Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
A lázadás, ami Mantle-ben tört ki hatalmas károkat okozott, mind a lakosság, mind a hadsereg számára. Az elmúlt éjszaka lángjai még mindig nem aludtak ki teljesen és a letartóztatások száma drasztikusan megnőtt és a kórházak is majdnem belefulladtak a hirtelen érkező sebesült tömegben.
Reggelre mindenfelé katonák és robotok járőröztek, hogy elejét vegyék egy újabb felkelésnek, de érezni lehetett a levegőben a félelmet, ami a lakosságból áradt, a haragot, amit a katonai jelenlét okozott és a gyűlöletet, hogy Ironwood tábornok még ezután sem volt hajlandó segíteni Mantle-nek.
- Habár a Mantle-i zavargásokat visszaszorították,- Egy riporter épp interjút készített Robyn-al. – milyen érzés tudni, hogy a többség, akik részesei voltak, a maga támogatói?
- Nem támogatom a zavargásokat és nem is adtam rá utasítást, - Válaszolt Robyn hivatalosan. - pedig a városunktól megtagadják a segítséget, a nehéz idők ellenére, amiken már eddig is át kellett mennünk. De Jacques Schnee legutóbbi lépése, hogy a várost túszként tartva érje el a saját politikai célját, megértem a dühüket, de megkérem őket, hogy ne az utcán mutassák meg, hanem a mai választáson.
- Köszönjük a válaszát, egy újabb kérdés. – A riporter folytatta a kikérdezést. - Jacques Schnee azt állítja, hogy maga együtt működik a Fehér Agyar terror szervezettel, azzal a radikális faunus csoporttal, akik Beacon bukása és Haven támadása mögött állnak. Igaz, amit állítanak?
- Ez csupán kitaláció, amit Jacques Schnee talált ki. – Robyn-nak már a könyökén jöttek ki Jacques ostoba, kitalált propagandái, amiket egész Atlas-ban sugároznak. - Üres propaganda, amire nincs semmi bizonyítéka.
- Köszönjük, hogy időt szánt ránk, sok szerencsét a választáson.
Az Amity arénában megállás nélkül nagy hangzavar volt, aminek az okozója a RWBY, JNR, LLMM, FNKI és a Szupercsapat gyakorlatozása volt a forrása, hiszen már hetek, hónapokon át keményen edzettek, hogy erősebbé váljanak és ahogy erősödtek a fiatalok, az Amity KÁR-torony is egyre csak nőtt és már nem volt sok hátra, hogy készen álljon a kilövésre.
Yang és Blake épp fogócskázva, egyik platformról a másikra ugráltak, Weiss és Winter egy újabb párbajba kezdtek. Winter megidézte a jég Beowolf-ját és Weiss-ra uszította, de Weiss megidézett 4 gravitációs rúnát, amik segítségével felemelte a jégszörnyet a levegőbe és egyik rúnához, majd a másikhoz vágta.
Weiss egy újabb rúnát idézett, amivel készült bevinni a végső csapást, de Winter is készült egy másik csapásra, azonban, valami megütötte a lábát, akkora erővel, hogy megbotlott, féltérdre ereszkedett és nem volt ideje megvédeni a jégszörnyét, ami aztán mögötte ért földet és elpárolgott.
Amikor dühösen felnézett, hogy mi buktatta fel, látta, hogy Weiss jéglovagjának a kicsinyített mása volt. Winter sértődötten felnézett a komiszul vigyorgó húgára, aki az első alkalommal volt képes legyőzni a Beowolf-ját.
Jaune és Nora egy lila labdát passzolgattak egymáshoz, de amíg Jaune a pajzsával küldte vissza a labdát, addig Nora a kalapácsával ütögette felé. Jaune észrevette, hogy Weiss őt nézi, ezért megpróbált vagányan pózolni, miután újra visszaütötte a labdát, de Nora pont most döntött úgy, hogy megvicceli a csapattársát, a pörölyének az energiaszintjét a maximumra állította és teljes erőből ütötte vissza a labdát és Jaune-nak minden erejét össze kellett szednie és aktiválnia a pajzsában lévő energia pajzsot és gravitációs Dust-ot, hogy kivédje a csapást. Mire véget ért, az aurája egy része lemerült, de még talpon volt és a labda pedig hamuvá vált, majd magabiztosan a csípőjére tette a kezét, hogy bevágódjon Weiss-nál.
- Király! – Oscar, aki a Scroll-jával ellenőrizte Jaune auraszintjét, büszkén vette tudomásul, hogy újra feltöltődött. – Egyre gyorsabban állsz helyre!
