Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
„Egy halovány remény is több a semminél.", erre gondolt Raven, amikor holló formában megközelítette a Haven akadémia igazgatói ablakát. Ha igaz, amit Cinder mondott és Leonheart professzor tényleg elárulta Ozpin-t, akkor elég lesz csak megemlítenie Salem nevét és megteszi, amit kér.
Ha pedig megbízhat abban, hogy Roman is csak egy kiutat keres, akkor képes lesz figyelmeztetni Qrow-t és a lányát, amivel felkészülhet a rajtaütésre. A legfontosabb most, hogy biztosítsa a klánja túlélését és ehhez meg kell szereznie a Tudás relikviáját.
Szinte észre sem vette, hogy megérkezett és leszállt az ablakpárkányra, ott találta az igazgatót, ahogy épp a számítógépén dolgozott és nem vette őt észre, még akkor sem, amikor visszaváltozott az emberi alakjába és akárcsak egy árny, ott állt és figyelte.
- Heló, Leo. – Az igazgató rémülten ugrott fel az asztalától, mint aki majdnem szívinfarktust kapott.
- Raven Branwen?! – Leo alig hitt a szemének, hogy a régóta elveszett Branwen testvér most megjelent előtte. – Mit keresel itt?!
- Hallom, segítesz az öcsémnek egy csapatot gyűjteni, amivel engem és a klánomat készültök megtámadni. – Magyarázta, miközben a katanája markolatát szorongatta és közelebb lépett hozzá.
- Várj, én… - Leo rettegve emelte fel a kezeit, hogy magyarázkodhasson.
- És azt csiripelik a madarak, hogy oldalt váltottál. – Megállt közvetlenül előtte.
- Honnan…?! – Habár még mindig rettegett, de a kíváncsiság is felütötte a fejét.
- Közös barátunk, Salem küldött egy ajánlattal és egy tervvel. – Amint Raven levette a kezét a kardja markolatáról, Leo megkönnyebbült.
- Te is mellé állsz?
- Egyelőre. Az egyetlen kikötésem, hogy öljük meg Qrow-t és a diákokat, akik vele vannak. – Leo ezen teljesen megdöbbent.
- A testvéredet?! Tudom, hogy sosem jöttetek ki egymással, de…
- Ez nem személyes! – Szögezte le Raven. - Qrow túl sokat tud rólam. – Dühösen meredt Leo-ra. - Ő árulta el neked, hogy velem van a Tavasz Hajadon, te pedig amint lehetőséget kaptál, elárultad Salem-nek? – Leo szégyenkezve leült a székébe.
- Mit akarsz tőlem?
- Segíts csapdába csalni és megölni, - Raven úgy magyarázta, mintha olyan természetes lenne, hogy egy igazgató, akiben megbíztak a diákja, így elárulja a bizalmukat. - ahogy azt a többi Vadásszal is tetted Mistral-ban.
- Mégis, mivel… - Leo ugyanazt a trükköt próbálta alkalmazni nála, amit ő is próbált Cinder-el, halogatni.
- Elméletileg, - Raven-nek nem volt türelme a trükkjeihez. - egy csapatot kéne összeszedned neki, amivel engem kéne megtámadnotok. Mondd, amit hallani szeretne, hogy áttörést értél el és még ma este tudnak találkozni a kis csapatával, de borzasztóan meglepettek lesznek, amikor én és Salem emberei fogjuk várni őket. Megöljük őt, a diákokat, megszerezzük a relikviát és a Fehér Agyar felrobbantja az akadémiát, a KÁR-toronnyal egyetemben. Salem megkapja a relikviát, békén hagyja a klánomat, te pedig rejtőzködve, de szabadon élheted le az életed hátralevő részét, amíg a világ úgy tudja, hogy hősként haltál meg, az akadémiát védelmezve.
- Hova is tettem a Scroll-omat…? – Leo még mindig csak halogatni próbált, de Raven-nek még mindig nem volt kedve hozzá.
- Az orrod előtt? – Az asztalon lévő Scroll felé biccentett.
- Oh, igen. – Leo reszkető kézzel nyúlt a Scroll-ért, megnyitotta a híváslistáját, kiválasztotta Qrow számát, vett egy nagy levegőt és elindította a hívást. Kicsengett, de minden egyes csengés, ami legfeljebb két másodpercig tartott, olyan volt, mintha két óra lenne, ami alatt gondolatok milliói és bűntudat haladt át az elméjén.
- Na? – Ennyit mondott Qrow a túloldalon, miután felvette.
- Qrow, - Leo nem tehetett semmit, azt kellett tennie, amit Raven mondott. – én vagyok az. Nagy hírem van. – Próbált vidámnak hangzani, bár pont az ellenkezője volt. – Sikerült meggyőznöm a tanácsot, hogy adjanak némi támogatást a támadáshoz.
- Igen?
- Igen, ma estére itt is lesznek. Ne vesztegessük az időt, estére gyere ide te is és még ma elindulhatunk Raven tábora felé.
- Jól van, ott leszünk. – Letette a telefont és a hívás véget ért.
- Tessék. – Leo letörve tette le a Scroll-ját.
- Még volna hozzád néhány kérdésem. – Raven mosolygott, hogy a terve ilyen jól összeállt.
- Hát ebben nem vagy egyedül. – Leo csak felé bámult.
- Nem gondoltam volna, - Elkezdett fel-alá járkálni. - hogy pont te leszel olyan gerinctelen, hogy eláruld Oz-t, amiből következik az értelmes kérdés. Mivel tart Salem a markában?
- Ugyanazért segítek neki, - Leo csak összekulcsolta a kezeit maga előtt. - amiért te magad is. Mert félek. Nem állíthatjuk meg. Senki sem képes rá.
- Én ezért léptem le, amikor még tehettem. – Raven csak magabiztosan mosolygott. – Én nem félek, én okos vagyok.
- Hívd ahogy akarod, de nem számít. Ugyanazt tesszük. Segítünk neki, mert nincs más választásunk. – Leo szomorúan és bűntudattól terhesen temette a fejét a kezeibe. – Átléptem a határt. Olyan dolgokat tettem, amiket Ozpin sosem fog megbocsájtani, méghozzá jó okkal. Nem tudom, hova kerülök ezután.
- Embereld meg magad! – Raven szigorúan az asztalára támaszkodott. – Tetted, amit kellett, hogy túléld! Ebben nincs szégyen! – Leo egy darabig hallgatott, nem tudni, hogy megérezte-e Raven kétségét, vagy csak úgy, de feltett egy kérdést.
- Kit próbálsz meggyőzni?
