Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Az Argus melletti havas erdő szélén ütések, lövések és csapások verték fel a természet csendjét.
Egy erős ütés Ruby gyomrába elég volt Roman részéről, hogy hátra lökje a hóba.
- Még mindig kiszámítható a stílusod, Piroska. – Roman csak megforgatta Melodic Cludgel-t az ujján. – Valami újjal nem akarsz előrukkolni?
Ruby felemelte Crescent Rose-t és újra Roman-re támadott, de a gengszter csak kitért az első csapás elől, elhajolt a második elől, a harmadikat Melodic Cludgel-el védte ki, de mielőtt Ruby egy negyedikkel próbálkozhatott volna, Roman elkapta a kasza markolatát, rántott rajta egyet.
A lány nem engedte el a fegyverét, így az egész teste közelebb húzódott a férfihoz, aki ököllel képen verte, amitől már eleresztette a kaszát és hátra esett, neki egy fának.
- Elvettem a fegyvered. – Roman a vállára támasztotta Crescent Rose-t. – Most mi lesz?
Ruby csak morgott egyet, használta a Semblance-ét, hogy felrepüljön egy fa ágára és onnan át akart ugrani egy másikra, de érezte, hogy valami beleakadt a köpenye kapucnijába és lerántotta a földre, amitől újra, arccal a hóban találta magát.
- Menekülni és sírni fogsz fegyvered nélkül? – Roman visszahúzta Melodic Cludgel kampóját, amivel az imént a földre rántotta Ruby-t.
Ruby megpróbált felállni és ellentámadásba lendülni, de amint meglátta, hogy Crescent Rose pengéje felé tart, hátra bukfencezett, de Roman tovább támadta a saját fegyverével, ezért Ruby háttal, négykézláb volt kénytelen hátrálni, egészen addig, amíg egy fának ütközött.
Roman, ha nem is tudta olyan jól forgatni a kaszát, mint ő, elég volt ahhoz, hogy sarokba szorítsa és amint ez megtörtént, Ruby rémülten összehúzta magát, felkészülve a végső csapásra, de nem érzett mást, csak egy kis szúrást az arcán.
Roman, Crescent Rose pengéjének a hegyét érintette az arcához, majd a lány megkönnyebbülve felnézett rá.
- Meghaltál. – Roman csak ledobta mellé a kaszát.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit kegyetlen vagy vele?! – Yang, aki eddig dühösen nézte, hogy gyakorol a gengszter a húgával.
- Megpróbálom felkészíteni a legrosszabbra. – Roman csak Melodic Cludgel-re támaszkodott az egyik kezével, míg a másikkal felsegítette Ruby-t.
- Folyton piszkosan harcolsz. – Ruby is felháborodottan leporolta magáról a havat. – Tisztességtelen módon szerzel előnyt.
- És gondolod, Cinder vagy Salem tisztességesen fog harcolni? – Roman csak rágyújtott egy szivarra. – Szépen, szabályosan és udvariasan? Nem, - Roman csak kifújta a szivarfüstöt. – mocskosan, csalva, minden előnyt kihasználva. Nem tántorítja el őket, hogy tisztességtelen.
- Épp ezért… - Ruby csak az oldalát markolászva tette hozzá. – kell jobbnak lennünk náluk.
- Igen! – Yang egyet értett a húgával. – Ha erősebbek és ügyesebbek vagyunk, nem számít milyen tisztességtelen előnyre tesznek szert.
- Ki tanította ezt? – Roman csak nevetett, miközben szívott egyet a szivarjából. – Valami arrogáns s*ggfej a puccos akadémián?
- Az apánk! – Yang sértődötten torkollta le. – Ne merészeld sértegetni!
- Még mindig nem értem, - Ruby, amennyi kék és zöld foltot szerzett a sok veréstől, annyira kevésbé értette, mit is akar Roman elérni. – mit kéne tanulnom ebből?
- Hm, - Roman csalódottan fújta ki a füstöt és megrázta a fejét. – szóval nem érted.
- Micsodát?! – Fakadt ki a lány. – Miért nem mondod el egyszerűen?!
- Ha mindent ezüsttálcán nyújtanék, akkor mit tanulnál?! – Roman most volt először dühös, ami mindkét lányt megijesztette. – Vannak dolgok, amikre egyedül kell rájönnie az embernek!
- Elegem van ebből, - Yang sértődötten keresztbe tette a karjait és dühösen meredt Roman-re. – a tikolózásokból!
- Igazán? – Roman csak elmosolyodott. – Mi lenne, ha most te állnál ki ellenem?
- Komolyan? – Yang, ha meglepődött a gengszter ajánlatán, de örült neki.
- Tudom jól, hogy már régóta szeretnéd beverni a képemet. – Roman csak meg emelte a kalapját. – Ha sikerül lelökni a kalapomat a fejemről, elmagyarázok egy biztos módszert, hogy hogyan lehet legyőzni Cinder-t
- Tényleg?! – A két nővér szeme felcsillant és Yang örömmel vetette bele magát a kihívásba. – Ne aggódj, tesó, majd… - Be sem fejezhette, mert Roman egyből fejbe verte Melodic Cludgel-el. – Hé! – Yang a fejét fájlalva, dühösen hátralépett.
- A csengőre vársz? – Roman két kézben tartotta botját. – Már elkezdődött!
- Nem szóltál semmit! – Yang épphogy ki tudta védeni Roman következő csapását.
- Oh, - Roman visszakozott. – szólnom kellett volna. Most ütni fogok balról, - Lassan és finoman a lány felé indította a botot. – ismétlem, balról. – Yang kivédte a lassú, csiga sebességével felé száguldó csapást, amiben semmi erő nem volt. – Most megint ütni fogok, fentről, ismétlem, fentről. – Ugyanolyan, lassú és erőtlen csapást intézett Yang feje felé, aki csak sértődötten félrelökte a botot. – Időben szólok? – Gúnyolódott Roman. – Elég lassú vagyok?
- Ne gúnyolódj velem! – Yang a bal kezén lévő csuklópánttal, Ember Celica-val tüzet nyitott a férfi felé.
Ezután az ökleivel támadt Roman-re, aki a botjával és a másik kezével védte ki Yang ütéseit, de egyértelműen a lány volt az erősebb és a gyakorlottabb pusztakezes harcban, ezért Roman hátrálni kényszerült.
Yang egy erős csapást készült bevinni a férfinak, ami garantáltan a padlóra küldte volna, ha nem tér ki időben oldalra és a sikeres kitérés után, Roman még jobban feldühítette Yang-et, amikor a botjával rá csapott a fenekére és nevetett egyet.
A lány szeme vörössé vált és már nem érdekelte a kihívás, csak egy ütést akart bevinni ennek az öntelt baromnak és teljes erővel rárontott a férfira. Roman csak erre vár, Melodic Cludgel másik végét vette a kezébe és amint Yang elég közel került hozzá, lehajolt, beakasztotta a bot kampós végét a lány egyik bokájába és miután felállt, rántott rajta egy nagyot, amitől Yang alól kicsúszott a talaj és hasra esett.
