Halo, elérkezett a következő rész ideje.

Elérkezett a nap, amikor megkezdődik a Fehér Agyar visszavétele. Blake biztos volt, hogy lehetséges rábeszélni az eltévelyedett faunus-okat, hogy térjenek le az erőszak és a pusztítás útjáról, de egyedül nem lett volna képes rá. Az apja, Ghira mindenben támogatta és tudta, neki kell beszédet tartania és megtenni az első lépést.

Egész este a beszédét írta és fel-alá sétálva a házban újra olvasta, kijavította és magában felmondta. Mindenki feszült csendben várta, amíg felkészül, hogy megtartsa a beszédet. Végül megállt, de egy fáradt sóhaj és egy fejrázás egyértelművé tette, hogy nem elégedett a beszéddel, amit írt és azt is, hogy többre nem futja tőle.

- Készen állsz? – A felesége biztatóan a vállára tette a kezét, jelezve, hogy hisz a férjében.

- Igen. – Ő maga nem volt ilyen biztos magában, de még egy utolsó pillantást vetett a papírra. – Nem lesz könnyű meggyőzni az embereket, de az igazságot gyakran elég nehéz elfogadni, de én tudom, hogy ez a helyes döntés. – A lánya, Blake is mellé állt.

- Sikerülni fog. - Sun, Lynda és Monty is támogatta.

Nem volt mit tenni, a hír már elterjedt, hogy Ghira beszédet fog tartani és Menagerie apraja nagyja összegyűlt a Belladonna kúria előtt. Amint felállt a pódium mögé, az összegyűlt emberek tekintete, a kamerák és a Scroll-ok lencséi mind rászegeződtek.

Blake, Sun és Lynda csak a pódium mellé álltak, amíg Monty hátra maradt Khali-val. A mikrofon bekapcsolt, jelezve, hogy másodperceken belül elkezdi a beszédét.

- Köszönöm mindannyiótoknak, hogy eljöttetek. – Kezdte a beszédét Ghira. – Szeretném azzal kezdeni, hogy eloszlassam a kételyeket, amik ellepték a szigetünket. Úgy érzem, fontos, hogy ennek a területnek a lakói megértsék az igazat. Nem számít, hogyan éreztek az emberi faj iránt, mindannyian egyetértünk, hogy a Beacon bukása, ami nem is olyan régen történt, egy igazi tragédiával egyenlő. Egy tragédia, ami mélyen érintette az embereket és a faunus-okat egyaránt. Habár a fő agresszor még ismeretlen, de hivatalos megerősítést nyert, hogy Adam Taurus, - Megvetően a Fehér Agyar két küldöttére nézett. – egy nagyon erős, szakadár frakciójának a vezére komoly szerepet vállalt ebben az eseményben. A tettei nem csak bemocskolták annak a szervezetnek a hírnevét, amit eredetileg a béke és egyenlőség nevében hoztak létre eredetileg, de komoly kárt okozott az egész fajunknak. Minden egyes nappal, amíg ez az ember tettei büntetlenül maradnak, borzasztóan nehéz lesz meggyőzni azokat az embereket, akik lenéznek minket. – Az összegyűlt faunus-ok idegesen suttogni kezdtek és a Fehér Agyar küldöttjeinek is felkeltette az érdeklődését, de felemelte az egyik kezét, hogy csendre intse a tömeget. – Nemrégiben, egy kém, ugyanebből a renegát frakcióból megtámadta, a saját otthonomban, a saját lányomat, Blake-et és a barátait, de szerencsére, kezelni tudták ezt az egyént. Habár az egyikük fizikálisan megsérült és a tettes ugyan elmenekült, - Elővette a zsebéből Ilia Scroll-ját. – sikerült megszereznünk a Scroll-ját. Ennek köszönhetően, bizonyítékot szereztünk, hogy Adam Taurus azt tervezi, hogy meg merényeli a Fehér Agyar jelenlegi vezérét Sienna Khan-t és maga veszi át a helyét. – A tömeg újra aggódni és hangosan kiabálni kezdett. – És a radikális terve nem áll meg itt! – Felemelte a Scroll-t a magasba. – A Scroll-ban még részletesen le van írva, hogy a következő célpontja a Haven akadémia lesz és az ottani KÁR-torony és a következő telihold éjszakáján, az őszi szemeszter kezdete előtt, vagyis a mai naptól számítva, két hónap múlva. Elküldtem a leggyorsabb küldöncömet, hogy figyelmeztesse a Mistral-i kormányt, de úgy érzem, komolyabb felelősségünk van. A kapcsolatom a Fehér Agyarral talán egy kicsit… érdekes. Évekkel ezelőtt én alapítottam ezt a szervezetet, hogy segítsek létrehozni egy olyan világot, ahol minden faunus, aki szerette volna, egyenlő legyen az emberekkel. Habár én úgy gondoltam, jól haladtunk és idővel komoly eredményt érhettünk volna el, a szervezeten belül és kívül is gyorsabb tempóban akartak haladni, így visszaléptem és Sienna Khan-t neveztem meg utódomnak. Tény, hogy nem értettem egyet a módszereivel, de amivel egyetértettem, az az volt, amiért harcolt. A faunus-ok és az emberek közötti békéért és egyenlőségért. Adam Taurus-nak nem ez a célja. Az, amire készül nem válik senkinek sem az előnyére, csak saját magának. Azt hiszem, - Felemelte a hangját. - itt az ideje, hogy a faunus-ok megmutassák a világnak, hogy igenis egyenlőek vagyunk! Ideje leszámolni ezzel a renegát frakcióval! Visszaállítani a Fehér Agyar egykori dicsőségét! – A tömeg éljenzésbe kezdett. – És ehhez, a válasz egyértelmű! El kell mennünk Haven-be és meg kell védenünk minden áron! – Az éljenzés és a tapsvihar hirtelen abbamaradt és döbbent csend lepte el a kúria udvarát. – Mielőtt tovább haladnánk, szeretném, ha lányom megosztaná a saját történetét. Nem csak, mint a Fehér Agyar korábbi tagja, hanem mint Beacon egyik túlélője. – Blake előrelépett, de még az apja kedvesen odasúgott neki. – Meg tudod csinálni.