Raven nem válaszolt, csak megfordult és elhagyta az irodát. Nem kellett lopakodnia sem, hiszen Leo-n kívül egyetlen lélek sem tartózkodott az akadémián. Pontosan, ahogy Cinder mondta, elég lenne csak besétálni, fogni az ereklyét és eltűnnek, mielőtt bárkinek feltűnne bármi. Az egyik kollégiumi szobába ment, amit ideiglenes lakrésznek rendezett be magának és várta az éjszakát.
„Én megtettem a részem, most te jössz, Roman."
Ruby elképesztő hírt közölt a csapattal, Qrow kapott egy hívást Leonheart igazgatótól, hogy áttörést ért el a tanácsnál és kapnak egy csapatot, amivel végre elindulhatnak Raven táborába. Habár ez első hallásra jó hír volt, de Ozpin-nak gyanúja támadt, mert túl gyorsan sikerült, ezért az ő javaslatára mindenki hozta a fegyvereit.
A nap már lement és a hold már fent volt, a törött oldalát mutatta a világnak, de a nap utolsó leheletét még lehetett látni az éjszakai égen, ahogy a hőseink elhagyták a bérelt házukat és az utcán találták magukat, ahogy készültek indulni Haven felé.
- Elárulná valaki, - Lance, aki már megjavíttatta a páncélját a Weiss-el és Jaune-al való küzdelem után, feltette a kérdést, ami sokaknak az eszébe jutott. – miért is kellett hoznunk a teljes fegyverzetünket?
- Oz szerint valami nem stimmelt Leo hívásával, - Magyarázta Qrow. – reméljük téved, de okosabb biztosra menni.
- Gondoljátok, megjelenhet Salem egyik embere? – Aggódott Ruby.
- Roman Torchwick?! – Jaune döbbenten nézett az utca túl oldalára.
- Igen, - Gondolkodott Ruby. – például ő és talán még…
- Roman Torchwick! – Jaune ezúttal nyomatékosabban kiáltott és mutatott a bár felé, ahol Qrow az utóbbi hetekben törzsvendég volt és mindenki odakapta a fejét.
- Mi a… - Ruby nem jutott szavakhoz.
- Mit keres ez itt?! – Yang inkább egy verésre készült.
- Biztos ő az? – Weiss nem látta rendesen.
- Szerinted, hord más is ilyen kalapot?! – Yang csak a szemét forgatta.
Roman Torchwick a szemük láttára ment be a bárba, de nem úgy tűnt, mintha észrevette volna őket. Egyértelműen követték, mielőtt bementek volna a bárba, mindenki előkészítette a fegyverét és lelkileg felkészült bármilyen csapdára, amit a gengszter állított nekik.
Amint becsődítettek az ajtón, a vendégek és a felszolgáló személyzet is megrémült, mert azt hitték, ki akarják rabolni őket.
- Nyugalom, - Qrow felemelte az egyik kezét. – nem rabolni jöttünk! Csak egy találkánk van, - A bár pultnál lévő Roman-re nézett. – azzal a s*ggfejjel.
A csapat a háta mögött körbeállta Roman-t, aki még háttal volt nekik, de miután megkapta a rendelését, két pohár Whiskey jéggel, megfordult és még csak nem is reagált arra, hogy egy csapat fegyveres Vadász fogta közre. Úgy sétált el Ruby és Yang között, mintha nem is látná őket, amivel egyszerűen nem tudtak mihez kezdeni.
Egy kicsit máshogy nézett ki, a kabátja piszkos volt, több helyen szakadt, akárcsak a nadrágja, az arcán volt egy vágott heg, amit az aurája nem volt képes eltüntetni és elkezdett nőni a borostája, nem volt az az elegáns úriember, amilyennek Vale-ben tűnt, de a kalapja és sétabotja még megvolt.
Roman a két pohár Whiskey-vel a kezében, miközben Melodic Cludgel-t a karjára akasztotta, leült egy asztalhoz, az egyik poharat maga elé tette le, míg a másikat a vele szemben lévő szék elé tette, ahol nem ült senki.
A csapat követte, még mindig rá szegezve a fegyvereiket, amire Roman-nek még mindig csak sablon reakciója volt és senki sem tudta, mi legyen sem azt, hogy mit kéne mondani.
- Üdv, gyerekek, - Roman, miután ivott egy kortyot az italából, köszönt a többieknek, de még aljasul Ruby-ra kacsintott. – Kis Piroska.
- Roman?! – Ruby csak dühösen szegezte Crescent Rose csövét a bűnöző felé, csak ürügyre várva, hogy elsüthesse.
- Meg sem öleled az öreg barátodat, - Roman csak kitárta a karjait, de nem tett semmilyen fenyegető mozdulatot. – Roman Torchwick-et?
- Mit keresel itt?! – Yang türelmetlenül az asztalra csapott.
- Nyugalom, Szöszi. – Roman nem vesztette el a hidegvérét. – Épp titeket kerestelek. – Felnézett Qrow-ra. – Pontosabban, őt.
- Engem? – Qrow tudta, hogy kicsoda Roman, a bűnöző vezér, akit Salem egyik embere, Cinder bérelt fel, hogy Dust-ot raboljon Vale-ből és ő volt az, aki átvette az irányítást az Atlas-iak egyik anyahajója felett, lőtt le két másikat és telepített fel egy vírust, amivel Atlas robotkatonái ellenük fordultak. Személyesen nem találkozott vele, de sokat hallott róla.
- Pontosan. – Roman csak megemelte a poharát és jelzett neki, hogy üljön le és a másik pohárra mutatott. – A vendégem vagy, - Végignézett a diákokon, akik még mindig csőre töltött fegyvereket szegeztek rá. – ahogyan ti is.
- Még csak 17 vagyok. – Szögezte le Ruby.
- És? – Vont vállat Roman. – A Grimm vadászatnál mennyi a korhatár, nyolc?
- Térj a lényegre, Torchwick! – Követelte Yang. – Mondj egy okot, miért ne kéne addig vernünk, amíg az életnek egy szikrája marad benned?! – Roman a szájához emelte a poharat, végignézett Yang-en és látta a jobb, mechanikus kezét.
- Mondok én hármat is. Az első, - Levette Melodic Cludgelt-t a karjáról, mire a többiek csak felkészültek arra, hogy ha kell harcba szálljanak vele, de ő csak letette az asztalra. – mert fegyvertelen vagyok és épp békejobbat nyújtok. A második, nem tudnék információkat szolgáltatni, ha eltörnétek mondjuk az álkapcsomat. A harmadik, elég érdekes információkkal rendelkezem Salem belső köréről.
