Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Az északi, havas hegyvidék Mistral-ban egy teljesen más látványt nyújtott, a szürke, hófödte hegyoldalak kellemes látványt nyújtottak a meleg, luxuslakosztályú vonatkabinokból. Bal oldalt egy nagy, szürke hegyoldal takarta el a teljes kilátást, amíg jobb oldalt egy hófödte, sötét fenyves terült el, ami szinte a végtelenbe nyúlt. A vonat egyenletesen és gondtalanul haladt előre, minden akadály nélkül.
- Ezt nevezem lakosztálynak. – Roman egy szivart szívva ült az egyik vagon szobájában az egyik alsó emeletes ágyon. Az ablakot ki kellett nyitni szellőztetésért, amitől erősen jött be a hideg szél és a hó. – Amikor legutóbb utaztam vonattal Mistral-ból, potyautasként a raktérben húzódtam meg.
- Akkor jobb is, ha itt maradsz, a szemem előtt. – Figyelmeztette Qrow, aki a vele szembeni emeletes ágy alján ült és egy koktélt ivott.
- Ennyire szeretnél velem egy szobában aludni? – Roman csak szívott egyet a szivarjából. – Talán belém zúgtál?
- Nem akarom, hogy az unokahúgom közelében légy. – Szólt Qrow, miközben figyelmeztető pillantásokat intézett felé.
- Melyik az unokahúgod? – Roman, mint aki nem is figyelt, megdörzsölte a fülét.
- Ruby! – Qrow felemelte a hangját. – Nem ajánlom, hogy rossz hatással legyél rá!
- Piroskára? Szerintem a rendszeres életveszély, hogy heti szinten próbálják megölni és az alkoholista nagybátyja már elég rossz hatással van rá. – Sorolta Roman a dolgokat, amik mellett kész csoda, hogy Ruby ilyen kedves és ártatlan lány maradt. – Árulj el valamit, - Roman kifújt egy adag füstöt az ablakon. – biztos, hogy nem te vagy az apja?
- Mi közöd hozzá? – Qrow csak szigorúan kitért a válasz elől. Egyáltalán nem akart semmit sem felfedni Roman előtt.
- Csak kíváncsi vagyok, miért vagy vele ilyen védelmező? – Roman csak kidobta az elszívott csikket az ablakon. – Volt szerencsém átnézni a legtöbb diák aktáját Beacon-ben és a másik lánynak, a Szöszinek inkább vagy a rokona, mintsem Piroskának.
- Mit akarsz ezzel mondani? – Qrow-nak nem tetszett, amire ki akar lyukadni.
- Csak annyit, hogy Yang sokkal inkább a vérrokonod, mint Ruby, őt mégis jobban véded.
- Figyelj, pajtás, - Qrow fenyegetően felállt. – neked semmi közöd ahhoz, hogy én hogyan bánok a családommal! Ruby az egyetlen, aki… - Gyorsan észbe kapott, nehogy elszólja magát.
- Aki? – Roman kíváncsi lett volna a mondat végére, mire Qrow csak dühösen visszakozott. – Egy ember nem ilyen oltalmazó, szimplán valaki más kölykével. Ezt inkább egy rokonáért, egy közeli rokonáért tenné meg. – Ahogy magyarázott, Roman felállt és fel-alá kezdett sétálni. – A vér szerinti unokahúgáért, az unokatestvéréért… - Megállt Qrow előtt, aki dühösen, ökölbe szorított kezekkel ült és minden erejére szüksége volt, hogy visszafogja magát. – vagy a lányáért.
Ez volt a pont, amikor Qrow nem bírta tovább fékezni az indulatait, felállt, elővette Harbinger-t és a pengéjét centikkel állította meg Roman nyaka mellett.
- Ha még egy szót szólsz erről, - Vicsorogva fújtatott, legszívesebben megölte volna, itt helyben. – lecsapom azt a rusnya fejed!
- Hm, - Roman csak elmosolyodott, egyáltalán nem rémült meg attól, hogy a hatalmas pengét csak az választja el attól, hogy kioltsa az életét, hogy Qrow visszafogja magát. – azért olyan rusnya csak nem vagyok. – Két ujjával félretolta Harbinger-t. – Már tudom a választ. – Elővett egy újabb szivart és meggyújtotta. – Nyugi, nem mondom el senkinek. – Szívott egyet és Qrow arcába fújta.
- Ilyen jószívű vagy? – Qrow csak ellegyezte a füstöt, majd eltette Harbinger-t.
- Nem lenne semmi hasznom belőle. – Roman csak vállat vont. – Mármint, mit nyernék vele, ha szétkürtölném? Nem izgat a családi drámátok, csak az, hogy ne befolyásolja a feladatunkat.
Qrow csak a szájához emelte a poharát, de bosszankodva vette észre, hogy kifogyott.
- Hozok még egy italt. – Elindult a szoba kijárata felé, mire Roman követni készült. – Te! Itt maradsz!
- A WC-re legalább ki mehetek vagy sz*rjak a párnádra? – Qrow csak megforgatta a szemeit és intett neki, hogy jöhet.
Több se kellett Roman-nek, már fel felállt és indult is.
- Hova mész? – Qrow nem értette, hogy Roman nem a mosdó felé vette az irányt. – A WC arra van.
- Csak azt kérdeztem, ki mehetek-e? – Csak kitárta a karjait nevetve. - Azt nem, hogy kell is.
- Te… - Qrow megpróbálta elkapni, de Roman már rohant is és eltűnt a vonaton járó-kelő emberek között.
Igazából nem volt teljes hazugság, hogy nem kell a mosdóba mennie, csak nem akarta, hogy Qrow megtudja, mit is tervez igazából. Amint beért a vonat egyik közös mosdójába, lehetősége nyílt megnézni magát a tükörben.