- ÁRULÓK! – Egy hangos kiabálást lehetett hallani a tömegből és ugyanaz a lány, aki megtámadta őket a legutóbb, felfedte magát.

- Ilia! – Állapította meg Sun.

- Most elkapjuk! – Lynda is előhúzta a pengéit.

- Gyávák! – Vetette oda Ilia megvetően és szétnézett a tömegen, akik rémülten elhátráltak a Grimm maszkos lánytól. – Azok után, ahogy az emberek bántak velünk, mind azok után, amit velünk tettek, - Visszanézett a Belladonna családra. – azt kéritek, hogy segítsünk nekik?!

- Tudom, - Ghira védekezőn felemelte a kezeit. – hogy nem a legmegfelelőbb bánásban volt részünk, de…

- Hol volt az ő segítségük, - Ilia meg sem hallgatta, csak dühösen kiabált tovább. – amikor a Dust vállalatok úgy kezeltek minket, mint a rabszolgákat?! Hol volt az ő segítségük, amikor a királyságok úgy vadásztak a fajtánkra, mint az állatokra?! Hol volt az én segítségem, amikor a szüleimet megölték egy Dust bányában?! Hol?!

- Fiatal hölgy, - Ghira próbálta megnyugtatni és diplomatikus maradni. – az eredményhez türelem kell és együttműködés.

- A Belladonna család a faunus-ok legalja! – Ilia továbbra sem figyelt és a kamerák már rá szegeződtek. – Azt akarják, hogy együtt dolgozzunk ugyanazokkal az emberekkel, akik elnyomni próbálnak minket! Ha tényleg, - Újra végignézett a tömegen. – igazán segíteni akartok a népünkön, itt az ideje, hogy Adam-et támogassátok és ne a Belladonna-kat! Ő elhozza nekünk a jövőt, amit érdemlünk és ha ti túl gyávák vagytok, hogy harcoljatok, tudjátok, hogy a Fehér Agyar megteszi helyettetek!

