesebbek, hogy sokkal kevesebb helyet foglaljanak. Olyan, mintha az akadémia egy lenne a természettel.
Az udvar csendes volt, hallani lehetett a madarak csicsergését és több fa is volt benne, ami tökéletes hellyé tette az csendes elmélkedéshez. Ruby még egy könnycseppet is eleresztett, amikor megálltak az iskola fő épülete előtt.
- Megérkeztünk. – Sóhajtott egyet.
- Igen, - Lance is megkönnyebbült, hogy véget ért a hosszú út. – meg.
A csapat elindult, de Qrow valami gyanúsra lett figyelmes. Nem mondott semmit, csak követte a fiatalokat az akadémiába. A folyosókon fa padlók voltak, amiken vörös szőnyegek vezettek át, itt-ott el volt szórva egy-egy fapad, a falak előtt, de minden ajtó zárva volt és az egész hely túl csendes volt.
- Helló! – Kiáltott Ruby, de semmi választ nem kapott. Qrow ment elől, de ő nagyon gyanúsnak tartotta ezt a csendet. – HELLÓ! – Kiáltott Ruby hangosabban, de megint nem kapott választ.
- Talán próbálj meg hangosabban kiáltani. – Szólt hozzá Nora.
- Szerintem, - Ren aggódva nézett körbe. – itt nincs senki.
- Végül is, - Jaune csak kitárta a karjait. – most nincs tanítás.
- Ez normális? – Lance Qrow-ra nézett, aki még mindig aggódott és ideges volt.
- Nem, - Szólalt meg Qrow. – ez nem normális. Gyertek! – Utasította a csapatot és elindult előre.
- Várj meg! – Futott utána Ruby, a többiek pedig követték.
Qrow egy két ajtós iroda előtt állt meg, ami egyértelműen az igazgatói, elővette a fegyverét, Harbinger-t és a többiek is a sajátjukat.
- Álljatok készen! – Qrow a legrosszabbra gondolt, hogy elkéstek és Salem emberei már megelőzték őket. – Lehet, hogy bajok lesznek! – Felemelte a lábát, hogy berúgja az igazgatói iroda ajtaját, de mielőtt ez megtörténhetett volna, az ajtó kinyílt magától.
Egy idősebb, átlagos magasságú férfi volt, hosszú, őszes hajjal, amit hátra fésülve hordott, az arcát, a hajával megegyező szakál fedte, fehér inget, vörösesbarna poncsót, arany szegéllyel, vörösesbarna mellényt, aranyszínű gombokkal, barna nadrágot és fekete cipőt viselt.
A férfi rémülten felkiáltott a felfegyverzett csapat láttán, de ők ugyanúgy megrémültek a férfi látványától és felsikoltottak. Qrow megismerte a férfit és csak egy kis fáziskésés után vette észre, hogy a lába, amivel berúgni szándékozta az ajtót, még a levegőben van, kibillent az egyensúlyából és a földre esett.
A férfi rémülten a mellkasához kapott és elájult. Csak a földön fekve vették észre, a kilógó oroszlánfarkát, ami arra engedett következtetni, hogy egy faunus volt.
- Öhm… - Ruby volt az első, aki megtörte a csendet. – Leonheart… professzor?
- Qrow! – A férfi lihegve felült és Qrow-ra meredt. – Az ég szerelmére, - A mellkasához tette a kezét és érezte, milyen vadul vert a szíve. - majdnem halálra rémítettél.
- Én?! – Qrow felháborodottan felállt és Leonheart-ra nézett. – Nem úgy volt, hogy várni fogsz minket a bejáratnál?!
- Hm? – Leonheart egy zsebórát vett elő a mellénye zsebéből. – Oh, igaz! Elnézést, - Visszatette a zsebébe és felállt. – egyszerűen elnéztem az időt.
- Most hülyéskedsz, ugye? – Qrow még mindig nem enyhült meg.
- Hol van mindenki? – Kérdezte Nora, mire mindenki eltette a fegyverét.
- Áh, - Leo szétnézett a csapaton, de ahelyett, hogy válaszolt volna, témát váltott. – ti lehettek a diákok, akikről Qrow beszélt.
- Igen, uram! – Szólalt meg Ruby és tisztelgett egyet. – Ruby Rose vagyok!
- Jaune Arc.
- Nora Valkyrie
- Lie Ren.
- Lance Monroe.
- Öröm megismerkedni veletek. – Leo nevetett egyet a fiatalok energiáját és bátorságát látva. – Leonardo Leonheart, - A mellkasára tette a kezét és egy kicsit előre döntötte a fejét, meghajlás gyanánt. - szolgálatotokra. – Aggódva folytatta. – Attól tartok, a személyzetem pillanatnyilag házon kívül van, amíg az órák nem folytatódnak, szóval…
- Mi van?! – Qrow félbeszakította, amitől Leo összerezzent. – Leo, ezt nem mondhatod komolyan! Ki őrzi az ereklyét?! – Leo megrémült az ereklye hallatán, a fiatalokra nézett és dühösen, mintha Qrow valami veszélyes titokról kotyogott volna, szólt rá.