A borostája egyre erősebb lett és a vörös szakálla már majdnem eltakarta az arcát, a haja pedig egyre hosszabb lett. A kabátját, ami tele volt szakadásokkal, levette és kidobta a kukába, mielőtt kiértek volna a vonatállomásra, lopott magának egy teljesen új ruhakészletet. Egy pár fekete csizmát, ami jól jött a havas vidéken, egy vastag, fekete nadrágot, ami jól védett a hideg ellen, egy pár fekete téli kesztyűt, egy fehér inget, rá egy narancsszínű, elegáns mellényt, egy szürke sálat és egy sötétvörös kabátot, ami egészen a térdéig ért. A haja elég hosszú volt már, hogy egy rövidebb lófarokba köthesse, akárcsak kezdő korában.
A kalapja még mindig hiányzott és az volt az egyetlen, amit elfelejtett beszerezni. A kalapja nélkül úgy érezte, mintha hiányos lenne az öltözete. Amint kiment a mosdóból, ellopta az első kalapot, amit meglátott.
Egy magas cilindert, amiben elég nevetségesen nézett ki, egyből visszarakta a kopasz úriember fejére, „Ha nekem fizetnének sem hordanám.". Egy kalap rablóhadjáratra indult és elkezdte lelopkodni a fejfedőket az emberekről.
Megpróbálkozott egy baseball sapkával, de olyan messze volt az ő stílusától, hogy jobban kilógott a sorból, mint gondolta volna. Egy cowboykalap került rövidesen a fejére, ami csak rontott az összképen, majd egy barett sapka és egy felfedező kalap, de egyik sem nyerte el a tetszését.
„Egyik sem az igazi!", nem tudta volna megmondani, de az a kalap, amit Neo-tól kapott valahogy tökéletesen passzolt hozzá, teljesen mindegy, mit viselt. „Az éhező ne válogasson.", végül megmaradt egy fekete puha kalapnál, ami szintén nem illett a fejére.
Amint befejezte az új kinézetét, megkereste a többieket, hogy nekik is megmutassa.
- Remélem, zavarok! – Belépett a RWBY csapat szobájába, miközben Yang és Blake egymással beszélgettek, amíg Weiss csak olvasott és Ruby pedig a Scroll-ján játszott. Roman kitárta a karjait, hogy megmutassa az új öltözetét a lányoknak. – Mit szóltok?
- Egész jól áll. – Weiss elismerte.
- Mi lett a fehér kabátoddal? – Érdeklődött Yang.
- Gondoltam, okosabb, ha álcázom magam.
- És mi ez a lófarok? – Blake egyszerre találta nevetségesnek és kicsit aranyosnak Roman új lófarkát.
- Mielőtt találkoztam volna Neo-val, így hordtam.
- És ez a kalap… - Ruby alig bírta visszafojtani a röhögését. – nagyon nem áll jól!
- Neo ellopta a régit, be kellett újítanom egy újat.
- Összességében, jól áll. – Qrow hangját lehetett hallani a háta mögött, kezében egy másik koktéllal.
- Megtaláltál? – Roman tettetett büszkeséggel dicsérte meg Qrow-t. – Te lehetsz a legprofibb Vadász.
- Idefigyelj, - Qrow nem akart jelenetet rendezni a lányok előtt, de Roman ezt tudta, ezért is jött hozzájuk. – megmondtam, hogy…
Hirtelen a vonat megrázkódott, a pohár kiesett Qrow kezéből és Roman-nek is Melodic Cludgel-re kellett támaszkodnia, nehogy elessen.
- Ez mi volt?! – Yang egyből felpattant.
- Mennyi az esélye, hogy csak egy bukkanó volt? – Roman viccelődött.
- Amekkora szerencsénk van? – Blake szarkasztikusan válaszolt.
- Nem tiétek. – Qrow, ismerve a saját Semblance-ét, attól tartott, hogy valami elromlott a vonaton, gyorsan kinézett az ablakon. – Fegyverbe! – Azonnal kirohant a kabinból, a RWBY csapat nem hezitált követni.
- Én addig itt maradok és… - Roman már indult volna vissza a kabinjába, hogy ott várja meg a csata végét.
- Te is jössz! – Qrow visszafordult, hogy megragadja a karját és kirángassa a tetőre.
Amint kimásztak a vészlétrán, a süvítő szél erősen megcsapta az arcukat és a hópelyhek villám sebességgel száguldtak el az arcuk mellett. Qrow volt az első, aki kimászott a tetőre, ő utána jött, a tiltakozása ellenére, Roman, majd a többi létrán a RWBY csapat is csatlakozott.
Aggódva vették tudomásul, hogy egy rajnyi szárnyas mantikorn Grimm támadta meg a vonatot és a két amatőr Vadász, Dee és Dudley reménytelenül próbálta megvédeni a vonatot, de látszott rajtuk, hogy egyáltalán nem voltak hozzászokva egy ilyen és ekkora támadáshoz. Egyértelműen csak azért voltak a vonaton, hogy pénzt csaljanak ki az emberekből, hiszen azt gondolták, a Vadász engedélyük elég ahhoz, hogy a rendbontókat megfélemlítsék és néhány kisebb, kósza Grimm-et ők is el tudtak intézni, de ez a raj hirtelen jött és nagyon nagy volt.
A rajvezér Grimm volt az első, ami leszállt a vonatra, de Dee bekapcsolta az elektromos buzogányát és nekirontott a lénynek, de mielőtt megközelíthette volna, egy kisebb példány oldalba támadta, megragadta a két vállánál és elrepült vele.
- DEE! – Kiáltott utána Dudley rémülten, hiszen a legjobb barátját a Grimm ledobta a mélybe, ahonnan már biztos nem jön vissza.