A többiek kicsit lejjebb eresztették a fegyvereiket és zavarodottan néztek egymásra, azon elmélkedve, vajon mi lehet Roman célja.
- Akkor… - Ruby volt az első, aki hangosan kimondta. – segíteni akarsz nekünk?
- Bingó! – Roman tapsolt egyet. – Látom, Piroska, te vagy az ész a csapatban!
- Jól van, - Qrow leeresztette Harbinger-t, leült az asztalra és a kezébe vette a pohár Whiskey-t, amit előbb megszagolt. – nem tűnik mérgezettnek. – Megkockáztatta és ivott egy kortyot. – Miről akartál beszélni? – Roman csak elmosolyodott, miközben az álla alatt összekulcsolta a kezeit.
- Tudom, hogy Haven-be mentek, Leonheart igazgatóhoz, azt remélve, hogy segítséget nyújt nektek, de valójában csapdába fog csalni titeket.
- Mi van?! – Yang és a többiek döbbenten összenéztek és lejjebb eresztették a fegyvereiket.
- De hát ő egy Vadász akadémia igazgatója, - Ruby sem hitte el. – Ozpin személyesen választotta erre a feladatra, hogy őrizze az ereklyét!
- A mondás mindig is igaz lesz, - Roman csak kiitta az utolsó kortyot az italából. – „Akit tökéletesnek tartanak, valójában az a legnagyobb s*ggfej.". Az a gyáva oroszlán, amint megérezte, hogy az élete veszélyben van, arra használta a pozícióját, hogy elárulva a saját embereit, önmagát mentse.
- Egy szavadat sem hiszem! – Qrow gyorsan lehajtotta az italt és dühösen felállt. – Ismerem Leo-t, lehet, hogy nem a legtökösebb, de nem áruló!
- Csak az igazat mondom. – Roman csak hátradőlt, elővett egy szivart és meggyújtotta. – És ez még nem minden. A Fehér Agyar ma este készül rajtaütni Haven-en és felrobbantani azt és a KÁR-tornyot, megismételve Beacon katasztrófáját.
- Hogyan?! – A többiek egyáltalán nem kedvelték Roman-t és szerettek volna biztosak lenni abban, hogy csak hazudik, de Ruby legbelül érezte, hogy igazat mondd.
- Roman, - Ruby eltette Crescent Rose-t és Roman mellé állt. – te most komolyan beszélsz?
- Kicsit fura érzés, - Szívott egyet a szivarjából és kifújta a füstöt. – igazat mondani és a jófiúknak segíteni.
- Miért akarsz segíteni nekünk? – Ruby ezt az egy dolgot nem értette.
- Hm, - Roman csak mosolyogva kitárta a karjait. – elhinnéd, ha azt mondanám, hogy megváltoztam és szeretnék a jó útra térni? – Ezt senki sem vette be és lefáradtan legörnyedtek, mire Roman csak nevetett egyet. – Csak vicceltem, ugyanolyan bűnöző vagyok, mint eddig, de Salem terve… hogy elpusztítsa a világot, - Megrázta a fejét és szívott még egyet a szivarjából. – nem értek vele egyet.
- Tehát… - Qrow kitalálta, miért akar nekik segíteni.
- Érdekemben áll segíteni nektek, megállítani Salem-et.
- Szóval, - Yang csak gyanakodva keresztbe tette a karjait. – csak a saját önző érdekedben segítesz nekünk?
- Ugyan már, - Roman csak legyintett egyet. – persze, hogy csak a saját önző érdekemben segítek nektek.
- Van még valami, amit el akarsz mondani? – Érdeklődött Qrow.
- Igen, - Roman egy utolsót szívott a szivarjából és eloltotta a csikket egy kikészített hamutálba. – a nővéred, Raven Branwen is összeállt velük és hozta magával a Tavasz Hajadont is, hogy segítsen Salem-nek megszerezni az ereklyét.
- Micsoda?! – Qrow dühösen felpattant és megragadta Qrow-t az ingje nyakánál. – Miért nem ezzel kezdted?!
- Hm, - Roman nem vesztette el a hidegvérét, csak unottan megvonta a vállát. – nem gondoltam, hogy ez olyan fontos. – Viccelődött.
- Azonnal az akadémiára kell mennünk! – Qrow dühösen elengedte Roman-t, felvette Harbinger-t és a kijárat felé nézett.
- Csak nem hiszed el, amit mondott?! – Yang nem értette, miért is kéne hallgatniuk Roman-re.
- Ez fájt! - Roman tettetett sértődöttséggel a mellkasához kapott. - Azok után, amit Vale-ben átéltünk nem bíztok bennem?! - Senki sem válaszolt, csak lefáradtan néztek rá.
- Hogy biztosan tudhassuk, - Ruby próbálta meggyőzni a nővérét. – Leonheart professzort kell kérdeznünk és ha hazudik, legalább tisztázzuk a nevét!
- És ha Roman igazat mondd? – Weiss felkészült a legrosszabbra. – Akkor a relikvia, Haven és egész Mistral veszélyben van!
- Szívesen. – Roman csak megemelte a kalapját, mint aki nagy szolgálatot tett a csapatnak.
- Te velünk jössz! – Utasította Yang.
- Reméltem, hogy nem kell, de… - Roman csak kellemetlenkedve, csukott szemmel és a fejét rázva felállt, de amint kinyitotta a szemét, abban a pillanatban Melodic Cludgel-ért nyúlt és kivédte a felé irányuló penge hegyét. – Mégis mit művelsz, - Teljesen meglepettnek és dühösnek tűnt, a korábbi nyugodt és magabiztos énjének nyoma sem volt. – Neo?!
Neo támadt rá az árnyak közül, aki egész végig itt volt, rövid, fekete hajú és zöldszemű pincérnőnek álcázva magát, végig hallgatva a beszélgetésüket, de amint eleget hallott, úgy döntött, ideje elhallgattatni Roman-t, de a reflexei megmentették. Neo haja, szeme és a ruhái is visszaváltoztak, amik ugyanúgy, mint Roman-nek, szakadtak és foltosak voltak.
Neo egy újabb csapást mért Roman-re, ami elől csak úgy tudott kitérni, ha hátra esik, de érezte, hogy a kalapja lerepül a fejéről és amint földet ért, látta, hogy ott fityegett Hush hegyén, de Neo hamar a saját fejére tette a kalapot és épp a végső csapást készült bevinni Roman számára, de Ruby kaszája a penge útját állta, ezzel megmentve az életét. Neo dühösen oldalra nézett, látva, hogy Ruby volt az, aki az útját állta, de Yang ezután ököllel fejbe verte, de ez csak egy illúzió volt, ami ezer szilánkra esett szét.
