Halo, elérkezett a folytatás ideje és ez már az 50-ik fejezet. Kellemes olvasást kívánok.
Elérkezett az idő a Fehér Agyar számára, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak az utolsó akadállyal, ami fenyegetést jelenthet Adam terveire. Nem mással, mint a Belladonna családdal. Luna szíve a torkában dobogott, amikor megérkeztek a kúriájuk felé, Corsec és Fennec vezetésével és egy csapatnyi faunus testvérrel, akik készek meghozni a szükséges áldozatot az ügyért.
Egy gyors rajtaütésben reménykedett mindenki, felesleges áldozatok és veszteség nélkül, ezért küldték be az első csapatot, a fegyvereseket, hátha hamar végeznek Ghira Belladonna-val, de sajnos, a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt eltervezték.
A kúria őrsége éberebb és felkészültebb volt, amit nem gondoltak volna Ghira békepárti beszéde után és egy komoly tűzharc alakult ki a Fehér Agyar katonák és a kúria őrei között. Emiatt a második csapat, maga Fennec, Corsec és Luna is behatolt a kúriába erősítés gyanánt.
Fennec és Corsec magán Ghira-n ütött rajta, amíg Luna-t az őrség többi tagja után küldték, hogy segítsen a testvéreinek. Az egyik emeleti ablakon hatolt be, két őrt kiütött, a harmadiknak a lövéseit védte ki a sarló pengéivel, majd elgáncsolta és fejbe rúgta.
Sietett tovább, a nagycsarnokba ért, ahol találkozott Ilia-val, aki az emeleti korláton guggolva várt.
- Ilia? – A lány felé nézett. – Sikerült elfognotok Blake-et? – Csak bólintott egyet.
- Neked sikerült meggyőzni a testvéreidet? – Luna csak fájdalmasan rázta a fejét. – Saj…
- Nem találtam őket. – Luna kereste Monty-t és Lynda-t, de sehol sem találta őket. Az egyetlen reménye, hogy messze vannak innen.
Hirtelen az egyik ajtó kinyílt és Blake futott be rajta, ami teljes mértékben meglepte Luna-t, akárcsak Ilia-t is, hiszen alig pár perce még útban volt a kikötő felé megkötözve.
- Nem azt mondtad, hogy elkaptátok? – Kérdezte Luna, miközben Ilia-ra nézett.
- Én is így emlékeztem. – Ilia hezitálva, de a fegyveréért nyúlt és Luna is előkészítette a sajátjait.
- A barátaim megmentettek. – Válaszolt Blake és ő is a kardjáért nyúlt és Luna-ra nézett. – És az, aki téged a nővérének hívott.
- Ne merészeld… - Luna nem bírta eltűrni, hogy Blake Lynda nevét meri a szájára venni, de Blake félbeszakította és Ilia-hoz beszélt.
- És te?! Bujkálni jöttél?! – Ilia erre csak dühösen megszorította az ostorkardja markolatát.
- Megmondtam, hogy én nem akartam ezt.
- Attól még itt vagytok! – Blake-et ez nem hatotta meg. – Mindketten!
- Nincs választásunk! – Vágott vissza Luna.
- De van! – Kiabált Blake, de látva, hogy sem Luna, sem Ilia nem akarják letenni a fegyvert, ő eltette a sajátját és elindult az egyik ajtó felé. – Csak ne álljatok az utamba.
Ilia nem várt tovább és ő támadott először, de Blake egy árnyékklónnal becsapta és néhány méterrel mögötte jelent meg. Luna ezzel szemben hátulról támadott, de Blake egy újabb árnyékklónt használva felugrott és kettőjük előtt ért földet. Újra elővette Gumbo Shroud-ot és felkészült az összecsapásra.
Ilia az ostorkardjával csapott, ami elől Blake félreugrott, de Luna ott termett előtte és az egyik holdsarlója összecsapott a katanájával, de ez alig tartott egy szempillantásig, mert Blake lebukott és bukfencezett, hogy tovább futhasson, de Ilia ostora tovább sorozta, ő pedig továbbra is kitért előle, vagy a fegyverével védte ki.
Blake ellentámadásba lendült, felugrott a levegőbe, Gumbo Shroud-ot ketté választotta és Ilia felé dobta, a szalagja rátekeredett a karjára és magához rántotta a levegőbe és amikor összetalálkoztak gyomron rúgta, amitől fájdalmas földet érésben volt része.
Ezután újra Luna-val nézett farkasszemet, aki újra a sarló pengéivel támadott felé, agresszívan és gyorsan. Mindkét pengéje erősen sorozta Gumbo Shroud-ot, de Blake-et ez emlékeztette Lynda kezdeti harcstílusára Beacon-ben és kipróbált valamit.
Hátrálni kezdett az egyik emeletet tartó gerenda felé, de Luna gyorsan ott termett előtte és lesújtott rá, viszont Blake egy újabb klónnal csapta be és alig néhány méterrel arrébb jelent meg. Luna dühösen morgott és újra felé rontott, de hirtelen megbotlott Gumbo Shroud szalagjában és hasra esett. Blake, ha a helyzet nem lett volna válságos, elmosolyodott volna, hogyan sétált bele Luna ugyanúgy a csapdájába, mint Lynda Beacon-ben.