Ruby is egyre többet gyakorolt a Semblance-ével és egy halom rózsaszirommá válva, hihetetlen sebességgel száguldott végig a gyakorlótéren, de amikor majdnem nekiment egy oszlopnak, hirtelen háromfelé vált és három különböző irányból kerülte ki az oszlopot és miután földet érve visszaváltozott, döbbenten vette tudomásul, hogy mire volt képes.
- Ezt hogyan?! – Lance a háta mögül rázta a fejét meglepetten.
- Erre eddig is képes voltál? – Oscar is most látta ezt először Ruby-tól.
- Nem tudom. – Ruby lihegve és a tarkóját vakarva válaszolt. – Általában nem gondolom rá sokat.
- Fejlődtök. – Oscar, habár büszke volt a barátaira, de egyértelműen letört volt. – De én még mindig nem ismerem a saját Semblance-emet.
- Az enyémnél tuti praktikusabb lesz. – Nevetett Lance, majd levette a sisakját. – Nem igaz, Ruby?
- Igen, lefogadom, hogy mindannyian féltékenyek leszünk, amikor majd tudod használni.
Mike, aki ismét, sokadik alkalommal aktiválta a Semblance-ét, az erődteret, amit már képes volt olyannyira összezsugorítani, hogy csak és kizárólag a saját testét lepje el és rengeteg löveg tűzerejét volt képes elhárítani. Ez még nem minden, képes volt legalább két ember köré is ugyanilyen erőpajzsot létrehozni és legalább 300 méterre kiterjeszteni a teljes erőteret.
- Mike?! – Lance, amikor meglátta a csapattársát, miután leeresztette a pajzsát maga körül, alig ismerte meg. – Te vagy az?
- Miért kérdezed? – Mike nem értette a barátja zavarát.
- Hol a többi részed? – Ruby sem tudott mit kezdeni azzal, hogy Mike a sok gyakorlatozástól teljesen lefogyott, magasabb lett, eltűnt a tokája és az arca sem volt már olyan kerek, mint eddig. A mozgása is sokat fejlődött, már nem volt olyan lomha és nem köpte ki a tüdőjét 100 méter futás után.
- Talán leadtam pár kilót, amióta itt edzünk. – Mike számára észrevétlen volt a változás, de jobban végignézett magán, örült, hogy többé nem ő csapatban a kövér.
- Mostantól te vagy a Lefogyott Kövér Gyerek. – Lance új becenevet talált ki neki.
- Hűha, - A gyakorlótér oldaláról látták, ahogy Ironwood büszkén mosolyogva bejött, Clover-el az oldalán. – ti aztán keményen edzetek. – Végignézett a csapat tagjain és alig hitte el, hogy ilyen rövid idő alatt mennyit fejlődtek.
- Hát… - Ruby, mint aki nem érti, hogy a tábornok miért ilyen büszke, válaszolt. – mindent meg kell tennünk, amit csak lehet, hogy jobban alakuljanak a dolgok.
- Nem mennek jól, igaz? – Ironwood elővette a Scroll-ját és kivetítette az eredményt, Jacques és Robyn között. A szavazatok 70%-a Robyn oldalán volt, míg Jacques-én csupán 30%.
- Inkább Robyn, mint Jacques Schnee. – Yang boldogan támaszkodott Oscar-ra, látva az eredményt.
- Azt hiszem. – Ironwood sem volt boldogtalan az eredménytől. – Akárhogy is, ez a választás nem biztosítja a stabilitásunkat.
- Remélem a választás után leállnak Jacques ostoba propagandái. – Lance ebben reménykedett, akárhogy végződjön is a választás.
- Nem lenne itt az esély, - Ruby még mindig nem tette túl magát azon, amit Robyn és Roman mondott a tundrán. – hogy együtt dolgozzunk Robyn-al és Mantle az oldalunkra álljon?
- Annak a valószínűsége… - Ironwood kikapcsolta és eltette a Scroll-ját, de Nora félbeszakította.
- Igaza van! Tennie kell valamit Mantle-ért, ha meg akarod nyerni Robyn bizalmát!
- Biztos vagyok benne, - Jaune is támogatta ezt az ötletet. – ha megnyílna neki, megértené, hogy magát hamisan vádolják.
- Talán, - Ironwood csak megdörzsölte a homlokát. – de ez csak akkor működik, ha ő is nyitott lenne.
- Gondolom azért van itt, - Ren előlépett céltudatosan. – hogy új küldetéssel bízzon meg.
- Valami olyasmi. – Clover, aki eddig hallgatott, most átvette a szót. – A tábornok és én azt akarjuk, hogy a nap hátralevő részében összeszedjétek magatokat.
- Akkor adnak nekünk egy éjszaka kimenőt? – Blake szeme felcsillant és Yang-el együtt összenéztek.