Neo a kocsma kijáratánál jelent meg újra és mielőtt kiment volna, visszafordult és a jobb kezével pisztolyt mutatott Roman-re, jelezve, hogy még nincs vége és még eljön érte.
- Ez meg mi volt?! – Ruby nem értette, hiszen Roman és Neo társak voltak, amikor Roman azt hitte, hogy Neo meghalt, mérhetetlenül dühös lett.
- Ő nem a barátod?! – Yang sem tudta hova tenni a történteket.
- Én szeretném a legjobban tudni! – Roman-t még soha nem lehetett ilyen sokkos és döbbent állapotban látni. – Szerettem ezt a lányt és… - Meg akarta igazítani a kalapját, de eszébe jutott, hogy Neo elvitte. – elrabolta a kalapomat! – Megszorította Melodic Cludgel markolatát és a kijárat felé vette az irányt.
- Hova mész?! – Yang megállította.
- Szerinted?! – Roman dühösen válaszolt. – Utána, Haven-be!
- Utána! – Adta ki a parancsot Qrow, mire mindannyian követték.
Az egész csapat, Roman-el együtt elindultak a Haven akadémia felé, eljutottak az udvarra, ahol minden csendes volt, sehol nem volt egy lélek sem, de Roman figyelmeztetése és Neo támadása után már mindannyian aggódtak és előre féltek, hogy mi fog történni, ha Roman igazat mondott.
Roman alig volt képes felfogni, hogy Neo elárulta és rá támadt, még azt sem vette észre, hogy Yang rászegezi Ember Celica-t, arra az esetre, ha próbálkozna. Elhaladtak a KÁR-torony mellett és egyenesen a főbejárat felé vették az irányt, ami a nagyterembe nyílt. A fények világítottak, szóval biztosan volt ott valaki.
A nagyterem, nevéhez híven nagy volt, az emeletre a terem közepén lévő lépcsősor vezetett fel két irányban, aminek a tetején egy pódium állt, ahonnan beszédeket lehetett tartani a diákoknak. A pódiumot egy fehér márványkőből készült szobor alkotta, ami egy nőt ábrázolt, hosszú hajjal, kitárt karokkal, mintha ő tartaná a pódiumot és a karjairól aranyszínű láncok lógtak. A pódium tetején pedig ott volt Leonheart professzor is, miközben várta őket.
- Üdvözöllek titeket. – Köszönt az igazgató. – Köszönöm, hogy… - Ideges volt és aggódott, ahogy szétnézett a csapaton. – eljöttetek. Úgy fest, többen vagytok, mint legutóbb.
- Ismered a mondást, - Qrow nem akart hinni Roman-nek, ezért még megpróbált bízni Leo-ban. – minél több, annál jobb. – De nem lehetett ostoba, ki kellett derítenie az igazat. – Akkor, mi a helyzet a tanáccsal?
- Miért… - Leo egyre idegesebbnek tűnt, ahogy végignézett a diákokon, miközben hátra tette a kezeit, mintha rejtegetne valamit. – hoztatok fegyvereket?
- Mi? – Qrow egyre biztosabb volt abban, hogy mi az igazság, de még mindig nem akarta elfogadni. – Leo, Vadászok vagyunk. Jól érzed magad?
- Persze! – Leo idegesen nevetgélt. – Csak még nem ittam meg a kávémat!
- Nézd, - Qrow nem akarta tovább kerülni a témát. - örülök, hogy látunk, de hallottunk néhány rossz dolgot rólad.
- Tessék?! – Leo teljesen megdöbbent. – Mégis, micsodát?
- Hogy átálltál Salem-hez és neki segítesz! – Qrow egyenesen a képébe vágta. - Mondd, hogy ez nem igaz!
- Én… - Leo nem tudta, mit is mondhatna, de Yang a jobb oldali emeleten, míg Roman a bal oldali emeleten vett észre egy kellemetlen ismerőst.
- Anya?!
- Neo?!
Bumm
Bumm
Qrow az erkélyen lévő vörös szemű hollóra lőtt, ami elrepült a lövés útjából, amíg Roman a korlát mögött megbúvó lányra célzott, aki félreugrott a tűzbomba elől. A holló Leo mögé repült, de egy pillanattal később Raven jött elő mögüle, a jobb oldalára állt, a fején a sisakja, oldalán a katanája volt. Ezalatt, Neo korlátról-korlátra ugrált, majd elrugaszkodott és Hush-al leejtőernyőzött Leo bal oldalára, Roman kalapja a fején volt, míg Hush-t a vállára támasztotta. Mindkét lány gonoszul mosolygott a földszinten lévőkre.
- Raven. – Ruby megismerte a nagynénjét.
- Ez… - Nora alig hitt a szemének. – tényleg mágia.
- Ha le akarsz lőni, - Raven levette a sisakját és az öccsére nézett. – csak lőj. Ez sértő volt.
- Mit csinálsz itt?! – Követelte a válasz Qrow.
- Dehát megegyeztünk! – Roman szintúgy. - Mit műveltek?!
- Igen, - Raven most Roman felé fordult. – megegyeztünk. Azonban, - Sunyin elmosolyodott és Neo-ra nézett. – a kis barátnőd jobb ajánlatot tett.
- Neo?! – Roman alig akarta elhinni, hogy a lány, akit mindennél jobban szeretett elárulta. – Hogy tehetted?! Azt hittem, hogy…
- Szeret? – Raven fejezte be helyette. – A szeretet eléggé túlértékelt. – Elindult lefelé, gonoszul mosolygott az öccsére. – Tőled pedig, én is kérdezhetném ugyanezt. Aljas voltál, öcskös. Meg akartad támadni a saját nővéred?
- Leo, - Qrow most az igazgatóhoz fordult, választ követelve. – mit tettél?!
- Én… - Nem tudott mit mondani a félelemtől és a szégyentől.
- Leo csak azt tette, amit bárki más, az ő helyzetében! – Raven válaszolt helyette, miközben leért a földszintre és a márványszobor elé sétált. – Összegezte a tényeket, felismerte a helyzetet, megértette az esélyeket és döntést hozott. – Leo szégyenében behunyta a szemeit, azt kívánva, bár jobb döntést hozott volna. – És úgy fest, - Megállt a csapat előtt és csalódottan nézett a lányára. – ti is.
- Nálad van a Tavasz Hajadon! – Qrow Harbinger-el a kezében előre lépett.