Hirtelen Ilia jelent meg a háta mögött, de Blake reflexei villámgyorsak voltak, egy szempillantás alatt megpördült és a két lány fegyvere találkozott egymással és próbálták lenyomni a másikat.
- Miért érzed úgy, hogy bántanunk kell másokat?! – Követelte a választ Blake.
- Mert működik! – Válaszolt Ilia.
- Ettől még nem lesz helyes! – Blake kezdett fölénybe kerülni, de Ilia megnyomott egy gombot, amitől az ostorkardja áramot vezetett Gumbo Shroud-ba, amitől kénytelen volt eldobni azt és rémülten vette tudomásul, hogy Luna, aki azóta felállt, rátaposott és a pengéit előre tartva jelezte, hogy nem szándékozik visszaadni.
Ilia pedig még a levegőbe ugorva fejbe rúgta, amitől vetődve ért földet, de a kaméleon faunus nem állt le és az ostorával tovább sorozta, de Blake újra használva a Semblance-ét kicselezte és egy pad mögé bújt.
- Ne oktass ki! – Kiabálta Ilia, miközben jelzett Luna-nak, hogy kerítsék be két oldalról.
Luna felvette Gumbo Shroud-ot és az oldalára illesztette, majd Ilia-val együtt bekerítették a padot, ahova Blake bújt el. Ott találták Blake-t, ahogy a pad mögött ült és Ilia volt az első, aki támadott, de Blake megint egy klónnal menekült el, de Luna már számított arra, hogy a levegőben fog megjelenni, ezért gyorsan felugrott és a pengéivel eltalálta az igazi Blake-et, aki a földre esett, de bukfencezve és talpra esett.
Luna újra támadt, de Blake menekülés helyett, ellentámadásba ment át, elkapta Luna jobb karját, majd egy pördüléssel a háta mögött termett és hátra törte azt. Tudta, hogy Ilia bármelyik pillanatban támadhat, ezért gyorsan elengedte a farkas faunus lányt és csak a fegyverét vette vissza tőle, amit pisztollyá alakítva tüzet nyitott a mögötte lévő Ilia-ra, de ő az ostorkardjával kivédte a lövéseket.
- Miért nem tudtál egyszerűen csak elmenni?! – Kiabálta Ilia.
- Mert már túl sokat menekültem! – Blake visszaváltoztatta a fegyverét katanává.
- Akkor bátran halsz meg! – Luna újra felállt és Blake felé támadott.
Blake kivédte Luna első pengéjét és visszaütötte, majd Ilia ostorcsapását is kivédte, de egy másodperce sem volt, mert Luna a második pengéje suhant felé, amit csak centikkel tudott megállítani az arca előtt, de újra ellentámadást alkalmazott. A katanája pengéjét beakasztotta a sarlópenge mögé, rántott rajta egy erőset, amitől Luna a levegőbe szállt és hozzávágta Ilia-hoz, amitől mindkét lány a földre esett.
Ez nem állította meg őket, egyszerre álltak fel és készen álltak egy újabb támadásra. Egy irányból támadtak, de Ilia felugrott és szaltózott egyet a magasban és Blake mögött ért földet, amíg Luna továbbra is szemből támadott, így két tűz közé szorították. Ilia érte el előbb Blake-et, egy újabb elektromos csapást intézett Blake kardjába, amitől el kellett dobnia, de ő már számított erre és azonnal a bal kezébe dobta és villámgyorsan ellentámadásba lendült, amitől a katanája és Ilia ostorkardja féltucatnyi alkalommal csaptak össze.
Végül Blake elkapta Ilia bal csuklóját, de Luna hátba támadta, amitől Blake előre esett és újra, ketten együtt támadtak rá. Blake félre bukfencezett a két csapás elől, majd talpra állt, háromszor is kivédte Luna pengéit és sikeresen elkerülte Ilia ostor csapásait, de amikor már sikeresen sarokba szorították, már megint egy árnyékklónnal tudta csak kicselezni őket, de amint újra megjelent, azonnal tüzet nyitott mindkettőjükre.
- Ne távolról lövöldözz, - Ilia dühösen kivédte a lövéseit. – hanem harcolj komolyan!
- Megvagy! – Luna a háta mögé került, de Blake megint egy árnyékklónt használt, felugrott a magasba és az emeleten találta magát a korlát mögött, ahol egy kicsit fellélegezhetett.
- Régen úgy láttad a dolgokat, ahogyan mi is! – Emlékeztette Ilia. – Ahogyan Adam is!
- Miért kellett elárulnod minket?! – Állt mellé Luna. – Két fél van, mi és az emberek!
- Igen! – Helyeselt Ilia. – Ha az emberek nem hagyják abba a kiközösítésünket és bántalmazásunkat az egyetlen lehetőségünk, ha visszatámadunk!
Blake előbújt a fedezékéből és tüzet nyitott Ilia-ra, de ő ismét csak kivédte a lövedékeket és késve, de észrevette, hogy az ostorkardja megfagyott, mert Blake jég Dust-al erősítette fel a fegyverét. Blake Ilia felé dobta Gumbo Shroud-ot, hogy rátekeredjen az ostorkardjára és kihúzta a kezéből, hogy leugorva az emeletről Ilia-ra vetődhessen, de Luna oldalba támadt Blake-et és a földre esett.