A rajvezér hangosan visított, utasítva a kisebbeket, hogy támadjanak.
- Mi a terv, Ruby?! – Blake kérdezte, miközben a csapat harcállásba állt.
- Senkit se hagyjunk meghalni! – Válaszolt, majd átalakította Crescent Rose-t kaszává és ő volt az első, aki csatába indult.
- Mire nem vesztek rá…? – Roman csak megrázta a fejét, majd felemelte Melodic Cludgel-t és lelőtt egy Grimm-et a levegőben.
Ezalatt, a vonat belsejében, a rémült utasokon átvágva, a LLMM és a JNR csapat is érzékelte a csata jeleit, majd megkeresték Oscar-t, aki aggódva nézett ki az egyik ablakon.
- Nem, minden rendben van! – Mondta magában, nyilván Ozpin-al beszélt.
- Mi folyik itt?! – Jaune volt az első, aki érdeklődött a helyzetről, de elég volt végig nézni a rettegő utasokon és hallgatni a lövéseket kintről, hogy kitalálják, a vonatot támadás érte.
A RWBY csapat, Qrow és Roman tartották magukat a Grimm-ek ellen, Ruby kivédett egy tűzgolyót a kaszájával, majd villámgyorsan megpördült, hogy levágjon egy másikat, ami mögé került. Weiss rúnákat idézett, amikből jégszilánkokat lőtt. Roman kivédett a tűzgolyót Melodic Cludgel-el, félre ugrott egy támadó Grimm elől, oldalra vetődött és még a földön fekve fejbe lőtte a lényt, amitől az elpárolgott, közben Dudley rémülten rohant fedezékbe.
Qrow két mantikorn-al viaskodott, az egyiknek beleszúrta Harbinger-t a szájába, majd, amint a másik hátba támadta volna, felugrott, átalakította a fegyverét egy kaszává és fentről lesújtott az ellenfelére, amitől az elpusztult. Dudley elrohant mellette, átugrott egy másik vagonra, egy tűzgolyó centikkel csapódott be mögötte, ami meg is lökte, de talpon maradt. Megállt, eltette a puskáját és gyorsan elővette a Scroll-ját, amit idegesen kezdett nyomkodni, mire a vonat utaskabinjait fémrácsok és burkok kezdték beborítani és a tetőkről előjött egy halom légvédelmi ágyú, amik tüzet nyitottak a levegőben lévő Grimm-ekre, többet el is pusztítva.
- Ez az! – Dudley örömmel vette észre, hogy van esélyük a győzelemre.
- Végre, valami hasznosat is csinált. – Roman kissé megkönnyebbült, amikor látta, hogy a lövegek eredményesen tüzelnek a Grimm-ekre.
Qrow a rajvezérrel küzdött, aminek épp kivédte a karom csapásait és a farkát képező kígyóval harcolt, aminek sikeresen kitért a csapásai elől. Újra támadott, egyenesen a fejét, amit háromszor is sikerült megvágnia, de a mantikorn lesújtott rá a jobb melső lábával, de Qrow átváltozott varjúvá, így kitért a csapás elől, fel szállt a magasba, a lény fölé, visszaváltozott emberré, majd leugrott rá, Harbinger-t kaszává alakította és megvágta a nyakát, de a Grimm még mindig életben maradt és le kellett ugrania róla, elé.
Az óriási Grimm-et hátulról lövések érték, az egyik lövegágyútótól, amit Dudley bekapcsolt. Visszafordult az ágyúk felé és újra visított egyet, mintha utasította volna az ivadékait, hogy pusztítsák el a lövegeket, amikhez hozzá is kezdtek, ő maga pedig el szállt.
Roman ezt észrevette és egyből lelőtte az egyiket, amint a következő tornyot készült megtámadni.
- A tornyokat! – Hogy hogyan, azt nem tudta, de azt igen, hogy a rajvezér azért vonult vissza, mert rájött, hogy a tornyok fenyegetést jelentenek rá és megparancsolta az ivadékainak, hogy pusztítsák el. – Megvédeni! – Utasított mindenkit.
- Mégis, miről beszélsz?! – Qrow-nak nem tetszett ez a terv, eközben Oscar, a JNR és a LLMM csapat is előjött, hogy csatlakozzanak a harchoz.
- Miért kell mindig történnie valaminek?! – Viccelődött Nora.
- Ugyan, - Lance csak legyintett. – úgy is unatkoztunk volna!
- Hogy segíthetek?! – Oscar gyorsan odafutott Qrow-hoz, aki dühösen lőni kezdte a Grimm-eket.
- Szólhatnál annak a két idiótának, - Dudley és Roman felé nézett dühösen. – hogy kapcsolják ki a lövegeket! Csak az utasok felé vonzzák a Grimm-eket!
- Máris! – Oscar nem hezitált, átugrott az egyik löveg fölött, ami rögtön utána felrobbant, majd átugrott egy másik vagonra, egy Grimm, ha nem bukfencezett volna időben, leharapta volna a fejét. – Állj! – Végre, elért Roman-hez és Dudley-hoz, akik tovább lőtték a Grimm-eket. – Le kell kapcsolni a lövegeket!
- Meghülyültél?! – Roman egyből leteremtette és lőtt még egyet. – Védeni kell őket!
- Ez az, egy újabb! – Dudley élvezte, hogy sikerült lelőnie egyet.
- Állj! – Oscar megragadta Dudley karját. – El kell csalni őket az utasoktól!
- Mit számít, - Dudley csak hátra lökte. – ha már meghalnak!
- Most neki van igaza, kölyök! – Roman is Dudley mellé állt és megragadta Oscar-t a gallérjánál. – Inkább szólj a többieknek, hogy védjék ők is az ágyúkat!