- Qrow, a gyerekek…
- Már tudják! Beavattam őket! Hogy érted, hogy a személyzet házon kívül van?! – Leo válasz helyett csak hallgatott és megdörzsölte a szakállát.
- Beavattad őket? – Ezután kínos csend lépett életbe, amit Nora tört meg.
- Szóval, más is úgy gondolja, hogy ez nagyon nem úgy meg, mint ahogy kéne?
Leo beinvitálta a csapatot az irodájába, ami egy kerek helység volt, a polcokon mindenféle könyv volt található, Nora és Ren egy kis heverőre ültek le, egy kávézó asztal mögé, amíg Qrow az igazgató asztala előtt állt, Ruby a jobb oldalán, Jaune a bal oldalán és Lance mögötte állt.
- Be kell valljam, Qrow, - Leo az asztalához ült le, ami tele volt papírokkal. – ez még tőled is nagyon meggondolatlan volt.
- Nem, - Qrow visszavágott. - a nagyobb meggondolatlanság totálisan őrizetlenül hagyni az egyik ereklyét! Nem beszéltél Oz-al éveken keresztül!
- Nem volt miről beszélni, - Leo nem hagyta magát. – egészen Beacon bukásáig. De azóta, - Dühösen felállt. – Mistral káoszba süllyed! Nem csak Vale szenvedett amiatt az éjszaka miatt. Mindenki látta, minden háztartás és minden királyság látta, ahogy azt a szegény lányt darabokra tépték, - Mindenkinek eszébe jutott Penny, ahogy Cinder és Salem gonosz terve részeként, kihasználták Pyrrha-t, hogy darabokra tépje egész Remnant szeme láttára. – szörnyek árasztották el a várost és Atlas-i robotok támadnak ártatlan civilekre! – Csalódottan lehajtotta a fejét. – És azóta semmi. Érezhetitek a félelmet a levegőben. Ez a sok negativitás, gondolom egyértelmű, hogy csak eltökéltebbé tette a Grimm-eket, hogy értünk jöjjenek. – Hátat fordított és kinézett az egyik ablakon, hogy láthassa Mistral városát. – Mistral a legnagyobb kiterjedésű királyság Remnant-on és emiatt hihetetlenül nehéz megvédeni. – Kellemetlen emlékek jutottak az eszébe. – Oly sok Vadászt vesztettünk, ennek az intézetnek a tanárait is beleértve és egyre csak romlik a helyzet.
- Hogy érti? – Kérdezte Ruby aggódva, de Leo még mindig nem fordult vissza, csak rátámaszkodott az ablakpárkányra.
- A Grimm-ekkel még elbírunk, de a Mistral-i tanács még mindig tárgyal az Atlas-i képviselővel. – Folytatta Leo. – Először a Dust korlátozás, most meg teljesen lezárják a határaikat… - Végül visszafordult a csapat felé. – Nem tudom, mi történhetett James-el Vale-ben, de azóta egyre csak szerencsétlenebb döntéseket hoz, amivel csak feszélyezi a helyzetet Atlas és Mistral között. – Lefáradtan sóhajtott. – És ennek tetejében, még mindig nem tudjuk, merre van a Tavasz Hajadon.
- Eggyel több ok, - Qrow-t még mindig nem győzte meg. – hogy miért van itt szükség a Vadászokra!
- Oké! – Ruby, mint egy békebíró kettejük közé állt. – A dolgok rosszak! Méghozzá nagyon! De meg tudjuk oldani. – Kérdőn meredt Leo-ra. – Miért olyan fontos a Tavasz Hajadon? – Leo kíváncsian meredt Qrow-ra.
- Azt mondtad, beavattad őket.
- Nagyjából. – Qrow csak megrázta a fejét. – Nézd, megértem, - Elővette a flaskáját és ivott egy kortyot. - hogy nagy területet kell megvédeni és okkal hagytátok abba az oktatást.
- A négy Hajadonnak hihetetlen mennyiségű mágia áll a rendelkezésére és csak ők képesek megszerezni a relikviákat. – Magyarázta Leo, miközben visszaült az íróasztalához.
- Mi van?! – Jaune és a csapat nem nagyon értette.
- A relikviák egy-egy különleges kamrába vannak zárva és csak az adott hajadon képes kinyitni őket. – Vette át a szót Qrow. – Tél a Teremtését, Nyár a Pusztításét, Ősz a Választásét és Tavasz a Tudásét. – Újra ivott egyet. – A Tavasszal van a probléma.