Miután megfordult, hogy felálljon, Roman a mellkasára lépett és a képébe nyomta Melodic Cludgel csövét, amivel a földön tartotta.
Bumm
Roman kalapja a levegőben repült, két lyukkal, ami füstölgött és a földre esett. Roman levette a tekintetét a földön fekvő és kiszolgáltatott helyzetben lévő Yang-ről és Ruby felé nézett, aki a kezében tartotta a távcsöves puskává alakított Crescent Rose-t, aminek a csöve füstölgött.
- Azt mondtad, - Ruby felhúzta, majd leeresztette a puskát. – ha sikerül lelökni a kalapot a fejedről, azt nem, hogy Yang-nek kell megtennie.
- Olvasol a sorok között, Piroska? – Roman leszállt Yang-ről és felvette és leporolta a lyukas kalapját. – Még mindig te vagy a csapat esze. Remélem, - Visszanézett Yang-re, aki sértődötten kelt fel. – nincs harag, amiért legyőztelek, Szöszi?
- Csaltál! – Yang mérgesen porolta le magát. – Tisztességes küzdelemben nem lenne esélyed!
- Akkor mi értelme lenne a tisztességes küzdelemnek? – Roman csak mosolyogva tárta ki a karjait.
- Akkor, - Ruby csak kíváncsian, Crescent Rose-t eltéve meredt a férfira. – mi az a trükk, amivel állítólag, legyőzhetem Cinder-t?
- Nem figyeltél? – Roman Yang felé bökött. – Most mutattam be a nővéreden.
- Tessék? – A két nővér kíváncsian rázták a fejüket.
- Cinder erősebb sokaknál, az Ősz Hajadon ereje egy nagyon veszélyes ellenféllé teszi, de vannak gyengeségei, amiket ki lehet használni. Az egyik, ami mindig működik az erősebb ellenfeleknél, ahelyett, hogy te kapaszkodnál fel az ő szintjére, inkább húzd le a saját szintedre. A másik, Cinder egy veszett kutya, aki mindig azt teszi, amit jónak lát és ha megérzi egy másik Hajadon erejét, komoly csőlátása lesz, amit könnyű kihasználni.
- Röviden, - Yang-nek nem tetszett amire Roman célozgatott. – használjuk ki az ellenség gyengeségeit és lehetőleg akkor támadjunk, amikor fegyvertelen?
- Az a legbiztosabb célpont. – Roman önelégülten megvonta a vállát, majd Ruby-hoz fordult. – A lényeg, hogy tegyél valami váratlant, amire nem számítana tőled.
- Azt hiszem, - Ruby szeme felcsillant. – értem!
- Igazán? – Roman megforgatta Melodic Cludgel-t a kezében. – Mutasd meg.
Roman újra Ruby felé támadt, miközben Ruby is megforgatta Crescent Rose-t a kezében. Amikor Roman elég közel ért hozzá, a lány csak feldobta a kaszát a levegőbe, ami meglepte ugyan, de nem vette le a szemét Ruby-ról, aki újra használta a Semblance-ét és egy halom rózsaszirom formájában átsuhant Roman lábai között. Ismét emberi alakot öltött és egyenesen térdhajlaton rúgta Roman-t, aki a féltérdre ereszkedett, majd elkapta a kaszáját és a pengéjét egyenesen a torkához szegezte.
- Mit gondolsz? – Kérdezte Ruby, egy magabiztos mosollyal.
- Heh, - Roman csak büszkén fordult felé. – lassan, de eredményt értünk el.
- Azt hiszem, - Ruby leeresztette Crescent Rose-t és eltette. – egyre jobb vagyok ebben a tisztességtelen küzdelem dologban… - Fájdalmasan az oldalát kezdte markolászni. – Jaj, a bordám!
Az egész napot azzal töltötte, hogy Roman harcolni tanította, aki egyáltalán nem volt rest erőseket ütni Melodic Cludgel-el, ami pont arra volt való, hogy fájdalmasan lehessen vele verni valakit. Ruby teste estére tele volt kék és zöld foltokkal és nagy esély volt rá, hogy egy bordája is eltört, de végre, sikerül egyszer leküzdenie Roman-t.
- Egy kicsit azért visszafoghattad volna magad. – Szólt rá Yang, miközben visszafelé mentek, Argus felé.
- Ugyan, - Roman csak a vállát vonta meg. – Beacon-ben nagyobbakat kapott. Ha éles küzdelem lett volna, már biztos nem élne.
- Neo-t is ilyen szigorúan tanítottad? – Érdeklődött Ruby, Crescent Rose-t használva mankónak. Roman csak elmeredt a régmúlton, a Vale-i időkön.
- Nem kellett. – Válaszolt végül. – Neo őstehetség volt. – Rágyújtott egy szivarra. - Elsőre megértett mindent, amit mondtam, emellett, más képzése is volt, mint nektek.
Visszatérve Argus-ba, a nap már lemenőben volt, de amíg Ruby és Yang Roman-el töltötték a hátralévő időt, addig a többiek összepakolták, amit kellett, elbúcsúztak Saph-tól és a családjától, majd elindultak a katonai bázisra.
- Milyen volt a gyakorlás? – Kérdezte Blake, mire ő és Yang átölelték egymást.
- Még mindig nem bízom benne, - Yang csak mosolyogva megforgatta a szemeit és Roman felé nézett. – de mutatott pár érdekes trükköt.
- Már alig várom, hogy Atlas-ba érjünk! – Mike izgatott volt az Atlas-i utazástól. – Rengeteg mozi, étterem és galéria található a felsővárosban!
- Nem nyaralni megyünk, Mike! – Szólt rá Lance.
- Akkor is, - Nora Mike mellett volt és jobban izgatták a látványosságok, mintsem a küldetés. – egy lebegő város nem mindennapi látvány!
- Koncentrálj, Nora. – Ren inkább céltudatos volt.
- Ms. Calavera… - Jaune csak aggódva nézett a kissé őrülten vihogó, félig vak öregasszony felé, egy zacskó kesudiót és egy papír pohárnyi szénsavas üdítőt tartott a kezében.
- Egyértelműen Cordo fogja felügyelni az utazást, - Akár egy gyerek, mint aki egy aljas csínyre készül, ropogtatva kezdett rágcsálni néhány kesudiót. – biztos kiborítja, hogy el kell viselnie engem is.
- Csak próbáljon meg barátságos lenni. – Jaune reménykedett, hogy Maria nézeteltérése Cordo-val nem fog további problémákat okozni.
A katonai bázis kapuja kinyílt és ott állt maga a parancsnok, Cordovin, a szokásos, merev testtartásával, de az arca nem a szokásos arrogáns mosolyát tükrözte, inkább az idegességet és a bosszúságot, amiért olyan parancsot kapott, amivel egyáltalán nem értett egyet.
- Ruby Rose! – Egyből Ruby-t hívta, a lány félénken indult volna előre, de hátulról valaki elkapta a vállát.
- Csak magabiztosan, Piroska. – Roman egy utolsó tanácsot súgott neki, mire Ruby hálásan visszamosolygott rá.