- Fogd be! – A tömegből Sun ugrott elő, hogy rávesse magát, de Ilia használta az ostorkardját, hogy kitérjen előle.

- Elfogni! – Kiabálta egy rendőr, a menekülő Ilia-ra mutatva.

Legalább egy tucatnyi kérdés fogant meg a RRNJL csapat tagjainak a fejében miután egy fiú, Oscar Pines megjelent az apartmanjuk ajtójában és azt állította, hogy ő a halott Ozpin professzor.

- Most visszafiatalodott? – Találgatott Nora.

- Vagy megszállta! – Vágta rá Jaune.

- Vagy reinkarnálódott? – Elmélkedett Ren.

- Esetlen egy klón? – Lance-nek is volt egy elmélete.

- Nem fura? – Ruby nem értett semmit sem, de mind az 5-en kíváncsian fogták közre a fiút, aki ő maga sem tudott sokkal többet, mint ők.

- Valóban nagyon fura. – Sóhajtott Oscar, aki egy fotelben ült, miközben az 5 idősebb diák közrefogta őt.

- Oké, kölykök, - Qrow leállította őket. – mi lenne, ha adnánk neki egy percet és eszünkbe jutna, hogy ez nagyon megterhelő mindannyiunknak. – A csapat, amint észrevette, hogy mennyire letámadták Oscar-t a saját kíváncsiságukkal és kérdéseikkel, idegesen tettek néhány lépést visszafelé.

- Köszi. – Oscar hálás volt Qrow közbenjárásáért, aki a mellette lévő kanapéra ült le. Idegesen és kínosan pillantott Ruby-ra és egy kissé elpirult. – Elnézést, csak még nem találkoztam igazi Vadászokkal és Vadásznőkkel eddig.

- Hát… - Ruby észrevette, hogy Oscar mennyire ideges és nyugtatni próbálta. – mi pedig még nem találkoztunk olyan emberrel, akinek két lelke lett volna. Szóval, első alkalom ez mindenkinek. – Ez bevált, mert Oscar egy kicsit felengedett, de Qrow megköszörülte a torkát, jelezve, hogy ideje a lényegre térni.

- Nem szívesen szakítom félbe az ismerkedő játékotokat, - Oscar-ra nézett, komolyan. - de beszélnünk kell. Méghozzá a lakótársaddal, kölyök.

- Jó. Oké. – Sóhajtott Oscar és előrehajolt. – Csak előre szólok, én továbbra is itt leszek. – Lehunyta a szemeit, mintha meditálni próbálna, de hirtelen egy zöld fény jelent meg körülötte, amitől kinyitotta a szemeit, amik egy pillanatra sárgán világítottak, majd visszaváltoztak zölddé.

- Nagyon nagy megkönnyebbülés, - Újra megszólalt, de mintha egy teljesen más ember lett volna. – hogy épen és egészségesen látlak titeket, diákok.

Erre mindenki döbbenten nézett rá, a fejüket rázták vagy zavartan egymásra néztek.

- Várjunk, - Jaune nem értette. – most mi történt?

- Ozpin… professzor? – Ren is alig hitt a szemének.

- Helyes, - Válaszolt Oscar, de egyáltalán nem ő volt. – bár nem én vagyok az egyetlen, aki beszél, hiszen Oscar is jelen van mentálisan. Csak a beszédkészségét adta át jelenleg, hogy beszélhessek. – Egy pillanatra, mintha kihagyott volna és szünetet tartott, de így folytatta. – Attól tartok, a helyzet aggasztó.

- És riasztó! – Szólt közbe Nora. – És bizarr! És elég nehezen hihető! – Oscar, vagyis, Ozpin csak nevetett Nora kommentjén.

- Jó látni, hogy még mindig megvan a humorérzéketek, gyerekek. – Az arca most megkomolyodott. – Tudom, hogy hihetetlen nehézségeken mentetek keresztül már most is. – Lehajtotta a fejét. - Sajnálom.