- Mi történt vele? – Kérdezte Ren, mire a két felnőtt szégyenkezve ránézett és lehajtották a fejüket.
- Kezdetben elhatározott volt, - Kezdte Leo. – amikor megkapta az erejét. De a felelősség súlya túl sok volt szegény gyermeknek. Ő… elfutott. Elhagyta a képzését, a barátait és mindenkit. Ez már egy évtizede volt. Senki sem tudja, hol lehet.
- Én igen. – Szólalt meg Qrow, miután eltette a flaskáját. – Vagyis, van egy jó ötletem.
- Komolyan mondod?! – Leo meglepetten felpattant.
- Nem mondanám, hogy jó hír. – Qrow, ha biztos volt a dolgában, nagyon nem örült neki.
- Miről beszélsz?! – Leo elsétált az asztala mellett és boldogan megragadta Qrow vállait. – Ez csodálatos hír! Ennyi év után… hol van?! – Qrow lefejtette magáról Leo kezeit fel-alá sétált.
- Kutakodtam egy kicsit. Miután Tavasz elfutott, belefutott néhány banditába. Pontosabban, a Branwen klánba.
- Raven. – Leo már megértette, miért nem ossza Qrow az ő lelkesedését.
- Yang anyja? – Emlékezett Jaune.
- Pontosan. – Válaszolt Qrow, elővette a Scroll-ját és csatlakoztatta az íróasztal komputeréhez, ami kivetítette Remnant térképét, azon belül Mistral-t nagyította fel és azon belül megjelölt egy bizonyos területet. – Valahol ott kell lennie a táboruknak. Oda vonulnak vissza a fosztogató és felderítő körutak után. Raven sok követőt nyert magának, miután visszatért a klánba és biztos vagyok benne, hogy a Tavasz Hajadon volt az, amitől ilyen rövid idő alatt sikerült az élre törnie.
- Hát, Qrow, - Leo megpaskolta Qrow vállát elismerően. – meg kell hagynom, - A térképre nézett. – ezekkel a koordinátákkal szervezhetek egy csapatot és néhány héten belül útnak indulhatunk.
- Néhány hét?! – Qrow nem akart várni.
- Pontosan. – Leo megnyomott néhány gombot a komputeren, ami kikapcsolta a vetítést, majd hátra kulcsolt kezekkel elindult, hogy vissza ülhessen a székébe.
- Leo, talán nem hallottál, amikor azt mondtam, - Qrow dühösen az asztalra támaszkodott. – a nővéremnél van a Tavasz hajadon és tudom, hogy hol van?! Azonnal indulnunk kell, amilyen gyorsan csak lehet! – Haragjában levert néhány könyvet és papírt az asztalról.
- És talán te nem hallottál engem, - Leo nem engedett és felemelt hanggal folytatta. – amikor azt mondtam, hogy ez a királyság nagy bajban van?! Az „amilyen gyorsan csak lehet", nem azt jelenti, hogy holnap! Azt jelenti, hogy amint megtudom győzni a tanácsot, hogy nekem jobban kellenek a Vadászok, mint nekik! Sajnálatos módon, - Megforgatta a szemeit. – egy „bandita törzs" nem épp az elsődleges a prioritási listájukon, amikor épp egy lehetséges háború áll küszöbön!
- Akkor cs*ssze meg a tanács! – Qrow-t nem érdekelte a politika. – Mi magunk megyünk! Te és én profi Vadászok vagyunk és ezek a kölykök nem épp amatőrök!
- Ez az! – Nora és a csapat többi tagja, akik eddig csak hallgattak és figyeltek, felélénkültek.
- Talán, - Ren volt az egyetlen, aki diplomatikus megoldást akart. – van egy békésebb megoldás is erre?
- Minél messzebb kell tudnunk Tavaszt, amilyen gyorsan csak lehet! – Összegezte Qrow. – Raven nem fogja egykönnyen odaadni a legértékesebb tulajdonát. Harc nélkül biztos nem.
- A helyzet az, hogy te és a nővéred egyenlőek vagytok harcban, – Leo ellenezte. – én már nem vagyok az a nagy harcos, aki egykor voltam és ne vegyék sértésnek, - A fiatalokra nézett. – de én és ezek a diákok nem biztos, hogy le tudnánk győzni egy egész bandita klánt és egy Hajadont, aki tutira elsajátította az erejét ennyi év alatt! Biztosra kell mennünk, hogy sikerrel járunk, mert, ha elbukunk, Raven és a klánja szétszóródik és vesztünk. – Felemelte a mutatóujját. – Csak egy lehetőségünk van és tökéletesen kell időzítenünk.
Qrow csak keresztbe tett karokkal meredt rá, de végül egy sóhajtással jelezve, hogy megértette, Leo-nak most igaza van.
- Tudod, Oz nagyon nem lenne boldog, ha látná mindezt.