- Én vagyok! – Ruby határozottan előre lépett és próbált olyan magabiztosnak látszani, amennyire csak bírt.
- Parancsot kaptam Ironwood tábornoktól, - Cordo hivatalosan folytatta, mintha semmi kedve nem lenne a társaságához. – hogy önt és a teljes kompániáját kísérjem a színe elé, a lehető legnagyobb biztonságban.
- Akkor, - Ruby megvonta a vállát és elmosolyodott. – ne várakoztassuk meg a tábornokot.
- Egyetértek. – Cordo visszanézett a csapat többi tagjára. – Ők mindannyian jönnek? – Próbálta az átható pillantásával megfélemlíteni és elbizonytalanítani Ruby-t, de ő állta a parancsnok tekintetét.
- Igen. Mindannyian. – Cordo látva, hogy semmit sem ért el a megfélemlítéssel, belátta, hogy felesleges tovább feltartania a lányt és a csapatát.
- Akkor jöjjenek. – Cordo megfordult és a repülőtér felé vezette a lányt, aki integetett a csapatának, hogy szabad az út.
- Na, - Roman csak a vállára támasztotta Melodic Cludgel-t és elindult a csapat élén. – lassan tanul, de legalább tanul.
Cordo szigorú csendben vezette a csapatot egy nagy, utasszállító repülőhöz, aminek a rámpája mellett két páncélos katona állt.
- Csak szálljatok fel és mihamarabb Atlas-ban találjátok magatokat. – Cordo megállt a rámpa előtt, egyértelműen, minél gyorsabban Argus-on kívül akarta tudni a csapatot.
- Ugye nem baj, - Maria megállt előtte és csámcsogva rágott egy kis kesudiót. – ha hozok egy kis rágcsát az útra? – Minden egyes rágásnál megremegett Cordo jobb szeme.
- Én pedig, - Roman pedig egy újabb szivarra gyújtott rá. – ha szivarozok? – Az ujjával megütögette a szivart, aminek a hamuja a tiszta repülőgép rámpájára hullott.
- Hova gondoltok? – Cordo egy széles vigyort erőltetett az arcára, miközben a fogai között szűrte ki a szavakat, egyértelműen majd felrobbant az idegtől.
- Csak biztosra akartunk menni! – Maria vihogva fel szállt a gépre, majd a többiek is követték. – Láttátok a képét?! – A repülőn hosszú sorban voltak kétszemélyes ülések, amik közül az egyikre leült Maria.
- Biztos, hogy jó ötlet így heccelni? – Oscar aggódva ült le mellé. – Még kidob minket az égen.
- Ugyan, fiam, - Maria megnyugtatóan a fiú vállára tette a kezét. – totál megérné. – Feltette a lábait az előtte lévő ülés tetejére, ami szintén szabályellenes volt és még egy marok kesudiót vett a szájába.
A többiek is helyet foglaltak egy-egy kétszemélyes ülésen, Yang és Blake voltak egy helyen, majd Ren és Nora, Lance és Mike, Ruby és Roman és Jaune ült egyedül.
- Végül csak eljutunk Atlas-ba. – Ruby örömmel nézett ki az ablakon, miközben a repülő elkezdett felszállni.
- Mondtam, Piroska, - Roman csak eloltott a szivarja csikkjét az ülésbe helyezett hamutartóban. – egy kis türelem és gondolkodás csodákra képes.
- Szerencse, hogy velünk vagy, Roman. – A lány visszafordult a gengszter felé és habár tényleg örült a segítségének, a ma délutáni edzés után kíváncsi volt valamire.
- Valamit kérdezni akarsz tőlem. – Állapította meg Roman.
- Hát… - Ruby idegesen megvakarta a tarkóját. – Csak ma megemlítetted, hogy Neo-t könnyebb volt tanítani, mint engem, mert volt valamilyen kiképzése.
- Aha.
- Talán régen ő is Vadásznőnek tanult?
- Nem egészen, - Ezúttal egy üdítőt vett el az arra járó büfékocsiról. – ő máshol tanult. Nem egy olyan puccos akadémián, mint te és a barátaid.
- Akkor… - Ruby emlékezett rá, hogy Neo milyen tehetségesnek bizonyult harcban, hiszen sem Yang, sem ő nem volt ellenfél a számára. – hol? És hogyan találkoztatok egyáltalán?
- A Lady Browning Előkészítő Akadémián tanult. Neo-t és sok más lányt kémeknek és bérgyilkosoknak képeztek. Neo-t a szülei küldték oda, hogy megtanuljon rendesen viselkedni.
- És te hogyan kerültél a képbe? – Ruby-t egyre jobban elvarázsolta Roman története.
- A célpontja voltam. – Roman kiitta a kis méretű üdítőjét és mérgesen vette szemügyre az aprócska műanyag flakont. – Mégis, mi értelme 0,33l-es kis üvegeket gyártani? Csakhogy drágán adhassák el az italokat.
- A lényeget! – Ruby tűkön ülve várta a folytatást. – Hogyan lettél a célpontjából a pasija?!
- Még azelőtt találkoztunk, hogy a célpontja lettem volna. – Roman úgy emlékezett arra a napra, mintha csak tegnap történt volna. - Megmentette az életemet. Pár nappal később bízták meg, hogy csaljon tőrbe, de… - Roman, ahányszor csak erre gondolt, mindig elmosolyodott. – ő nem az a fajta, aki egykönnyen aláveti magát mások akaratának. Titokban kiszökött, találkozgattunk, megtanítottam mind arra, amit tudok és kisebb nagyobb rablásokat hajtottunk végre.
- Hiányzik, ugye? – Ruby nem tudta nem észre venni a szomorúságot Roman arcán, ahányszor csak Neo-ra gondolt.
- Nem gondoltam volna, hogy így elárul. – Roman csak kinézett az ablakon, látta, hogy a felhők között repülnek, alattuk pedig a végtelen tenger terült el. – Úgy éreztem, ő volt a tökéletes partner a szakmában és… - A hangja egy kicsit elcsuklott. – azt hittem, hogy szeret.
- Sajnálom. – Ruby még nem látta Roman ezen oldalát, sebezhető volt és érzékeny.
- Mindig, amikor elhaladsz mellettem, vagy a közelemben vagy, azt képzelem, hogy ő az, de… - Roman csak vett egy mély levegőt. – csak te vagy az.
- Oh. – Ruby kínosan oldalra nézett.
- Nem… sértésnek szántam… csak…
- Megérkeztünk Atlas-ba! – A kínos beszélgetést Nora izgatott ugrálással szakította félbe.
A csapat nagyja felpattant, hogy az ablakon kinézve szemügyre vegyék Atlas városát, ami elképesztő látványt nyújtott.
- Akárhányszor eljöhetsz Atlas-ba, de sosem fogod megszokni ezt a kilátást. – Maria csak büszkén magyarázta.
- De ez… - Yang valami aggasztót vett észre az éjszakai égbolton.