- Most nem lépsz meg, kiscica! – Luna ezúttal rávetette magát és az egyik sarlópengéjét a torkának szegezte.
- Kérlek, - Könyörgött Blake, de nem az életéért. – még van más lehetőségetek! Luna, Ilia… mindketten jó emberek vagytok, de rossz döntést hoztatok!
- Csak fogd be! – Ilia, amíg Luna a földön tartotta Blake-et megtalálta az ostorkardját.
- Szerinted, - Blake Ilia felé nézett. – a szüleid azt akarnák, hogy ezt tedd?! – Majd felnézett Luna-ra. – Vagy a testvéreid?!
- Nem tudjuk, mi mást tehetnénk?! – Ilia teljesen kétségbeesetten szorongatta az ostorkardja markolatát, de végül elsírta magát és zokogni kezdett. – Nem tudom én mit tehetnék.
- Csak a családomnak akartam jobb jövőt. – Luna lejjebb eresztette a pengéjét, de még nem engedte el Blake-et.
Olyan sok év várakozás után, Saber számára elérkezett a leszámolás ideje, annak az embernek a lányával, aki a múltban olyan szörnyen bántotta, hogy a gyűlölete át szállt a gyermekére. Habár nem a leszámolás miatt maradt itt, csak a barátainak akart időt nyerni.
- Végre, - Vicsorogva mosolygott Saber, miközben fel-alá járkált Lynda előtt. – elérkezett az idő. A bosszúm csak egy karnyújtásnyira van. Figyelmeztettelek, hogy nem akkor láttál engem utoljára. – Lynda nem válaszolt, csak állt, a pengéi ugyan elő voltak húzva, de le voltak eresztve maga mellé. – Elverhetsz, amennyiszer csak szeretnél, - Megropogtatta az ujjait, felkészülve élete talán utolsó csatájára. – de amíg élek, csupán halogatod az elkerülhetetlent. Alig várom, hogy megízlelhessem a véred, akárcsak apádét és láthassam, ahogy a te szemedből is eltávozik az élet! – Mániákusan és vérfagyasztóan nevetni kezdett, de Lynda még mindig nem szólt egy szót sem. – Na, hol marad a híresen éles nyelved?! Megijedtél?! Annyira megijesztettelek, hogy szóhoz sem jutsz?!
- Sajnálom. – Lynda csak ennyit mondott, amivel Saber egyszerűen nem tudott mit tenni.
- Mi van?! – Értetlenül megrázta a fejét.
- Sajnálom, - Ismételte Lynda. – akármit is tett ellened az apám, ahhoz nekem semmi közöm nem volt. Sok dolgot mondtam neked az évek során, de egy dolgot még sosem. Szeretnék bocsánatot kérni az apám nevében azért, ami veled történt. Bocsánat. – Saber csak dühösen reszketve ökölbe zárta a kezeit és vérszomjasan vicsorogva, akár egy igazi vadállat tett egy lépést Lynda felé.
- Nem érdekel a sajnálatod, sem az apádé! A bocsánatod nem változtat semmit azon, amit az apád tett! A bocsánatkérésed nem változtatja meg a múltat! A sajnálat nem hozza vissza a holtakat!
- Tudom! – Fakadt ki Lynda. – Csak egy kérésem lenne hozzád! – Meg sem várta Saber reakcióját. – A barátaim veszélyben vannak! A családom! Ha nem segítek nekik időben, meg fognak halni! Az egyetlen, aki az utamban áll, hogy megmentsem őket az te vagy! Arra kérlek, hogy állj félre, engedd, hogy megmentsem őket és ha utána is harcolni akarsz, akkor legyen! Csak hadd segítsek nekik! Kérlek! – Saber csak csendben bámult, ez egy olyan dolog volt, amire nem számított Lynda-tól, mindig is harcra kész volt, gyors és erős beszólásokkal és csillapíthatatlan harcvággyal. Teljesen megváltozott amióta visszajött Beacon-ből.
- Hitted, hogy ez működni fog? – Saber-t nem hatotta meg Lynda beszéde, csak annyit ért el, hogy ő támadjon először.
Saber a dupla pengéjével támadott először, de Lynda kivédte a penge egyik felét, majd a másikat is a másik hármas pengéjével, mire Saber a testi erejét akarta használni, hogy lenyomja, de Lynda inkább a gyorsaságát, hogy a penge alá kerüljön és oldalba rúgta a férfit, amitől előre esett.
A fehér kutyafülei megrebbentek és fegyverdörgéseket hallott, egyenesen a Belladonna kúria felől. Nem volt ideje Saber-el harcolni, segítenie kellett a többieknek és megmentenie az öccsét.
Saber felkelt és újra Lynda-ra akart támadni, de a lány használta a Semblance-ét és felugrott az egyik ház tetejére és bemutatva a férfinak rohanni kezdett és háztetőről-háztetőre ugrálni kezdett és sietett a kúria felé.
Saber nem adta fel az üldözést, az egyik sikátorból elővette a megjavított motorját és padlógázzal végighajtott az utcán, Lynda-t üldözve. A motor oldalára volt illesztve egy sörétes puska, amivel a háztetőkön ugráló Lynda-t vette célba.