- Talán igazad van. – Leo egyetértett. – De nincs itt. Én mindent megteszek, amit csak tudok.
- De kell, hogy legyen valami, amit tehetünk! - Ruby kissé letörve kérdezte.
- És mi a helyzet Cinder Fall-al? – Jaune-nak eszébe jutott. – Innen jött, Emerald Sustral-al és Mercury Black-el! Van róla információja?
- A Beacon-i nyilvántartásból kitörölték az adataikat, - Leo nem tudott segíteni. - a Haven-i rendszerben csak hamis adatok vannak róluk. – Jaune, tudva, hogy nem tud az után menni, aki elvette tőle Pyrrha-t, dühösen ökölbe szorította a kezeit.
- Hát, - Qrow csalódott volt. – nem mondanám, hogy ez egy kellemes találkozás volt, Leo.
- Sajnálom. – Leo-t is bántotta a dolog, hogy nem tud gyorsabban segíteni. – Tudom, hogy nagy utat tettetek meg, de mindent megteszek, ami a hatalmamban áll, hogy segítselek titeket.
- Persze. – Qrow is csalódott volt. – A városban maradunk egy darabig. – Elővette a Scroll-ját. – A helyi komm még működik. Értesíts minket. – Megfordult és a kijárat felé vette az irányt. – Gyertek, kölykök.
A többiek követték, de Ruby még visszafordult az igazgató felé.
- Örülünk, hogy találkoztunk, professzor.
- Szintúgy. – Búcsúzott Leo, de Ruby látta rajta, hogy valami nagyon bántja. Nem kérdezett rá, csak követte a többieket.
A csapat a kijárat felé tartott, Qrow ment elől, de látszott rajta, mennyire dühös volt Leo tétlensége miatt, amit az átkozott politika okozott.
- Akkor most, - Nora tette fel a kérdést, amire mindenki kíváncsi volt. – mi legyen?
- Ti öten, - Qrow kezdte. – menjetek vissza a szállodába. Nekem kell egy ital.
Ezzel otthagyta őket, hogy a kocsmába menjen.
- Hát, - Lance is sóhajtott egyet. – ma már úgy sem tudnánk semmit sem csinálni.
A RRNJL csapat visszatért a szállodába, ahol megszálltak, Ruby a szobájába ment, hogy a városban vásárolt képregényt olvasson, amíg a JNR csapat és Lance csak a nappaliba ült le elmélkedni.
Hirtelen, kopogás hallatszott, mire mindenki a fegyvereiért nyúlt.
- Talán csak Qrow az? – Találgatott Lance.
- Még túl korán van. – Mondta Jaune, mire lassan megközelítette az ajtót és kinyitotta.
Egy gyermek, alig lehetett 14, szeplős arca és barna haja volt. Fehér inget, szürkésbarna kantáros nadrágot, narancsszínű kesztyűt és narancsszínű csizmát viselt és idegesen tördelte az ujjait.
Nem tűnt ismerősnek, mire Jaune csak kérdően a csapattársaira és Lance-re nézett, akik csak megvonták a vállukat és a fejüket rázták, miszerint, ők is tanácstalanok, ki lehet ez a gyerek.
- Segíthetünk? – Kérdezte Jaune, kissé zavarodottan.
- Öhm… - A fiú csak idegesen kezdett bele. – igen! Van itt egy bizonyos, Ruby Rose?
Erre a JNR csapat és Lance gyanakodva meredtek rá és felkészültek egy újabb összecsapásra.
- Miért? – Kérdezte Nora.
- Mit akarsz tőle? – És Lance.
- Hát… - A fiú idegesen oldalra nézett, de hirtelen Qrow jelent meg.
- Megtaláltam! – Qrow egyértelműen részeg volt, de boldog és izgatottan rángatta a fiút és hangosan röhögött és betámolygott a nappaliba, hogy lefeküdjön a heverőre.
- Az apjának kéne egy kis segítség. – Mondta a fiú.
- Mármint, a nagybátyjának. – Javította ki Lance.
- Megtaláltam. – Motyogta magában Qrow.
- MI FOLYIK ODAKINT?! – Hallani lehetett, hogy Ruby elképesztően ideges lett a hangzavar miatt. – NEM LEHETNE, HOGY EGY LÁNY BÉKÉBEN OLVASHASSA A KÉPREGÉNYÉT?! – Amint meghallotta Qrow részeg nevetését, csalódottan a homlokára csapott. – Qrow, már megint részeg vagy?
- Talán… - Qrow csak felemelte az egyik karját és tovább nevetett.
- Neked… - A fiú Ruby-t nézte és észrevett valami érdekeset. – Ezüst szemed van. – Erre mindenki zavartan össze nézett.
- Ki… - Ruby számára ismerős volt a kérdés. – vagy te?
- Öhm… - A fiú idegesen hátra kulcsolta a kezeit és zavarában a padlót nézte. – a nevem Oscar Pine.