- Igen. – Raven nem látta értelmét hazudni.
- Akkor add át nekünk és dolgozzunk együtt! – Eltette a fegyverét. – Akárcsak régen! Együtt legyőzhetjük Salem-et!
- Annyi éven át kémkedtél Ozpin-nak és még mindig fogalmad sincs, mivel álltok szemben! – Raven, úgy érezte magát, mintha egy rakás idiótának magyarázna. Mintha csak ő tudná az igazságot, amit a többiek egyszerűen képtelenek felfogni. - Salem-et nem lehet legyőzni!
- Tévedsz! – Ruby szólalt meg, aki a megszólalásig olyan volt, mint Summer. – Csináltunk dolgokat, amit mások lehetetlennek tartottak! És tudom, hogy az egyetlen ok, amiért ezek sikerültek, mert összefogtunk! Voltak emberek, akik tanítottak minket, segítettek nekünk! – Ahogy beszélt, Raven úgy érezte, mintha Summer tért volna vissza, akiről mindig azt hitte, hogy pontosan tudja, mit kell tenni. – Ott voltunk egymásnak! – Előre lépett és kinyújtotta a kezét. – Segíts nekünk. Nagyobb esélyünk van, ha együtt próbálkozunk. Kérlek.
Summer volt a STRQ csapat vezére és a többiek mindig azt hitték, hogy pontosan tudja, mit kell tenni és mi a helyes döntés, de Raven tudta, hogy ez nem igaz. Ha az lett volna, még élne és ő vezetné a harcot Salem ellen, de a saját döntése, a rossz emberekbe vetett bizalma és a saját gyengesége volt az, ami miatt az életét vesztette. Ruby pedig örökölte ugyanezeket a gyengeségeket.
- Pontosan olyan vagy, mint az anyád. – Elővette a katanáját és megnyitott egy sötétvörös térkaput, amin egy tűzgolyó repült ki és eltalálta Ruby-t, amitől hátra esett.
- Ruby! – Yang egyből a segítségére sietett.
- Helló, fiúk-lányok. – A térkapuból ismerős kellemetlen alakok jöttek elő, Cinder, Emerald, Mercury és Vernal.
- Cinder! – Ruby dühösen meredt a félszemű nőre, amíg a csapat többi tagja a két, volt osztálytársukra.
- Ne már, srácok, - Mercury csak a csípőjére tette a kezét. – így kell köszöntönötök a régi barátaitokat?
- Mindenki, - Qrow, látva, hogy Yang készen áll, hogy laposra verje a fiút, közbelépett. – nyugodjon meg!
A bejárati ajtó kinyílt és Hazel jött be rajta és bezárta az ajtót, ezzel elvágva a menekülési útvonalat.
- A Fehér Agyar épp most helyezi el a robbanó tölteteket és foglalja el az iskola területét. Senki se juthat be és senki se juthat ki.
Több hónap várakozás után, a Fehér Agyar számára elérkezett a következő nagy áttörése, Haven akadémia elpusztítása. Mandy számára már nem volt visszaút, miközben elhelyezte a robbanó tölteteit és visszatért az iskolaudvarra, ahonnan várakozott, amíg a többiek elkészülnek és Hazel megadja a jelet a robbantásra.
- Amint a töltetek a helyükön vannak, - Adam utasította azokat, akik a KÁR-toronyra helyezték a bombákat. – vonuljatok vissza, ki az iskola területéről, ahonnan figyelhetünk! – Megszállottan vigyorgott, mint aki valami dicső tettre készülődik. – Mert ma este, Haven elbukik!
„Legalább az épület üres.", ez volt az egyetlen, ami Mandy-t nyugtatta.
Hazel a csapat felé vette az irányt, miközben leesett nekik egy szörnyű tény.
- Ez egy csapda volt?! – Szólalt meg Weiss.
- Roman-nek igaza volt. – Ismerte be Ren.
- Neo, - Roman felnézett a barátnőjére, aki olyan édesen mosolygott, mintha roppant büszke lenne a szörnyű tettére. – hogy árulhattál el engem?! – Neo válaszként csak a kezével jelelt. – Milyen szikla és madár?! – Roman csak zavartan megrázta a fejét. – Beszélj értelmesen!
- Mit mondd? - Kérdezte Yang.
- Valami madárról és szikláról hadovál. - Roman sem nagyon értette.
- Jaj, Roman, - Cinder csak hamis empátiával szólalt meg. – Neo egyszerűen csak rájött, hogy visszafogod őt és jobb lesz neki nélküled. – Neo ördögi, de édes kis vigyora arra engedett következtetni, hogy az igazat mondja. – Ő olyan, mint egy madár, akit te, egy sziklaként visszahúzol. Szerencsére, időben eszébe jutott, hogy levágja magáról a sziklát. – Neo újra jelelt egyet és megigazította magán a kalapot.
- Egy fenét! – Roman dühösen meredt Neo-ra. – Rajtad fele annyira sem áll jól, mint rajtam!
- És te, Raven?! – Qrow most a nővérére meredt. – Mióta dolgozol Salem-nek?!
- Oh, - Cinder, akárcsak Roman-nek az előbb, hamis együttérzéssel folytatta, mint aki élvezi, ha másokat kínozhat érzelmileg. – ne vedd személyesnek, kismadár. A nővéredet csak pár hete soroztuk be. – Felnézett Leo-ra. – Az oroszlán azonban, - Aki még mindig szégyellte magát. – neki köszönhetően, gyerekjáték volt csatlakozni a Vytal fesztiválra. Ezenkívül, Leonardo mindenféle információkat szolgáltatott Salem-nek már nagyon, nagyon hosszú ideje. Nem igaz, - Cinder egyszerűen eufórikus állapotban volt a ténytől, hogy ő árulhatja el, hogy az emberekben, akiket szerettek és akikben bíztak, hogy árulták el őket. - professzor?
- Hagyd abba! – Leo nem bírta tovább hallgatni.
- Roman ebben is igazat mondott. – Qrow megkapta a választ, ami borzasztóan nagy csalódás volt. – Te tetted. A tanács tagja vagy és információd van minden Vadászról a királyságban és mindet eladtad nekik?!
- Én… - Leo nem bírt Qrow szemébe nézni.
- Egyiküket sem találtam! – Folytatta Qrow. – Mert te hagytad, hogy megöljék őket! – Leo hosszú, álmatlan éjszakákon gyötrődött ezen, de ez volt az első alkalom, hogy valaki hangosan szembesítette a tettével.