- Ez inkább parancs. – Ironwood mosollyal az arcán bólintott. – A ma esti választás után, a dolgok nagyon megváltoznak Atlas-ban. Szükségem van arra, hogy kipihentek legyetek és készen álljatok bármire, amit hozni fog.
A csapat boldogan hagyta el az arénát, tudva, hogy mára már nem várnak tőlük semmit, nem kell késő éjszakáig edzeniük és nem kell az életüket kockáztatva Grimm-ekkel harcolniuk. Ma este kikapcsolódhatnak és pihenhetnek.
- Jó érzés lesz újra civilben lenni. – Lance örült, hogy le veheti a páncélját, de a kardját a biztonság kedvéért megtartotta.
- Mit gondoltok, - Mike szétnézett a szobatársain, Lance-en és Oscar-on, aki a LLMM csapat szobájában lakott. – mit csináljunk?
- Esetleg, elmehetnénk moziba. – Javasolta Oscar, ő is örült, hogy kimozdulhat az Amity arénából és nem kell ma is Ironwood-al gyakorlatoznia.
- Ez jól hangzik! – Mike támogatta.
- Én Ruby-val megyek a választásra, hogy találkozzunk Robyn-al. – Válaszolt Lance. – De kérdezzétek meg a JNR és a RWBY csapat többi tagját.
A JNR csapat szobájában, Jaune, Nora és Ren is nagyban készülődtek a ma esti kikapcsolódásra.
- Hé, srácok, - Köszönt nekik Lance. – mire készültök ma este?
- Ren és Nora elmennek Ruby-val Robyn győzelmi bulijára. – Válaszolt Jaune. – Én inkább kihagynám.
- Akarsz velünk moziba menni? – Kérdezte Oscar. – Megy egy csomó jó film.
- Ez már jobban hangzik. – Jaune csatlakozott.
A RWBY csapat szobájának az ajtaja nyitva volt, így a fiúk benézhettek.
- Hé, - Szólt be Jaune. – Oscar, én és Mike moziba megyünk. Akar valaki… - Jaune remélte, hogy Weiss csatlakozik hozzájuk, de mielőtt megszólíthatta volna, ő válaszolt.
- Ja. – Weiss, akinek elege volt abból, hogy Yang és Blake egyfolytában mások előtt romantikáznak és Robyn győzelmi bulijára sem akart elmenni, inkább a fiúkkal tartott.
- Tényleg?! – Jaune örült, hogy a barátnője is velük tart, de Weiss nem válaszolt, csak fáradtan belekarolt Jaune-ba és húzni kezdte, Mike és Oscar követték.
- És ti, mit csináltok? – Lance ott maradt a RWBY csapat szobájában.
- Yang és Blake a FNKI csapattal mennek bulizni, - Magyarázta Ruby, mutatva, ahogy Yang diszkótáncra tanította Blake-et. – én, Ren és Nora elmegyünk Robyn Hill győzelmi bulijára.
- Csak azért, mert Ironwood nem kedveli Robyn-t, attól nekünk még nem kell. – Vont vállat Nora. – Az én szemszögemből mindketten segíteni próbálnak Atlas-nak. – Elégedetlenül keresztbe tette a karjait. – Hogy ki végez jobb munkát… - Nora szívesen Robyn mellé állt volna, de tudta, hogy Ironwood terve hosszútávon sokkal fontosabb.
- Veletek tartok. – Lance inkább velük ment.
- És nem kell aggódni, - Ruby még örült valaminek. – Penny is ott lesz a biztonság érdekében.
Habár a választásoknak még koránt sincs vége, de Mantle lakossága már javában ünnepelt, a város tele volt éljenző és izgatott emberekkel, akik Robyn nevét skandálták, dudáltak, petárdákat hajigáltak és részegen éltették.
- Megértem Weiss álláspontját. – Ren kellemetlennek tartotta a hangzavart. – Egy győzelmi parti még egy kicsit korainak tűnik.
- Jaj, hadd legyenek valamiben biztosak. – Legyintett Nora, az elmúlt hónapokban Mantle népére nagyon rájárt a rúd, amit elsősorban tapasztaltak meg Ren-el, miközben a várost védték és megismerhették a lakosságot.
- Talán az utolsó dolog, - Ruby kicsit izgult a jövő miatt. - mielőtt megépül az Amity torony és mindenki megtudja, miért harcolunk.
- Megtudni a szörnyű igazságot vagy boldogan élni az ártatlan tudatlanságban. – Lance csak elmélkedett. – Innen nézve, nehéz döntés.
- Túl sok időt töltünk aggódással, hogy Ironwood hogyan reagál majd az igazságra Salem-ről, - Ren-t egy dolog aggasztotta. - de megfontolta valamelyikünk is azon, hogy hogyan tudnánk legyőzni, ha sikerül túljutnunk azon?
