Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
A reggel hamar elérkezett, fényesen sütött a nap és a reggeli kikötő a sirályok hangjától visszhangzott, de a RWBY, a LLMM és a JNR csapat készenállt, hogy véghez vigyék Roman tervét.
- Készen állsz, Weiss? – Ruby a fehér hajú barátját kérdezte.
- Természetesen. – Az egyik kezében a megpakolt bőröndjét és a kardját tartotta egyszerre, a másik kezében a kalitkát tartotta, amiben Qrow madáralakban, kissé sértődötten ücsörgött.
- Weiss, - Jaune még megállította, mielőtt megközelítette volna a bázis bejáratát. – csak… - Nem tudta mit mondhatna, hiszen Roman állítása szerint, ez az utazás nem lesz olyan veszélyes, mint Grimm-ekkel vagy akár Cinder-el harcolni, de akkor sem érezte jól magát, hogy elengedje a barátnőjét. – én… - Hogy elhallgattassa, Weiss csak megcsókolta a fiút.
- Rendben leszek, Jaune. – A kalitkában lévő Qrow-t tartotta fel. – A kismadaram majd megvéd. – Ezem a többiek nevettek egyet, mire Qrow csak dühösen károgott egyet, jelezve, hogy mennyire megalázónak tartja ezt a helyzetet.
- Aztán tényleg vigyázz rá. – Jaune bízott benne, hogy Qrow vigyázni fog Weiss-ra.
Weiss vett egy mély levegőt, egy utolsó búcsút vett a többi barátjától, mintha egy nagy csatába indulna és megközelítette a bázis bejáratát, ahol Bal és Jobb fogadta.
- WEISS SCHNEE! - Tökéletes szinkronban felismerték. – MI JÁRATBAN ERRE?!
- Öhm… - Weiss minden erejét a színészkedésbe adta. – jó napot, elnézést a zavarásért, - Próbált olyan édesnek és mézesmázosnak hangzani, amennyire csak lehet. - de a parancsnokuk, Cordovin felajánlotta, hogy az Atlas-i sereg lenne olyan szíves hazakísérni. Reméltem, még áll az ajánlat és nem lenne olyan nagy probléma, - Felemelte Qrow kalitkáját. – ha legalább a kismadaram velem jöhetne?
Bal és Jobb össze nézett, majd az egyikük megszólalt.
- Megkeressük a parancsnokot,
- És meglátjuk mit tehetünk.
Megfordultak és egyszerre, tökélesen szinkronban és szökdécselve elindultak a parancsnok keresésére.
Nem kellett sokat várni, mire a kapu kinyílt, Bal és Jobb visszatért, Cordo kíséretében, aki a szokásos, önelégült mosolyával, mint aki előre tudta, hogy nyerni fog, nem volt rest kárörvendeni.
- Szóval, Ms. Schnee, rájött, hogy nem tud élni a családja luxus életvitele nélkül és az erőteljes honvágya végül diadalmaskodott. – Weiss legszívesebben jéggé dermesztette volna ezt az öntelt, vén banyát, de a küldetés érdekében türtőztette magát és megpróbált olyan kedvesnek és megalázkodónak hangzani, amennyire csak lehetséges.
- Ahogy mondja, parancsnok. – Mosolyt erőltetett az arcára és egyből felemelte a kalitkát. – Nagyon remélem, hogy legalább a madárkámat magammal hozhatom, ha már az ember barátaim nem jöhetnek?
- Hm, - Cordo kissé szokatlannak tartotta a kérést. – nem néztem volna ki magából, hogy házi kedvence lenne.
- Pedig már régóta az egyik legjobb barátom, - Magához ölelte a kalitkát. – nélküle nagyon magányos lennék és ha arra gondolok, hogy… - Hamis könnyeket gyűjtött a szemébe, majd elfordult, hogy leplezni próbálja.
- Oh, Ms. Schnee, - Cordo egy kicsit dilemmázott, hogy eleget tegyen-e a kérésnek. – az Atlas-i utasszállítási szabályok szerint, állatok nem utazhatnak a tömegközlekedési járműveken. A faunus-ok is épp csak megugorják a mércét.
- Oh, persze, tisztában vagyok ezzel, de… - Weiss egy zsebkendőt vett elő és úgy csinált, mintha zokogna. – reméltem, ha szólok néhány jó szót az ön érdekében, apámnak… talán tennének egy kivételt.