Hirtelen, a Grimm-ek abbahagyták a támadást és visszavonulót fújtak, ami nagyon meglepett mindenkit és csak csodálkozva néztek az egyre feljebb és távolabb kerülő Grimm-ek felé.
- Hova mennek? – Dudley csak csodálkozott.
- Talán újra rendeződnek? – Roman-t meglepte, hogy a Grimm-ek ilyen szervezetten támadtak, így az se lett volna kizárt, hogy valamilyen stratégiát akarnak kitervelni.
- ALAGÚT! – Üvöltötte Oscar teli tüdőből, mire mindenki visszafordult, látva, hogy a vonat egy hegy felé megy, amiben egy aprócska lyuk volt, hogy a vonat épp csak beférjen, minden más, ami tetején volt, az keményen nekicsapódott volna a sziklának.
Mindenki, abban a pillanatban beugrott a kocsik közé, de Dee fájdalmas üvöltése jelezte, hogy ő elkésett és egy törött karral esett a földre.
- Gyere! – Roman megragadta a ruhája nyakánál és Oscar-al együtt behúzták, majd miközben úgy csinált, mintha megvizsgálná a karját, kilopta a Scroll-ját a mellényzsebéből. – Túléli, de kórházba kell vinni.
- Mondtam, - Egy rettentően dühös Qrow, a diákokkal a háta mögött ment Dudley felé és megragadta a mellénye két oldalát és a falhoz nyomta. – hogy kapcsold ki azokat a sz*rokat!
- Azok a „sz*rok" védtek meg minket! – Vágott vissza Dudley jajgatva a karját fájlalva.
- Egy fenét kapcsoljuk ki őket! – Roman Qrow és Dudley közé állt. – Nem lenne semmi értelme!
- A nyakunkra vonzzák azokat a szörnyeket! – Qrow és Roman között egy újabb vita bontakozott ki.
- Helyesbítek, - Roman csak szigorúan nézett Qrow-ra, mintha egy ostoba döntést akarna meghozni. – már a nyakunkra vonzották a szörnyeket!
- Akkor…
- Már itt vannak! – Folytatta Roman, félbeszakítva Qrow-t. – Nem tehetünk semmit sem!
- Hé, - Qrow észrevette, hogy Roman új kabátja zsebében valami világított. – ezt honnan szerezted?! – Dudley Scroll-ja volt, amivel irányítani lehetett a vonat védelmét.
- Az én kezemben hatékonyabb lenne…
- Kapcsold le a tornyokat, te hülye s*ggfej! – Qrow egyből Roman zsebe felé nyúlt, hogy megszerezze a Scroll-t.
- Engem te ne s*ggfejezz le, - Roman erősen ellenállt, nem hagyta, hogy Qrow elvegye a Scroll-t és a két férfi között egy elképesztő vita alakult ki. - te alkoholista f*sz!
- Nem hagyom, - Qrow rántott egyet a Scroll-on, de Roman nem eresztette. – hogy veszélybe sodorj itt mindenkit!
- Te fogsz megöletni mindenkit! – Roman visszarántotta.
- ELÉG! – Ruby kiáltására a két férfi abbahagyta az acsarkodást és a lányra néztek, aki csak az utasok biztonsága miatt aggódott. – Roman, - Könyörgően nézett a férfira. – kapcsold le a tornyokat.
- Nem érted, Piroska?! – Roman csak megrázta a fejét.
- Tudjuk, mit csinálunk. – Jaune magabiztos volt.
- Ha tudnátok, akkor nem csinálnátok! – Roman úgy magyarázta nekik, mintha csak ő tudná, mi a logikus lépés. – A tornyok…
- Kapcsold le! – Üvöltötte Yang, vöröslő szemekkel. – Most! – Tudomásul véve, hogy az egész csapat Qrow tervét támogatja, Roman csak sóhajtott egyet és lekapcsolta a tornyokat.
- Mi a nagy terv? – Roman visszadobta a Scroll-t Dudley-nak, akinek a karját időközben Jaune meggyógyította.
- Ren, - Nora-nak ötlete támadt. – a Semblance-eddel nem tudnál elrejteni mindenkit a vonaton? Ha a lövegek kikapcsolnak és mindenkinek elrejtjük az érzéseit, akkor talán lerázhatnánk őket.
- Ennyi embert sosem tudtam még elrejteni. – Ren gondolkodott.
- Eddig még nem volt veled Jaune, hogy támogasson. – Ruby emlékezett, hogy Jaune Semblance-e, amivel felerősítheti mások auráját és Semblance-ét, segíthetne.
- Felerősíthetné az aurádat! – Weiss is megértette a tervet.
- Oh, - Roman csak megvonta a vállait, mint akit kihagytak volna. – hogy erre is képesek vagytok?
- Látod? – Qrow csak önelégülten keresztbe tette a karjait. – Néha hallgathatnál rám.
- Neked is csak most jutott az eszedbe. – Roman biztos volt benne, hogy Qrow erre sosem jött volna rá.
- Attól tartok, - Hirtelen, Ozpin vette át az irányítást Oscar felett. – van egy probléma. A Grimm-ek ez vonzotta ide. – Az oldalán lógó lámpásra mutatott, mire mindenki döbbenten nézett rá.
- És ezt azért nem tartotta említésre méltónak, mert…? – Roman csak szarkasztikusan megforgatta a szemeit, de szándékosan nem fejezte be a mondatot, hátha Ozpin befejezi, de ehelyett, Qrow is csak kíváncsian meredt rá.
- Oz, komolyan mondod?!
- Miért nem mondta el?! – Követelte a választ Yang.
- Jogos kérdés. – Tette hozzá Roman.
- Én… - Ozpin elszégyellte magát, de mielőtt bármit mondhatott volna, Ruby vette át a szót.