- Várjatok. – Qrow halkan kuncogott.
- De talán… - Folytatta Oscar. – úgy ismerhettek, mint Ozpin professzor. – Na ez mindenkit meglepett, de Qrow elképesztően büszke volt magára.
- Megtaláltam! – Kiáltott fel Qrow, teljes boldogsággal, de végül leesett a kanapéról, elterült a padlón és elaludt.
Az éjszaka leszállt Menagerie-ben és a városban ugyan csend honolt, de a Belladonna kúriában nagy volt a lárma, amit a ház ura, Ghira és Sun csapott, hangot adva a felháborodásuknak. Habár megmutatták Ilia Scroll-jának a tartalmát a Fehér Agyar képviselőinek, Corsec-nek és Fennec-nek, de ők tagadták, hogy bármi közük lett volna Adam terveihez és nem győzték ismételni, hogy az Adam vezette frakció nem tagja a Fehér Agyarnak.
Habár egyértelmű volt, hogy hazudnak, semmilyen bizonyíték nem volt ellenük, így a törvény értelmében, ártatlanok.
- Ez egyszerűen, hihetetlen! – Ghira dühösen belökte az ajtót.
- Totális kib*szás! – Sun követte.
- NEM HAGYHATJUK, HOGY EZT MEGÚSSZÁK! – Egyszerre fejezték be.
- Legalább, ti ketten végre egyetértetek valamiben. – Khali próbálta a dolgok pozitív oldalát nézni, hiszen a két dühös férfi, akik ki nem állhatták egymást, most teljes mértékben egy oldalon álltak.
- Ideje volt már, hogy kibéküljenek. – Tette keresztbe a karjait Lynda.
- Miért is civakodtak? – Monty csak a füle tövét vakarta.
- Srácok, - Blake volt a csapat legnyugodtabb tagja és próbálta bíztatni a többieket. – minden rendben lesz.
Már késő volt és ideje volt nyugovóra térni, szerencsére, Blake szülei megengedték a Dawn testvérpárnak, hogy náluk aludjanak, a biztonság kedvéért.
- Lynda, - Monty, miután bementek a szobájukba, szomorúnak és komornak tűnt. – bántani fogod Luna-t? – Lynda csak megtorpant ezen a kérdésen, hiszen Luna, a fogadott nővére is a Fehér Agyar tagja lett és azokkal van, akik meg akarják támadni Haven-t.
- Ez… - Fogalma sem volt róla, mit mondhatna. – bonyolult. Remélem, nem kell. – Monty egy kis hallgatás után, egy újabb szívszorító kérdést tett fel, miután leült az ágyába.
- Luna haragszik ránk? – Lynda ismét csak hebegni tudott és megint szó híján volt.
- Én… - Csak megvakarta a tarkóját és zavartan oldalra nézett. – nem tudom. Remélem, hogy nem.
- Akkor, miért dolgozik együtt rossz emberekkel?
- Biztos vagyok benne, - Lynda csak megsimogatta az öccse feje búbját. - hogy valaki hazudott neki és emiatt rossz döntést hozott.
- Nem akarom, - Monty nem volt ostoba, tudta, hogyha ez a harc így folytatódik, valamelyik nővére meg fog halni. - hogy Luna meghaljon.
- Megígérem, - Lynda biztatóan az öccse vállára tette az egyik kezét. – hogy nem fog meghalni. Se ő, se senki más. – Monty, ahelyett, hogy megnyugodott volna, csak a nővére szemébe nézett, aki meglepődött az öccse határozottságán.
- Ezt nem ígérheted meg, hiszen nem látod a jövőt.
Monty ezután lefeküdt, de Lynda szemére nem jött álom, folyton csak Luna járt az eszében, hogy mi történik, ha újra találkozik a nővérével. Nem tudni, mennyi idő telhetett el, miközben Lynda álmatlanul forgolódott, amikor egy halk kopogás hallatszott az ablakon.
Lynda egyik kutya füle megrebbent a hangtól és az ablak felé nézett. Egy Grimm maszkos Fehér Agyar katonát látott, aki csendben jelzett, hogy beszélni akar vele. Lynda először arra gondolt, hogy a tripla pengéit vegye-e magához, de amikor látta, hogy a Fehér Agyar katona leveszi a maszkját, kiderült, hogy Luna volt az, aki szomorúan nézett rá és jelzett neki, hogy jöjjön ki az erkélyre beszélgetni.
Lynda felcsatolta a csuklópántjait, ugyanis nem bízott már meg teljesen a nővérében, de hajlandó volt vele beszélni.
- Mit akarsz? – Kérdezte Lynda, suttogva és gyanakodva, felkészülve, hogy Luna talán egy rajtaütést tervezett.