- De hát, - Ruby nem értette, miért mentegetőzik az egykori igazgató. – ez nem a maga hibája? – Ozpin csak keserűen és szégyenkezve bámult Ruby-ra.

- Ez mind az én hibám. Már említettem, hogy több hibát követtem el, mint bármilyen férfi, nő vagy gyermek ezen a világon. – Qrow felállt, hogy főzzön egy kávét. - Ez egyáltalán nem volt túlzás. Engem megátkoztak. Több ezer éve járom Remnant-ot és ezalatt ki tudja hányszor éltem, haltam és reinkarnálódtam egy másik ember testébe. Az a professzor Ozpin, ahogyan ti ismertetek, nem az első alakom volt és egyértelműen, nem az utolsó. Ez… egy elképesztően bonyolult folyamat.

- Szóval… - Jaune azt se tudta, mit kérdezzen. – ki vagy mi maga?

- Megszámlálhatatlanul sok ember lelkének az egyvelege vagyok, akik arra tették fel az életüket, hogy megvédjék Remnant-ot. – Qrow visszatért a kávéval és odaadta Ozpin-nak. – Minden egyes újjászületéssel, a lelkem összeolvad egy másikéval és megváltozok, de az emlékeim velem maradnak. – Belenézett a fekete kávéba és látta benne Oscar arcát, de a szemei sárgák voltak. – Ezt az átkot az istenek rótták rám, amiért nem tudtam megállítani Salem-et a múltban. – Felnézett a kávéból és elhatározottan a fiatalokra nézett. – De most meg kell állítanunk őt.

Egy rövid hallgatás után Ruby szólalt meg.

- Akkor… hogyan tehetnénk ezt meg?

- Először is, - Keresztbe tette a lábát és rátámaszkodott a fotel karfájára. – biztosítanunk kell a Tudás ereklyéjét.

- Ez tökéletes! – Nora izgatottan felpattant. – Eddig totálisan megakadtunk, de most elvihetjük a cuki kis Ozpin fiút Lionheart-hoz és minden megoldódik!

- Kérlek, ne szólíts így. – Ozpin-nak ha tetszett Nora lelkesedése, de az már kevésbé, ahogy elnevezte.

- És nem is biztos, hogy ez egy jó ötlet. – Csatlakozott Qrow, mire Nora dühösen fújt és visszaült a helyére.

- De… - Ren sem értette. – azt hittem, te parancsolsz a többi igazgatónak?

- Eredetileg, igen. – Bólintott Ozpin. – Ők olyan tisztek voltak, akikben megbízhatok. Különösen a reinkarnációs időszak idején. – Aggódva felállt és hátra kulcsolva a kezeit, előre ment. – De Qrow elmesélte, hogy ment a beszélgetésetek Leo-val. Nem csak irracionálisan viselkedik, de egyértelmű parancsokat szegett meg, amiket pont az ilyen helyzetekre adtam ki. Valami baj van. – Megállt Mistral portréja előtt. – Nem akarok elhamarkodottan következtetni, de nem hagyhatom figyelmen kívül sem. Rajtatok kívül még senki sem tudja, hogy Oscar-ban születtem újjá és szerintem, a legbölcsebb, ha ez egyelőre így is marad.

- Jobb, ha van egy menekülési útvonalunk, - Adta meg a rövid választ Qrow. – amíg biztosak nem vagyunk a dolgunkban.

- Pontosan. – Válaszolt Ozpin és most a diákok felé fordult. – Most két feladatunk van. Az első, - Felmutatta az egyik ujját. – minél több Vadászt kell beszerveznünk, hogy segítsenek őrizni az ereklyét.

- De a Mistral-i tanács… - Emlékeztette volna őket Ren, de Qrow gyorsan leállította.

- Nem birtokol minden egyes Vadászt a királyságban. És én pontosan tudom, hol kell keresni őket.

- Feltéve, - Tette hozzá Ozpin. – ha megbízhatók. – Qrow csak magabiztosan elmosolyodott.

- Abban biztos lehetsz, hogy tudnak harcolni. Összedobok egy listát ma este és… - Miközben hátradőlt és feltette az egyik lábát az előtte lévő kávézó asztalra, de eltört az egyik lába és rajta lévő csésze lerepült és ripityára tört. – B*sszus!