- Most nem számít! Minden egyes másodperccel, amit ezen a vonaton töltünk, veszélynek tesszük ki az utasokat. – A JNR és a LLMM csapat felé fordult. – Vigyétek az utasokat az elülső vagonokba és rejtsetek el mindenkit. – Csalódottan oldalra nézett. – Sajnos, mi nem mehetünk veletek. Ha levágjuk a hátsó kocsikat, magunkkal és a relikviával együtt, addig magunkra vonzzuk a Grimm-eket. Addig bizonyosodjatok meg, hogy az utasok biztonságban eljussanak Argus-ba.
- Ruby… - Lance nem volt biztos benne, hogy jó ötlet lenne egyedül hagyni a RWBY csapatot.
- Így megvédhetjük az utasokat! – Ruby még csak nem is hezitált.
- Aztán vigyázzatok magatokra. – Szólt rá Lance.
- Weiss, - Jaune még odament a lányhoz, aki egy kicsit zavarba jött, miután a fiú megfogta a kezét. – ígérd meg, hogy visszajöttök.
- Megígérem. – Weiss is megszorította Jaune kezét, de olyan rosszul esett a számára, hogy hamar el is kellett engednie.
Nem volt vesztegetni való idő, a JNR és a LLMM csapat egyből hozzákezdett a vagonok evakuálásának és az utasokat átirányították az elülső kocsikba.
- Ha már nem hallgattok rám, akkor én… - Roman már indult is a civilekkel, remélve, hogy az út hátralevő részét biztonságosan töltheti el, amikor egy kéz megragadta a kabátja nyakát.
- Hova-hova?! – Qrow volt az, aki nagyon nem akarta elereszteni. – Te is jössz velünk!
- Én rohadtul nem ezért vagyok itt! – Próbált ellenkezni, de Yang a másik oldalról fellökte, amitől a férfi hátra esett.
- Nem érdekel, miért vagy itt! Segíteni fogsz!
- Ajánlom, - Roman dühösen felállt. – hogy ezért Atlas-ban egy kövér csekket kapjak.
Nem volt visszaút, Blake levágta a hátsó vagonokat és a vonat első része már távolodni kezdett, a RWBY csapat, Oscar, Qrow és Roman már a tetőn voltak, amikor kiértek az alagútból, hogy szembe szálljanak az alfa mantikorn Grimm-el, de a kisebbek az alagúton keresztül követték őket. Újra a levegőbe ereszkedtek és a vonatot vették célba, ahova az alfa újra leszállt.
- MOST! – Kiáltott Ruby a Scroll-jába, jelezve a JNR csapatnak, hogy most rejtsék el az utasok érzelmeit.
Ren a másik kocsin a padlóra tette a kezét, Jaune a vállára és mindketten használták a Semblance-üket. A vonat szürkévé és csendessé vált, ahogy Ren elfedte az egész vonatot, rajta mindenkit, Jaune keze pedig sárgán világított, miközben felerősítette a barátját.
A vonat és az összes utasa láthatatlanná vált a Grimm-ek számára és felhagyva az üldözéssel, inkább a leszakadt vonat felé vették az irányt, ahol érezték a csapatot és az ereklyét.
Oscar a legszélső kocsin nézte, ahogy a biztonságban lévő emberek távolodnak tőlük, így nem kell aggódniuk a civil áldozatok miatt, de egy Grimm megtámadta hátulról, viszont ő gyorsan reagált és a botjával ellentámadásba lendült. A Grimm visszaverte és a földre lökte a fiút, viszont egy robbanás végzett a mantikorn-al és elpárolgott. Megkönnyebbülve vette észre, hogy Roman volt a megmentője, aki felsegítette.
A RWBY csapat tagjai is folytatták a harcot, Yang megragadta az egyik Grimm két szarvát, megpördítette és egy jobb egyenessel a levegőbe küldte. Blake egy másik felé támadt, amelyik a fullánkjával készült lesújtani, de a lány félreugrott és Gumbo Shroud-al levágta a farkát. Ruby Crescent Rose-al vágta le egy másiknak a végtagjait, majd felugrott a hátára és levágta a fejét, majd tovább ugrott egy másikra, aminek a szárnyát vágta le és hátra ugrás közben fejbe lőtte a Grimm-et, de amikor földet ért kivédett egy tűzgolyót.
Roman, miután megmentette Oscar-t, kitért egy tűzgolyó elől, fejbe verte Melodic Cludgel-el a támadóját, amitől az visszatántorodott, felugrott a hátára és annak érdekében, hogy lerázza magáról a kéretlen utasát, kitárta a szárnyait és fel szállt a magasba. Roman, ahogy helyezte a súlyát a lényen, úgy tudta irányítani és a magasból jobban látta a csatamezőt és Melodic Cludgel-el tudott tűztámogatást nyújtani.
Megmentette Oscar-t egy újabb szörnytől, Yang-nek megsebesítette eléggé az egyiket, hogy a lány egyetlen ütéssel kivégezhesse és már indult is segíteni Qrow-nak, hogy végezhessenek az alfával, de egy másik mantikorn, aki őt szemelte oldalba lökte a társát, így letaszítva Roman-t a hátáról. Nem esett pánikba, kilőtte Melodic Cludgel kampóját, ami beakadt a vonat oldalába és úgy húzta őt a vonat után. Amint elég közel ért a vonathoz, visszakapaszkodott és nyugodtan vette tudomásul, hogy Qrow és a RWBY csapat már kezelésbe vették az alfát.
Qrow-t az alfa kígyófarka hátra lökte, de Harbinger-t beleszúrva a padlóba lassította a csúszást, de nem tudta kivédeni a nagy tűzgolyót, amit a lény lőtt rá és hátra esett.
Weiss rúnákat idézve maga és a lény közé gyorsította magát és elvonta a figyelmét, amíg Ruby és Roman tüzet nyitott rá a távolból.