- Hát… - Cordo nem tudott mit tenni, egyértelmű volt, hogy megesett a szíve a lányon, akit legjobb tudása szerint legyőzött, nem akarta még a földbe tiporni azzal, hogy elveszi az egyetlen lelki támaszát. – amennyiben jól idomított és köztünk marad, lehet róla szó.
- Természetesen! – Bólogatott Weiss és olyan tekintettel nézett az öregasszonyra, mintha egy isteni csodában lenne része. – Nem fog semmi gondot okozni.
- Oh, - Bal odahajolt Qrow kalitkájához. – milyen aranyos kismadár!
- Hogy hívják? – Kérdezte Jobb.
- Öhm… - Weiss a múlt éjjel alaposan átvette a tervet Roman-el és a többiekkel, de egy valamit nem vettek számításba, hogy mi legyen Qrow neve, amíg átérnek a határon, mert Qrow-nak nem szólíthatja. – Qorbeau.
- Szabad simogatni? – Bal csak bedugta az ujját a rácsok közé, hogy megsimogassa Qrow-t, de csak megcsípte és fájdalmasan felszisszenve kihúzta az ujját. – Áu, ez egy rossz madár!
- Parancsnok, - Jobb a parancsnoka felé fordult. – félek, hogy ez a madár nem megfelelően idomított és veszélyt jelenthet a későbbiekben!
- Ugyan, - Weiss gyorsan biztosította a katonákat. – nagyon szelíd, csak kicsit ideges idegenek jelenlétében! Egy nagyon kedves, - Mérgesen Qrow felé sziszegve szűrte ki a fogai között. – és imádni való kismadár. – Kinyitotta a kalitka ajtaját, bedugta rajta az ujját, hogy Qrow ráugorjon, amit egy kicsit hezitált, de Weiss dühös arca meggyőzte, hogy fel kell adnia az utolsó csepp méltóságát és úgy viselkedni, mint egy normális, idomított madár és ráugrott Weiss ujjára. – Látják? Teljesen szelíd.
Jobb aggódva, hogy úgy jár, mint Bal, lassan Qrow felé nyújtotta az ujját és Qrow ezúttal hagyta, hogy megsimogassa, amit roppant megalázónak tartott, de visszafogta magát.
- Szerintem tényleg nem fog problémát okozni. – Jobb nem aggódott Qrow miatt, mire Weiss csak visszatette a kalitkába.
- Ezesetben, - Cordo már meghozta a döntést. – ne vesztegessük az időt! – Megfordult és a reptér felé vette az irányt, Weiss utána ment, Bal és Jobb hátulról követte őket. – Nagyon örülök, hogy végre észhez tért, Ms. Schnee. Nagyon sokan csalódtunk, amikor a Beacon akadémiát választotta az Atlas-i helyett. A tény, hogy visszatér Atlas-ba melengeti az öreg szívemet.
- Hát, ideje volt, hogy végre ésszerű döntéseket hozzak és visszatérjek a gyökereimhez. – Weiss nem volt rest egyetérteni Cordo-val, mire megérkeztek a repülőhöz, ami elviszi őket Atlas-ba.
- Nagyon remélem, megélem még a napot és láthatom, ahogy a nővére nyomdokaiba lép.
- Természetesen! – Weiss újra felvette a hízelgős hangját. – Csodálatos belegondolni, hogy a világ legerősebb hadseregének az egyik magas rangú tisztje lehetek! Nem is értem, mi járt a fejemben?!
- Személyesen gondoskodtam róla, - Cordo viszont a nyalizó hangját vette elő. – hogy két legjobb emberem rendeltem maga mellé. - Bal és Jobb felé bökött a fejével, miközben hátra kulcsolta a kezeit. – Remélem, elmeséli az édesapjának ezt a részt. – Kacsintott egyet, majd intett Balnak.
- Engedelmével, - Bal nem késlekedett és megragadta a bőröndjét. – átvizsgálom, majd segítek cipelni a bőröndjét!
- Én pedig, - Jobb pedig Qrow kalitkáját vette magához. – az aranyos kis Qorbeau-t segítek felvinni a gépre!
- Persze. Talán valami probléma van? – Weiss nem értette, miért kell átvizsgálni a bőröndöt.
- Ugyan, - Legyintett Cordo, miközben Bal kinyitotta a bőröndöt. – ártatlan formaság. Csak megbizonyosodunk, hogy nincs-e rejtett, illegális szállítmány, robbanékony vagy gyúlékony Dust, kábítószer vagy illetéktelen személy, ami veszélyt jelenthet önre, Ms. Schnee.