- Sok szerencsét. – Szólt hozzá Nora, mire Qrow csak dühösen összetakarította a bögre maradványait.

- Addig mi, - Ozpin elsétált a diákok előtt. – a második feladatra koncentrálhatunk.

- Mi a második feladat? – Nora kíváncsian felállt, mire Ozpin csak megragadta a botját.

- Megfelelő formába hozni titeket. – Erre a kijelentésre mindenki zavartan egymásra nézett.

- De… - Ruby kínosan kezdte. – mi már tudjuk, hogyan kell harcolni. – Erre a kijelentésre Ozpin egyenesen Ruby-ra szegezte a botját.

- Maga csak addig tud jól harcolni, amíg önnél van Crescent Rose! Jól sejtem, hogy még mindig pocsék a pusztakezes harcban?!

- Hát… - Ruby kínosan tördelni kezdte az ujjait és lopva oldalra nézett, de végül kitárta a karjait és beismerte. – igen.

- Mr. Arc, - Most Jaune-ra szegezte a botot. – örömmel hallom, hogy sokat fejlődött a harcban, de sajnálattal, hogy még mindig nem volt képes felfedezni a Semblance-ét. – Jaune csak csalódottan oldalra nézett, de Ozpin végig mérte a csapat többi tagját. – Mindannyian sokat fejlődtetek ugyan, de még mindig hosszú út áll előttetek, mielőtt szembe szállhatnátok Salem-el és az alattvalóival. – Visszavette a botját és a vállára támasztotta. – És habár Oscar képes átengedni az irányítást a teste felett, de még meg kell erősítenem a testét és az auráját. – Megforgatta a botját és a földre támasztotta. – Idővel átkerül belé az izommemóriám, de a gyakorlás felgyorsítja a folyamatot.

- De… - Ruby még egy dolgot nem értett. – ha Qrow elmegy megkeresni a Vadászokat, ki fog tanítani minket?

- Ez egy hülye kérdés. – Tette hozzá Lance és Ozpin-ra nézett, miközben felugrott a magasba, megpördült és a fotel közepén ért földet, miközben folyamatosan forgatta a botját.

- Hát… végülis, én voltam a Beacon akadémia igazgatója. – Mindenki csodálattal és ámulattal bámult az előttük álló fiúra. – Nagyjából egy hónapunk van, amíg az órák folytatódnak Haven-ben. Ha Salem-nek van esze, akkor pont azelőtt fog támadni, hogy a diákok visszatérnének. Tudom, nem sok idő, de több mint a semmi. – Abbahagyta a botja forgatását, magabiztosan megmarkolta és elmosolyodott. – Csak ne reménykedjetek benne, hogy finoman fogok veletek bánni. – A teste újra zöld fényt árasztott, elvesztette az egyensúlyát és hátra esett, döntve magával a fotelt is.

- Most ugye csak hülyéskedik. – Ez egyértelműen Oscar volt.

Mike, Yang utasítására már órák óta vezette a lakókocsit, amerre a bandita mondta, hiszen a fickó, akit Yang megvert a benzinkútnál, kiderült, hogy a Branwen banditaklán tagja és ismeri Raven-t. Egy erdei ösvényen ment végig a kocsi, Mike vezetett, Yang ült az anyósülésen és a bandita közöttük állt és mondta Mike-nak, hogy merre menjen.

- Még milyen messze van? – Kérdezte Yang, mire a bandita csak kinézett az ablakon és magabiztosan válaszolt.

- Szerintem itt a tisztáson jó lesz.

- Egész rendes vagy, hogy segítesz nekünk. – Mosolygott ártatlanul és gyanútlanul Mike, miközben lassított és megállt.

- Előre megyek, hogy megbizonyosodjak, biztonságos-e. – A bandita már ki is szállt a kocsiból, de Yang lefáradt nézéssel bámult utána, ahogy berohan a fák közé, ő maga pedig keresztbe tett karokkal nekitámaszkodott a lakókocsinak.