- Mintha háborúra készülnének. – Blake-et is kényelmetlenül érintette a tucatnyi cirkáló és több száz vadászgép, ahogy járőröztek a lebegő város körül.
- Nem értem, - Ruby sem tudta hova tenni ezt a fajta hadi készültséget, ami aggasztó volt, mintsem biztonságot sugárzó. – mi folyik itt?
- Nem számít, - Jaune magabiztosan előre lépett. – most már itt vagyunk. Elhoztuk a lámpást Atlas-ba és egyenesen Ironwood-hoz kísérnek minket, pont ahogy Roman mondta. Egyenesen Weiss-hoz.
- De miért vonulnak fel ilyen agresszívan az Atlas-i gépek? – Lance sem tudta hova tenni.
- Ironwood tud Salem-ről? – Érdeklődött Roman.
- Qrow mondta, - Ruby ebben biztos volt. - hogy az Akadémia igazgatói az ő válogatott emberei, akiket igenis beavatott.
- Akkor egyértelmű. – Roman egyből kitalálta. – Beacon-ben megrémült Salem-től, visszahívta a seregét, hogy itt teleljen ki, amíg Salem lerombolja a világ többi részét.
- De ez… - Yang alig hitt a fülének. Nem ilyennek ismerte meg a tábornokot.
- Kegyetlenség. – Blake fejezte be.
- Azok, akiket tökéletesnek tartanak, valójában a legnagyobb s*ggfejek. – Roman az egyik kedvenc mondását idézte, mire mindenki aggódva nézett felé. – Nem vagyok benne biztos, hogy Ironwood megbízható-e, azt meg még kevésbé, hogy képes lesz-e segíteni.
- De… - Ruby nem nagyon értette, Roman miért segített nekik idejutni, ha nem bízik a tábornokban. – a terved alapján jutottunk ide. Ha nem gondolod, hogy Ironwood segíthet, akkor…
- Én csak idevezettelek titeket. – Vágott a szavába Roman. – Amint megkapom a jutalmam, én le is lépek.
- Micsoda?! – Yang, ahogy ezt meghallotta felháborodott. – Elhagysz minket?!
- Így szólt a megállapodásunk.
A csapat tagjai nem gondolták, hogy valaha is hiányolnák Roman-t, de így lett.
- Megérkeztünk az Atlas Akadémiára. – Értesítette őket a pilóta és már le is tette a gépet az Akadémia leszállóterén.
Mindenki felsorakozott a leszállórámpánál és feszült csend lett úrrá rajtuk, hiszen nem tudták, mire számíthatnak, hogy a tábornok hinni fog-e nekik, vajon látják-e még Weiss-t és Qrow-t és vajon Roman aggodalma Ironwood-al mennyire igaz.
- Akkor… - Ren volt az első, aki megszólalt. – mit is csináljunk?
- Még nem tudom. – Ruby is bizonytalan volt. – De legyünk óvatosak, hogy mit mondunk.
- Követni fogunk téged, Ruby. – Blake biztosította, hogy a csapat mellette áll, amitől kellemesen elmosolyodott.
- Csak ne idegeskedj. - Az, hogy Roman a vállára tette a kezét, megnyugtatta.
A rámpa végül kinyílt és a csapat tagjainak a fejében gondolatok milliói cikáztak, de amikor meglátták Winter Schnee-t, aki már várta őket, vele volt Qrow és Weiss, a szívük megkönnyebbült, a RWBY, JNR és LLMM csapat kérlelhetetlenül is odarohant, hogy átöleljék a régóta hiányolt barátjukat, Weiss-t.
- Hiányoztatok! – Weiss egyszerűen magán kívül volt az örömtől.
- Hát még nekünk! – Ruby olyan boldog volt, hogy újra láthatja a legjobb barátját.
- Ne tűnj el még egyszer, Jégkirálynő! – Yang sem leplezte az örömét.
- Milyen volt Qrow-al együtt utazni? – Blake inkább az utazására volt kíváncsi.
- Inkább ne is kérdezd! – Weiss csak megforgatta a szemeit.
- Örülök, hogy nem esett bajod. – Jaune volt talán a legboldogabb, hogy egyben láthatja a barátnőjét. Weiss nem is várt sokat, hogy újra a fiú karjaiba ugorhasson és megcsókolja.
- Látod, - Amint véget ért a csók, egymás szemeibe nézte. – nem lett semmi baj.
- Weiss, - Weiss azonnal összerezzent, amint meghallotta a nővére szigorú hangját. – egy szóval sem említetted, hogy fiúd lenne!
- Hogy… - Weiss arca elvörösödött. – azt hiszem… elfelejtettem… ő itt… - Mielőtt folytathatta volna, Jaune félbeszakította és magabiztosan előrelépett.
- A nevem Jaune Arc, - Kinyújtotta a jobb kezét. – sokat hallottam önről… - Winter szigorú tekintete a legkeményebb páncélon is áthatolt volna és a vért is megfagyasztotta Jaune ereiben. – asszonyom. – Winter egy darabig néma csendben meredt a fiúra, aki majd összerezzent a fagyos tekintetétől.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Jaune Arc. – Winter továbbra is a szigorú és ijesztő tekintetével meredt a fiúra, aki majdnem összeesett a rémülettől. Idegesen nyelt egyet, majd reszketve, de újra megszólalt.
– Szeretném leszögezni… hogy tisztességesek a szándékaim és… semmit olyat nem tennék… amivel megbántanám Weiss-t, akit nagyon szeretek.
- Ajánlom is. – Winter ezt nem fenyegetésnek, hanem figyelmeztetésnek szánta. – Mert én is nagyon szeretem Weiss-t, és nem állnék jót, ha valaki, akár a legkisebb mértékben is megbántaná.
Winter még egy utolsó jelzéssel tudatta Jaune-al, hogy figyeli, mielőtt otthagyta volna a párt.
- Hű, - Jaune idegesen kifújta a levegőt, mintha egy vallatáson esett volna át. – mindig ilyen szigorú?
- Viccelsz? – Weiss csak a hátát paskolta elismerően. – Most volt kedves.
Ezalatt Ruby és Yang is átölelték a szeretett nagybátyjukat, Qrow-t, aki hihetetlenül örült, hogy láthatja az unokahúgait.
- Hé, Petárda, Rózsaszirom! – Ez volt Ruby és Yang beceneve, nem tudta, hogy valaha hívhatja-e még így a lányokat, ezért nagyon boldog volt, amiért átölelhette a két lányt.
- Sikerült, Qrow bácsi. – Ruby büszkén nézett a nagybátyjára.
- Megoldottuk, öregfiú. – Yang csak belebokszolt a karjába.
- Kit nevezel öregnek?! – Qrow csak tettetett sértődöttséggel vágott vissza.
- Ruby, - Weiss, miután végzett Jaune bemutatásával a nővérének, valami fontosat akart mondani. – nem fogod elhinni, kivel találkoztunk!