- Na, - Cinder továbbra is a hamis hangjával szólt Leo-hoz. – ne legyél olyan szigorú magaddal, Leonheart. Biztos vagyok benne, hogy a Mistral-i Fejvadász Rend így is, úgy is megtalálta volna őket.
- Mi van veled? – Hirtelen Jaune szólalt meg, akinek majd megszakadt a szíve. – Hogy lehetsz ennyire megtörve belül? Ennyi életet elvettél és a képünkbe vágod, mintha olyan dolog lenne, amire nagyon büszke vagy?!
- Jaune… - Weiss és a többiek aggódva néztek rá, hiszen még sosem látták a barátjukat ilyen dühösnek.
- EGY KIB*SZOTT VIGYORRAL A KÉPEDEN! – Fakadt ki Jaune, mire mindenki elővette a fegyvereit.
- Mindenki, - Qrow még mindig próbálta kerülni a harcot. – maradjon nyugton!
- Fizetni fogsz azért, amit tettél! – Jaune dühös, könnyes szemekkel meredt Cinder-re, egyedül a bosszúra gondolva. – Hallasz engem?! - Cinder csak csendben bámulta a fiút, akiből most tört elő a sok harag, amit a barátja, Pyrrha megölése miatt érzett Cinder iránt. - Na?! Mondj már valamit! – Cinder egy kis hallgatás után olyat mondott Jaune-nak, amire senki sem számított.
- Te meg ki vagy?
Jaune nem válaszolt, csak átalakította az egykezes kardját egy kétkezes pallossá és úgy rontott Cinder-nek, aki csak egy gonosz vigyorral idézett magának egy fekete üveg kardot, amivel elhárította Jaune csapását.
- Jaune! – Ruby egyből a segítségére sietett, Crescent Rose-al a földbe lőtt, amitől a magasba emelkedett, hogy felülről támadhassa meg Cinder-t, de egy lánc fonódott köré, ami a földhöz vágta.
- Nem mehetsz a közelébe. – Emerald volt, aki a fegyverét használta, hogy földre terítse Ruby-t.
Cinder, ha csak az egyik, az emberi kezével harcolt, az is elég volt, hogy visszaverje Jaune pallosát.
Ezalatt, Yang a húga segítségére sietett volna, de Mercury állta az útját.
- Hé, Szöszi, azt hiszem, illene bocsánatot kérned a lábam miatt. – Ő is egy gonosz mosollyal emlékeztette Yang-et a Vytal bajnokságon történtekre, amikor úgy csinált, mintha eltörte volna a lábát, amiről senki sem tudta, hogy mechanikus, ezáltal bemocskolva a hírnevét. – Nem gondolod?
- Rossz végtagot törtem el. – Yang csak dühösen felemelte az ökleit, felkészülve az összecsapásra. – Legközelebb a nyakadat fogom! – Ember Celica lövésével elrugaszkodott, egyenesen felé, de Mercury kivédte az ütését a lábával.
- A következő hiba, - Magabiztosan odaszólt neki. – hogy azt hiszed, lesz legközelebb!
Raven hátra maradt és elemezte a harcmezőt, hogy kit és mikor kéne megtámadni, a kezét nem vette le a katanája markolatáról, miközben a szemével Vernal felé nézett.
- Intézd el a hercegnőt, - Weiss-ra célzott. – de ne pocsékold rá az erőd! Nem éri meg. – Egy szempillantás elég volt, hogy előhúzza a kardját, hogy kivédje Qrow támadását Harbinger-el.
- Az, hogy elfutottál egy dolog! – Qrow dühösen azon volt, hogy lenyomja a nővérét, ahogy a két penge találkozott. – De ez… átlépted a határt!
- Sajnálom, öcsi, - Raven-nek minden erejére szüksége volt, hogy tartani bírja magát, de úgy tűnt, a két Branwen testvér egyforma erős. – a család néha csalódást okoz.
- Többé már nem vagyunk egy család. – Szögezte le Qrow.
- Azok voltunk egyáltalán? – Raven és Qrow sosem kedvelték egymást, egészen gyerekkoruk óta, de még sosem próbálták megölni egymást.
- Azt hittem, de úgy fest, tévedtem!
Amíg a két Branwen testvér egymással viaskodott, addig Weiss Vernal-al nézett szembe.
- Lássuk csak, - Vernal már egy ideje szemezett Weiss-al, amióta csak elkapták és bebörtönözték, ez idő alatt folyamatosan azt éreztette vele, hogy mennyire lenézi. – mit is ér valójában a Schnee név. – Előkészítette a pengéit, mire Weiss rászegezte Myrtenaster-t.
- Több vagyok, mint egy név!
- Bizonyítsd.
Weiss megidézett egy gravitációs rúnát maga alatt és Vernal felé vetette magát.
Oscar megpróbált felsettenkedni az emeletre, Leonheart professzorhoz, de az ő útját Neo állta el. A lány kecsesen és elegánsan lépdelt le a lépcsőn és Hush-t egyenesen a fiúra szegezte.
- Oscar! – Nora és Ren egyszerre futottak felé, hogy megvédjék.
- Mi majd elintézzük! – Ajánlotta Nora.
- Hallottuk, mire képes. – Ren emlékezett Ruby és Yang beszámolójára erről a lányról.
- Ő viszont nem, hogy én mire! – Nora felemelte a pörölyét és egyenesen Neo felé rohant, hogy agyoncsapja, de ő csak kinyitotta, Hush-t, lehajolt, kivédte Nora csapását, majd felemelte az ernyőjét, Nora-val együtt és oldalra hajította, miközben rákacsintott.
Ren a pengéit egy drótkötéllel kilőtte a lépcső két karfájába, hogy lendületet vegyen és úgy támadhasson rá, de Neo egy tökéletes spárgába lehajolt, összecsukta Hush-t és a kampóját beakasztva Ren egyik kampójába, tönkretette a támadást, amitől oldalra esett.
Neo Hush a pengéjét végig húzta a fapadlón, a földön fekvő Ren és Nora felé vette az irányt, szabadon hagyva a lépcső feljáratát Oscar előtt.
Lance a nagydarab férfit, Hazel-t akarta kihívni, elővette a kardját és csapkodni kezdte vele a pajzsát, jelezve, hogy őt választotta ellenfélnek.
- Nem akarok harcolni veled. – Jelentette ki Hazel.
- Szerintem, - Lance végig mérte a helyzetet a nagyteremben, ahogy mindenki harcolt mindenkivel. – az, hogy most mi mit akarunk, az irreleváns.
- Legyen. – Hazel belátva, hogy Lance nem szándékozik visszakozni, megropogtatta az egyik öklét, felkészült a harcra és elindult Lance felé, aki nem sokkal volt kisebb nála.