- Hm, milyen kedves fickó. – Mike-nak ezzel szemben egyáltalán nem esett le és naivan elhitt mindent, amit ez az ember mondott.

- Most komoly? – Yang csak megrázta a fejét, levette a kesztyűt a mechanikus karjáról és nyújtózott egyet.

- Mégis mi? – Hirtelen egy lövés hallatszott és egy kisebb tűzgolyó repült Yang feje felé, amit a robot karjával védett ki. – Hé, - Mike dühösen a visszatérő banditára nézett, aki erősítést hozott, hogy együtt kifoszthassák őket. – majdnem eltaláltad valamelyikünket!

- Véletlen balesetnek könyveltem volna el! – Nevetett a férfi, miközben forgatta a pisztolyát, de inkább Yang-re figyelt. – El sem hiszem, hogy ilyen hülyék voltatok, hogy hagytátok, hogy idecsaljalak titeket! – A többi bandita fenyegetően körbevette Yang-et és Mike-ot.

- Öhm… - Mike-nak még mindig nem esett le. – most mi van?

- Oh semmi, csak a kis családi vállalkozásunkat űzzük. – A bandita annyira egyértelművé tette, amennyire csak lehetséges, de Mike még mindig zavartan gondolkodott. – Most hülyéskedik? – Már neki volt kínos, hogy lehet valaki ennyire lassú felfogású.

- Nem, - Válaszolt Yang, eléggé lefáradt stílusban. – tényleg ilyen hülye.

- Hé! – Mike ezen egy kicsit megsértődött.

- Ugyan már, - Yang csak a csípőjére tette a kezét. – az se esett le, hogy nagyapád és André barátja valójában melegek voltak!

- Tessék?! – Ez egy hideg zuhanyként érte Mike-ot.

- Elnézést, - A bandita csak ingerülten emlékeztette őket a jelenlegi helyzetre. – de most épp kirabolnánk titeket!

- Micsoda?! – Egyik meglepetés a másik után érte Mike-ot, de Yang egyáltalán nem tűnt se rémültnek, se meglepettnek.

- Ez mindenki? – Kérdezte Yang, mire a bandita csak nevetett egyet.

- Igen, kishölgy. Itt vagyunk. – Megvonta a vállát és a háta mögé mutatott. – Ja és az egész tábor még arra.

- Arra? – Yang, hogy biztos legyen a dolgában, ugyanarra mutatott amerre a bandita is, amitől ő és a társai zavartan összenéztek.

- Öhm… igen. Arra.

- Jó tudni. – Nyugtázta Yang. – Kösz.

- Most, - A bandita magabiztosan előre sétált. – a fogamért cserébe, elvesszük a lakókocsitokat, a motort, - Felkészült egy erős verekedésre. – és elpáholunk titeket.

Mike csak rémülten visszakozott, de Yang csak felemelte a kissé még reszkető karját és bekapcsolva Ember Celica megmaradt felét, felkészült a harcra. Mike, mivel Mi a Csuda még a lakókocsiban volt bezárva a szekrényébe, fegyvertelen lett volna, így visszarohant a lakókocsiba, hogy magához vegye a fegyverét.

- Legutóbb szerencséd volt és megleptél, szívi, - Hallani lehetett a bandita hangját. – de mostantól kétszer is meggondolod… - Hirtelen elhallgatott és megrémült Yang-től. – Elkapni!

Mike, miközben a szekrény kulcsát kereste, verés hangokat és lövöldözéseket hallott kintről, de megtalálta a kulcsot a kesztyűtartóban, de annyira kapkodott, hogy megbotlott és az egyik pultról levert egy tálat, ami telis-tele volt kulcsokkal. A szekrény kulcsát elejtette és a kulcshalomba esett.

„Ajjaj, nagyapa és André bácsi kulcsgyűjtő mániája most megnehezíti a dolgokat!", Gondolta Mike idegesen és a száz kulcs között idegesen kutatni kezdett a megfelelő kulcs után.

Egyre több fémes koppanást, lövés és ütés hallatszott odakintről.