- Illetéktelen személy? – Weiss azt hitte, Cordo csak viccel és nevetett egy kicsit.
- Volt rá példa, hogy valaki megpróbált felcsempészni egy potyautast egy bőröndben. – Magyarázta Cordo.
- Mégis, ki az a bolond, aki bőröndben próbálna felcsempészni valakit egy Atlas-i gépre? – Weiss nem értette a logikát, egy valamire való vámon a legkevesebb, hogy átnézik az utasok bőröndjét.
- Oh, kedvesem, - Cordo csak megforgatta a szemeit. – ez semmi, ahhoz képest, amit a hosszú szolgálati éveim alatt láttam. Higgyen nekem, az emberi butaság határtalan. – Bal felé nézett, aki végzett a bőrönd átkutatásával. – Minden rendben?
- Természetesen! – Bal nem talált semmit, csak ruhákat és könyveket, amiket tökéletesen összehajtogatva visszatett a helyükre. – Utazásra alkalmas!
- Öröm látni, hogy ilyen alaposak és mennyire ügyelnek a biztonságra, - Weiss ismét csak hízelgett a parancsnoknak. – de ez gondolom, természetes az Atlas-i hadseregnél.
- Még szép! – Cordo büszkén kihúzta magát. – Minden utast ugyanilyen biztonságban kísértünk át a határon, természetesen a zárlat előtt.
Mivel nem volt több biztonsági előírás, Bal a bőröndöt, Jobb pedig a kalitkát vitte fel a repülőre, Weiss pedig az egyik ülésre ült le, amin kinézett az egyik ablakon, természetesen, Qrow kalitkáját maga mellett tarthatta és kinézett az ablakon, látta, ahogy Argus városa egyre távolodik és a repülő elkezdett szállni a tenger fölé és elindult a jól ismert királyság felé, ahova szíve szerint vissza se tért volna.
- Gondoljátok, sikerült? – Yang kíváncsian nézett a katonai bázis kapuja felé, ami még mindig zárva volt.
- Lássuk csak, - Roman csak szarkasztikusan megdörzsölte az állát és gondolkodást színlelt. – nem hallunk fegyverdörgéseket, robbanásokat és a Jégkirálynő sem jött vissza azzal, hogy „Nem sikerült.".
- Nem kell szemétkedni, hogy megértsem. – Vetette oda Yang.
- Addig is, - Blake inkább a város felé nézett. – mit csináljunk?
- Ez egy nagy város – Nora izgatott volt. – és van még időnk kikapcsolódni!
- Esetleg, - Ruby-nak ötlete támadt. – segíthetnénk a város védelmében és harcolhatnánk Grimm-ekkel!
- Ez jól hangzik! – Yang összeütötte az ökleit.
- Legalább hasznosan tölthetjük az időt. – Blake is csatlakozott.
- Egy kis gyakorlás nem árthat. – Ren is a többiekkel ment, őt követte Nora.
- Jössz te is, Jaune? – A lány csak késve vette észre, hogy a fiú még mindig a bázist nézte és látta, hogy egy repülő felszáll és elmegy a tenger felé. – Jaune, tudom, hogy aggódsz Weiss-ért.
- Remélem, nem ismétlődik meg. – Jaun-nak egy kellemetlen emlék jutott az eszébe.
- Micsoda? – Nora aggódva ment a csapattársa mellé.
- Pyrrha, pontosan azelőtt, hogy meghalt volna, megcsókolt, majd elindult egy olyan helyre, ahova én nem követhettem. – Magyarázta Jaune. – Weiss is megcsókolt, mielőtt elindult volna oda, ahova nem követhetem.
- Nem lesz semmi baja. – Ren a vállára tette a kezét.
- Igen, - Nora is bíztatni próbálta. – Qrow vele van és megvédi.
Jaune a barátai után ment, vissza a város felé és csak reménykedett benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy látta Weiss. Nem bírná elviselni, ha még egy lányt veszítene el, akit szeret.
A nap már nyugovóra járt Mistral saras és pocsolyás tundráin, de egy földalatti rejtekben, amiket a csempészek vagy más illegális tevékenységeket folytató törvényen kívüliek használnak raktárnak, épp egy megpakolt Atlas-i teherszállító repülőbe pakoltak be egy halom ládát és csempészárut.
- Ez miben is különbözik attól, amit Vale-ben csináltunk? – Mandy kissé kellemetlennek tartotta, hogy már megint bűnözőkkel kell együtt dolgozniuk.