Bumm
Az első lövés talált és megsebesítette Lynda auráját, Bumm majd lőtt még egyet, de az célt tévesztett. Lynda úgy döntött, hogy az utca másik oldalán lévő házakra ugrik és tesz egy kis kitérőt, hátha lerázhatja Saber-t, de az üldözője erősen a nyomában volt, sörétes repeszekkel halmozva el.
Egy rámpa volt előtte, amin ugratott egy hatalmasat és elég magasra került, hogy Lynda ott legyen közvetlenül mellette és onnan lehetetlenség volt, hogy ne találja el a fejét.
Klikk
Kifogyott a puska és Saber dühösen és morogva dobta félre és a zsebéből egy gránátot vett elő, aminek kihúzta a biztosító szegét, várt egy kicsit és eldobta Lynda felé, azonnal robbant, amint közel került hozzá.
A robbanás elég erős volt, hogy Lynda-t a földre terítse és vetődve érjen földet, de nem halt meg és még aurája is maradt, bár az nem sok.
- Előlem nem menekülsz. – Saber megállt a motorjával és tanulva a legutóbbi hibájából, úgy döntött, inkább nem próbálja meg legázolni a lányt, inkább leszállt és újra a dupla pengéjét vette elő.
Lynda is felállt és be kellett ismernie, hogy Saber addig nem fogja elengedni, amíg újra el nem veri. A két fél pengéi olyan sokszor találkoztak egymással, hogy már szikrákat szórtak, de Lynda sokkal erősebb és gyorsabb volt, mint amikor legutóbb találkoztak, így könnyedén átvette a harc dominálását és a hármas pengéjével három mély vágást ejtett a férfi arcát.
Saber csak tovább morogva, vérző arccal meredt a lányra, az elméjét elöntötte a harag és a csapásai egyre erősebbek voltak. Lynda ezzel szemben nyugodt maradt és az egyetlen, amit érzett, az a barátai iránti aggodalma volt, le akarta tudni ezt a harcot, minél előbb, hogy segíthessen nekik.
Egy pillanatnyi figyelmetlenség majdnem elég volt, hogy Saber felnyársalja, amikor a pengéje hegyét, egyenesen felé szúrta, de Lynda a Semblance-ével ki tudott térni és Saber a kardja egyik végét markolatig beleszúrta a betonföldbe.
Ezt a lehetőséget Lynda nem volt rest kihasználni és két újabb vágást intézett a férfi felé, aki a harmadik elől csak úgy tudott kitérni, ha elengedi a kardját és hátra bukfencezik, de Lynda gyorsan reagált és egy gyomron rúgással a földre terítette.
Saber egy oldalra gurulással azonnal talpra állt és készen állt a puszta karmaival folytatni a harcot. Lynda ezzel szemben továbbra is a két hármas pengés csuklópántjaival harcolt, többször is megsebezte Saber-t, de a férfi is elkapta a lány jobb csuklóját és megkarmolta a kötést, ami az egész pántot tartotta a karján, de Lynda megpördült és képen rúgta és legurult egy hosszú lejtőn, ami egyenes út volt a Belladonna kúriához.
Lynda látta, hogy a Fehér Agyar katonák megszállták és onnan lehetetlenség lett volna megmondani, hogy ki él és ki halt meg. Teljesen elfeledkezett az összecsapásról, aktiválta a Semblance-ét és teljes sebességre kapcsolva leszáguldott a lejtőn.
Saber, amint megállt a gurulással, elkapta Lynda bokáját és egy darabig húzatta magát a lánnyal, amikor az úgy döntött, hogy lerázza magáról úgy, hogy az aurája egy részét belekoncentrálja egy erős rúgásba, amitől Saber marka eleresztette a lábát és berepült a kúria egyik papír ablakán. Lynda felugrott és követte.
Egyből szétnézett a helységen és látta, hogy Saber pont a Blake-et fogságban tartó Luna-ra esett, így az utolsó pillanatban mentette meg a macska faunus lányt.
- Luna! – Lynda számított arra, hogy a fogadott nővére is felbukkan, de nem tudta, mit mondhatna.
- Lynda! – Luna kimászott az eszméletlen Saber alól és a nővére dühös szemeibe nézett.
Blake ezalatt gyorsan felugrott Lynda mellé, Ilia, mivel az ostorkardja még meg volt fagyasztva, inkább Luna mellé állt. A soron következő összecsapást egy másik zavarta meg, mert az ajtón át Corsec, a rókafarkú Fehér Agyar tiszt esett be, elejtve két, aranyszínű, madárformájú tőrt.
Őt követte Blake apja, de a nyugodt és mindig békés Ghira most inkább egy védelmező vadállatra hasonlított, aki az otthonát védelmezi. Sajnos a másik rókafülű faunus, Fennec, a hátba támadta és az egyik aranyszínű tőrrel vállon szúrta Ghira-t, amitől féltérdre ereszkedett.
- Apa! – Blake aggódva kiáltott az emeletről az apjáért, de Ghira megragadta a még mindig tőrt szúró Fennec-et a hátáról és a testvére, Corsec felé hajította, aki kitért előle és kézi tusában kísérelte meg legyőzni.
Corsec-et a haragja eléggé felerősítette, hogy egyenrangú ellenfélként küzdjön meg Ghira-val és az ökölcsapásaik egyforma erősnek bizonyultak és csak akkor hagyott alább a harc, amikor a két férfi kezei összekulcsolódtak és megpróbálták lenyomni a másikat. Corsec állt vesztésre, mert Ghira nagyobb és fizikálisan erősebb volt.