- AZ NEM BALRA HAJLIK… - Reccs! – ÁRGH… most már balra is hajlik…

Mike egyre jobban aggódott Yang miatt, aki egyedül kénytelen szembe szállni egy csapat mindenre elszánt banditával és ő még mindig azt az istenverte kulcsot keresi, amivel segíthetne.

Végre megtalálta a megfelelő kulcsot, kinyitotta a szekrényt és magához vette Mi a Csudát és azonnal kirohant a lakókocsiból, hogy a lány segítségére siessen.

- Ne aggódj, Yang, megmentelek! – Próbálta célra szegezni a fegyverét, de az összes bandita a sérült tagjaikat fájlalva fetrengtek a földön, Yang pedig ott állt felettük és még csak meg sem izzadt.

- Kicsit elkéstél. – Szólt rá Yang.

- Kik… vagytok? - A férfi, aki idevezette őket köhögve felállt. – Nem számít. Amint Raven megtudja mi történt, nektek annyi!

- Lehetséges, - Yang csak a férfi felé fordult. – de kétlem, hiszen a lánya vagyok.

Yang és Mike elindultak a tábor felé, amerről a banditák jöttek.

- Nekem annyi… - A férfi ennyit mondott, mielőtt kidőlt volna.

A Mistral-i utazás előkészületei megkezdődtek, Emerald és Mercury beindították a repülőt, amivel elhagyhatják Salem rejtekhelyét és már csak Cinder-re, Roman-re és Neo-ra vártak. Azonban Emerald kapott egy különleges megbízást Cinder-től, ami miatt vissza kellett mennie a rejtekhelyre, de óvatosan és csendesen.

A mentahajú lány tudta hova kell mennie és a Semblance-e tökéletesen alkalmassá tette a feladatra, hogy az elé a szoba elé lopakodjon, amit keresett.

- …ez rossz ötlet, Neo! – Roman hangját hallotta, de borzasztóan mérgesnek tűnt. – Azért, mert ezek az emberek őrültek! Elpusztítani akarják a világot, nem elfoglalni! – Habár nem hallatszódott senkinek sem a hangja, egyértelmű volt, hogy a néma barátnőjével veszekszik. Sajnos, mivel Emerald nem látott be, nem tudhatta, hogy Neo mit is mondhat, csak Roman reakciójából következtethet erre.

- Azt mondom, hogy le kéne lépnünk, amint Mistral-ba értünk! – Roman a dezertálást tervezi. – Valamit majd kitalálunk, de biztos vagyok benne, hogy minél tovább maradunk velük, annál nagyobb eséllyel harapunk a fűbe! – Egy darabig csend honolt, nyilván Neo épp jelelt valamit. – Láttad, mire képesek, láttad mit akarnak és te is tudod, hogy újra meg fogják tenni! – Neo újra jelelhetett. – De csak mert k*rva nagy szerencsénk volt! Az, hogy ez még egyszer… Na ne gyere nekem megint ezzel! Te is tudod, hogy… Nem! – Hirtelen dulakodás hallatszott a szobából, Emerald egy kicsit meghátrált, amikor csörömpölés és ütés hangja hallatszott a szobából.

Az ajtó kicsapódott és Roman esett ki rajta, egy darabig gurult, leesett a kalapja, de Melodic Cludgel segítségével feltápászkodott és felvette a kalapját.

- Azt hiszed, - Eléggé megviseltnek tűnt, a kabátja vállán egy szakadás volt és a nadrágja térdén is egy kopás volt. – hogy egyedül többre vinnéd? – Dühösen nézett a kitört ajtóban álló Neo-ra, aki mérgesen nézett rá, Hush-t a vállára támasztva, de ő is megviseltnek tűnt, a nadrágján egy szakadás volt és a frakkja is feslettnek tűnt, egyértelműen veszekedtek egy ideje.

Neo csak lenézően jelelt.