Egy teljesen új öltözéket szerzett magának, egy pár fekete, szőrmés csizmát, hosszú, bélelt, fekete nadrágot, aminek a szárát a csizmájába tűrte be, egy fekete, kapucnis kabátot, ami rendesen simult a testéhez és egyáltalán nem akadályozta a mozgásban, egy pár fekete, ujjatlan kesztyűt és egy fekete maszkot a nyakán, ami egyszerre volt meleg, valamint, eltakarta az arcán és amikor a szájára teszi és felhúzza a kapucniját úgy néz ki, mint egy nindzsa. Fontos, hogy melegen öltözzön, hiszen Atlas leginkább a hideg éghajlatáról is ismert. A fekete rókafarka kilógott a kabát és a nadrágja között, de ez korántsem zavarta.
- Csak annyiban, - Cinder felállt az egyik dobozról, amin ült. – hogy ezúttal az üzlet rövidebb és lényegre törőbb lesz.
Ő is új öltözéket újított be, a bal szeme hiányát egy fekete szemkötővel takarta el, aminek a pántjai a jobb szeme fölött és alatt feszültek a fejéhez, egy fekete, aranyszegélyes toppot, rövidnadrágot és fekete vállkendőt viselt, ami elfedte a bal, Grimm karját, amit természetesen, fekete színű kötéssel és kesztyűvel álcázott és természetesen, egy pár fekete, combközépig érő, fekete, magas sarkú csizmát.
- És hatékonyabb. – Adam az árnyékból lépett elő.
Adam is új öltözéket választott magának az Atlas-i utazásra, egy pár fekete bokacsizmát, egy hosszú, fekete nadrágot, aminek az övén ott lógott a katanája, egy fekete bőrdzsekit, amin több cipzáras zseb van és magát a kabátot össze cipzározva hordta, a kabát hátán egy sötétvörös, hervadó rózsa címer volt, egy pár fekete kesztyűt és természetesen, egy fekete szemkötőt viselt.
- Akár miskijelhetünk is. – Genna, a Mistrali Fejvadász is csatlakozott a csapathoz. – Meg vannak a belépési kódok, aszoval átjutunk a puntanerhán.
Genna inkább egy nehéz páncélt öltött, fekete csizmát, sötétszürke nadrágot viselt, amin több, kopott, sötétzöld páncéldarab volt, a felsőtestén egy sötétszürke, hosszúujjú póló volt, amin szintén kopott sötétzöld színű páncél volt, az övén egy pisztolytáska volt, amiben egy nagykaliberű pisztoly volt, a jobb kezében egy rohamkarabély, ami, annak ellenére, hogy elég réginek és kopottnak tűnt, sokkal fejlettebbnek és erősebbnek tűnt, mint eddig bármilyen modell, amit láttak. A legérdekesebb része a felszerelésének, a hátán lévő táska, amin két tartály volt, az alján két kifújó csővel. A hónalja alatt tartotta a szintén kopott és sötétzöld színű sisakját, amiből egy T formájú, kék vizoron lehetett kilátni.
- Kiváló. – Cinder számára ez jó hír volt.
- Még nem láttam ilyen páncélt. – Mandy kíváncsian vette szemügyre a Fejvadásznő páncélját.
- Nem Mistral-i, - Adam számára is egy talány volt. – és nem Atlas-i.
- A nagyapámé volt. – Válaszolt Genna. – Unpale apámé, majd muro.
- Családi örökség? – Cinder tetszését is elnyerte Genna páncélja és fegyvere. – És az, - A hátán lévő tartályos táskára nézett. – talán robbanószerek?
- Tavesz meglepetés, de bárdjol-bárol fog pacekelni. – Cinder csak értetlenül hallgatta, hiszen még mindig nem értette Genna különös nyelvjárását.
- Aha. – Fogalma sem volt róla, mit mondott, lehet utalás arra, mit tud a hátizsákja, de nem akart ostobának tűnni. – Tudjátok, - Fel szállt a gépre, mire Genna előre ment a pilótafülkébe, hogy beindítsa a motort, a két faunus pedig Cinder mellé álltak. – valaki egyszer azt kérdezte tőlem, hogy hiszek-e a végzetben. – A gép ajtaja becsukódott. – Örömmel kijelentem, hogy még mindig igen.
A gép felemelkedett, elhagyta a raktárt, felszállt a magasba és elindult Atlas felé.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.