- Csak beszélni. – Luna is suttogott és feltartotta a kezeit, jelezve, hogy nem akar bajt. – Sajnálom, ami tegnap este történt, nem tudtam, hogy itt leszel.
- Mi az, hogy „nem tudtad, hogy itt leszek"?! Meg akartad ölni Blake-et és Sun-t!
- Igazából, csak a Belladonna családot kellett megfigyelnünk Ilia-val, nem akartunk harcolni, de ti kezdtétek.
- Luna, miért álltál be a Fehér Agyarba? Ők állnak Beacon bukása és rengeteg ártatlan lemészárlása mögött! – Luna csak hallgatott egy darabig és kitérő választ adott.
- Nincs rá bizonyíték.
- Cs*ssze meg a bizonyíték! – Lynda feltartotta a mutatóujját és Luna-ra szegezte. – Tudod jól az igazságot! Meg akarják támadni Haven-t és háborút indítani az emberek ellen! Felteszem még egyszer a kérdést és nővéredként kérlek, - Megragadta Luna ruhájának a nyakát és magához húzta. - hogy az igazat mondd! Miért álltál be közéjük?!
- Mert… - Luna szája megremegett, szomorúan oldalra nézett és összeszorította a szemeit, majd kitört belőle. – segítségre volt szükségünk! – Lynda megdöbbent, de nem engedte el Luna-t. – Anyagilag az utolsókat rúgtuk, Monty megbetegedett, nem volt pénzem orvoshoz vinni, te nem voltál itt és a Fehér Agyar ajánlatot tett! Mit kellett volna tennem?! Mondani, hogy „kösz, de nem érdekel. Hogy inkább nézem, ahogy az öcsém éhezik és betegen fetreng az ágyában. Mert rosszak vagytok."?!
- Luna… - Lynda eleresztette végre Luna-t és eszébe jutott, hogy ő maga is be akart lépni a Fehér Agyarba, amikor azt hitte, a csapata megbukik a végső vizsgán, de Mike képes volt lebeszélni róla. – én… - Luna is ugyanazért lépett most be, amiért Lynda is majdnem. Segíteni akart a családján.
- Nem tudtam mit tenni, Lynda. – Luna hangja kétségbeesett volt. – Inkább arra kérlek, csatlakozzatok vagy menjetek el Menagerie-ből, mert rossz dolgok fognak történni.
- Meg akarjátok ölni Blake-et és a családját?! – Luna csak szomorúan lehajtotta a fejét.
- A jó ügy érdekében áldozatot kell hozni.
- Luna, - Lynda csak összecsukta a szemeit és megrázta a fejét. – nem fogunk beállni a Fehér Agyarba, nem hagyjuk el Menagerie-t és nem fogjuk hagyni, hogy bántsátok Blake családját. – Luna csalódottan sóhajtott.
- Ha maradsz és ellenállsz, nem fogunk kegyelmezni.
- És mi lesz Monty-val? – Lynda az ablak felé nézett, ami abba a szobába vezetett, ahol a kistestvérük épp aludt. – Őt is megölitek? És ha engem meg is ölsz, mit fogsz mondani neki? – Luna ökölbe szorította a kezeit.
- Meg fogja érteni.
- Ne vegyél rá mérget.
- Lynda, - Luna komolyan a nővére szemébe nézett. – azért jöttem, hogy figyelmeztesselek és esélyt adjak. Még egyszer nem fogok. – Lynda csak meredten bámult a nővérére, aki visszavette a Grimm maszkját. – Sajnálom, hogy így alakult.
Azzal leugrott az erkélyről és eltűnt az éjszakában.
- Én is. – Lynda szomorúan sóhajtott, miközben visszamászott az ablakon.
- Szóval, - Yang, miközben utaztak, érdeklődött egy kicsit Mike lakókocsija felől. – honnan is van ez a lakókocsi?
- Még a nagyapám hagyatéka. – Mike megpaskolta a kormányt. – Büszkesége és öröme volt!
- Szeretett utazni? – Yang látta, hogy milyen sok fénykép van a lakókocsi belső falain Remnant különböző királyságaiból.
- Igen és rengeteget kalandozott a legjobb barátjával, André-val. Minden nyáron hátra hagyták a feleségeiket és elutaztak valamelyik másik királyságba, kalandoztak és rengeteget régiséget vásároltak. Többsége még mindig odahaza van, a garázsunkban. – Mike úgy magyarázta, mintha ez teljesen normális lenne.
- Két felnőtt férfi, egy lakókocsiban, hogy vásárolgassanak? – Yang egy kicsit elmosolyodott és észrevette, hogy a jármű milyen jó állapotban van a korához képest. – Jól karban van tartva a korához képest.
- Nagyapa és André bácsi nagyon pedánsak és tisztaság mániások voltak. Egyszer, rajtakaptam őket, ahogy a fürdőkádban meztelenül, egymás haját mosták. – Mike számára még mindig nem esett le, de Yang jobbnak látta, ha nem firtatja a lakókocsi történetét, ezért témát váltott.