Luna és Ilia a harcoló felekre néztek és azon gondolkoztak, hogy kinek segítsenek.
- Luna, Ilia, - Fennec felállt és a két dilemmázó lányra kiáltott. – mire vártok?! Harcoljatok! – Elővette mind a kettő tőrt, amiből az egyik az ikertestvéréé volt és segített neki.
Ghira a még így is tudta tartani magát a két testvér ellen, Fennec ismét megpróbált a háta mögé kerülni és a két tőrrel egyszerre leszúrni hátulról, de Ghira elkapta és a földre hajította és folytatta az ökölvívást Corsec-el. Fennec újra felállt és őrülten rohamozott Ghira felé, de ő ismét kitért, elkapta a csuklóját, de a kezében lévő tőrt megpróbálta az ellenfele felé irányítani, amit észrevett és azonnal egy másik irányba próbálta tartani, sajnos, Corsec felé, így Fennec akaratán kívül a fivérét találta el egy tűzlövedékkel.
- Testvér! – Egyértelműen Ghira-t hibáztatta, amiért valószínűleg meghalt a testvére és újra támadásba lendült, de az ajtón keresztül megérkezett Sun, aki egy erős, zuhanó rúgással terítette le a rókafülű férfit.
- Segíts a lányoknak! – Utasította Ghira.
- Máris!
Sun egyből a két lányt, Luna-t és Ilia-t vette célba, de Luna volt az, aki gyorsabban reagált és felvette a harcot Sun-al, Lynda pedig azonnal ott termett, hogy kezelésbe vegye Ilia-t.
Sun villámgyors és erős csapásai pont passzoltak Luna-hoz, aki hasonlóképpen harcolt és képes volt visszaverni ugyan, de Sun ravaszabb volt és sikerült elgáncsolnia és fejbe vernie az egyik nunjaku-jával, amitől hátraesett, de egy hátra bukfenc kíséretében újra talpon volt és készen állt, hogy folytassa a harcot.
Lynda ellenfele, Ilia volt, akinek az ostorkardja még mindig meg volt fagyva, így nem tudott elektromosságot vezetni Lynda hármas pengéibe, de a hegye elég volt, hogy elvágja a tartó szalagot, a jobb csuklóján, amit Saber korábban megsebesített és leesett a karjáról. A megmaradt, bal hármas pengéivel minden erejével azon volt, hogy lenyomja Ilia-t és a Semblance-ével az egyik tartó gerendához szorította.
Sun és Luna párbaja sokkal inkább kiegyenlített volt, mert egyikük sem tudott a másik felé kerekedni, egészen addig, amíg Sun nem használta a nunjaku-ival keresztezett rövidcsövű sörétesét, amivel hozzálökte Luna-t egy másik gerendához, akkora erővel, hogy a gerenda megrepedt.
- Álljatok meg! Kérlek! – Könyörgött Blake könnyes arccal, hiszen Luna Lynda nővére, Ilia pedig a régi és nagyon kedves barátja, a haláluk csak tragédiát okozna.
Lynda leeresztette a pengéit és Ilia ezt kihasználta, hogy félrelökje és meneküljön, de Lynda még egy utolsó vágással megpróbálta elkapni, de nem csak elvétette, de még a másik tartó gerendát is sikerült megrongálnia, hogy az egész emelet omladozni kezdjen és végül leszakadt, Lynda-ra, Luna-ra és Ilia-ra.
Szerencsére, az utolsó pillanatban, Ghira, miután félreütötte Fennec-et, gondolkodás nélkül a két lány megmentésére sietett és elég erős volt, hogy egy rövid ideig tartani tudja az egész emeletet.
- Siessetek! – Kiabálta, jelezve, hogy nem bírja sokáig tartani.
A három lánynak nem is kellett több és már rohant is az omladozó erkély alól, de Ghira már majd összeszakadt a hatalmas súly alatt, így Sun gondolkodás nélkül használta a Semblance-ét és megidézett két klónt, akik odarohantak, hogy segítsenek leemelni a súlyt Ghira-ról.
Fennec elnézve az eszméletlen testvérét, ami miatt Ghira-t hibáztatta, felvette a két tőrt és gondolkodás nélkül a kiszolgáltatott helyzetben lévő férfira támadt. Blake kapcsolt és azonnal az apja köré tekerte Gumbo Shroud szalagját és egy rántással kihúzta a nehéz emelet alól, ami azonnal lezuhant, agyonnyomva Fennec-et.
- Anya?! – Blake, amint meglátta az anyját, ahogy maga után húzza az utolsó, elfogott Fehér Agyar katonát, a denevér férfit, azonnal odament hozzá, hogy átölelje.
- Monty! – Lynda az öccsét ölelte át, aki Blake anyjának segített a harcban.
- Azt hiszed… - Egy gyenge, de hátborzongató férfihang aggasztotta a többieket. – hogy ezzel vége… - De csak Lynda-ra összpontosított.
- Számodra már biztosan. – Lynda szkeptikusan nézett a csurom véres és félholt Saber-re, akibe már csak hálni maradt a lélek.