- Hogy gyáva vagyok?! – Roman dühösen indult felé, de Neo rászegezte Hush pengéjét. – Csak helyén van az eszem! – Neo nem vette le a szemét Roman-ről miközben újra jelelt. – Hogy béna a kalapom?! Neked meg ronda a hajad! – Erre Neo dühösen támadott és megvágta Roman jobb arcát, de Roman ezután felpofozta Neo-t, aki a földre esett, de dühösen felnézett és vicsorgott rá. – Nélkülem nem érsz semmit! – Roman rászegezte Melodic Cludgel csövét és a ravaszra tette az ujját. – Te mínusz én, egyenlő egy darab sz*rral.

- Mi folyik itt?! – A folyosó végéből Salem állította le a harcot, mire mindenki rémülten nézett a boszorkányra. – Emerald?

- Hogy… - Emerald, aki döbbenten vette észre, hogy az illúzió, amivel láthatatlanná vált kikapcsolt a döbbenettől. – csak jöttem megnézni, hogy Roman és Neo jönnek-e már, mert csak rájuk vártunk.

- Én és Neo… - Roman leeresztette Melodic Cludgel-t. – beszélgettünk. – Neo csak dühösen, az arcát fájlalva felállt.

- Valóban? – Salem arca rezzenéstelen volt, de a tekintete inkább Emerald-ra terelődött. – Ideje lenne indulnotok. Arthur már előttetek jár.

- Igenis, úrnőm. – Emerald meghajolt, megfordult és a repülő felé vette az irányt.

- Elnézést a kiabálásért, asszonyom. – Roman bocsánatkérőn megemelte a kalapját és Neo-val együtt követték a másik lányt.

- Elnézem. – Felelt Salem, de még odaszólt a páros egyik tagjának. – De még beszédem van veled! – Roman zavartan visszafordult.

- Velem?

- Nem. – Salem egyenesen Neo-ra nézett. – Vele. – Habár Egyikük sem értette, miért akarhat Salem pont Neo-val beszélni, nem volt kifogása az ellen, hogy egy darabig elváljon Roman-től.

- Öhm… - Roman azért még próbálkozott. – úrnőm, Neo nem beszél és a jelnyelv elég…

- Tudok jelnyelven, Roman. Most indulj. – Utasította Salem és Roman bölcsebbnek látta, ha nem ellenkezik.

- Igenis.

Neo figyelte, ahogy Roman elhagyja a folyosót és kettesben maradt Salem-el, amit nagyon kényelmetlennek talált, de a boszorkány nem tett semmi olyasmit, ami aggodalomra adott volna okot, még. Neo csak gesztikulált, hogy Salem belekezdjen a mondandójába.

- Ő a sziklád. – Végre megszólalt, de Neo csak zavartan megrázta a fejét, hogy „Mi van?". – Olyan vagy, mint egy madár, amit hozzákötöttek egy sziklához. – Neo lassan, de kezdte megérteni, mire célozhat Salem. – Megértem, hogy szereted Roman-t, de az efféle szerelem csak bajt hoz az emberre idővel. – Közelebb lépett Neo-hoz, de ő nem mozdult. – Te vagy a madár, akit visszahúz a szikla. – Megérintette az egyik vállát, amitől megremegett ugyan, de még mindig nem mozdult, bár inkább a félelemtől. – A madár, ha megszabadul a sziklától messzire szállhat és olyan dolgokat tehet meg, amiket álmában sem képzelt volna. – A háta mögé került és megfogta a másik vállát, de Neo reszketett és nem bírt mozdulni sem. – De ha nem teszi, félő, hogy a szikla magával rántja a mélybe, eltöri a szárnyát és soha nem lesz képes újra repülni. – Egyenesen Neo füléhez hajolt, miközben átölelte az apró testét és hátborzongatóan a fülébe suttogott. – Nekem is volt egy férfi az életemben, aki a sziklám volt. – Egy kicsit kacagott. – Életem legnagyobb hibája volt, hogy nem szabadultam meg tőle időben.

Salem eleresztette Neo-t, aki még mindig rémült volt egy kicsit, de megértette mit akart mondani Salem.

„Roman csak visszahúz. Ő túl gyáva, amikor merésznek kéne lenni. Ő tétova, én összeszedett. Nincs szükségem többé Roman-re.", Neo ezt vonta le Salem szavaiból.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.