- A földre kell kényszerítenünk! – Ruby egyből észrevette, hogy az alfa megint el akart repülni.
- Rajta vagyok! – Blake tudta mit kell tenni. – Yang!
A szőke lány, miután szétvert egy újabb kis Grimm-et, a társai felér rohant, pontosabban, az alfa felé, hogy támogatást nyújtson.
- Én figyelem a hátatokat! – Roman egy újabb Grimm-et lőtt le. Ruby és ő váltottak egy pillantást és szavak nélkül is megértették, hogy bízniuk kell egymásban.
Yang átugrott egy újabb vagonra és már ott volt az alfánál és át is csúszott alatta, majd a háta mögött jelent meg. Blake átdobta felette Gumbo Shroud másik végét, amit Yang egy ütéssel vissza is lökött a Grimm alatt, így a szalagja teljesen rátekeredett és újra Yang felé ment, de ezúttal egy ütéssel a padlóba szúrta a pengét és Blake-el együtt lefelé húzták a szalagot, a Grimm-el együtt, ezzel megakadályozva, hogy újra elrepüljön. Amíg a Grimm hangosan felordított, nem vette észre, hogy Weiss jelent meg az arca előtt, egy rúnán lebegve, két másikat idézve, amit a kígyó és a szörny fej kíváncsian nézett, de a következő pillanatban a szárnyai megfagytak és azonnal darabokra törtek, miután Qrow Harbinger-el és Ruby Crescent Rose-al szétlőtt.
- Bármikor! – Roman kivégezte az utolsó kis mantikorn-t.
Végezetül, Ruby és Qrow felkészültek a végső csapásra, felkészítették a fegyverüket, de közben az alfa egy hatalmas tűzgolyót kezdett idézni a szájában, de mielőtt még ellőhette volna, Ruby és Qrow elindították a végső csapást, a levegőben pörögve, a kaszáikat forgatva egyetlen, közös csapással kettészelték az alfa testét.
Mielőtt a szörny végleg elpárologhatott volna, utolsó erejével még kilőtte a tűzgolyót, de célozni már nem tudott, ezért elrepült a magasba és becsapódott a sínre, ami megrongálódott. Mielőtt becsapódtak volna, Weiss gyorsan egy-egy fekete, gravitációs rúnát idézett mindenki alá, ami fenntartotta őket a vonat tetején, de a vonat így is kisiklott és erősben becsapódott a havas pusztaságba, mindenfelé szétszórva a törmeléket, megmaradt csomagokat és a csapat tagjait.
- Mindenki jól van?! – Qrow egyből többiekért aggódott.
- Kiáltson, aki meghalt! – Roman viccelődve leporolta magát.
- Jól vagyok. – Weiss felállt.
- Mi is! – Yang felsegítette Ruby-t.
- Én is élek! – Egy ismeretlen, de annál izgatottabb idős női hangot hallottak az egyik vagonból.
Egy alacsony, sötétbarna bőrű, ősz hajú öregasszony volt, a hosszú haját egy fonálban hordta a hátán, sötétkék kabátot, köpenyt és fehér bundát hordott. A szemét egy szürke, kék lencséjű látógéppel takarta el, ami egy csúcskategóriás gépnek tűnt. Ő maga egy sötétkék, halálfejes bottal és egy vigyorral az arcán sántikált ki az összetört vonatból.
- Azért elég szoros volt.
- Elnézést, - Roman volt az első, aki megszólalt, miután a többiek csak némán bambulva néztek a néni felé. – de ki a f*sz maga? Az utasok nem mentek át a másik kocsiba?
- Én egy kicsit lemaradtam. – Az öreg néni tovább botorkált, mintha valami nagy kalandban venne részt. – De hűha, totál megérte!
- Szedjük össze, amit lehet, - Utasította Qrow, miközben elkezdett kiborult Dust kristályokat és fiolákat gyűjteni.
- Nagyszerű! – Yang csak dühösen próbálta kihúzni a motorját a hóból. – Ez egyszerűen nagyszerű! – Húzott rajta még egyet. – Itt ragadtunk! – Még egyet. – Elszakadtunk a csapat kétharmadától! – Harmadszor is meghúzta. – És nem nyertünk semmit… csak egy rozzant vénasszonyt! – Végre, kihúzta a motort a hóból, de a földre esett.
- A nevem, - Az öregnéni felháborodva bemutatkozott. – Maria Calavera és nem vagyok se rozzant se védtelen! Csak egy kicsit rossz a hallásom! És vak vagyok a szemüvegem nélkül! – Egy kicsit megbökte a látógépét, ami szikrázott egyet. – Amit sürgősen meg kellene javítani… - Újra megbökte, egy pillanatra kitágult a kék lencse, de hamar be is csukódott. Egy újabb bökés után résnyire kinyílt. – Oké, ebben nem vitatkozom.
- Csakhogy tudd, - Roman, ha el is kezdett gyűjtögetni, nagyon dühös volt Qrow-ra. – jössz 30 ezer Lien-el az új kabátomért! – Mutatott a kabátján lévő szakadásra.
- Menj már, - Qrow csak vállat vont. – úgy is loptad.
- Az részletkérdés. – Roman csak legyintett.
- Ti meg, - Qrow a lányokat próbálta lenyugtatni. – higgadjatok le! Ha most elveszítjük a fejünket, csak még több Grimm-et vonzunk ide!
- Ez mit számít?! – Akadt ki Blake. – Úgy tűnik, azóta vonzzuk a Grimm-eket, amióta elhagytuk Haven-t!
- Oh, - Yang észbe kapott. – és ezt majd elfelejtettem! – Szigorúan Oscar felé nézett. – Mi van azzal, hogy nem hazudik többet?!