- Mindkettőnknek. – Utolsó erejével még levette a bőrdzsekijét, felfedve, hogy a testére legalább egy tucat bomba volt szerelve. – Ez volt az alkunk Adam-el. – Féltérdre ereszkedett és megnyomott egy detonátort, ami élesítette az összes bombát a testén és elindult az időzítő.
5
Lynda-nak eszébe jutott, hogy Saber úgy került ide, hogy a nagy rohanásában húzta maga után, „Az egész az én hibám!". Egy másodperc töredéke alatt végignézett mindenkin, Blake-en, a családján, Sun-on, Ilia-n, Luna-n és persze Monty-n, akik miatta fognak meghalni.
4
Lynda teljes erejével aktiválta a Semblance-ét, ami épp ebben a pillanatban fejlődött tovább és olyan érzése volt, mintha megállt volna az idő, mert olyan gyors lett és egy szempillantás alatt ott termett Saber előtt, akit sikerült megragadnia és a legközelebbi kijárat felé rohant vele.
3
Akár egy fehér üstökös, úgy száguldott a kúria határán kívül, olyan gyors volt, hogy azt elképzelni sem tudta, de még így is, túl lassúnak érezte magát és kétséges volt, hogy időben elviszi Saber-t, hogy a robbanás ne érje el a barátait.
2
Végre, kiért a kúria határából, ki a hegyvidékre, ami azt jelentette, hogy már elmúlt a veszély és a többiek nincsenek a robbanás hatósugarában. Sajnos, egy fehér villanás volt a jele annak, hogy Lynda kifogyott az aurájából és erőtlenül összeesett.
1
Tudta, már nem juthat ki időben a robbanás zónájából, így utolsó másodpercében az életben, azokra gondolt, akik a legtöbbet jelentettek a számára, „Blake, Sun, Luna, Monty, Mr és Mrs. Belladonna, Lance és Mike… örültem, hogy ismertelek titeket."
0
BUMM
Egy hatalmas, vakító és pusztító robbanás rázta meg egész Menagerie-t, ami egy pillanatra nappali fényt varázsolt az éjszakába, majd az egyik hegyen egy hatalmas kráter jelent meg, a robbanás nyomaként.
- Ti… - Corsec utolsó erejével felállt, látva a testvére halálát és az összes társa, akik ma az életüket vesztették, egyértelműen a Belladonna családot vádolta értük. – MINDENT TÖNKRETETTETEK!
Blake, Sun és Ghira is felkészült az utolsó összecsapásra, de Ilia a hátulról eltalálta az ostorkardjával, amitől elájult. Sírt, belátva, hogy mekkora hibát követett el és eldobta a fegyverét.
- Lynda… - Az a hatalmas robbanás, ami az imént megrázta a szigetet, nem hagyta nyugodni Luna-t. Eldobta a pengéit és ő is a földre rogyva zokogni kezdett.
- Ugye nem… - Monty felvette a nővére földre esett csuklópántját. – Lynda?
A robbanás miatt egész Menagerie népe a Belladonna kúriánál gyűlt össze és mindenki döbbente nézte a hegyekben füstölgő krátert, amitől félelem és kíváncsiság lett az úr az egész városon. A megmaradt őrök és a kiérkezett rendőrök nem győzték csak távol tartani a rémült és kíváncsi tömeget, akik mindennél jobban tudni akarták, mi is történt ma éjszaka.
Az első, aki kijött az Ghira volt, a vállán cipelve az őrség kapitányát és egy Fehér Agyar katonát, akiket átadott az embereinek.
- Befelé, - Utasította a rendőrkapitány. – elfogni a maradék tetteseket és segíteni a túlélőknek! – Ghira-hoz fordult. – Jöttünk, amint megkaptuk a hívást. – Jelentette, miközben az emberei kivezették a megmaradt Fehér Agyar katonákat, köztük Corsec-et, Luna-t és Ilia-t. – Fennec-el mi lett? – Kérdezte, de Ghira csak csalódottan megrázta a fejét, mire a kapitány csak dühösen Corsec felé állt. – Megérte? – Válasz helyett csak összetörve lehajtotta a fejét.
Blake, Sun és Monty is kijöttek, a kúria mögötti hegyen lévő kráter felé néztek és tudták, hogy Lynda nem élte túl azt a robbanást. Feláldozta magát, hogy megmentse azokat, akiket szeret. Blake csak a fiú vállára tette a kezét, de ő csak dühösen felcsatolta Lynda itt maradt csuklópántját, ami egy kicsit nagy volt rá és előhúzta a pengéket. A megbilincselt Luna-ra meredt, aki csak szomorúan, könnyes szemekkel ült és nézett vissza rá. Elindult, hogy végezzen vele, de egy erős kar megragadta a vállát és megállított. Megfordult és látta, hogy Ghira állította meg, aki csak megrázta a fejét.
- Ne csináld, fiam.
- Monty… - Luna sírt, alig bírt megszólalni. – én…
- Ez a te hibád! – Habár Ghira elengedte, Monty nem bírt megbocsájtani Luna-nak.
- Nem akartam, hogy… ez legyen… - Luna nem tudott mit mondani. – Sajnálom… - Monty csak csendben nézett a síró lányra, akit a nővérének tartott és a kráterre, ahol az igazi nővére halt meg és az ő könnyei is eleredtek.