- Kivel? – Ruby nem tudta elképzelni, de amikor meglátta, hogy a reptér túloldaláról egy régóta nem látott valaki bámult rájuk, még pontosabban, egyenesen rá, teljesen izgatott. – Penny? – Ruby alig jutott szavakhoz, amikor meglátta a régóta halottnak hitt barátját, aki olyan ragyogó és boldog szemekkel bámulta, mint aki nem is hisz a szemének.
- Üd- - Penny féltérdre ereszkedett, mint aki hosszútávú futásra készül. – vöz- - Ruby és a többiek kicsit összezavarodtak, hogy vajon mire készülhet. – letem! – Végül kilőtte magát és teljes sebességgel Ruby felé repült, mire a csapat többi tagja csak félre állt.
- NE! – Ruby rémülten vette tudomásul, hogy ő Penny célpontja, hogy akkora erővel ölelje át, amitől hónapokig csontkovácshoz kell majd járnia, pont úgy, mint Beacon-ben.
Nem lehetett mit tenni és Penny elkapta Ruby-t felrepült vele a levegőbe, át a repülőtér peremén a felhők közé és több száz mérföldre a földtől, ahonnan Atlas a magasba emelkedett úgy ölelkeztek egymással, míg Penny-t a szeretet és az öröm vezérelte, hogy újra láthatta a régóta eltűnt barátját, Ruby inkább a túlélés érdekében kapaszkodott, nehogy leessen.
Amint Penny úgy érezte, hogy eleget ölelkeztek, leszálltak a reptérre, a csapat többi tagjához.
- Kimondhatatlanul nagy öröm, hogy újra láthatlak mindannyiótokat! – Penny a többiekhez fordult.
- Penny… - Ruby, amint a szívverése újra normális volt és összeszedte magát, továbbra is csodálkozva bámulta a lányt, aki mintha a halálból jött volna vissza. – én… azt hittem, hogy te…
- Meghalt? – Egy férfihang fejezte be Ruby mondatát. Egy idős, sötét bőrű férfi, egy robot, hatlábú székben jött oda, rövid, keretezett, ősz szakálla volt, kopasz, de a tarkója nagy részét keretezte az ősz haja. A robotikus szék, amivel közlekedett egyértelművé tette, hogy nem képes lábra állni, egy pár vörösesbarna cipőt, bézs nadrágot, halványsárga inget, világospiros nyakkendőt, vörösesbarna mellényt, aminek a mellzsebe tele volt tollal, vonalzóval és más írást segítő eszközökkel, egy kerek szemüveget és egy zöld sapkát viselt. – Egy bizonyos szinten valóban. Szerencsére, amikor visszafoglaltuk és hoztuk az Amity arénát Atlas-ba, sikeresen visszaszereztük a testét, a processzora és a magja nagyrészt sértetlen maradt. Beletelt némi időbe, de…
- Jó vagyok, mint új koromban! – Penny magabiztosan befejezte a férfi mondatát. – Jobban is! Ezenkívül, én vagyok a lenti város védelmezője!
- Az én lányom! – A férfi úgy nézett a lányra, mintha a sajátja lenne és nem csak azért, mert valószínűleg, ő teremtette, hanem sokkal komolyabb kötődést is érzett iránta. – Nem hagytuk, hogy egy kis darabokra hullás megállítson!
- Tudtam, hogy fura lesz. – Weiss csak megforgatta a szemeit, annak ellenére, hogy ő már tudott erről, még mindig nem szokta meg Penny és az apja egyéni stílusát.
- De különösképpen hatékony. – Blake is alig hitt a szemének.
- Akárcsak a régi Penny. – Yang sem különösebben.
- Jó újra látni, öreg barátom! - Maria előlépett közülük és inkább a férfihoz ment, mint egy régi ismerőshöz. A férfi egy darabig nem úgy tűnt, mint aki megismerte volna, de amint gondolkodott egy kicsit már leesett neki, hogy valahol látta már, de azt nem kicsoda.
- Áh, igen! Igen… - Törte a fejét, de nem ugrott be. – Találkoztunk! – Szögezte le. – De hol is? – Ismerte be kínosan, hogy azt nem, hogy honnan ismerheti.
- Kibernetikus optikai implantátumok. – Maria a látószerkezetére bökött, ami szikrázott egyet. – Te állítod be és tartod karban nekem 10 évente. Rémlik? – A férfi összehúzta a szemeit, még jobban törte a fejét, majd egy hirtelen pillanatban hangosan felkiáltott, hogy megismerte végre az előtte álló öregasszonyt.
- Maria! Hát persze! A kibernetikus optikai implantátumaid, - Kedvesen megfogták egymás kezét és sétálni kezdtek. - amiket 10 évente állítom be és tartom karban! Már ilyen régóta volt már?
- Igen, - Maria csak legyintett egyet. – úgy öregszem akár egy jó bor. Előbb itt lehettem volna, ha nem botlom bele ezekbe a kölykökbe, akiknek szüksége volt az útmutatásra. – A beszélgetésüket Yang szakította félbe, aki úgy érezte, hogy őket eléggé kihagyják a beszélgetésből.
- Öh, elnézést, de ki is maga? – Yang az öregre nézett a robotszékben.
- Milyen türelmetlen. – Maria csak megrázta a fejét. – Nem gondoltam volna, hogy szükséges bemutatni Atlas legzseniálisabb tudósát.
- Pietro Pollendina. – Mutatkozott be az öreg és a nevéből egyértelművé vált, hogy ő teremthette Penny-t. – Penny sokat mesélt rólatok, a RWBY, JNPR és a LLMM csapatról.
- Nagyon sok mindent kell bepótolnunk! – Penny izgatottan megragadta Ruby két vállát és rángatni kezdte. – Már alig várom!
- Örülök, - Az örömteli beszélgetéseknek Ironwood tábornok vetett véget, aki épp most érkezett meg a reptérre, habár nem szívesen, hiszen látta, mennyire örültek egymásnak a régóta nem látott barátok és szerettek. – hogy ilyen sokan újra láthatjátok egymást, de sok dologról kell most beszélnünk. – Mutatta az utat, egyenesen az Akadémia bejárata felé.
- Miről szeretne beszélni, tábornok? – Ruby volt az első, aki kérdezett, miközben felfele haladtak egy lépcsősoron.
- Például, - A tábornok megállt és egy csapat katonája jött, akik fegyvert szegeztek a csapat egy bizonyos tagjára. – miért van veletek egy körözött bűnöző, aki részt vett Beacon megbuktatásában. – A katonák és Winter is Roman-re szegezték a fegyvereiket.
- Hohó, - Roman csak idegesen nevetgélve feltette a kezeit, hiába a szakál és az új külső, a tábornok megismerte. – az már olyan rég volt! Nem boríthatnánk fátylat a múltra?
- Várjon! – Ruby Roman és tábornok közé állt. – Ő velünk van! Segített nekünk és nélküle nem tudtunk volna eljutni Atlas-ba!
- Igen, - Roman elővette a legédesebb hangját, amivel megpróbálta magát eladni. - már jó fiú vagyok!