- Nem gondolt arra, - Roman most a két lány mellé állt. – hogy ezt illet volna elmondani? Mármint… - Nevetett egyet. – nem maga a becsületes igazgató, akinek jó példát kellene mutatnia? – A lányok érezték, hogy Roman csak gúnyolódik, de amit mondott az teljesen jogos volt.
- Igen. – Oscar felfelé nézett, egyértelműen Ozpin-hoz beszélt. – Ideje, hogy magyarázatot kapjunk. – A szeme sárgán villant egyet, ami azt jelentette, hogy Ozpin vette át az irányítást.
- Nem hazudtam nektek. – Szögezte le.
- Hát, - Weiss is csatlakozott a többiekhez, akik pillanatnyilag nem bíztak Ozpin-ban. – egyértelműen nem is mondott el mindent az ereklyéről.
- Kérlek, - Ozpin próbálta csillapítani a kedélyeket. – most nincs idő…
- Ebből elég! – Yang volt az, aki ráförmedt az igazgatóra. – Tudni akarjuk, miért nem mondott el mindent?! – Mindenki csatlakozott Yang-hez és választ követelve néztek rá.
- Igaz, - Ozpin egy hosszas hallgatás után megszólalt. – hogy a Grimm-eket vonzza az ereklye. Ez tagadhatatlan tény. Valami, ami a természetükből ered… ezt tényleg nem tudom, miért. Ettől függetlenül, aggódtam hogyha felfedném ezt, csak aggodalmat és negativitást szítana, amire semmi szükség nem volt. Ezt tűnt a biztonságosabb lehetőségnek.
- Tudjátok, - Weiss egy nagyon is ismerős dolgot érzett azzal kapcsolatban, hogy valaki más döntsön arról, hogy mi legyen vele. – kezdek nagyon belefáradni, hogy valaki más mondja meg, mi a jó nekem.
- Ezért hazudott mindenkinek Leonhearth professzorról?! – Emlékeztette Yang, hiszen Ozpin kérésére, Qrow azt mondta a médiának, hogy hősként, az akadémiát és a diákjait védelmezve halt meg.
- Igen, ha már kérdi! – Ozpin most először tűnt mérgesnek, érezte a gyűlöletet és a megvetést, amit Leo iránt éreztek és ez dühítette. – Úgy érzem, - Elkezdett fel-alá sétálni. – Mistral királysága jobbat érdemel az igazságnál! És szerintem Leonardo megérdemli, hogy úgy emlékezzenek rá, ahogy az élete nagyobb részében élt és nem a szerencsétlen hibáira, amiket az élete utolsó évében követett el!
- „HIBÁI"?! – Yang alig bírta elhinni, hogy Ozpin, azok után, amit Leo tett még védi is.
- Leonheart professzor árulása rettenetes bűn volt, amit egész Remnant népe ellen követett el és ezzel kapcsolatban nem vitatkozom! – Ezt azért tisztázni akarta. – De az az egy bűne nem árnyékolhatja be azt a sok jót, amit előtte tett! Nem mindenkinek adatik meg a vezeklés luxusa! Lehet, hogy ti már így fogtok emlékezni Leonheart-ra, de sosem lesz lehetőségetek találkozni az emberrel, aki azelőtt volt, hogy Salem maga mellé állította.
- Nézze, - Yang egy másik dolgot akart tisztázni. – elméletileg, együtt vagyunk ebben! Megbízhat bennünk! Nem fogunk maga ellen fordulni… - Ozpin, tőle természetellenesen hangos és felháborodott módon fojtotta Yang-be a szót.
- AZT HISZITEK, LEO VOLT AZ ELSŐ, AKI ELÁRULT?! – Döbbent csend lépett életbe és nem lehetett mást hallani, csak azt, ahogy a szél süvítését és a hó szállását. – Hogy nem mondta nekem ugyan ezeket a szavakat, amit ti is?! Sajnálom, de meg kell értenetek, hogy a viselkedésem mögött komoly tapasztalat áll és nem mondom, hogy okom van azt gondolni, hogy ellenem fogtok fordulni, csak azt, hogy okom van titokban tartani bizonyos dolgokat. A titkok, amiket magamban tartok csupán… - Miközben a jobb combját tapogatta, rémülten vette észre, hogy valami nagyon fontosat elvesztett. Idegeseb körbenézett, de nem találta. – Hol van a relikvia?
- Itt. – Ruby szólalt meg, szomorúan és csalódottan, kezében a lámpással. – Elejthette a baleset közben.
- Kérem, - Ozpin aggódva és rémülten nyújtotta felé a kezét. – adja ide. – Ruby nem mozdult, most döbbent rá, hogy az ember, aki annyi mindent tanított neki és akit a mentorának hitt, valójában nem is hitt bennük.
- Szóval, - Ruby összegezte. – amikor azt mondta, hogy hisz az emberiségben… csak a többiek miatt mondta?
- Nem… - Ozpin sóhajtott, emlékezve, ő mit is mondott korábban. – erre akartam kilyukadni. Ms. Rose, az ereklye egy nagyon erős eszköz és úgy érzem, az én felelősségem a hordozása.
- De… - Ruby nem értette, miért akarta ennyire az ereklyét. – azt mondta, már nem képes semmire.
- Akkor nem mindegy, - Emlékeztette Blake. – ki cipeli?
- Nem egyértelmű? – Roman sunyin elmosolyodott, mire mindenki rá nézett. – Mert most is rejteget valamit. – A szemük kitágult. – Van egy olyan érzésem, - A lámpásra nézett Ruby kezében. – hogy többet csinál, azon kívül, hogy csak világít. – Akármennyire sem kedvelték Roman-t, volt értelme annak, amit mondott és dühösen meredtek Ozpin-ra.