- Jinn azt mondta, hogy legyőzhetetlen. – Nora kellemetlenül érezte magát emiatt.
- Nem, - Ruby kijavította. – ő azt mondta Oz-nak, hogy ő nem tudja elpusztítani.
- Roman azt is mondta, - Tette hozzá Lance. – hogy legyőzhetetlen nem létezik.
- Gondoljátok, hogy valaki más el tudná pusztítani? – Reménykedett Nora.
- Nem tudom. – Ruby lehajtotta a fejét.
- Én sem. – Lance sem tudott jobb választ adni.
- Edzenünk kéne. – Ren ideges volt.
- Már eleget edzettünk! – Nora fáradtan, de mérgesen szólt rá. – Időt kell szánnunk…
- Nincs időnk! – Vágott vossza Ren, türelmetlenül.
- Ren, pihennünk is kell vagy… - Ren meg sem hallgatta Lance szavait, csak gyorsabb tempóra kapcsolt és előre ment, Nora pedig dühösen követte, otthagyva a két csapatkapitányt.
Végre, elérték a bárt, ahol Robyn és az őt támogató emberek összegyűltek és közösen várták a szavazás végét és már előre elkezdték az ünneplést. Szólt a zene, minden ki volt dekorálva, Robyn poszterei lógtak a falakon és hatalmas tömeg gyűlt össze, ami miatt több Atlas-i robot, drón és katona volt jelen, a legutóbbi lázadás miatt.
A bár végében volt egy nagy kivetítő, ami mutatta a szavazási arányt Jacques és Robyn között és Robyn állt nyerésre, 64-36-ra, de ez a különbség csökkenni látszott.
- Ruby, Nora, Ren és Lance?! – A tömegből kikukucskált Penny, aki nagyon örült, hogy láthatja a barátait.
- Hé Penny. – Ruby csak fáradtan integetett.
- Mizu van? – Lance is köszönt, de Nora és Ren még mindig dühösek voltak egymásra.
- Annyira örülök, hogy itt vagytok! – Penny magán kívül volt az örömtől, hogy a barátai meglátogatták a munkában. – Csak Marrow és én vagyunk ma este. Szóval, - Remélte, hogy egy kicsit szórakozhat. - több barát több mókát is jelent. Hol vannak a többiek?
- Weiss a fiúkkal van, - Válaszolt Nora, még mindig feldúlva. – valószínűleg, el van Jaune-al, Yang és Blake valószínűleg egy ruhás szekrényben… „témázgatnak", megint.
- Legalább újra barátok. – Tette hozzá Ren érdektelenül.
- „Barátok", mi?! – Nora egyszerre találta nevetségesnek és dühítőnek, hogy Ren nem érti, mi van Yang és Blake között. – Csak barátok?!
- Mi mások lennének? – Ren értetlenül kérdezte és Nora-val olyan komolyra fordult a beszélgetés, hogy észre sem vették, hogy Ruby és Lance otthagyták őket.
- Két személy, akik annyi mindenen mentek át, - Nora egyre jobban összehúzta a szemeit és egyesen Ren-ébe nézett. – szerintem több van a háttérben.
- Talán az egyikük így érzi, - Ren egy pillanatra oldalra nézett, de gyorsan visszafordult a tekintete a lányra. – de a másik talán aggódik.
- Mivel kapcsolatban?! – Fakadt ki Nora.
- Ez csak… - Ren próbálta kimagyarázni. – nagyon sok dolog van, ami jelenleg történik
- Nos, hogy tudják kitalálni a dolgokat, ha nem beszélnek róla?! – Nora nem hagyta, hogy Ren ezúttal is kitérjen a válasz elől.
- Azt hiszem, összezavarodtam. – Penny csak odasúgott a lefáradt Ruby-nak és a nevetgélő Lance-nek. – Kikről is beszélnek?
- Nem vagyok benne biztos. – Ruby csak megrázta a fejét.
- Komolyan, - Lance csak kacagott. – Ren-nek csak ugrania kéne és megcsókolnia Nora-t. Olyan kis értetlen.
- Penny, hova tűntél?! – Penny rádiójából Marrow szólalt meg, mire a lány már fordult is, hogy folytassa a feladatát.
- Várj! – Ruby kétségbeesetten Penny-be kapaszkodott. – Ne hagyj itt!
- Ugye veled mehetünk, Penny? – Lance csak elhúzta Ruby-t Penny-től, mire a lány csak bólintott és a barátai követték a színfalak mögé.
- Oh, hé, - Marrow, aki várt Penny-re feléjük fordult, de amikor meglátta Lance-t és Ruby-t, nem tűnt boldognak. – mit csináltok itt? – Kérdezte szigorúan.