Oscar, miután Ren és Nora elvonták Neo figyelmét, feljuthatott a pódiumra, hogy beszélhessen Leonheart professzorral, aki idegesen bámulta a küzdő feleket, azt sem tudva, kinek szurkoljon, észre se vette őt.
Csak akkor tűnt fel, hogy Oscar felé közeledik, amikor már ott állt pár méterrel mögötte.
- Fiatalember, - Figyelmeztette Leo, aggódva, hiszen nem akarta, hogy egy ilyen fiatal gyermeknek baja essen. – nem tudom, ki vagy és mit gondolsz, mit csinálsz, de a saját érdekedben, azt javaslom, hogy távozz. – Megigazította a bal csuklójára szerelt kereszt formájú fémfegyverét, jelezve, hogy támadni fog, ha nem megy el. - Most! – Oscar nem tágított, csak közelebb ment Leo-hoz, fel a lépcsőn, amitől az igazgató csak rászegezte a keresztvasas fegyverét, ami alatt egy sárga fémkör nyílt ki, különböző színű körökkel. – Figyelmeztetlek! – Oscar nem mondott semmit, csak a fegyveréért nyúlt. – Elég! – Leo megforgatta a kört, és egy piros, csillag formájú rúna jelent meg a fegyvere felett, majd megforgatta még egyszer, amitől a rúna is forogni kezdett és fehérre váltott, majd egy lángoló szikla jelent meg előtte, amit Oscar-ra lőtt. A szikla felrobbant, de Oscar sértetlenül állt, egyértelműen, az auráját használva, hogy kivédje a támadást. Leo rémülten leeresztette a fegyverét, ahogy a fiú, korát meghazudtoló magabiztossággal és szigorral közeledett felé és elővette a fegyverét, egy nagyon ismerős sétabotot, amit a karja megnyomásával kinyitott. – Ozpin?! – Nem kellett sok, hogy összerakja.
- Nem egészen. – Oscar csak magabiztosan elmosolyodott, két kézbe fogta a botot és Leo-ra támadt, aki alig bírt védekezni a fiú támadásai ellen.
A csuklófegyvere és Ozpin botja többször találkoztak egymással és Leo-t borzasztóan megdöbbentette, hogy ez a fiú milyen ádázul harcol ellen, neki szorította a korlátnak és ha nem tért volna ki időben, biztos eltalálta volna, de Oscar nem állt meg, tovább üldözte Leo-t, aki hátrálás közben nem vette észre a lépcsőt és kevésen múlott, hogy elessen rajta, de biztonságosan leért az aljára.
Oscar nem állt meg, felugrott a magasba és újra, kegyetlenül sorozni kezdte az igazgatót, aki alig bírt védekezni, de amint elkezdte kiismerni a fiú támadásait, megkísérelt egy ellentámadást, de Oscar gyorsan kapcsolt és kivédte, majd visszaverte a professzort.
- Ez nem lehet. – Suttogta magában. – Tudtam, hogy egy napon visszatérsz, de… - Alig hitt a szemének, Ozpin visszatért és ott folytatja a harcot, ahol abbamaradt. – Megtaláltad Qrow-t! Hogyan?! – Amíg gondolkodott, Oscar csak bámulta, felkészülve arra az esetre, ha Leo támadni akarna, de neki eszébe jutott valami, Ozpin túl gyorsan reinkarnálódott. – Várjunk csak, ha tényleg meghaltál, akkor csak nemrég vagy ebben a formában! Te még nem vagy Ozpin! Egy fiú, egy gyermek… - Reménykedve felnézett a mennyezetre és úgy nézett, mintha a megvilágosodást találta volna meg. – Ha most elviszlek Salem-hez, akkor meg kell elégedjen velem! És végre, megszabadulhatok ettől az egésztől! – Dühösen és vágyakozva meredt Oscar-ra, mint aki az egyetlen kiutat jelenti a számára. – Végre, szabad lehetek! – Újra bekapcsolta a csuklófegyverét és egy lila rúna kezdett forogni felette.
- Most mi legyen? – Oscar magában beszélt, mire felkészült, hogy összecsapjon újra Leo-val.
- Nem gondolod, - Mike, aki Roman-el hoppon maradt, megkérdezte a gengsztert. – hogy nekünk is segítenünk kéne?
- Nyugalom, Micimackó, - Biztatta Roman, aki megbújt az egyik gerenda mögött. – egyelőre csak lássuk, hogy boldogulnak.
- Most mit… - Mike nem értette, azzal, hogy meglapulnak, nem segítenek a barátainak.
- Mi vagyunk az erősítés. – Roman egyértelművé tette. – Ha látjuk, hogy valamelyik társunk szorult helyzetben van, rajtunk lesz a sor.
- Oké. – Mike nem tudta, mit tehetne, így hallgatott Roman-re.
Weiss tartotta magát Vernal ellen, rúnáról-rúnára ugrálva kerülgette a felé dobott pengéket, amik bumeráng módjára mindig visszaszálltak a tulajdonosához, még egy lövést is kivédett, de figyelmetlen volt, egy gerendának csapódott és a földre esett. Az utolsó pillanatban sikerült észbe kapnia és kivédenie a felé szálló pengét, de Vernal egyből rohant is felé, de egy újabb gravitációs rúnával ellökte magát az útjából.
Weiss, amint elég messzire került Vernal-tól, egy jégfalat emelt, ami elég magas volt, hogy ne tudja átugrani és elég ideje legyen megidézni az óriás jéglovagot. Sajnos, Vernal is használta a saját fegyverét és egy erős, lézersugárral egy szempillantás alatt szétvágta a falat és lefejezte az idézendő lovagot, majd az egyik penge fejbe találta Weiss-t, amitől hátra esett.
- Nehogy azt hidd, - Vernal csak forgatta a kezében a pengéit. – hogy hagyni fogom, hogy a könnyű utat válaszd. – Pontosan tudta, mire játszik Weiss, Raven táborában már volt szerencséje látni a jéglovagot, amik nagy kellemetlenséget képes okozni, így semmiképpen nem hagyhatja idézni.
Jaune sem járt különösebb sikerrel Cinder ellen, aki nehézség nélkül képes volt a padlóra küldeni a fiút.
- Azt hiszem, emlékszem rád! – Nevetett Cinder. – Te vagy a táncos, aki nagyon nem tudja megállapítani, hogy ki van a szintje felett.
Jaune csak felállt és folytatta a reménytelen küzdelmét Cinder ellen.