- Hé, mi lenne, ha megállnánk, - A kocsi üzemanyag szintjelzőjére nézett. – tankolni és vennénk valami italt.
- Remek ötlet! – Mike ki is szúrt egy benzinkutat az úton. – Nagyapa és André bácsi mindig is szerettek kis benzinkutakon kávézni, amíg megszáradt az arcpakolásuk!
Mike felvezetett a benzinkút rámpáján és beállt a töltőállomásra. Kiszálltak, nyújtóztak egyet, Mike kinyitotta az üzemanyag tartályt és elkezdte feltölteni a tartályt, addig Yang bement az állomásra, hogy italt vegyen.
Miután feltöltötte a kocsit, Mike is bement a benzinkútra, hogy fizessen.
- Nem vagy kicsit fiatal, hogy igyál? – Amint Mike bement, hallotta, ahogy az eladó és Yang beszélget.
- Csak egy vizet. – Válaszolt Yang. – Elég meleg van és épp most hallgattam végig a barátom, kétes szexualitású nagyapjának a történetét.
- Oh, - Az eladó, amint tudatosult benne a félreértés, máris keresni kezdett az üdítők között. – máris.
A pult másik végénél hangos röhögést lehetett hallani.
- Még hogy túl fiatal vagy az iváshoz?! – Egy férfi volt, hosszú, sötétszőke, zsíros haja volt, foltos, kék inget, barna mellényt, fekete, ujjatlan kesztyűt, fekete, feslett nadrágot és kopott, barna csizmát viselt és csak Yang-et bámulta. – Úgy nézel ki, mint egy igazi Vadásznő! – Közelebb hajolt hozzá. - És igencsak szemre való.
- Megvagyok, - Yang szinte rá se hederített. – köszi. – A férfi felállt és lassan közeledni kezdett felé.
- Pajtás, szerintem nem kéne… - Mike próbálta figyelmeztetni a férfit, hogy jobb, ha nem kezd ki Yang-el, de az csak közbe szólt.
- Dagikám, jobb, ha nem szólsz közbe. – A férfi tovább haladt Yang felé és folytatta a mondandóját. – Most komolyan, se túl vastag, se túl vékony és…
- Én hallgatnék Mike-ra. – Figyelmeztette Yang is. – Megmondtam, hogy megvagyok. – A férfi már ott volt, közvetlenül mellette.
- És a hajad… - Azon volt, hogy megérintse Yang haját, amikor ő elkapta a csuklóját és amikor a szemei vörössé váltak, a férfi majdnem halálra rémült, de nem volt ideje reagálni sem, mert Yang ökle képen találta, amitől kihullott az egyik foga és a férfi pedig a padlóról a plafonra, megint a padlóra és így tovább és így tovább, mint egy gumilabda, kizuhant az ajtón.
- Csak én gondolom, vagy ez más szerint sem tűnt fizikálisan kivitelezhetőnek? – Szólalt meg Mike. – Én próbáltam figyelmeztetni.
- Ezt a ház állja. – Az eladó előjött egy üveg ásványvízzel. – Totál megőrjített. – Yang reszkető kézzel vette nyúlt az üveg után, de a robot karjával megérintette, amitől egy sóhajtás kíséretében megnyugodott. Elvette az üveget, kinyitotta és mohón inni kezdett. – Akkor, mit kerestek erre?
- Keresünk valakit. – Mivel Yang még mindig ivott, ezért Mike válaszolt.
- Hát erre nem sokan élnek. – Válaszolt a boltos, egy mosollyal. – Túl messze vagyunk a királyságoktól. Az egyetlen ember, akit erre fele érdemes ismerni az… - A boltos megtorpant és a mosoly is lekopott az arcáról.
- Raven Branwen. – Fejezte be Yang, miután megitta a vizét. – Köszönöm. – Ő és Mike elindultak a kijárat felé.
- Hé, ugye nem akartok banditákkal ujjat húzni?! Nagyon veszélyesek!
- Úgy hallottuk. – Búcsúzott Yang.
- Azért viszontlátásra. – Mike is.
A férfi, akit Yang megvert még mindig a földön fetrengett, az arcát fájlalva, miközben Yang és Mike visszaszálltak a lakókocsiba és Mike beindította a motort.
- Hé, csajszi! – A férfi felállt és a lakókocsi jobb ablakához ment, ahol Yang ült.
- Most komolyan?! – Yang csak megforgatta a szemeit. – Nem volt elég?!
- Én most kiszállnék a helyedben. – Mike ismét figyelmeztette a férfit. – Nem akarod tudni, milyen az, amikor bedühödik.
- Hallottam… - Közelebb bicegett a lakókocsihoz. – hogy kerestek valakit. – A foghíjas mosolyával baljósan meredt a két utazóra.