- Csak itt lógok egy baráttal, aki épp dolgozik. – Ruby próbálta adni a lazát, miközben felajánlott egy öklözést Penny-nek.
- Rossz ötlet! – Lance próbálta figyelmeztetni, de Penny, mint aki egy katartikus, vissza nemtérő lehetőséget látni, belevert Ruby öklébe, amitől kis híján szilánkosra tört az egész kézfeje.
- Ja, aranyos. – Marrow próbált komolynak és hivatalosnak tűnni. – Figyelj, próbáld ne nagyon elterelni a figyelmét. Vigyáznunk kell arra az esetre, ha…
- Milyen esetre? – Hirtelen May, Robyn egyik Vadásznője bukkant fel mellette.
- Arra az esetre, - Marrow nem hagyta magát megfélemlíteni és keresztbe tette a karjait. – ha valaki próbálna bajt okozni.
- Vicces, - May szemtelenül állta tekintetét. – mi is pont ezért vagyunk itt. Szóval nyugodtan hazamehettek.
- Figyelj, - Marrow idegesen dobbantott egyet. – a tábornok csak segíteni próbál! Csak mert nem érted…
- Mi folyik itt, Csóváló? – Hirtelen a háta mögül Robyn vágott a szavába.
- Piroska, - Az oldalán megjelent Roman is és mosolyogva kacsintott Ruby-ra, akit bosszantott a dolog, hogy nem tudja, hogy Roman kinek az oldalán is áll. – rég láttuk egymást.
- Aggódunk a biztonsági kockázatok miatt, asszonyom. – Marrow a háta mögött összekulcsolta a kezeit. – A tábornok nem akar semmilyen kellemetlen meglepetést ma este.
May és Joanna vigyorogva összenéztek, Robyn egy szó nélkül közelebb lépdelt Marrow-hoz és csak akkor szólalt meg, amikor közvetlenül előtte állt.
- Rendben, de jobb, ha nem álltok az utunkba. – May és Joanna meglepődtek, hogy Robyn megengedi az Atlas-i katonáknak, hogy maradjanak. – Ha megválasztanak ma este, - A Vadásznői felé fordult. – meg kell tanulnunk hogyan jöjjünk ki egymással. – Végül Roman felé nézett. – Mindannyiunknak. – May csak megforgatva a szemeit, otthagyta őket.
- Hogyne. – Marrow megvonta a vállát és enyhén elmosolyodott. – Nem fogunk gondot okozni. – Keresztbe tette a kezeit. – Amíg betartod a törvényt.
- A törvény nem tökéletes, amint tudod. – Válaszolt Robyn, rövid szünet után. – És biztosan nem egyenlő.
- Higgy nekem, - Marrow tekintete megkeményedett. – tudom jól.
- Az egyetlen célom, hogy minden polgár, Mantle-inek, Atlas-inak és faunus-nak egyenlő esélye legyen egy jobb életre.
- Ez jól hangzik. – Marrow arca egy kicsit megenyhült. – És ezt mind törvényesen teszed, ugye? – Robyn, Joanna és Roman komisz módon elvigyorodva összenéztek.
- Eddig minden, amit eddig tettem törvényes. – Robyn csak önelégülten keresztbe tette a karjait.
- Természetesen. – Marrow érezte a gúnyt, de uralkodott magán. – Százszázalékosan.
Hirtelen, a színpadon valaki bekapcsolta a mikrofont, hogy beszédet tartson, mire mindenkinek odaszegeződött a figyelme. Fiona volt az, aki kínosan kiállt a tömeg elé, hogy bejelentést tegyen.
- Hoppá, - Idegesen nevetgélt. – hát… működik.
Joanna és Marrow otthagyták egymást.
- Kopj le kölykök, - Marrow ideges volt és megpróbálta elhajtani Ruby-t és Lance-t. – dolgunk van. – Szigorúan Penny-re nézett. – Mindkettőnknek.
Mire Marrow otthagyta őket, Ruby még kiöltötte rá a nyelvét.
- Nagyon érett. – Rázta a fejét Lance, majd elhúzta Ruby-t a színpad mögül, de Penny csak nevetett a jeleneten és visszaállt őrjáratozni.
- Ezt nem tudnánk máskorra tenni? – Ren és Nora még mindig vitáztak.
- Talán jobb lett volna, ha mi is moziba megyünk. – Ruby legörnyedve ment a színpad felé.
- Azért mi is jól érezhetjük magunkat. – Lance próbálta feldobni.
- Nem fogok táncolni veled! – Vágta rá Ruby azonnal.
- Nyugi, - Lance védekezőn felemelte a kezeit. – nem arra gondoltam! Abba az egyikünk belehalhatna!