- Ezen az estén, mindkét nővéremet elvesztettem. – Ezek a szavak, akár egy mérgezett kés, úgy hatottak Luna szívébe, aki legbelül összeomlott.
Blake végignézett Luna-n és Ilia-n, egyértelműen megbánták, amit tett, a kráteren, ahol egy nagyon jó barátja és egy nagyon bátor Vadásznő vesztette életét és végezetül a rémült tömeg felé, akik válaszokat követeltek. Vett egy mély levegőt és úgy döntött, ő lesz az, aki megadja nekik a válaszokat, már amennyit tud.
- Blake…! – Az apja aggódva próbált odamenni, hogy segítsen, de az anyja inkább megállította, mert tudta, hogy a lányuk azt teszi, ami helyes.
Blake lesétált a lépcsőn, egyenesen a tömeg elé és a kráter felé mutatott, ahol meghalt Lynda.
- Ezt nem emberek tették! – Kezdte. – Ezt mi tettük! Faunus-ok! Mi tettük ezt saját magunkkal! – A tömeg döbbent csendben hallgatott. Több százan gyűltek össze, de olyan némaság volt az úr, mintha egy lélek sem lenne jelen. – Ugyanúgy képesek vagyunk gyűlölni és erőszakot alkalmazni, mint akárki más, de nem hiszem, hogy bármelyikünk rámutatott volna erre a múltban! Szóval, miért hagyjuk, hogy Adam tegye meg helyettünk?! Azzal, hogy csendben maradunk és félreállunk hagyjuk, hogy mások beszéljenek és cselekedjenek a nevünkben és ha nem vagyunk büszkék a döntésekre, amiket helyettünk hoznak, akkor nincs más, akit hibáztathatnánk saját magunkon kívül! Ez az üzenet, amit Adam Taurus akar küldeni a világnak, ha senki sem állítja meg! Ez az út, amit ő követ és amit általa mi is követni fogunk azzá fog minket aljasítani, aminek az emberek gondolnak minket! Állatokká! De megakadályozhatjuk! Meg kell értenetek, hogy ti mind egyszerű válaszokat akartok nagyon bonyolult problémákra és én nem adhatom meg ezeket! Nem tudom, hogyan szűntessem meg a gyűlöletet! Tényleg nem! De azt tudom, hogy ez a fajta erőszak nem a megoldás! Megértem, hogy arra kérni titeket, hogy hagyjátok el az otthonaitokat, hogy megvédjétek a Haven akadémiát annyit jelent, hogy tegyétek kockára az életeteket! De így is úgy is az a tét! Szóval, én biztosan megyek és ha kell, egyedül állok ki Adam-ék ellen, ha kell!
- Én veled megyek! – A háta mögött olyan valaki hangját hallotta, akire nem számított, hogy kiáll mellette. – Ha… - Ilia nem volt biztos benne, hogy Blake akarja-e egyáltalán, hogy vele menjen. – akarod.
- Én is megyek! – Luna, meglátva a lehetősége a vezeklésre, ő is felajánlotta a szolgálatait. Blake visszafordult mindkettőjük felé, de a rendőrkapitány megragadta mindkettőjüket.
- Ti nem mentek sehová!
- Engedje el őket! – Szólt rá Blake.
- Csak úgy megbocsájtasz nekik?! – A kapitány alig hitt a fülének. - Azok után, amiket tettek?!
- Igen. – Blake válaszától a kapitány összezavarodott, de amint látta, hogy Ghira is jelez neki, hogy tegye, amit a lánya mondd, eltávolította a bilincset Luna-ról és Ilia-ról.
- Mégis, mit művel?! – A kapitány felháborodva fordult Ghira-hoz, aki tökéletesen megértette a lánya gondolkodását.
- Megtanulta azt a leckét, amit nekem csak sokkal idősebb koromban sikerült. – Ghira büszkén mosolygott a lányára, aki bíztatóan átölelte Luna-t és Ilia-t. – A megbocsájtás erejét.
- Én is megyek! – A tömegből előléptek az önkéntesek.
- Jövök én is!
- Melletted állunk!
- Számíthattok rám!
- Úgy fest, - Sun lejött a lányok mellé. – lesz egy kis munkánk.
- Köszönöm. – Blake csak büszkén nézett Sun-ra, aki nélkül ez biztos nem jöhetett volna létre.
- Ti megsebesítettetek. – Emlékeztette Sun Ilia-t és Luna-t, akik elszégyellték magukat.
- Hát… áu! – Megcsípte Ilia vállát.
- Hé! – És meghúzta Luna farkas fülét.
- Na, most már kvittek vagyunk.
- Összesen, - Ghira is csatlakozott a csoporthoz és figyelmeztette őket. – két hetünk van, mielőtt Adam megindítja a Haven elleni támadást. Az embereinknek fegyverekre és kiképzésre van szüksége és minden másra, hogy megvédhessünk minél több embert.
- És szállítás is kell. – Tette hozzá Khali. – Mindannyiuk számára. – Sun és Blake magabiztosan összenéztek.
- Ismerünk egy kapitányt, aki jön nekünk és Lynda-nak egy szívességgel.
- Lynda! – Mike éjszaka felriadt az álmából, mint aki megérezte, hogy valami baj történt a csapattársával.