Hosszú utazás volt Vale-ből Mistral-ba utazni, de Mandy eltökélt volt a Fehér Agyar következő tervével kapcsolatban, habár azt sem tudta, mi volt az.
- Adam, - Mandy a pilótafülkébe ment, ahol Adam a másodpilóta helyén ült és bámult ki az ablakon. – beavatnál minket, mi lesz a következő lépése a Fehér Agyarnak?
- Hamarosan. – Adam betáplált néhány koordinátát a repülő számítógépébe. – Itt tedd le a gépet. – Utasította a pilótát, aki egy szó nélkül irányt váltott.
- De nem arra van a Fehér Agyar főhadiszállása. – Szólt közbe Mandy.
- Csak egy rövid kitérőt teszünk, felveszünk valakit és már megyünk is tovább.
Mandy nem tehetett semmit, csak visszament a többi faunus társához, akik már a Fehér Agyar újoncai voltak. Voltak köztük gyerekek is, akik egy jobb élet reménye miatt csatlakoztak és Mandy hisz benne, hogy a Fehér Agyar meg tudja adni a faunus-oknak ezt a jobb életet.
Néhány órával később egy erdei tisztáson szálltak le, ami miatt az utasok kicsit összezavarodtak.
- Csak semmi pánik, kedves utasaink! – Adam felállt és az utasok felé fordult, hogy értesítse őket a tervéről. – Csak egy kis kitérőt teszünk és felveszünk egy utast!
A gép ajtaja kinyílt, amitől nagy huzat csapta meg az utasokat és Adam kiugrott, amíg a gép még pár centivel volt a levegőben. Mandy követte a faunus fiút, miután a gép már teljesen leszállt.
Néhány perc séta után, egy ismeretlen alakkal találkoztak, aki csak rájuk várt. Egy ember férfi, legalább 2 méter magas és csupa izom volt, a közepesen hosszú haját hátra fésülve hordta, az arca alsó részét szakáll keretezte, de bajsza nem volt. Egy pár fekete csizmát, fekete nadrágot, fekete pólót és egy zöld és barna hosszú kabátot hordott, amit egy nagy, csatos övvel tartott össze.
- Te biztosan Hazel vagy. – Nyújtotta ki a kezét Adam, üdvözlésképpen.
- Te pedig Adam. – A férfi viszonozta a gesztust, a termete ellenére nyugodtnak és kedvesnek tűnt.
- Mi dolgunk egy emberrel, Adam? – Mandy kicsit gyanakvóan nézett Hazel-re, aki furán nézett vissza rá.
- Ő egy értékes szövetségesünk képviselője. – Válaszolt Adam. – A neve, Salem, ugye?
- Igen. – Válaszolt a férfi. – Csupán szeretném biztosra tudni, hogy a vezéretek, Sienna Khan hajlandó-e továbbra is támogatni a terveinket?
- Beacon bukása biztosan felnyitotta a szemét, - Adam gonoszul mosolygott. - hogy a faunus-ok sokkal erősebbek, mint az emberek és legyőzhetjük őket.
- Mármint… - Mandy csak megrázta a fejét és rémülten kitárta a szemeit. – egy komplett háborút… az emberekkel?
- Megnyerhetjük, - Adam teljesen biztos volt abban, amit állít. – ha Salem támogat minket! A faunus-ok fogják uralni Remnant-ot és mi leszünk azok, akik elhozzák ezt az új kort!
- Akkor, - Javasolta Hazel. – mielőbb induljunk.
- Hát persze. – Adam visszafordult a géphez, aminek még mentek a motorjai, Mandy és Hazel követték.
Az ember férfi, amint fel szállt a gépre, gyanakvó és kíváncsi szemek meredtek rá egyszerre.
- Mit keres itt egy ember?! – Követelte a választ egy faunus nő, aki a kisbabáját szorította magához.
- Nem dolgozunk emberekkel! – Egy Fehér Agyar katona rosszallóan meredt rá.
- Csak semmi erőszak! – Adam leállította a dühös utasokat. – Az ő neve Hazel és a szövetségünk egyik képviselője! A mestere segített minket Beacon megbuktatásában és továbbra is segíteni fognak minket Haven elpusztításában!
A gép fel szállt, de a faunus utasoknak nem tetszett, hogy egy emberrel kell közösen utazniuk, de tisztelték Adam-et és engedelmeskedtek neki. Hazel maga nem akart bajt vagy konfrontációt, ezért csendben leült az egyik sarokba és próbált minél nagyobb távolságot tartani a többi utastól, amennyire csak lehetséges.
Mandy érdekesnek találta az ember férfit, egyáltalán nem tűnt se gonosznak, se erőszakosnak. Hasonlított Derrick-re, akit nemrégiben vesztett el.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.