- Meg kell érteniük, hogy… - Elkezdett Ruby felé menni, de hirtelen megtorpant és furcsán rángatózni.
- Oz? – Qrow aggódva nézett rá.
- Siessetek! – Oscar volt az, de elképesztően erőlködött. – Próbál… megállítani! – Ruby-ra nézett.
- Mitől? – Yang nem értette.
- Rejtegeti szennyest. – Roman teljesen biztos volt a dolgában. Ozpin rejteget valamit, amit nagyon nem akar megtudni.
- Igen! – Oscar helyeselt, majd összeesett. – A neve… - Alig bírta felemelni a fejét, de még mindig Ruby-ra nézett. – Jyn! Mondd ki a nevét, hogy megidézd!
- A nevét? – Ruby a lámpásra nézett és forgatni kezdte a kezében és idegesen vette tudomásul, hogy mindenki őt nézi. – Jyn?
Amint ezt kimondta, a havazás elállt, de nem alább hagyott, hanem olyan volt, mintha megállt volna az idő és teljes némaság lépett életbe.
- Mi a…
A lámpás forogni és lebegni, majd egy különös, kék füstöt kezdett árasztani magából és egyre távolabb lebegett. Amint elég messzire ért, megállt, de még mindig a levegőben volt és a kék füst, ami teljesen elárasztotta, egyre nagyobb lett, beborította a lámpást és egy hatalmas, női alak formálódott belőle, ami megszilárdult és egy óriási, világoskék bőrű nő jelent meg, a meztelen testén csak aranyszínű láncok és törött bilincsek voltak. Hosszú, hegyes fülei és sötétkék haja hosszú volt, ami egészen a csupasz derekáig ért.
A nő a levegőben lebegve, jólesően nyújtózott, mint aki egy hosszú alvásból ébredt fel.
- Csodálatos! – Szólalt meg, de a csapatból mindenki tág szemekkel bámulta a gyakorlatilag teljesen meztelen, lebegő óriás nőt és köpni, nyelni nem bírtak. – Áruld el, - Ruby-ra meresztette a sötétkék szemeit. – milyen tudást keresel? – Miután még mindig nem szólalt meg senki sem, úgy érezte, ideje lenne bemutatkozni. – A nevem Jinn, akit a Fény istene hozott létre, hogy segítsem az emberiséget a tudás keresésében. A hatalmamban áll 3 kérdés megválaszolására minden 100-ik évben. Szerencsétek van, mert még képes vagyok…
- Elég legyen! – Ozpin gyorsan félbeszakította.
- 2 kérdésre ebben a korban. – Jinn-t nem érdekelte Ozpin közbeszólása, befejezte, amitől Ozpin szégyellve lehajtotta a fejét, de mindenki csodálkozva nézett rá, hiszen egyértelművé vált, hogy Ozpin az arcukba hazudott és Roman volt az, aki az igazat mondta. – Jó újra látni, öreg. – Úgy mosolygott Ozpin-ra, mint egy régi ismerősre.
- Ruby… - Ozpin könyörgött. – kérlek… ne.
- Mint kiderült, - Roman csak önelégülten mosolyogva támaszkodott Melodic Cludgel-en. – akit tökéletesnek hisznek, valójában az a legnagyobb rohadék.
- Hé… - Qrow nem törődve Roman kommentjével, közelebb lépett a lányokhoz, de Weiss, Blake és Yang, abban a pillanatban a fegyvereikért nyúltak, felkészülve, hogy akár Qrow ellen is hajlandók erőszakot alkalmazni. Tudomásul véve, hogy a csapata mennyire védelmezi Ruby-t és ő maga nem tehet semmit sem ellen, hátra lépett. – Tedd, amit kell, kölyök.
- Én a helyedben, - Roman csak Qrow mellé állt, de ő egyáltalán nem aggódott, hogy a három lány egyenesen rá és Qrow-ra szegezi a fegyvereit, csak Ruby-ra nézett és gonoszul mosolygott. – megtenném.
- Jinn, - Ruby-t nem érdekelte, ha helyes vagy helytelen, amit most tesz, nem érdekelte, ha Roman helyesli, azt sem, ha a nagybátyja ellenezte, tudni akarta az igazat. – mit rejteget Ozpin előlünk?
- NEEEEEE! – Ozpin abban a pillanatban felállt, elrohant Qrow és Roman között, hogy elvegye a lámpást Ruby-tól, de a következő pillanatban egy nagy fehérségben találták magukat, egyedül.
Ruby, miután a tudomására jutott, hogy Ozpin eltűnt, a többiekkel egyetemben, egyedül találta magát a nagy fehérségben.
- Mi… - Rémült volt, sehol nem volt senki, csak ő és a fehérség. – Weiss?! Yang?!
- Blake?! – Yang senkit sem látott a nagy, végtelen fehérségben.
- Ruby?! – Weiss is aggódott, hogy hol lehet, hiszen egyedül maradt. – Ruby?!
- Yang?! – Blake is kereste a barátait, eredménytelenül.
- Lányok?! – Qrow aggódott az unokahúgaiért.
- Piroska?! – Roman számára is megmagyarázhatatlan volt, ami történt.
- Egyszer régen, - Jinn hangját hallották, de sehol sem látták, viszont a földön elkezdett föld teremni, fű nőni és egy egész tisztás jelent meg, aminek a végén egy hatalmas kastély alakult. – volt egy távoli, magányos vár, aminek volt egy nagyon magas tornya, - Hirtelen változott a helyszín és egy hálószobában találták magukat. – amiben egy magányos lány élt. – Egy sminkes asztal jelent meg, felette egy tükörrel, ami előtt egy lány fésülte a hosszú, világosszőke haját, amit hátul összefonva egy kontyban hordott, de megfordult és kinyitotta a szomorú, kék szemeit. – A neve Salem volt.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.