Ekkor a színpadon Fiona belekezdett a mondandójába a tömegnek, aki egészen eddig Robyn nevét skandálta.
- Meg akartam köszönni mindenkinek, aki ma szavazott. – Szétnézett az összegyűlt tömegen, akik mind azért gyűltek össze, hogy támogassák a hősüket, Robyn-t. – Ez Mantle pillanata. – A tömeg újra éljenzett. – Tudom, hogy éppoly izgatottak vagytok, mint én, hogy megválasszuk Robyn-t, mint a hangunkat Atlas-ban! Senki sem küzdött keményebben Mantle-ért, mint ő! És… - Hirtelen elérzékenyült és eleresztett egy könnycseppet. – tudom, hogy Robyn folytatni fogja a harcot a Tanácsban. – Oldalra fordult, Robyn felé, aki körül ott volt Joanna és Roman.
- Küld a cuki kis bárányt, - Súgta Roman a fülébe viccelődve. – te számító szuka. – Robyn csak megforgatta a szemeit és kiment a színpadra, mire a tömeg hangosabb éljenzésbe kezdett. Átvette a mikrofont az izgatottan ugrándozó Fiona-tól, aki ezután lement a színpadról.
- Sose rajongtam a nyilvános beszédekért. – Robyn idegességet színlelve vakarta meg a tarkóját. – Talán nem volt valami jó ötlet, hogy politizálni kezdjek. – Egy viccel nyitott. – Köszönöm mindenkinek, hogy engem választott. Azt mondtátok, hogy hisztek bennem, de valójában, én vagyok az, aki hisz mindannyiótokban. Bebizonyítottátok nekem, hogy egyénenként erősek vagyunk ugyan, de együtt, megállíthatatlanok vagyunk. – A tömeg hangos tapsviharba kezdett. – Szóval, bármi is történjen ma este, győzünk vagy veszítünk folytatni fogjuk a harcot a városunkért, mert ez a város hozott össze minket. – A beszéde befejeződött, a zene újra beindult, mindenki ünnepelni és éljenezni kezdett és Robyn is elhagyta a színpadot.
- Szép beszéd. – Roman magabiztosan elővett egy szivart és rágyújtott, miközben a Scroll-ját nyomkodta.
- Szóval, - Robyn csak magabiztosan a csípőjére tette a kezét. – ki is akar engem megmerényelni?
- Huh? – Roman értetlen arcot vágva felnézett a Scroll-ból.
- Ne add az ártatlant, Torchwick. – Robyn szigorúan keresztbe tette a karjait, May és Joanna is fenyegetően vették közre. – Azt mondtad, a választás napjáig nem fedik fel magukat és te sem árulsz el addig semmit. Türelmes voltam, hiszen sokat segítettél, de ideje, hogy őszinte légy velem.
- Jól van, - Roman szívott egyet a szivarjából. – az a helyzet, hogy… - Roman akaratlanul is az eredmény kivetítő felé pillantott és egy borzalmas felismerés hasított az elméjébe.
- Az utolsó percek vannak hátra! – Mondta a hangosbemondó. – Úgy tűnik, a végeredmény szorosabb lesz, mint amire számítottunk!
- Nem! – Roman egy szörnyű dologra jött rá.
- Most mi van? – Robyn kezdett türelmetlenebb lenni.
- Hibát követtem el! – Roman elővette a Scroll-ját, de mielőtt bármit is megnyomhatott volna rajta, Joanna kikapta a kezéből.
- Robyn kérdezett valamit!
- Add vissza! – Roman dühösen próbálta visszaszerezni a Scroll-ját, de May és Fiona az útját állták. – Fogalmatok sincs, mi folyik itt?!
- És ez kinek a hibája? – Forgatta a szemét May.
- Figyeljetek, - Roman felemelte a két kezét védekezőn. – tudom, hogy most elég gyanúsnak tűnhetek, de… - Roman szinte nem is nézett a Vadásznőkre, csak keresztül rajtuk, mintha keresne valamit.
- Valami megrémisztette. – Robyn, két hónapon át dolgozott Roman-el és még sosem látta ennyire idegesnek, sosem vesztette el a magabiztosságát és sosem mutatott félelmet, egészen eddig.
Watts számára elérkezett az idő, hogy beteljesítse a bosszúját, ami nem volt más, mint a választás éjszakája. A javaslatára, Jacques több módszerrel próbálkozott, mint légből kapott és kitalált propagandákkal, bezáratta a Dust üzleteket és elbocsájtott annyi munkást, amennyit csak tudott, ezáltal túszul ejtve Mantle lakosságának a kétharmadát, ami miatt többen fognak Jacques-ra szavazni.