- Roman Torchwick, - Winter elővette a Scroll-ját és kikereste Roman körözési fájlját. – körözik többszörös rablás, csempészés, illegális fegyverrel és robbanó Dust-al való visszaélés, köz és magántulajdon rongálás, vesztegetés, fenyegetés, zsarolás, a Fehér Agyar terrorista szervezettel való együttműködés, egy Atlas-i cirkáló elkötéséért és két másik megsemmisítéséért, több száz civil, katona és Vadász életének veszélyeztetése és halálának okozása és szabálytalan helyen való dohányzás vétsége miatt. Ezenkívül, Salem egyik embere, aki feltörte a Vale-be küldött Atlas-i robotok és gépek kódjait, ezáltal megsemmisítve a védelmünket és szabad utat engedett a Grimm-eknek Beacon-be.
- Áh, régi szép idők. – Roman jól emlékezett miket követett el Cinder szolgálatában és nem úgy tűnt, mintha nagyon megbánta volna azokat és csak a profillépét vette szemügyre. – Jóképű és veszélyes egy fickó.
- Viccelődj, amennyit csak akarsz. – Ironwood sem látta szívesebben Roman-t, de még emlékezett a legutolsó beszélgetésükre. – De ha jól emlékszem, - Az egyik katona megbilincselte. – tettem neked egy ígéreted, hogy lesz időnk kettesben beszélgetni.
- Vissza! – Yang és a RWBY csapat többi tagja védelmezőn állt Roman köré, mint egy barát köré, akit eltökélten meg fognak védeni, ami teljesen meglepte a tábornokot.
- Roman Torchwick a barátunk, aki sok nehéz helyzetben segített ki minket! – Szögezte le Weiss.
- Nélküle sokkal nehezebb lett volna eljutni Atlas-ba! – Blake is csatlakozott.
- Nem ő az ellenség. – Biztosította Ruby a tábornokot.
- Oh, - Roman szíve megenyhült, amikor látta, hogy a RWBY csapat mennyire védelmezi őt. – lányok, nem gondoltam volna, hogy ennyit jelentek nektek.
- Rendben. – Ironwood sóhajtott egyet, majd jelzett az embereinek, hogy visszakozhatnak és vegyék le a bilincset Roman-ről.
- Megoldottam, - Roman magától szabadult ki a bilincsből és odaadta a katonának. – azért köszi.
- Király! – Nora alig hitt a szemének, hogy Roman milyen könnyen kiszabadult a bilincsből. – Ezt majd megmutatod nekünk is?!
- Majd később, - Nyugtatta Roman. – előbb, - Összedörzsölte a tenyerét reménykedve és a tábornok felé fordult. – beszélhetnénk a fizetségemről?
- Hogy a fizetséged? – Ironwood gyanakodva összehúzta a fáradt, szigorú szemeit.
- Elég sokat kockáztattam azzal, hogy idehoztam ezeket a kölyköket és persze, - A Ruby övén lógó lámpás felé bökött a fejével. – azt a világító kacatot is.
- Hm, - Ironwood tekintete folyamatosan váltott, Roman-ről, a lámpára, majd Ruby-ra, aki egyértelműen a tudtára adta, hogy ő megbízik Roman-ben. – kitalálunk valamit, ami kielégítő lesz. – Jelzett két katonának, hogy kísérjék Roman-t egy másik helységbe, aki gond nélkül velük ment.
- Majd még látjuk egymást, Piroska. – Roman csak integetett egyet, mielőtt befordultak egy sarkon.
- Akkor most… - Yang csak felháborodva és meglepve nézett utána. – elhagy minket?
- Gyertek. – Utasította a csapatot Ironwood tábornok.
Maria hátra maradt Pietro-val, akivel felidézték a régi szép időket, addig a többiek, Qrow, Oscar, a RWBY, JNR és a LLMM csapat követték a tábornokot az Atlas Akadémia igazgatói irodájába. Weiss és Qrow már ismerősek voltak a kupolaszerű teremmel, ahonnan nagy, üveg ablakokon át tökéles rálátás nyílt Atlas városára.
- Nagyon megörültem, - A tábornok egy kicsit felengedett és nyugodtabb volt, mint a reptéren. – amikor megtudtam, hogy a határon vagytok.
- Látom, elhoztátok a Tudás ereklyéjét. – Jegyezte meg Winter, miközben a Ruby-nál lévő ereklyét vette szemügyre.
- Ön… - Ruby nem tudta, hogy célszerű lenne-e beavatni Winter-t és Penny-t az ereklyékbe és Salem-el kapcsolatban.
- Tudnak róla, - Qrow eloszlatta a kételyeiket. – Salem-ről, az ereklyékről és a Hajadonokról is.
- Ozpin eltűnésével aggódni kezdtem, - Lehajtotta a fejét a tábornok. – hiszen Salem minden alkalommal visszatér, erősebben, mint korábban. Félek, Ozpin csak hátráltatni volt képes. – Fáradtan sóhajtott egyed, de a tekintete elhatározott volt. – Hacsak, el nem pusztítjuk őt.
Ruby aggódva nézett a tábornokra és rájött, hogy ő nem tudja, hogy Salem halhatatlan és nem lehet megölni.
- És… - Ruby próbált minél több információt szerezni, ezért kérdezett. – mi a helyzet az Atlas-i relikviával?
- A Teremtés botja? – Felelt Ironwood.
- Biztonságban van és elzárva a Kamrában. – Válaszolt Penny.
- És a Tél Hajadon? – Érdeklődött Blake.
- Biztonságban van és egyelőre stabil az állapota. – Adta meg a választ Winter.
- Stabil az állapota? – Vont vállat Yang. – Az mit…
- Nem fiatal. – Weiss válaszolt. – Öreg és nincs sok ideje hátra.
A csapat, habár nem értett egyet Ironwood módszereivel, de egyértelmű volt, hogy ő is Salem ellen van.
- Tudom, hogy ez most rosszul fest, - A tábornok sóhajtott egyet. – hogy visszahívtam a seregemet. Az embargó. Valószínűleg most nem tűnök a legmegbízhatóbbnak.
- Akkor miért folytatja? – Érdeklődött Blake.
- Hallottuk a hírekből, hogy az emberek Mantle-ben szenvednek! – Figyelmeztette Nora.
- Biztosítanom kellett, hogy Salem ne tudjon beszivárogni Atlas-ba. – Folytatta a tábornok. – A hadseregre pedig, - Céltudatosan a földre mutatott. – itt van szükségem, hogy megvédjem az embereket.
- De nem védik, hanem elnyomják őket! – Szólt Yang. – Gyűlölik magát érte!
- Ez… - Ironwood újabbat sóhajtott. – egy olyan ár, amit hajlandó vagyok megfizetni. – Az asztalába épített számítógépen megnyomott egy gombot. – Ahogy mindannyiótokra rábízták a tudást, Salem létezéséről, - Az ablakok elé egy zsalu ereszkedett le, ami sötétséget csinált. – azt kérem, hogy bízzatok bennem. Van egy tervem. – Az iroda közepén, a padlóból egy kis, kerek platform emelkedett fel. – Ozpin véleménye, hogy úgy a legjobb harcolni Salem ellen, ha titokban tesszük. – Közelebb lépdelt az emelkedő platform felé. – Hogy ez-e a helyes választás vagy sem, azt nem tudom megmondani. – A platform, amint elég magasra emelkedett, szétnyílt és egy kerek asztal lett belőle. – Azonban, olyan helyzetben találjuk most magunkat, ahol célszerű lenne új megközelítést alkalmazni.