Ki kelt az ágyból és elindult a mosdó felé, de látta, hogy a földszinti nappaliban még ég a fény és hallotta a többiek beszélgetését, így úgy döntött, hogy lemegy megnézni, miért vannak ébren a többiek ilyen későn. Amint leért a lépcső aljára a beszélgetés abbamaradt és mindenki őt bámulta.
- Mit csináltok ilyen későn? – Mike-on még lehetett érezni, hogy haragszik a levél miatt, de látta, hogy az egész csapat a kávézó asztalon lévő levélen beszélgetett.
- Azt mondtad, - Kezdte Lance. – nem tudod, hogy akarod-e tudni, mik voltak apád utolsó hozzád intézett szavai, de Ozpin kitalált egy tök jó megoldást.
- És mit?
- Nagyon egyszerű, Mr. Birmingh. - Ozpin válaszolt. – Megkísérelhetjük elérni, hogy ön egyszerre tudja és ne tudja meg a választ.
- Nagyjából, - Yang próbálta leegyszerűsíteni. – olyan, mint egy zsákba macska.
- Az a megoldás jutott eszembe, - Ozpin tovább magyarázta. – hogy mindannyian előadunk valamit, hogy mi is áll a levélben, de csak az egyik igaz és nem áruljuk el, hogy melyik, akkor örökre megmarad ez az illúzió a számodra.
- Ja, nagyjából én is ezt mondtam. – Yang kínosan vakarta a tarkóját.
- Megfelel ez neked? – Kérdezte Ruby.
- Persze. – Mike leült egy fotelba. – Nora, mivel te kezdted az egészet, előbb mondd te.
- Oh, - Nora izgatottan tapsikolni kezdett. – egy kincses térkép, ami elvezet a Jódlizó Juharszirup elveszett kincses térképéhet, amit, ha megtalálsz, annyi Jódlizó Juharszirup gabonapelyhet kapsz, amennyi csak beléd fér!
- Értem, - Mike csak megdörzsölte a homlokát. – ezt biztos nem a Jódlizó Juharszirup gabonapehely reklámból szedted, ami egész véletlenül a kedvenc gabonapelyhed? – Nora, mint akinek a mesteri terve dőlt volna dugába, letört.
- Mondtam, hogy rájön. – Súgta oda Ren.
- Oké, - Mike a következő lehetőséget akarta hallani. – Ren?
- Egy vicces, sárga születésnapi kártya, fekete szegéllyel, amin egy méhecske próbál egy halom színes kőből virágport szerezni, mert azt hiszi rá, hogy virág és egy kis szöveg volt rajta, „mindig légy erős.". – Ren ezen egy kicsit nevetett, amikor rá gondolt és megrázta a fejét. – Buta méhecske. De, - A lényegre tért. – a kártya belsejében az állt, hogy „Boldog születésnapot, sokszor és utólag, fiam. Szeretlek, apa."
- Hm, - Ez már értelmesebb volt, mint Nora-é, de Mike hallani akarta a többit is. – Lance?
- Apád bocsánatot akart kérni, amiért nem volt ott és csak remélte, hogy valaha is megbocsájtasz neki, habár nem tehet semmit sem, hogy helyrehozza, reméli, hogy megbocsájtasz neki. – Mike csak csendben hallgatta végig, majd a következőt szólította.
- Jaune?
- Apád valójában ott volt és figyelt, amikor átmentél a Beacon-i felvételi vizsgán és bekerültél a LLMM csapatba és sírt, mert olyan büszke volt rád.
- Oscar?
- Egy fénykép volt, amin apád tart téged a karjában, amikor még csecsemő voltál és a hátára az volt írva, „Mike Birmingh, a fiam, életem legcsodálatosabb ajándéka.".
- Yang?
- Apád azt írta, hogy élete legnagyobb hibáját követte, amikor elhagyott téged és anyádat. Arra kért, hogy te soha ne kövesd el ezt a hibát.
- Weiss?
- Apád azt írta, hogy a múltban elkövetett hibái végül utolérték és nem akarta, hogy te a bűneiért szenvedj. Az egyetlen mód, hogy megvédjen téged és anyádat, ha elhagy titeket.
- Ruby?
- Apád arra akart kérni, hogy ha már ő le tévedt a helyes útról, te sose tedd. Küzdj azokért, akiket szeretsz és legyél képes megbocsájtani azoknak, akik vétkeztek, mert minden ember ugyanazért tesz rosszat. Mert félre vannak vezetve.
- Qrow?
- Apád nem az volt, akinek hitted. Valójában a Mistral-i alvilág egyik gengszter hadura volt és csak azért hagyott el, hogy ne kerülj veszélybe.
Mike csendben, elmélkedve, azt sem tudva, mit gondoljon, hallgatta végig a lehetséges magyarázatokat. Nem mondott semmit, csak felállt, a konyha felé vette az irány és töltött magának egy pohár vizet.
- Jól vagy? – Aggódott Ruby.
- Igen.
- Szóval? – Nora izgatottan toporzékolt. – Mit gondolsz, melyik a valódi?
- Szeretném, ha mind igaz lenne, de… - Miután megitta a vizét folytatta. – nem akarom tudni, melyik.
- Az egyik az. – Biztosította Lance.
- Tudom és köszönöm.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.
(Nos, az első tragédia megtörtént, Lynda meghalt és nem jön vissza többet. Mit gondoltok, melyik állt valójában Mike apjának a levelében?)