Ez hatékony módszernek bizonyult, hiszen Jacques a propagandáival hónapokok át nem tudta a lakosság 30 százalékának a szavazatát megszerezni, de alig egy nappal a választás előtt, a tömeges elbocsájtások és a Dust megvonása Mantle-től megtette ugyan a hatását és szerzett még 10 százalékot, de ahogy Watts sejtette, ez sem volt elég.
Azzal, hogy Jacques hozzáférést adott a Schnee Dust Vállalat hozzáférési kódjaihoz, bejutott az egész Atlas-i rendszerbe, szemmel tarthatta az egész várost és feltörhette a szavazó rendszert is, amivel megpiszkálhatja a szavazati arányokat is.
Természetesen, lassan és fokozatosan csökkentette a szakadékot Robyn és Jacques között, hogy senkinek se legyen gyanús. Több oka is volt, hogy Jacques nyerje meg a választást, hiszen akkor Jacques hozzáférési kódjai már a Tanácsét is megszerzi, ezzel Watts hozzáférhet a hadsereg és az Akadémia adataihoz és Ironwood terveihez is.
A legkritikusabb pont, a szavazás utolsó egy perce volt és a legutóbbi lázadás, ami kirobbant Mantle-ben kapóra jött, mert Ironwood több katonát, köztük a Szupercsapat egyik tagját és Penny-t, Mantle Védelmezőjét is leküldték a biztonság kedvéért.
- Mindenki ott van, ahol lennie kell. – Jegyezte meg magában. – Készenálltok, Tyrion, Neopolitan? – Kérdezte a rádiójában.
- Mint mindig. – Válaszolt Tyrion.
„Készen születtem.", üzent Neo.
- A választás mindjárt véget ér! – Kiáltotta valaki. – 12, 11,
Roman kirohant a színpadra, félbeszakítva a visszaszámlálást, gyorsan szétnézett a tömegen, de a sietség és a félelem miatt nem látott senkit, csak Ruby piros köpenyét, de tudta mit kell tennie.
- EZ CSAPDA! – Kiabálta a mikrofonba. – FUSSATOK AZ ÉLETETEKÉRT!
Ruby ekkor megértette, hogy Roman figyelmeztetni akarja őket, de az emberek rémülten és zavartan összenéztek, nem tudva, hogy most mi van.
- PIROSKA, BALRÓL! – Kiáltott Roman Ruby-nak.
- Vigyázat! – Ruby észrevette azt, akire Roman figyelmeztetni próbálta, de ekkor a fények kialudtak és vaksötétség honolt.
Néhány vágás hallatszódott és halálhörgés csatlakozott hozzájuk, de Ruby nem tudott tenni semmit, mert a rémült emberek tömege össze-vissza lökdösték és a földre esett. Tyrion egy gyilkos árnyként kaszabolta az ártatlan civileket és Roman csak tehetetlenül nézte, hiszen nem lőhetett rá Melodic Cludgel-el anélkül, hogy ártatlanok is megsérülnének.
Egy civil nő felrohant a színpadra, de Roman nem vette észre, egészen addig, amíg a szeme sarkából egy hegyes pengét nem szúrt ki és gyorsan a hátára esett. Egy borzasztóan ismerős, rózsaszín, fehér és barna napernyő követte a pengét, ami le akarta szúrni és a civil nő, alacsony volt, hosszú, fekete haja és egyszerű ruhái, de a szeme, felemás, rózsaszín és barna. Neo volt az.
- Segítsetek neki! – Hallotta maga mögül Robyn hangját, mire Neo újabb csapását Fiona védte ki a harci botjával. Neo hátra ugrott és a semmiből, amit May láthatatlan mezője okozott, Joanna ugrott elő és lecsapott rá, de Neo használta a Semblance-ét és egy klónt hagyva maga után, ami szilánkokra tört, elmenekült.
- Tegye le a fegyvert és adja meg magát! – Penny elővette a kardjait és rászegezte Tyrion-ra, aki még mindig élvezettel ritkította a menekülő civileket, de amint kiszúrta Penny, elvegyülve, gyakorlatilag láthatatlanná válva, eltűnt a robotlány szeme elől, aki zavartan nézett körbe.
- Itt Marrow különleges ügynök! – Hallani lehetett, ahogy Marrow a parancsnokságot hívja. – Azonnali erősítést kérek!
- Vadásznők, hozzám! – Robyn összehívta a Vadásznőit.
- Ki kell juttatnunk téged! – Fiona volt az első, aki odament hozzá, későn véve észre, hogy Tyrion a háta mögül készül lecsapni rá.
Bumm
Szerencsére, egy tűzbomba épp eltalálta és hátra lökte a támadót, aki dühösen visszavonult.