- És mit javasolsz? – Érdeklődött Qrow, mire a tábornok megnyomott egy gombot egy távirányítón, amitől világoskék fények gyúltak az asztalon és fölötte ott lebegett egy ismerős, gyémánt alakú szerkezet, ami ismerős volt mindenki számára.
- Ez az Amity aréna! – Jaune egyből megismerte.
- Ahol a Vytal fesztivál is volt? – Érdeklődött Oscar.
- Ahol minden elkezdődött. – Lance-t gyötörték a rossz emlékek.
- Igen. – Ironwood csak határozottan nézte a hologramot. – Amikor Beacon elesett és Remnant-on mindenki elvesztette a kapcsolatot egymással, tudtam, hogy a jelenlegi rendszerünk elavult. Amity azért épült, hogy összehozza a nemzeteket és ismét ez lesz a rendeltetése. – Megnyomott még egy gombot, amitől az Amity aréna hologramján egy torony termett.
- Nem nagyszerű?! – Penny teljesen lelkes volt a tervvel kapcsolatban. – Nem csak helyreállítjuk a Beacon-i tornyot, hanem egy teljesen újat építünk az Amity aréna tetejére, újraépítve ezzel a globális kommunikációt!
- Azzal, - Folytatta Winter. - hogy a tornyot magasan a légkörbe küldjük, a tudósaink úgy vélik létre tudunk hozni egyfajta… műholdat, amit a Grimm-ek nem érhetnek el és képes fenntartani a globális kommunikációt, még akkor is, ha elveszítenénk még egy tornyot.
- Ez nagyszerű. – Ruby-nak tetszett az ötlet, de valami nem hagyta nyugodni ezzel a tervvel kapcsolatban és Qrow volt az, aki feltette a tábornoknak azt a kérdést, ami az ő fejében is megfogalmazódott.
- James, ehhez nincs szükség a teljes hadseregre. – Hosszú hallgatás után, a tábornok ismét megszólalt.
- A terv következő részéhez, igenis szükségem lesz rá. Amikor elmondok mindent az embereknek Salem-ről. – Ezután a mondata után döbbent csend lett úrrá a helységen, sokan összenéztek és végre, megértették Ironwood igazi célját.
- Szóval, - Qrow volt az, aki szóvá tette. – ezért hívtad vissza a sered, hogy kezelni tudd a pánikot, ami Atlas-ban fog kitörni.
- Igen. – Bólintott a tábornok. – A pánik elkerülhetetlen. A pánik vonzza a Grimm-eket, de úgy érzem, készen állunk. Amint Atlas megbirkózott ezzel a csatával arra fogom használni az Amity tornyot, hogy terjesszem az üzenetet egész Remnant-on.
- De minden szét fog esni! – Aggódott Weiss. – Mindenhol Grimm-ek lesznek!
- Így van. – Winter igazolta a húga aggódalmát. – De Atlas készen és hajlandó lesz segíteni a többi királyságnak.
- Ha titkoljuk az igazságot a világ elől, - Folytatta a tábornok. – az idővel megöl mindannyiunkat. – Egy újabb gombot nyomott meg, amitől kikapcsolt a hologram és az ablakok előtt lévő zsaluk felemelkedtek és újra fény áradt be az irodába.
- Oz azzal töltöttek az egész életét, - Emlékezett Qrow. – sok életet, hogy ezt titokban tartsa.
- Tudom. – A tábornok leszegte a fejét. – De Beacon óta megváltoztak a dolgok. – Elindult az asztala felé. – De nélküle, hogy vezessen minket, csak annyit tehetek, hogy a legjobb ítélőképességemet használom.
- Öhm… - Qrow megvakarta a tarkóját, elfelejtve egy részletet, amiről a tábornok megfeledkezett.
- Mi az? – Kérdezte Ironwood, mire Oscar előre lépett.
- Igazából, Oz nem tűnt el teljesen.
- Itt van Oscar és… - Qrow mellé lépett, bár nem tudta, hogy mondhatná el a teljes igazságot. – ő lesz a következő Ozpin.
- Oz?! – A tábornok szemei felcsillantak és nagy örömmel közelítette meg a fiút. – Annyira örülök, hogy itt vagy! – Letérdelt elé. – Nem gondoltam volna, hogy… - Azon volt, hogy kezet rázzon vele, de Oscar kínosan érezve magát, leállította.
- Nem egészen! Ő most… - Oscar nem tudta, hogyan fogalmazhatná meg, mi is történt pontosan. – pillanatnyilag… nem… elérhető.
- Ez… - Ironwood csalódottan lehajtotta a fejét. – nem normális. Mégis, mi… - Próbálta kitalálni, mi is történhetett vele, de mielőtt Oscar olyat mondott volna, amivel túl sokat fedne fel, Ruby gyorsan válaszolt.
- Nem tudjuk. – Mindannyian zavartan és kíváncsian néztek Ruby-ra, nem értve, hiszen pontosan tudták, mi is történt Ozpin-al, de valamiért nem volt hajlandó felfedni a teljes igazságot. – Volt egy… vonatbaleset és… azóta… nos, Oz egyszerűen eltűnt.
- Ez a legrosszabb hír. – Mindannyian érezték, mekkorát csalódott Ironwood, miközben felállt. – Megtudtatok tőle bármit is a relikviákról?
- Mondta, - Ruby egyből, magabiztosan rávágta. – hogy a lámpás három kérdésre válaszol. – Lopva oldalra nézett. – De az összes kérdést feltették neki. 70 évig nem lehet újra használni.
- Értem. – A tábornok egy kis hallgatás után hátra kulcsolt kezekkel az asztala felé ment és az ablak elé állt, hogy kinézzen a levegők közé és le, Atlas-ra. – Ozpin nekünk is ezt mondta. Egyszer, régen. – Határozottan visszafordult és a fiúra nézett. – Legalább te itt vagy, Oscar. Atlas-ban biztonságban vagy. Talán együtt még ki is találhatnánk, hogyan hozzuk vissza Ozpin-t.
- Köszönöm uram… - Habár Oscar hálás volt a tábornok támogatásáért, de nem igazán tudta, hogyan tekintsen rá. – mármint… tábornok úr… - Felettesként, akinek meg kell adnia a tiszteletet. – Ironwood? – Vagy barátként, akiben megbízhat.
- Akarja, - Ruby levette a lámpást az övéről és átnyújtotta a tábornoknak. – hogy odaadjam?
- Azok után, amiket átéltetek, - De ő nem vette el. – nem akarom, hogy úgy érezzétek, bármit is titkolnék előletek. Főleg olyan fontosat, mint ez. Egyelőre, úgy gondolom, hogy az a legbiztonságosabb, ha azoknál marad, akik ide hozták.