Ruby ezt látva, aggódva pillantott Jaune felé, hiszen Cinder csak játszik vele és csak idő kérdése, hogy mikor unja meg a játékot és veti be komolyan az erejét.
- Áu! – A figyelmetlenségének meglett az ára, mert Emerald láncos fegyvere arcon csapta, visszazökkentve őt a harcba. – Miért csinálod ezt?! – Kérdezte, miközben Crescent Rose-t forgatva védte ki Emerald lövedékeit. – Salem el fogja…
- Kit izgat Salem?! – Emerald-ot nem hatotta meg, hogy amit tesz az rossz, csak tovább lőtte Ruby-t. – Cinder-nek tartozom mindennel! – Egyértelmű volt, hogy lövésekkel nem tud áthatolni Ruby védelmén, így leeresztette a fegyvereit. – De ha vele akarsz harcolni, akkor legyen.
Használta a Semblance-ét és illúziót használva, elhitette Ruby-val, hogy Cinder-ré változott, ami Ruby felé támadt és Ruby felkészült a becsapódásra, Cinder valójában átlebegett rajta és késő reagált, amikor Emerald megközelítette és a kampós pengéjét beakasztotta Ruby bokájába, ezzel elgáncsolva őt.
Weiss folytatta a harcot Vernal ellen, de eléggé szorult helyzetbe került, Vernal felé ugrott, de Weiss egy gravitációs rúnával kivédte és ellökte, messzire a lányt. Megpróbálta ismét megidézni a jéglovagot, de amint Vernal földet ért, tüzet nyitott Weiss-ra, félbeszakítva az idézést.
Vernal tovább lövöldözött és Weiss folyamatosan kivédte a lövéseket, egyik rúnáról a másikra ugrált, hogy elkerülje Vernal-t, de végül sikerült tőrbe csalnia egy újabb gravitációs rúnával, amivel még messzebbre lökte és harmadszor is megpróbálta megidézni a jéglovagot.
Vernal visszatért, közvetlenül előtte, beakasztotta a mindkét pengéjét Myrtenaster-re és lőtt.
- ÁÁÁRRRRRGGHHHH! – Weiss egy kiáltott és egy világoskék villanás jelezte, hogy lemerült az aurája.
Jaune rémülten Weiss felé kapta a tekintetét és csak most vette észre, hogy a lány mekkora veszélybe került.
- Őt is hagyni fogod meghalni? – Cinder tovább kínozta.
- NE SZÓRAKOZZ VELEM!
- Ha ezt akarod. – Cinder a kardjába összpontosította az erejét, amitől az sárgán kezdett lángolni, felkészülve, hogy egyetlen csapással kivégzi Jaune-t.
Jaune nem törődött a veszéllyel, megragadta a kardja markolatát és teljes elhatározással rohant Cinder felé, azzal a szent céllal, hogy megállítsa, ha kell az élete árán is.
Ahogy Jaune a biztos végzete felé rohant, Ruby-t kísértetiesen emlékeztette arra az esetre, amikor Cinder a szeme láttára ölte meg Pyrrha-t és ő tehetetlenül nézte. Egyszerűen képtelen volt végig nézni, ahogy egy újabb barátja hal meg Cinder kezétől.
- NEEEEEE…. – A szemei ezüstszínű fényt bocsájtottak ki, de csak egy rövid ideig, mert Emerald időben fejbe verte és elájult.
Ennyi is elég volt, hogy Ruby Ezüst Szeme megsebesítse Cinder bal, Grimm karját, ami miatt olyan fájdalmat érzett, hogy térdre rogyott, de amint feleszmét Jaune pallosának a hegye száguldott egyenesen az arca felé, amit épphogy csak félre tudott vetődni, de még így is sikerült megvágnia a bal szeme hiányát eltakaró fémlemezt, de Jaune-al együtt a földre estek.
Cinder felállt, megtapogatta a megvágott fémlemezt és az egyetlen megmaradt szemével, ami sárgán kezdett világítani, mérhetetlen haraggal meredt Jaune-ra. Felé állt és a mellkasára taposott, amivel a földön tartotta a fiút.
- Komolyan azt hitted, hogy van esélyed ellenem?! – Dühösen rákiabált. – Neked?! – Újra rátaposott. - Ha adsz egy magyarázatot, hogy miért gondoltad, akár egy másodpercig is, hogy ez jó ötlet, talán megkegyelmezek! – Jaune nem válaszolt, csak kétségbeesetten próbált a kardjáért, mire a fény Cinder szemében kihunyt. – Pontosan erre gondoltam. Csak egy selejt vagy egy nagy adag halálvággyal.
- Ha úgy halok meg, hogy időt nyertem nekik, - Jaune egyáltalán nem félt, Cinder sokkal erősebb volt nála, de ez nem riasztotta meg. Volt valami sokkal fontosabb, amiért akár meghalni is érdemes lenne. – akkor megérte! – A barátai felé fordult, akik Cinder társaival hadakoztak és azzal, hogy visszafogja Cinder-t, hogy segítsen valamelyiküknek, csak növelte a barátai esélyét a túlélésre, de akár a győzelemre is. – Ők számítanak és nem én! Ez egy olyan dolog, amit te soha sem fogsz megérteni!
- Azt mondod? – Cinder-nek egy gonosz ötlete támadt, amivel megforgathatja a kést Jaune szívében.
Látta, ahogy Raven embere, Vernal legyőzte Weiss-t és kiütötte az auráját, őt pedig a földre kényszerítette. Leszállt Jaune-ról, Weiss felé vette az irányt és a kezébe idézett egy fekete, üveg lándzsát
- Ne! – Jaune még mindig erőtlenül próbált felállni, hogy megállítsa, de nem volt rá képes. – NEEEEE!
Cinder egy szadista, élvezetes vigyorral elhajította a még mindig lángoló üveglándzsát, egyenesen Weiss felé, aki nem vette észre és gyanútlanul próbált felállni a verésből.
Bumm
A lándzsa egy tűzrobbanás kíséretében ketté tört és a földre esett, mire Weiss hátra nézett és késve vette észre, hogy mire készült Cinder, majd a lövés irányába fordult, hogy megnézze a megmentőjét.
- A gyengéket alázod és az elesettekbe rúgsz bele, Cinder? – Roman leeresztette a füstölgő csövű Melodic Cludgel-t és gúnyosan Cinder-re vigyorgott. – Egyre lejjebb adod magad.
- Te pedig, - Cinder most Roman-re meresztette a szemét, mert őt szemelte ki a következő áldozatának. – most írtad alá a halálos ítéleted.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.