- Majdnem eltaláltad! – Robyn dühösen nézett Roman felé, aki az utolsó pillanatban adott le egy lövést Melodic Cludgel-ből.
- Épp megmentettelek! – Roman felállt és megbizonyosodott, hogy Robyn jól van-e.
- Robyn! – Penny látta, hogy Tyrion nem adta fel, épp a háta mögé került és épp végezni készült vele. Penny nem látott más lehetőséget, Robyn-ra vetette, ezáltal ellökve őt a csapás útjából. Penny, amint felállt, forgatni kezdte a kardjait, Tyrion-t keresve, de sehol nem találta.
- Nem esett bajod?! – Fiona egyből Robyn-hoz rohant, aki dühösen szegezte a számszeríját Penny-re.
A fény visszatért és Penny elszörnyedve nézett végig a bárban lévő holttesteken, akiket nem tudott megvédeni és leeresztette a pengéit.
- És az Atlas-i Tanács választás győztese, - A hangosbemondó bejelentette a választás győztesét. – Jacques Schnee!
- Nem. – Roman dühösen ütött a falba, felismerve a tényt, hogy túljártak az eszén.
- Ironwood robotja! – Egy rémült civil túlélő Penny-re mutatott.
- Penny… - Robyn még mindig rászegezte az íját.
- Nem ő volt. – Roman egyből a lány védelmére kelt. – Megmentette az életed, - Roman csalódottan levette a puhakalapját. – holott én nem tudtam. – Robyn leeresztette az íját, de továbbra sem tudta, hogy megbízhat-e Roman-ben vagy a robotlányban.
- Én… - Penny meg sem hallotta, csak döbbenten nézett végig az őt vádló tömegen. – Nem én csináltam.
- Oh, köszönöm mindenkinek, köszönöm. – A kivetítőn megjelent Jacques Schnee, ahogy beszédet tartott a győzelméről. – Mindent önöknek köszönhetek. Ez egy új nap Atlas számára. Győztünk! Megcsináltuk! Győztünk!
- Mi történt?! – Ren, Nora és Ruby felrohantak a színpadra.
- Tyrion és Neo! – Kiabálta Ruby. – Itt vannak!
- Visszavonulás! – Hallották Marrow parancsát, de látva, hogy a robotlány sokkos állapotban van, Ruby-ékhoz fordult. – Vigyétek Penny-t! Most!
- Mi volt ez?! – Robyn, miután felállt a földről rászegezte az íját Roman-re.
- Sokáig húztam. – Roman nem tűnt túl idegesnek a rászegezett fegyver láttán. – Menjünk egy biztos helyre és elmondom, amit tudok.
- Nem mi voltunk, - Marrow látva, hogy a tömeg és Robyn Vadásznői őt hibáztatják, tisztázni akarta. – esküszöm. – Miközben Lance és Ren elvitték Penny-t a színpadról, Ruby megragadta a karját és húzni kezdte.
- Kiváló munka, Tyrion, Neopolitan. – Watts számára szinte túl könnyű győzelem volt. – Úgy gondolom, mára végeztünk. – Kihúzta a Scroll-ját a központi számítógépből és a megfelelő felvételeket, amiket átalakított, mintha Penny támadta volna meg Robyn-t és gyilkolt volna ártatlanokat, feltöltötte az Internetre.
- Meglepő, de a győztes, - Kezdte a hangosbemondó. – az SDV Bányászati Vállalat vezetője, Jacques Schnee. Az utolsó pillanatban megfordult az állás és váratlan győzelem született a Dust ipar vezető személyében.
Ruby, Lance, Ren, Nora, Marrow és Penny elmenekültek ugyan a helyszínről, de tudták, hogy a legrosszabb csak most következik.
- Penny, Atlas-ba kell menned. – Utasította Marrow. – Az erősítés már úton van. – Penny nem válaszolt, csak csendben, döbbent és rémült arccal bámult a semmibe. – Penny?
Még mindig nem válaszolt, csak bekapcsolta a rakétameghajtásos csizmáit és elrepült a magasba, el az éjszakába, zöld csíkot húzva maga után.
- Grimm-ek. – Ruby aggódott, miután ismerős morgást és rémült sikolyokat hallott a távolból.
- Hosszú éjszakánk lesz. – Marrow csak fáradtan sóhajtott egyet, miközben elővette a fegyverét.
A vészriadó megszólalt Mantle-ben, ugyanis, az emberek elégedetlensége a választás miatt, a félelem, aminek okozója az a bűn, amit legjobb tudásuk Penny követett el megtette a magáét és tömegével vonzotta a Grimm-eket Mantle felé, nem kegyelmezve senkinek sem, akik az útjukba kerülnek.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.