- Öhm… - Ruby-t meglepte a tábornok előzékenysége és visszacsatolta a lámpást. – köszönöm.
- Együtt kell dolgoznunk, ha harcolni és győzni akarunk Salem-el szemben. – Végignézett a csapaton. – Nos, velünk vagytok?
Ruby oldalra nézett és érezte, hogy a tábornok valóban az oldalukon áll, de valami akkor is volt vele, amiért nem érezte, hogy teljesen őszinte lehetne vele.
- Csak mondja, hogyan segíthetünk. – De ő volt a legjobb választás és Ruby tudta, hogy ő a legjobb választás, akit kaptak.
- Jó, - Ironwood szája mosolyra emelkedett a szakálla és a bajsza mögött. – mert az Amity tornyot kell felkészíteni a kilövésre és az nem lesz egyszerű. De először, - A csapat fegyvereit vette szemügyre. – rendbe kell raknunk és fejleszteni a fegyvereiteket.
- Minek, - Lance csak előhúzta a kardját és megforgatta. – egész jól kihúztuk velük idáig.
- Ne feledjétek, - Winter csak önelégülten elmosolyodott. – ez itt Atlas. Amíg segítitek a hadsereget, addig biztosítani fogjuk a legjobb felszerelést számotokra, amiket a tudósaink létrehoznak.
- Ez az!
- Király!
- Elképesztő!
Mindenki örült, hogy fejleszthetik a már meglévő felszereléseiket.
A csapat elhagyta Ironwood irodáját, hogy az akadémia másik területére menjenek, de a folyosó végén, miközben épp lefelé baktattak egy lépcsősoron beszélgetést hallottak.
- …és ez volt a harmadik alkalom, amikor elutasítottak! – Egy férfi panaszkodását hallották. – De a második, amikor…
- Rendben, - Egy másik férfi elhallgattatta. – elég a dumából.
Egy csapat fehér és kék egyenruhás katona volt, akik egyértelműen Vadászok voltak.
- Üdvözöllek titeket az Atlas Akadémián, - A csapat vezére, legalábbis, úgy gondolták, hogy az, előre lépett, magas, jó kiállású, 30-40 közötti férfi volt, rövid, barna zselézett hajjal, fehér és kék katonai mellényben, egy pár ujjatlan kesztyűben, fehér nadrágban és fekete csizmában. – örülök, hogy együtt dolgozunk. Mi vagyunk az Atlas-i Szupercsapat és…
- Annyira örülök, hogy újoncokat kapunk! – Egy nagydarab, izmos, Ruby-tól 3-szor nagyobb nő, a többiekhez hasonlóan, fehér és sötétkék egyenruhát viselt, barna bőre, közepes, sötétbarna haja volt, amit egy lófarokba kötött meg, elszaladt a férfi mellett, hogy megragadja és megrázza a lány kezét, de olyan erős volt, Ruby meg olyan kicsi és könnyű, hogy olyan látványt nyújtott, mintha egy rongybabát rázna. – Próbálok jó első benyomást kelteni, de nem akarok túl nyomulósnak tűnni, - Gyorsan beszélt és izgatott volt, miközben elengedte Ruby-t, aki fájdalmasan földet ért és szédülve felállt. – nyugodtan szóljatok, ha átlépek egy határt! – Folytatta, még mindig nagyon gyorsan és izgatottan. – Ugye kedveltek?! Nem utáltok?! Túl sokat kérdezek egyszerre?!
- Minden rendben… - Ruby még mindig szédült és duplán látott. – csak… figyelmeztess, mielőtt…
- Ez, - Weiss csak helyette folytatta, miközben két ujjal megpörgette Ruby-t. – máris egy határ átlépése. – Végül megállította a pörgésben, de Ruby még jobban elszédült.
- Ha egy darabig velünk lesztek, megszokjátok az ilyesmit. – Egy másik férfi, sötét bőre és hosszú, fekete haja volt, aminek az egyik felét hátra kötve egy kontyban, a másik felét az arca jobb oldalára illesztve hordott. Neki is fehér és sötétkék egyenruhája volt, mint a többieknek. – Nem mintha örülnék, hogy velünk lesztek. – Megpróbált határozottnak lenni, miközben keresztbe tette a karjait, de a háta aljából kinövő, fehér és szürke kutyafarkának a csóválása romba döntötte a próbálkozását és csak gyorsan elkapta.
- Csak üdvözölni akartunk titeket, - A vezérük átvette a szót. – és szólni, hogy alig várjuk, hogy együtt dolgozzunk a következő küldetésen. Lehet, hogy diákok vagytok, de legalább olyan keményen tudtok harcolni, mint mi. Ha nem keményebben.
- Pontosan ezért várom, hogy láthassam, – A csapat negyedik tagja, egy közepes magasságú, de a csapat tagjai közül a legalacsonyabb, egy nő volt, sötét bőre, a barna haja két oldalt fel volt gépelve, a középső rész meg volt hagyva rövidre, kivéve az elején, néhány tincs, amik hosszabbra nőttek ls világosszőkére festve. Kihívóan meredt Ruby-ra. – ti kölykök mit tudtok.
- Nem mindennek kell versenynek lennie, Hare. – A csapat utolsó tagja, egy magas, nyurga férfi volt, hullasápadt bőrrel, rövid, tarra nyírt szürke hajjal, a homlokán három, kék pötty tetoválás volt és a kezeit összetartotta, mintha imádkozna.
- Gyerünk! – Penny ott termett a két csapat között és izgatott volt, hogy végre, időt tölthet a barátaival. – Megmutatom az Akadémiát!
A diákok követték a robotlányt, aki magán kívül volt a boldogságtól, hogy újra láthatja a barátait.
Atlas folyosói magasak és hosszúak voltak, minden drágának és modernnek tűnt, ahol nem volt célszerű randalírozni.
- Ez az étkező… - Penny szakadatlan lelkesedéssel vezette körbe a barátait, de a folyosók olyan hosszúak voltak, az akadémia pedig olyan nagy, hogy alig bírtak lépést tartani a robotlánnyal.
- …ez vezet a kiképző teremhez… - Be nem állt a szája, szakadatlanul regélte mi merre van és mire való.
- …itt vannak az osztálytermek…
- Ez nagyszerűen néz ki, Penny. – Ruby, több óra sétálás után, a csapatához hasonlóan, már alig bírt ébren maradni, mindenki holt fáradt volt, Nora már félig aludt, miközben Ren-nek támaszkodott, Mike pedig már négykézláb mászott a barátai után. – De hol fogunk aludni.
- Ne feledjétek, Atlas-ban vagytok! – Penny nem győzte dicsérni az Akadémiát. – A legjobban finanszírozott iskola Remnant-on, minden diák az Atlas Akadémián kap egy saját szobát! És ha ez nem lenne elég…
- Szóval, - Ren csak leállította. – koliszobákat kapunk?
- Olyan lesz, mintha újra Beacon-ben lennénk! – Penny izgatottan ugrált, de Nora és Mike már nem bírták tovább a tempót és összeestek.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.